Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-29 / 171. (1798.) szám
6 ija^*gi£^i«r8K^:3M^rr.^«s3aM^^ VASÁRNAP falas Kosztolányi Dezső Virágok beszéde Napraforgó: >— Szó sincs róla, jellemem nem valami érős. Folytan hajladozom, nyújtogatom a nyakam, úgyhogy a bőre már egészen megráncosodott. Azzal vádoltok, hogy köpönyeg- forgató vagyok? Igazatok van. De ti, akik a földre sütitek fejeteket s a sötétséget imádjátok, (tudjátok meg, hogy én a napot bámulom, ezt a mindig-mozgó, izzó bálványt, mely úgy változik, mint az élet és úgy fényűik, mint igazság. Papsajt: — Nekem, sajnos, mindig papsajt, szeretnék máir egy kis változatosságot © Akác: i— Itáliában, hogyha megpillantasz az utcákon, tereken, leülsz egy kőpadra és haza- gondolsz. Most elmesélem neked, hogy én, aki mindig eszetekbe juttatom az édesanyátokat, az udvarházakat és a cigányzenét, idegenből származom s a tizennyolcadik században még' nem is jártam itt ba vonulok a plebejus virágok élői. Wüde Oszkár szeretett. Én is őt. Gyöngyvirág: — Első áldozás után, fehér ruhában ballagok haza egy májusi délelőttös, kezemben elefántcsont kötésea ima könyv emmeL Viola: —1 Négyen vagyunk nővérek, én, a fehér, aztán a kék, aztán a rószaszim aztán a sárga. Ruháinkat egy varrónő varrta. Édesanyánk gondos nevelésben részesttette bennünket. Háziasak vagyunk, kedvesek, szelídek. Ki vesz el bennünket, uraim? Bármilyen agglegény rideg otthonát földerítenék. Mosolygunk jobbra-halra, kacérkodunk is, az illem keretén beiül, ahogy efféle urilányok- hoz illik, azonnal odaugrunk ahhoz, aki táncra kér. Ekkor nevünket egy kis betüugra- tássa! franciásan ejtjük ki, ilyenformán: voilá! Csalán: — De imofifti már, kedves Kosztolányi, zárja be ezt a rovatot, mert hosszúra nyúlik. Ne vegye rossznéven csípős megjegyzésemet. Távol a világtól a szatira műfaját művelem. Ezért senkise szeret. Csak a szamár. i&S ____________________________________________ Er ika: Beszélgetés ár. Szabó Lászlóval, a legnépszerűbb magyar publicisták egyikével — No azért nem vetek meg egy kis erotikát ,em. Judáspénz: — Kőralaku leveleim olyanok, mintha valami ügyetlen kéz vágta volna ki áttetsző ezüstpapirbói, aztán körülszegte volna pezs- gőszinü cérnával, ügy rémlik, hogy nem is élek. Ezzel szemben a többi virág mind eb virít, mig én cserjémről levágva hónapokig rdiszelgek a szobákban öntözetlenül, anélkül, hogy ölhervadnék. Az árulásnak hervadhatatlan érdemei vannak, örökkévaló vagyok, mint a gonoszság. Nárcisz: Kertem nárciszokkal végig ültetőd" . . . [Mindig ezt a verset mondogatom magamban. [Mindig Csokonai Vitéz Mihályrá gondolok. Orki-dea: Természetellenesnek látszom, de azért a természet termett. Ajkam olyan színű, mint a nyershus, duzzadt, mint a gyulladásos torok s nyálkás és mézes. Néha azt hiszed, hogy nem is vagyok virág, hanem egy kis véres sárkány. A gyarmati napfény bujasága árad belőlem, melyet nem tudok loha elfelejteni Fázékonyan, igazi arisztokrataként üvegházakKASSAI SZERKESZTŐSÉGÜNK Ruman-utca 6. szám alatt megkezdte működését. A szerkesztőség teleíonszáma 4y5. A Kassa körüli eseményekről a lap barátai délután 5-ig ezt a telefonszámot szíveskedjenek felhívni. Kassa társadalmi egyesületei, intézményei és hivatalai fenti kassai szerkesztőségünkbe szíveskedjenek közleményeiket leadni. kicsi volt. Később se igy képzelte el. ő ezt a pillanatot úgy képzelte el, hogy nagy vihar van, s ő felsorakoztatja az egész személyzetet a hajőhid előtt, s halkan ennyit mond a rá- diótelegrafistának: „A vészjeiet!“ Több lady, hálóingben, felsikolt. ö kinyújtja karjait: „Hölgyeim... — mondja —, amig én a helyemen vagyok...“ — Gönyüre? — kérdezte az extiszt. — Hát, — mondta a kapitány. Az utasok kezdtek érdeklődni. A zátony mindenkinek nagyon tetszett. A pincér most előre ment a hajó orrához, lengetni kezdte a fehér pincérkötényt és torkaszakadtából bőgni kezdett, ügy bőgött, mint egy nagy rádió. A kapitány tudta, hogy miért bízza reá a te- legrafálást. A bőgés erős impressziót hagyott hátra az utasokban. De a kapitánynak most jobb jutott eszébe, s meghúzta a hajószirénát. Néhány pillanatig még együtt bőgtek, Stefcsik és a sziréna, az ember és a gép, aztán Stefcsik hangja halkult, az embert kezdte megeni a gép. Mikor Stefcsik sértődötten abbahagyta, a sziréna vígan nekikezdett. Úgy tetszett, mintha fenn a hídon a kapitány bőgne. Több nő rajtafeiejtette a szemét. Egész Gönyü künn volt a parton. — Telefonáljatok! — ordította Stefcsik. — IIö, — ordította Gönyü. Egész kórus orditot Gönyüről viasza, mint a görög kar a drámákban. — A segélyhájóért, — mondta Stefcsik. Aztán csend lett. Mindenki a segélyhajőra gondolt. Szommellóthatólag eiíkomolyodott a dolog. A baj csak az volt, hogy a viz apadt, már kisebb gyerekek is kimehettek ebben a vízben gyalog a partra. Ez mindenkit elkedvetlenített. * A segélyhajó alkonyat felé érkezett meg <? 1i /.P ’ távoliján, talán háromszáz méternyire meg'mlőtt. Közelebb nem jöhetett, olyan alarm ny volt a viz. Most lassan mindenki kászálódni közélett. Az utAAofc kfabm wAt timrmmBudapest, julius. Magyarország huszonöt városának volt vendége november ót Szabó László dr., a szegedi egyetem magántanára, aki e nagy népszerűségre természetesen nem mint magántanár, hanem mint újságíró tett szert. Szabó a közelmúltban három évet töltött j Amerikában; newyorki és csikágói lapoknak dolgozott, odakiinn tanára lett Amerika legnagyobb egyetemének, a Columbia Univer- sitynek. Amikor hazajött és Az Est lapok kötelékébe lépett, cikkeinek egészen uj hangja, sitlusának rendkívüli egyszerűsége és főként egész gondolkodásának teljesen amerikaias, praktikus volta óriási feltűnést keltett A Pesti Naplóba Írott cikkeit, nem is jelezte nevével, csali egy kis csillaggal — a a „csillagos cikk' ma már fogalom Magyarországon. Alkalmunk volt hosszasabban beszélgetni Szabó dr. tanárral, Magyarország egyik legelfoglaltabb emberével, aki havonkint nyolcvan cikket tartozik Írni lapjainak, he- tenklnt — minden pénteken — előad a szegedi egyetemen, szombaton, vagy vasárnap pedig valamelyik vidéki városban jár, ahol egy, két, vagy három óra hosszáig tartó beszédet mond öt-hatszáz ember előtt, átesik az obiigát banketten és pohárköszöntőkön és másnap reggel már folytatja újságírói munkáját Pesten a szerkesztőségben. Megkérdeztük tőle, hogy miről szokott a vidéken előadásokat tartani? — Rendesen Amerikáról, — felelte Szamagolták a holmijukat. Egy nő halkan sirt. mert a felfordulásban elvesztette a pénztárcáját s egy kis gyerek visított, mert minden valószínűség szerint fájt a hasa. A síró nő ős a gyermek hangja rokonszenvesen vegyült el a hajótöröttek hangulatával. A férfiak a láthatárt kémlelték. Mindenki érezte, hogy megmenekültek. Még mindig nagyon meleg volt. A kapitány közben leeresztette a mentő- csónakot. Minden csónakban két matróz ült evezőkkel a kezükben, fiatal emberek, ki tudja, mi vár rájuk? Minden szem a kapitányon csüggött. A kapitány ajkán. Az ajak most megszólalt g halálos csöndben ezt mondta: — Az átszállítást megkezdjük. Egy csónakba nyolcán szállhatnak. Először... — szünetet tartott. Mélyet lélegzett: — Először — folytatta — az asszonyok és a gyermekek. Azán az urak. És szemlesütve mondta: — Utoljára én. Valaki tapsolni kezdett, de lepisszagték. bő tanár. — De nem vagyok Amerika ügynöke és magasztalója: Amerikát is lekritizálom. Az amerikai viszonyok feltárása nekem csak ürügy annak a hatásos megmagyarázására, hogy nekünk, magyaroknak hogyan kellene élni, mit kellene csinálni, hogyan lehelne munkánkat, boldogulásunkat megkönnyíteni s ennek a révén szebb és boldogabb életmódhoz jutni. Soha semmiféle elméleti fejtegetésbe nem bocsájíkozom, eseteket, apró kis történetkéket, anekdotákat mondok el az amerikai életből. Ezzel a hallgatóság figyelmét annyira lekötöm, hogy például Miskolcon egy este nyolc órakor kezdtem a Gazdakörben beszélni és csak éjfél után ültünk az asztalhoz, mert a közönség egyszerűen nem engedte, hogy az előadásomat abbahagyjam. ' A magyar satóban köztudomású, hogy Szabó dr. tanár » reklám-ügyet jelentékenyen fejlesztette, mióta hazajött Amerikából. „A hirdetés tudománya" cimü könyve, mely a télen jelent meg, nagyon elterjedt az üzleti világban. Kérdést intéztünk tehát hozzá, hogy ml vitte a reklámmal való foglalkozásra? — Amerikában megtanultam — válaszolta Szabó tanár —, hogy reklám nélkül nem lehet nagy dolgot csinálni. Annak az egyetemnek, amelyen tanítottam, három nagyíizetésü reklám-ügynöke van; Sokan komolyan és sápadtan néztek a kapitányra. Talán azok, kik homályosan sejtettél öntudatukban, hogy miről van szó. Hogy a ka pitány itt most azt a mondatot mondta el, ami re az egész életét felépítette. Amit szeretői volna, amire készült, amiben hitt. S ami nem sikerült neki. A legkevesebb embernek sike rül. Az első csónak, megrakva asszonyokká és gyermekekkel, himbálózva elindult. Fél utón egy kis baj történt. Egy pajkos gyermel kiugrott a csónakból 9 futni és gázolni kezdett a csónak meilett A gönyüi kórus felzu gott. A matróz kénytelen volt kiszállani : vízbe s vissza cipelni a dereglyébe a haszon tálán gyereket. Ez a jelenet az összes felnőtteket elkedvetlenítette. Különösen a kapitányt. Úgyszólván se’" mi öröme nem telt már benne, mikor a hajónaplóival r hajókasszával a hóna alatt, utolsó nak szállott a csónakba. ezeknek az a feladata, hogy az egyetem hírét, nevét, tekintélyét, látogatottságát s ez által vagyonát gyarapítsák. De minden nagy templomnak is gondja van a hírlapi reklámra. A newyorki érsek éppen úgy hirdeti istentiszteleteit, mint ahogyan hirdetik a színházi előadásokat. A főelv az amerikai reklámban az, hogy a reklámot mindig a lehető legjobb szakértőnek kell csinálnia. Ha hozzá nem értő ember kezdi a reklámot? kárba vész a reklámra fordított pénz túlnyomó nagy része. Mikor hazajöttem Amerikából, egyik feladatomnak tekintettem, hogy a közönséget megtanítsam arra, hogy mi a ]á hirdetés? Az Est százötven millió koronát bocsátott rendelkezésemre és ezzel a pénzzel megcsináltam ez első hirdetési versenyt, melyben az volt a feladat, hogy figyelje meg a közönség a lapok hirdetéseit három hónapig s ha jó hirdetést talál, próbálja megállapítani, hogy az a hirdetés miért hatásos? A nagy dijakkal elértem, hogy az emberek tízezrei három hónapon át nagyobb figyelemmel olvasták a hirdetéseket, mint az újság többi közleményeit. Ezt persze észrevette az üzleti világ is és hirdetéseink úgy megszaporodtak, hogy a verseny költsége busásan megtérült. Szóval: teljes sikert értünk el. Erre még egy versenyt rendeztem, melyben már az volt a feladat, hogy tervezzen a közönség hirdetéseket. A második versenyben már mintegy tizenkétezer hirdetési pályamunkát kellett elbírálnunk. Számos cég valósággal vadászott a jő hirdetési ötletekre; keresett az ötlet szerzője, keresett a lap, kereseti az üzletember, aki újszerű reklámhoz jutott és kerestem én, aki mindezt kitaláltam és megszerveztem. De, ugy-e, megérdemeltem? Megkérdeztük azt is, hogy az ujságftás terén mit tapasztalt Amerikában? Szabó tanár igy felelt: — Nem sokat tanultam, de ami kevés dolog uj volt rám nézve Amerikában, annak hasznát vettem. Csillagos cikkeim csak any- nyiban amerikai utánzatok, hogy végtelenül egyszerűek és végtelenül őszinték. Már a kilencszázadiknál tartok s a közönség érdeklődése még folyton fokozódik irántuk. A közérdekű ügyek hírlapi tárgyalásánál semmi sem annyira hajtásos, mint a legteljesebb Őszinteség. Természetesen azt is méltányolja a közönség, ha valaki elég bátor a saját bőrét is a vásárra vinni egy oly igazság érdekében, amelyet meg kell védelmezni. Lehet, hogy engem talán a bünpereirn tettek népszerűvé: mindig éreztem a vádlottak padján, hogy a becsületes emberek szimpátiája velem van. És az én hitem szerint nincsen a világon ennél nagyobb jutalom. — Politikai tervei vannak-e a tanár urnák? — Egyáltalán nincsenek, de nem is lehetnek. Eszemben sincs, hogy újságírói munkásságomat bárminő politikai párt befolyásával korlátozni engedjem. És ha éppen akarja tudni, hát megmondom, hogy én a politikát, mint mesterséget és foglalkozást, hallatlanul lenézem. — Ez annyit jelent, hogy politikai nézetei nincsenek is? — Dehogy! Izig-vérig demokrata és liberális vagyok, — de igazi liberális, azaz türelmes vagyok a végletekig a liberalizmus ellenségeivel szemben is. Köztudomású rólam, hogy mint katolikus, tényleg vallásos életet élek. De amint a politikai felfogásom nem zavarja a vallási nézeteimet, hasonlóképpen a vallásom sein zavarja és korlátozza liberalizmusomat sem. A lelkiismerét szabadsága a legelső és legfontosabb szabadságjog az én szememben. — Valami uj könyve készül a tamAr urnák? r — Minidig, — volt a válasz. — Legközelebb megjelenő munkám: „Szegény ember, gazdag élete" — a aaját küzdelmeim ó« ka* , laodjaixn ömlő** ribenéléM három kötött** wmmmmsimmmmammmmmm HOMttttjcnaF wtwwsfiwmek'OTN Első szlovák ékszer-, arany- ^ ezöstgjár TlslaAd!aB)fi<®S®&KS PROSTE® TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 5ö°/0 megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5 °/0 engedményt kapnak Javitáiokat fl*onnai makfalflnh 1928 juftns 29, rasárnftjp.
