Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-31 / 172. (1799.) szám
V / aa Itália ben részleíbee>e<n foglalkozott aa Itália hajótöröttjeinek ügyével. ~ Nem vagyok fogoly — jelentotte ki a tábornok. — Hogy honnan merülhetett fel ez az őrült gondolat és hogy miért adnának nekem virágokat, ha m emberek hitelt adnának a borzalmas híreszteléseknek, azt nem tudom megmagyarázni. Ezek a virágok azonban uj hitet gyújtottak bennem. Amikor az egyik újságban a Za£pi és Mariano ellen felmerült szörnyű vádakat olvasta, megvetéssel gondolt a rágalmazókra. Hogy a két olasz tiszt kioltotta volna Malm- green életét, az olyan szörnyű gondolat, amilyenre csak a legelvetemültebb fantázia volt képes. Hát milyen alapon merészkedtek az emberek olyan gyorsan Ítélkezni? — tette fel a kérdést a tábornok. — Nem tudtak várni addig, amíg visszatérünk és minden világos lesz? Nobile nagyon nehezem viseli el azt a gondolatot, hogy Raul Amundisen az ő segítsége köziben pusztult volna el. Vigasztalásául csak azok a levelek szolgálnak, amelyeket ismeretlen emberek nyújtottak fel vasúti kocsijába és, amelyekben meg akarják őt vigasztalni. Bár az olasz • kormány nem tiltotta meg neki, hogy beszéljen, de mint fegyelem alatt álló tisztnek élőszer kormányának kell jelentést tennie. A jégszigeteken való élet Behatóbban nyilatkozott a sajtónak Behounek de. már a gőzkompon való utján is. A Béri in síié Tidende munkatársának például a következő érdekes interjút adta: — A jégszigeten való életünk egyszerű és primitív volt. Napközben a jégtömegek mozgását figyeltük, főztünk és ettünk. Életmódunk ebben az irányban- is nagyon egyszerű volt, mert csupán jégesmedvehust ettünk. Azután folytattuk asztronómiai megfigyeléseinket és főleg azzal foglalkoztunk, hogy rádióállomásunkat megjavítsuk. Arra is elegendő időnk volt, hogy beható tudományos észleleteket végezzünk. Különböző készleteket használtam fel erre, amelyek szerencsére a katasztrófa’ alkalmával sértetlenek maradtak. két. Hogy azután mi történt velük, azt nem tudom. Zappi, aki Stockholmiba utazott, el- meeélbe nekem, hogy Malmgreen mind gyengébb és gyengébb lett és végiül máT járni sem tudott. Ezért arra kérte társait, hagyják őt magára és hozzanak segítséget a szigeten visszahagyott társaknak. Azután önmaga feküdt be egy hőmélyedésbe, sírjába. Az a hír, hogy az orosz repülő hárem alakot látott a jégszigeten, egész bizonyosan hamis. A harmadik alak egészen bizonyosan ruházati cikkekből állhatott. Neon is hiszem Miliőmben, hogy a repülő filmjét már előhivfák volna. Ezt az egész rémmesét egészen bizonyosan az orosz újságírók kolpo utálták könnyen átlátható célzatból. Maimgreent egész jól ismertem. Akkor szerettük még egymást, amikor a Norge-expe- dicióban is rész Ivettem és jól tudom, hogy Malmgreen a nagy cselekedeteknek embere volt. Ö is elveszthette a fejét, de az ilyen roham .hamar elmúlt felőle és abban is bizonyos vagyok, hogy Malmgreen teljes energiájával követelte, hogy . társai magára hagyják őt. Gentleman volt a szó igazi értelmében. Sorsa nagyon tragikus. A hullaevés kire — mese — Az egész ide alatt, amelyet a jógszi- géten töltöttünk, láttuk a földet. A szelek nagy körben hajtottak minket ide s tova, de a földtől sohasem távolodtunk el ötiven kilométerrel nagyobb messzeségre,''Ezért gyakran felmerült bennünk a gondolat, hogy kimé mjünk a közeli partra, ;de erről aztán mindig letettünk. Lehetetlenség lett volna. Kettőnknek közülünk el volt törve á lába é<s sohasem jutott eszünkbe az a gondolat, hogy cserben hagyjuk őket. — Malmgreenről pozitív biztonsággal fémmit sem mondhatok. Ő és társai jól voltak felszerelve, amikor elhagytak bennünZappira és Marianóra vonatkozólag Be- hounek kijelentette, hogy teljesen kizárt dolog, hogy az olaszok Malmgreen hullájából ettek volna. Azt az egy hibát követték el, hogy nem hoztak magukkal Malmgreentől semmi írást. Bebouneknek ezzel a mostani előadásával szemben a National Tidende felhozza egy régebbi nyilatkozatát, melyben a cseh tudós elismerte, hogv Zapplt hármas öltözékben hozták a Kraszin fedélzetére és’Ma- riáno csaknem teljésen ruhátlan' volt. Ezt nem lehet megmagyarázni. Mariano úgy magyarázta a dolgot, hegy ő elhatározta, hogy véget vet szenvedéseinek és ezért ruháit Zappinak ajándékozta. Malmgroen nem vezetett naplót, ezzel szemben meteorológia i megfigyeléseit egy kis jegyzőkönyvben rögzítette meg. Ezt megmentették. Az Aleissandrini-csoport sorsáról semmi bizonyosat nem lehet mondani. A katasztrófát a gázveszte^ég idézte elő, amelynek oka ma is felderítetlen. A füstoszlopot húsz perccel a gondola lezuhanása után figyelték meg délkeleti irányban. A ballon-csoportban Alessaudrini alárendelt személy veit, csak az oroszok nevezték el a csoportot róla, hogy proletárérzelmeiket ilyen módon is kifejezésre juttassák. — Nem igaz az az állítás sem, hogy Noibile éppen /május 24-én, az olasz nemzeti ünnep napján akarta az olasz nemzeti zászlót a sarkon kitűzni és a kedvezőtlen idő- jelentések ellenére útra merészkedett. N obile ellen semmi szemrehányást nem lehet tenni, még amiatt sem, hogy elsőnek szállott fel Lundborg gépére. Lelki erejével a legnehezebb óráikban fentártotta társaiban is az életkedvet és energiát. A stockholmi Tidningen munkatársa szintén közli Behounekkel folytatott beszélgetését, amelynek érdekes részlete az az ünnepség, amelyet az Italia fedélzetén tartottak meg, amikor a büszke léghajó átrepült a Sark felett. Amikor a léghajó a Sarkot elérte ... — Amikor az I-talia május 24-én ha/joial- ban a Sarkon átszállóit — mondta Behounek — Nobile tábornok hirtelen jeflt adott. A gramofont felhúzták, az olaszok jobbkarjukat íaiscista üdvözlésre emelték fel, mig a gramofon az olasz fascista himnuszt into- nálta. Gl ovin ózza, Gtlevonizza — hangzott az Északi Sark felett. Kissé nagyon ünnepélyes pillanat volt — jegyezte meg Behounek dr. — A fascista himnuszt az irredenta himnusz követte, az a dal, amelyet az olaszok akkor énekeltek,* 1 amikor még Trieszt osztrák kikötőváros volt. Amikor a dal elhangzott, leeresztették a nagy olasz selyem zászlót, azután pedig a keresztet, amelyet a pápa adott az expedíciónak. A keresztet is, éppen úgy, mint a zászlót, kötélre erősítették, szalutáltak előtte, aztán a jégre bocsátották, ahol béfuródott a jég- féregbe. Azt a tervet, hogy Marianót, Pon- t remi ölti professzort és Maimgreent leeresz- szék a Sarkon, a nagy vihar miatt nem lehetett megvalósítani. Még két órán át keringett, az Italia a Sark felett. Ezután megkezdte visszafelé való útját, amely a katasztrófával végződött. Malmgreen, Pontremolli és Behounek az utón számos értékes tudomány o- megfigyelést végeztek. . Miután Behounek részletesen elmondotta a katasztrófa lefolyását, az újságíró ezt a kérdést intézte hozzá: — Kinél voltak Malmgreen feljegyzései a katasztrófa előtt? Behounek ezt válaszolta: — Nálam! Azaz csak egy noteszról van szó. A katasztrófa alkalmával elveszett. Később ismét megtaláltam. Szükségem van ezekre a feljegyzésekre, mert bizonyos tekintetben Megeszi tik az én megfigyeléseimet. Az anyag tudományos felhasználása után visszaküldöm a dokumentumot Svédországba. Arra a kérdésre, hogy milyen értesülést szerzett Behounek Malmgreen halálára vonatkozólag, Behounek először haHgaftott, azután így válaszolt: — Amit az ember nem tud bizonyosan, arról nem beszélhet. Érdekes, hogy arra a megjegyzésre, miszerint Zappin három ruha volt, Behounek szószerint ezeket felelte: — Még azt sem tartom valószínűnek, hogy Mariano ruháit is magára öltötte volna Zappi. Krylbo állomáson Behouneket leendő apósa, Félix prágai professzor fogadta & stockholmi rá dialógus kongresszuson résztvevő cseh tudósok kíséretében. Behounek nem volt az Itália expedíciójának szerződéses alkalmazottja, csak mint vendég vett részt a vállalkozásban, úgy hogy rá semmiféle tilalom vagy parancs nem vonat- kozhatik. Amint kijelentette, nem is keresték meg abban az irányban, hogy az expedícióra vonatkozólag ne tegyen kijelentéseket. Prágában Behounek azonnal újból felveszi tudományos tevékenységét a radiológiai intézetben és a legközelebbi napokban hozzákezd emlékiratainak és a tudományos kutatás eredményeinek feldolgozásához. A tudományos eredmények lényegét Behounek abban látja, hogy eddig még át nem repült sarki területen rircumpolárifi Főidet állapítottak meg, azonkívül jelentékeny fontosságú méréseket eszközöltek a sarki atmoszféra elektromos viszonyaira vonatkozólag, tehát olyan vidékeken, ahol még ilyen méréseket nem eszközöltek. Az összes atmoszferikus és geográfiai tudományos anyagot sikerült megmenteni. Német földön Warnemiinde, julius 30. Nobile tábornok egész kíséretével ma reggel megérkezett Warnenründébe és tovább folytatta útját, hazája felé. Amikor a hálókocsit a gőzkompról leszállították a partra, a német utlevélellen- őrzö hivatal egyik tisztviselője a társaság két tagját bekísérte a hivatal irodájába. Kiderült ugyanis, hogy ennek a két embernek nem volt rendben az átutazási vízuma. Miután a formaságokat elintézték,, a társaság minden további akadály nélkül tovább utazhatott. Behounek professzor nővérével Warne- mündében kiszállott. Berlinen keresztül tér vissza Prágába. Nobile sárga hálókocsiját, amelyen semmiféle felírás nincsen, közvetlenül Olaszország felé irányitják. Ma este érkezik Münchenbe és kedden reggel négy órakor Nobile a Brenneren át olasz földre ér. Behounek kedden érkezik Prágába Bérűn, julius 30. Behounek professzor nővérével ma délelőtt 10 óra húsz perckor a kopenliágai D-vonattal Berlinbe érkezett. A cseh tudós a követségen szállott meg. Prágából elébe utazott menyasszonya. Behounek hozzátartozóival kedden reggei indul Prágába, ahová kedden este érkezik. SP®iT REGÉNY (14) •fa: SZÁNTÓ GYÖRGY Rosenegger nagy iramot diktál, mindenkit íhullaszt Éva mellől, de úgy fog felvágni, nint egy vegyesíelvágott. — Mindig attól függ, hány felvágást úéllóztatik a zsűri észrevenni. — Nyugodt lehet, nagyságos asszonyom. Jsak vegyen egy hetes ticketet. Osborn báró s a hat fogadó között van, láttáin a pénztáraknál a vörös Willyt. Régi haverem. Tudom, hogy a báró etrohmantnja. Tehát mi légyen játszunk, Rosenegger és az Éva hajója, Gartner. jr- .Tó kis társaság. — Meghiszem azt — mondta hetykén az ’rtietaügynök és bő raglánjában büszkén fe- zitett az elegáns kis nő oldalán. Különben, a megengedi, megyek a tickeijét megvem- ■ i. Majd aztán elszámolunk. Lea utánaimosotygott a sürgő-forgó kis vidónak. öntudata alatt örült, hogy végre •gy férfi, akármilyen, aki észreveszi benne •t. nőt, intellektusa megkerülésével. De nem Porté /magának őszintén bevallani. — Sokat keres — gondolta és legyez- 'ette nőiességét az a gondolat , hogy ez a dszkosan fukar ember még pénzt is áldozr ia őérte. Pénzt. De mihez is kezdjen a ••énzzel, amelyet mindig hajszol, amelyből oh a sincs elég. Még egy bunda? Még egy •ez-.gős vacsora a novavesi villában? TJjság- rók, pacsmagolók, nagybendőjü nők, ripa- »ok zabáijanak és ő törje a. fejét, hornia/n egyen még több pénzt, egyre többet. Ezt /evezik társadalmi életnek. A férje pedig mindig csodálkozik, hová lesz a pénz. Ezt jó volna tudni Az egyik totalizatőrkasszához ért. Négyszáz márka volt még a tárcájában. — Négy darab hetes ticketet, harmadik rutám. A pénztáros sunyin nevetett. Ez is jól kiválasztotta. Most adja először ezt a számot. A futam után Lea odaszaladt a kifizető- pénztárhoz. Egyedül állt a kis ablaknál. Szá/molatlanul gyűrte táskájába a bankjegy- zubatagot, ennyi pénzt már régen nem látott együtt. A tribünökön imorgott a tömeg. — A banditák! Megint jól belénkvágott a Zsűri! Csalóbanda! A jelzőtáblákra uj számok repültek, a hajtó selyemdressze és a lovak szőre ragyogott a napban, uőoskék libegtek rövid ruhácskákban. . — Itt vagyok, nagyságos asszonyom. Voltaim bátor ötszáz márkával megjátszani a hetest az ön számára. Tessék. Lea vértelen arca kigyult, zöld szemei a bankjegycsomagra tapadtak, amelyet Da- vidsofyn sárgakeztyüs .keze feléje nyújtott. . —- Ez beütött — mondta az ügynök és mellére veregetett, ahol nagyot püffedt a duzzadó tárca. — Az hiszem, itt ma már nincs mit keresnünk. összenevettek a sok dühöngő ember között és megindultak egy kijárat felé. — Hálás leszek, Davidsohn. Holnapután jöjjön ki hozzánk Noivavesbe, vacsorára. Ott majd tárgyalunk. Most megbocsát, valami dolgom van. Taxiba vágta magát és elnézte a versenypálya tűnő képét. Örült a sok pénznek, sokkal jobban, mint amikor a Heliopolis honoráriumát megkapta. Erről a pénzről nem tudi senki. Ezt nem kell beosztani. Mit is kezdjen most? Az autó beért az Un tér den Linden-re. A forgalmat jelző készülés tilosra .állt a Friedrichsstrasse kéreszlezésénél. Kifizette a soffőrt és belevetette magát a gyalogjáró emb e r f o rga>t agába. A Friedrichstras&e torkából tüntető menet vágott neki az útkereszteződésnek. Négyessorok, végnélküli egymásutánban. A táblákon jelszavak, telki áltó jelek imbolyog- tak, vörös zászlók pipacsként lengedeztek az ember mező fejvirágai fölött. Felettük a Stadtbahn dübörgött magashidjain, a Zen- tralbahnhof eimhálózata bömbölt, néhány lépésnyiről a földalatti reszkeltet.le az utcaburkolatot, autók mozgó sorfalának motor- erdeje kattogott, üzletekből, kávéházakból, bárokból és kinókból kihömpötyöglek az emberhuliámok, észre sem véve a jelszavakat, felkiáltójeleket, zászlókat, munkaruhás nők és férfiak éneklő négyessorait. Helle- armee, kommunisták, Stahlhelm és Reichs- bannerbund, fron/tkaempferck, kakenkreuz- lerek, mindennapi menetek, jelszavak*, ének, zászlók. És a házrengeteg egykedvűen harsogta v/issza gépek és emberek hangjait, fel- tornyosodva minden mozgások fölé. Lea szerette a felkoncentrált életritmust. Úszott benne, mint az árban és mosolyogva. gondolt Manhattanre. — Mi ez Manhattan-bez képest? .Falu. Ami Newyork az én Heliopolisomhoz. És a perspektívák hódító sorozatain hirtózott. Többen köszöntek, integettek feléje. Nem törődött senkivel, csak ment. A Spree hidján megállt. Szeretett a karfának dőlni, a zöld vízbe belebámulni. Szerette a folyó éle-, tét, a vizi jármüvek álmos lomhaságát. A partokat, amelyek néha megindulnak a megtorpanó folyó mén lében. Valaki a füléibe súgott. Kokainárus volt. Riadtan ment tovább. Félt ettől a fehér portól és szégyellő gyávaságát. Magas. U- ketezalvós férfi köszönt. Ismerős arc. erős nézésű szürke farkasszemek. Vájjon lehet? — Nem emlékszik rám, nagyságos asszonyom? A Rom ami sebes Cafébau ... — Oh, hogyne, hogyne — szakította félbe udvariasan Lea. A markáns, kiugró állra csakugyan emlékezett, de hogy ki ez a férfi, aki mellette lépked, arról fogalma seim volt. Néhány tapogatózó kérdés után annyit megtudott, hogy valami művészember, mert kemény és mégis kellemes hangján a művészet kriziséI ről kezdett beszélni. . — Nevetséges — gondolta Lea. — Hogy jön ez az ember ide mellém és mi közöm van a művészet kríziséhez. Én a,mivé vagyok. Minden Írásom előre el van adva. Csak olyat kell csinálni, ami érdekli a közönséget és akkor nincs krízis. De az ismeretlen érdekelte. Fekete zakója kissé fénvlett, de csíkos nadrágja élesen volt vasalva és nyakkendője jól volt •megkötve. Kemény, csengő hangja és széles vállai inkább katonatisztet sejttettek a civilrubában, mint művészt. Lea az ügetőversenyről beszélt neki, — Szép motívumok. Szeretem festeni, önt is nagyon szeretném. Tulajdonképpen azért voltaim oly merész futólagos ismeretség után megszólítani. Lea mosolygott. Ismerte már ezt a trükköt. Minden festő ezzel a régi módszerrel csalja fel műtermiébe a nőket. — Mit gondol? Iskoláslány, munkás nő, irodakisasszony vagyok? Azokat sz.okták ez» zel az olcsó fogással... — Nos, nem akarom rábeszélni, l ati egy más propozicióm Ma szerencsenapja van, amint mondta. Ezt ki kell használni. Tudok itt a közelben egy jó kis klubot, néha-magami is játszani szoktam ott. Meg kell kísérelnie. Minden van, Écarté, bacc. ebem in, miiéit. r (Folytatjuk.) 2
