Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-29 / 171. (1798.) szám

30

1928 juttus 89, vasárnap.

AZ OSLÓI OROSZ KÖVETSÉGEN

Irta; HUNGARICÜS VIATOR

— Beszélgetés Kollontay Alexandra orosz követnövel —

OeSö, 1028 (jiaiijaa

AMirlcsafc IQtM-bem, a háhotn kkliőTOslétoJelk első Bőhapjámjalk írnia tmjáir senki által ardegi mem érttteftt áötalámoB örömtaátalotiálbáin, PáirtiSbeto lés [Loradoralhain,

1— 1928 (jíuffituia 11. őöav [hogy a Kjraszűin-ről elrepült OsatthaoTsld a SM^IkriigtrteieaaHcsdotpoalboft megtalálta b HZeffietucsiéaíBeín StefitíáüIfláÉila kövleltíkteaáléíbietoí tmjaijdmleta RzSmüén a tfégriilág Sogfftya Kelti, a <vűíMjg rokbnssetorve fefe orosz iséjp felé fordult, -— Oroszország hlaMlro- aolttara ditveüöba ksetoült.

iAtzlt íhiireaeim, ILeiniiin szóhoikfllő kléjpie imlelifltó, imte- Ityieit fez orosz követelő íiiróaszitailia fölöttit láttam ama függted!, metaSoíkiária a imömsoQaat ttxesaéCbö, dte taminláíl nagyobbat icsteíDeíkFvtő Csucihlnovszlkli rlepiüllő Iklépe ®og keríülM.

IPtaopagjarada BöJeraopomlttfáböO! feöibíbteft hctezönhet Befki Oroszország, mtkilt ÍLeralitoinjeík. DÜetotítn mlegsaeir- iVetzífc© s mJegtszietreaítie be (ujj Oroszországot, dte elVeSs- Wlfte BBáimiáim Eutoóp|a rokotaszieinivéitl. 1A Ibálbor orosz; röpüli őtegy ádőne vtílsaaszleftiezlte aizlt

ütőt, Nöttvégfiálbáh, railitoldieraM önről) beszól uijiaíb- bam, [hogy; a NiobieíI-dij'Bjt CsudhraoffiseMkiiak kieHl odar SJbéHtníL

Drandbotgih csat másodsorban jöihtet Baáimnitiáe- bta. hiszen ő ő csiaik az féfflntí) akaró NoMiét míem- J tettbe m&gt ösraöhhovseM a Shjallioiht ikulmgreemt akarta tféjgcriarvTaieaíMhrtőQ) lefihlofcmiL Kiéit léillő olaSziént: 8 egy halott tudós féggtó fagyott ibettleimlééirft Ittettte kodkiátna Bajáit íPüaiüaflj Jett

[Mussolinii IhlilvateilioB Itátvűinatibali anOmldiott! köszönie- tot a Érászára vezetőinek. Skatodinlátvüa egysizlenü mne- meg fcóczsznrtiJMsBal fejéri. ikti! háfflájjálti m 013 Oroszország mg hősed ülrátolt. Az éüfelátajos hlaingiuíllalt mié® a leg- ttWsaefllllemlesebb skátodiriáiv, főleg moirivtélg íkiöcr(öikil>e<n áö egy napról a tmóslikina otnoBizJbtaldáJt leftiti

Talán éppen a NdbUe lés a Kraasrih-esoporit között rayáffivámlvalló lett (éülets eSHleiatdt tSoOlyföárn.

TaMn mletrft léjpjptem orosz métaről fegktelviéSbé -vtótntíaJk (ruoíboflliB vüSeíllkiedéSb, fiJÖéülik tefli — joggal, vagy jjog néflkiüi]!? a jövő fogja feltárta! — NoMle tábornok: leljárásált.

Eniatek be álteliámoB oTOszibiattált hamguIMtnlaik a hatása afllól mlehléa ivoilma Sitit ima Ibiárikiitajeik ia IkiiKnoíDí- náa magáit. Legkevésbé az újságíró lembeirheik. 'A szovjete/railom leOíLera érzett szietmléffiyes lérziefaieímik tefljeö foáMérbeheDyeziése, — moddjuk: — lefllvie&ník SeÉüggeezibéöe mieflllieitt, özfítnitJe IfceinmiésziéÜeistnleik ttát- ^ulk, hogy ffiáltojgjaltáis az oálól orosz tkőivieltlslégeai', norvég éümiéiEyieikilk egyiiik Slegfétildeik'eiseib'b leimfflétoe lehelt.

Találkozás Rakovskij-val tíz év előtt

^ *Ke lév e®Qtó (vtofflt leölöiszíötr aMkalama e soriolk Smóiíá' nak Szx>7^e1Xűioez50imzóg legySlk sztemetpillő egyMiségé- vefl hossziaibíb íbteBBálg'eitjétet tfiottyihaiönliai.

Az MöMizíbeai párisi tkövteitlllé eOŐIliétpeitlt, mJa málr BBcmhan, BBáim/üEeftlé'she mietojeszteitlt Raíkorskij MoJit iaa iUasraíjnáibia Mdöffi otrolsz bétaetdlefllegláJdiŐ vezetője. KBtevibten itoilyitiaik a itárgyiall'ásollí. K]L etaiSiétklsEiik aha iá|jiuík? Akikor órffiásl SieUeWtlőö^iülk vollft. lUMialjmáaiialk a métaiíeihelk áffltall fuíkráia hetmanná heiyieeeitit Skoro- padskáj 'VoÜt az áHatmliője, von Eitíbotm vezétrearie- dies. aMft hövffldkíeO) KStevhön mleggjytiJlIktotlItak, a meigiaaáiíljó mSmleft csajpatok paffámcsmolka, a Thieáia&- BzuoM-ESefflachrniarmi Moortik: OBEJttráíkHmiagyar vieizlécrttcaírti ezredieS a Klámoly tktilráty álttaOi ik&n)e»vteizíeitjt csá- Baáiri és Sköttláilyü. höizibos. Májnidegiyriiklneik ődiláisü ihatalllom a ioezöbedi. A saő saoroe féaibeOmJélbeii éilie'b-ihjaíMIIl imráJi. S Om toeffiBeDti, élttelk Ste e hataffloimlmal. S tnieto egyszer keOllieiiit KBlev, az öSsaete'dkü: vések tkJözgxoaorttj^ 'e®e(r miődiotn alMakmázva. A mémiötieík óffitalli alMg méhárny hőmapga kiazorDtott BZoWjieitihíaftailoim etaheneli haMüft- ml&gjViötJő merőszséggiefl! dlualalkoldltiak a ffiegjdbfotam őrzött szetmléflyieík léö helliyieik iklözeilléíbte s ipuezitfiiMiMa, (nomJboTHalk, amült csők ülehJeiMít.

Kieviben voűitem' az 11918 julfiitis 6-ii(kli IkiaftjaSzibró- ifórnl, amiikoa* a lőpomiaikltáralk Éeilirohibatnliása köveü- kjeatéheln egy egjész válroSTtész, valami 500 ház, ötsz- szes lalkőiiivali egiyüitft, a levegőibe aie(piüflJt is miég a ibleflá váiroB szrivéfoeto, a Kres»csatik<m íée/ő ezáiUltodlánik ahHaikaliit öb (beDörite az <5oiMis légjnyoiniiáia Ki etmOjéik- teiilk anlilnJdieirirft? A ÜBipoíkinJalk ajkkor egy szólt sam volt szabad a robtenásról üinnliiollfi, a ihiotLtiaikiarti ieű!t&- meilliiéik, az élők miég magyioíbib eseiml&iiyieik focngaitiat- gjálbia Ööeiriüllltietk. Hdiszen oiemlsiokárm §Ötlt alz óltaJMlnloia BeszeomlMö, mieiliyelt a mytuglaitii ffirotoMk hailOmimA- seláiritájaa effiődötfo mlég tmiegi, IkU lüöhödlöltlt iáikkor azzal, hogy Kitevíbeo. hány ezer lömlberlt) möpiieitlbeík a (btoíl- BövIfiStták a levegőibe. Nem imőraiá^a a sotramalk, vagy mmifUjnik timlkább az lildők válbotzásátaaik, hegy porait lb létvVeíl később raiéhálny enrabertt (ktilmjetnft egjy. (bloth- •ervtiSta raepüffiő a jőgttogságfhóll s egy egész vlüliálg tepsolt, humráZük, háSiaSüírgönyiöiklelt imletnieszlli hozzá?!

O^rfombvslkli aiklkiotr tmfiinlt (hluieZélvles cmloiszíklvlati dliláik ft beöomcraObt iVörrlöB Ikialtlolna azon 'DÖrfte vialllóBBi- otüÖleg a iept, hlátniy (bufrasiu(ft (fog imJaiJd a Hleg(k)ö&ie- tebbl sorsdirxnJtiő vtilágbálboralbam tnepülőgépétről ed- pufiztlliltlaraii, (hány tangók valgy legtsziilvleSeibbönl ofllaSz váirost imJárgos bomlbáiilval eíláoiaszltianll s lilmles, Ittiz lóv- aie vőllt caaik wíükség, Hiiogiy a Vőrne szomtjas Olekltíeik IHöcSilbuHl^alnaik, s puszrtllitláis he/Iyeiflt a bökte, az emíbietr- baraáti szemeteit szjoügjállatlálba BZegőldliiemieik.

Nyiiílfttera beSZééllteon 1018. övi (knlevli. Itanáíllkmláöom- Wrxr MaikorfiJdj-'vaJl mfflnőlefnnőlt Okos tembem,' efllsőmfni- gu íllitj/Iirxmwto voölt. IBbllotadlolt ffiettlli », Raöv(jlelt, hogy magja eHIten IflertentliteMte s IhiMlegirte MyeZtift ezffl a nagyeszű tem/bemt.

Nagyon w/Ttna aíl<(kiorr OnoszoliSzlágolt

bouflawmi. h az ai|j IMoszlkjVóft llatnwillmlálmylozíDÍk

— KöphaJünléfk eragediéflyt a fbefatazásm a tmern

teraralém.' (ktedlititra léfllertleimlet egy mioszíkivaS láltoigiaMB- '9aü-? — Ibémdlezttteta az filnftertJlu (foAryamán. BtalbovsikSItiőL

— IHa őhaljtjá, a (bőíktedelllegtáictíiő hazamíjazásaíkjoir vefllümk Jöhelt. Azt hiszem!, efllég (bMioö tfetdteíZieJt tmieör leltit raltiaznja, — [jegyezte tmleg. moeoiliyiogfvta iRa- kov^killj.

— Jő, (jő, iMoszkváig az lötnök társaBágtáJban sáritiötilieralüll irfjíiuilínlélk, dia Ibiogy kerüiltnék tmtafjd rviissZa?

— ÍEirirte málr dgazáin. sem (EeíLeíIielíteít laidlnlil, sem sgjainalnjcdláifc aiyiuljterali mieim Itiuldioik, — tfelliellitie a (Mle-. phiStlo-ajirlm IholllsevüStia geraitilleanlain.

Az otsfllóii orosz Iki&veftsléglem. ás miegliismlé'fce'liteim a imám ibiz Öv leűJoiht ife!lltlálmiaJdlt aruosz'kiviaJi lulüra üirálnyiuilló vágyámialt s Miiirny; kőrvötségtí. itiiliikláin, alkáinléfli az Orosz ült leíhlertiősiégteá éte aízilkőá. íimárait éildlekilMtemi, szíiívie- seo írletnJdleOlkiezéSeimirie bodsáitioltitia a vomiaitíkozó tfieüivti- IliágtolsliJbő aidlaitlolkalt, megjegyteZbe BHotaJbarav hogy (kíáir vOlit raletm a itiiz iétv (eíllőbtl afcillimjalt tfeTIhíasznlállinti, aib- bah az Miöbetn volt a ffiegléhdleíkieSebb (MlosZkiVa, imla mlálr melnldles pofligtámi téléit fiofllyűík Otft ás, a hdlyZelt mlegtádlllaipOdioibt, eálső láltásrta ailig fBigiytefflh'eltinlélk tmleg az !eaimő(p&li magj'Válroeoikléáltiől' eilbémő léffldbeit.

Az első hivatalosan elismert női diplomata

Mjirnny itütikánnláll) IkelIiMit befjiefentteraiöm a kövielt- ibeí való iMiea'üinrri liiiáhyiuílló kémeötmieaiileft

Oroszország oslói követe az eflöő hivaftiaüoeaín 'elismieirfi hői dlilpiamiaiba.

Ismietrlt szemiéíljytislég, Ttégiőfta vörös posztó a poöV- gáirl betrtetóezésü Eanrópa szem’ébetn.

Kollontay ez. Demeratovkili Alexandra a mletve.

A fioraialdiallmáirokraafc a anial Oroszországot efliőkíészi- Itiő, albibáln 'az üldőblein: a ibörvémy mSinJdlera, eírieijiélvel tüd- dlöZöltlt, Ibehát íeljijeil pbszó veszedlelmies mrarakáljálbaia Ibdra tfflJuSálga őta Vötlt aiéSizlt.

Többször eütfogitiálk, lelilbélílélk, a ilegftiöbb eramőipali lOrszáigibó1]: kiilüiltotitálkAz nj Oroszországban persze mindez máma mártyrum-számba megy s jogcím, hogy ilyen fontos állást betöltésére tartsák Kollontay Alexandrát alkalmasnak.

Hogy érdekes asszony, b érdekes múltja van, bizonyítja egy az Ernst Reinhardt müncheni kiadásában megjelent, máig nyolc nyelvre fordított Elga Kern német Írónő által szerkesztett, „Füh- rende Frauen Europas" címen számtalan kiadást ért könyv, melyben Európa 16 legnagyobb szerepet vitt asszonya között Kollontay Alexandrát is érdemesnek találták, hogy önéletrajzát közreadják.

Nem kisebb személyiségek, mint Selma La- gerlof, ismert svéd írónő, Margery Iréné Corbett- , Ashby, a dublini és cambridgei egyetemnek tanárnője és a nők világszövetségének londoni elnöke Henni Forchhammer, a népszövetség dán megbízottja, Comtesse Anna de Noailles, francia irónŐ, Dr. Kristine E. H. Bonnevie, az oslói egyetem tanára, Dr. Maria Anna van Herwerden, az utrechti egyetem lektora s még egy osomő ismert egyéniség között szerepel az oslói szovjetkővetnő neve is.

Ebben a könyvben „Életem célja és értéke" címen megjelent életrajzában viharvert múltja ipinden részletét őszintén feltárja. Nem takargat, nem szépít semmit. Olyan vörösnek mutatja be magát, amilyen kora ifjúsága óta volt, s úgy látszik ma sem szűnt meg lenni. Szerelmi életére vonatkozó célzásai is burkolatlanok, megjegyzi azonban, hogy sohasem helyezte szivbeli érzelmeit az első sorba, munkája, életének ma már valóra vált célja, voltak minden ténykedésében első szerepvivők, s csak addig érdemesített férfit szerelmére, amig az illető nem kivánta, hogy női önállóságának feláldozásával legyen a rabja. Munkában és szerelemben a férfiakéval egyenlő jogot követelt.

— Mert, — írja, s fejezi ki élete egyetlen tömör mondatba foglalt axiómáját, — az emberiség társadalmában nem a speciálisan asszonyi erények biztosítanak a nőnek díszhelyet, hanem annak a munkának as értéke, melyet hm emberiség jjavára végzett.

Két nagyobb müve: „Ab nj erkölcsök és a munkásosztály" és a „Nők helyzete a népgazdaság cvolutiója után" orosz kiadásban Jelentek meg, s

több európai nyelvre lettek lefordítva.

Már mint az oslói követség vezetője német nyelven Irta s német kiadásban is jelentek meg a „Wego dér Liebe" és „Dér geflügelte Erős" e.

könyvei.

A szovjeturalom legelején 1917. októberétől 1918. tavaszáig népjóléti népbiztos volt. 1922-ben Oroszország norvégiai követévé nevezték ki 1924 augusztusában Norvégia „de jure" elismerte Szov- jetoroszországot s Norvégia királya a szokásos diplomáciai formaságok között fogadta az időközben „Ministre Plenipotentiere“-ré kinevezett Kollontay Alexandra orosz követnő megbízó levelét

Az 1Ö2IÖ—27. ólvielklbera. Mtexáttciőhalni (klépvlilgellltie OooteoirMBáigoái, rnlaljd. 11927 vé|g(étnl titamiét ONliólbla Ikteraült.

fi Mit leirlödlötlileig méfgti otPsz imagyiböWioikloB c«a- (lláldibóU! w/jáirirnlaizioiiiv a licigt^fllsőfiégleeiefblb ffbrtrtaldiah márrá vedlett falusi orosz leány, az ő életcélját lefWi'nlttvte, hatlial’immw Ikiairtrtilétrlt: tflultio'Bti be.

iÍ!iiWiiaüta.iiuialk icMviaüátía lujiláJűg a abbéra, a (mjaji

mörtvtég altanteBEEétriálbara tusmtenneim IkJeufllöttt ecft a hőt

A viaiiniáB és toaidiiicfiŐtelDtetaleö Otnosaianazág (kövteit- Ejégii paloftiáijólbeu eaJBenMltctráalItillieir vörös fflöMrte lé(p- jiem égy hitthü Ekartiofliifkíujs, imátoJdieh ftraxUMők östzüínlüe ttöszttjeíliőue léé ápolóija? Az vesse ráta az eflöő (kövét, bM njiSáigntró (Ilértére lefllsmafliaietzrtx^ttltia volna lesit a IklMÖl- Ikweió léttidlelkies alíiailimiait.

A weeck-eiul-eíktet aa Oallóttőí 00 Mteimlőtieímytir me (Mkiviő vaidinetgléniyiefe Weffiylemi i^püfllt vfillfliálíáibüin Iflöttltó a kövtettnő.

Az oslói szovjetkövetség

BéttiBőrle ibüzeftibe íkd IM/Eogtlásoim idteljiért:. Ezúttal áis osiaik raiéháhy óráit ífog a főváPotíbeun itlölbemli, déffiutlára Bergemfbe ultaaiiik.

Enoginajmíáinialk raieta etgészera miegMteW stsifliü (környékierai, a Ikiknáüiyii paoik léö palola tbasEoimteoéd- ságában, az ©löktelőera. osanidlee iüxaraienborgiveien 2. szánnia alaitlt ffékszíiík Oroszxxnszágraalk hótfielhér oslói Ikíölvtetaégi paillortlája.

Ceelngetiesteimirle itüjpülkiuB IkümiéEiéSü ctnosz eaoiligia rayiilt [kaput Sem HmgöHul, lsem ünaínldMJuSi, dte raicawlé- glül sem ént. Jói, besziéUjiüralk hált etámosi azjhotvtáik raiyteffivieai. Vigyonog, megörbi. Osdtopoe telötlerlmieto üöemeiszltiüíl raiatgyobb sztebéiba. rveEet A fiaíMaotn. vérvörös iüapáha, larlalnyoraoftit orosz (bleíttüjjiefllefldkteűL iH&ltiaill- miaa ivörlöö pűlakiált be egyiilk saroMal dátoe. Sugara- ikaít eaétáigtaEÓ óffáiáB aramiyoootit raap temleűlktedük a tmagatíbct, fölötte hét évsziáta: 1917—'1927. VálósZi- nüílteg a isaovijétiuriailioan ibiizévtes jdbáílteuimiára QöéiazülDL

Az iáiüeflfbemieis fáidra hosszra viaiős, Ma, ainainyoB cyirtüH (btetükiktel átífestve. BnóMíkxm ItoMllaJbáizóilinli. A feSElnás, aeit hilsaeta: VMlág pnoötetápjali egyieeóílljieteik. Milvtel Kun iBléttiálélk ogiész öfödtellhóinlapois ima^yálr- onsEágá seóioairrtja aíialtit anáinJt a vöraöB (kteneszíii dlele- giáflliga bjz dHaszcurszágá magyar fogplyltálbioiriolkat! bá- fhogjajtitiatm B ágiy imlég btofflsevásba (diilpfflotinaitiáfkíróli 3lé- ivétn szó, mjoradíjíuík szovjet-) miiílMőbeh nieon volt al- ikalmata itairtódklodlnlL, létnthéiő knvláinlcsfiislággbl itieJklitnib- gietbean [kíöínüfli az léradeikiete oroteeflláinibarfllaragfbain). Blltle>- hihtlvle a sok rélktehytsGJetrlíteffit vönöB Btziilnihőíli, mádkiü- Üöraíbiein tegészera. la(kiá%iots Iberaeradieaésü Hteftit vodraia a szoba. Egyűik sairkiálban hoseZas ádötoytváiálreaelkirléraiyi, ZBufoliva pompáé ibőrkötéaü SkJönyvielkkiel.

Miimy italttoánrail! az atuJdlilelnidila előtt az ujj oTOtez 'iirodallioimiróll te beszélgtetffiíiralk, be raj tkóá njetaaeldié)k lie^kívárióbbjaíilként a IkíövteÜkiesőhöt ntevezte mtegi: Bábel, Fediae, Pilmiaik, GlodkoS, Seiíulilima- Művelik raléimét) ifondüitláisbah a berliml Mraliilk-ciég kiiadá- eábara jtelteraJbek mieg.

A eeíoba közepén púag-pong asztal Úgy iláitenfflc, békjés óhákaia de mtegvan Itt a haijlam s a vöaöfe terveik kíkHoügloeJáHa közben á-Tibalölain epohtoMana te jluit Stíö s afikalDoan. iNléháraiy aindkiép lóg a faffiom,

ílöbbnyfi'ire Leraliín, az xnj lhioto«lap:tó képteá.

Sziottnibalfc diél vaű, séta a követe, Bem itáitikáaflai mfimicBeraielk oítithora. Hálmm hői ttezitivtílselőt IMtók aa inóaiazjtaillolk körtUL ÍE^gytíkfüik porait oűyan, amdiíyteai- meflc egy boteevÖBta feBBroaiyságPte eCíkiépzielItnék. fiziéftí, váflloglótetaemlü, hrasosajlkra, fektette hő. NémtettüiE h&- BEéálő aöSEo-nv fogaid. Áithyirajitam a norvég küülügy- mfitafilazitiérájcflmi a^áhlliő ütevielélt.

'— Almiertílkal és légy prjágjali magyar lap képvlr Beleitiébera. óha(jtamiélk a köviethővefl; ibésEélg-eiüéBt foölyitalWL Legyem BEznlviefe atuditeratíiáfm betjeffietnlbehái. Mürraiy követeégl töitlkíáirihoz; veztetinleik.

EuWópaii modtorra, nyugodit, óvaibos beBzédlü ur.

„Csak semmi politika*4

— Nem itradtem, kállláitáisba hettyeahe-tearne^ hogy a kövétinő hétfőn fogadná fogijate. Legjobb llleisz, Iha Idétrtdléöseáit álriálstba ffogtbaflöia s eiliőEŐlleg: vieiém te megbeszéli. A ^KnaSzára," ezerepérte vnhhtközólagi, azt hilSEielin, miihdeh Ikéridiéteiéine wáfflaszíti kaphat, polM- káit aEorajban. he kteveoTjiera a heiszléilgteltléslbe. Poffiláiikai nytilkitkoeatioíkira a Iklövelttniő raielm kapható. Még a Borok közölt sem.

— Die azt csak taegkérdtezheteíih, hogy ÍMÍuhso- llnli. köszméte mályera éraelmlek!et váltott ká Orosz— EBocöáicüaít, sa te máir poláteákJálí suirtofL Neon IhiilsEiean, hogy ertne válaszolna a klövethő. S éppen mlefflti & kéndéstek nem teuldltak antíhldiig dösEkrléittek maradhi, a követhő ágjeh kévéé rajságirót fogad, ntem szfflveöen ad áraJteirijiults. Eddlig csak a „Comena della Sem" s a „dtel iPopolo" olaBz lápok kiküldöttjét s égy-két noriViég rajságiilróit fogadott.

A itfitflöár cdgaírtetlbávaíl1 ikSiruáll

— Köszönöm, hőm dbhlámyzora.

— De italáh eimlélMli, eredétí otose cdgaineSta, para.ncsollija^ az egész skatulyát.

Ez imJár a régliffiaijta; orosz veraldiég)9ffleffieteifc meg- maraidt hajitJáJsa. NálIJumlla, pSáinie dégleraffie, sártlétezátaH Iha mieraít volna; a vehdlégpzterébetotek áüjytetón vbü)ő ahegtoyállivláinrafliátea. Ptedüg, üffiyteh volt a ortógö! orosz mütnid. fi Ibleteőlteg italáh mlég ma te az, elviégró fe mieffleg szláv kiedlélyt tiiE tév alaJtft (kffiöíM Bűiigihai len hettetlt » italáh nem is fog ibeflijieöeai eákxsnüSiná! sóba.

Sztemlbait e&térte liétit volna a Sftecikhoflknlbö' tuz>- dhilló vtoha'ttra BzJámoaotfct [helyjegyem, &z eaetíBegjai hétfői aradBleinJciia kedvéért érdemtefiraek: Baratottaimi miég kiélt napiig Oslóban maradná.

Egy (jiuffiuBViégtí vasárnap Oslóban t^yamia • iBegkedveBébb uitá szónaifcoEások egyffikte. DéEeBÖBI ikfilráraidluláB fogadkeréküvél a csotíafetovésü Hoüasen- kollem hegyne s lebiéd a közte! 500 méter magasan fekvő Frogmenaeterera nyáltott terraszáju, mielypffl az osióíl íf^ord íieiljiea pamtorálmápjbaö gyiöoyíStftOiS- hefbümk, délután pedig bafjófcáaás a fenébbnél szebb váDHá/kkal körtülfetzjeg)effl! íjjopd palritjafi: mietatléh, fteffle|pH béteületniüll szép étoaíéhy.

Szemtöl-szembe Kollontay Alexandrával

Másnap miégte DüridllmtetSén.'ÜI vártami, hogy soernMiHszemhe álljak a hfiree otrose BiEBraoranyal, •Kodllloaiitay AltexaradriávaL

A KioHoratfey hév Itásztáh magyar hangzásra. S férje családja tényleg Ifiinra seátemaraáteu, Deheft, hogy a fiünh-mlagyar rokohSágraak közte te vara. te név magyar pörifiütajiólhieE.

A köviötmiő az érdekes assrorayri. üooroin Ural, ma te Bsoép, pocapáB megljélteralésiü asszony. Vígyámom ktefll aztehlban a dfikaséró jekzókkeai AnJniaikídeflión roteBanléVan vébbék, hogy a romám (kikná^ymJÖ taluxBera- cdátja utáni prúvátvteiliemlérayiklétat megjegyezttenii, hogy Mária romáin kámálytaő miég ma te, — táE lővte fenrajak — eflimgadó Eti€p&ég és hogy órfáigli hátáéi ithdi a vélte heferaélórte gyakorolni.

Okulva tapasz baiiatBíiimoh, Igyeflísaem a kövtetraő sztemióiiya kedviezó benyomásának hatása alóli szra- badulva, a küteőségek száraz eflmtendásárfe erorlt- (ktetztnk

A követelő hétifő délután a palota eteóemtefféBí szaffloog'áJbera fogadott. Vastag szjőnyeggjell beváltott imániváhyffiépcöő veaeft m emielHeltirte. Mfflrwy titkár mlutat) ba.

Ha a jÓalaSca assDoomiyáil dájvaltöa, kööínyü nyári. tteffillettjébera, homlokba mjytozcnjodrt: kte Sárga B2zal- makailapjálvaJL, halki, nyugodt hanigihhrdozásávak

EafiSbortn, Folketetora. vagy más fasbionabliö angol füttdőhelyetn itaiEáílJkozitaim vdllnla, egy pákfiajhatfig Bem acétteflíloedniéan, hogy a (Deglíohb Bingted támaSéfe tagja.

lAingoiMt, ftnanicöiáMlll, hémleittül, oflhszui b tedinlé- ucoeiteseai, orotazral tökéleltleeera te éh beszéli, teodalmá onlüivteflitSégje órütófetf, — mft IbelhleftertS) ivajjljteö íntíltó oka, hogy ie jó családból Bzámmöraó, kedvező anyagi köhülimények között gondosam nmeit oriflteámy leg- azélsőeégefeébb foriradaJItaiálnrá vált? Híiábfei mtesél- nieflc mteggyöziődésriől, az eütnyormott oraosz uéppél való legyüititiérEétetróíl, nz fflyera. nagy, ibtefteő átateikra- lláfit rmámdlíg vBÍlaimá (hiaitiallimöö érzéB, vagy értziéikibeíM ok üdéé tellő.

8 ha egy ilyen Baemvledélyeö Ikninafcber dá<ib6II!, bofeSzralbó®, vagy efflkesertedéslból légy eöteddág tőle tá- volfitekívő idegén ratrja lé|pteWl, csak teBörteTOhainiáH, viiSszallépiéls számára többé nfihc&eh.

A fogiadóterom válafizitékios pampája löikójíám&b előktefliő tzílléSéit Ifiejiezf kffi.

Igarnám, hean (iiljyieininjek képziefliliük egy orosz lekv- lliáirSulő otlühoraát. iKOlSŐ pompája mlefflDett te barátságos, kedJéilyes, meleg.

Mjüvéiszií fieotmléhy, gyönyörű női portaié a 'öfal dilfrie. IHa hem: asaltódoiiru iGntaalborouglh-kép.

iMaltttn fogflalkmk heflyet. KoHOmtn.y AHiaxawblai, Mlinny tlitkár s is Borok teája.

— Bocsásson meg, Ihogy szombat óta ivá'mtöw- taltthm r csak ma állbaftOIk renddlkeraéséro.

— Tudom, hogy Milnb'Melrasstzotay i(teöJc! etz a fiMM meBotoláte), irterageteB imp^lsá^ köshera,

I legalább a weeteb-emd kiét mappám pűheraiéterc szoteol a miég ma hivatalosain BtergehJbte te otazák. Tudom!

tüeihét értéketek, hogy számomra te szakáit ftfőt Do- üttíiŰcáinóíL, sajnos, heta bieszélhtettek, ptedfig mlelnnyi érdekes kérdetzmli valóm volna!, azxníMviüili KájjékoravBí 'vagyok a nőmoagjalorai lés a népratevelés itterén végzett magyairáuyra miiködiéBétról te, mfradteatek kűűér^ diekfilődiés tárgyát képező Itjémák Itehtefinjéraiek, Mssení mánJisratieriajsssxmy, úgy ltudom, az tefiső orosz hő, lakd ie Ötem Oroszorsziágjban páonSrtmjun&áfl) vég®004 • - *

—< Bocsálniait, — azxMt közbe a követeó, >— é bánéra Ügten sok hői rauinkátalhsata volfi, fekte ez oroea hépratevtelléfet ledtető léte liegéürgöaeibb fetoMiulanák ta- káraMtiék. Hiiszjen a hégíi rezöita alatt 65 pepoetolt voűt Otnoszországbain fez ahiailifiabórták EzzáJrua. Ugye szörnyűség? Ezft az Élkapotöt megijavltamli) az orosz hőm02gja®őm haitálsikörébe tartoznik.

A Kraszin sikerei és Oroszország

— Igen, — vteliöem át a szőtt, — mindem poffi^ iffikia lkii!k)apcsolásia mleíIIBetti te heíngefteg kjérdecaná' valóm' lehetnie a mai orosz éfflDapatokrna vonaJökozóiliag áh. MégiáMhpodásraulk szeröht azotnban eauttall az ak- rtJuálte ósrakBarki expfedMÓvtal kapcsokaltOS orosz vonlaiUltozáBu egytoiéháiny löérdlésleimiiie kiértnétm szövés válaszát.

— A Spáízbergják esemJóhyieá és be orosz segár tő exptedáidiö mlegtszieinveziésie müljyiein baitiásít' vállltot- tak ürií OrosEJországlban? —- szólt teteő kléindlésem.

— SzjovjiertoroSzország lakossága, úgy a várost, minit a falusi közönség, hagy érdeklődéssel figyelnék mehtlőexpedLdÓnk mjumkájáti k kjülönösen a NobtleHcsapat mégjmieraJtiásiéine a többá memzebeik: se- giiltötmiutnlcájávaít való barátságos együttműködésiünket.

— Az ország legtaeös&elbb fekvő rétezieám. lakó parasztság te lázas irgalommal lésbe repü'iőBuk hőst mftinkájárőd b hajóitok: előretörésétől szóló hiiradá- Bokalt. Jólleső lénztótsödll figyeMÓk a Kirnszíiin. utjá* éa büszke boldogsággal vtetttelí fudoanást eredményes mülnJkájáiróll

—■ YalIÓBziniüilieg temieneltíes űai előtt, — Po/tytaítta' a köveffinő, —• lnogy a razjovjiertramtíó legtfiőbb edcőlcSi tózdfee a BzjoMdhrilliás és a Bajerveoeitt munka. A ikülöraifiéűio niemtotebektaiek egy szjeriehcsótlehiül' járt tradoraiáhyoe expedMó mjegtoiétoltiéeólnö közös munkálna való ösHzJehoaataMbaiií a uraoivjoJtiundÓ emlfilbeW tírtoMfcsi prámctpíuimafeiak léázflleges mogvalÓBuSáp sáit látja.

— S mml pedig nptediáláSan » KraszüU munkájáll SDetili, letzft csak máht a tudomány éte az emberiség ílrtiiniöil köttefccsi^tlnSoat. fogjuk fef.

— Hogyan jött! Miro a Krttóziiii-expiedlilcíló ?, y~i BBÓÍIt a taíte^iki kl^KjdléöK