Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-26 / 168. (1795.) szám
TIWWMAGÍARHlraiAP 5 1928 juüus 26, csütörtök. NYUGAT ORSZÁGAIN Irjat SZVATKÓ PÁL 4 champagnei ember és a champagneI csoda A ifmiracle de Reims" — Hogy született meg Taine miliőelmélete ? — A Irancia nemzet arca — Tolerancia, koncentrálni tudás, jókedv, optimizmus — Ahol nem ismerik a haragot és a türelmetlenséget — A szétlőtt katedrális tövében — Végig a Champagneon Reims, julius 20. Néhány héttel ezelőtt a francia köztársaság elnöke járt itt és szerencsét kívánt a város fölépüléséhez. Kijelentette, hogy a világtörténelem nem ismer csodálatosabb regenerálódást, mint amit Reims látott az elmúlt tiz évben — és igaza volt. Aki nem hisz a francia nemzetben, olvassa el Reims történetét, a rómaiaktól és a katedrális első kövének megfaragásától addig, amig Doumergue fölavatta az újjáépült Igazságügyi Palotát. Különösebb sorsú és mártirabb város aligha van, de Reims mindennek ellenére a jókedv és a pezsgőbor metropolisa maradt. Szomorumosolyu reimsi emberektől hallottam a következőiket: Pontosan húsz év előtt e városból indult útnak az aviatika, itt tartották a háború előtt az első internacioná- lis légi manifesztációt, melyre a világ fölhorkant és ami fulmináns diadal lett. Elsárgult ujságlapot mutattak: — Reims, boldog lehetsz — írja a húszéves berlini lap emfatikus vezércikke —, az uj csoda a falaid közül indul hóditó útjára. Te jelented a jövőt és a humanitás diadalát. öt évre rá az első Taube ledobta az első bombát Reimsre s a bomba — mily szimbólum — a katedrális egyik legszebb szobrának, a Békeangyalnak, leszakította a fejét. Újabb öt év és a város megsemmisült. 1918 júliusában (most tiz éve, mondják csöndesen a reimsiak és összerázkódnak) megkezdődött a hely utolsó bombázása. A legnagyobb német ágyuk napokig bőgtek és egy statisztikus kiszámította, hogy egyedül a Dóm előtti térre bétezerkétszáztiz lövedék esett ezekben a napokban. Tizennégyezer épület közül tizenkétezer megsemmisült, a többi megrongálódott és sértetlen össze-visz- sza tizenhárom ház maradt egy elrejtettem mély utca fenekén. Láttam ezeket, a katedrá- lisnál* is komorabb látvány. Lőportól pácolt eresszel és gránátvas ornamentikával áll a sötétbarna tizenhárom a rengeteg uj malter és fehér festék között, háborodott szemek a múltból és kétségtelen: időben, tapasztalatban, tragédiában utolérték a székesegyházat. A századok se tudtak többet, mint a négy háborús év: katedrális és tizenhárom nici ház, ma egyforma üszkösek, egyforma aggok és egyformán a múltat jelentik, maradványok abból a korból, amely már nem létezik. ’ Tizennyolcban Reims tényleg nem létezett, százötvenezer lakosából mindössze háromszázötven élt sátrakban a törmelékek között — s huszonnyolcban az elnök gratulálni jött: uj, modern, okos, higiénikus város épült az ősi helyén, uj Jeruzsálem, Champagne méltó fővárosa. Mint egy megsérült régi váza a bőrgarniturás lakószoba asztalán, úgy áll a Dóm a szebben és kényelmesebben újjászületett város főterén. (Láttam azt a szobrot is, amit a hálás reimsiak emeltek az afrikai néger katonák emlékére, mert tudni kell: a megsérült vázát, a katedrálist, pogány harcosok védelmezték éveken át a keresztények ellen és ők mentették meg a végleges pusztulástól.) Azt a tízéves épitőmunkát, amely Reims- et ujjáalkottia, a franciák „miracle de Reims“n.ek nevezik, a reimsi csodának és méltán büszkék rá. Mintha misem történt volna, dolgos, kereskedelmes, jókedvű élet piheg itt tovább, — néhány nappal ezelőtt internacio- nális repülőnapot tartottak a város mellett, ha akarjuk, a húsz év előtti kezdet egyenes folytatásának tekinthetjük — s hogy közben itt egyszeT sivatag volt, senkit sem érdekel; micsoda körforgás ez, micsoda fanyarizü megnyugtatás! A reimsiek nem éreznek bút és bánatot, még gyűlöletet sem s legföljebb az újra föllendült barátságos üzleteknek örülnek. (Az egyik pezsgőpince udvarán tiz óriási ládát láttam a német színekkel díszítve: jó francia sampányer ment ízléses csomagolásban egy keletporoszországi város ezeréves szilárd és meg nem bolygatott fönnállásának emlékünnepségeire. Nem furcsa? Viszont a Montagne de Reims dombjain, ahol ennek a pezsgőnek a tőkéje ring, egy elfelejtett német katonatemetőben az egyik rész ugyanerről a keletporoszországi városról van elnevezve: az ő hősi halottai pihennek ott és trágyázták a földet a szőlőtőkék számára.) A természet egészen rendkívüli méretekben adott valamit a reirnsieknek, amivel minden bajt el tudnak felejteni: adott nekik örök jókedvet, könnyű optimizmust és sok-sok ironikus mosolyt. Az uj várost elsősorban e tulajdonságok építették föl. Champagne virága, Reims, csodálatosan újjászületett. Gyorsan nőhetett, földjét ötszázezer porladó fiatal katonatest trágyázta. A champagnei jellem Franciaország legjobb vaspályáján fut a vonat kilencvenkilométeres sebességgel Champagne lankás mezőin. Júliusi fény és erő az ablak mögött, s mi négyen, akik együtt vagyunk a fülkében, mohó örömmel nézzük a nyárbaöltözött vidám tájat, melyet még nem perzselt meg a nap és nem fárasztott el a hő. Hypolite Taine egyszer fordított irányban tette meg az utat, amit most mi, a Rajnától jött, s miközben berlinje az össze- visszafutkosó champagnei utakon kanyargóit, följegyezte, hogy a német és a francia lélek közt lévő különbség benne van a két látott táj különbségében: a Rajnánál sziklák, gigantikus magasságok és komor mélységek állották útját a haragoszöld Feketeerdő felől; a ■Siegfriedeket és Krimhildákat álmodó ormokon lírai pátosz lebegett és a fenséges természet sötét tragédiákat hordozott a delejes ködben, töprengő vágyakat, vagy rágódó szentmentalizmust, — itt, Champagneban, nyílt mezők és alacsony szőlőbokrok fogadták, kissé szikes talaj, szürke természetjózanság és vékonyzöld vidámság a láthatár széléig; nem zúgott és sóhajtott a táj, mint odaát, hanem fütyürészett és legföljebb hahotá- zott. így született meg Taine híres miliőelmélete, ezen a vidéken, mely tényleg oly feltűnő külső és belső különbségeket mutat a néhány száz kilométerrel odébb levő germán vidékkel, hogy szabad belőle következtetni. A fablieau, a gúnyos, csipkedő vers, a Rózsaregény és a Rókaregény, az egész kon- ciliáns és borivásos középkori francia irodalom, itt született ezen a tájon; de a szolid, középkori katolikus epikureizmus is és az az ■abbé — cudaimónia —, amelyről Anatole Francé tudót regélni, aki a rajongásig 'szerette Remisét és azt mesélik róla, hogy egyszer két héten keresztül minden reggel bement a dómba és este jött ki belőle, miközben néha hangosan és boldogan kacagott odabent. A kardinális a fejét csóválta, mit akar itt ez az ember, öreg barátja különben, megőrült-e, vagy megtért, kérdezte magától — és a legjobb pezsgőt szolgáltatta esténkint az írónak. A középkori champagnei francia szent igyekezettel épített páratlan katedráiisokat az égnek, évszázadokig furt-faragott egy alkalmas kövön, hogy fájdalmas Krisztus-fő váljék belőle, miközben — harcolt a püspöke ellen. Jól élt, ha élhetett, csendes megelégedéssel figyelte, miként gömbölyödik a gyomra, de kinevette a szomszéd nagy hasát, tiz évet adott egy kiváló pletykáért, s ha nem is volt különös hős, mindenét föláldozta egy városbeli urileány elcsábításáért, csak úgy virtusból, szerelem nélkül. Művészetének koronája a reimsi dóm egyik szobrának kőből Belgrád, julius 25. (Saját tudósitónk távirati jelentése.) A szkupstinában történt véres merénylet ügyében a vizsgálóbíró tegnap este kihallgatta Radics Istvánt. A kihallgatás harmadfélóra hosszat tartott s Radics nem kevesebb, mint hét gépelt oldalra terjedő vallomásában részletesen elmondta az ellene szőtt Összeesküvést és magát a szkupstinában történt véres merényletet. Radics a vizsgálóbírótól azt követelte, hogy terjesszék ki az eljárást a radikális és demokrata párt több tagja ellen, különösen azon 23 képviselő ellen, akik a merénylet előtti napon Racsics Puuisa felszólítására indítványt írtak alá, amelyben Radics Istvánnak orvosi bizottság elé való utalását és elmeállapotának megvizsgálását kérték. Radics ezenkívül vizsgálatot kórt a szkupstina elnöke, Peries Ninko ellen, valamint Vukicsevics volt miniszterelnök cs Janovics Dragomar, a király személye körüli miniszter ellen is. faragott mosolya volt, amit a művész úgy hozott ki, ahogy ezen a champagnei földön valóban terem. „Soufire de Reims“-nek nevezik. A katedrális egyik kapuja fölül fiatal angyalfő néz a Parvis de Notre Dame népeire, vékony és hegyesedé az arca és mosolyog. Vannak titokzatos művészi mosolyok, a Monna Lisáé, vagy a Mi lói Vénuszé, ez a Sourire de Reims közéjük tartozik. Gúnyos? Érzéki? Angyali? Könnyelmű? Hideg? Optimista? Bölcs? Megelégedett? Fiatalos? Szerelmes? Üres? Ki tudja, — a megkopott bőköpenyes alak törődött kőarca affinitásban áll a végtelennel és úgy mosolyog, ahogy csak egy nagyon-nagyon bölcs ivadék tud mosolyogni az életre. Beszélgetés a vasúti fülkében Amint rohamunk a vonattál és beszélgetünk, mltnUha a fülke ablakán fül a menőről egy arc emelkedne kii>, a fcalmdiia nietataelt amtía. Az északifimmicfüáfé, innen ikisMiriőL, ahol nem változtatta meg iá százados gonddal MBairtagötöt vonásokat Ilié dia PYtamce telieimiactonnöliizimiuisia, sem Midii hője, eeim a tenger, som az AJHpesek, hanem az maradt, eimli Mollt, az emberiséig invencióinak IlegtPőbb hordozója, a híöilcs belátás 'Meigielilágiedléteiélg í'ölküzdötit ember. A vátílélktL francia . myáirspoligár, ha akarjuk. — Milyen nehéz egy nemzet arcát megragadni! — mondja a íiMöéta ultlitársial egylkie, a hol- ■tewd ujiság)ilró. — Évekig élitek Párásban és vájjon niieg tudom-e mondani, milyen a francia ember? Itt úls, ölt ds löHHebben mélha egy-<egy lepel, vagy k/i- (kamdikál a ködből egy-egy sarok, de értem a itto- taflMst, a lényegiéit? Nieim, nem miernJék dieffitniiáiM. Talán nem ite lelhet. Mennyi benyomás ragad az emberre, hia huzamosain, dltit él! Emlékezem az élted napra, 0limit Eraudiáioamáglbam töffiöifitleim. Szörnyű ■voillt. Soha ennyi pitezfciolt Ó9 reindelílleinségielt meim Baltiam, s a mti mapionltia mieigimiosott ollajfeslék-szo- bátilnlk után ha^MBan ilslíteinkái}.x)mllá^inia3í tettenettk aimiikor égy írginíáiia HóiepoÜgjáiri .lase&ony úgy beszélt a íüaidlőteadbiáró'!,. mlilnlt leakipljcstieílleiniaégirőll, aimli tliteiz- tetaségieis embernek nem kell. Azt hittem, ezit az országot soha mem fogom megszokni Azután, jött a sok mais tápatetzttalllai, az álmos adminisztráció, a reindelOleu pősltia, a özük látókörű középosztály, a ■fcufflkláiQiyiellmies ftórlíii, a szereltemmel máról-íhollnapira szakítani tudó miő, a rosszul szabott flétflilruihák, a kis giöimbölyd'ed emberek, a lengő szalkálilak és piszkos körmök, a bnulílálllite józanság és piénzszere- ifceit, a megfizetett 'vmeidlégi’láltások és sok más. Hol ült a nagy francia nemzet, hol kullog elrejtve emy- nyii llökélteifiteniség között? Ma sem tudom, de idők foilytaimláin ctsodlálatoigam kiöeijiliőd/ötlt bennem az az ■érzés, hogy nilégiite, ez a Mbakompllexuim, maga ez a rengeteg: fogyatkozás, valiamli óriásit takar, a liegtiökléCletesd’cbcl a viliágon. Okos nagy komoepciión ■ráiiig a kliiosainiyiete francija Hét s a hibák olLyiainnk, minit a rut egyenistölemőiégek a pompáis antik szobrok teliüJlteltéffl, aimi'kről Rodfin beszéli.- A szobrok eigysneitflienteégieii caalfc gyértyiaSéhymél látszanak, ha közeli tartjuk a klite fényit a kőhöz, máskülönben meim Zavarnak, sőt nappal emielik a hiatást. A ■ Devont kővetikieZíieillés, Ködön, miegmonüiot':.-: ?.sA Politika jelentése szerint a Racsics Puuisa ellen folyó eljárással kapcsolatban a vizsgálóbíró az igazságügyin misztérium utján még két képviselő kiadatását kéri a szkupsli- nától. Ez a két képviselő: a demokrata Popo- vics Torna és Jovanovics Luno, akik állítólag már a merénylet előtt olyan kijelentéseket tettek a szkupstinában, amelyekből arra lehet következtetni, hogy előre tudtak a készülő merényletről. PrÉksssevscs Korosét ellen Belgrád, julius 25. (Sajót tudósítónk távirati jel ütése.) ICorosec dezignált miniszterelnök parlamentáris korinányalakitó kisérle- íe is nagy nehézségekbe ütközik. A radikális és demokrata klubok ugyan ma délelőtti ülésükön elhatározták, hogy teljes mértékben támogatják a kormányt, de a paraszt—demokrata kolició teljesen elutasító álláspontra helyezkedett. Pribicsevics ugyanis Körösiének azt a levelét, amelyben a dezignált miniszterelnök közvetlen tárgyalásokra kérte öt fel, azzal utasította vissza, hogy Koroseccel egyáltalában nein hajlandó szóba állni. eléfic gyiorlU-atf&iö’tLiéa aéaaé az aufllik Boobipolkjail. Uigyéiato ám a Uranote owmtseftine Sis, ae (betefsfék gy«r- ■byiaiflónyTnléft mJéeiná. — KXlflöuÖB ervxoötujcriiÓTi memitiem SoeaieBzitiüfl rranr oiiaomszláglbalDu A pditodipliíumlaölm megdőltek. Fgy év mJuDva éBcrevőttem; hogy a francán piis'z.'ko'í nem iMteim hábiáiDalk. Föfllöellteglete, motnldőtlbam. nem íJair- üaaik ae ékit íéuyegiéhee s Hétoy, hogy m óipolHt kö- xiöta me«n iöBftSjwt kü mtöndtemlt. A thágtilénöia miilOsza mtegddfflt benvoiam t> a azapipata efflveszllleil'lie föllteftllietn ■iwfieinWéglélL Mélr megffteírWcíölttt az eílfeő íiramdia etnéay: « teteffianxöft. löt eemlmtíta. se hlálbócnadiniak fed1, amit meim koffiteMirv iödleó.1 és érdielk. A miegmendielllt ára egy héttel fcéöőbb Oleaz kiéez, miilnlt ahogy k'iaölkud- iliáik:? A vevő mosolyog éte nem haii’iaigBailk. A pin- oéfr niecm h02»a a feloeJtléft? A vehdlég füfyűirlétejjlk. Az aiutó lleirlöiocisenit? A járó-kőlő IDeHőnM. Várná kell1 a teBelfonra? A franca la Vár. SeafliadlTkífati kell a hiva- Moíkíb®'ti? A ftnanöiB saaDladgáb Hol Van Sitit a kő- flépewrópBli ibümellimieáteinBiiig, ez a iegcsu.'nyább liiiba; mlefty kétezemeaen dobsz, amnaik, akimé ráoudul éa anmalk, aMiben. mar? Mietoniyá bőlteseteBég van abban, hogy senkisem haragisEik, senki sem követe! ellenségeit, menyi nyugalmát ad ez, s mennyi bonltó iiz- gjaílloimibőíl BZabadált meg1! A gfépezeá lassúbb, keivétebé pmeoiz és kevésbé sitiramm, mint példáiul Pomoszor- saáglbam, die miinek a öbrammsóg, ha miegiteiriemitJöse nagyobb ■fáinad'tsáiggall jár és Ikiellllleimieitlllmieíbb, miilnit nélllküllözlésie? FranjOiaoiTSEág gaedag. nem keü ttüfle- kednite, holott a stramnilságnlak tlerméteiaetiee előiidié- zőj’e éppen, a töllelklediéte. Firancilaoirszág nem szorall expanzióira és nem kJétnytefltetn válllágtólboinuikat elő- idléaaá a nem ás tervezi nagyszerű dmeseeliiroBotíM- gával a vSMghébotra megnyeréséit. Mindlazonálltaí megnyieffíbe... —■ Egyszóval, miniéi tovább volta ni Francfia- orsaágibatL, annál jobban megszerettem. Nem Dogá- kaá eziemeitiet én, nem abból szármaeáik, ment a nép dllyiein éte Ilyen, hanem öteztönöss dtedtinliiáillhaltaitl'an. Talán azért jön, mert a franciák a századok alatt kipróbáltak sokfajta élletet s végül fáradtan megi- áüapodtak egyben, mely nem a ltegmagaszitiosabb, a legtökéletesebb, de valahogy a legmegfelelőbb, nemlesen anlimálite és tinxlIiMilduáliB, föníarftja az embert a eznlmen, mint a sok pli&zioktól vastag vilz. Az lidiegenre a föfltiéflen itodiMduallizmus hat a társadalmi ételben. Itt csak petniódlikjus kolItektliMitzimus van, aikkor, amikor a körülmények valaminek az érdiekében, a dötoe far intenie megszakítását követetek. S a tolerancia után a franciáik másodük nagy .erénye éppen ennek a pemiodliíkius koltektiwizanus- nalk órilási inttenailtésa, ha szükség van rá, ez a hihetetlen koncentrálná-tudás, ami baj esetén em- 'berföOlötitli erővel míilndlg megmenti. Franciaországot, máinlt a viBágháboirabara, vagy a írankpánik ideijén. ■Ha Németország és Eranciaioirszág egy-egy viilla- mos aikkumuílátodhoz hasoiniltoaitó, akkor az elteő egyhangú, szabályos iiénnyei folybon ég és világit, a másik lomha, dologitól fain, s csak akkor villán föl, — ha sötét van, S az elteő akkumulátor állandó fényévet hamar elfárad, a másik takarékos és .mJegmainad. RegtemieirállJódiik. Sőt, annak az akkumu- . láltomiaik, ameltyet csak néha' gyujibanafc,- fök- erősebb é$ szükségesebb llasz a fénye, mliintt-a Solytloia- 'égiöé. A német Daueabraind-njemiziet, a flnanclia nem. Beirlliniben az órkeZéteem napján eüragadltJattua jáir- fiam az utcákat, ennyi tisztaság egy rakiáson, s ennyi praktikus éaizés ily szűk helyen! De két hét miuilMa szökni akartam, mert nem volt itt, csak csupa rend. Páriteban első nap fölháborodtam, mlilnlt a vémaeszony — és kiét év múlva nem tudtam mieigfvállnii a Quarltter IiatilnllŐl, ahol a fürdőszoba pedig éppolyan ritkaság, mllnrt a KuPfürstleudam- mon a szellltem. Az első benyomás A rapidé egysizierü, faálllványois piáílyaudvarotn állt meg, ént miég nem tudták föllépii'tiená a reimsiek. A beteaéllgetiés csonka maradit. A nemzet arca vitez- .SEiasülyiedlt az alacsony fákkal összie-vissza tiüzdelit józan mezőkre. Keresni kezdtük a kaltledlráliist. A A pályaudvar élőtlt lóét szutános abbé bitíikíUiaett szorgosan, női biciklin, óriási aildaitátekálklkal hóna alkuit. Eüőlfiüink vadénál!uj uitoa, nagy magazinok, párisi kiiraikiajtolk, oimierikai fniss máz, nvalltenszag. A paloták között néha-néha egy-egy rom. Az emberek közt kevés öreg. Sok reklám, kervéls ló. Viidlékii nagyváros, de inkább német, mint ttanda jeCÍllegiü éB eemitaieseitre sem diétües. Eg>’ kanyamiliaitnál az utca térre nyilll s a fiér másik olidaJHán a katedrális állt. Az elteő pállknat- iban a beinyoimáis nem volt monumeníiáöis, de jobb ■éls imlátyebb: öiiögható. Mint bágyadt biamna madár, ifcOlborziolit ibofltáealtital és ijedtéin piheni', szinte pilhiegletiti, a megtört épüüleft a naiK’an görbe, macska- ilvövee téren, olyan élő volt e olyan szenvedő, hogy láttára senki sem giondolt a műre, a mlüvéiszre, a oirád'ákira, hanem szomorúan az emberiség bűneire. Ez a templom nemi szabályos. Nem oly gieomeí- riiaii remekmű, mint a páriái Notre-Dame, meim oly ■eütnyujiiott áfltmodoaó, miimit a köllníi dóm, nem oly rőasaisziilniii küzdeüiem kőt neirnzelt kezötit, mliinit a stlmslbuiigii székesagybáz, nem oly bő és nyugodt ■munka, miiint Charltlres, nem a bécsi Szent István goudtáítan játszadozása a barokkal, — nem, ez a templom olyan, mint m ajgyiveilő és a szlilv: tieker- vétnyies, sok-sok bölös láudbóil összerakoitlt élieit, mtiindler gyűrődés ezükségszierüség rajtla és Hátha- ibatUain emibeci aictiériiák torflíioíllniak belé. Bocsássák: meg a baflinsaílélmliiát.: ennek a templominak jól áll az, 'hogy .csonk. így többet jelenít, mint jelenlétit épen, mert ugyanazt jelenti, amliit a mietglfeszitett Krisztus. Déliután, amikor a nap sugarai ráestek, a kopott barnásáig rembramdtli aranyszimné vált s kü- llftnösalliaku árnyakat vetett a nagy töréteieikre, a ■fejetlen szentekre, a hiányzó tető vázára, a lein: állott oszlopokra, az ellőii! piüféirek csonkjaiiui. Ez volt az a perc. amikor a kő zenéit. Most o monu- mienfialiitiás sem hiányzott s a niegiaiíiivumok mo;.: a pozttiiivumiok teljes emberi luarmióuiiálbar,) kieigyenli- tődtiek. Mi négyein, akik a dóm előtt állítunk.' ■megérteniük és áitlérezltük a fiatal Goethe és a móioet roíinhnltikueo'k föHindukísáii. akik sirtak, hö gót sBékiesegyháEák előlit állHottak. Ilid i szkupstina iliili is Mifsevics nitBwsztaeiMk eiteiiisiiinA sjaast kivétel
