Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-08 / 153. (1780.) szám
1828 julius 8, vasárnap. / Beregszász melleit hajszálnyim megismétlődött a kassai autókaía&ztrála Weiss Ernő beregszászi bérautótuíajdonos autója Makhosjánosin elgázolt egy hattagú csoportot — • Egy leány meghalt, a többiek állapota súlyos Beregszász, julius 7. (Saját tudósitónk- tól.) Még nem múlt el egy -hete, hogy hirt adtunk a kassai megrendítő autószerencsétlenségről, amely négy emberéletet követelt áldozatul. Néhány nappal a ktssai autókatasztrófa után a Beregszász melletti Makkos Jánosi községben a szerencsétlenség csaknem hajszálnyira htsonló körülmények között ismétlődőit meg. Csütörtökön este rémhirek lepték el Beregszász városát, amelyek borzalmas autószerencsétlenségről számoltak be. A hírek' a lakosság körében vad pánikot keltettek s a riadalmat még fokozta, hogy a szerencsétlenség este történt s igy a lakosság teljesen tájékozat tan volt a katasztrófa felől. A vészhirek löbb halottról beszéltek és mivel senki sem tudta, hogy kit ért szerencsétlenség, az autó- taxik egymás után robogtak ki a szerencsétlenség szim helyére. Munkatársunk nyomban az első hir vétele után a nyomozó közegekkel egyidejűleg ment ki a katasztrófa színhelyére s a súlyos szerencsétlenségről az alábbiakban számol be: A makkosjánosi autószerencsétlenség, amely hasonmása a napokban történt kassai autókatsztrófának, aránylag nem nagyon forgalmas heTypn történt, úgyhogy az áldozatok száma lényegesen kevesebb, A rémhirek, amelyek a városban elterjedtek, erősen túlzottak voltak, de a pánikot még fokozta, hogy Makkosjánosi község lakossága a szerencsétlenség hírére szinte babonás rettegéssel, fejvesztetten a leglehetetlenebb híreket kolpor- tálta. A szerencsétlenség színhelyét csak a. nyomozók erélyes fellépésével lehetett megközelíteni, mert a tömeg az utat elállta és hosszú ideig telt el, múg az izgatott embereket le letett csillapilam. A sűrű embersoroktól valósággal eltorlaszolt országúti árok közéj)én egy Praga kocsi hevert felfordulva, összezúzott, vérfoltos kerekekkel. Az autó tulajdonosa Weiss Ernő beregszá- szászi bérautónállalkózó, aki este nyolc óra felé Makkosjánosin keresztül Munkácsra robogott. Körülbelül a falu közepén történt, hogy egy kis gyermek át akart szaladni az utca másik oldalára a robogó autó előtt. Weissnak már nem volt annyi ideje, hogy a kocsit lefékezze s csak arra szorítkozhatott, hogy a kormány- kereket elfordítsa s lehetőleg kikerülje a kisgyermeket. Azonban az éles fordulat következtében elvesztette az uralmat a nagy sebességgel haladé kocsi felett. amely a, követkézé pillanatban teljes sebességgel rohant bele egy hat személyből álló csoportba, amely az egyik ház előtt beszélgetésbe merülve álldogált. Az autó mindnyájukat elütötte s a szerencsétlenség után vad kiáltozások, ve- lőtráző sikoltások töltötték meg a levegőt. Varga gazdálkodó három leánya sebesült' meg a legsúlyosabban. A legifjabbik leánynak, Varga Erzsébetnek több bordája, balkarja, mindkét lába, csípője törött el, ugyan- csak súlyosan sebesült meg két leánytestvére, akiknek állapota szintén válságos. A többiek többé-kevésbó súlyos sérüléseket szenvedték. A kiszgyermeknek, aki az egész szerencsétlenséget előidézte, az ijedelmen és könnyebb természetű horzsolásokon kivül nagyobb baja nem esett. Az áldozatokat autón hozták be Beregszászba, ahol a kórházban ápolás alá vették őket. Verga Erzsébet a súlyos sérülésekbe belehalt néhány órával a szerencsétlenség után. Az autó vezetőjét előzetes letartóztatásba helyezték. C57-- ' A faluban és az egész környéken nagy izgalommal árgyalják a súlyos kimenetelű autókatasztrófát s a csendőrség is lázas nyomozást folytat a szerencsétlenség okának és körülményeinek pontos kiderítése céljából. Érsekújvár, julius eleje. ,.Itt él, itt van. meg kell találjam, Az ma is él, az nem halott, Ilyen jó helyről el nem mehetett, Megsimitom vén arcomat, Nem én vagyok, nem éa vagyok. Ha jön az éjjel, tud aludni, Ha jön a harc, hát talpra áll. Ha ölelő szép asszony jön, ölel, Jó cimborája jön, iszik, S mosolyog, ha jön a Halál." (A Maradandóság városában) Ady. Furcsa találkozásom volt ezzel a várossal. Kánikula volt és kulturest. A helyi lap kritikusa ledorongolt bennünket, de hát ezért nem a város a felelős. Azok az égőszemü idevaló diákok, akik ma egy jobb élet maígyar- ságát álmodozzak, olyan hittel, olyan különleges áhítattal és olyan gondolkozással bizonyítottak valamit, hogy annak igaznak kell lenni. Hátha csak rossz helyen kerestem és „itt van, itt él, meg kell találnom". # Most nagyobb szerencsém volt. Megtaláltam. A falut a városban. És most már értem, hogy az ifjúsági mozgalmakban, a magyar föld őserejétől magyar megújhodást váló ifjúságban, miért övezi egy kibontakozó kivételesség nimbusza Érsekújvárt 3 miért van az, hogy ezek előtt nevének előkelő csengést biztosítottak számára fiai. Pedig itt. egy kis ellentmondás van. Érsekújvár gazdaváros, parasztváros, több gazdia lakik benne, mint például akármelyik gömöri város egész lakossága. Itt kilencezer gazdaember él több mint tízezer holdból. A Nyiíra régi mocsarai közt épült várra ma már csak a város struktúrája mutat: a főtér és a környező szabályos szűk utcák, az első öv tágasabb tereinek helyén már a várárkok nyúltak el, mikor Újvár még „Becs kapuja" volt a török ellen. Ma innen hosszú sugarakban széles kilométeres utcák futnak. Úgy is hívják őket: a gazda-utcák. A széles, dtis kisalföldi síkon nincsenek tanyák, az újvári gazdák benn laknak a városban, ott v;tn az istálló, á fészer, ott vannak az állatok, van istálló, ahol negyven lovat találsz. Mindennek hely kell s az volt itt bőven. így nincs is semmi csodálkozni való azon, hogy Érsekújvár Szlovenszkó legnagyobb kiterjedésű városa, nagyobb kiterjedésű, mint maga Pozsony. A falu benn él a városban. Kilencezer napbarnitotta törpebirtokos, kisgazda és földműves. Legnagyobb részük 5—10 holdas, de nem lehetne két kézen se megszámolni azokat, akiknek 100, sőt 300 holdjuk van. Mind a maga ura ez. Nincs köze csak az Istenhez és a földhöz. Az egyik segíti, a másik eltartja. Termelnek és élnek: megmaradnak a Maradandóság kisalföldi városában. A költő Debrecent értette, a kálvinista Rómát, de a ’ katolikus újváriak sem maradnak mögötte maradandóság dolgában a debrecenieknek: erősek, gazdagok és konzervatívok, mint általában a nem leziil- lött gazdanép. # Mert itt, kilencezer gazda közül, ha évenként egy elzüHik, nagy szó. A 24.000 lakosú hatalmas városban még a hírhedt cigány és szegény negyednek, a P é r ó-nak dacára is, a százalékos bűnözési statisztika igen jó: elenyésző a bűnözők száma. Nincs is itt nagy rendőrség. Most „emelték fel" a rendőrök számát 20-ra. Más felényi városban most is megvan a háromszorosa ennek a számnak. Ismerek várost, ahol minden 200 élőre egy rendőr esik, itt 1200 élőre jut egy. A jó fűid nem engedi fiait a romlásba, ha szeretik öt: elvonja a bűntől, leköti idejét, elkívánja munkáját, a szerelemnél - nagyobb szerelemmel leszi éhessé maga iránt. A képviselőtestületben is megfelelő helyet kaptak. És érdekes, hogy ez a nehézkesnek és maradinak gondolt néposztály — mint hallottam — egy kis átalakítás, egy kis önállóság és egy kis világbakóstolás után, amiből kijutott a része a háború alatt Verduntól Vladivosztokig, mennyire megállja a helyét ott is, ahol a városfejlesztésről, csatornázásról, villanybevezetésről, hidépitésről, kövezésről, iskolaíelállitásról, sőt szinházépitésről is kell dönteni. ííoloía János dr. nemzetgyü- ési képviselő, akinek energikus, mozgékony és életre .való természete óriási hasznára van a városnak a városbirói székben, tapintatos célszerűséggel és bámulatraméltó körültekintéssel vezeti Újvár ügyeit ezeknek a gaz-~ dáknak a támogatásával s a beszélgetésünk során az elragadtatás hangján emelte ki a gazdanép sok jó tulajdonságát. — Ezek a gazdák — mondotta többek között — érzik, hogy itt ők uralkodnak. Büszkék, öntudatosaik, függetlenek és mindent jól megrágnak. De ez a tulajdonságuk magában rejti a kitartást és a szívósságot is. Ha aztán belátnak valamit s hozzákezdenek, biztos a győzelem. Az ilyen gazda mindenre képes, ha akar. És bámulatraméltó intelligenciát és megértést árulnak el a város fejlesztése terén felmerülő kérdések eldöntésénél. A konzervativizmusuk szerencsés: produktív és nem tulmerev. Ha a fiatalságuk, mely határozottan haladóbb szellemű, viszont megőrzi a szerzés és megtartás nemzetgazdasági szempontból is óriási jelentőségű lelki örökségét,, az élet egyik oldalának értékelt megbecsülését biztosító tulajdonságot, akkor szerencsés szintézisben fogja magában egyesíteni a lelki műveltséget és a haladó modern szellemet a gazdasági függetlenség és az építő munka kiegészítő momentumaival. S talán ez a pont az, ahol a látszólagos ellentét kiegészítést talál: az apák és fiuk együtt jelentik a magyarság uj arcát. És ha elgondoljuk, hogy ebben a városban egyesülten él a falu és a város, hogy itt 18 kilométer utcán most vezették be a villanyt, hogy príma tűzöl tófel szereléssel rendelkeznek, hogy csak a külső guzdaűtcák modern bazaltoidda! való befedésére 3 milliót fektetnék be akkor, mikor négyszer annyiból építkeznek, — úgy nem nehéz elhinni azt a hitet, mely a magyar demokráciának minap említett szebb értelmezésével bízik a népi magyar megújhodásban és befelé fordulásával egyidőben a falura függeszti a szemét. * A természet másban is segítette fiait erős törvényeivel. „Becs kapuja" fontos nyugati kapu maradt akkír is, mikor a török lovasok helyét a száguldó vasparipák foglalták el, sőt a nyitrai repülőtérre gondolva, nyugodtan mondhatni, hogy akkor is jó helyen fog feküdni, mikor a vasszörnyetegeket ki- szőri tják a még gyorsabb alumínium gépmadár ak. Érsekújvár erős vasutas centrum volt. Ahogy a Gög falutól nevét vevő híres Gug- utca jellemző Újvárra, ugyanúgy volt jellemző a nagy vasutas kolónia is, ahol 8000 magyar vasutas élt. Ezekből ezer elvándorolt már, 700 nyugdíjas, 200 elbocsátott s helyükbe vagy 2000 csehet hoztak, akiknek a csak „Nové-Zámky“-nak nevezett uj városrészt építtette az állam, túl az állomáson. Szinte külön város, belső kapcsolata alig van Újvárral. A gazdák helyben termeltek g helyiben éltok a fogyasztók is: az erős kereskedőség, mely a fűszereseket kivéve úgyszólván mind a zsidó vallásu magyarok soraiból került ki, kiknek száma ma 4000 körül jár, (akik közül csak három nem vallotta magát magyarnak) — ezért van az, hogy szombaton Újváron csak élelmiszer- vagy füszerüzlet van nyitva — a kereskedők mellett a többi fogyasztó: a vasutasok és a gazdanépet ellátó iparosság minden közvetítés nélkül érintkezhettek a termelőkkel. Jól is ment itt az iparosnak is: Kétszáz ember foglalkozik azzal, hogy csizmákkal lássa el a gazdákat g jellemző a váró® gazdasági erejére, hogy csak az átalakulás óta 150 uj üzlet nyílott s alig volt csőd és ma is konszolidáltak az állapotok. Itt békében és harmóniában élt és segítette egymást a gazda, a kereskedő, az iparos és a lateinerosztály. A számos iparvállalat, melyekről s egyebekről legközelebb emlékszem még meg, erős munkásréteget foglalkoztatott s a város biztos alapú nyugodtságára mi sem jellemzőbb, minthogy 100 szavazatból itt ma is csak 4 és fél jut a kommu- nistapártnak. * Nyugalom, nekünk már szinte túlontúl is soknak látszó nyugalom és maradandóság terjeng itt a szénaszaggal körülvett, poros levegőben. Taposom a kilométeres gazdairtcá- kat: a jóizü, százados, földszagu élet nyári lüktetése most pihen le az estben. Az öt falubél alakult város végén szabad kilátást kap a szem fel a Nyitra-völgybe s három oldalra a Kisalföldnek. Termő végeszakadatlan róna ez, komor, tépázott fasorok szeldesik fel, az ég egyhangú vonallal válik el tőle, még a horizont se nyugtalan. Csak a lelkek mélyén éled, gyerekálmokban riadozik a kibontakozó jövő nyújtózó óriása, a modern magyar élet legbiztatóbb alakja: a napfogta, íöUturó kultur-m&gyar. Ma még körösi*.örül izesnevü falvak őrzik és mentik a magyar nótát a termékenyítés órájáig, itt, ahol kevesebb vihargyürüt ver a történelem szele és minden forgatagja, még ha akármilyen verejtékez is a sor. „Fátum és dal népe, ha voltak Sírok: te megfúrtál a véggel, , Búsultál, ütöttél, nőtáztál S halsz és élsz: igy rendeltetek el." * Pompás fejű, kidolgozott kam bronzszbo- rok mennek haza a mezőkről, gyalogul vagy, szekeresen. Az egyiknek dolga lehet a főtéren vagy a városházán, mert átkiált a komához a szekérről a Gug-utca táján, teli kiejtéssel, hogy: — Hónap bemegyek a vőrba! Olyan szépek, biztosak, erősek és mégis olyan magukra hagyottak a mában, hogy az embernek kedve kerekedne elmenni tanítónak közéjük és elfacsarodik a szive: a fátum ott lebeg ezen a szón is: rneg kéne már váltani őket és általuk a népet. Nyomor, fátum és heroizmus: tanítók a magyar faluban. Még este van, öreg este. Muszáj megérteni a fiatalokat, akik a költővel vallják, hogy: „Be szép ilyen végzetes néppel Ugyanaznák tudni magunkat." Győry Dezső. íialiitefil ilsill s tiév&iyi és zemberi ratiüeaáris Műiéi®! Sínül Pozsony, julius 8. Csütörtökön Dévény- iijf.a!un nagyszabásu esehszlovák ünnepélyt tartottak a köztársaság tízéves fönnállása alkalmából. Az egykori Árpád-emlőik romjainak helyére nagy ünnepséggel csehszlovák zászlót tűztek ki. Janfausch és Csárszky püspökök misét celebráltak s Gaziik miniszter és Drobny országos elnök beszédet mondóit. Pénteken hasonló ümiepség volt Zobor- hegven, ahol Tiso miniszter és Slavik volt zsupán bőszéit. A zoborbegyi mi Ben ári* o-z- lop helyén most már itt is csehszlovák- zászló hirdeti a tízéves ál lám jubileumot „A Maradandóság városában**, a KisaíSöld A fiatalság álma s Icám a városban, város a falun — Érsekújváron, Szlovenszkó legnagyobb kiterjedésű városában, a produktív munka és a gazdasági jóiéi virágzik — Ahol kilencezer gazémemb'er lakik és „érzik, hogy ők uralkodnak“
