Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-25 / 167. (1794.) szám
^ Mai siámunk 12 oldal ^ ... VII. évf. 167. (1794) szám » SSOPda c 1923 julius 25 El őfizetési ár: évente 300, félévre 150, A SzlovenSzkÓi €S ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Praga ^,ffnsk* ul*c,e negyedévre 76, havonta 26Ke; külföldre: nnlifilrni rmrtilrrnín 12, IL emelet. Telefon: 3Q311 Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: _ politikai napilapja Fele fa szerkesztő: hivatal: Prága IL, Panská ul 12/IIL — Tehavonta 38 Ke. Egyes szám ára 1-20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha . ' ■ ' ' 1/ ■ ' ' ■ ' ■ • Mdwaparti kísértetek A csatlakozás kérdése újból az európai nagypolitika érdeklődésének homlokterébe ikerült és a világsajtóban heves koutrover- ziák indultak meg a csatlakozás kérdéséneik barátai és ellenfelei között. Két héttel ezelőtt Angliának nagy tőkeérdekei teégek bő 1 egyedül független lajpja, a Manchester Guardlam — amely politikai és különösen gazdaságpolitikai kérdésekben világszerte páratlan tekintélynek örvend, hiszen munkatársai sorába tartozik a nagy Keyness is — abból az alkalomból, hogy Marinkovich felvetette a csatlakozási mozgalom ellensúlyozására a dunai államok szoros együttműködésének eszméiét, nagy cikkben száll síkra a csatlakozás mellett, mert szerinte egyedül ez oldhatja meg a közópeurópai problémát. Angliáiban tehát jelentékeny politikai és gazdasági körök szívesen vennék, ha békés utón létrejönne . a német birodalomnak és a kis Ausztriának természetes kapcsolata, mig Franciaország és a kisantajnt-ália- mok rettegve gondolnak, erre a lehetőségre és éppen úgy casus belli-vei fenyegetőznek, mint ahogy Benes mindig casus belli-vei ho- zakodótt elő, ha Magyarország a Habsburg- házat visszaültetné trónjára'. Fegyveres honitikius veszedelme fenyeget Litvánia és Lengyelorsz között Mindkét kormány erős csapatokat koncentrál a demarkációs vonal mentén — Súlyos határincidensek és erőszakosságok a veszélyeztetett zónában — Kovnó, julius 24. A litván kormány a i népszövetség vezértitkárságához jegyzéket intézett, amely rámutat a sajtó jelentései alapján arra, hogy Lengyelország a nemrégiben befejeződött és Varenai környékén megtartott hadgyakorlatra való feleletképpen a vilnai területen augusztus folyamán az egész demarkációs vonal mentén nagy katonai manővert tervez. Voldemaras hangsúlyozza, hogy Litvánia minden nyáron tüzérségi hadgyakorlatokat tart Varenai környékén, erről azonban minden alkalommal értesíteni szokta a lengyel kormányt, hogy minden nézeteltérést már eleve kiküszöböljön. Nagyobb lengyel katonai erőknek összevonása a litván demár* kációs vonal mentén azonban olyan veszélyt jelentene Litvániára, hogy a litván kormány kényszerülne a stratégiai pontok intenzív megerősítésére. Ilyen körülmények között incidensek történhetnek, amelyek a békét a legnagyobb mértékben veszélyeztethetik. A jegyzék befejező részében kéri az ügynek megvizsgálását és ha Litvánia aggodalma jogosnak bizonyul, kéri az 1927 december 10-én hozott népszövetségi határozat értelmében a szükséges intézkedések megtételét, hogy fenyegető határincidenseknek elejét lehessen venni. Varsó, julius 24. A vilnai lapok jelentése szerint tegnap egy litván szabadcsapat-osztag Nowe Troki közelében átlépte a lengyel határt és fegyvertüzzel támadott meg egy ien- gyel katonai határ őrjáratot. Egy lengyel katonát megöltek, egy másikat pedig súlyosan megsebesítettek. Rövid tűzharc után a szabad- csapatok visszavonultak litván területre. A lengyel lapok ezzel kapcsolatban megemlékeznek arról, hogy két lengyel tanítónőt egy litván faluban litván szervezetek tagjai alattomos módon és minden ok nélkül meggyilkolták. Mág jelentések arról számolnak be, hogy a litván kormány a lengyel határ mentén erős csapatokat koncentrál. A lengyel sajtó, amely idáig a hasonló híreket aránylag nyugodtan szokta kezelni, az egyre gyarapodó incidensek hatására elveszti nyugalmát és éles cikkekben fordul a litván provokációk ellen. A francia elképzelés Versailles megalkotásakor az volt, hogy a délkelet félő nyomuló német hatalmi törekvéseket gátakkal kell megbénítani és ilyen gátnak számlák a francia protektorátus alatt álló Csehszlovákiát, amelynek déli szomszédja a nagypolitikáiban quamtité négligeable-uek tekinthető Ausztria. Benes ezt a feladatát úgy akarta megoldani, hogy mindig a jóakaratai szomszéd szerepét játszotta ki Beccsel szemben, mindig jó szavakkal és jó tanácsokkal szolgált. Emlékezetes az a terv, amely színién agilis külügyminiszterünk agyában fo- gamzott meg, hogy a csatlakozás kérdésének méregfogát egyszer g mindenkorra úgy kell kihúzni, hogy a népszövetség székhelyét a Lac Leírnám partjáról át kell helyezni a szőlőé Duna mellé és ez Becsnek olyan mérhetetlen anyagi előnyöket jelentene, amelyeket nem szívesen áldozna fel a csatlakozás kétes előnyeiért. A terv akkor nem sikerült, de Benes Seipel prágai látogatásakor nem fukar ködöt t ujalbb tanácsokkal és már ekkor felmerült az a terv, amelyet újabban M'arin- kovios formulázott meg; sőt az is szóiba került, hogy a másik dunai államot, Magyarországot is bele kell vonni az újfajta komfedie- rációs játékba. Budapest hűvös tartózkodása bizonyára józanitólag hatott azokra a merész elképzelésekre, amelyek olyan dunai koufederációról álmodoztak, amelyben Bécs régi szerepét Prága fogja betölteni és a csehországi ipar diktálja az életstandardot. Képzelhető, hogy Prágát nagyon idegesíti a csatlakozás kérdése, amely állandó Damoklesz-karökémt lebeg felette. Nem kellemes Prágának elképzelni a2t, ha a kis cseh nép állampolitikailag minden oldalról belekerül a német tenger ágyába. Bechvné évekkel ezelőtt őszintén megmondotta: „tiz esztendőnk áll rendelkezésre, hogy végrehajtsuk nemzeti életünk tökéletes kiépítését, mert azután a német nép újból való megerősödése rendkívül megnehezíti mun- kánkat“. A jóslat egyik része bevált, a német nép tényleg rendkívül megerősödött és ma újból világpolitikai tényező. Csehszlovákia pedig itt áll hat ország közti központi helyzetében, azzal a súlyos bajjal terhelten, hogy külpolitikája nem találta meg a helyes irányt, amely a kisebbségek jogának kielégítésével megkereste volna az utakat a Venizelos paktumot köt Mussolinival Sikraszáü a balkáni békének érdekében — Lelkesen ünnepük kirufján a görög miniszterelnököt Szaloniki, julius 24. Venizelosz miniszterelnököt megérkezése alkalmával óriási lembertörneg fogadta viharos ünnepléssel. J Venizelosz két nagy beszédben fejtette ki a ! kormány uj programját. Először annak az óhajának adott kifejezést, hogy Görögország viszonya a republikánus Törökországhoz ne csak szomszédi legyen, hanem olyan barátságosan alakuljon ki, amint az csak lehetséges. „Amint sikerül a függő kérdéseket szabályozni, ami nagyobb nehézségek nélkül lehetséges, a görög kormány kész a legszélesebb alapon és hosszú időtartamra barátsági és döntőbiróságii szerződést kötni a török kormánnyal, — mondotta a miniszterelnök. — Jugoszláviával egybekapcsolnak bennünket azok a küzdelmek, amelyeket a hősies szerbek oldalán folytattunk. A jugoszláv kereskedelemnek a lehető legnagyobb könnyítéseket biztosítjuk és reméljük, régi szövetségeseink nem tartanak ki olyan követelések mellett, amelyek oly látszatot kelthetnének, mintha Jugoszlávia nem respektálná Görögország szuverenitásit. Bulgáriával is békében akarunk élni. Romániával való viszonyunk a lehető legbarát- ságosabb. — A lehető legnagyobb örömmel üdvözlöm Olaszországgal való viszonyunk meg- javulását, sőt ebben az értelemben közeledésről számolhatok be Görögország és a nagy földköziitengeri hatalom, Itália között. Boldogoknak fogjuk magunkat érezni, ha ezeket a barátságos kapcsolatokat egy paktum megkötésével erősíthetjük meg, amely, anélkül, hogy valamelyik harmadik ellen irányulna, alapul szolgálhat a barátságas viszony megerősítésének és a jelenlegi kereskedelmi kapcsolatok további kedvező fejlődésének. Athén, julius 24. Venizelosz előtt megjelent a tráciai menekültek egy csoportja és kérte a miniszterelnököt, tegyen lépésekéit aibbain az irányban, hogy hazájukba visszatérhessenek. Venizelosz kijelentette, hogy jóakarattal vau a küldöttség kívánsága iránt, azonban mindaddig, amig ő életben van, nem lesz olyan háború, amelybe Görögország beavatkoznék, A menekülteknek tehát az ő halálát kell ki várni ok, mielőtt követeléseiknek teljes egészében való megvalósítására gondolnának. A háború sohasem volt politikájának alkotó eleme, sokan igaztalanul tartják öt háborús érzelműnek, csak rákényszerült a háborúra, mert a görög nép nagy része idegen iga alatt nyögött. Szerencsére Görögország még elég nagy ahhoz, hogy minden társadalmi rétegének megadja az élet- lehetőséget. Athén, julius 24. Tegnap a macedóniai Kilkiszben Venizelosz jelenlétében leplezték le az 1913. évi háborúban elesett görögök emlékszobrát. Ezt a háborút Görögország Szerbiával együtt vívta meg Bulgária ellen. A leleplezésen egy szerb katonai küldöttség is résztvett. Stefanovics tábornok a jugoszláv kormány nevében az emlékműszomszédok felé, hanem a nemzeti állam fantőmjának megvalósításán dolgozott és nagyhatalmi allűrökkel vett részt az európai politika koncertjében. A bécsi hatalmas manifesztáció újból nagy idegességgel töltötte el Parist és Prágát, és Benest különösen kellemetlenül érintheti az az üzenet, amelyet Loébe, a német birodalmi gyűlésnek szociáldemokrata elnöke adresszált a címére és amelyben tudtára adta, hogy annak a Csehszlovákiának, amely létezését az önrendelkezési jognak köszönhette — már az önrendelkezési jog olyan értelmezésének, tesszük mi hozzá, ! ahogyan 1919-ben az önrendelkezés érvé- | nyiesülhetett —, nincs meg az erkölcsi jogcíme, hogy egy hatalmas, hetvenmilliónyi embertömeg ön rendelkező akaratának ellene szegüljön. És nemcsak hogy az erkölcsi jogcíme nincs meg hozzá, de a hatalmi ereje sem elegendő a csatlakozás kérdésének megakadályozására. Streseman.n, a német birodalom nagy- képességű külügyi vezetője, Karlsbaidba érkezett, hogy súlyos betegségének utóhatásait kiküszöbölje. Benes, aki Parisból és Londoniból való visszatérésében Berlinbe is ellátogatott, de a külügyminiszter betegsége miatt csak helyettesével, von Schuberttel értekezhetett, a hírek szerint ezt az alkalmat felhasználja arra, hogy tárgyaljon az aktuális politikai kérdésekről, amelyeknek élén a csatlakozási mozgalom kérdése éli. Bizonyára kifejti elképzelését, hogyan gondolja ö Középenrópa politikai fejlődését a csatlakozás kikapcsolásával. Amig azonban hatalmi ábrándok hevítik a Quai de VItavát és Csehszlovákia belső politikája, a kisebbségekkel való igazságtevés nem járul hozzá tényleges argumentumokkal a középdunai országok és népek kiengesztelődési folyamatának megindulásához — akár lesz An- schluss, akár nem —, addig a kísértetek itt fognak járni a Vitává partján és igen gyakran okoznak álmatlan éjszakákat olyankor, amikor millió német torkából a német egység dallama tör fel.
