Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-28 / 170. (1797.) szám

4 1928 falira 88, atomba*. A magyar szinürodalom válságáról, a franciák, németek bukásáról, az amerikaiak nagy jövőjéről nyilatkozik Jób Dániel a P. M. H. számára Cserkésztábor Selmecbánya, juiláufi 27. Ha Mffiben köaötaéwt, ktömüilibeltil á|gy SiíaDgaa- m: ,,A nilmasziOTnlbaltli ceeihiszillauálk áöíDainili anlaigyiar reáffigiimtnláaáum „Tompa ÍMIilhlá!ljy“ iCBeailflé80<^p$rta judli'us 9-ón. Jöiboüit ■vetrit SeJtoecMinyóiról fléliártáarytitna a roagtnundi 1ó pariján, Höffiéczy Miilkliós táborpa- rajDfoanok veaéiayletiévieiL Piárfcslkia Zoltán. és Korács Istbván ifjúságii vezetek eegliteUtleik a painaimosaiolkiniak e 'tábor nrtéz mumkiáijáhain. Riésabvelllt ternnliinclkiéi; cserkész. A napi csieiríkié'azmiumfkja mieJIÖieű uiszó’ver­sem yetee't rem’dieztielk a itliEemcitiméteirieB itó vitelében, jlneigitelkiiptieiillták Seüawec esdi mtevezieftjeseégieiit, voi'lllak « Sziíttaya WeibefiTéln, Szkfenón, Viillmytém. Pompásan óneeltélk nnagiulkad a Ikiéth'eHies 'tábor afllallit.44 # Miiflyien szárazom tóingzük ez! Hált íhol Mán ebiből: a pár sorból a zmiiBlt, a csenkész-Siz, a romainlllilka, a vtig kedv, az egészség; a kiáljozás, a reggelű iirna csömdlje, a lircxmlbiita vad lajrnniáj'a, a 'tábortiüz paiíitag&sa, ameg iwiinidiein, miiim- d'em. etgésziségtes éOeft, aimiiléirt a itáibcmt feilveirmá kelül1 ammyd dllaesjetr gyeretonefk a nyári toeliiekbem ? A prittniiüliv ember ml'llyem bereő, ösdi&mös vá­gyódása tkiésizrtielii cipelt arra-, hogy tmieigillaglad'vta a púiba égy, aiayiaii jó kávé, édes semmiillblievés gvö- nycmüslégjeilt: feaéilámdljaimalk tavak; Mieek, fenyők meffllé. csóli’.'ag'os ég alá, egy kis rcimrinr.i'kiávail, sok fertveőnteTeuséiglglsíl és beíIieoDvadiptnak az ősanyá­ba, a termiétsizeitlbe? # Hangufat tudta, temgutet oda, a jő öreg csesnlíiész,- gem.eráWs, Baden P<vw*ll maigyon is fejéin (fiaMlltia a sácgirt mílqoa- busz énmeil ezeiiőüt belibe meg rekjiáim- ui'iját Európa mléháiny arszáigáltein soout-boy-jiaiiivajl. A legjobb pedagógusnak ibiaomjruillt ez a rtrlhéboirult vieefllt, szepifősképii, mosioilygó angol, -aimiikor bur- toaGaiprjávaíl és aiövildinadráigjáráil. reklámot csiiiniáillt egy biiíiniefk s egy uédniaík: az eaníberebb ember cél­jának. # Az eszméit eCikiiáűlíoí/tiáik, a visszhang 'sokkal zem- gőbb volt, nuinitefeim gomidioilinii flieQiO'ieillt. Sziéllies <e vi- il'ágom mfiCÜiió a cserkész, ia fegniem/esebib, legépiiilőbb tiesávértiSlég, aniegvatesuflt djeniokráciiá -és dlniffl niól- k/üCli fegyelem. Baden Pow.etlll, a mafiekingi' vezér nnegóndátatta a munkát,1, most már csak apró mjuiulkiássck kelle­nek : teJell^/ank/ások. Hogy működük részeiiben lip­tóit be egész? Sdemiiimk eiüőtlt zaijillik, eilőtitiiiink pereg sok-ezer iSlalBaH 'éölet fiiülmjéniek kemd'ö fefllvoaásia. Kern kefl.1 egyebeit tetuniüiik, nnölntt pilléje feseütená a válsz- itíait « m'egtfotrgölftoi a rédliő gombját # iA vámaocn gyöniyam (heigyá (bő, feny-őordők, itiíz hegyes Bálbor, rígtátayfbőrü gyietnekeik; amliiöt (most bújnak eéő a reggieái kűrit ÍJánmJájácra, A Knakájceok már álüveSáiéfc a teáiéit, fősük a Qoaiktajőlt, a (mozgás egyre seteselblb Be®, már fnöcűseto a Hő vtSse ös, a noegponril (tótban ínajnBÜS hajt órakor afeálr uszőver- Becy* SefoöÖre meodteank MHkw a reggieüli bfte:: tegyüÜt Mán a ífesáibomalISe gyerek ta, döscíben. (üiKBbeffieg a féCknizObt zíáslzíliólnialk, íiimláldíkoailk s ntiáma b-ajjrá: oapi ovurnka. Egj-re nagyobb a Kiirgés-forgás, fku'illd'ön'ciök a városba, posüások a postáira, kenyér, b.us, zöld­ség, konyha füst, edéinyinosás. Kilincs kivételi: a sá ..(bom'árosban nDiindemik)i do’gozih. Hanigosaibban, cearudiesobibein: már teriméiszieitie szeniimt. A napos ó'-rs {■elieitit nagy ur rcndJelkoziik: a szakács. DéliefJőtlt a konyha fáj'ékájn nyugszik a biinodailom emílyponitij-a, a szakács a fővez-'r, dliön-lán azonton efl'llmik v-eziéirli jefOiege, cinre, csupán baibiéirfllevcll-saap'otnulliáiíá't s®á- jn'oO'giaiílja, aimiübem. eefldéti külHönöiseui része van. Ám e Ibaíbár-dlitcsőeég oka inagyhan Ilonka néniben, iá tábor édesanyjában lollhéltiő, aki a sza­kácsok n«gy-öőaík)amaf!ni dliirigense, mrindiem Oleszakadit gomb feítvainrója, betlegeSc tíilmiogaitiőja. Azt m-cnid- ha-bnám a parancsnok laranysziiivii feleségé-re: ő vor.lt a itáJbor fiaiké. S még aima öo voilt áidejie s enertgiája, hogy saép lujsiáigöikikben eimiléik-ezz-ák irrusg -a 't-áboir- rób Miindien itesiövéri munkálja nrreiKléitit ez a telltle a legnagyobb... I gyr aztán víg kedvvel mézeitt mdimdeniki a dél­utáni miuilaitságok felié. Legfőképpen, persze a it-ő imélyzJöUd vize ronzoilik a nagynieuih-ezen össae-esizlká- bálit iluta-j, az nszóve-rseny és eigy anttióbeilisőguimii, tniinlt memtiőöv. De a cserkésznélek ekkor lielit miiittd tágasabb mifiait: olyan játiékok, őrsi Veinsen-yek k'e- mOllek elő, aimtiilyemekeit cs<ik cseiröíiész fudibat, miért neveWélk (ilyenre. Viig jállélkltől a tédoéipolivasás-gya- korláltüg s az elteősiegélynyujtásiig: mindenlhez Ikiel- M't érntienlie a cseirk'észjmeik. Miire a mekéz niapmak vége volt s a szaikácsolk iuj babérleveleit fü-zlhekelk vacsora nitán koszorújuk­ba : fkifh'eftfklezettit az, aimii után noszitiallgiált éne® a cfierlcéBZ mJétg akikor is, ba fiz év rnnjlitán (jut -eszébe n náp legszebb része: a Báró-tábortűz. Nagy rl'allniokok ezek a pimiaszombaitiiak. Olyan (MaffládiniB, kedélyes ftlálborttliiEeíkeit gyuijitian'alk a itá- bonváinos közepén, Ihoigy könnyezik, alkri csak rá 119 gondol. A miéig -fel nem szaitedtulllt fniapli jókedlv-fair- taJliék is kirobban, kicsi gyerek, nagy (legény egy- festvértiigégben iillmek a pokrócokon és Ibátmulija a paittogő kángoíkat imáig, ille#u)vás(ig. Ósmdes a. tábor. Csak az őrök piszkálják a parazsait és siitögeitlik a knuimlplliil.. #-A fieltm-edi görbe utcáik két biétíiig ugvvaicSBlk tlsszhangoz/talk a ikemámy sarkakltiól; muzenum, tem­plom, {híitnyiartortő, cukráir-jzda és dohánygyár: imtímd láilJta a cserkészekéit-. Kedves, doriék sellmieciiiek: szerették a Böld'imiges finkáit nagyon, ki-k/iíjőttek nveglálbrgaftnii a tóbont. Akkrw völlt aztán nagy zaij- pás, miikor a Pimiaszoumtóltli szüléik is miiogjeJllenitek egy vasárnap egy Ibelhomdt tdh'erantőn. # A rswrik^í-íwvket miindenikii szeretto. Sőlnvec. vá- av-s. birt/>kán tóryázoM a /tábor: a város vereltiősége Tátra, julius 2f>. A tátrai nagy nyári szezon első vendé­gei között érkezett meg a sokoldalú iró, Jób Dániel, a Vígszínház igazgatója és rendezője. Mint ismeretes, az utóbbi időben a szin- irodalomban erős pangás, sőt mondhatni visszaesés észlelhető. Ez ugyanakkor törté­nik, amikor a prózai irodalomban és más mű­vészetben az utolsó évek letargiájából — ha különböző irányban is — a fölfelé való fejlődés megindult. Ezért általános érdeklő­désre számíthat, amikor a magyar és külföldi szín irodalom alapos ismerőjét, Jób Dánielt szólaltatjuk meg. A kitűnő szinházszakértő a Palace-szana- fóriumban lakik és itt készíti elő a Vígszín­ház jövő évi szezonját. Szobájának asztala tele van színdarabokkal és amint láttam, mind az úgynevezett régi nevektől. Úgy lát­szik a Vígszínház továbbra is „kasszaszin- ház“ marad s nem kísérletezik. — A magyar irodalom pangásáról? — Tényleg, a szinirodalom stagnál — válaszol kérdésemre Jób igazgató —, de ez nemcsak nálunk van, hanem külföldön is. Mindenütt egyforma a helyzet és szerintem mindenütt ugyanaz az ok. Ez pedig: a gazda­sági válság. A földrengésutáni nagy válságot a színház — melyhez óriási szabad tőke szük­séges — még nem heverte ki. S mindaddig, mig a helyzet, nem javul, nem lehet kísérle­tezni. Ma az is érdem, ha egy színház fenn tudja magát tartani. Tagadhatatlanul renge­teg uj színdarabot Írnak, de mindegyiknek van valami kis hibája és ma nem lehet, csak biztosra menni. A sorozatos előadások és „minden jó“ idők konjunktúrája elmúlt... — Az a sajátságos — vetettem közbe —, hogy főleg a fiatalok nem érvényesülnek a nagy színházaknál. így a Vígszínház... — Ez igaz, de egy nagy színház már be­rendezésénél fogva sem alkalmas a kísérle­tezésre. A fiataloknak, az újaknak kis szín­padról kell elindulni. Sajnos, azonban itt is baj van, mert a jobb sorsra érdemes „Uj Színház*4, mely a tiszta irodalmat akarta, megbukott. Most ismét alakítanak egy be­mutató „Kísérleti Sziuház“-at, reméljük, hogy ennek nagyobb anyagi sikere lesz. ii» ágiéin rbíjvcs Mollt a burknllnpc* g%ieinekclkhez. alkiilk- uek BáWoimáirwta nDöMwe a Mi hm yc/i orwaáigiufma rite elílátlsffloflit a rlounib a hált­Gweirfk ődfömC « híréé miliovipuiBzJkói feelőnvü- •victsBt aianyím imagávaU írntglmdlla flália2wtó«iilkioir a itiá- borü étet ezli'ipisógta, eiredisltli immiainflrfkája, hiogry cgyiík éntlt'lkieB ifiösdimlélnylét rögtön felajámllöi'i'ia -a ceeirlkK^Bz- cwapaitinialk. A íafttittlén/y c«emi<')l(''llielliel ób-ráBofl, Gwarlk Ödön egytik irepineBem'!iá.ns képié A a muíuszoinitóllli nsierk-őszek értóike^itemil fögiiálk e <ne*vea fcBbő nagy- lllclllkü ndomkiinyáif. # Azt Tniooxjiloim: gyemeikielk ? -Menn [jóH. monicltómi. A illa bor -wi-lhhiogiy f>eHfc<woo’’ő/Irtir> m nVlök fioitnarrmtíiit.. -A IkiiB gywlk Ikmnniryiiy, fpjlleHlőif-lrfi'jgk'iHj'es WluÖHI.' llellt. — Tehát a Vígszínház az idén nem hoz újat és egyáltalán kiket hoz? — Ez ideig nincs kilátásban uj erő. Múlt évben Nóti Károlyt hoztuk, az idén foly­tatjuk darabját. Móricz, Molnár, Lengyel, Kel­tái, Harsányi stb. régi és uj színdarabjai jönnek... — Mintha a francia darabokkal alább­hagytak volna? — Igen. A francia darabok lejárták ma­gukat, már nem kell senkinek, de nemcsak a franciák, a németek sem tudnak valamire­valót produkálni. Hauptmann, Wedekind óta a németeknek egyáltalán nincs szindarab- irójuk. Ellenben egész érdekes meglepetés várható. Az uj szinirodalom, amely a stagná- ciót megszünteti és a fejlődést biztosítja, Amerikából fog elindulni. Egész bizonyos, hogy az amerikai színdarabok — talán már a legközelebbi szezonban — megjelennek az európai színpadokon és hatásuk, az interna- cionális viszonylatban, erősen mutatkozni fog. Bizony, maholnap az uj világ az eddig ott nem sokat törődött irodalomban, művé­szetben diktálni fog. — A szinpadrendezésről? A sok irány közül melyik marad meg? — Az utóbbi időben — talán a gyenge szövegek miatt — a rendezéssel nagyobb ha­tást akartak elérni, mint magával a darabbal. Azt gondolták, hogy a rendezési művészet, függetlenül a szövegtől, illetve az iró egyéni­ségétől, külön művészetté fejlődhet. Ez azon­ban nem sikerült, ami természetes is. Mi Budapesten nem isen próbálkoztunk ilyes­mivel. Jó magam is azt tartom fontosnak, hogv a rendezés az íróhoz, a szöveghez alkal­mazkodjon, annak kerete legyen és ne akar­jon külön érvényesülni. A sok rendezési kí­sérlet megbukott. Megbukott Piscator, aki a gyenge darabok helyett kizárólag rendezést akart adni. Valami kis hatása talán Szta- nyszlavszkynak fog maradni. Mihelyt a jó szö­vegek ideje el fog jönni, nem lesz szükség trükkös színpadi rendezésekre. Ezután a rendkívül szimpatikus Jób Dá­niel az itteni viszonyokról kérdezett s kije­lentette, hogy egyik legnagyobb öröme volna, ha egy szlovenszkói magyar iró színdarabját vihetné magával Pestre... —j— Munka rmigyxloM n ráfrtin, fcMlőevég w lállkém. Pdl- giálr Ildiit. Polgára a Báitörvánownialk. S a nagyolk? —- Gyerelkieík ujnia. Vijg, dmloa. jó­kedvű gyerekeik Hdtltiiimik a zöld (fenyők állatit. szii rohogo*''I m étet; e^TOno'koBlirnik m miimdeinnoptiól. Sch/UBBticlí Früidát miegtote'iták ? íráwenpiíelinti kiiiíogitáik? Jítenem... Hál ntóeutt in .ifinek em­berek? # Voltál! miár osdikcBZiáboröain ? Eg^-wtor meg kieUteme piróhálined. Nemi kötelle® «önkii, hogy közbeni telikeisedn.'ll. Miumdlrstóz szára®, clliiiiknie, AporrvaiKod Ikádvés gyonitorb.iijorkul. vAflognit- hiri’is® m® óltFÜibeni. Ifurdőbeiii. mydgös tllelhctte® cB tide- gieö, uitiáQIMiod a ifliiaitad gjyeircflcedcet, Bmiuiánság­§ó öt esztendeje egyetlen ujjongó hinmus* voli a világról. Kényesen, kedvesen mászkált Athém és London között, s szaggatott, rövid, elmondhatatlanul előkelő mondatokban fe­jezte ki örömét s megelégedését a látottak fö­lött. Valami „Idenditats-Rausch“-ban élt, ami a kutyákat elfogja tavasszal, a létezés mámoros öntudata. Ahogy ez az ember tudott szeretni tájakat, örülni kis dolgoknak, úgy hogy a kis dolgokon túl mindig az egésznek örült, a nagy dolognak, a világnak, azt őszintébben s elegánsabhan nem csinálta még előtte senki} - A mindennapok művésze volt, aki a hotel­ablak perspektívájából is végtelenül s gyön­géd. szkepsissel tudja nézni a világot. Ha Auburtint riportra küldték a fascista Rómába, a ,3. T.“ éjjeli szerkesztője fejét vakarva adott le valamit, ami telefonon érkezett, sok pénzbe került, s nem volt több száz sornál s végeredményben arról szólt, hogy jobban szeretne most Londonban lenni. Mindenki szerette. Szerkesztő, kiadó és olvasó egy kevés elnézéssel és jóindulattal bántak vele, ezzel a finyás s megbízhatatlan zsenijével a múlandó­ságnak, ezzel a stopperórájával a világcselek­ménynek, aki a másodperceket úgy rögzítette meg, hogy a végtelen idő zúgását is lehetett hallani. Német nyelven franciául irt. Európa egyik legfinomabb bastardja volt, keveréke, talán tragikus keveréke annak, ami az örök európai konfliktus: a franciának és a német­nek, az invenciónak és a metódusnak, a mo­solynak és a hitnek. Ha valaki emléket állít Deki, lénye vonalaiból megfaraghatja az eu­rópai esprit Jánus-arcát. Semmiféle hitben nem hitt, de tudott hinni az egészben. Az iro­dalmat egy kissé lenézte. Rendkívül szerette a kutyákat, a jó hoteleket, az utazást, s bizo­nyos antik-római és középkori francia szer­zőket. Európa minden érdekesebb városában voltak gyöngéd nőismerősei, akik most egy meghatott ,,oih“-al gondolnak reá. Ötvennyolc éves korában, Rómában érte utol a szörnyű kór, tudta a végét szenvedett és tiltakozott, mert lenézte a halált és nagyrabecsülte az életet. Sokért nem adnám, ha olvashatnám a rövid első cikket, amit Auburtin a túlvilág­ról s az elysiuimi mezőkről irni fog. Biztos, hogy rengeteg ismerőse van odaát, akinek most Granadáról mesél, spanyol borokról és szidja a diktatúrát. RÁDIÓMŰSOR VASÁRNAP PRÁGA: 7.00 Ébresztő Karlsbadből. — 8.30 Templomi zene. — 11.00 Katonazene. — 12.00, 16.30, 19.15, 21.15 és 22.20 Zene. — 19.50 Sport- előadás Amsterdamról. — 20.20 Kedélyes óra. — 18.00 Német dalest. — POZSONY: 10.30 Katona­zene. — 12.00, 19.15, 21.20 és 22.00 Zene. — KASSÁ: 18.45 A szalonzenekar hangversenye. — BRÜNN: 11.00, 12.00, 15.00, 16.00, 19.00, 20.30, 21.00 és 22.20 Hangversenyek. — 18.00 Német előadás. — 20.00 A fehér rózsa, cirkuszi jelenet. — BUDAPEST: 9.30 Újsághírek és kozmetika. — 10.00 Katolikus mise. — 11.00 Református isten­tisztelet. — 12.00 Harangszó, utána zongorahang­verseny. — 15.00 Hírek. — 16.15 Manchen Ma­riska gyermekdalai. — 17.15 Cigányzene. — 18.40 Ruffy Pál előadása: Gyermek a családban. — 19.30 Sporleredmények. — 20.00 A magyar kir. Operaház kamarazenekarának hangversenye. — 22.30 Sajtó- és sporthírek. — 23.00 Cigányzene. — BÉCS: 10.00 Orgona-hangverseny. — 16.00 és 18.15 Zene. — 19.45 Két egyfelvonásos, majd tánc. — ZÜRICH: 16.00, 20.00 Zene. — 20.30 Mozart és Verdi dalok és áriák. — LONDON: 20.00 Isten- lisztelet. — 21.05 Zenekari, est. — BERLIN: 15.30 A nemet futballbajnokság döntője. — 22.30 Tánc­zene. — STUTTGART: 11.00 Katolikus isten­tisztelet. — 20.00 Nagy orosz zenei est. — LEIP- Z1G: 21.00 Mindenki, Hofmannstbal szinjátéka. — HAMBURG: 20.00 A fekete erdő leánya, Jessel operettje. — MÜNCHEN: 23.00 Hangverseny. ■— LANGENBERG: 20.10 A jó „öreg44 Haydn, zene­kari est. — KÖNIGSBERG és FRANKFURT: 22.30 Tánczene. — RÓMA: 13.15, 17.00, 18.00 és 21.00 Szórakoztató és tánczene. — MILÁNÓ: 17.30 Jazz- band. — 20.50 Az olaszok Algierbeu, Rossini operája. — NÁPOLY: 10.00 Templomi zene. — 20.50 Operett- és operaegyvelegek. — ZÁGRÁB: 11.30 Katonazene. — 20.30 Zongora-hangverseny: Antónia Geiger-Eichorn. — 22.00 Tánczene. — KATTOWITZ és KRAKÓ: 17.00 és 20.10 A varsói filharmonikusok hangversenye. — 22.30 Tánc­zene. maik anomdhwfod a® CigAsaed, aram' ólttt Mami, nyom Ihat a firaHimiaiasáik és óífujihaJt a széli. Miég újságot is cxlvusllnaitsz és ehmlsz fédkanAl- nyi szódabikarbónát. Vakiiméllyriik (reggel aztán azon vesződ csőire magiad, hogy: mii, a iáik mégis BÖHkiiek, n buzoviimg •m/égiis kőik, a szabadban mégis Irtot fürödni és egy sárgarigó énekel. Semmit legyebet ni© vegyél észre. C«nlk (feküdj IminyinM. n (fövöm és haBgnsd, n föld szive hogy dobog. Van egy ptttewiif', aaiviíkor n kód ritmus takU- koTiik: a 'rangúul szilivé s « (TOlldié. Köiriílbelüi okkor lettél ember. Szómba thy \ íiuor. MŰSORON KÍVÜL írja i MARAI SÁNDOR — Auburtin, a mosolygó — (TUánnxomli tilos) Hadén mellett egy szanatóriumban meg­halt Viktor Auburtin, az egyetlen német, akiről személyes bizonysággal állíthatom, hogy tudóit mosolyogni. A mosoly nem eré­nye s nem képessége ennek a nagy és nagy­szerű népnek s talán Auburtin is elzászi szár­mazásának, apai részről francia eredetének köszönhette e ritka tehetségét. Nagyapja Fri­gyes Vilmos udvarában az udvari szakácsok főnöke volt s az unoka mintha örökölt voKa valamit az inyenctudományból: va ami kész­séget és előszeretetfélét galambmell-pástéto- mok és tortacirádák készítésében. Amit Au­burtin habart egy tojásfehérjéből s néhány csepp fanyar vermutból, az üdítő s élet-kedv- rehangoló puncs volt mindig, mert értett az adagoláshoz, a legnagyobb művészethez, ami­hez honfitársainak az érzékük olyan kevés. A magyar közönség nem hiszem, hogy sokat olvasott volna Auburtintől, mert hozzánk (többnyire csak az ezerhldalas német alkotmá­nyok érkeznek le, a regény-katedrálisok és a dráma-dóimok — s ezek a lélegzetnyi, lehel- letfinom kreációk5 ez a szappanbuborék-mű­vészet, amit csak ő tudott, a kevésszámú ínyencek delikatessze maradt. Auburtin ahhoz értett, amihez honfitársa talán soha: a felü­lethez, ami oly könnyedén s annyi színnel tükrözi vissza a mélyet. Auburtin utálta a mélyet. Félt tőle, rossz tapasztalatai voltak, hetvenimillió honfitárs állandóan a mélységet kereste körülötte mindenben. Szappanbuboré­kot fújt, de visszatükröztette benne a világot. Keveréke volt az aszkétának s az epikureus- nak. Feje vonalában, egész lényében s apró Írásaiban volt valami Coignard Jeromos ab­bé ur lényéből és hangjából. Szerette a jó ko­nyakot, az érzékek örömeit s a görög szerző­ket. Tudta, hol kell Spanyolországban halat, Budapesten kocsonyás malacot és Athénbeu olajbogyósalátát enni. Békében a Berliner Ta- geblatt párisi levelezője volt s mikor a háború kitört, nem tudta otthagyni Parist, nem birta s internálták egy szigetre. A szigeten meg­tanult héberül, mert unatkozott. Aztán haza­jött Németországba és csendesen savanyo- dott az infláció nyomorában, a bedeszkázott német világban, egy szűk lakásban a Kant- strasse közelében, ahol fehér egeret tenyész­tett. Ide cipelt fel egyszer s egy görög dráimát inszcenált nekem délután félnégykor fehér egereivel, bemutatta a gonosz apát, aki leánya ellen tör, Phedra- és Oedipus-komplexumo- kat produkáltatott egereivel s közben hosszú francia mondatokban, amit bágyadtan szakí­tott meg a némettel, elegáns tartózkodással Csodálkozott a világerők s az érzékek bonyo­lult sokoldalúsága felett. Akkoriban már har­mincnégy fehér egere volt, de minden órá­ban várt újakat. Sós mandulát ettünk. Aztán nem láttam többet. Finom feje volt, fehér haja s egy kockás utiruhája. Mikor a márka magához tért, a ,,B. T.“ blanko-csekket adott neki s elküld­te a világba, hogy menjen, ahová akar és ír­jon, amit akar. Boldog Aijhurtin! Élete utol-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents