Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-17 / 160. (1787.) szám
1928 futta* CT, Stefii wSSBi dlwBTHBSai Egy nap Rasputin életéből Irta: Wtadimir Potiakoff A jellemzést, amit az alábbiakban adunk, egy orosz iró, Wladimir Polialkoff nyújtja most megjelent könyvében,* amit Werkmamn Eliz bárónő fordított mesteri módom az auigolnyelvü eredetiből németre. Poliakoif, aki maga te az oirosz udvarban élt s szemtanúja volt az orosz összeomlást megelőző idő eseményeinek a cáTi udvarban, kiatdaOan kör történeti dokumentumok, level-ek alapján rendkívül érdekes képet rajzol a tragikus véget ért cári család életéről s hű portréját adtja Alexandra cárménak, akinek tragikus sorsa egybefonódott Oroszország tragédiájával s akinek minden bűne talán annyi volt, hogy végzetes és isteni t ő sze relemmel szeretett egy szimpatikus átlagembert, aki teljesen a befolyása alá került; Miklós cárt az urát Az a romhalmaz, ami ma, az Orosz Szovjetfcőztársaiságok Uniójának nevezi magát, három ember felelősségét idézi föl. Alexandra cárné, Rasputin és Lenin felelősségét Alexandra és Rasputin különös viszonyát s a titokzatos orosz paraszt egyéniségét, akinek Oroszország sorsdöntő éveiben olyan végzetes befolyás volt a kezében, élesem világítja meg a rajz, amit PoliakoiBf, aki közvetlen környezetében élt, nyújt róla * Nyugodtan beszélhetünk Rasputin r ól mint a történelem egyik figurájáról, s nyugodtan úgy is, mint patolőgikus káresetről, de mindkét felfogást, amit róla alkotunk, össze kell egyeztetni Rasputinnal, aki a titokzatos orosz spiritualizmus kreatúrája volt, s azzal a Rasputinnal, aki nem is volt más, mint kicsaipongó és részeges paraszt. Rasputin esetében rendkívül nehéz megvonni a határokat a különböző karakterek között, amik ebben az emberben démoni keverékkel egyesültek. Hogy lénye többféle egyéniség egyvelege volt, azt nehéz lenne tagadni. Legkényelmesebb lenne azt mondanunk, hogy ez az ember közönséges csaló volt, aki azt hirdette, hogy tenmészetfölőtti erőkkel rendelkezik, s ezt a csalást elhitette emberekkel;'akik tudtak a cári udvarban elfoglalt különleges helyzetéről. De tudijuk azt is, hogy hívei vakon hittek benne, mielőtt miég ezt az orosz parasztot a cár s a cárné barátságukkal tüntették volna ki. Ezek a hívek csalogatták őt elő a szibériai faluból, ezek hozták Szentpétervárra, s ezek mutatták be I. Miklósnak és Alexandrának. Ismertem önzetlen asszonyokat és férfiakat, akik Raspu- tinban, mikor csillaga legmagasabban állott, az „Isten emberé"-! tisztelték, s nem kerestek környezetében soha személyes előnyöket. Sokak szemében szent volt Rasputin. S ő maga, Rasputin, meggyőződéssel hitt abban, hogy természetfölöttí tulajdonságokkal, rendelkezik, g őszinte volt, mikor arról beszólt, hogy milyen kivételes kegyeltje ő Istennek. Rasputin soha, egy pillanatig sem gondolt arra, hogy kicsapongó életmódja, aljas szenvedélyei és állati játékai az isteni kiválasztottság „jegyét" bemooskollják homlokán. Szülőfalujában, a tobolszki kormányzóság érdes szibériai parasztijai között- nem tudott érvényesülni, mert ezek ismerték őt gyermekkorától s tanúi voltak ballépéseinek, .egyebek közt a lókötéseek is, amit ezen a vidéken a parasztuép különösen gyűlöletes ballépésnek tart, s amiben ifjúkora idején mester volt Rasputin. D© a szomszédos kolostorban, ahová Rasputin gyakran ellátogatott, egy szentséges ikont őriztek, ami a kegyes zarándokok nagy tömegeit vonzotta oda. Itt történt, hogy a vidéki székváros egyik gazdag kereskedőjének jámbor és áh italos hitvese Rasputin zöldestényü szemeinek delejes igézetébe esett, s felismerte a subáméban az „Isten emberé"-t. Ez volt a kezdete annak a pályafutásnak, aminek során Rasputin Oroszország egyik leghatalmasabb egyénisége lett. A babonás asszony magával vitte a „Csodatévöt" a városba, bemutatta ismerőseinek, s híre megfoghatatlan gyorsasággal járta be Oroszországot; nemcsak a nőik, akik természetesen elrendelt zsákmányai voltak, hanem komoly, erős férfiak, igen, még püspökök is hitték Rasputin szent kiválasztottságában.. Néhány év múlva már Szerit-Pléter- váron találjuk, ahol ő az asszonyok bálványa, miniszterek és udvarhölgyek körülrajongott orákuluma. Az asszonyok között, akik Rasputin rabnői közé tartoztak, olt találjuk a fiatal Wirubowa Annát is, a cárné egyik barátnőiét. A rám© leveleiből tudjuk, milyen közel állott Anna a császári családhoz. 0 a hűséges küldönc a cárné s az ..isten em• W. Poliaknff: ,.I)io Tragödie oirier Kaiserin". Brockmann-Verlag, München, 1028. here" között. Anna Rasputin rahnöje és esz- | köze volt. A cárné nem bírta el azt, hogy i Rasputin az udvartól távol tartózkodjon. Azt akarta, hogy közelében legyen ez a rejtélyes , ember, mindig kéznél legyen, ha szükség van reá, hogy enyhítsen a trónörökös betegségén. Az „Isten embere" tehált letelepedett Szentpéterváron. Két asszony élt közvetlen környezetéiben, Dunya és Kiiina. Dunya, ez az idősebb szibériai parasztasszony volt a szakácsnője, cselédje, titkára és tanácsadója. Rasputiut gyermekkorától ismerte, nem nagyon tisztelte s ha végigment a lakáson, -nem sok ügyet vetett -az arisztokrata látogatókra. Kiiina apáca volt, akit Rasputin elcsábított és megszöktetett. Ő volt a titkárnő és a kapus egyszemélyiben. Ha valaki Rasputinnal beszélni akart, okvetlenül a két nő egyikéhez kellett fordulnia, & ezek szabták meg legtöbbször a találkozás honoráriumának pénzbeli ellenértékét is. Ha idegen lépett be Rasputin lakásába, azt hihette, hogy az őrültek házába került. A lépcsőn két detektív őrködött, akik a kormány megbízásából ügyeltek a cár kegyeltjének személyes biztonságára. A folyosón a látogató kabátját nem szolgák segítették le, hanem rendkívül előkelő hölgyek, akik azon a nézeten voltak, hogy kegyes munkát végeznek, ha az „Isten emberé“-nek házában cs»e- lédszolgálatokat vállalnak magukra. A várószoba hajnaltól késő éjszakáig zsúfolt volt várakozó emberekkel. Az orosz /nép minden rétege elküldte ide a maga képviselőit. Bőr- zubbonyos és nagycsizmás, föld-, s trágyasza- gu parasztok szorongtak az egyik sarokban s tátott szájjal bámulták az egyhegyült díszes társaságot. Kérges kezükben kérvényeket s iratokat szorongattak, miket az „Isten emberéinek szerettek volna megmutatni, aki „beszélni szokott a cárral". Mellettük várakozott szerényen, fényes uniformisában, egy gárdatiszt, mig sor került reá. Kövér vidéki pópák ültek, szélesen és mozdulatlanul, a paimlagon. Mindig akadt valamilyen ügyben néhány diák Is. De a várakozók túlnyomó többségé mégiscsak az asszonyok voltak, parasztnők és előkelő hölgyek, rongyos proletárasszonyok s dámák Paquin toilettejeibem, átszellemült arckifejez.ésü leányok és szent lelkesedéstől hevülő öregasszonyok. Egy asszony, mély gyászban, kis gyermekét szorította a kebelére s könnyektől fátyolos szemét mereven az ajtóra szegezte, ami a lakás belső helyiségeibe vezetett. Az egyik sarokban egy híres szobrász figyelt egy ismert újságíró fecsegésére. Elhízott, közönséges modorú, kanászpo- fáju ember lép be, s láthatóan nagyon siet. Egy nagy bank elnöke. Elcsípi Dunyát, nagy bankót nyom a cseléd kezébe s rögtön a -belső termekbe vezetik. Közben veszekédétten csönget a telefon. Az ajtó szüntelen nyílik ős csukódik. Küldöncök hoznak kosarakat, csomagokat és virágcsokrokat. A rosszul megvilágított szobában Rasputin hosszú, nem nagyon tiszta asztalterítővel letakart -asztal végében ül. Előtte a piszkos szamovár leásp oh arakkal és színesre mázolt teáscsészékkel. Az asztal közeipé-n olcsó üveg- vázában üvegházi virágok állanak; a szerényen bútorozott szoba minden polca tele van virággal. Rasputimt női imádóinak nagyon is vegyes koszorúja veszi körül. A híres generális nemesi sorból származó felesége mellett öreg, ki s, ügyeiogyott néniké ül, régimódi ruhaviselete elárulja, hogy egyenesen valahonnan Szibéria vadonjából érkezhetett ide. Kiiina teát tölt a hölgyeknek, akik szótlanul Rasputin elé tartják a csészéket és poharakat. A szent ember piszkos ujjaival cukrot szed elő a dobozból és megédesiti a teákat. Ezzel, hogy piszkos ujijai megérintették a cukorba rabot, beszentelte az élelmiszereket. A hölgyek áhítat osan megcsókolják kezét. A próféta közben csak kedivenc borát issza, a madeira-bort, de azt bőségesen. Wirubowa Anna lép be a szobába. Carszkoje Szelőből jön, mappát- hoz iratokkal. Nem akar leülni s azt imo-nidija, el szeretne vegyülni az emberek közé, akik idejöttek látni és hallani az „Atyát". Rasputin azt ajánlja, hogy énekeljenek valamit. Kiiina reá is kezd- egy daliáimra, a többiek átveszik a szólamét, s végül, mély basszus hangjával, az „Isten embere" is éneke Imi kezd. Az én-eket elegáns külsejű fiatalember belépése szakítja meg, aki em- . léke/leli Rasiputint, hogy ideje tesz a távozásra gondolni, mert már várják őket az előkelő vendéglő külömsz óhajában, ahol üzletemlierek valami szerződési szándékoznak megbeszélni vele, amit a kormánnyal készülnek kötni. A hölgyek fel állanak és kezet csókolnak Rasputin nak. ő átöleli őket és mindegyiket szájon csókolja. Fekete rozslisztből kétezersültet osztogat közöttük, amit a hölgyek gondosan finom ceipkekiendőkibe csomagolnak. Dunya szennyes barna papiméiba csomagolt ajándékot hoa, amit kezei közül tépnek iki a hölgyek. A csomag a szent ember egyik pisa- kos ingét rejti, egy inget, amit a testén hordott Gsak ha megérintheti az inget valaM, már erőt kap és egészséget. M/enitől piszkosabb az ing, annál nagyobb a szerencse. Anna a cárné kérését tolmácsolja, aki állam- ügyekben kér tanácsot. Rasputin finom selyemingén elömlő fésületlen szakáidét simogatja, s méltóságteljesen ad válaszokat. Aztán az egész társaság egy előkelő vendéglő kü- lönszobájába vonul. Rasputin gonddal és szenvedéllyel sokat eszik és iszik, de közben figyelmesen hallgatja egy bankár előterjesztését, aki nagy ' kormányüzletekhez leéri a pártfogását. Hallgatag tatár pincérek szolgálják ki a társaságot, cigányzenekarok keleti dalokat adnak elő, énekesnők sorakoznak föl. Rasputin hirtelen felugrik, tánczenét rendel és a szalon közepére ugrik. Mindenki táncolni kezd. A szent ember vadul ugrál, szemeit forgatja, ordít, mint egy vadállat, e egyik poharat a másik után üríti. A zene tempója gyorsul és Rasputin tébolyodottan forog körbe a szobában. Ezüsttálakat dobál a tükörbe, ordít, felboritj-a a bútorokat. A különterem közben megtelt emberekkel, akik érdeklődve szemlélik, milyen az, mikor az „Isten embere" jól érzi magát. Remdőrhiiva- talnokok álldogálnak aggódva az ajtóban, hogy közbelépjenek, ha az udvar kegyeltjének valami baja történne. Rasputin bizonyos pillanatokban csakugyan egy tébolyödott benyomását kelti. Arca hófehér, merev szemei kidüllednek. Táncol, mint akit megszállott az ördög, időről-időre a szófára veti magát s leönt -egy pohár nehéz madeira-bort. A hajnali órákban Kiiina állít be, s jelenti, hogy Carszkoje Szelőből küldönc érkezett. Az „Atyát" kérik, hogy fáradjon az udvarba, amilyen gyorsan csak lehet, Rasputin ordít: „csak hadd várjanak", — de a vendégek körülveszik, s kérlelik, hogy menjen haza, feküdjön le, térjen magához. Egy fiatal nő megfogja a kezét, g magával húzza az ajtó felé. Rasputin csúnyán káromkodik. Mielőtt elhagyná a .szobát, eszébe jut még valami, visezaiántorog az asztalhoz, szennyes üveget húz elő reszkető ujjakkal a zsebéből és bizonytalan kézzel teletölti mádéi rab orral. A körüláliók egyetértőén hunyorgatnak. Rasputin visszadugja zsebébe az üveget, s most már engedelmesen követi a fiatal nőt, trágár dalokat énekelve vonulnak le a lépcsőn. De néhány óra múlva már friss és józan megint, s az udvari autó -röpíti Carszkoje Szelő felé. Néhanapján benn a palota termeiben fogadják Rasputint, de a cárné legszívesebbem a palota közelében, annak a csendes háznak szobáiban kereste fel a szent embert, amit Wirubowa Annának ajándékozott. Az adatokból, amik rendelkezésünkre államaik, megáll apitihatjiik, hogy az „Isten embere" császári rajongója jelenlétében iparkodott tisztességesen viselkedni. Vigyázott a nyelvére, nem káromkodott, s mindenképpen istenfélő és jámbor paraszt benyomását keltette. A cárt s a cárniét a jóbarátok bizalmasságával tegezte. A beszélgetés legtöbbször a trónörökös betegsége, s a cár uralkodói teendői körül forgott. Kétségtelen, hogy Rasputin a maga józan paraszt-eszével néha jobb tanácsot tudott adni, mint a bürokrata Oroszország akármelyik minisztere. Ismerte a népet s a nép kívánságai-t. Fontosabb állások betöltését is ezzel a „barát“-tal beszélte -meg a cárné, akinek véleményét az akaratgyönge Miklós cár gondolkodás nélkül teljesítette. Rasputin, imi-után lelkére kötötte a cár némák a -bankár előző esti óhajait, a vallás kérdéseiről kezdett magas barátnőjével vitatkozni. Ez volt kettőjük örök témája. Alexandra vonásai ilyenkor, ba a „barát" beszélt, fény lettek a -belső megelégedéstől, Rasputin gyorsan s halkan beszélt, mintha bölcs oldalt énekelne. Ha aztán az indiva-rhiölgy belépett s figyelmeztette a cárnét, hogy vissza kell tórniök a palotába, Alexandra egész lénye megváltozott: ellenséges tékintettel mérte végig az embere-két és kérlelte Rasputint, hogy ne várasson soká mag-ára. Mikor már távozni akart, az „Isten embere" hirtelen magához intette a cár n ét, előhúzta zsebéből a -madeirával -megtöltött szennyes palackét és ünnepélyes hókuszpókusszal átnyújtotta a varázsitalt. Alexandra kitárt karokkal fogadta a nagybecsű ajándékot és -ajkait Teászoiritotta. Viktória királyné unokája már odáig jutott, hogy hitt a varázs- - szerekben. Mikor a cár a fronton időzött, a cámnő elküldte neki a szennyes üveget s ezt irta hozzá: ..Ebből az üvegből, amit „barátunk" ■ küldött nekünk, mindannyian ittunk már egy kortyot a Te egészségedre. Azt hiszem, madeira-bor. Síi úgy ittam, mint az orvosságot, ©.z ő egészségiére is — igyál Te te, fcói© lek, ha nem is szereted/ a bort. öntsd egy pohárba s -idd ki egy hajtással az ő egészségére; ahogy mi is csináltuk." S a cár a frontról ezt irta vissza: „Kis galambom, hálásan köszönöm teve- ledet s a bort és virágokat, amit barátunk küldött. A bort az üvegből ittam aa ő egészségére — kiittam mindet az utolsó cseppig. Magyar ünnepségek a'Balatonon Budapest, julius 16. A Balatonon augusztus 5-én ritka érdekességi ünnepség fog lefolyni. A kormányzó és az előkelő társaság tagjainak jelenlétében több száz vitorlás yacht, kétszáz énekes és énekesnő, ezer táncos és táncosnő, akik festői magyar népviseletben jelennek meg, huszonegy- ezer tornász és cserkész fog szerepelni egy naff ünnepség keretében. Az ünnepélyes kivllágitiót 634 öröm tűz s grandiőzi; tűzijáték fogja szolgáltatni. A vendégek rendelkezésére eddig már tizei,, két különvonatot állítottak be a menetrendbe, úgyhogy az ünnepségről még az nap vissza lehet térni a fővárosba, amelynek előkelő szállóiban a külföldi vendégek részére megfelelő helyet tartottak fenn. Aki az ünnepség iránt érdeklődik, forduljon az előkészitőbizottsághoz, Budapest, VII„ Rákőczi-ut 10. I. 8. — A külföldi vendégek nagy kedvezményekben részesülnek. (A „Három nap Budapesten" — jegyfüzet ára minden kiadás beszámításával 80 pengő, a „Három nap a Balatonon" — jegyfüzeté 60 pengő. Az egész ünnepségre szóló jegy ára beszámítva a Budapest-balatoni vonatköltséget és vissza 9.60 pengő.) RotüÉnlában Irts hadjáratot indítottak a magyar munkásság vezetői ellen Kolozsvár, julius 16. Dúca belügyminiszterhez jelentés érkezett, amely szerint az erdélyi bányászmunkáeságnak a gyul-aíebérvári gyűlés óta letartóztatásban levő vezetői, akiket óromániai fegyházakban helyeztek el, éhségsztrájkot kezdtek. A munkásvezetőknek kétségbeejtő sorsuk van, látogatókat nem fogadhatnak és a törvény világos rendelkezései ellenére sem élelmezhetik magukat kívülről. A fegyházigazgatóságok a foglyok élelmezésére szánt napi nyolc lejnek felét ellopják, igy a szerencsétlen emberek táplálkozása a lehető 1 egszomoruságosabb. Az éhségsztrájkot éppen azért kezdték meg, hogy ezekre a tarthatatlan állapotokra ráirányítsák a figyelmet. A kisebbségi sajtó egyhangúlag megállapítja, hogy a román kormány és hatóságok irtó hadjáratot folytatnak a magyar munkásság vezetői ellen. Nagyvárad, julius 16. Emlékezetes, hogy a nagyváradi diákzavargások után Benescu rendőrprefektus lefoglalta és tanonciskolává alakította át a szakszervezetek tulajdonát képező munkáotthon épületét. A prefektust később a véres események miatt felfüggesztették állásától. A munkásság pórt indított az épület jogtalan lefoglalása miatt és a törvényszék most hozott ítéletében ki is mondotta, hogy a lefoglalásra semmiféle törvényes jogicim nem volt és ezért a munkásotthon épületét vissza kell adni jogos tulajdonosaiknak. Kinyomozták a belgrádi reidlriisiii elleni merénylet értelmi szerzőjét Belgrád, julius 16. Ismeretes, hogy a belgrádi közbiztonsági osztályfőnök merénylője, Momcsilo Iván macedón forradalmár, a merénylet elkövetése után önmaga ellen fordította fegyverét s sebébe belehalt. A jugoszláv rendőrség mindazáltal erélyes nyomozást; indított annak kiderítésére, hogy kinek az utasítására történt a merénylet. A nyomozás most eredménnyel járt, amennyiben sikerült megállapítani, hogy a jugoszláv közbiztonsági osztályfőnök elleni merénylet értelmi szerzője egy Lokics Marcsinof nevű bolgár emigráns volt, aki az utóbbi időben Zágrábban tartózkodott, de a merénylet óta. nyoma veszett. A rendőrség nagyobb összeget tűzött ki a nyomravezető m egju tál mazására. Meghiiisrinak a taspl-titván közlekedési táplálások is Varsó, ju'lliius 14. Mosil már bisrJtosro voszíik, ihoigy a ílioagvel fcivároisbíi.n folyó léingyeil'—iiijtivóm :kö/.lií?ik,Fd!'N i tárgyalások 'is orr dwón viddtetfüJ fog- JKilk \V'e'lvrii'i. Az a ibMivóm köv 1(4. s, ilrogv « vMataii őeini'il'f/i vis a Levőin,:i kázulii sKenv.vliv-, tVr.u- és potsha- íorgnlv'ui ksiliaíii Puraszc; újpo n, 'vOeí&tei Leltonsaá- ■gon 'kereesMüili ibomyo.IiiiMobvdk te a Owgyel bízói!«s.\g dlhotóroroü!. iplten 'í!ikWvv:it •!• .<kft&o*o+t. A tdirgywM- öoik zúirójejgy•»(%'5nydili v-an •.•.irüVg ne g ami .'Vló- n i'jaik s n l'i'vfm biwoil li Vviilósaaiüiüllieg ink^j iiiki vitesz! t>| óir I vo v.nólb a. 6 mmamm
