Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-26 / 168. (1795.) szám
1928 juliüii csütörtök. Oyémámt úKavik írja: NEUBAUER PÁL Importált tenger, vagy az ember mint középpont Eddig úgy volt — már Görögországban és Rómában is úgy volt, hogy a nagyváros szomorú rabszolgája az év egy töredékét arra hasznába fel, hogy a természetben elfelejtse a. nagyvárost. Bármennyire is tőzséeüzlet- be beidegződött ember volt Marcellus, Qwn- qúilius, vagy athéni társa, nyáron otthagyta Athén akropoliszi és Róma fórum-tőzsdéjét (a politikai, az érték és a terménytőzsdét) és kiszökött a faluba, ahol, ha kapitalista, azaz patrícius volt, egy szép kis birtok felett rendelkezett, ha csak ügynöke volt az életnek, egy parasztházzal is megelégedett. Elment, aki tehette és csak a rabszolgahad maradt oü- hon. Mindig igy tettek azok, akik tehették. Eddig még mindig c természet uralta az embert, ha másként nem, hát iigy, hogy nyáron kis időre cnra kény szeritette, hogy hagyjon fel a nagyvárossal és fürdesse meg testét a levegőben, a napban, a vízben, az erdőben: ^természetben* Most ’degujobbm másként kezd lenni. A nagyvárosi nem megy ki a természethez. Arra akarja kényszeríteni a tengert és az erdőt, hogy jöjjön hozzá franca bérmentve a városba-. Fizet, érié, megfizeti a természetet, de nem mozdul utána, nem tesz egy lépést sem feléje. A londoni Sa-voy hotelből (ki nem ismerné Teddy Sinclair produkciói után ezt a szállót) naponta teherautók indulnak az angliai tengerpartra és onnan hatalmas hengerekbe zárt tengeri.I levegővel megrakodva térnek vissza. Legalább igy írja. ezt a Times. Az angolokról fellehető. Mert mit az angol lordnak a tenger, mit neki. n. természet?! Egyik sem lord és a lord. több keltőjüknél. Szóval, hengerekben hozzák a. tengeri levegőt és ezeket a, hengereket felállítják a szállodának jazzbandjéröl híres tánctermében és egy különleges szerkezetű ventüálorml széthhntik a teremben a hengerek tartalmát, száz, meg száz kilounétomp távolságban lélekzö tengernek üde, sós, illatos leheledét.. Rádió: t&ngerlevegőmádió! Ma, a.miko-r szobádban egyet csavarsz egy kis kerekded fogantyún és hallod a párisi opera előadását, ma, orrékor a másodiperc egy kis része elegendő ahhoz, hogy arcképedet Európából Amerikába vetítsék, ma, amikor — ma igazán ez sem meglepő cselekedet. Ma * tárol belátás idejét éljük és jövőre tálán a párisi előadást nem csak hallani, de látni is fogod odahaza kis ma-nzardszabádbon . . . Ma az ember nem megy ki a tengerhez, öt perc repülőgépen csak. Távolság nincs. Amerika tiz perc. De a Sport korában a, mozgás akcióra. talált: a mozdulatlanság akcióba lépett. És mekkora- akcióba! Sokkal hatalmasabb energiának kezd bizonyulni, mint a legve- hemensebb mozgás, amely tulajdonkép csa-k a mozdulatlanságot, az emberi kényelem eves- pontját szolgálja, a kényelem orgiákat ül. Az ember központ, lett és nagyvárosába, sőt szobájába importálja a tengert, a levegőt, a napot. az erdőt. Házhoz szállított, muzsika, után házhoz szállított tenger . . . Erre Rómában és Athénben nem jöttek rá, ez a csoda a huszadik századnak volt fentortva. Derék, türelmes áll-af, a természet, Az ember megnyergcli és ö még annyi fáradtságot sem vesz magának, hogy lovasát Jehajitsa. Nem törődik az egészszel és import-állatja, magát a londoni Sovoy hotelbe. „A szálloda halijában tengeri levegő mellett Teddy Sinclair zenekara, hang- ver*enyez.“ Valószínűleg ez a felírás virít a szálloda kapuja felett. A hétmilliós Londonban erre bizonyára akad ötletes ember, aki azt mondja: „Ha a zenét- el tudom vezetni a manzárdomba, sőt távolbalátókészülékem segítségével látom az utánozhatatlan Teddy Sinclairt. mért ne vezessem a tengeri levegőt is manzárdomba ? Csakis igy teljes a kényelem!“ Nem fog soká tartani és ez is megtörténik. Minden magánszoba strand lesz, ha, akarja a tulajdonos; ha nem akarja,, a tenger nem lesz tolakodó. Szóval: ha akarni fogom, prágai, szobámban Londonban leszek a, So.voy szádlóban, d.e mégis a tengerparton és nem a, fülledi és kormos prágai levegőt, fogom szívni, bár mégis Prágában leszek és Prága, levegőjét, fogom szívni, de ha, egyet fordítok a gombon• vagy lenyomok egy billentyűt, nem, a szobában tartózkodó barátom vagy feleségem arcát, hanem a párisi, opera legszebb énekesnőjét, fogam látni, és egy harmadik fogantyúba belekapaszkodva, átvelitem magam hozzá, (már mint a fényképemet) és miközben barátom, kihasználva pár métsodpercnyi párisi tartózkod/rsomOt-, mélyen és sóvárogva, a. I) a rátok megszokott becsületességével, belemerül feleségem, szempárjába, odóéiról ha-r- adnyán veretni jogok, mert, igenis, látom őket, akik engem nem Iáinak . . . Micsoda perspektívák! Egy évtized és az embernek önmagára nem less szüksége. Villamos gombok, billentyűk és fogantyúk közt olyan életei fog élni, amilyenről Róma és Athén nem álmodtak. A görög bölcs égnek emelte kezeit, amikor a tengert, meglátta és: Tolattál kiáltással rohant, feléje. Mit tudta ő, hagy a hufizdBukarest, julius 25. A Curentul mai száma „A mintagimnázium“ cim alatt megdöbbentő adatokat közöl a prahovamegyei Campina város állami főgimnáziumáról. A gimnázium igazgatója Pobescu Stefán bűnös nemtörődömséggel vezeti az intézetet — írja a Curentul. A diákok az teszik, amit akarnak. — Kocsmákba járnak és a szigorú tanárokat minduntalan sztrájkkal fenyegetik. Van ott egy Jones- cu Simion nevű történettanár, akin az egész város kacag. Minden hónapban változtatja arcát. — Egyszer hosszú haja van, borotvált arca, aztán megnöveszti bajuszát és leborotválja a haját, a szakallát a legkülömbözőbb formában variálja és állandóan úgy öltözködik, hogy a diákjai is nevetnek rajta. De még ez is semmi, hanem a számtantanár, Nicolescu Jonel, teljesen aláássa az intézet tekintélyét. Régebben a íargovistei gimnáziumnak az igazgatója volt, de elcsapták állásából, mert pénzért árulta a diákodnak a bizonyítványt. Szokását uj állomáshelyén is megtartotta. Kiszemelt néhány diákot, akinek segítségével valóságos vásárt üz a bizonyítványokkal és az osztályozással. Párkány, julius közepe. Hogy mennyire nemi értünk magunkhoz. De ez csak később jutott eszembe. Egy nagy kanyarodéval indultam hazafelé, a szabi gyors befutott Párkányba a én valami idegenkedéssel, valami nyugtalansággal kiszáll Ham a csinos állomáson. Azt tudtam, — most a palóc beszél belőlem, akiben ennek a kifejezésnek egyenlő értelme van az „azt hit- tem“-«n®l — hogy csak az ut teszi, azért vagyok fáradt ás mert hazafelé indulok, azért idege*, hazafelé mindig ideges az esm/ber, sose tudja, mi vár rá otthon. Az autóbusz nyílegyenesen szalad a mész- szí városba, a széles ut végén az esztergomi bazilika komor kupolája áll szemben az érkezővel, ugv nagyobbodik, ahogy közelebb érünk. Balról már a ga ram parti hegyek kéklenek, kissé zöldesen, nyomott a levegő, valami készül a rekken.elben. Csakugyan, alig hogy,a faluszerü főutcára érünk, irtózatos porfelhők jelentik, hogy itt a vihar, csak épp hogy elmenekülhetünk a szobába. # A vendéglőben, piros abroszok körül, tipikus falu-városi emberek, olyanok, mint a városuk, látszik, hogy ez csak periféria volt: Esztergom külvárosa, a hid kötötte őket ösz- sze, most olyan mi.nt a csecsemő, akit elválasztottak az az anyjától, él, de még nem egészen, olyan sem milyen se, lehetett fontos gabonaállomás, ma is itt van világhírű Strasser- König gabonacég központja, de eddig nem élt önálló életet ez a mezővároska. Pedig milyen pompás helyen élnek ezek a párkányiak. Bizonyára nem is tudják. A Duna itt akadt meg a hegyekben, neki szaladt az alföldnek s megtorpantották a hegyek. Megostromolja az esztergomi vársziklát, aztán mintha visszafordult volna, de mégse, neki megy a magyar érchegység végének, ami mögött a Börzsönyi hegyek merednek, s háttal a (Gerecsének, áttörté a Pilis és a Naszál szorosát, közben felszippantja erősítésnek a Garamot és az Ipoiyt, egyszóval jól csinálta a dolgát, ment a maga utján, legyűrte az akadályt és győzött. Viseg- rád és Esztergom várai mutatják, hogy ezt a fontosságot, a helyzet jelentőségét az emberek is felismerték, a Duna szive ez a kapu, a nagy könyök, Esztergom és Vác között. Milyen szimbulikus hely dumaparti népnek, férfias fajnak. Már a régi rómaiak is érezhették ezt, hiannemü nevet adtak neki s mintha férfikorát külön is e] akarnák választani az öregkortól, csak a Vaskapuig hívták Danuviusnak, onnantól kezdve más neve volt: az Ister. # A viharban szünet következett, az eső meglassudott. Kimentem a partra, a híd tövéhez - még akkor sem tudtam, hogy ez a kis város milyen dák század vége felé, hő nem előbb, úgy lesz, hogy a tenger fog emelt karokkal az ember felé rohanni: Homol kiáltással. Mit tudta ő, hogy a londoni és a többi nemzetközi tőzsdén ez a jegyzés lesz olvasható: „Importált természet ab Írország (tengeri levegő és fenyő erdőillat hengerben) vámmentesitve X font sterling Y penny." A* a tanuló, akinek jó jegyre van szüksége, átad a tanárnak két-háromezer leit, illetre két-három ezresbankónak a felét. A másik felét a diák tartja meg, erre Niculescu előre megmondja a diáknak úgy-a szó-, mint Írásbeli kérdéseket. Ha a vizsga sikerül, a diák köteles átadni a tanárnak az ezresbankók másik felét is, ha nem, akkor a tanár adja vissza a fél bankjegyeket. Nicolescu olyan jegyet ad, amilyen szükséges hogy a többi jegyekhez viszonyítva is a diák elérje a középarányost, mely a felsőbb osztályba Jutást lehetővé teszi. Így most a campinai gimnázium országos hírnévhez jutott, a lusta diákok tömegesen keresik fel ezt a kis várost, ahol Niculescu tanár machinációjával sikerül a vizsgájuk. Bizonyítja ezt a tényt, hogy míg a legutóbbi érettségi vizsga alkalmából a százezer lakosú Ploestiben csak hat maturandus volt, 3ddig a kis Campinában Mzen- kileneen álltak a vizsgálóbizottság elé. A Curentul követeli, hogy a minisztérium vessen véget e botrányos állapotoknak. tanítást rejteget nekem. Kis dolgok is vezetnek nagyra. A szcenirozás elsőrendű. Opál sárga az egész, a rohanó folyó, a csikós esőfátyol s az egész alant robogó felhők, amiknek szédületes iramot diktál a szél. A nagy hid majdnem ei- , nyúlik a sárga nedvességbe, szemközt, magas sziklán a bazilika, Esztergom alig látszik, csak a part sötétlik, mint egy vonal. Balkézt a völgy, a kanyar szélességében eltűnik a föld, mintha tenger lenne, az ég és a víz szabadon érintkeznek, a közvetlen közelben sötét oszlopok, a volt kikötő cölöpéi, amik egész egyformák Hamburgban és Párkányban s fölöttem, az esősulykolta poros téren, egy nagy fa. Itt állok. Az eső sűrűsödik, a felhők szinte lihegve futnak és nyúlósak, s főleg ez a sárgás homályos fény, ami összefogja az egészet, ez misztikus. S mozog az egész, az esocsikok, a felhők, hullám, a dúlt lomb. Helemba felől egy vontató gőzös prüszköl, óvatosan húz fölfelé, a hi- don egy autó rohan végig, a nedvességben megnövesztve berreg a motorja, azaz két motor is, mint a jelenés, pontosan, kiszámítva, mégis váratlanul a hid fölött egy repülő suhan át s egész közel a vízhez, alig 50 méternyire repül a folyó fölött, nem lát, keresi az utat a meder fölött, lefelé. Három ut, a vontató- a repülő és keresztbe az autó, mint egy futurista kép, kihúzva az utjok, olyan mint az apostoli kettős kereszt, ott szemben, uem is látni. De ez csak épp eszembe jutott, ilyen sűrű végtelen összeolvadásban, amit itt a természet csinál, az emberi dolgok markánsabban tűnnek elő. Valaki jön. összerezzenek, az jut. eszembe, hogy ilyen bolond időben ide rajtam kívül csak olyan valaki jöhet, aki . . . De pszt, észre ne vegyen. • # Az utolsó ház előtt megáll. Búcsúzik a várostól. Elbújok a hídfő alá. Szerencsém van* nem vett észre. Csónakot keresek a szememmel a Dunán, de nincs. Ez jól kiszámította az időt és a helyet. Lehet, vagy harminc éves, férfi, esőkabátja van, már a fa a]á ért. Megállt, néz a bazilikára. Nagyon gyűrt, szomorú feje van, elkészült a világgal, utoljára jól megnézi még, ezt a képet, a hullámsirt, a ravatalát. Mit csináljak most? Ha elhatározta, akkor csak zavarom, hisz nyugodt, bucsuzko- dik, nem részeg és nem hebehurgya. Ö tudja, mit csinál s mért akar beugrani. Nem bántom, mozdulatlan maradok. Csak néz, néz. Aztán megindul a viz felé. Az eső veri, a kabátja csapkod a szélben. Odamegy a cölöpökhöz s a viz fölé hajlik, rettenetesen ver a szivein a torkomban, mégse kéne hagyni, de nem tudok kiá’tani. múltba rossz álom kínozna, behunyom a szem .a, egy nagy loccsanás, jaj . , , Román leleplezés egy román iskolabotrányról aapneuB—iwwwjMmwmmrmsaBga—wsmembj v i in h imbbc— VIHAR A HÍDON Irta: Felnézzek, ne nézzek, gondolkodom, valami nyom, a vihar zug, megint menydörög, felnézek. Az ember nincs sehol. Beugrott! Mintha bűnös lennék benne, nem merek mozdulni. Ilyesmit még nem lát-, tam. Egy kivégzést a háború után, de az a halál nem volt ilyen őszinte, akart, ilyen meztelen. Rettenetes, mondom, s ebben a percben a fa mögül megmozdul az én öngyilkosom. Feltámadt, a kezét áthúzza a homlokán s megindul, lassan, vontatott lépésekkel, a házak felé. Nem ugrott. # Szentül hittem, hogy öngyilkos akart lenni, de nem merte megcsinálni az ugrást. De az ia lehet, hogy ő is csak nézett, mint én, nem egy tarka kutya szaladgál a világon. De amig néztem és ezt hittem, ahogy megpillantottam, akkor tisztán láttam a különbséget az ember és a Duna között: a különbséget vereség és győzelem között. # A férfi és a nő közt is az a különbség, ami a boldog férfi és a boldogtalan férfi között. Egy kicsit szomorú a nőkre nézve, de ne féljenek, van jó oldala is. Az a különbség, hogy az egyik nem fél a háláitól, a másik meg fél. A nő fél, a boldogtalan ember fél. A férfi, aki azért férfi, mert több, mint önmaga, nem félti azt, ami nem minden benne, mert a másikat félti: a többet. Petőfi, aki Rómában Cas- sius, a francia forradalomban Desmoulins Ca- mille volt, nem nagyon féltette Petőfi életét. Ez szegény, ez az esőköpenyeges, ez nagyon boldogtalan lehet, nagy baja vau, hogy ide kimászott m egon gyilkol ni magát, de meg azért is, hogy még se merte, félt, hogy még nem csinált semmit, mi marad akkor utána, ha meghal, ha még semmit se csinált? Mi jelentse az embereknek őt az örökkévalóságig? Meg nem is öngyilkosságról van sző, de halálról. Mond meg, férfibarátom, félsz-e meghalni. s/ megmondom, hogy betölt ölted-e hivatásod, ahol a töltötteden és nem a be-n van a hangsúly. # Lám, a Duna férfi és tudta a dolgát Mert a férfinek csak egy ut.ja van: menni a maga utján, menni, menni, és a maga utján, a maga utján. Mint a Duna itt csinálta. Néha jön egy szikla, néha nagyot kanyarodik, de csak Értől az óceánig szabad menni, óceántól az Érig soha. Kétszer boldogtalan, aki megnézi az utjáit, látja s megnézve visszafordul. Már nem is hiszem, hogy öngyilkos akart lenni, csak azért küldték őt ide, hogy ezt megmutassa nekem és én megírhassam. Azt, hogy úgy kell élni minden férfinek, hogy egy percben se féljen a haláltól. # Ilyesmire persze borzasztó rájönni, éreztem, azért voltam ideges, — és mert ilyenkor egész őszinte az ember — talán azért is, mert én is féltem tőle, biztosan nem mindig tettem, amit kellett volna, amire küldettem Istenemtől, aki most itt a viharban kezembe adta az élet. lázmérőjél. KASSAI SZERKESZTŐSÉGÜNK Ruman-utca 6. szám alatt megkezdte működését. A szerkesztőség tclefonszáma 495. A Kassa körüli eseményekről a lap barátai délután 5-ig ezt a telefonszámot szíveskedjenek felhívni. Kassa társadalmi egyesületei, intézményei és hivatalai fenti kassai szerkesztőségünkbe szíveskedjenek közleményeiket leadni. RÁDIÓMŰSOR PÉNTEK PRÁGA: 11.00 Gramofon. — "2.05, 17.00, 21.15 és 22.20 Zene. — 18.00 Néniét előadás. — 19.30 Színjáték. — POZSONY: 18.00 Szalonkvartett. — 21.15 és 22.00 Brünni és prágai műsor. — KASSA: 18.45 Hangverseny. — RRÜNN: 11.00, 12.15, 15.00, 20.00, 21.00 és 22.15 Hangverseny — 18.00 Német előadás Shawról. — 19.00 Orosz est. — 20.00 Vígjáték. — BUDAPEST: 9.30, 11,45, 15.00 és 21.30 Hírek. -■ 12.00 Harangszó, utána a Temesváry-Kerpely-Polgár kamaratrió hangversenye. — 17.00 T. Arányi Mária: Az asz- szonvok tanácsadója. — 17.45 Vargha Imre a Városi Színház művésze magyar nótákat énekel Bura Sándor cigányzenekarának kísérete mellett. — 20.00 Szimfónikus hangverseny, a magyar leir. Operaház kamarazenekara. — 22.00 .Tazzband a Dunapalotából. — BÉCS: 11.00, 16.15 és 20.05 Hangverseny. — ZÜRICH: 16.00. 17.20, 20.15 és 21.15 Hangverseny. ■— BERLIN: 20.30 Klasszikus opera részletek. — STUTTGART: 16.15 és 2016 Hangverseny. LEIPZIG: 20.15 A táncos grófnő, Stolz operettje. — MÜNCHEN: 20.35 Dalest. — RÓMA: 17.80 és 21.00 Hangversenyok. — MILÁNÓ: 16.35 ,tazzband. — 20.50 Szimfónikus hangverseny. — NÁPOLY: 17.00 Zene. 20.50 Andrea Chenier. Giordnno opera. ZÁGRÁB: 20.35 Operettest. r~~ KATTOWITZ és KRAKÓ: 18.00 Mandolin hangverseny. - 20.15 A varsói szimfónikusok. — LONDON: 23.00 Tánc éjfélig. A bt
