Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-28 / 170. (1797.) szám

ha érkezik s onnan útját egyenesen Prágának Teszi, ahová kedden este ér­kezik meg. Behounek dr. közölte a stockholmi körettel, hogy tudományos kutatásának égés & anyagát megmentette. Kopenhága, julius 27. Nobile és meg­menekült társai nem Berlinen, hanem Ham­burgon keresztül térnek vissza hazájukba. Behounek professzor elválik az olaszoktól és Berlinen keresztül tér Prágába. Behounek dr.-t Prágában a kormány, nz ískolaiigyi minisztérium, Prága városa és a prágai főiskolák küldöttei fogadják. Prága város nevében Baxa dT. főpolgármester tart beszédet. Moszkva, julius 27. A Kraszin-jégtőrő, miután a Monté Cervantes német gőzösnek segítséget nyújtott, Stavanger kikötője felé hajózik. Stavamgerben renidkirül nagy előké­születeket tesznek az orosz mentőexpvdició minél ünnepélyesebb fogadtatására. Nemcsak a norvég sajtó munkatársai, hanem a világsajtó képviselői is össze­gyűlnek a Kr&szin üdvözlésére és meg­szemlélésére. Róma, julius 27, Olasz vasúti körökben úgy hiszik, hogy a Nobile^expedició meg­mentett tagjait szállító vonat megszakítás nélkül megy Münchenen keresztül Milanó­ba. Olaszországban bíznak benne, hogy az egész ut alatt semmiféle incidensre sor nem kerül. Hivatalos olasz körök érdeklődéssel várják N obi lének teljes jelentésiét a kata­sztrófára vonatkozólag. Belgiumnak is gondot okos tarol extróncrökös Brüsszel, julius 27. Ismeretes, hogy Carol román extróuörökösnek a belga kormány megengedte, hogy egy Brüsszel közelében le­vő kisbirtokon telepedhessék le, de onnan nem szabad kimozdulnia, Carol azonban, ugy- látszik, nem tartotta magát ehhez az utasítás­hoz, mert e hét elején hirtelen eltűnt a szá­mára kijelölt birtokról s Ostende mellett buk­kant fel. A brüsszeli kormány most ebben az ügyben megindította a vizsgálatot. I léket kopott Monté Cervantes már folytatta utját Hamburg, julius 27. A Hamburg-dél- amerikai gőzhajézási társaság jelentése szerint a Monté Cervantes kijavítási munkálatai any­nyira előrehaladtak, hogy a hajó szombaton elhagyja a Spitzbergákat és folytatja útját a norvég vizekre. A hajó menetrend szerint augusztus 4.-én tér vissza Hamburgba és au­gusztus 7.-én újabb északtengeri utazásra indul. SPORT REGÉNY (12) írta: SZÁNTÓ GYÖRGY — ELvitathatatlanuk klasszikus verseny volt — ismételte makacsul a gróf. 10. Kurt von Hohemsch.wan gau gróf félté­keny természet' volt és ez kellemetlenül érintette Adorét. — Nem szeretem a románt lkát — mond­ta szigorúan. És a gróf két lószörnyakérvés fehér-' fekete bulldogja ásított, mint két vén filozó­fus, aki szintén megveti a romantikát. — Maga szereti a sportot, sőt mi több: érti, érzi a sport szellemét. Ne csodálkozzék tehát — mondta a gróf, megtörölgetvén mo­nokliját —, ha én azt mondom, hogy a ver­senyben csak egy győztes lehet. — Úgy. Én is sport vagyok tehát az ön számára? Nősport? — Talán kissé nyersen fejeztem ki azt az érzést, amely önhöz köt, vagy mondjuk, azt a vágyat, akaratot. De ön mondta: nem szeretem a romantikát. Azelőtt talán szere­lem örvényének, a nagy szenvedélynek mondták az ilyesmit.. Ma szexuális akarat­nak nevezzük, sőt a tudósok úgy boncolgat­ják, mitftt egy hullát, — Periig ez élőlény, akárhogy is hívjuk.. A két bulldogig ott ült köztük a hatal­mas kerevetem és Adoré elhatározta, hogy nem megy a gróffal Zoppotba. Unta ezt a kitűnően öltözködő, elsőrangú sportembert •a f)erby-lóvóval, motorcsónakjaival, pompás négyárbócos jachtjával, győztes gépkocsijá­vá 1, ká r tyaiménkőzései vei, r omlettba roaival ~/,is7,témáival, holott mindent megtalált benne, amit szerinte egy férfi adhat, és unta már a .-zen.védélyébrvn megkótyagoso­Bemes Berlinben élesen a csatlakozási propaganda elten? Á francia szocialisták szerint a csatlakozást semmi eszközzel nem lehet megakadályozni — Angliában nyugodalommal ligyelih a csatlakozási propagandát poleon Franciaországa a német egységgel szemben. Vagy megakadályozza a francia kormány a csatlakozást, mint akkor III. Na­póleon az egységet és ezáltal egy lőporos bor­dóra ül fel, amelynek szükségszerüleg rob­bannia kell, vagy pedig beleegyezik a csat­lakozásba és viseli mindazokat a következmé­nyeket, amelyek a pangermanizmus expanzió­jának és Németország megerősödésének kö­vetkezményei. A magánalkalmazottak szervezetei állást foglalnak a nyugdijbiztositásról szóló kormányjavaslat ellen Munkába lépett a szakszervezetek akcióbizottsága — Szeptemberben tárgyalja a szociálpolitikai bizottság a javaslatot! Páris, julius 27. A francia -sajtó még ma is nagy szenvedélyességgel folytatja a csatla­kozási kérdés vitáját. Az Echo de Paris lon­doni tudósítója londoni diplomáciai körökből úgy tudja, hogy Benes legutóbbi Berlinben tartózkodása alkalmával rendkívül energikusan tilta­kozott a csatlakozási propaganda ellen. „ön tehát a háborút akarja, mert a csat­lakozásnak feltétlenül háborúra kell vezetnie'1 — mondotta Benes von Schubert külügyi ál­lamtitkárnak. Ha Benes a későbbi tárgyalás folyamán enyhítette is szavait, nem lehet ké­telkedni benne, hogy belsejében kitartott vé­leménye mellett. Angliában sokkal nagyobb nyugalommal figyelik a csatlakozási kérdés fejlődését. A lap munkatársa szerint elsősorban az a sajná­latos, hogy a liberális párt elismeri a csatlakozási követelés jogosságát s ezzel súlyos kárt okoz az európai érdekek­nek. A Foreign Office ugyan nyugtalankodik, de nem ismer olyan eszközt, amellyel a csat­lakozást eredményesen meg lehessen akadá­lyozni. Arra szorítkozik, hogy Németországtól és Ausztriától egyéb területeken követeljen biztonsági 'garanciákat és koncessziókat. A francia szocialisták vezére, León Blum, a Populaire mai számában cikket ir a csatla­kozás kérdéséről, amelyben kijelenti, hogy a csatlakozás megakadályozására a hatalmaknak semmiféle eszköz nem áll rendelkezésükre és erre senkinek sincs meg a jogcime sem. Ausz­triának is joga van élni a népek önrendelke­zési jogával. A békeszerződésben egy teljesen életképtelen. Ausztriát teremtettek, amely idáig csupán a nagyhatalmak segítségével ve­getálhatott. Amit a csatlakozás ellen felhoz­nak, hogy ez az eszme tulajdonképpen a régi középeurópai blokk imperialista terveit. va­lósítaná meg, nem egyéb, mint üres fecsegés. Ezek az ellenzők mellőzik azt a tényt, hogy a mai Ausztria egészen más valami, mint az osztrák-magyar monarchia volt. Az az erősö­dés, amit számbelileg a csatlakozás Németor­szágnak jelentene, tizenötévi természetes sza­porulatának felelne meg. Vájjon azt is meg akarják-e tiltani Né­metországnak, hogy mondjon le a termé­szetes s aporulatról. Érdekes a rojalista Action Francaise kom­mentárja. Franciaország — írja a lap — ma j ugyanazon alternatíva előtt áll, mint TIT. Na-1 Prága, julius 27. A magánalkalmazottak szervezeteinek akcióbizottsága, amely a cseh­szlovák magánalkalmazottak egyesületének, a német magánalkalmazottak szakszervezeté­nek, a csehszlovák magánalkalmazottak és kereskedősegédek központi szakszervezeté­nek, valamint a cseh agrárpárt és a cseh néppárt tisztviselői szervezeteinek képvise­lőiből áll, tegnap tárgyalt a szociálpolitikai bizottság két előadója: Petr és Votruba kép­viselők jelenlétében a magánalkalmazottak és újságírók nyugdíjbiztosításának törvény- javaslatáról. Megállapították, hogy a kormányjavaslat számos pontban eltér a szakbizottság által kidolgozott elaborá- tumtól, főleg ami a biztosítási kötelezett­ség határát, az állami hozzájárulást, az újságírók biztosítását és az általános nyugdijbiztosiíási intézet autonómiáját illeti. Az ezekre vonatkozó szakaszokat a kormányjavaslatban lényegesen meg- rösszabbiíoffák s az akció-bizottság elha­tározta, hogy minden erejével azon lesz, hogy ezeket a változtatásokat a; javaslat­ból ismét eltüntessék. Az akcióbizottság továbbá sürgeti a törvény­javaslat indokolását és a beiegsogélyzőbizto- sitásra vonatkozó törvényjavaslat benyújtá­sát is. A szakbizottság elnökét, Hotovec dr. volt minisztert fölkérték továbbá arra, hogy hívja egybe a szakbizottságot, hogy az fog­laljon állást a kormányjavaslathoz. A szak­szervezetek már a kormányjavaslathoz szűk* séges ellenmódositásokat ki is dolgozták. A német szakszervezeti szövetség Rei- chenbergben ugyancsak foglalkozott ezzel a törvényjavaslattal és követelte a központi biztosítási intézeteknél a német országos hi­vatalok megmaradását, továbbá tiltakozott az ellen, hogy a magánalkal­mazottak és újságírók biztosításáról szó­ló törvényjavaslat csak a betegsegélyző- pénztárakról szóló módosító törvényja­vaslattal egyidejűleg lépjen érvénybe, mivel ezt az utóbbi javaslatot a kormány még nem nyújtotta be a parlamentnek s ezzel a nyugdíjbiztosítás megvalósítása is­mét halasztást szenved. Cseh néppárti körökben azt a hirt ter­jesztik, hogy Sramek miniszterelnökhelyet­tes és népjóléti miniszter utasította a képvi­selőház politikai bizottságát arra, hogy a munkások szociális biztosítása novel­lájának letárgyalása után közvetlenül tűzze ki napirendre a magánalkalmazot­tak biztosításának a törvényjavaslatát, hogy a bizottság ezt még szeptemberben letárgyalhassa. A magánalkalmazottak és újságírók nyugdij- biztositásának kedvezőtlen törvényjavaslatá­ra lapunk legközelebbi számában még vissza­térünk. dott Berget, a szemtelen Harrisont, aki most a Hopegarten-üg,etöver.senyek aljas csalásaival etette. És még az a buta Faseu- donck is leselkedik utána újabban. Ebből elég. Elbocsátotta a személyzetét és másnap már útban is voltak Tóni Brókerrel Deau- ville felé. Az exmatróz tengeri kalandjainiak el­beszélésével szórakoztatta Adorét, aki há­lás volt ezekért a jől-roeszul elmondott Jack Lomdon-szerü elbeszélésekért. Isme­retlen exotikiuimok friss füszerillata csapott fel belőlük és Aid őré Ghinn reális énje cso­dálkozva vette észre, hogy őt is elfogja a kalandvágy. Adoré Ghinn örült ennek az egész bo­lond utazásnak, amely menekülés volt .a tornatanártól, a masszőrtől, komornától és szobalánytól, filmtől és újság reklámtól, reá­lis érdekektől, menekülés az észtől. És Tóni barna, fekete nőkről beszélt, sakálokról és nomádokról, ismeretlen népekről, lakatlan szigetekről, cethalászokról és kalandorokról. És már Deauville sem érdekelte. Adoré úgy szeretett volna ismeretlen tájak felé re­pülni, mint falevél szél hátán. Akarat nél­kül, a sors fantáziájára bízva magát. — Mondja Tóni, nem mehetnénk egy kicsit kalandozni? Például a Fidzsi- és a Tonga-szigetekre. Vagy Hawayba. Tóni kitekintett a D-Zug ablakán és eléibeimosolygott az előrohanó tájaknak. — Miért ne mehetnénk? Mindenhová, ahová akarja. Az egykori matróz kalandszomja egyet­len pillanat szikrájától tüzet fogott és a fcl- ilámgoláisb'an polynéziai szigetek fényőzöne lobogott. ■ Megyünk mondta Adoré —, amig a hitellevelem engedi, ■ Tóni elvörösödött. — Először az én hitellevelem kerül a ’ sorra. Aztán a két öklöm. A maga hitelleve­lére nem fog sor kerülni, erről biztosítom. Végigboxoltam már egyszer a Filippini-szi- geteket, Japánt és Északkinát. Annyi do­hányt még összeütök, amennyit egy trainer, egy bankár vagy egy grőfooska. Bízza csak Tóni Breiherre a dolgot. Adoré boldogan felnevetett. Arcának szépsége kinyilt és felragyogott ebben a leis- lányos, pompás nevetésben, mint egy orchi­dea a hajnalban. És a messzeségben ultra- marin tengerek, bronzfényü hegyek, isme­retlen égboltozatok szikrázó aranyesője in­tegetett, pálmák hajladoztak, fétisek színei rikoltoztak barbár, ősi, elhasznál a ti au szép­ségekben tündökölve.’ — A déli szigetekre megyünk hát, Tóni. Pompás lesz. Százezernyi papagáty fogja a fákon tolláid bontogatni. — Papagály? No, az van bizony ott elég. De várjunk egy kicsit. Akkor Marseillenek megyünk, onnan a Földközire, vagy Afrika hosszában lefelé, ahogy tetszik. Az első esetben a Szundáhat csavaroghatjuk végig, ha pedig Tangernek megyünk, akkor Mada­gaszkárról vagy Jóreményf okról indulunk a dléli tengerre. Boxolás szempontjából az előbbi eset jobb. A fontos, hogy még az esős évszak előtt érjünk le. Két hónapunk van már csak. Merre menjünk hát? Adoré lehunyta szemeit és nem felelt. Csak semmi program. 11. Berg későn ébredt. És amikor a szom­széd szobáiban felesége hangját meghallot­ta, szeretett volna újra elaludni, hogy ne hallja, ezt a nyávogó, affektált hangot. És addig aludni, ameddig ez a hang egyátfaján meg nem szűnik örökre. Nem, hiszen nem. kívánom én tea halálát, -gondolta görcsös ásitás közben, — csak a hangját ne hallanám soha többé. Nyaffadt. Az életembe gázol evvel a nyaf- fadt hangjával. Dideregve, fogvacogva nyújtózott és a válási eshetőségeket mérlegelte. — Na, talán csak nem fázom. Oáh, itt volna az ősz? Persze, hogy itt van. Esőcsep­pek makacs kopogása az ablakon, a köd itt van, a szobában. Jó ez a négerrevü, hiába. The chocolade kyddies. Istenem, az a Dou- glas hogy táncolt tegnap este. Tegnap? Bu­taság. Mindennap igy táncolt. És a fekete jazz halk .vonítása. Hogy vonitanak azok a büdös négerek. Az őserdők után vonitanak a ködből, a piszkos európai metropolis éle­téből. Metropolis, Heliopolis. Bizony ez nem sikerült. Csupa fizetett kommüniké. Ő, hogy kellene már nekem egy olyan lapban kriti­ka, amelyben nem hirdetünk. Vagy egy olyan embertől, akinek nincs tőlem várni valója. Az Íróasztalnál kéziratok özöne fe­nyeget, hiába mondom, hogy nincs pén­zünk, orozva akarnak megtámadni és a há­tam mögött vihorásznak, hogy örökkön a fe­leségem kéziratait pofozom be. most is ez csinálta készre az ÜFA kasszáját, ez a He­liopolis. Erdtheim mindig egy tyúkot akar nagy gázsival bejuttatni, vagy egy stricit. Hónapokig nem megyek arra a büdös hely­re, abba a Café des Grössemvahns-Ersatzba. Még az a Lolita Bern is felém vigyorgott tegnap halálpofájával, azt kérdezve, hol van Adoré? Fel kellett volna rúgnom azt a ron­csot. De Joeefine Baker. Az igen, ez eg*» nóT Adoré alakja ugyanaz fehérben. De hol van benne az az őskeménység? Az ős- keménysége torna, sport. Ez a néger nő nem tomászik soha, csak táncol. Kell is neki tor­nászni. Az őskeménysiég van benne. És mit csinál a szemeivel, a pofájával. Őrület. Ado­ré kész unalom mellette. Nem nő. Intelli­gens. Hah aha. A nő, az ösztön, maga az ösz­tön. Mint ez % fekete dög. Douglas biztosan a barátja, ez már igy van a partnereknél.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents