Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-10 / 181. (1808.) szám
4 1928 mgimtn* 10, pénitefc Séta az otimpiász városában Két ellentétes Amszterdam egymás mellett: a keresztényváros és a zsidónegyed — A holland nép nosztalgiába: az Aípeseh — A „szent“ mozsdó- tál — A szivarozók és a nagyevők eldorádója — Vajaskenyér cukrozott szamócává! — A bicikliző emsiraverza és egyébb látványosságok az amszterdami utcán — Mire való a házakon az emelődaru? — A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársának riportja — X-sugarakat bocsát ki magából a haldoklók szive A k/itsérleíezö oowoetMdouniáiny kut-akásadiuiaik üóóís'ig'í'eleaiiül felérdekef*eM> tar olele az. amely az em’pidjú test és az elskiíromoeeág öefaefüigigáseit rejti magában. Egymásután famtasztikiuj&aia ixaxiígzó miegállajpitások hangzanak el orvosi kongresszusokon, amelyek az* bizonyítják, hogy az elekbro- nioítfsáanaik igen sok köze van az emberi orgainiw:- ni ne máfcööésohez. és bogi' éppen ezek a kutia-lások hatadnak liegibiztosabban a Ée®é a Mitek felé. amely az élet és halál, egészség ée betegség kérdéseit. booniirja. Két, mhnnheni professzor. Mártiim és Sdhelil meglepd kísérletekről adnak számot, melyeiket haldoklókkal végeztek, nrég pedig egy olyan elektromos apparátus segítségével. amely a szív különböző teviékean'Ségéit, méri és fölijegyni. A saivmii- íkediés szeizmográfjának lehetne nevezni ezt a készüléket, nvinthogy éppen úgy finom ^nn a lakban entkik oakkokbaa és 'kilengésekben veti papírra, vagy éppen fiilmre a sztiiv mozgásait és zörejeit, jmint a földrengést jelző készülék a megmozdiuftő föld küliönibözö megnyilvánulásait. Elektrokardiograimm a neve annak az érdekes hatnak, amelyen a eziv tiitokzatos hieroglifái meg- örökfii-ődaek a tudomány számára, amelyen roin- de-n kis vona&jijlásnaik, cikk-cakknak megvan a maga patológiai és anatómiai jelentősége.. Meg lehet állapítani a kardiogrammom hogy milyen mii- lkod est fejtenék ki a szív különböző részed, a ssiv- pitear, a ezávkametna és a többi. Figyelemmel lehet kísérni tehát, azt a megdöbbentő küzdelmet, amelyet az életerő várv utolsó leheletéig a hala illa 1. valamint, az is. hogy melyik az a poreikája az embernek, amely a legutoljára adja meg magát a hatalmas ellenségnek. A münűhend. professzorok megát lap i fása szerint az uliimum moniene, tehát a szervez ei/nek legutoljára elhaló része nem hnin- den esetben és nem mindenkinél ugyanaz. Érdekes fölfedezése a professzoroknak az l.«, hogy a kairöiogramnral meg lehet állapítani áldott állapotban lévő anyáknál, hogy ikergyenme- ike-t szilinek-e a világra, vagy sem. Ha az anyai test ikreket táplál belsejében, akkor a kardio- grammon három különböző vonal jelenik meg, három lüktető szív ad életjelt magáról és inja hieroglifáit, az anya és a két magzat szive. A müncheni professzorok kísérleteiben azonban a legérdekesebb nem a pozitívum, amelyet máris, hasznosítani lehet a tudomány számára, hanem egy titok, amelynek magyarázatát még nem tudják, de amelynek jelenlétét pontosan megái!- TápiiOtiák. Ez a titok a halódó szív X-sugara. — Eddig nem ismerték, csak a haldoklóknál jelent- Áerik és amikor jelentkezik, karakterrisztikus raj- ísipíkHJt vet a kairdáogrammra. A haldoklók szivében tehát olyan megbatározott folyamatnak kell végbemienmie, — legyen az a teehréezek ndfflex- niOBgáíia, vagy el'ektromos hullámzás, — amely szoros összefüggésben van ezzel az X-eugárral. De mi ez az X-eugár? Ez az a hieroglifa, amelyet egyelőre neon tud megfejteni senki. Talán a halál titka. RÁDIÓMŰSOR SZOMBAT PRÁGA: 11.00 Gramafon. — 12.05 Hangverseny. — 16.30 Ifjúsági előadás. — 17.00 Német előadás. — 18.00 Zsidó zene. — 19.30 Szimfonikus hangverseny. — 20.30 Férfi háromszólamu énekkar. — 21.10 Hangverseny Brünnből. — POZSONY: 17.10 Gyermekmesék. — 17.30 Gyermekszini előadás. — 18.30 Szalon-kvartett. — 19.30 és 22.25 Hangverseny Brünnből. — KASSA: 18.00 Hangverseny. — BRÜNN: 16.00 Kabaré. — 18.10 Német előadás és énekhangverseny. — 19.00 Humoros kvartett. — 19.30 és 21.10 Hangverseny a kul- turkiállitásról. — 20.30 Férfi-énekkar. — BUDAPEST: 9.30, 11.45, 13.00, 15.00 Hírek. — 12.00 Harangszó, utána gramafon-hangverseny. — 17.00 Börzsönyi Béla novelláiból olvas. — 17.45 A magyar kiráJvi Operaház szimfonikus zenekarának hangversenye. Vezényel: Komor Vilmos karnagy. — 19.00 Bandat Horst dr. előadása: A rakéta repülőgép szerepe a tudományé* kutatásban. — 19.45 Előadás a Stúdióból: Pygmalion, Shaw Ber- nard vigjátéka. előadják a Vígszínház művészei. — 22.00 Az olimpiász hírei, sajtóhírek. — 22.30 Cigányzene a Spolarits-kávéházból. — BECS: 11.00, 16.00 Zene. — 17.50 Dalakadémia. — 18.50 Vidám sportkalandok. — 19.45 Susi, Martos operettje. — ZÜRTCH: 16.00 Szórakoztató zene. — 17.20 Kéziharmónika hangverseny. — 19.00 Harangsző. 20.15 Népies tarka-est. — BERLIN: 17.00 Vidám éra. — 17.30 és 22.30 Szórakoztató és tánczene. — 20.30 Alkotmán” ünnepély. —* STUTTGAT : 15.30 Olasz operarészletek. — 19.15 Ludvigh Zahn ünnepély. — BRESLAU: 16.00 és 22.30 Szórakoztató és tánczene. — FRANKFURT: 2'30 Ünnepi hangverseny. — HAMBURG: 16.15 Csajkovszky hangverseny. — KÖNIGSBERG: 20.00 Népszerű operaest, Ferenczy Ilonka felléptével. — LEIPZIG: 19.00 Előadás a sarkvidékről. — 21.30 Zenekari hangverseny, utána tánc. — RÓMA: 13.00 Rádiótrió. — 17.30 Szórakoztató zene. — 21.00 A Bajjazók, operaelőadás. — MII. NA: 20.50 Zenekari hangverseny, utána tár.*. — NÁPOLY: 17.00 Olga Di Napolj hangversenye. ■— 20.50 Könnyű zene. ... ZÁGRÁB: 14.00 Gramafon zene. — 20.35 Rá dió kvartett. — KRAKA és KATTOWITZ: 20.15 Fílbarmónikus hangverseny Varsóból. — 22.30 Tánczene. xt Az Ifjúsági Könyvtár az iskolai nevelés szerves kiegészítője, rendelje meg taMt. sürgősen Jróny1 yunknál. A Kis Pvthagoras ára 12 K. Amsterdam, augusztus 7. Az olimpiász mérlegét egyelőre nehéz összeállítani, de a városról, Amsterdamról itt az ideje, hogy mérleget állítsunk'föl. Két hétre negyvenkét nemzet fiai változtatták Bábelid Rembrandt városát és csak egyetlen más helyet ismerek: Európában, ahol ugyanilyen nép-zsibvásár van esténként: a párisi Mont* parnasseon. Vasárnap este alaposan látszott, a városon, hogy megbolondult. Szégyenszemre ki kell mondani: a levitézlett olimpikonok az atlétika befejezése után egyetlen estén le akarták rázni a bosszú aszkéta élet nyűgeit és éjfél után háromkor még vad élet tombolt a Rembramdipleinen és környékén, amire az amsterdaraiak nem voltak fölkészülve. A fiatalemberek birkóztak a helyekért egy-egy kávéháziján, a lárma fülsiketítő volt, negyvenkét nyelven zúgott és a vendéglősök a végén másfél forintot kértek egv-egy pohár sörért. Miudez Amsterdamban, a csend és a tisztaság városában. Illetve, ha pontosak akarunk lenni, itt. az Y és az Amstel összefolyásánál két egészen külön város fekszik egymás mellett. Tisztább város nincs a föld kerekségén, mint Amsterdam déli és nyugati kerületei s a centrum nagy része; piszkosabb és vadabb iüktetésü város legföljebb Marseilleben és Génuában található, mint Ó-Amsterdam, a zsidóváros és a kikötő közvetlen közelségű utcái. A Zeedijken például világos nappal sem tanácsos sétáni, tele van részeg javai és cele- beszi matrózokkal. Minden ház találkahely, s a kövér, lengerubáju némberek — a kikötővárosok speciálisan elhízott asszonyai — előbb képeslevelezőlapokat kinálnak megvételre, majd csempészett teát, később önmagukat s ha az sem kell, sírva a lányaikat ajánlják föl. Az Oudekerkpleinen egy rozzant, de gyönyörű régi templom körül a házak ajtai nyitva állnak és az ablakokból állandó a hivogatás. Arculcsapása az ájtatos Hollandiának, hogy éppen itt, a legszebb templomnál virul ez a sáros, külvárosi, züllött matrózélet. A zsidóváros megmaradt, ami Rembrandt korában volt. A zsidók nem hagyták el s reszkető elzárkőzottságuk tovább tart. A különbség frappáns, ha az ember a szelíd és fehér, piszeorru és nagyfejü hollandusok közül átjön egy hídon és csupa sötétbőrü, villogószemü, kistermetű Bajorra portugál zsidót talál maga előtt. A tiszta Amsterdam csendes és zárkózott. Itt minden az utcán történik. Lárma, geszti- kulálás, piszok a kövezeten és huszkarátos drágakőtől vagy jávai gum- miiiltetvényektől az öreg ujságpapirig és a megboldogult héringig mindent kapni a házak előtt. Az egyik sarokban döglött macska, amit az utca piszkossága szimbólumának szabad tartani, másutt a megromlott főzeléket ürítik ki a trotoárna s a szűk sikátoroknak élele, bűze, mozgása annyira délies, hogy szinte ijesztően és fölháborítóan hat itt az északi Németalföld szivében. Megérteni, hogy a jószivü hollandusok megtűrték, de megvetették ezt a hisztérikus népet. Az egybeolvadás ki volt zárva. Amikor zsidók és másvallásuak között minden gát leomlott, a szabaddá lett forróvérű portugál zsidóság sem tudott közeledni a hideg Németalföld felé. Megmaradt itt, a zsidóvárosban, ahol piszkosan és kiabálva él tovább, de százszázalékosan él és a saját déli vére szerint.-— Mit akar, — mondotta egy gazdag zsidó árus, aki itt maradt, pedig palotát vehetne a Damrakon inkább vagyok ember e büdös házak között, mint hollandus hal a ragyogó németalföldi tengerben. A megmosott város A másik Amsterdamot, minden reggel megmossák s az ajtók előtt a lábtörlőt kéthetenként kicserélik, mert piszkosak lettek. Ceremónia, ha a hollandus hazajön és a lábát megtöri i. A keleti népek saru megoldásában nincs annyi buzgalom, mint ebben a negyedórás, körülményes és szakszerű cipődör- zsölésben a puha gyékényen. Aki elfelejti, mert teszem odakint szép idő van s fölöslegesnek tartja, elveszett ember a háziasszony előtt. $ bizonyára egy vajaskenyérrel kevesebbel, kap ebédre. Azután a kézmosás jön. Egyelőre még nem térdelnek le a mosdófái előtt, de a mosakodás vallási rítussá való emelkedése nem késhet soká. A törülközőket természetesen naponként váltják minden családban. Feljegyzésre méltónak tartom, hogy Franciaországban az ágy nagy és buja, a törülköző kicsiny és silány, itt az ágy szűk és szégyenlős, a törülköző óriási és vastag. — ha akarjuk, uj adat a nemzetek különbözőségére. Ettem már tengeri inoszatot és mindennap páncélos állatokat s nem voltam megelégedve a hretaguei harcias, vérengzés koszttal, nos, a változás a lehető leghirtelenebbül jött. A világ legjámborabb konyhája a hollandus konyha. Az egész nap kérődző szelíd tehenek szaga van benne, tej, vaj, tojás, tea, kávé, cukor, kakaó, gyümölcs. Ez minden. Ahol eddig voltam, a kenyér, akár fehér volt vagy fekete, ropogott, ha törték vagy szegték. Itt olyan lágy, mint a kalács, nem ad hangot, ha kínozzák, csöndesen meghajlik az ujjak ereje alatt, nem törni, tépni kell, mert szelíd és omlós, mint a ncp. Vizet nem isznak a hollandusok, csak teát és kávét. Reggelire három-négy csésze teát, ebédre — amit coffi-drinken-nek, kávéivásnak neveznek — három-négy csésze kávét és napközben bárhol vannak, bármit csinálnak. még három-négy csészét az egyik italból. Különben, az estét kivéve, mást nem esznek, csak a kalácsszerü kenyeret vajjal s még valamivel, amit rátesznek. Ez lehet keménytojás, sajt, hideghus, — de eper és nyers paradicsom is. Vajaskenyér cukrozott szamócával, nem oly idegenizü, mint gondoltam. s könnyebben barátkoztam meg vele, mintáz irtózatosan bő holland diner-kel. Vacsorakor az egész napi teaivás és vajaskenyerezés után a hollandus leül hatkor és eszik kilencig. Levest, előételt, halat, sültet, még egy sültet, még egy sültet, egy tál burgonyát, egy tál zöldborsót, sajtot, puddingot és gyümölcsöt. Kipótolja a vajaskenyereket és tizenkettőig moccanni sem tud, mint a jóllakott pápaszemes kígyó. Ha hozzávesszük, hogy Hollandia a dohányosok eldorádója, ahol a nagy drágaságban egyedül a cigaretta és a szivar olcsóbb, mint nálunk, végeredményében a saját modora szerint nem él rosszul a németalföldi. Szumatra küldi a jő dohányt, monopólium nincs. Sehol annyi szivarüzlet a világon, mint Amsterdamban és Hágában. Az olimpiász alatt több cég szivarvégel- adást rendezett és mélyen leszállította a dohányárakat. Szivar és cigaretta okasszió — nem rossz. A zsidóvárosban a használt cipők és az öreg újságpapírotok között a ponyván dohányt is árusitanak. Sok száz szivarosláda fekszik a gesztikuláló árus előtt, havannától a rövidszivarig minden fajta, vevők turkálnak közöttük se vége, se hossza a szivarneveknek és az árus éneklő hangon húzza reggeltől estig: — Minden szivar hét cent, uraim, minden darab hét! A legnagyobb vágy A jámbor hollandusoknak van egy döntő nosztalgiájuk: a hegy. Az Alpeseknek sehol nincs akkora kultusza, mint itt s a Szentföld hajdani zarándokához hasonló áhitat vesz erőt az anvsterdami bank- hivatalnokokon. ha végre meglátja élete célját: a .Tungfraut. A lakásokat megszámlálhatatlan hegyvidéki kép díszíti. Meg voltam rökönyödve, amikor házigazdám végigvezetett házának folyosóin, szobáin, lépcsőházán és sorba mutogatta a svájci hegyek képmásait. A falakon nem lóg más kép, mint hegy, havas, gleccser. Megemlítettem, hogy nálunk is vannak nagy hegyek, a Tátra például. — Milyen magas? — kérdezte bíráló tekintettel házigazdám. — Kétezerhatszáz méter. — Csak? — felelte és elnézően mosolygott. A hollandusnál a hegy az őrök jégnél kezdődik. Négyezer méter fölött. Amsterdam főutcáin rengeteg turistafölszerelést árusiló üzlet van, házigazdám szerint legalább húsz olyan, mely csak ezt adja el. Sehol annyi turistabotot, kötelet, szöges cipőt, csákányt, termoszfla.skót. bőröndöt, ló-denköpenyt, híirnndrágot. alpesi kalapot nem láttam a kirakatokban, mint a Kalverstraaten. És veszik az árut, előre, évtizedekkel előre s nincs hollandus előszoba, ahol ne állna legalább három turista bot és egy csákányi A hollandus megmutatja szöges cipőjét, ciklámen gyűjteményét s oly meggyőződéséé áhítattal beszél a hegyekről, mint ahogy csak naiv ember tud beszélni valamiről, amiben nagyon hisz. A hegyeken kívül legföljebb a szappanról beszél ugyanilyen természetes odaadással. Keletmdiáról, tengerekről, a maláji fajtáról, őserdőkről sohasem tesz említést, unalmas neki, elege van belőle. De a hegyekről nagyzol, a dombokat lenézi, a sik- földre mosolyog s a Matteíhornról oly hangon szól, mintha családi ereklye volna. Érthető a nosztalgia. Hollandiában a legmagasabb hegy hatvannyolc méter, az is csak düna Scheweningennél. A gyilkos kerékpár Ezek a széles, tenyeres-talpas hollandusok egyben zsonglőrök: a biciklizésben, ügy ülnek acélparipájukon, mint a cowboy a lován s az utcán néha az ügyes biciklizés valóságos exhibicióit látni. Az óriási kerékpárforgalomban nemcsak a biciklisének kell ügyesnek lennie, hanem a járókelőnek is, mert mindegyre jobban belátom, hogy a bicikli sokkal nagyobb utcai veszedelmet jelenthet, mint gondoltam. Hiszen ha a hollandusok egyszerű bicikli- zők volnának! De ők dolgoznak egyúttal, szállítanak, kosarakat cipelnek, kerékpáron zsákokat, gyerekeket, rudakat, léceket. Néha kettő összeáll s úgy visz valamit. Tegnap elállt a lélegzetem, amikor a szűk és nagyforgalmu Leidschestraaton két biciklista egy hosszú vastraverzát vitt a hóna alatt. Nem is tudom, hogy egyensúlyoztak és teke- rődzfek át a villamosok, az autók és a járő- kelők között. Ilyképpen a bicikli gyilkos járművé válik, megnehezül s ráadásul nem lehet oly egyszerűen lefékezni vagy megállítani, mint az autót. Az ülésen ülő tehetetlen s a gyalogjáró ügyelhet arra, hogy egy ilyen bicikliző vastraverza ne váljék hegyes végével faltörő kossá — gyomorfaltörő kossá. Groteszk praktikusság Amszterdam utcáin Jellemző a hollandusokra a következő eset: Az világ minden nagyvárosában szokásos, hogy az utcákon reklámokat osztogatnak a járókelők között. Kis papírlapokat nyomnak az ember kezébe, amit rendszerint meg se nézünk és eldobunk. Itt, a stadion körül szintén egész sereg idősebb hölgy áll és a siető emberek kezébe kérlelhetetlenül egy- egy papírlapot nyom. Azt hittem, reklám s bosszankodva dobtam el mindennap, mig a barátom figyelmeztetett: — Vigyázz, becsuknak! — Miért? ~ Mert eldobod ezeket a cédulákat. Másnap jobban megnéztem a reklámnak vélt papirszeletet: ájtatos fölhívás volt Krisztus követésére^ Ezentúl tisztelettel megköszöntem az osztogató asszonyságnak és illendően zsebretettem ennek vagy annak a szektának vagy lélekbarát egyesületnek propaganda céduláját. A hollandus elrontott angol vagy német, a praktikussága is bizonyos kicsavart és groteszk formája a két szomszédos germán nép praktikusságának. Ez az áhitatos reklámosztogatás is ily groteszk célszerűség, az alábbi eset azonban jellemzőbb. A házak padlásablakai fölött mindenütt egy rúd áll ki az utca fölé és a végére karika van fü?.ve. Szemmelláthatólag primitív emelő daru. Nincs báz, 1600-tól napjainkig, melyen ne volna ez az idejét múltú szerszám. Megkérdeztem. mire használják manapság. — Tudja, a lépcsők rendkívül szükek és meredekek nálunk. Ha valami nagyobb tárgyat kell fölvinni a felsőbb emeletre, az ablakon át, e daru segítségével történik. Nagyon praktikus. A hollandus minden eshetőségre gondol. — Például, mire?-- Hát költözködésre, vagy ha zongorát vesz. — Sok zongora van itt. a családokban? — Dehogy. Csak a leggp.^'ícgwbbaknál, akik a városon kívül laknak— És gyakran költözkŐAieic7 — Oh nem. A loglöbb csalcád évszázadokig lakik ugyanabban a házban. Most már értettem, mire kell minden házon emelődaru. r SrrntM ML
