Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-27 / 169. (1796.) szám

4 OvÉMÁNTbKAVItS írja: NEUBAUEK Pál Kedves és rendkívül tisztelt André Pascal, akit sajnos nem tüntethetek ki a barát meg. szántással, mert barátságom önmagomra vi$zr ssa-vonatJcozcríoU egyoldalúsága ezt nem enge­di meg, kedves André Pascal, akiről tudjuk, hogy Henry Rotschild, a párisi milliárdossal azonos, majd hogy azt nem mondtam: szállók az úrhoz! Nem merőm mondani. mert hát ön nekem csak amolyan kollégám, mint a többi milliárdos és az, hogy Ön darabokat ir akkor, ha neon izgatja a nemzetközi pénzpiacokat és hogy, úgy mondjam (bár nem akarom mon­dani), csak az érem másik oldalán iró, még igazán nem jogosít jel arra, hogy egy rangba emeljem fel magamat önnel. Ön darabokat ir. sőt elő is adatja őket. Én is. Darabokat írok és nem adathatom, őket elő, de megírtam őket. Némi rokonság tehát van köztünk. Felejtsük el egy pillanatra, hagy Ön egyébként mil­liárdos (bár azt hiszem hogy ezt Ön sohasem tudja megtenni, aminek épp a darabjai a leg­jobb bizonyítékai) és engedje meg, hogy né­hány sorral felkeressem. Nem, mint hogyha arra akarnám kérni, hogy a hónap vége felé járván, adjon kölcsön egy-hét millió frankot... nem• én most. azért fordulok önhöz, mert An- túiné, a francia színészet nesztora azt mondta egy interjúban (amiről eddig csak rebesget­tek), hogy Ön negyven millió frankért felépiti az ö számára nemcsak Paris, de az egész világ legmodernebb színházát. Ha ez megtörténik, és meg fog történni, mert amit Rotschild mond, az megtörténhetik, akkor Ön nagyol cselekedett: szintézisbe foglalta a világ tőzs­déjét és színházát, mert az Ön színháza lesz a világ színpadi irodalmának a: tőzsdéje. Itt je­gyezni fogják a művészet termékeit és ezek az árfolyamok mértékadók lesznek. Ezek sze­rin' fognak a kisebb tőzsdék, a berlini, a hé- j esi, a; londoni és a newyorki színházak igazod­ni. Parin alul és parin felül, valamint al pa­rin lesznek itt irók és müvek és amit az ön tőzsdetanácsa el fog határozni, döntő lesz min­den színigazgató, minden iró számára. Bélát- hatatlan következmények! Platón a-zt mondta, hagy béke csak akkor lesz a földön, ha a csá­szárok filozófusok, vagy a filozófusok császá­rok lesznek. Erre eddig nem volt mód, mert a császárnak jobb dolga vOn, mint filozofálni, a filozófus peSg nem jöhet abba a helyzetbe, hogy trónra üljön, ellenben, ha mégis, akkor garantáltan cézárdbb a cézárnál. Nos, most azonban Plafon elmélete egy más formában beteljesedett: a szellem birodalmában, amint ezt oly szépen modják azok, akiknek anyagi birodalmuk nincs. Plafon a tárgyilagos gondol­kozást, az objektív Ítéletet akarta trónra ül- ; telni és Ön, az uj kor Pia,Ionja megtette ezt: \ a színpadi világ Iránjára emelte azt a vak'- \ mit, ami, ha van valahol és valamilyen vi- ! szonylatbttn tárgyilagosság, akkor csakis itt és ! csakis ez: a pénzt. Hiába keresték az esz'éti- I kasok az „objektív ítélet értékmérőjétnem j találták sehol, mert mindenütt keresték, csak ot nem, ahol megvan: a pénzben. Nem iréfá- lok! Ezt Ön tudja legjobban■ meri Ön tudja, mi a pénz. Hiszen pénze csak annak van, aki tudja, hogy mi a pénz. ön pedig nagyon tud­ja, ezért van nagyon. Nem fordítva, mint ahogy a legtöbb ember végzetes helytelen­séggel gond-olja. Nekem nincs, mert én azt gondoltam, hogy az irodalomból lesz pénz és csak most, hogy ön negyven millió frankkal felépítetteti a saját színházát, most eszmél­tem csak rá, hogy fordítva v°n a dolog: a pénzből lesz irodalom. Kérem, tagadhatatlan, hogy André Pascal neve világhíres, mert Ön, e név viselője, Henry Rotschild. Én meg va­gyok győződve róla, hogy Henry RotschUd nagyot nézne, ha André Pascal manzárdos sze­gény iró lenne, Murget korabeli bohém és ha bekopogtatna Önhöz, ön (ha beengedte volna író-énjét bankár-énjéhez) végignézne a szá­nalmas alakon és egy szama sem lenne hoz­zá. Vagy talán csak az az egy, amit azért nem felejt el soha, mert ma nekem, tegnap neked édesem: Bnorrer. Azonban ezért nem, szállók perbe Önnel, báró ur, mert leve­lem gratuláció: ön megoldotta a tárgyilagos ítélet misztérium,át. Ön. nem Kant. Mert ez a snorrer azt mondta: „Szép az, ami érdek nél­kül telizik." ön pedig azt mondja: „Szép az, amiért! a legnagyobb összeget fizetikva- riálva: jó darab a.z, amely sorozatos táblás házakat, eredményez. Még másként: Siker az, ami az én sziházam annak pecsétel meg. Kedves és rendkívül tisztelt André Pas­cal, ndgyméltóságu Henry RotschUd báró ur! Van egy kérésem. Én belátom, hogy Kant, aki érdeknélki/Jfcégről beszélt ott, ahol a lógna, frcbb érdekről és a legnagyobb cs le\flöké- Idt .ehb szépségről, van szó, a sikerről, tény­leg haszontalan és ostoba ember. Belátom ^KRALaZü-iVtAG^AR-HlRLAB továbbá, hogy ön egy alexanderi czapdMtU megoldotta ezt a gord/iusi csomót. Ezért és mert soha többé sem fog adódni az az alka­lom- hogy a snorrer André Pascal a milliár­dos Hem'y Rotschild báróval azonos, arra kérem, adassa elő fiókomban heverő darab­jaim egyikét az uj színházában. Ha pedig ez a kérés túlzás, adasson elő egy jelenetet egy matinén . . . vagy idézzen belőle egy afo­rizmát, mondván: „Ez a fiú nagyon ügyesen ir!“ vagy . . . De csak most, hogy ezt U mertem inti, látom, hogy ez a kérés ezt jelenti: „A. hónap vége felé járunk, adjon kölcsön egykét mil­lió frankot! . . És ön végignéz rajtam és csendesen, de sok százéves határozottsággal igy felel: ,J5norrer! .. És igaza van: ez az Ítélet abszolút tár­gyilagos. Még egyszer sok, sok szerencsekivánaf. a negyven millió frankos színházhoz! Kavics és gyémánt — André Pascal és Henry Rotschild. Beszélgetés egy orvossal — híres pacienseiről Arányi Zsigmondi át, főorvos érdekes visszaemlékezései Kossuth Ferencre, Fejérváry báróra és az elmúlt idők más nevezetességeire Trencsénteplic, julius közepén. (A P. M. H. munkatársától.) Trencséntep­lic. Köröskörül festőién szép hegyek. S ahe­gyek lábánál, mélyen a völgyben a fürdőtelep. Amikor autónk Tepla felől berobogott a für­dőtelepre, késő délután volt. Aránylag eny­he volt az idő, a remek parkban szin, forga­lom, élénkség. A szimfőnikus zenekar Liszt egyik rapszódiáját játszotta. Az imaszerü fen­séggel szálló zene megtöltötte a levegőt. Paál Jóbbal, a Színházi Élet szerkesztő­jével érkeztem meg Teplicre. Az 5 társaságá­ban megnéztem a világhírű fürdő nevezetes­ségeit. Hangulatos pihenő Jókai Mór padján Különösen Jókai Mór padjánál időztünk sokáig. Benn a parkban, egyszerű, öreg pad. Nagy terebélyes tölgy borit árnyékot fölébe. A nap most éppen az utolsó sugarait bocsátja, mint csillogó szitán a fa dús ágain keresztül, hogy aztán eltűnve a hegyek mögött elvesszék a völgy számára. Csendesen, szótlanul ülünk a pádon, me­lyen valaha Jókai álmodozott... Mély hangu­lat volt ez és néma tiszteletadás minden idők egyik legnagyobb magyar mesemondójának emléke előtt.., S ezt a kissé történelmi hangulatot meg­őrizte egy nagyon érdekes esti beszélgetésem, összeismerkedtem Arányi Zsigmond dr. főor­vossal, Trencsánteplic volt vezérigazgatójával, aki eszményekben gazdag orvosi praxisából egész sor kedves, feljegyzésre érdemes apró­ságot mesélt el a kávéházi asztalnál Arányi dr. még egészen fiatal orvos korában figye­lemre méltó karriert csinált, királyi tanácsos lett, rendkívül előkelő pácienturája volt s mint orvosnak alkalma volt intim ismeretsé­get kötni a magyar közéletnek, irodalmi- s müvésztársadalomnak számos történelmi ne­vű személyiségével. S ki. ismerheti meg job­ban, közelebbről, a szó igaz értelmében volt pongyolájában az embereket, mint az orvosa. Azokról a személyiségekről, akik még éleiben vannak, persze nem beszélhetett Arányi dr., de talán érdekesebbek is azok, akikről az időbeli eltávolodás során nincsen már megfelelő képünk. Milyen ember volt Kossuth Ferenc? Különösen Kossuth Ferencről, egyik leg-„ kedvesebb pácienséről beszélt sok érdekes apróságot Arányi d.r. — Kossuthot teljesen félreismerték •- kezdette a főorvos érdekes elbeszél*-** — * hogy félreismerték, annak egyedüli oKa az volt, hogy talán kissé tartózkodó volt, sőt ta­lán elfogult az újságírókkal szemben, akik aztán azzal revanzsálták magukat, hogy a Köz­vélemény elé úgy állították őt. mint közepes képességű, gyengeakaralu, erősen befolyásol­ható politikust, aki csali atyja presztízsének, a Kossuth-név varázsának köszönhette, hogy politikai súlyra tehetett szert. Akik azonban igy gondolkoztak felőle, helytelenül ítélték őt meg, mert bár igaz, hogy Kossuth nem volt igazi nagy politikus, de ezt inkább erényének le­hetett tartani, mert. nyilt, őszinte, korrekt em­ber volt, igazi ur, aki a politikai élet immo­raiitásától az intakt férfi meggyőződésével undorodott. Szeretetreméltó, jdlelkü ember volt, aki európai műveltséggel, széles látókör­rel, komolyan megalapozott tudással rendel­kezett. A párisi egyetemen vegyészmérnöki, a londoni egyetemen bányamérnöki oklevelet szerzett s mielőtt hazajött, hogy a magyar politiká­ban folytassa atyja politikáját, az olasz bányák vezérigazgatója volt, ami kétségtelenül nagy7 szaktudásának az ér­tékesítése lehetett. Ö jól is érezte magát, oda- künn s nem szívesen jött haza „politizálni4*, de éppen Kossuth Lajos emlékének vélt azzal szol­gálatot tenni, hogy bekapcsolódott a ma­gyar politikai életbe s ha persze kisebb tehetséggel is, mint a cso­dálatos Kossuth Lajos, mindenesetre becsüle­tes szándékkal és sok idealizmussal dolgozott. Kossuth érdekes gondolatmenete a bürokráciáról — Jellemző felvilágosultságára az a be­széd, melyet miniszterré való kinevezésekor az előtte tisztelgő minisztériumi tisztviselő­kar előtt mondott el. Többek között ezeket: „Amikor arra kérem önöket, Uraim, hogy­ne legyenek szárai bürokraták, két dolog­ra szeretném a figyelmüket felhívni, ami­re mindig gondolniok kell, ha egy aktát vesznek a kezükbe. Ai egyik, hogy min­den akta mögött egy érző *ziv dobog, a másik pedig az, hogy szokjanak le arról, hogy egy miniszteri tisztviselő csalhatat­lan. Jegyezzék meg maguknak, infallibilis ember nincsen, még a pápa sem az, mert abban a dekrétumban, melyben a pápák csalhatatlanságát prokla,múlták, két sajtó­hiba is volt... Kossuth, a divatember — Túlzás volt az is, hogy- Kossuthot hiú és tetszelgő piperkőcnek mondották. Az ő pi- perkőcsége csak az Európát járt, sok szépet megismert, nálunknál nagyobb kultúrájú ember vá­lasztékos ízlése volt, aki nem is költségesen, csak nagyon Ízlése­sen öltözködött. Neki például már akkor volt pizsamája, amikor felénk még azt sem tud­ták mi az. Persze, mikor betegágyában meg­látogatva őt az újságírók megpillantották őt finom selyempizsamájában, melyet Parisban vásárolt magának, nem tudva, mi az, azt Írták róla, hogy csipkés selyemhálóingben alszik. Ebben a beállításban aztán az egész ország mosolygott Kossuth Ferenc piperkőcségén. A háziorvos nyakkendői — Egyszer velem is furcsa dolgot csinált — mesélte tovább Arányi dr.. — Elhozatta velem az összes nyakkendőimet azzal, hogy meg akarja nézni azokat. Elvittem, átadtam neki s egyszerre csenget az inasára s belépve, a kezébe adta azokat azzal, hogy „a doktor ur neked ajándékozza a nyakkendőket..Nem tudom, kettőnk közül melyikünk volt jobban meglepve: az inas vagy én, mert bizony azok a uyakkendők drága, 3—4 koronás magánkö­tők. voltak s nagyrészt alig használtak. Kos­suth Ferenc azonban elhárította a megjegy­zéseimet. azzal, hogy „nem akarom, hogy az én orvosom ilyen suszternyakkendöket visel­jen. Ur csak egyszínű nyakkendőt viselhet...“ — S megajándékozott egész csomó egy­színű nyakkendőanyaggal, melyek végben fe­küdtek a fiókjában, úgy ahogy Londonból meghozatta azokat. — Ez a divatszeretete is az úgynevezett „Schöngeist“ érdeklődése volt minden iránt, ami szép. S hogy volt benne sok művészi hal­iam, igazolja, hogy alig volt. a művészetnek olyan ága, amellyel nem foglalkozott vona sok szeretettel. Festett, komponált, szobormunká­kat faragott., verseket irt, passzióval cs nem minden tehetség nélkül s még nyaralása alatt is irt naponta 2—3 cikket magyar, olasz és francia lapokba, tökéletes nyelvezettel. Ked­ves volt a humora s nagyon értékes tulaj­1928 juhna 27, péntek. don&ága volt, hogy nem szerette a ceremóniá­kat. Kínos audiencián Ferenc Józsefnél — A ceremóniáról egy kínos eset jut az eszembe. Annakidején erősen elkedvetlení­tette. Amikor az obstrukciót csinálták a ma* gyár parlamentben, óriási feltűnést keltett, hogy Ferenc Jószef Kossuth Ferencet hivatta fel magához Becsbe audienciára. Egész Ma­gyarország lélegzetvisszafojtva várta ennek a szenzációs audienciának a kimenetelét. A pesti nagy lapok persze mind Récsbe küldöt­ték szerkesztőiket, hogy a történelmi jelentő­ségű kihallgatás közelében* legyenek, hogy Közvetlen információkat szerezzenek a ki* rály és Kossuth Lajos fiának első találkozá­sáról. — Kossuth Ferenc déli fél egyre volt hi­vatalos a királyhoz. Amikor bevezették őt az elfogadóba, kiváncsi újságírók hadát hagyta maga mögött. — A király íróasztalánál állva fogadtat őt. Hűvösen, kimért szertartásossággal. Nem 'nyújtott kezet neki, nem kínálta meg hellyel, csak száraz, hideg hangon felolvasta egy pa­pírlapról, hogy nem tűri tovább a magyar képviselők obstrukcióját s közölte, milyen szankciókkal fogják őket az obstrukció befeje­zésére kényszeríteni. Amikor a felolvasását befejezte, biccentett a fejével... — A kihallgatásnak vége volt.. s — Kossuth Ferenc szédülten lépett ki a király szobájából. S rémülten gondolt arra, mit fognak írni róla az újságok, ha ő most egy­két perc után ismét megjelenik az újságírók között. De hirtelen elhatározással félrevonult az egyik félreeső helyiségbe s egy óráig nem mutatkozott. — Odakünn folyton fokozódó izgalommal lesték az újságírók Kossuthot. Persze meg voltak arról győződve, hogy a hosszú audien­cia alatt sorsdöntő események játszódtak le... Amikor Kossuth végre megjelent, nem nyilat­kozott, mi történt a hosszú kihallgatás alatt... Évekig nem is beszélt erről az esetről, csak amikorra a nemzet kibékült a királlyal, ak­kor beszélt már mosolyogva róla ... ... Közben a Pannónia-szálló figyelmes tulajdonosa csodálatos zamatu tokaji óborral kínált meg bennünket. A nemes ital élvezete közben a mindig mosolygószemü főorvos szí­nesen beszélt a királyát csodálatos áhítattal tisztelő Fejérváry báróról, a szentérzésü, jó- ságoslelkü Fircák püspökről, a rejtélyes We- kerléről, a huszárosán nyílt öreg Vértessy, Sándor kabinetirodái főnökről és az ugyan nem ebbe a sorrendbe tartozó, de érdekes­ségében őket talán meghaladó Schönberger Rózáról, aki kis, Dob-utcai zsidóleányból olyan nagysulyu politikai kulisszatologatóvá lett, hogy miniszteri kinevezések történtek az ő befolyására. Ebből a híres Schönberger Rózából, királyi hercegek országszép kedve­séből ugvan később a berlini szegényház nyomorúságos lakója lett, mégis egyik érde­kes s jellegzetes figurája volt a letűnt, már történelemszámba menő kornak. Amikor késő éjszaka a pihenőre tért Teplic kihalt parkján végigmentünk, moso­lyogva emlékeztünk erre a korra, mely sok­kal szebb, jobb, gondtalanabb volt, mint a miénk s amely annyira s oly visszahozhatat- lanul elmúlt már ... (s. d.) RÁDIÓMŰSOR o«BSKae«®swsPSSESffiS£?' ’^ss SZOMBAT PRÁGA: 11.00 Gramofon. — 12.05, 17.00. 19.15, 21.00 és 22.25 Hangversenyek. — 18.00 Német előadás. — POZSONY: 18.30, 20.00 és 22.35 Hangverseny. — KASSA: 18.45 Vig est. — BRÜNN: 11.00, 12.15, 19.20, 20.30, 21.00 és 22.25 Hangverseny. — 16.00 Rádió kabaré. — 18.10 Német dalest. — 20.00 Négyeskar zongorakiséret- tel. — BUDAPEST: 9.30, 11.45, 15.00 és 21.30 Hírek. — 12.00 Harangsző, utána művész- és tánc­lemezek. — 17.00 Zehery Lajos dr. büntetőjog- tudományi előadása. -- 38.00 Az I. honvédzenekar hangversenye. Vezényel: Fricsay Richárd zene- igazgató. — 19.00 Vargha Gyula előadása a XIX. század francia lyrájáról. — 19.15 Előadás a Stndiő- ból: Cigánykirály, Nagypál-Uray operettje. — 22.50 Károlyi Árpád cigányzenekara. — BÉCS: 11.00, 16.15 Zene. — 20.00 A fekete erdő leánya, .lessel operettje. — ZÜRICH: 16.00, 17.20 és 20.10 Zene. — BERLIN: 17.30 cs 22 30 Szórakoztató és tánc­zene. — STUTTGART: 15.00 és 20.15 Hangver­seny. — LE1PZIG, BRESLAU és MÜNCHEN: 22.15 Táncze-ne. — HAMBURG és LANGENBERG: 20.00 Vig est. — KÖNIGSBERG: 20.45 Kabaré. — FRANKFURT: 20.15 Kedélyes est, utána tánc. — RÓMA: 17.30 Hangverseny. — 21.00 Sámson és Dalila, opera. —■ MILÁNÓ: 20.40 Hangverseny. — 23.00 Jazzband. — NÁPOLY: 20.50 Zenekari est. — 21.30 Jazzband. — ZÁGRÁB: 20.35 Vig hét­vége. — KATTOW1TZ és KRAKÓ: 20.15 Varsói filharmonikusok. — 22.30 Tánczene. — LONDON: 23.30 Zenekari est. — 22.30 Tánc éjfélig. TAMK-fABARRN Pinha-Vinohrady, Mikovcova 1. A regint mebb bar a Vinohradyn 1 Népies árak! hetenként u< műsor! Népies árak Ixcentric — laizorchcster

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents