Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-12 / 183. (1810.) szám

2 T>T^®T-A\\OÍ’AR-HTRME> 1928 aiigasBtna 12, ragárnag. Szína függetlenséget akar kivívni Paris, augusztus 11. Franciaország szi- ijriai -mandátumának politikai viszonyai ugyan­öl ya a irányú fejlődési vesznek, miiül ahogy az egyiptomi viszonyok alakullak. Két napja nyílt konfliktus töri ki a függetlenségre tö­rekvő nópképviselet és Ponsot francia főbiz­tos között. A sziriai parlament augusztus ki­lencedikére volt egybehiva, hogy az alkot­mány létrehozásáról tanácskozzék. Ekkor közbeavatkozott a főbiztos, amennyiben a parlamenthez leiratot intézett és ebben az al­kotmánytervezet két pontjának törlését köve­telte. Az egyik pont a sziriai kormánynak biztosítja az ostromállapot kihirdetésének jo­gát, a másik pont pedig Szíria diplomáciai képviselőinek kinevezésére vonatkozk. A fő­biztos átiratában hangsúlyozta, hogy az alkot­mánytervezetnek ez a két pontja nem hozha­tó összhangba Franciaország mandatárius ha­talmával. A parlament erre nem gyűlt ösz- sze és igy az alketmánytörvényről való vitát is elhalasztották. Szíria belső viszonyai a felkelések leve­rése után sem alakultak kedvezően. A fran­cia kormány úgy hitte, hogy bizonyos enged­mények árán kedvező hatást ér el a benszü- lötteknél és ezért a francia uralom szolgálar tában állő ideiglenes kormány vezetőjének he­lyébe Taggedin sejket, az ellenzék vezérét tette. Április közepén tartották meg az al- kotmányozó nemzetgyűlés választásait, eze­ken azonban a nacionalisták döntő győzel­met arattak. Ez az alkotmányozó gyűlés al­kotta meg azt a tervezetet, amely Sziria füg­getlenségét hangsúlyozza ki és amelynek el­fogadását most a francia főbiztos minden áron meg akarja akadályozná. — A Schwarsemberg uradalom erdőséged álla­mi kezelésbe®. A Söhwa.ra&nherg-airaidalominak az állami kezelésibe való átvételére vonatkozó tárgya­lások befejezésük (felé közelednek. Az állam és az uradalom képviselőiből álló közös bizottság nyolc erdőségben helyszíni szemlét tartott és megállapí­totta, hogy az értékelés megfelel a valóságnak. A földhivatal a földimdvelésügyá mierieztóráiummal egyetértésben azzal a kéréssel fordul az uradalom intézcségéOiez, hogy határozza meg egy hektár er­dőség átvételi árát arra való tekintetet nélkül, milyen erdőről van sző. j Amerika nem szereli le flottáját Coolldse a Xellogg-pakiumról — A szovjet kívánságai Superior, augusztus 11. Coolidge elnök a sajtónak nyilatkozott abban a kérdésben, hogy milyen hatással lehet a Kellogg-páktum Amerika flottaprogramjára. Kifejezetten hangsúlyozta, hogy nem engedi meg, hogy a Kellogg-paktum alapján Amerika flottájának erejét vagy teljesítőképességét gyöngítsék. A szerző­dés arra kötelezi a feleket, hogy egymást kölcsönösen ne támadják meg és ezért nem terjeszkedhetik ki olyan ügyekre, amelyek lényegükben a nemzeti védelem kérdései. Coolidge azon a véleményen van, hogy a szerződés semmiféle módon nem ütközik az egyes szerződő feleknek a népszövetségi pak­tumból rájuk háramló kötelezettségébe. A népszövetséget mindig a béke eszközének hir­dették és ezént nem lehet feltételezni, hogy valamelyik tagja egy olyan lépés ellen, bár­honnan is származik az, amely a nemzetközi béke ügyét akarja szolgálni, fellépjen. Coolidgenek az ellen nincs kifogása, ha Anglia a Kellogg-paktumot a népszövetség­ben regisztráltatja. Moszkva, augusztus 11. Az Izvesztija hosszabb cikkben foglalkozik azokkal a kül­földi lapkommentárokkal, amelyeket Csicse- rin legutóbbi nyilatkozatához fűztek. Abból a tényből, hogy a külföld semmi pozitív érdek­lődést nem mutat Oroszországgal szemben, amikor a szovjet hajlandó a Kellogg-paktum tárgyalásain és aláírásán is résztvenni, azt a következtetést vonja le, hogy a külföldi hatalmiak nem akarnak még csak formális kötelezettséget sem maguk­ra vállalni abban az irányban, hogy le­mondanak a szovjet elleni támadó szán­dékukról. A szovjet kívánja, hogy a Osicserin által felvetett kérdésekben teljes világosságot de­rítsenek. Az újabb romániai panamabotrányokban kormánypárti képviselik is magasrangu állami tisztviselők is résmai! Bukarest, augusztus 11. (Saját tudósí­tónk távirati jelentése.) Az elmúlt hetekben, mint ismeretes, országszerte nagyarányú petroleumpanamát fedeztek fel, amelynek hullámai mind magasabbra vernek s a vizs­gálat szálai nagyon sok magasállásu állami tisztviselőhöz vezettek. A panamisták külföldi pénzcsoportok ré­szére különböző visszaélésekkel és hami­sításokkal megszerezték a dambovicai petroleummezőknek legnagyobb részét s ezzel szinte mérhetetlen károkat okoztak az államnak. A szélhámosok üzérkedésüket a romániai földreform végrehajtása alapján vitték keresztül. Felmérették ugyanis a dam­bovicai földeket, ezeknek legnagyobb részét azután kihasították belőlük s felparcellázva, szinleg a környékbeli parasztságnak adták el, akiktől azután potom pénzen visszavásá­rolták a nagyértékü petroleumforrásokat rejtő földeket. A jólsikerült tranzakció nem kevesebb, mint három milliárd lej kárt okozott a román államnak. A még Romániában is nagyszabású pa­nama kipattanása után az első időben számos ! letartóztatás történt, a nyomozás szálai azon­ban a legmagasabb állami hivatalokba ve­zettek s ma már az a helyzet, hogy a hárommilliárdos petroleumpanama szinte válsággal fenyegeti magát a ro­mán kormányt is. Stelian Popescu igazságügyminiszter ugyanis sokkal erélyesebben lépett fel a panamisták­kal szemben, mint ahogy az a kormánynak kellemes lett volna s elrendelte a panamá­ban részes két liberális képviselőnek a letar­tóztatását is. Az ügyészség meg is adta a le­tartóztatás foganatosítására a rendeletet, de az átférnek a vége az lett, hogy Popescu igaz­ságügyminiszter állása igen megrendült. A tegnapi minisztertanács ugyan kommünikét adott ki, amelyben hangsúlyozza, hogy a pa­I nama ügyében a kormány tagjai között nim csen ellentét a az igazságszolgáltatásé a vég-* I ső szó. A nagyhangú kommüniké ellenér«j azonban olyan jelenségek merültek fel, am^ lyekből az látszik, hogy titokban minden lépés és intézkedés megtörtént a hallatlanul nagyarányú pa­nama eltussolására. Kiderült ugyanis, hogy a gigászi vissza^ élés legfontosabb aktái eltűntek, többek kö« zött elvesztek azok a regiszterek, amelyek perdöntő bizonysággal szolgálhattak volna az ügyben. A bukaresti Dimineata cimü lap felveti azt a kérdést, hogy ki követte el ezt a vak-* merő lopást s arra a következtetésre jut, hogy csakis az érdekeltek lehetnek a bűnö­sök. A román lap beismeri, hogy a mai román közéleti viszonyok között számítani sem lehet arra, hogy akár egyetlenegy újabb letartóztatás is tör­ténjék. Kiderült az is, hogy Cipaianu földműve­lésügyi államtitkár a panamában szereplő li­berális képviselőknek hivatalos bizonyítványt adott ki arról, hogy ő semmiféle visszaélést sem lát a részükről fenforogni. A kormány­lap hangsúlyozza, hogy az államtitkárt csú­fosan megtévesztették. Amig igy teljes erővel megindult a men­tőakció, a minisztertanács napról-napra tár­gyal a panamáról. Popescu igazságügyminisz­ter maga is résztvett a tegnapi miniszterta­nácson. Ugyanekkor Brezanu nemzeti pa­rasztpárti képviselő levelet Intézett Enescu vizsgálóbíróhoz, aki az ügyben a vizsgálatot vezeti s ebben a levelében kéri tanukénti ki­hallgatását, mert a dambovicai petroleumpa­nama ügyében döntő fontosságú vallomást akar tenni. Még el sem simultak ennek a panamá­nak hullámai, amikor a román pénzügymi­nisztérium újabb értesítést kapott, hogy a bukaresti pirotechnikai állomáson újabb százmilliólejes panamát fedeztek fel. A minisztérium erre kiküldötte Padureanu vezérfelügyelőt, hogy a visszaélések ügyében indítsa meg a vizsgálatot. Mielőtt azonban a vezérfelügyelő ezt a vizsgálatot megkezdhet­te volna, a hadügyminisztérium. bejelentette, hogy ez az ügy kizárólag az ő hatáskörébe tartozik s igy az eljárást csak ő folytat­hatja le. Természetes, hogy a két minisztérium között emiatt éles konfliktus keletkezett, ami csak a panamistáknak válik előnyükre, mert amig a hatásköri összeütközést tisztázzák, ad­dig számos, részükre terhelő bizonyítékot simán eltüntethetnek. SPORT REGÉNY (25) Irtat SZÁNTÓ GYÖRGY Rikkancsok futottak az utcám, rekedtem ordítozva. — Holnapután lesz a Breher-Paoliino- meccs! Szenzáció! Néimetország nehézsúlyú bajnoksága! Breher-Paoiino! Németország... A rikkancsok ott vágtattak ol mellette. Valaki elkergette a rikkancsokat és utcá­ké-yköket. Cel'ius őrmester felemelte a pi­szokból kapitányát 20. A bárom emeletnyi magas, ragyogó hallban mindenki őt nézte. — Visba Miki — suttogták a nevét. Magasabb volt a férfiaknál is, mégis ke­cses. ügy imbolygóit fehér angol kosztüm­jében, mint jázmin bokor a tavaszi szélben és aranypórázon fekete leopárdot vezetett. Ezenkívül csak ,a szemei voltak még rajta feketék. Nagy, fekete csodaszernek. És a davoai levegőben átlátszóvá finomodott bő.re átmenet volt elefántcsontból a fahéj színbe. — Visba Mitri — suttogták a nevét. És mindenki megilletődőtt járásának fenséges szépségén. Misztérium volt, az tudott lenni még itt, a triviális davosn hotelben is. A mosolya egy indus Giocondia mosolya. Senki sem ismerte, magános volt, mint sas a sziklaormon. Meghalni jött ide talán. Mint ahogy meghalni jöttek német nagyipa­rosok, görög bankárok, yankee gyárosok és spanyol ültetvényesek lányai is. Ezek mind kacagtak a halál előtt, de ő mosolygott. — ő is a tébécé jegyese? — kérdezte Lea Miller doktort. — ő is. Mint a többiek. Aki itt Fürtől, annak szabadságlevele van. Nincsenek mo­rális, familiáris vagy egyéb gátlásai. Sietni kéül. — Hol van ma a kis Erika? Miller doktor összevonta fekete, bús szemöldökét és markában összehúzta keos- keszakállát, mintha fejné. — Azt mondják, hogy már másodszor történt vele baj, a papa nem bocsátotta vol­na meg. A bolíviai konzullal látták. Elég az hozzá, hogy a Reh-Alpra vontatta fel tegnap alkonyatikor a bobját és lerohanás előtt kis­sé téves irányba állította a kormányt. A szán nyomai a Teufelsgrund széléig vezet­tek. Ax-elsjkö Erika nincs többé. Lea megremegett. Élet szikrázott a hallban, mint havas csúcsa a napsütésben és mégis, a halál országa volt. Mindenki mély­ségek felé rohant, tébécé és kalandorok karjaiban. Mert a tébécé és a kalandorok egymás segítőtársai voltak. A néger jazz vontatott éneke mintha tsakálüvülfcés lett volna. Vádba Mitri megállt hosszan és fehéren és intett a doktornak. — Bocsánat, hölgyeim —■ mondta a doktor. Lea észrevette, hogy Lolita szemei a magas, fehér alak törékeny idomaira tapad­nak, két ujja köz/t remeg a cigaretta. Doktor Miller visszajött, hegyesre ki- fent fekete bajusza cipőkrém reklám is lehe­tett volna. —- A hercegnő ismeretségüket óhajtja. Ha nincs kifogásuk ellene, lent vár a foyer- ben és szívesen látja önöket egy éjszakai kirándulásra. Szó nélkül indultak, ‘ minlha mágnes vonzotta volna. őket. Visba Mitri hercegnő már leihozatta fe- íhérrókabun dáját, aztán megindult a feljáró lépcsőzetén. Négy fehér ló vágtatott elő csengős, pi­ros, ezüsttel kivert szerszámmal, mint a mesében. A magasnyaku szán csengőszáimfő- miája a tiszta, csillagos téli égboltnak szólt. A szánon csak a három nő ült. Visba Mitri fogta a gyepiét, eset len-tet t a nyelvé­vel és a lovak prüszkölve, gőzölögve vágtak neki a Reh-Alpra vezető útnak. A hő élesen világított, elhomályosítva a szán lámpásait. A csillagok hideg fénye mozdulatlanságban éreztette a magánossá­gokat. Visba Mitri az egész ütőn néma volt. A hajtás foglalta el. Amikor hazaértek, teát szervíroz tatott lakosztálya budo árjában. Gyermek volt még. Régi perzsa és szan- szkrit mesékkel szórakoztatta vendégeit és gyönyörködött Lolita majmának mókáiban, amelyekkel a fekete leopárdot tréfálta meg. Loli tát Urának nevezte, ez egy mesebeli kígyó volt. Lea maga ment fel hajnalkor szobájába. A papagály értelmetlen rikácsolással fogad­ta. Az asztalon az esti posta. Néhány levél, csomó újság. Ásitva baibrálgatott köztük. A Berliner Tageblatt egyik hasábja szemébe ötlött. Paolino Berlinbe érkezett. — Amint saját kiküldött tudósítónk je­lenti, a baszk bikát negyvenezer főnyi tö­meg várta a Zentralbahnhofnál. Paolino szí­vesem válaszolt a riporterek kérdésedre. Lea csomagodat ott. 21. — Azt hiszem, Davidsohn és a vörös Willy neim csináltak rossz üzletet — dör- mögte Tóni Bróker. — Mondd csak, mért akarsz erőszakkal a téren' áthatolni ? Kerül­jünk a hátsó -bejárathoz. — Nem — felel t Ad óné makacs elhatá­rozottsággal. — Lássák, amikor megérke­zünk. ö is a főbejáraton érkezett, Erdtbeim telefonál ta. A nagy fehér Cadillac alig tudott előre­jutni az emberék és autók tömegében. Ám­bár hét óra volt csak és a meccs fél kilenc­re volt hirdetve, a Potsdaimer Pia-tz feketél- lett a k-ivülrekedtek ezredtől. — Harmincezer jegyet adtak el, Tóni. Azt hiszem, ha az a vacak bódé nem lenne huszonötezer emberre összetákolva, még- egyszer annyit lehetett volna él adni. A forgalom teljesen megakadt. A Scthuiz- mánn-ok nem tudták a rendet feníartani,- Ado-ré kiszólt a szócsövön a soiffőrnek. — Mondja, hogy Tóni Bréher jön. He­lyet! — Helyet Tomi Brehernek! Helyet! —■ ordította a soffőr. Kiáltására rettentő üdvrivalgás felelt. —. Hoch! Hoch unser Tóni! Hodli! Az autó falai ropogtak, a tömeg sürü hullámokban sodródott neki. Végre sikerült néhány Schutzmannak a kocsi .ajtajához utat törni. Ott voltak a Sport-Palast rácsának bejárata e-lőtt. Tóni. kilépett az autóból. Üvöltés resz­kettél te meg a levegőt, amely végigfutott az egész Pofsdamer Platzon. A rendőröket újra elsodorták és Tóni a tömeg vállán emelkedett fel a Sport-Palast lépesőzetére. Ado-r-ó miég látta az ivlámpák fényében, amint a csarnok hat kapujának egyikében eltűnik. A rács, amely a Sport-Palast előtti tér­séget elválasztotta a Potsdaimer Pla-tztói, fe- ketéTleitt a felkapaszkodók tömegétől. Ezrek özönlőt lek a hat bejárat felé. dulakodva, lökdösődve, élénk cáfolataként a népek rendsz-eretetémek. És a csarnok tetőzetén tüzelt a mozgó fényreklám, mintha izzó be­tűivel végsőkig akarná fokozni a tömeg őr­jöngését: — Tóni Breher—Paolino! Tóni Bróker —Paolino. (Folytatjuk.) A természetes kessrtiwlz gyomor és béltíszfiiftó itatása g á r a f f a 9 flz fgmán'iit no tévessze össze másfajta keseriivizzeJ! Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. ScfemidUiaue? kútváüalaí Komárom. 3 ______________.........................._............................................ ....I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents