Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-11 / 182. (1809.) szám

2 1&2S aiggggfau ti, —ombal •PI^<LV-.AA\GŐL\R-H!RIíAI> aszközökhöz nyúlt Radiccsal és pártjával szemben. A kommunistaellenes törvényre bi/atkozva, fel­oszlatta a horvát parasztpártot és elrendelte a pártvezetőség letartóztatását. Ra dicsőt azonban nem sikerült fogságra vetni, mert bár mindenki tudta róla, hogy Horvátországban .artózkodik, tel­jesen eltűnt az emberek szeme elől. Világszerte nagy szenzációt keltett, amikor Radicsot saját la­kásában befalazva sikerült 1925 január ötödikén megtalálni és elfogni. Moszkvával való politikfi összeköttetései címen vizsgálatot indítottak elle­ne. Közben 1925 február nyolcadikén megtartották a harmadik parlamenti választásokat Jugoszláviá­ban. A borvát parasztpárt hívei a kormány fel­oszlatása dacára újra 60 mandátumot tudtak m"g- bóditani maguknak. A Pasics-kormány ezeket a mandátumokat ér­vényteleneknek nyilvánította, ami nagy izgalmat keltett Horvátországban. Radics magatartásában erre váratlan fordulat kö etkezett, a paraszívezár unokaöccse Radics Pál, aki nagybátyja mellett vérzett el a belgrádi szkupstinában, Radics Ist­vánnal egyetértésben kijelentette, hogy a horvát parasztpárt az uj alkotmány, tehát a jugoszláv ál- lameszme alapjaira helyezkedik. Ez az állásfogla­lás arra vezetett, hogy a horvát parasztpárt man­dátumainak nagyobb részét érvényeseknek jelen­tették ki. A kulisszák mögött megindultak a tár­gyalások Radicsék és a belgrádi kormány között, amelyek 1925 julius tizenötödikén megegyezésre vezettek. A Pasics és Radics között létrejött pak­tumban a horvát parasztpárt feladta eddigi pro­gramját, sőt hozzájárult ahhoz is, hogy Radics Pál néhány párthivével egyetemben a megalapított koalíciós kormányba belépjen. Nyomban ez után Radics Istvánt is szabadlábra helyezték. Radics István ugyanennek az évnek az októberében au­diencián jelent meg Sándor király előtt, egy hó­nappal később pedig mint igazságügyminiszter ő maga is belépett a kormányba. Hivatalát azzal a kijelentéssel foglalta el, hogy a magyar és német kisebbségeket támogatni kívánja, egyidejűleg pe­dig élesen nyilatkozott az olasz fascizmus ellen. Radic.snak ezt a megszelidíilését és opportunus pálfordulását .Sándor király azzal honorálta, hogy megajándékozta a Slava-rend I. osztályú kereszt­jével. Radics meghódolása nyilvánvalóan csak tak­tika volt. Lélekben sohasem tudott kibékülni az­zá!. hogy az uj SHS királyságában a vezető szerep a szerbeké lesz. akik kíméletlenséggel nyomták ! el a horvátokat. Radics nem is sokáig bírta el Belgrádban a gutgesinnt politikus szerepét. Mint . a király minisztere, nemsokára nyilvános beszé­dekben a király személyét és saját minisztertár- * sáli támadta, aminek természetesen magától érte- j tődő következménye lett az, hogy ő is, párthívei is kiváltak a kormányból. Csodálatos jelenség, j hogy Rádiósnak ez a sokféle köpönyegforgatása nem renditette meg híveinek a bizalmát és iránta érzett vonzalmát. Sőt ellenkezőleg. Lassanként egész Horvátország mögéje sorakozott. A múlt év­ben megejtett utolsó választásokon Horvátország­nak majdnem minden kerületében Radics-párti s: képviselőt választottak. Odahaza is, a külföldön is g megszokták, hogy úgy tekintsék őt, mint a horvát h nép vezérét. v A legutolsó választások óta Radics és a hor- h vát paraszípárt a legélesebb ellenzéki álláspontot e; foglalta el az egymást követő rövidéletü belgrádi a kormányokkal szemben. A farkasszemet néző pár- r: tok között kíméletlen módszerrel folyt a harc, a b A kisebbségi kongresszus disssidenseinek eltenkongresszusa meghiúsult Becs, augusztus 10. Emlékezetes, hogy Németország, Ausztria és Lengyelország ki­sebbségeinek képviselői az európai kisebbsé­gek műit évi kongresszusán kiváltak a kon­gresszusból. A disszidensek ma tartották kon­ferenciájukat Bécsben, amelyen arról tár­gyaltak, vájjon résztvegyenek-e a kisebbségek idei, Géniben augusztus 29—31-ike között megtartandó kongresszusán? A lengyel ki­sebbségek képviselői azt indítványozták, hogy a disszidensek az európai kisebbségek kon­gresszusával egyidőben Géniben ellenkon­gresszust tartsanak, az osztrák kisebbségek képviselői azonban elhatározottan ellene sze­gültek ennek az indítványnak, úgy hogy azt elvetették. A németországi kisebbségek dele­gátusainak indítványára határozati javaslatot fogadtak el, amely kimondja, hogy a konferen­cián képviselt csoportok továbbra is kitarta­nak azon elvek és követelések mellett, ame­lyeket a kongresszus bizottságában kifejezés­re juttattak. Mivel a konferencián nem hoztak határozatot, hogy a disszidensek résztvesz- nek-e a genfi kongresszuson vagy sem, a dön­tés most már az egyes érdekelt csoportokon fordul meg. Azok a törekvések tehát, hogy az európai kisebbségek genfi kongresszusával szemben ellenkongresszust alakítanak meg, hajótörést szenvedtek. Baldwin és Chamberlain szabadságra ment Kelless útnak inául Parisba - Anglia nem építi ki a singaporei flotföbézist London, augusztus 10. Az amerikai ál­lamkormányzás nyugaterópai osztályának fő­nöke, Morriner, Angliába érkezett hogy a Foreign Office vezető embereivel megtár­gyalja a Kellogg-páktum aláírásának ügyét és megbeszéléseket folytasson az uj francia- angol flottaegyezmény interpretálásáról. A Daily Chronicle szerint az angol— francia kompromisszumnak a leszerelésre vonatkozó legfontosabb határozmáuy u meg­állapítják, hogy a 6—8 hüvelykes ágyukkal felszereit cirkálók számát korlátozni kell, ifiig minden államnak megmarad a joga, hogy kisebblövedékü cirkálókat tetszésszerinti számban épitsen. Továbbá a 600 tonnán felüli vizkiszoritásu tengerelattjárók számát is kor­látozzák, míg kisebbtipusu U-naszádokat min­den állam szintén korlátlan mértékben épít­het. A Daily News szerint ai angol kormány egyelőre nem adta ki a rendelkezését a singaporei flottabázis kiépítésének megkezdésére, mórt meg akarja várni a Kellogg-paktum alá­írásának, á népszövetségi tanács ülésének és a népszövetségi teljes ülésnek, végül az előkészítő leszerelési és biztonsági bizott­ság ülésének eseményeit. A lap ebből azt a következtetést vonja le, hogy a kormány megváltoztatta, vagy véglege­sen feladta, azt á szándékát, hogy Singa- poréban 10 millió fontsterling befekte­téssel flottabázist építtessen ki. Ennek a hónapnak folyamán négy fran­cia torpedóromboló érkezik be az írországi Glasgow kikötőjébe. A városi tanácshoz in­dítványt terjesztette be, hogy a francia hadi­hajókat ünnepélyesen fogadják, a munkás­párti képviselők azonban, akik a tanácsnak kétharmadát teszik, az indítványt visszauta­sították. Paris, augusztus 10. Kellogg a Chicago szkupstinában zajos és gyakran majdnem tettle- gességig fajuló botrányok fejlődtek ki a kormány hívei között. Ezekben a harcokban már Pribicse- vics Szvetozár is a Radics oldalán állott. A két horvát vezér a legjobb fegyverbarátságban volt egymással, dacára annak, hogy annakidején mint a Pasics-kormány tagja, Pribicsevics is hozzájá­rult Radics letartóztatásához. Ezek az ellentétek fajultak el aztán odáig, hogy a szélsőséges szerb I nemzeti eszme és centralicáció hívei a szkupsti- na emlékezetes ülésén revolverlövésekkel igyekez­tek Radicsot és párthiveit elnémítani. Nyomban a merénylet után úgy látszott, hogy Radics kikerüli a halált és fölépül sebeiből, a borvát parasztvezér azonban súlyos cukorbajban szenvedett, ennek a következménye lett az, hogv r ’ sehogy sem akart gyógyulni cs több heti kínlódás után végül is meghalt. Tribune jelentése szerint augusztus 17-én indul el Európába. Kellogg a sajté képvi­selőinek kijelentette, hogy bár nagyon saj­nálja Chamberlain távolmaradását a pak­tum aláírásáról, ezért ő nem mond le pá­risi útjáról. Oroszországra vonatkozólag kijelentette, hogy később a szovjetnek éppen úgy, mint a többi hatalomnak, módjában lesz, hogy a paktumhoz csatlakozzék, csak természetesen semmiféle külön feltételt nem állíthat fel. London, augusztus 10. Az ir szabadállam- uak nevében a Kellogg-paktumot Mac Gilli- gan külügyminiszter írja alá, aki Páriából a genfi népszövetségi ülésre utazik. London, augusztus 10. Baldwin minisz­terelnök Aix les Bainsbe utazik és ott tölti el egy hónapra terjedő szabadságát. A la­pok általános meglepetésüknek adnak kife­jezést, hogy helyettesítésével Hailsham lordkancellárt bízta meg. A miniszterelnököt ugyanis szabadsága idején az eddigi gyakorlat szerint a külügy­miniszter szokta helyettesíteni. Ettől most el kellett tekinteni, mert Chamberlain is beteg, őt pedig Cushendun lord helyettesíti. Bár korra Churchillt illetné meg a miniszterel­nök helyettesítése, őt azonban nem bízhatták meg Baldwin helyettesítésével, mert nem szigorú konzervatív, hanem konstituciona- lista. Baldwin elutazása előtt még körlevelet intéztetett 10.000 munkaadóhoz, amelyben felszólította őket, hogy minél több munkaerőt állítsanak be és különösen télen, a választá­sok előtti utolsó periódusban, teljesen szün­tessék be a további munkáselbocsátásokat, mert a kormány mindenáron el akarja kerül­ni a munkanélküliség növekedését. London, augusztus 10. Augusztus 26-án este, a Kellogg-paktum aláíráséinak előesté­jén, Nagybritannia valamennyi templomá­ban megkondulnak a harangiok és ünnepi istentiszteletet tartanak a paktum eredmé­nyességé érf. Szerzetest neveznek ki SzEovenszké érsekévé? Prága, augusztus 10. A Ceské Slovo mai számában azt írja, hogy a sziovenszkői érseki székhelyre vonatkozólag még nem történt döntés. Sokan Pozsonyt választották a szlo- venszkói érsekség székhelyéül, mások pedig Nyitrát, amely valamikor Szent Metód szék­helye volt. Ami az érsek személyét illeti, a C. S. szerint a politikai téren tevékenykedő szio- venszkói papok nem jönnek számításba s úgy látszik, Hlinka sem, annál kevésbé, mert ő maga ismételten kijelentette, hogy hü marad a politikához. Minden jel szerint a Vatikán egyházi okokból az eddigi gyakorlat szelle­mében olyan férfiút fog választani, aki soha­sem exponálta magát a politikában. Beavatott körökben úgy vélik, hogy a Vatikán választása szerzetesre fog esni. SPORT REGÉNY (24) Irta: SZÁRÍT© GYÖRGY — Művészet mindig volt és mindig lesz — motyogta. — Ezt mondják a háborúra is. De ahogyan némelyek nem egészen biztosak abban, hogy háború mindig lesz, én például, én Ludwig Fasendonck, nyugalmazott festő... Itt elmosolyodott, aztán csak magában fűzte tovább a gondolatot. — Igen, én például nem hiszem, hogy mindig lesz művészet. Tegyük fel, például, hogy nekem, számomra milyen fontos dolog volt például egyszer, régen a művészet. Ma? ELvigyorodott. Szakállas, kusza, beesett arcának, réveteg, italtól homályos tekinteté­nek furcsa elváltozása volt ez a vagyon*. — Ma bizony nem érdekel. Még slepper koromban érdekéit. Ma már nem. Egysze­rűen kikapcsoltam magamból, az énemből, az életemből. Detektívek jöttek a lebujba és sorra ligazoltattak mindenkit, aki nem tudott ide­jében éUMíanmd. — Miután az én életem, egy ember éle­te, tulajdonképpen az emberiség élete, ana­lóg az eset. Az emberiség azt hiszi, hogy művészet nélkül ma. és a jövőben nem tud meglenni. A művészet jelenti a szépséget, az élet mélyebb tartalmát, vagy magasabb nézőpontját. Szamárság. Nekem pótolja a snapsz, mondjuk szebben: az alkohol és az • emberiségnek ugyanúgy pótolhatja valami egészen otromba, vagy egészen egyszerű do­log. Tegyük fel — Valaki a vállára tette a nehéz kezét. — Gyerünk, gyerünk, öreg. Igazolja ma­gát, még mielőtt teljesen ó! nem ázik. — Teljesen el nem ázik — motyogta Fa- ti dón ék féhi'rorra é- z-v^od ottan. Aztán reszkető kézzel kotorászott azokban a basa- dók okban, amelyek zsebei helyén feketéi- lettek. — Hagyják — mondta a korcsmánosné, egy puffadt vénasszony. — Jó ember, nem bánt senkiit. Egy kicsit — Homloka körül legyintett zsírtól fénylő, idorntalan kezével. — Pletmplem? Hát nincs valami Írása? — Itt van. Mindig magamnál hordom. A detektív alig tudta toibetüzni a füstös félhomályban az elnyűtt kartonlaip betűit. — Érsia takader des Ka is. Ga-rderegi- mente-s No. 1. Brandenburg. Ludwig Fasen- donck, Hauptrn ann i. d. R. Még néhány kérdés és a két detektív már a következő vendlégnél tant ott. Fasen­donck italt rendelt és ivott. Aztán újra neki- könyökölt a sörtől és pálinkáktól szurtos, megfeketedett asztallapra. — Hol ás tartottam ? — kérdezte valaki­től, aki éppen most telepedett meg szem­közt vele. — Az igazoltatásnál — felelt csendesen a kérdezett ismeretlen. — Ismerős az arca — gondolta Fasen­donck. —- Mintha évezredek előtt láttam volna fiatalabb kiadásban. Azóta már hábo­rú volt és béke, forradalmak és ellenforra­dalmak, parlamenti kormányzatok, dik­tatúrák.-- Mondja, nem az első brandenburgi gárdaezredben szolgált? Az idegen sötét szemei hosszasan me­redtek rá. — Fasendonck kapitány. Jól emlékszik, a minthogy én is.. Celius őrmester volta m akkor. Akkor. Ez a szó sokait jelentett. Láng­szórókat, lila és zöld;, betek óta rohadó hul­lákat és frissen vérző, niészárszékszagu ■ erű­be rh uscaif altokat. Rettentő szem üregeket, íszétfröccsént agyvelőkét, Siegfr ierl-áll ások ab tankokat. Akkor. — .És most? — Most ugyanaz, mint akkor. A C. kü- iönitmény kiképzőtisztje vagyok. Amióta a különítményt hivatalosan feloszlatták, a Frontkaempferek egyik titkos alosztálya va­gyunk. Álljon közénk, kapitány ur. Amint látom, a kincstár úgysem gondoskodott ön­ről. Végigjáratta szemeit Fasendonck ron­gyos ruháján. — De hogyan ismert rám, Celius, — Én, egykori szolgáliatveizetője ne is­mertem volna meg? Már félórája figyelem, kapitány ur. Nem sokait változott. Csak sza­kállábán lett több a fehér szál. No meg a hajában. — Szakállamban ? Persze, most jut eszembe. Hiszen nem borotválkozoms Mint akkor. Amikor hetekig zuhogott a pergőtűz. — Aztán itt voltam, amikor igazolta magát. Egv pillantás a karton! apra 'és meg­győződtem, hogy nem tévedek. — Nem, Celius. Én nem vagyok már Fasendonck kapitány. Sőt Fasendonck sem. Valami más ember folytatja Fasendonck éle­tét, Valami más ember, akit én nem is­merek. A brandenburgi gárdaezred, egykori szolgálatvezető őrmestere a legalázafesabb hangon mondta: — Kapitány ur! Álljon közénk és egy nap alatt ismét a régi Fasendonck kapitány lesz. Jövő vasárnap már századot fog vezé­nyelni, ilyenkor szabad a régi egyenruhát viselni. A régi rendjeleket is. Sötét: szemei felcsillantak, mintha má­morban beszélt volna. — Hogyan? Századot? Hol? , —* Potsdamban. Sansisoucibau vagy ürunewaJdiban., Minden vasárnap kirukko­lunk, úgy mint régen. Sport, heh ebe. Harcá­szati gyakorlatok. Vak töltéssel. Csak sport, hehebe. De ha majd szüksége lesz ránk Germánra anyának — ! Az arca kigyulladt, a szemei lángoltak. Most ismerte meg igazán Fasendonck régi őrmesterét. Ez volt az a Celius, aki roham­ra vezette századát Liliénél, Átírásnál, Ver­dimnél, Ypernnél, Reimsnál, Metznél. Ak­kor. — Ott leszünk — folytatta Ceű'ius. — Treu uind fest Schulter an Sebül tér. Fojtott hangjában vad szenvedély fe­szült, évezredek története. — Most csak sport, hehe. Csak sport. Ifjúsági testnevelés. Edzés. Tartson velünk, kapitány ur, vegye fel ismét a gárda egyen­ruháját. legyen a régi. — A régi — kapott a szón Fasendonck. — De mi voltam, ki voltam hát én? Mintha a nehézködös januári alkony, a lebuj füstje egyszerre az agyára ült volna. Legyintett a kezével, mintha legyeket heeegetne. < " ^ — Mit. akarsz tőlem? — ordított, fel minden átmenet nélkül. — Mát kotorászó! itt az életemben? Mara! Kutya! Én nem sportolok! Elég volt! Celius őrmester felállt. És strammul összeütve bókáját, szabályos vigyázz-állás- ban tisztelgett a toprongyos, züllött, részeg ember, a brandenburgi gárdaezred igazóló- kartonja előtt. Aztán eltűnt. Fasendonck halántékán lüktették az erek. Lassan elcsendesedett, és ivott- Üve­genként előre kellett a snapszot fizetnie. Amikor kiürült a szoba, kit áni oly goit a hófödte sikátorba. Utca gyerekek röhögték és; gúnyolták, mint rendesen. Amikor utá­nuk kapott és végigzuhant a bólé piszkába, leköpclösték. Nem törődött vele. Egy pots­dami vasárnapi délutánra gondolt.- mámoro­sán. teljes tavaszi pompában fürödve, Adó- révei, kéz a kézben. Mentek a napsütötte lankádon. barack-fák álltak teljes virágzás­ban. Adorc lefutott a dombtetőről, ő utána. Mintha faunok is kergették volna Őket. (Folytatjuk.) r

Next

/
Thumbnails
Contents