Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-10 / 154. (1781.) szám
A hajótöröttek élet-halál harca a mentőcsón&kak kerül Newyosrk, július 9. A hajószerencs-étl éhségről, amelynek legalább háromszáz áldozata van, a négy életben maradt borzalmas részleteket mond el. Az Angamos gőzösnek be kellett futnia a veszedelmes Arauco-öböl- be, hogy hajórakományt vegyen fel. A kikötő talajviszonyai azonban annyira kedvezőtlenek, hogy a vihar közeledése miatt a kapitány alkalmasabbnak találta, ha a nyílt tengerre viszi hajóját, mintsem a kikötőben pusztuljon el. A szembecsapó vihar, a hatalmas pari, felé hömpölygő hullámzás azonban lehetetlenné tették a szerencsétlen Angamos számára, hogy a tragédiák Öblét elhagyja és a nyílt tengerre jusson. Az Angamos fél napon át rettentő erőfeszítéssel küzködöií a viharzó tengerben. Ekkor eltörött a kormánykereke és a hajó most a hullámok martalékává vált. A hullámok mint könnyű labdát kapták hátukra a 6000 tonnás gőzöst és menthetetlenül sodorták azon sziklák felé, amelyek Lobu városa előtt vannak szétszórva a parti tengerben. A legénység megkísérelte, hogy a zajló vízre le- bocsássa a mentőcsónakokat, ezek azonban a dühöngő viharban felborultak. A hajótöröttek között borzalmas viasko- dás indult meg, hogy ki kapjon helyet a csónakokban. Ember ember ellen küzdött és az utasok egymást ráncigálták alá az örvénylő mélységbe. Hasonló küzdelem folyt az uszóruhák és nszóövek birtokáért. Azonban azok sem menekülheti eic, akik uszóövet köthettek derekukra és a sülyedő hajó fedélzetéről a vízbe vetették magukat, meri a hullámzás azonnal megragadta őket és vagy a sziklák falához csapta, vagy pedig a mélységbe rántotta a szerencsétleneket. A négy megmenekült egyáltalán nem tudja, mint sikerült kikerülniük a halál torkából. Amikor eszméletüket újból visszanyerték, az óceán partján találták magukat, ahogy meztelen testüket a hullámok nyaldosták. A hullámverés következtében mind a négyen súlyos sérüléseket szenvedtek. Nem lehet megállapítani az áldozatok pontos számát A vizbefültaknak pontos számát nem lehet megállapítani, mert az Angamos útjában több kikötőbe futott be és mindenütt uj utasokat vett a fedélzetére. Az utasok legnagyobb része munkáscsaládokból valók, akiket a kormány államköltségen szállíttatott a chilei salétrom-mezőkre. Rajtuk .kívül számos politikai fogoly volt a fedélzeten. Az Angamos pénteken éjjel 11 órakor szaladt neki a szirteknek. Az utasok és a legénység élethalál harca két órán át tarthatott. Éjjel egy órakor a hajónak már nyoma sem volt az óceán háborgó felszínén. Azok a gőzösök, amelyek a szerencsétlenség színhelyére kiszaladtak, egyetlen embert sem találtak már az Angamos utasai közül. A vihar különben is még mindig tart, úgy hogy egyetlen hajó sem merészkedik egészen közel nyomulni a szerencsétlenség pontjáig, ahol hatalmas sziklák emelkednek feny-ege- tőleg. Idáig nyolcvan hullát sodortak a hullámok a partra. A megmenekült Agulia elmondja szörnyű élményeit Santiago di Chile, julius 9. (United Press). Egész Qhile a szörnyű katasztrófa benyomása alatt áll. A köztársasági elnök elrendelte az országos gyászt. Az összes állami épületeken és magánházak legtöbbjén is gyászlobogó leng. Az újságok gyászkeretes első oldallal jelennek meg. Lebuban két újabb hajótöröttet vetett partra a hullámzás, úgy hogy a megmenekültek száma ezzel hatra emelkedett. Azt azonban máT senki sem reményű, hogy még mások is elkerülhették volna a pusztulást. A becslések szerint 289 halálos áldozata van a basztróiának, azonban még mindig nem állapították meg hivatalosain, hogy mennyi utasa volt a katasztrófa-hajónak. A Zenteno olasz cirkáló eredménytelen kutatás után visszatért Palcahuancba. A még mindig dühöngő nagy vihar miatt miég hullákat sem sikerült idáig kihalászni. A Zenteno ma újból kifut Arauco vizére. Az a hat ember, aki túlélte a katasztrófát, még mindig a rettenetes éjszaka észtveszejtő benyomásai alatt áll. Egyik sem tudja folyamatosan elmondani, mi is történt a végzetes éjszakán. Elbeszéléseik több pontban ellentmondanak egymásnak. Mfg nagy részük úgy mondja el a dolgot, hogy a kormánykerék eltörött és a segélytelen hajó ennek következtében egy sziklához csapódott, egy Agulia nevű menekült az újságíróknak a következőképpen adta elő élményeit: — A rettenetes vihar következtében pénteken már a kora délutáni óráktól kezdve teljes sötétség uralkodott. Este nyolc óra lehetett, amikor a hajó két szikla közé került és az egyik sziklának nekiment. A borzalmas összecsapás következtében eltörött a kormánykeré3 .- Soha életemben nem fogom elfelejteni azokat a borzalmas jeleneteket, amelyek a lékeit kapott hajó fedélzetén lejátszódtak. Mindenki fejveszetten szaladgált ide-oda, óriási lárma, kétségbeesett jajveszékelés. A rendet egyáltalán nem lehetett íentartani. Az asszonyok és gyermekek félig meztelenül szaladtak elő kabinjaikból. Egyesek térdre vetették magukat és hangosan, sírva rimánkod- tak az Ég felé: — Urunk segíts, mert elveszünk! — Egyesek eszüket teljesen elveszítve, végső kétségbeesésükben vetették magukat a vízbe, talán azért, hogy megrövidítsék a szenvedés óráit. A mentőcsónakok körül borzalmas küzdelmek zajlottak le. A csónakok azonban abban a pillanatba, mint lebocsátot- ták őket, felborultak. Nekem és három baj társamnak sikerült megragadtunk egy hajóroncsot, nadrágtartónkkal és egyéb ruhaneműnkkel hoz- záerősitettük magunkat. Hirtelen hatalmas hullám ragadott meg, amely legalább is harminc méter magasságú volt és a sziklák felé modort. SiteftnsM 29 Járása élére uj főnöküket neveznek ki Rövidesen kinevezik a közigazgatási tanácsot is — A zsupánátusok tovább működnek Pozsony, julius 9. Az országos elnökség szombaton tartotta meg második ankétját és az uj járási hivatalok szervezéséről tárgyaltak. A 79 járási hivatal közül huszonkilenc élére uj járá^főnököt fognak kmevezni. Nagy szenzációt keltett az a bír is, Logy a kormány a koalíciós pártok nyomására elhatározta, hogy az oi<>zágos elnökség mellé kinevezi a közigazgatási tanácsot. Már most is bizalmatlansággal tekint a közvélemény a tanács kinevezése elé, mert joggal tart attól, hogy oda a kormánypártok csak a saját embereiket fogják kinevezíetni. Kívánatos volna, hogy a tanács valóban szakemberekből álljon, mivel ez a szerv fogja Szlovenszkó 1929. évi költségvetését elkészíteni. Tekintettel arra. hogy Szlovenszkó in közigazgatása nagy fejetlenséggel indult meg azáltal, hogy máról-holnapra beszüntették a zsupán! hivatalokat, mielőtt az elnökség hivatali apparátusa megkezdhette volna munkáját, ezért az országos elnökség elhatározta, hogy a zsupáni hivatalok a jövőben a beérkezeti iratokat érdemben el fogják intézni és igy továbbítják őket a pozsonyi országos elnökséghez jóváhagyás és aláírás végett. A pozsonyi zsupáni hivatal tisztviselői szombaton búcsúztak el Bella Metód dr. volt zsupántól és emlékül egy bronzszobrot nyújtottak át neki. RÉMES ÉJSZAKA Irta: PaMsÜhy MaalcCll Még ma' is Végtifborsódz/iík rajitam a hideg, va- JaMinysaoT eszembe jutnak azok a1 réméé óráik, melyeket vagy húsz év ©lőtt Nagyenyeden kinlöd- tiatm Végig. E vallóban megtörtént élményből teljesen ön- kémyttiefitenüJL és magát ÓLé/rtetődően boaltia(kj(Mlk tor, hogy mid yen kiiincs a fegyviertélen polgár számára a közbiztonság fényiének tudata. Elmondom egész egyszerűen, ahogy történt. Részletesen, hogy megértsenek. Mert nem vallatná mesebeli szörny, vagy feuievad, m!ég csak; valami vatoeeet, vagy gonosz merénylet volt az, aimi halálos rettegéssel töltött éli óráikon át(Egészen apró, láthalbaltlata szálfákból szövődét! öntudatom és egész fizikai fényem (köré ai fojtogató háló, amelyben d'iódzó, merev szemmel, meglfoghar taÉan rémiekkel1 viaskodva' és haláMéMemltől remegve vergődtem azon a rémes 'éjszakán. gr Este futott be velem a vonat a nagyiényedli állomásra. 'Sohasem voltam azelőtt abban a kicsiny erdélyi városkában. Nyár volt, de ősziies eső paekotta a tájakat egész nap. Az apró állomásokon felszáll]ófc ruMtilból áradt az országos eső nyirkossága. Ez a fülledt piára, ennélyttőö a hekMkáisiok köhögnek s amely nem csak teéttink burkolatát teszi nehézkeséé, (hanem a osore tokfba és végül a téliekbe is békáitól és megtölti valami borongó, ködös érzéssel. A könnyű brioská®, amelynek gazdája pár hatosért vállalta, hogy bevisz a. városka egyetlen ez állójába, a még mindig szitáid esőben borzongás futott rajtam Végig. NőaeöJődtem körbe nz u;j helyire étkezett ulta- nofis érdeklődésével és egyszerre valami idegen/- ked'ő. rossz érzé« lepett meg. \z utca menten jobboldalt elhúzódó, szokat- larjU'i magas kőkor Mór volt e rossz őrzésem oka. Ezt tüstént megái lapátoitam. Ejnye! gondoltam, •• miicBod’a népek lakba teák erre? Milyen rossz tapaszba! alfa! tehle'tnek e ház gazdájának, hogy héitr'ájVíVl is alig megmászható kcráltiéiasel védi kincs.’t? Tör ődött Volltarm; ágyba, ál ómba vágyó és él- k'ényszfcredet't. Nem vollt ínyemre, hogy ilyen lehangoló dolgokkal foglalkozzam, lehunytam h!á!b a szememet. Oáafc a'kkör rettentem föl1, mikor a fogalt, nagyot zökkenve, megállóit a fogadó kapuja előtt. Ez sem hozott kellemes érzéseket azonban. Ódon, rozzant/ lépiiilet vollt ez a szálloda, amelynek kivárta bo'sisálgát egyáltalán nem fokozta hom- Dokzaitának esőverte fal'a, amelyen vízióitok és a vedlő ■ malter sebhellyiei váltakoztak. A földezilnites abíálkok kopott, zöld függönyein valami elkényszeriedett Világosság szűrődött ki s a toapugádlor nyirkos boltozatai alaitlt piszkos és törött abláku MlMdájláíbao egy kormos piet-roletamllá/mpás kaptkod'ott levegő nltán. Az első benyomás — ez a csaknem mindig döntőjellentősiégü léirZés — a letold l'egroissza'hb volt lleendő szállásomról. Lehet, hogy mindez nap sütésben kedvesen és roofajntqlknsan hatott volina rám, d!e i'gy: ebben a nyirkos estll homályban és rossz huingiullatomlban csupán azt az ogyttlenfegy, de sok miindiemérit mégis (kiáirpótló előnylét' tludllaim e rozzant és kisér t eli lesen ódon háznak, hogy egy vetett ágy mégis csak akad benne a számomra. Egy llszha és meleg, frissen mosott, lenszaga ágy. Egy vetett áigiy és egy klis vacsora. Mig málháimat egy kapultos, de papucsban csoszogó ember — aki épp úgy lehetett a szálloda beibe®'©, mint1 vaö/atml szegény rokon — nagy ráérősen folrvítit© az emeletre, a kapugá-dor allagutijá- nato Végéből, a bért felől- vidám lámpátfény derengett félfém és peetsenyeiilila t áradt elé s Végül a dolgok fűszeréiül halkan dörmögő és oinocgó nrn- zöika. Koránitsem mürvéiszí, de mégis vendlcgcisalogíitó Vacsorázni kiellene, mii előtt ágyba bújok. Biztos, hogy egészen kedves dolgok vámnak illt. Nagyvárosba szakadt Vidlélkii ember •tétemre jól1 estik, majd látni rég n'élkűlözött ismerőseimet, a csöndes nóta'fzó. mellett mulató tekintetes urnkát. fi hJáltíhJa akad valami megürül való téma is © Téglától környezőiben. No, hiszen aka/dt is, de egészen másfajta, málnt amire fölkészültem. A s zabét II ti, amely itnkább valami ellhanya- golit pajtához hasonlított, térés volt, de miegtehetHŐ- sien üres. A törzBŐ’kö® urak, akáiklnek dierüs otthonuk van, e csúnya időben tokább otthon pobaraznak. Ez érthető volt. Egy, nyilván klMiiivatalnokokbót álllő társaság vacsorázott a szalátifi együk sarkában egy bosszú asztali mellett. Ettek és itfak, de köciintgatáis nélkül', hávtait altos dolgokat, apró Várost' eseményeket beszélitek meg és politizáltak, ahogy ezt a zene szüneteiben kivettem. Néhány közülük az itten este friss budapesti lapokat bújják. A tiöbbii asztal, kettő kivételiével, árván szo- morkodiott. ^ E kettő egyákJénét sajlöb evett egy hollőtfekete saakállu oláh pópa. SZéleskaoimláju, bolyhos, bársony és most lucskos kalapja melliert'te függött egy fogason. Egyenletes, tas'su ceöppekiben totltyaoiva csor- go-tJfc e kalapról még most is az eső leve. Egy sötéitkópü, tvánta ember állott a pópa asztala metletit féllábon. Másik lába, a1 rövid'ebbik, a levegőben lőd'örgö'tt, mig nagy ireki'buzd.uOással tartotta ezővall a pópát, aki csak hümmögött és ritkán bökött ki egy-iegy nyers, idegen szót. Nem érdekeltek. Annál jobban, 'érdekelt jobboldalt saomisiTié- dom, állni két attütaülal' odlélbb ült söröekancsója előtt. 1'o.aatoos, uebézliies ember vollt szesztől blibodó arccall és Ikól szeme álmosan, ViZeny/'teen pislogott biibiircsókos orrániak szonisaédljiáiban. Villájával dobolva., maga-elé báunul't és közben elég gyakran, mézelt söröska mosója ultán, hogy megöbtiiitive benne nlz árrpa sárga levét, nagyokat húzzon belőle. Látszott r j>"/, mily mennyiéi gyönyörűség ez neki. Az étel,ben szántára biztheam az egyetlen. A söröska uceőirvat aűriin térülő-tor dúló pincért végre megszöliilláfsfíal tüntette ki: — Hánya'dlibnáil twrlunk, Fridi? — Háliifitenimek, Krinálk ur, a tizenhe-tedikniél. Tvü, az áfldóiiláib. Nem duoto krokival számot ' 1^28 JnUitba 10, lo»dd. — Végünket éreztük. Csodálatos módon, azonban nem a szikla faléihoz csapott beaműn* két, hanem felsodort a tetejére és • azután 4 víz ellhömpolygetett bennünket egészen a strandig. Agulia elmondotta azt is. hogy a pa-< ramcsnoM Ilid felől lövést hallott és látta, amint a kapitány össxeroskadt. Meggyőződése szerint Suarez kapitány, amikor látta, hogy a hajó menthetetlen,. kétségbeesésében öngyilkosságot követett el. UJbPl kíéiesedett a Mymt az agráriusok és szröaiisták küzütt Prága, julius 9. A parlamenti munka kedden ismét megkezdődik. Az agrár saj 3 ezzel kapcsolatosan olyan híreket közöli, hogy a szociális biztosítás módosítását mindenáron, ha kell, még a szociálpolitikai bizottság házszabálysértő mellőzésével is, még a nyári szünidő előtt tárgyalják le a képviselőházban. Ez a hir óriási fölháborodást keltett a szocialisták oldalán. Winter szociáldemokrata képviselő, volt népjóléti miniszter a legélesebben kikelt az agrár manőver ellen, melyet akkor akarnak erőszakkal megcsinálni, amikor a koalíció a másik oldalon tárgyalásokat folytat a szocialista ellenzékkel. megtol az az oláh? Fricá, a pincér, sértődötten Mllenitettte előállt a fejtét: — Ha 'éh mondom, kérem aláesam! Ernői csak egy van, maliit őezíiinite és becsületes eanber. Én el- ellenöraöin őket, mert, kékem, eaetotői külön'bea mlitodien Mtelik. — Szóval, már csak három korsóm van hált- ra ... Ezerötszáz gra/mim. Hát csak vigyáEni, Ftnicti. Többel ne hozzon atzJtáu. A d’ózilsra nagyon vúgyázni kelik A diózlis mliinJd'enn'éili fontosabb! — Tienemlctiislten! — gondoltam ellöépedlve. — Ez a szerencsétlen naponta húsz kotr3ő sört itólk és miég azt) hiszi magáról1 hogy ő mjértéklMes, aki vigyáz a-rra, ho-gy me lépje 'túl a napi adagját. Magámhoz intettem a párnc/ért. — Kicsoda ez az ur? — Ez kiérem, — súgta diszkréten Fridi. — Ez kérem, Krimálk ur, a paltJükusaegéd. Egy roppant rendes ember. Igaz, azt mondják, hogy amikor pajtikája volt a Barcafeiágon, Hoffmalrm-csspp helyiét sósavát adott egy k-unosaftnaík. De csupán csafk tévedésböli... Azt mondják, azóta isZila, mert a sósatVás kuncsafb nagyon hadakozik vele, ha éjjel odahaza józanul- találja-. De tiessíób eUhimjni, ez egy egészen finom ember a t-öbbiiekhez képest. így van ez, mert én solcat beszélhetnék, de hát... Mert hli/Vták, csonkán hagyva mondatát, a h'i- vatt-ail-u ot'ok asztalához csám-pázotit ez a félSaeg és hajlott hátú, sovány liegiéuy. is —, de mégis csak a másvilágra küldött egy embert. Miosiodal társaságba jutottam? A magas kőfal, a ikis, vüdiékiles vendélglG, a véletlen-ül gjdllko-s pa- tllkiue és a ti ö b b ái e k ... A ré-mrégények vadregényes és véres világába csöppentem volta® bele ? El, el' gyorsan! Bújjunk az ágyba és csukjuk jól nnagunklra az ajtót. Reggel atillán gyorsan to* vább, barátságos-abb tájiékokra. Kopog! aim az a szlalom. — Fiiz-otnui! Egy kicsit, később újra.,. Majd vsm'ét ... De sokáig senki som jött. Végül elvbőlo-rkáh Fridi -i konyhából. — Küldje a- föpinéért. — Ige-mii" megpróbálom— Vege következik. — 2
