Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-12 / 183. (1810.) szám

é 12 ess sssiaxaBtBaammimmKmmmammmaaamBssammBSBBmBss Adrenalin szhrinjekdóval életrekeltettek egy halottat Egy dán orvos szenzációs kísérletei Kopenhága, augusztus 11. Jakofb Norden- toií dT. dán orvosnak sikerült egy 31 éves embert, aki operáció alatt meghalt, isimét életre kelteni, olyképpen, hogy adrenalint fecskendezett a szivébe. Az ember tiz percig vcll halott és azután tovább éli. A bálái nem aggkori gyengeség miatt áJ’t be. Az operáció­val járó elaltatást nem birta ki és szívszélhü- dés érte. Halálát már kétségtelenül megálla­pították, Tüdeje, szive, ütőere mér megszűnt mű­ködni. Noudentoff ekkor befecskendezte szivébe az adrenalint. Erre a a szívműködés és érlökés nagy intenzi­tással nyomban újra megindult. Az eset a kopenhágai orvosi körökben nagy feltűnést keltett. Orvosi tekintélyek vé­leménye szerint eddigi tapasztalatok alapján kétségtelen, hogy halottakat életre lehet támasztani, ha a halált nem aggkori gyengeség, vagy va­lamely fontos szervnek olyan megsemmisülé­se, vagy megsérülése okozta, mely az életet lehetetlenné teszi. A természet azonban az életre keltésnek is határt szab annyiban, hogy az csak a halál 'bekövetkezte után tiz percen belül történhetik meg. Ez időpont után ugyanis a szív ízomzata már annyira megmerevedik, hegy az adrenalin befecsken­dezése nem használ. — Homonna uj járási főnökének beikta­tása. Homonnai tudósítónk jelenti: Kováts Béla, a homonnai járás uj főnöke, e napok­ban foglalta el hivatalát. Ez alkalomból az uj járási főnököt, aki Homonna szülöttje, úgy Homonna, mint a járás községei részéről töb­ben üdvözölték. A város határában Scháffer István városbirő, majd pedig Pánocz István körtvólyesi bíró mondottak üdvözlő beszéde­ket. A járási hivatalban ezután a különböző hivatalok és egyesületek küldöttségei tiszte­legtek. Az Apollő-moziban rendezett társas­vacsorán Toronszky Elek gör. kát. esperes, Szekeres János göröginyei róm. kát. plébá­nos, Halkó Antal iskolaigazgató, Jakubovics Lipót helyettes városbiró, Rácz Miksa dr. já­rási főorvos, Kőszeghy Tibor dr. járásbirő és mások mondottak üdvözlő pohárköszöntőket. Kováts Béla meleg szavakkal köszönte meg az üdvözléseket és Ígéretet tett arra vonat­kozólag, hogy működésében mindig szem előtt fogja tartani szülővárosa érdekeit. — Belgrád pilzeni sört iszik. Belgrádból táv- iratozzák: A háború kitörése óta elsőizben ér­kezett a maga* vámmal terhelt pilzeni sör Bel- grádba. A sőrszállitmány első nagy hordóit hama­rosan elfogyasztották a pilzenire szomjas belgrádi torkok. — Mibe kerül a Nap ingyen energiája. Min­den földi energiának végeredményben a Nap a forrása a a fizikusoknak régi roblémája, hogy ho­gyan lehetne közvetlenül felhasználni a Nap su­gárzó energiáját az ember céljaira. Mivel manap­ság máris csaknem kizáróan az elektromosság ré­vén hasznosítjuk az energiát, legegyszerűbb lenne, ha a Nap hőjét közvetlenül elektromossággá le­hetne átalakítani. Fizikai szempontból nincs le­hetetlenség ebben a problémában, mert tudjuk an­nak a módját, hogy a hőenergia hogyan alakul át közvetlenül elektromossággá. Ha két fémet — er­re a célra legalkalmasabb a bizmut és az antlmon — összeforrasztunk s a forrasztás helyét felmele- gitjük, akkor a meleg hatása alatt áram kezd ke­ringeni a fémeken keresztül. Ezt a termoelektro- raos tüneményt minden nehézség nélkül fel lehet használni arra, hogy a hő hatásával gőzgép kikü­szöbölése mellett is fejleszthessünk elektromos áramat, csak az a baj, hogy az igy keletkező áram nagyon gyönge. Egy francia fizikus felvetette azt a kérdést, hogy legalább a forró égöv alatt, nem volna-e mód olyan berendezés létesítésére, mely az ottani erős napsugárzás egy részét ilyen termő- elektromos elemek segítségével mégis megmente­né az ember céljaira. Az elméleti lehetőség meg­van. Nappal megtölthetünk egy akkumulátort a termoelektromos teleppel s éjszakára volna vilá­gítás, de az akkumulátor megtöltéséhez annyi bizmut-antimon elemre lenne szükség, hogy csak a hozzávaló fémmennyiség félmillió pengőbe ke­rül. Egyetlen lámpához kell ennyi nyersanyag, ami ugyan nem fogy el soha a azonkívül üzem­költség sincs, mert a Nap ingyen adja az ener­giát, de amint nyilvánvaló, nem lenne drágább világítás, mint ez, amely látszólag ingyen van. A termoelektromos hatás tehát egyelőre olyan kin­cse a természetnek, a ihez mrv nem férhetünk hozzá, de ki tudja, nem következik-e el az idő, mikor az emberi leleményesség megtalálja annak is a nyitját, hogy ezen az utón használjuk fel köz­vetlenül a Nap pazarul szórt energiáját. — Kettős lépícnehalúl Gömörben. Rozs­nyóról jelentik: Ondrej Márton csucsomi gaz- dálkodónaak a napokban egy tehene hullott el a lőpfenejárvány következtében. A káro­sult. gazda menyével, Olejnik Mihálynéval együtt takarította el az állat hulláját és bőré­nek leuyuzása közben mindketten vérmérge­zést kaptak. Dacára az azonnali orvosi se­gélynek és a rozsnyói kórház orvosai ön­feláldozó munkájának, Ondrej Márton és me­nve kórbázbaszállitásuk utón röviddel ki­szenvedtek. 1 1988 w&uaibu ö, ifaaAroap. Barbasol ét borotválkozás ujj amerikai módszere, » XX. század legújabb vívmánya. Ecset nélkül! Egyszerű! Szappanoz is nélkül! 1. Aromosás! 3. Borotválkozz! 2. Kend fel (i)addal a Barbasolt! Csehszlovákiai vezérképviselet D. Entgel, Bratlslava, Grössling utca 9- szám. Kapható minden gyógyszertárban, drogériában, illatszertárban. Á „hercegmóiérj“ emlékiratai Zabkov vallomásai kóbor életéről, Viktória hercegnőről és a fiatal lányokról, akikben csalódott A napjainkban egyre-másra megjelenő memoárok száma ismét gyarapodott eggyel. Az uj emlékirat szerzőjétől azonban nem vi­tatható el, hogy könyvével méltán tarthat számot a nagyközönség érdeklődésére, mert Írása a közelmúlt egyik, nagy po<rt fölvert tör­ténetének előzményeit mondja el. A kalandos életű kalandornak, Zubkov Sándornak memoárjáról van szó, amelyben Zubkov elmondja élete történetét., a többi közt, hogy miként ismerkedett meg Vilmos császár testvérével, a hatvanéves Viktória hercegasszonnyal s milyen érzelmekkel indul­tak el annak a boldognak vélt házasság útjá­ra, amely — mint tudvalevő, — mindjárt kez­detben uj, meg uj adatokat szolgáltatott a la­pok botránykrónikájához. A könyv első oldala, amelyet Schaum- burg-Lippe Viktória hercegnő képe és mel­lette az egyszerű hajómunkás, Zuhkov képe ékesít, azt hirdeti, hogy a könyvet a „herceg­nőférj" irta sajátkezüleg, Németországból va­ló kiutasítása után, 1928 áprilisától júniusig. Természetesen Zubkov fényképe több helyen élénkíti a bonni Heymann János kiadásában megjelent könyvet s ezek között a fényképek között viszontlátjuk Zubkovot elegánsan is. A könyv kiadója szenzációs miinek nevezi az emlékiratot és azt állítja, hogy rövid idő múltán nem lesz könyveket olvasó ember Európában, aki Zubkov memoárját mosolyog­va el ne olvasta volna. Ha a kiadó a ponyva- regények közönségére és azokra gondolt, akik csak akkor nyúlnak könyv után, ha az vala­melyes szenzációt ígér, alighanem igaza lesz. De ha a müveit közönség felvágatlan is hagy­ja a legifjabb memoárt, annyi bizonyos, hogy ez a kalandor legalábbis külsőségekben meg­járta az élet mélységeit és magasságait és élményeinek írásba foglalt rögzítése fantasz­tikus filmhez hasonló. A kokaimsfa diák vándorlásai A szín folyton változik. Orosz kisváros, az orosz puszta, moszkvai diákélet, cseka-fog- ság, svéd filmmüterem, játékbank, murseillei kikötő, lebujok ugyanott, afrikai őserdő, pá­risi kávéházak, berlini bárok követik egy­mást kaleidoszkopszerüen és adnak keretet Zubkov több mint harminchat foglalkozásá­nak, amelyek közül egyik-másik Berlin leg­sötétebb városrészének betörőnépségéig ve­zette. Zubkov Oroszországban töltött gyermek­éveit és ifjúságát a forradalom kitöréséig vá­zolja. Futó szerelmi viszonyok és diákkalan­dok ezek, semmiben sem különbözők a meg­szokottnál. A bolsevizmus által fertőzött ifjú­ság féktelensége és morál insanity-je nem hagyta nyom nélkül az ő lelkét sem, noha, amint irja, ő a fehérekhez tartozott. Gimnazis­ta korában kokainista lesz, intézetbe viszik, ahonnan többször hiába kísérelt szökés után végül is sikerül Svédországba jutnia és to­vább folytatnia kilengéseit. A svéd fővárosból csakhamar kiutasítják. Kalandos életét Mar- seillesben, mint idegenvezető, majd mint egy Madagaskarba induló hajó matróza folytatja. Végül egy márkával a zsebében Németország­ba veti sorsa s a várótermek koldusaként ten­geti életét. Noha több nyelvet beszél, nem tud állás­hoz jutni s ekkor ismét hajőutra gondol. Afri­kába szeretne menni nagybátyjához. Hét már­kával h zsebében, úgy gondolja, eljut Antwer­penig, ahol mint matráz majd csak helyet ta­lál. Hannoverben gazdag oroszok után kérde­zősködik s ezektől annyi alamizsnát kér, hogy Kölnig eljut. Itt az üdvhadsereg házában talál hajlékot és egyik svédországi rokonának vá­laszlevelére várakozik. Két hétig tartó vára­kozás után végre megjön a várva-várt levél, amelyben azt, a tanácsot kapja, hogy keresse föl egyik bonni rokonukat. Negyedik osztályon bunvlizbam, — irja Zubkov, — Bonnba, ahol az az élmény vára­kozott rám, amely életemre döntő jelentőségű lett. A nagy élmény Ezután elbeszéli Zubkov, hogyan ismer­kedett meg Viktória hercegnővel, hogyan kez­dett iránta érdeklődni a hercegnő, miként öl­töztette föl s támogatta, hogy Belgiumba utaz- hassék, ahol remélte, hogy érvényes igazoló iratokhoz juthat. Ezután igy folytatja: — Amikor ismét Bonnba érkeztem, a leg­okosabbnak tartottam, hogy a hercegnővel hosszasan beszélhessek. A hercegnő voltakép­pen már bizonyságát adta annak, hogy öröm­mel lát engem magánál. Este elhatároztuk, hogy a hercegnő bizalmasa kurírként Doorn- ba megy a császárhoz, őfelségének hozzájáru­lását házasságunkhoz megszerezni. Nemsokára táviratot kaptam Doornból a következő szö­veggel: „Sok szeretetet és megértést találtam'1. — Rövid idő múlva megjelent a lapok­ban az első hír tervezett házasságunkról. — A „cirkuszról", ami a hir megjelenését követte, még az sem alkothat kellő fogalmat, aki ezt az ügyet a lapokban figyelemmel ki­sérte. Úgy látszott, mintha a pokol minden ördögét a földre küldte volna, hegy utamba álljanak. Néhanapján több mint ezer levelet kaptam s ezek legnagyobb részének a tar­talma személyem gyatázása volt. Egész napon át jöttek-mentek a riporterek, akik formáli­san ki akartak hallgatni és életemet ki akar­ták nyomozni. Ha a hercegnő nem mutatott volna magatartásával példát, bizony inamba szállt volna bátorságom. Az újságok végül a legostobább dolgokat Írták rólunk, ők előbb tudták, mint mi az esküvő idejét. A fiatal matróna és a koravén ifjú A szerkesztő urak és többi embertársaim a köztem és a hercegnő között fennálló kor­különbség miatt háborogtak. Ez számukra na­gyobb szenzáció volt, mint az a körülmény, hogy egy orosz állampolgár nőül vesz német hercegnőt. Akinek alkalma volt valaha látni a hercegnőt, tudja, hogy a hercegnőnek, mi­ként más nagyrangu hölgynek, akinek ideje és módja van testét ápolni és egészségét megőrizni, sikerült fiatalságát rendkívüli mértékben megőriznie. Ami a magam szemé­lyét illeti, sokszor gondoltam az orosz kato­nák mondására, amely szerint a háborúban eltöltött évek duplán számítanak. Már most, ha éveimet összeszámítom, amelyeket a létért való harcban és a forradalomban töltöttem, akkor időmet, a hercegnő megőrzött fiatalsá­gához mérten, nem találhattam túl fiatalnak. Elkedvetlenített, hogy az emberek nem látják be, hogy két embeT között más kapcsolat is fennállhat, mint az, amelyik egy huszonötéves férfit egy hatvanesztendős nő karjai közé ve­zethet. — Szerencsére rossz kedvem hamarosan elszállt, mihelyt a hercegnő társaságában lehettem. Ilyenkor jóságos tündérként tűnt fel előttem, olyannak, aki azt a célt tűzte ki ma­gának, hogy jóvátegye mindazt az igazságta­lanságot, amelyet velem szemben az élet el­követett. „A fiatal lányokban csalódtam" — Sokkal többet csalódtam fiatal lány­kákban, semhogy ne tudnám különösképpen megbecsülni egy anyai barátnő nyugodalmas, állandó szeretetét. Itt nem leselkedett rám a veszedelem, hogy kizsákmányolnak, itt nem zúgott, mint Svédországban állandóan fülem­be a kérdés: el tudok-e tartani egy asszonyt, itt úgy tűntem fel magam előtt, mint a me­séknek tűndéi;országba tévedt látogatója, aki­nek nincs más dolga, minthogy minden érzé­két en garde kell állítania, minél gazdagab­ban ajándékozhassák meg. — Az a körülmény, hogy a határozott „igen" Doornból kimaradt, a hercegnőt nem tette ingadozóvá. Ha valamikor a császári ha­lalom szava el is választhatta a hercegnőt ifjú-, kori szerelmesétől, ma csupán formaság volt, hogy a testvér tudomására adta fivérének életbevágó szándékát. — Akkoriban ezzel a dologgal nem is tö­rődtem, hiszen ez n hercegnő ügye volt. Ma , már úgy tűnik fel, hogy ennek a jelentőségét I nem értékeltem eléggé. Az esküvő eem 13-án, sem 20-án, sem 25-én volt, hanem ez újságok híradásával ellentétben, 1927 november 19-ém —A házassági hirdetmény több mint há­rom hétig volt kifüggesztve és Köln kormány- zóelnöke megengedte, hogy más okmányok hiányában, csupán az időközben Svédország­ból kapott útlevél alapján köthessek házassá­got. Ezért az engedélyért persze fizetnem kel­lett, még pedig 800 márkát. A bonni kastélyban — Amikor az esküvőre kocsiba szálltunk, úgy tűnt föl, mintha a város óriás népgyülésre gyülekezett volna. Fél Bonn talpon volt. Az esküdő 12 órakor volt a városházán. Amikor a hivatalos formaság után az utcára léptünk, olyan nagy tolongás támadt, hogy a rendőr­ségnek kellett iépésről-lépésre utat készíteni autónkhoz. Az egyházi szertartás a hercegnő kastélyában volt, ahol Adamantov esketett meg bennünket az orosz vallás szertartásai szerint. — Bármilyen vidám is volt az esküvőt kővető vendégség, feleségemmel együtt meg- könnyebülten sóhajtottunk föl, amikor az utolsó vendéggel szorítottunk búcsúra kezet s az utolsó csillár kialudt. A kastély egyik meg­hitt szalonjában üldögéltünk hosszasan és el­merengve néztünk a parkba, amely a hideg ősz kegyetlensége által megtépázva, nyo­masztó benyomást keltett. Az ősök levegőjé­vel telített kis szalont a kandalló tüze vilá­gi tóttá meg csupán. Feleségem fázósan bur­kolta maga köré kendőjét s nézett hosszan az izzó fahasábok parazsába. — Lelki szemeim előtt filmként peregtek le eddigi életem mozzanatai. Láttam magam: a kokain rabjává lett gimnazistát, a cári Oroszországért harcolót, a napszámost, a mat­rózt és mint férjét a mellettem ülő nagyrangu hölgynek, akihez a szeretetnek és a tisztelet­nek erős szálad fűznek. Lassan térdreereszkedtem előtte, fejem ölébe rejtettem. — Valóság, hogy a hercegnő feleségem lett ? — Valóság? —Igaz, hogy ura lettél ennek a gyönyörű kastélynak, igaz, hogy jövöddel többé mitsem kell törődnöd s hogy nem fenyeget többé éj­jel-nappal az elmerülés veszedelme? — Minden erőmet össze kellett szednem, hogy megbizonyosodjam, valóság ez és nem álom. Es mégis, minden úgy tűnt fel, mint gyönyörű mese. Mese, amelynek való voltát nem tudtam megérezni. * Ezzel a méla akkorddal végződik Zubkov önvallomása. Meglehetősen vaskos kötet. Ami­óta a könyv piacra került, mint köztudomású, uj kötetre való anyagot produkált a „herceg­nőférj" élete. Talán már írja is az uj kötetet Zubkov. Valamelyik kies külföldi fürdőhe­lyen. Csak folytonos kiutasításokkal ne za­varnák az összefüggő munkában. — Orvosi hir. MUDr. Haas László, a prágai, wieni és a berlini gyermekklini­kák volt orvosa, rendel, mint csecse­mő- és gyermekgyógyászspecialista, Ersek- ujvárott, Templom-utca 16. szám alatt (László cipőgyár épületében) 9—11., 2—4. Quarc. — Telefon 27. — Késsel torolta meg a sértéseket. Ri­maszombati tudósítónk jelenti: A heti bérfi­zetés után szokás szerint a korcsmákban köt­nek ki a korláti bazaltbánya munkásai is. így történt ez most szombaton is, azzal a kü­lönbséggel, hogy ezúttal véres befejezése volt a különben csendes idogálásnak. Kősa Pál 29 éves lakatosmunkás összeszólalkozott a korcsmában tartózkodó Papanec Józseffel, aki bicskát ragadott és Kósa Pált fején és mellén alaposan összeszurkálta, úgyhogy a szerencsétlen embert, súlyos sérüléseivel a rimaszombati közkórházba szállították. — A madridi éjszakáiban tilos a* ének és a szerenád. Madridiból jelentik: A madridi polgár - mester nagy é6 nehéz munkába fogott legújabban. Elhatározta, hogy végre csendet teremt a madridi utcákon. Spanyolország szép fővárosának ugyanis eddig mdndiig ez volt a megha'tározá-sa: „A lárma városa". S valóban, nincs miég egy olyan zaj-os város egész Európában. Először is a madridi utca 'tele van árusokkal és házalókkal. Kézikocsikkal vagy 6zamárkocsákkal járják be az utcákat azok az utcai kereskedők, akik gyümölcsöt, halat, sajtot, kanári madarat és használt órákat árulnak. Üzleti kőrútjuk alatt szakadatlanul kiáltoznak dallamos nyelvükön és rettenetes bőbeszédűséggel dics ér- getlk árujukat, lehetőleg olyan hangosan, hogy még a legfelsőbb emeletek lakásaiban, is meghall­ják őket. Ezenkívül Madridban vannak a világ leg­élesebb-hangú sutószir-énái. Mindián autón más szi­réna van -és ezek a legkétségbeejtóbib állati han­gokkal teszik tönkre az emberek idegeit. A roo- torbíoiklik kipuffogőját természetesen mindenki nyitva tartja Madridban. Van ezenkívül még egy kedves szokás a spanyol fővárosiban, A jókedvű fiatalemberek 'tiizes 4í zenötös csoportba verődi ve éj­jel végigvonulnak a csendes utcákon és harsány hangon, énekelnek. Ezenkívül szefenádokat is ad­nak gyakran szivük választottjának. A madridi po»- gáwnesler most bejelentette, hogy tilos' éjjel az ut­cán énekelni, tilos szerenádokat adni, tilos a kipiuf- ifogókat nyitva tartani, le kell szerelni az állati hangú szirénákat és az utcai árasoknak nem sza­bad tulhiarigdUan reklámot crioáilri. Ezeknek a/, in­tézkedéseknek segítségével talán sikerül csendet teremteni -végre a madridi utcákon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents