Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-05 / 152. (1779.) Második kiadás

5

«I»RKGM/V\AGÍAa-HIRIiaR

.428 jiifiM 5, ttírnrOk.

„-Ha nem születtem volna is magyairanik,

E népihez áldanék ezennel én! —

Mert. elhagyott, mert. a legel hagyó ttebfo Minden népek közit a föld kerekén I"

Szörnyű! Kétségbeejtő, hogy vállaljak saaivaitoe- ságot én a hivat adós tanmenetért! — Vigyenek, vigyenek azonnal a Lrtpőtimezőre! — Jaj, jaj, jaj! Ez -siem letet, hiszen ez is aiiameile'nes, állami íiú'vatalndk <w.k belföldi eftmegyögjéntéBefcte vágyódhat !

Találkozom föMrajz&akos kollegámmal. Ká<r- örvendően röhög a szmieimibe. ő már végzett. Kidobott minden magyar szakkönyvet, passz. — Nem mondom meg neki, hogy könnyen úgy járhat mint én. Mert az a bizonyos Reclus nevű francia tudás egy pár évtizeddel ezelőtt azt hazudta,

a gyalázatos, hogy a Kéj-pábok közé eső medence a légideélealbb földrajzi egység a földkerekségen. És azt a könyvet ben/.hagyta kedves kollega uram! Halbalba! Az nevet, aki utoljára nevet!

De télre a tréfával'!

Ha a mimisztéráuim nem szégyeniá magát ezért a rendeletért, úgy végezze el maga a gyilkos munkát, a maga szakállára s se, tegye Szerencsét- ieamé a tanári testületeket. A tanárihiány miatt való tetemes túlórázással igazán. kiérdemelték a vBikácáó! vakációnak, pátetesnek, nem arra való az, hogy „kutyát fcsiil;jenek“ a olyan munkákat kelljen betüről-betüre átböngéezn’iök, amit szánté betéve tudnak már, de. mégsem tudhatják, nincs-e a sorok közt valahol elrejtve olyasvalami, amitől — mások félnek!

X.

TAMÁS LAJOS:

VALAKI SZERET

Jó a kávé ... pufók zsemlye gömbölyödiib az asztalom, így kezdődik minden reggel, az álom még ott lopódzik a szernmmrcrn S már vár az étel, hófehér térítőn fökáilailrva a jóság sok gyümölcse: Édes tej- illatos kávé, a cseléden friss kötémyke,

A napsugár színekre bernijük egy pohár vizen keresztül.

Valaki szeret engem, ő darálta a kávét 8 lopva asztalomra tette, amikor még aludtam.

Meg kellene csókolni a kezet, de ki tudja, hol jár mar seoto.

Piacon alkuszik, vagy a templomot látogatja,

Mindegy ... délben találkozunk, jobban bizoon benne,

Mint önmagámban.

Kczo melegét érzem a csészén.

Ö az, ki sohsem kérdez, ha hazajövök fáradtan és pocroean,

Szemionjbe néz, tesz-vesz körülöttem, rendezi ágyam S a szó közöttünk már csak fölösleges vendég.

Bámaszerie ünnepük

a világkörüliútjáról hazatért Palié

Verne Gyufa regényének modernizált

Phillias

Irta: Hungaricus Viator

Offeaziva a feiiéplsteSai ifjysigi kSiyvfársk ellen

Szjovcnszkó, julius eleje.

Az tekol-aügyi minisztérium pozsonyi referátuma egy e*-»pru ukázt küldött nemrégiben a kö- eépiskotál veze!őf«cgéih—mélyben elrendelnie, hogy

minden ifjúsági könyvtárt vizsgáljanak felül a tanári karok s mindazon könyveket, melyekben erős magyar nemzeti érzés, menar- chisztiikuö tendencia, vagy a csehszlovák nemizet- és állajiuellcpes irányzat von. egészben, vagy rész Jetei bon. selejtezzék ki, illetve tegyék át a tanári könyvtáraikba, ele úgy, hogy azokhoz az ifjn-sag ne férjen hozzá. Minden tanár írásban, személyes szavatosságot vállal a könyvtárban meghagyott könyvekért.

A munka elvégzésének batárideje 1928 oictó- ter 31.

•Nem garantálom a szöveg szószeriinit való pont osságát, de a lényege ez a rendeletnek, az ország több helyéről befutott értesülésem teljeseo egybehangzó. r

Szent Bürokráciuez! Te már sok csodabogarat produkáltál ebben az életben, de ilyen díszpéldány még elő nem fordult. A fölöttes bbaóságok maguk alá vágják a fát minden, olyan rendelettel, amelyet végrehajtani lehetetlen.

Csak vegyük a fizikai lehetőséget. Egy-egy ifjúsági könyvtárban van 4—5000 kötet könyv. Sgy tanári karban lö—20 ember. Egy tanárra jut 250—300 kötet! Ha az egész vakációt rááldozzák szegények, akkor sem képesek az összes könyveket sorröi-sorra elolvasni. Mert erről van szó kérem szépen- Gárdonyi „Isten rabjai“-ban egy vitéz elkáromkodja magát a csehek ellen, pár sor az egész, a középkorban történik, de egy kis roeszakaraifal nem lehet belemagyarázni a os-eh nemzetellenes tendenciát? És azért a pár sorért, amit ugy-e, meg kell keresni a hatalmas miiben, indexr kerüljön a modern magyar irodalom egyik legszebb alkotása?

Azt mondhatják erre, hogy a tanárnak ismernie kell az irodalmat, tessék szakok szerint felosztani az egész könyvtárt s könnyű lesz a munka. Igen, Ismerik a szakirodalmat, de méltányos-e, hogy a történelem', irodaloam-szakosok nyafkán maradjon a munka 90 százaléka s a felelősség egészben ? Mert a matematikus könnyen végez. Az integrálszámításban és az abszolút geometriáiban bájosan letet magyar nemzeti vagy csehszlovák ellenes tendenciát felfedezni, de mit osiimáUjon a földrajz-szakos, akinek keze alatt az ^ egész szakiroda lom nem a mai határokkal dolgozik 1918-ig? Vagy a történész, aki a háború előtt való időben mással, mint mouarchisztikus állom- történetekkel alig találkozott? De különösen a ' magyar írod alom-szakos, akinek minden szakjába ' vágó könyv magyar nemzeti tendenciájú, hiszen 1 azt tanulta és azt tanítja (minden nemzetteli kel- . Jógájával egyetemben!) hogy „az irodalom a J nemzeti gondolat művészi kifejezése/* Valahogy igy, ha jól emlékszem, ennek a meghatározásnak 5 csak fogalmazásbelit variánsai vannak, a lényeg í ugyanaz. 1

A legpokolibb gondolat a tanárokat minden 1 részletes utisitás nélkül felelőssé tenni a könyv- 1 tárért! Tessék! Ha a skolsky referáltnak fájnak az ( ifjúsági könyvtárak, alakítsanak egy bizottságot, ( amely egy év alatt elolvassa a könyveket, az ad- * jón ki egy indexet: ezek, meg ezek a könyvek í

k'iselejieződnek, de ne sózzák a — különben pél- ' dátlanul retrogréd és teljesen antidemokratikus 1 — intézkedés felelősségét olyanokra, akik kényé- f rüket. féltik s azért valószínűleg túl lőnek a ' célon!

M'ipt volt irodalomtanár beleélem magam egy f aktív szolgálatban meghagyott kollegám szerepébe. Bemegyek a könyvtárba. 2000 magyar irodalmi termék sorakozik a polcokon. Eelkiiemereíes l vagyok, mint a professzorok nagy része. Nyaka- a iaon a kies: „személyes felelősség, szavatosság**. I Kezdjük. Jóikai. Ab invisis megállapíthatom, hogy é pl. az „Uj foltíesur** tiszta irodalmi érték, kötele- 1 ző mellék olvasmány, tananyag. Csöbre is le van g ford'itva — a többi 30 nyelv közt — a minap lát- I tam egy csehszlovák könyvkereskedés kirakata- r bam a „Novy statkárt**. Maradhat. És éjjel rérolá- e tások gyötörnek. Almomban nyugodtan pipázom a a megérdemelt penzióból! telő Mari landol, egyszerre törvénybe citálnak. Az utódom elővette az Uj i: földeeurat. Beleolvasott és megtalálta Maxenpiutsch s urat s „ama szorgalmas cseh nemzetből származó** többi alkalmazottait Aukerachmidt urnák, akiknek f. egy közönséges magyar betyár túljárt az eszüibön, c akiken kifogott a magyar föld. És megtalálta M.i- g kiiosek urat, az osztrák kabinet noár háakuteló ^ biztosát, akiről milliós károkat okozó panamák v sülnek ki. Előszedték a szavatossági aláírásomat! j. Vizsgálat! Az Ifjúságot tudatosan miegrontobiam, a hiszen az indexre nem tett „Uj földesur“-ban n nyilvánvaló a cseh nemzet ellene a tendencia! — a Elvonják a nyugdijamat... Éhen pusztulhatok, z vagy léphetek „kereskedői pályára", — eladha- t trnn a bútoraimat! e

Mint állandó lidércnyomás rajtam a sok a könyv. A Bánk bán? (Előirt tananyag!) A mon- r eröhista fen den oia és erős magyar nemzeti érzés vádiéba eák. A Toldi? Nyilvánvaló csehellenesség. hiszen egy magyar parasztnemes suhanó meri legyőzni a cseh nemzet bajvivő reprezentánsát! Petőfi? Erős nemzeti szellemű. Arany? De-ltó. s Vöröenvarty? Szintén. Tompa? Megint. Kemény? s Jósika? Uj fent. Ifiteimemi, Istenem! Mi marad meg a ez egész magyar irodalomból? Mit tanítok én már n ezentúl, hogy tarítelom meg az előirt, a minisztériumtól megszabott tantervét, hiszen Zrínyi e (pardon Zrinwky) azt merte jelmondatául válasz- a tani: „Ne bántsd a magyart 1‘* és ama Alexander í< Petrovira is azt irta többek között: p

Kopenhága, julius eleje.

Nem rossz idea: Verne hőse, Phillias Fogg 80 nap alatt utazta körül a világot s akkor ezt még afféle „jövő század regényének" tekintették: — a kopenhágai Polliikén 45 nap alatt megteendő világkörül útra irt k, pályázatot, hogy a modernizált Phillias Fogg úti élményeiről ifjúsági regényt adhasson ki.

Az idea kitűnő voltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy

első hívásra 7C0 dán fiú jelentkezett,

s késznek nyilatkozott a világot 45 nap alatt körülutazni. Ismerve a mi kalandszeretetünket, nálunk valószínűleg legalább kétannyian jelentkeztek volna, ám kétséges, hogy minden feltételnek úgy meg tudnának felelni, a kitűzött feladatot oly pontosan el tudták volna végezni, mint a 15 éves dán Palié Hűld. Mert sok mindentől függött, hogy a 700 jelentkező közül kire esik a Politiken jüry-jének a választása, s még bizonytalanabb, vájjon ügyességgel, energiával s főleg egészséggel birja-e majd a kiválasztott s el tudja-e az aránylag rövidnek Játszó 45 nap alatt pontosan végezni az utat.

Nos, Palle-Huld, a szerencsés választott, fényesen oldotta meg feladatát, s nem i: 45, hanem minden feltétel teljesítésével 44 nap alatt utazta körül a földtekét.

Az alapfeltétel az volt, hogy a jelentkezőnek legalább 15, s legfeljebb 18 évesnek szabad lennie. Dánul és angolul kell beszélnie. Erős, egészséges, életrevaló legyen, hogy bármilyen körülmények közölt segítsen magán. Szóval ne legyen gyengébb, rosszabb, mint volt a Verne-hős, Phillias Fogg. S mivel pedig az 5 idejében még nem volt repülőgép, minden más kigondolható közlekedési eszközt igénybe vehet, léghajót vagy repülőgépet azonban az uj kollégának sern szabad használnia.

Annyira tetszett, minden felé az ötlet, hogy úgy előtte, mint az ut folyamán az egész világsajtó megemlékezett róla. S mivel a boldog bős, Palle-Hnld scout boy ' ,

főleg az angolok és amerikaiak, akik egyúttal a cserkész-intézmény dicsőségének tudták be a dolgot, hasábokat írtak róla, s kiváltságos személyeket illető fogadtatásban r -szesitették, anketteket, „big dinncr“-eket rendezlek a tiszteletére s igazi regényhősként ünnepelték. Tokióban Togo admirálisnak, Londonban Badcn-Powcll tábornoknak, a chief scoutnak volt a vendége, elhalmozták ajándékokkal, s amikor szerencsésen hazaérkezeti. '0.000 ember várta, s a 15 éves kis hősnek beszédet kellett a Politiken újságpalotájának erkélyéről mondania. Hadd mesélje el élményed a Prágai Magyar Hírlap olvasói számára is ő maga.

SzemSSUszembe a kis hőssel

Mr. és Mrs. Ludwig Hűld, a világkörüli utazó szülei ugyanis fél 7 órai kávéra hívták meg e sorok Íróját, és személyes beszélgetés keretében adtak alkalmat e szokatlan korú „személyiség" meginterjuvolására.

—. [jgy , h a dolog. —- meséli közvetlen egyszerűséggel a vörös fürtű Palle-Huld, -- hogy amin! egy reggel a General Motor irodájába V»p- tein, ahol mint offi.ee boy voltain alkalmazásban, pajtásom azzal fogad, hogy:

— Olvastad-e Palié a Politiken hirdetését?

— Miféle hirdetést?

— Világkörüli útra Írtak ki pályázatot. Ez neked való „job‘‘ volna, jelentkezz, hátha sikerül. Beszélsz angolul, s ez alapfeltétel.

'Mindig imádtam az e fajta kalandos terveket, Jules Vernét betéve tudom, szomjas szemmel futottam át a Politiken hirdetését, s főnökömtől elikóredzkedve ész nélkül rohantam a szerkesztőségbe. Hétszáz jelentkező tolongott már akkor a Politiken kapuja előtt, ügy látszik nem én voltam az egyetlen türelmetlen. Még sokára nyíltak meg az ajtók, volt időm egv közeli telefónállomáshoz futni. Anyámnak telefonáltam:

— Mama, akarod-e, hogy a világot körülutazzam?

Anyám dühösen csapta le a kagylót. Azt hihette, hogy megbolondultam. Pedig én már akkor éreztem, hogy én leszek a választott, én fogom körülutazni a földtekét. Kiabálni szerettem volna a boldogságtól. Hiszen erről ábrándoztam, életemnek ez volt a legfőbb vágya.

A nehéz vizsga

Reszkettem az izgalomtól, amikor Kauling szerkesztő ur maga elé bocsátotta a jelentkezőket és szigorú szemmel mustrált, végig. Kor szerint állifottak fel, s csak a legfiatalabbakat tartották vissza.

Először is angol nyelvtudásunkat vizsgálták, s aztán különféle kérdéseket intéztek. Egy fiútól például azt kérdezték, hogy mit csinálna, ha Ivinába érve kifogyna a pénze.

— Keresnék egy dán honfitársat, talán kölcsönözne.

— Kész. Elmehetsz,

A fiú vidáman válaszolta:

— Helyes, tehát, visszamegyek a boltba, ahonnan jöttem, egyébb bajon úgysem történhetett. — Mindenki nagyot nevetett a fiú kedélyes válaszán. Tőlem is ugyanazt kérdezték.

— A dán követségre sietnék, — feleltem.

— Helye-s. Az egyetlen, amit tenned kell.

Angol nyelvtudásommal is meg voltak elégedve, kezdett jól állni az ügy. Aztán hazaküldtek, s felírták a telefonszámunkat.

— Ha szükség lesz, majd telefónon fogunk bebivni.

Este 7 órára már csak ketten kaptunk meghívást.

Egy Jorgen Boersen nevű fiú és én. Ennél a vizsgánál a Politiken főszerkesztője, Overrode ur is jelen volt.

— Mindketten megfeleltetek, —i- mondotta. — Kettőtök közül fogunk választani. írjátok le, mit csináltatok ma egész nap.'-•- Én ezt írtam, — mondja Palié Hűld: .„Reggel munkába állva nem képzeltem, hogy néhány nap múlva vüágkörüli útra indulok .. .** Utólag magam is megrémültem szemtelenségem felett, hogy bár ott állt velem szemben még a rivális, már bolt bizonyosra vettem, hogy én lehetek a győztes.

— Az Írásbelink is egyenlően jó volt, doni-'ön hát a sors.

.Utazni**, —• „nem utazni", -- írták fel két papirszeletre. s nekünk kalapból kelleti jövő boldogságunkat kihúzni.

— Nem mertem a papirszeletre nézni, szeren- •

> csétlen pajtásom arcáról azonban ügyi* leolvastam - mindent.

i Első dolgom volt, hogy anyámnak telefon náltam:

— Anyám, készítheted az utravalót W nap : múlva világkörüli útra indul a fiad.

i — Heten vagyunk testvérek, kis nővérkéim ■ nagy lármával futottak elém a lépcsőn:

— Phillias Fogg, Phillias Fogg, ez íesz most : már a neved, nem Paliét — s boldogan öleltek, i csókoltak.

I ** Londonban

Március 1-én reggel indultam. Jokohamiig a Canadian Pacific vasúttársaság irodájában váltottuk meg a jegyet. Vasúton első, hahóra második osztályt. Rengeteg ember kisért ki az állomásra. Virágot, cukrot, csokoládét adtak az útra. Egy ember tiz kronét nyomott u markomba: „Jó lesz fiacskám az útra." Pedig a zsebemben 500 dollárra szóló traveJlet eheqne feszengett Folyton tapogattam, megvan-e még. Lapos bőrtáska s fényképező masina volt egész utipod- gyászom. Táskámban pyjama, mosdőszerek * egy váltásra szóló fehérnemű. Semmi egyéb. Ruha, cipő, esőkabát, ami rajtam volt. Erős angol szövetből készült sportruhámat s a kodakot úgy kaptam ajándékba kereskedőktől. Minél könyebben utazni, ez volt az instrukció, a szennyes fehérneműt eldobhatom, mindig újat vásároljak.

Londonban már egy tömeg ujeágirő fogadott a Canadian Pacific londoni képviselője autón be^ járta velem a várost, a Hyde Park-Hotelben ebédet adott a tiszteletemre, mindenütt autogrammot kértek (s hogy lapot írjak az útról), az újságírók kérdéseket intéztek hozzám. Egy azt kérdezte, hogy a szőke, vagy a barna lányok tetszenek-e nekem. Este a „The Vagabond King" cimii darabba vittek, de olyan gyorsan beszéltek, hogy bár azt hittem, tudok angolul, alig értettem valamit. Különben is ideges voltam, mert 11-knr indult a „Flyng Scoth", repülő skótnak nevezett glasgowi express, rettegtem, hogy lekésem. A színházból egyenesen az állomásra rohantunk. Először életemben aludtam hálókocsiban. Holtfáradt lévén rögtön elaludtam, • csak utólag hallottam, hogy

a „Flyng Scoth", a világ leggyorsabb expresse, 120 mérfölde9 sebességgel fut.

Glasgoxvban szálltam hajóra. A Canadian 20.000 tonnás 8. S. Mont Calm-jára.

Tengeren

Finoman utaztam, s jobb kosztot legfeljebb « paradicsomban kaphatnék. Hét napig tartott 8* ut a canadai St. John kikötőig. A hajón is mindenki tudta, hogy én vagyok a 15 éves világutazó. Különben is étkezésnél a kapitány jobbján ültem, komoly, felnőtt emberek társalogtak velem, egész mulatságos volt. Táncra is hívtak az angol lányok^ Négy napig eszem-iszom, mindenki jókedvű volt a hajón, azt hittük máskép nem is lehet. S egyszerre csak inogni kezdett alattunk a föld. Én só-' kát hullámvasutoztam a Tivoliban, e igy eleinte mulattatott a dolog, később az rontotta el a kedvemet és gyomromat, hogy felnőtt urak és hölgyek jelenlétemben — hogyis mondjam csak, hát izé — betegeskedtek, s rettenetes furcsa grimaszokat vágtak.

Estére kitört a vihar, 8 a vacsoránál már csak a kapitány s én Sitiink az asztalnál.

illetve, tetszik tudni, nekem sem volt aznap étvágyam, a engedelmet kérve a kapitánytól, kabinomig rohantam. Ott aztán engem is utóiért a fátum, mert hiába, mégis csak más az a hullámvasút, s más ez a tengeri betegség.

Hajóraszállás előtt londoni jóakaróim megkérték a velünk utazó Keit Morrice híres angol irót, hogy vigyázzon rám. Tényleg kedvesen viselkedett, sokat beszélgettünk, igen okos ember! De azért megmondtam neki, hogy rám ugyan nincs szükség vigyázni, elmennék én akár a holdba is magam.

Tiz órás késéssel érkeztünk St. Johnba. Féltem, hogy lekéstem a Canadian Expresst. A vasúttársaság képviselője megnyugtatott, logy még két óra időm van az indulásig.

Kanadában

— Akkor körülautózzuk a várost, — mondotta egy angol, hölgy és meghívott az autóba. Leánya, Miss Gladys is velünk volt. Mire azonban visszatértünk az állomásra, az express már elment. Kétségbe voltam esve, szerencsére egy kivándorlóknak szánt különvonat indult öt perc múlva, erre Gladys-ékkal együtt az utolsó pillanatban felkapaszkodtunk, e Montréalban utól- értük az expresst, mely ott, mielőtt hat napos transcontinentális útjára indulna, félnapot vesztegel. Kényelmes I. -üályu kocsiban és háló- fülkében valósággal pihenés volt a hat napos kanadai ut. Winnipegen át értünk Vancouverig, a Csendes Óceán partjára. Ettem, ittam, aludtam, s újra elolvastam elődöm, Verne Phillias Fogg- jának 80 napos útját. Az akkor nagy dolog lehetett még, sokkal nagyobb mint az én 44 nana* utam. Persze, ha szabad lett volaa repülőgéped, is utaznom, sokkal rövidebb idő alatt intéztem «ol- na ezt a kirándulást,

— És mert volna repülőgépre ülni?

— Már miért ne. Elvégre nekünk jövőbeli fiuknak meg kell azzal a gondolattal barátkoznunk. hogy a vasút helyébe n repülőgép kerül, hiszen már rakétarepülők lesznek, a legkevesebb, hogy mi közönséges repülőgépen utazzunk. No jó, ezúttal még az volt a feltétel, hog£ repülőgépet nem szabad igénybe vennem, remélhetőleg legközelebbi világkörüli utam nagyobb részét már repülve intézem el.

(Mifelénk xiz! szokták ilyenkor mondani: „Ez a kölyök som fog viztgdulesen meghalni!**'-- Vége következik —