Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-15 / 159. (1786.) szám

1928 fe&ttB Itt, 'TM<M-MacAaR-H!RLAP végül mindkét lába lefagyott. Amikor már egyáltalán nem mehetett tovább, megeskette társait, hogy a Brock-szigeten visszahagyják őt és igyekeznek önmagukat megmenteni. Az olaszok tizennégy napig ellenszegültek Malm- green kívánságának. Amikor azonban összes élelmiszerük elfogyott, ők is útnak indultak abban a reményben, hogy még elérik a föl­det és segítséget hozhatnak Malingreennek is. Addig meneteltek, amig Marianonak is lefagyott a lába és igy kénytelenek voltak egy helyben maradni. Az utolsó tizenhárom napon egyáltalán nem ettek. A borzalmas hi­deg ellen csupán két könnyű takaró védel­mezte őket. A jégtömeg, amely leszakadt ve­lük, mindössze nyolc négyzetméternyi terje­delmű volt, azonban erről a kis darabkáról is újabb és újabb rögök töredeztek le, úgy­hogy minden pillanatban attól tartottak, hogy elmerülnek a vízben. A Kraszin személyze­tének az a nézete, hogy a kis jégdarab legfeljebb még egy-két napig tartott volna ki, Marianonak és Zappinak megmentése tehát éppen az utolsó pillanatban következett be. A mentés rendkívül nehéz volt, mert ha az erős hullámokat felverő jégtörő tulközel megy a kis jégtömbhöz, akkor az elveszti egyen­súlyi helyzetét és foglyai a tenger martalé­kai lesznek. A Kraszin tehát mintegy kétszáz­méternyire megállóit a kis szigettől, deszká­kat fektettek a viz felszínére. Marianót vörös katonáknak kellett a fedélzetre vinniök, mig Zappi saját lábain ment fel a hajóra. A vörös sátor lakóinak megmentéséről már részletesen beszámoltunk. Amikor a hajó a horizonton felbukkant, Viglieri emberei füstbombákat gyújtottak s lövöldöztek, hogy a Kraszin figyelmét felkeltsék. A jégtörő ál­landóan bugatta szirénáit, ezzel is jelezve, hogy a Viglieri-csoport jeladásait észrevette. Amikor a hajó a jégszigetig ért, egy osztag vörös tengerész kiszállott, elmenetelt a vö­rös sátorig és az egész csoporttal gyorsan visszatért. Magukkal hozták az összes felsze­reléseket is, a sátrat és a gondola maradvá­nyait, amiből azonban csak egyes darabkák, aluminiumcsövek és egyéb felhasználatlan készletek maradtak fenn. Fölvették a fedél­zetre Lundborg repülőgépét is, amelynek ka­binját a hajótöröttek kunyhónak használták. Amikor ja Viglieri-csoport emberei a fedél­zetre jutottak, az Örömtől mindnyájan sírva fakadtak, átkarolták megmentőiket és hosz- szan csókolták őket. között lehet. Paris, julius 14. A Gazette de Popolo cimü turini lap Moszkvából sürgönyt kapott, amely szerint a Kraszin az Italia burkolatával elraga­dott csoporttal rádióíávirati összekötte­tésbe lépett. Tudvalévő azonban, hogy ennek a csoportnak nincsen küldőkészü­léke. Ennélfogva jogosult az a föltevés, hogy a hajótörötteket Guilbaud cs Amundsen elérték és azok jelentéseiket most a Latham liydroplán küldőjével to­vábbítják. Ezt a föltevést hivatalosan még nem erősítették meg. Leygues francia tengerészetügyi minisz­ter elrendelte, hogy azonnal két könnyű re­pülőgép induljon a Spitzbergákra. A két re­pülőt Kingsbayben felveszi a francia cirkáló s erről az anyahajóról fogják felderítő útju­kat megtenni Guilbaud és Amundsen felku­tatására. Egy francia repülő a déli Atlanti-óceán foglya Párás, julius 4. A Petit Journal bahiai jelentése szerint a strandon egy palackot fogtak ki, amelyben Saint Román francia re­pülő küldött üzenetet. Saint Román tudvalé­vőig az Atlanti óceánt akarta átrepülni Af­rika és Délamerika között. A palacküzenet elmondja, hogy a repülő a brazíliai parttól háromszáz mérföldnyire egy ismeretlen szik­lára esett. Közli, hogy rettenetes szomjúság­ban és éhségben gyötrődik s ezért sürgős se­gítséget kér. Meghosszabbították Prága, julius 14. A törvények és renőeletek gyűjteményének legujrbb számában 1928 jnnius 28-ild keltezéssel megjelent 105 számú kormány- rendelet 1929 augusztus 81-ig meghosszabbítja az 1926—57 számú rendelet hatályát, ami azt jelenti, hogy a pénzintézetek, bankok eddig az időpontig ismét nem perelhetik a községeket a hadikölcsön- lombard ügyekben. Az iiinpliírsíi i bizonylatokat a járási főnők, ren­dezett tanácsú városokban pedig a városi jegyzők állítják ki Prága, julius 14. A törvények és rendeletek gyűjteményének legújabb számában 1928 julius 1-i keltezéssel megjeleni 108 számú kormányrendelet szerint az állampolgársági bizonylatokat az eddigi megyei hivatalok helyett a járási főnökök, rende­zett tanácsú városokban pedig a városi jegyzők ál­lítják ki. Som kapitány megmentése Róma, julius 14. A Gitta di Milano szikratávíró utján közli, hogy Sora elpesi vadász­kapitányt és Van Dongen norvég kutyaszán vezetőt egy finn repülőgép, amelyet két svéd repülőgép kisért, felvette és Kingsbaybe, a Gitta di Milano fedélzetére hozta. Stockholm, julius 14. Sorának és Van Dongennek megmentéséről a Tidningarnas Telegrambvra a következőket jelenti: Áz Up- land svéd repülőgép és a Turku pénteken délután öt óra 30 perckor Kingsbayben le- szállottak. Fedélzetükön Sorát és Van Don- gent hozták magukkal, akiket az elmúlt éj­szaka három svéd repülőgép megmentett. Róma, julius 14. (Stefani.) A Citta di Mi­lano a Sora kapitánnyal folytatott beszélgetés után a következő rádiójelentést küldötte: Sora kapitány junius 18-án indult el Bever- leysoundból két vezetővel és két kutyaszán­nal a Malmgreen-csoport felkutatására North Eas1 Land azon uarti szakaszán, amely a North Cap és a Bruhn Gap között fekszik. Amikor ezt a parti szakaszt átkutatták, a 1 Foyn-sziget irányában indultak el, hogy No- bile csoportjához jussanak, amely akkor mintegy öt mérföldnyire volt Foyn szigetétől. Junius 21-én Lützow-Holin norvég pilóta megpillantotta a Sora-expedició őrszemét és írásbeli közlést dobott le hozzá, amelyben tudatta, hogy a repülőgépek már felfedezték Nobile vörös sátrát és Maddalena őrnagy No- bile egész csoportját ellátta elegendő élelmi­szerrel. Az irás figyelmeztette azonkívül Sora kapitányt a rossz jégviszony okra s azt a ta­nácsot adta, hogy ne haladjanak tovább Foyn szigete irányában. Egyúttal információkat adott, hogy miképen találhatja meg a Malm- green-csoportot. Sora kapitány ezt az írásos közlést nem találta meg. További utján Sora kapitány többizben megkísérelte, hogy a szárazföldről kijusson a jégmezőkre és végül is elért Foyn szigetére. Miután a svéd repülők, akik később Sora ka­pitány hátrahagyot őrszemét felfedezték, a kapitány helyzetét veszélyesnek találták, ezért a Turku repülőgéppel megmentésére siettek és a kapitányt, meg norvég utitársát fedélzetükre vették. A fi ruszin rádiókapcsolathan áll az Atessandrim- csoporttal és Amund$emiel? Moszkva, julius 14. Pénteken késő estig nem érkeztek újabb jelentések a Kraszinról. Valószínű, hogy a hajó még pénteken éjsza­ka felveszi fedélzetére Ceuchnovskit, azután visszatér as Advent-öbölbe, hogy szén­készletét kiegészítse. Azután átkutatja azt a területet, ahol Nobile becslése sze­rint az Italia légburkával továbbragadott csoport leszállóit s amelynél valószínűleg Amundsen is tartózkodik. Ez a terület az északi szélesség 80. fokán és 45. per­cén és a keleti hosszúság 30. és 31. foka 1 Mii szövőgyár! munkások újból meg akarták ostromolni a gyárat Versó, julius 14. Tegnapi «atrctn3s!baa' beszámoltunk arról a véres összeütközésről, amely a lodzi Poznanski-po’sztógyárban Ját­szódott le. Az igazgatóság egyes kategóriákban leszállította a béreket, mire a felizgatott munkások benyomultak a gyár irodájába, bántalmazták az igazgatóság tagjait, majd a kivonult rendőrséggel is összetűztek. A terro- risztikus események következtében a gyár igazgatósága bizonytalan időre beszüntette az üzemet. Ennek a hírnek publikálása írtán' tegnap este mintegy ezer munkás gyűlt össte a gyár épülete előtt és meg akarta azt ostro­molni. A rendőrség idejében közbeavatko­zott és kisebb kézitusa után szétoszlatta a munkástömegeket A vezetőket letaróztatták. §? ŐRT REÖÉNY Irtai SZÁNTÓ GYÖRGY í. Gertrade Bollwitz, az öreg testőmő vé­letlenül tévedt csak be a Rocnanisdbes Café-ba. Napsütötte, ráncos, férfion arcán alig észrevehető gunymosolyba (húzódtak ezájszegletredői, amikor elnézte a divatos kávéház vásáros nyüzsgését. Az egyik asztalnál beérkezett írók, már nevek. Szomezédságukban beérkezni vágyó névtelenek, a beérkezettek pózaira lesve. Egy-két ragyogó páva, fölényesen finnyásko- Öó lányok, néhány elszánt nő, éhes álhirlap- i rókát kávéztatva. Aztán egy ismerős orr, Berlin legjobb szaglószerve, Erdtlheim mű­kereskedő gigászi orrmánya. Körülöttié né­hány pacsmagoló, akiket az ő galériája ava­tott üzletté, megmentvén őket egyben az éh­haláltól. — Az expresszionista, és kubista uraik i— nevetett heteié a festőnő. A műkereskedő szemei most ffelttediez- ték az öreg Trade barázdás arcát és a nagy orr már közeledett is. — Nem, Trude kisasszony, még most sem hiszek a szemeimnek. Pedig még soha­sem csaptak be. Hogy a francia színművek stílusában fejezzem ki magam: ah, uram, ön itt? A testőnő isimerte a műkereskedő hu­morát, amely most férfias lényéne célzott a szalondarabok hangjának persziflázsa köz­ben. Jóságosam nevetett és ebben a nevetés­ben feloldódott, megszépült a csontos mon­golarc. — Rendelkezésére, madame, vágott vissza, részben, mert a műkereskedőt a ku­bisták kosaras nénijének csúfolták, részben, mert nőies hajlamai közismertek voltak. A nagy orr alatt is nevetésre kacska- ringőzott a ferde faunszáj. — Azt hittem, bzáz lóerős Mercedessel sem lehet önt kimutatni a külvárosok vilá­gát ÓJ. Talán megun*.a már a Moabit-model leket, vége a forradalmi pro1 etár réskarc- sciozatoknak? — Nem, ennek egyelőre még nincs vége. Majd eljön az idő, amikor vég» lesz, űiCít még nincsen. Valakivel megbeszélé­sein lesz itt — hizudotí a festőnő, szinte szégyelve, hogy itt van. — Igaz — tette hozzá zavarodottan —, hogy megkéstem. Lehet, hogy az illető már el is ment. A műkereskedő meg. Petőd ölt, amikor a vérdányt pirulni láda. Cinikus lénye iri­gyelte egy percre ezt a puritán életű, meg­ingathatatlan etikája művésznő*, aki ebben a korban még pirulni tud. És megérezte, hogy ez a nő most mennyire szemben áll az egész körülötte nyüzsgő mondáin zsib vásárral. — Mos, nem árt egyszer a Románisches Caféval sem megismerkedni, Trude kisas­szony. A művésznek, legyen bármilyen vi­lágnézetű, mindent kell látnia. Ne vegye tiszteletlenségnek, ha azt mondom, hogy ön az örök Vorstadt-éle'ttel struccpolitikát foly­hat. Tudomást kell. vennie a többi életfor­mákról is, tudomást kell vennie az uj mű­vészeti irányokról, uj kifejez ésfo imákról. Éppen azért van jogom önt erre figyelmez­tetni, mert őszinte bámulója és hódolója va­gyok nagy művészetének. A kávéház zsivaja nöttön-nőtt, a tömeg valósággal' özönlött a forgóajtón. — Uj életformák. Uj kifejezésformák — mondta elgondolkozva a festőnő. Hatalmas sárga gépkocsi állott meg a fcávékáz forgóajtaja előtt. Zömök ember ug­rott ki belőle, tökéletes szépségű, hermelin- bundás nő lépegetett utána. — Valódi Mefisztó, nézze csak — mond­ta a festőnő, amint a férfi közeledett. A műkereskedő el biggyesztette az ajkát. — Nem éppen a legeredetibb maszkja. Neki, a maszkirozás elismert világmesteré­nek, nem lett vonla szabad ezt a kiesé Sal- japinra emlékeztető maszkot kihoznia, a szemöldökben éppen nem csinált eredetit. Amint Mefisztó elhaladt asztaluk mel­lett, kezével bizalmasan integetett a mű­kereskedő felé. A festőn5 megfigyelte, hogy arcát vastag festékréteg fedi. Különösen ha­tott a feketével kirajzolt száj és a lilával alámázolt gyűrűs szemek zöldes fényjátéka. — Bizonyára nem ismeri meg — mondta mosolyogva Erdtheim. — Pedig a kin óvás zncm elégszer látta. Nos, nem jön rá? — Talán csak nem Janii inge? — mond­ta bizonytalanul Ger trude Bollwifz. — Azzal h ize Igeik magamnak, hogy elég jó arcmemó­riám van, de ez a kókler úgy el tudja vál­toztatni magát... Most a henmelinbundás nő fehérhal­ványkék és pasaiéin lábam opalizáló arca kö­zeledett a kávéház zsibajában. Lenyűgöző volt a festett arc szépsége. A keskenyen kí­gyózó Gioeanöa-szemöldökök, jobban mond­va a leborotlvált szemöldök helyére lehelt tusvonal, a ragyogó, sötét őzszemek, az orr hegyben végződő, nyugodt, diadalmas egye­nese, a kitáguló rezgő orrciimpák, a renaie- sauoe-ivelésü finom ajkak, az előhegyesedő és mégis gömibölyühajlásu, akaratos ál'l, az ideges és mégis biztos, rengő járás évszáza­dokon kitenyésztett nemes állatra emlékez­tettek, minden tekintetet parancsoló mág­nesként, a győzelem biztosságával vonzottak. De Erdtheim k töltötte rá a nyelvét és a nő elmeimben barackot nyomott a mű­kereskedő billiárdgolyókoponyájáia, rekedt vihogással libegve tovább. — Jó kis bestia, mi? Uj star, Adoré Ghinn. Most csinálja első nagy filmjét. Uj:abb autó érkezett, rikítóan mázolt nőkkel és férfiakkal. Az egész társaság fris­sítőket rendelt nagy garral, azután ismét felkaptak a gépkocsikra és amilyen ihirtele- nül jöttek, ugyanúgy el is tűntek csak­hamar. I A márciusi alkony rozsdaszinekben ter­peszkedett el a kávéház előtti térségen. És a lámpák megkezdték a haroot az égbolt ha­lódó gyöngyházfényei ellen. Egyenként, el­szóltán gyultaik ki, alattomosain támadva. Amikor pedig mindent átszőtt a haragos- viola, majd az egész térség indigóba hullott, a fényreklámok diadalmasan cikkázitak bele a távol Ságokba. És a közeledő nagyvárosi éjjel már előrekűldte az estébe ezer zajának sípoló, cintányércsattogtató, tülkölő, búgó zaih i r nőikét. (Folytatjuk.) 3:‘zcmaiTrz' rznozjw ■jrawcr.asD.'i.'aL'ex' v: vw ■ H természetes ifomor és béli Az ígmáwllt ne tévessze össze másfajta keserüvizzol! 11 II prffXe n iriM WRrmrnniia!®*: vnm ■'vrznui ‘Trr: s z t i t ó hatása páratlan. Kapható mindenütt kis és natív üvegben. SchmidíJjaner kisvállalat Komárom. wrwtrr.VT.iicrwun^.1 Ksss&E&araes&aRX

Next

/
Thumbnails
Contents