Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-14 / 158. (1785.) szám

1928 július 14, szombat Szépségkirálynőm Maga megnyerte a szépségversenyt. Oss- tendében. Maga a, legszebb asszony: hivatal­ból kiállították az oklevelet, hivatalosan át­nyújtották a-z első szépségdijat, (a nagyobbik és értékesebbik díj természetesen az a tu- 'dflt, hogy a többi mellőzött asszony most puk- kadozik a.z irigységtől) —, Magáé az első dij. tehát Magáé Osztende hódolata. Csak né nem hódolok be magának. Nem tartozóm Osztendéhez, ellentmondók neki, Magának, a zsűrinek, hogy megmond - ha&sam Magának, mért nem elégíti ki az el­ső díj, a hivatalosan megáMapitott szépség ön­tudata. Joggal nyerte el a dijat: Maga, töd óban eh ragadó! Etragadón természetes — mégis ko­médiátok. Komádé ázik, hogy hamis 'Ént hites­sen el önmagával, mert valódi Énjét nem. sze­reti, fut előle, szabadulni szeretne föle. Kiváncsi, anélkül, hogy tudásra szomjaz­na és igy kíváncsiságát misem elégíti ki. Minden kehelyből felszippant, egy kortyot, mint, a fecskék, Ha viz fedett repülnek és cső­rükkel minduntalan megérintik a fényes felü­letet és tovarepülnek . . . Magát valami nyugtalanság űzi. hajtja. Magának nincs célja, miért nincs kiinduló­pontja, nincs megállója, mert bár szalad, száguld, mégsem mozdul helyéről. Mit keres Maga? Regényeket ohas, azaz felvágja őket és úgy majszolja a mondatokat, mint a kaviárt. Mit keres a regényekben? Maga sem tudja, a regényíró sem tudja . . . Színházakat, báro­kat látogat és ha itt-oit azzal a valakivel is­merkedik össze, akiről azt hiszi, hogy különb a férjénél, vagy olyan nagyon más, amilyen a Maga vágyainak megfelel, egy hétre rá be­látja, hogy ez sem különb, mint a férje s ha mindkettőt egyaránt unalmasnak tatálja . . . Saját magától persze nem jön rá a valódi ok­ra, mert ez az ok maga, kedves szépségkirály­nőm. Reggel, illetve délfelé, ha elhagyta az ágyai, testiének minden részét a modern koz­metika törvényeinek alárendeli és míg ne­gye dfült el hallja, hogy Nobilet megmentették, vagy hogy Moszkvában Űz embert halálra Ítéltek, azoknak a haj, köröm, izom, arcbőr, szem és lábspecialistáknak szenteli minden figyelmét, akik szépségét szebbé teszik, akik előkészítik a nap sikerét, az este diadalát. Budoárja a szépség csatatere: a fürdőkádban dögönyözik, dörzsölik, súrolják, majd kenik, fenik, vágják, reszelik, festik . , . Milyen szép a női szépség! A férfiak büszkék lehetnek rá, hogy a nők mennyit ál­doznak érié. Mennyi fáradtságos szépség és mind a férfióké! De Maga, szépségkirálynőm. nem tartozik a megelégedettek közé. Maga Osiendében a legszebb asszony, mégis meg­csalták. Megcsalták a regények, a színházak, a, bárok, a szépségversenyek, mert a körforgás­ban nincs tovább----------­Ug yanis Maga rájött orra, hogy ® férjnél semmilyen barát sem különb. Maga tönkre van téve: Magát ez a tudat, ez a beis­merés megsemmisíti . . . Szép szépnek len­ni, ugye, de addig mindig a másikban kereste azt a fogast, amelyre szépségét rdakaszthat- ja, abban a másikban, aki nem a férje: udvar- tójában. És most azon veszi magát észre, hogy az udvorlóju nem különb, hogy udvarló és férj közt nincs különbség, hacsak az nem, hogy a férj beváltott váltó, o,z udvarló pedig azt várja Magától, hogy öl, mint váltót pro­longálja . . . Ma go, belátta, hogy az udvarló nem váltja be önmagát és a végén Maga fizet érte, meri az élet bankja kegyetlenül be­hajtja a pénzt és sokszor a kamtt sokkal maga­sabb az egész tökénél. Néhány év múlt csak el a háború befejezése óta és máris ekkora csőd: a, forradalmositott szerelem csődje! Ha az érzéki szépség legalább olyan hatalmas lenne, hogy egy éfn'iényen a következőt nyújt­hatná meg és ezen a harmadikat lobbant- hatná lángra4. .. De a sorrend más: flötre kiábrándulás és a szerelem matematikája kel­lemetlen, mert a harmadik kiábrándulás befe­jezi a végtelennek hüt sori: 3 egyenlő vég­telen, azaz vég, azaz vissza a kezdethez, a férjhez, aki ismeri Magát és türelmesen nézte a Maga asszonyt logikájának wMemMikw té­vedéseit. Maga nem csalta meg férjét, mert ide­jében rájött, hogy önmagát csalta volna meg. Hű maradt, talán csak azért, mert be­látta, hogy a Ma lovagja, mégis c*nk az a férfi, aki Magát nevével ajándékozta meg, aki a világ elöli azt mondja: feleségem, aki helyt­áll Magáért minden percben és aki — szabó- nője minden számi ájái szemrebbenés nélkül kifizeti. Maga ugyan azt hiszi, hogy a férj nem az a űikör, a,mely a Maga képét vetíti vissza. Sót Maga r/nkább azt. hiszi, hogy a férj az az ablaküveg, amely csak arra jé, hogy rajta ke­resztül Maga a messzi távolba merenghessen. De amíg Maga ezt hiszi, az örök körforgásban eljutottunk a szdbónőhöz — az asszonyiság szimbólumához, amely csak addig lehetsé­ges. amíg féljek vannak, akik .. . Nem akarom Magát, bántani, szépségki­rálynőm! Minek mondjam, hogy Maga olyan, mint. a túltelített mágnes, amely nem fog többé< vonz, de taszít, mert nem kívánja meg a vonzott tárgyat. Maga most Osztendében, a nagy világ- fürdőben megnyerte a Szépség első diját, és mégis szerencsétlen, nyugtalan, kielégítet­len. Komárom, julius 13. (Saját tudósi tónk­tól.) A komáromi Szent Audrás-főtemplóm­ban az elmúlt hónapok folyamán már több esetben fosztották ki a perselyeket, anélkül, hogy a tetteseknek nyomára lehetett volna bukkanni. Most végre sikerült az egyik fosz­togatót. a helyszínéül lefogni Uhor Katalin Trencsértbán községbeli rovottmultu nő sze­mélyében, aki megnevezte a templom másik perselyfosztogatóját is, Strapka Ilona ugyan­csak büntetett előéletű asszonyt. Strapka Ilona jelenleg a. zsolnai járásbiróságí fogház lakója. Az elmúlt napokban a Szent András-fő- templom sekrestyése a reggeli órákban, a templom kinyitása alkalmával, észrevette, hogy a Golgota oltár körül idegen, profán kéz foglalatoskodott. A gyertyatartók ugyanis nem voltak a helyü­kön. Rosszat sejtve, körülnézett a templom­ban s ekkor mintha szoknyasuhogást hallott volna, sőt, úgy vette észre, hogy az oltár mögött egy szoknyának a széle libbent meg. A következő pillanatban, gyors elhatározásra jutva, be­zárta a templomot és rendőrért sietett. Gyurik János rendőr a sekrestyéssel visszatért a templomba és a bezárt nő felku­tatásához látott. Az oltár mögött, ahol a sek­restyés a szoknyalibbenést látta, senkit sem találtak, ellenben lábuk beleakadt egy pok­rócba. amelynek gyűrődései azt mutatták, hogy valaki az éjszakát a pokrócon heverve a templomban töltötte. A rendőr most már Pár is, jnliius eleje. — A német.sajtó egyik tagja? . . . Ter­mészetesen! . . . Jöjjön csak azonnal, kérem! Autóm Bordeauxban várja! A barátságos szavak biztatóbban hang­zottak, mint maga a hang, amely gyenge és kissé rekedtes volt. Lehet azonban, hogy Biar- ritz-Bordeaux vonalon a mellékzörejek erő­sek voltak és letompitották Löwensetin bankár hangját, azt a hangot, amelyet az egész világ kénytelen volt hallaná. Mégsem. Mert amikor néhány órával ké­sőbb szembenültem Löwenstein báróval, min­den elmerült, minden ködszerüvé vált, csak egy nem, egy kissé rekedt, gyenge hang, a Löwenstein báró hangja. Riporter vagyok és évtizedek óta száguldóm be a kontinenseket. Ma egy newyorki milliárdos télikertjében ülök, holnap átrepülöm az óceánt . . . min­dent láttam, de meg kell állapitanom, hogy Löwenstein álomszerű kastélyához fogható pompát nem, sehol a földekerekségen. — Enchanté ... — krákogta a báró minduntalan. — Nagyon örülök, ha a sajtó mui.kaíár&aihoz van szerencsém. — Mire né­hány mondat következett, amelyeket a sajtó­nak, mint a hetedik világhiatalomnak a tiszte­letére mondott el. És éppen a német sajtó munkása ... — Nem juthattam, szóhoz, mert Löwenstein saját, szavaiba kapaszkodott és számára minden sza­va programúiét jelentett. — Az én személyes kapcsolatom Németországhoz távolról sem olyan intenzív, mint ahogyan szeretném . . . Egyebekben: Németország! . . . Ezekben a hetekben készíttette elő nagy csendben a báró a német- imüselyem iparba való betörését. Ezért hangoztatta, hogy Ló­ca mával igenis egyetért, helyesli Britaind, St-resomann és Vandervelde politikáját, jelez­ve, hogy Locarnónak az ő, már mint Löweu- sióin helyeslése, nagyban hasznára vianl. A so­rok közt annak a meggyőződésnek is kifeje­zést adott, hogy a világpolitika 'Számottevő Nem tudja, hogy miért? Maga elvesztett vdührvit a körforgásban, valami nagyon aprót, valami igen jelenték­telent. valamit, amit ma észrevenni nem na­gyon okos dolog, valamit, amiért ma kineve­tik az embert . . . Zárójelbe teszem, hogy segítsek Magá­nak megfejteni ezt a kérészi szórejtvényt: (Lélek.) Igaz, most jut eszembe, hogy nagy diada­lához még nem is gratuláltam.! Fogadja Őszinte hőéoJatomAf, szépségkirálynőm. —np— jobban szemügyre vette a terepet és legna­gyobb meglepetésére az oltár előtt lévő do­bogó alól női ruhadarabkát látott kikamdikál- ni. A sekrestyéssel fölemelte a dobogót, amely alól egy nő tápászkodott fel. A nőnél, ki Jutva kilátástalan helyzetét, el­lenszegülni sem mert, betörőszerszámokat találtak és 385 korona készpénzt, amelyet a templom feltört perselyeiből vett ki. A rendőr a nőt bevitte a rendőrségre, ahol vallatás alá fogták. A tolvajnő bevallot­ta, hogy Uhor Katalin Irencsénbáni többszö­rösen büntetett előéletű lakossal azonos, aki már hosszabb idő óla tolvajlásokből és betö­résekből él. Nemrégiben meglátogatta Zsol­nán a járásbíróság fogházában hüsülő barát­nőjét, Strapka Ilonát, aki elmondotta neki, hogy néhány hónappal ezelőtt belopózotí a ko­máromi főtemplomba, feltörte a perse­lyeket s azokból 800 koronát tulajdoní­tott el. Ajánlotta neki, hogy próbálja meg ö is szerencséjét a komáromi temp­lom perselyeivel. Uhor Katalin erre leutazott Komáromba, es­te besurrant a templomba, elbújt a hajóban s éjszakára bezáratta magát. Az éjszaka fo­lyamán kényelmesen feltúrté a perselyeket, majd lefeküdt a kiterített pokrócra és nyu­godt lélekkel várta a reggelt, amikor zsák­mányával kiszökhet a templomból. A rendőrség vallomása után letartóztatta •Uhor Katalint, akit átkisértek az állam- rendőrségre. nak prokuristái. A diplomaták hárítják el azo­kat a technikai nehézségeket, amelyek meg­nehezítik az egyetlen életcélt, a nemzetközi üz- : .,m.i Löwenstein, Morgan, Schrö- der, na meg még egy-kót pónzkirály. — Az Istenért, ne publikálja szavaimat! értelmüket, nem bánom, felhasználhatja, de ne csináljon interjút belőle. Nem szeretném Briand minisztert megbosszantani — érti? Azután a báró Briand-t a legmagasabb ki- tűn telésben részesi tette. — Nagyon sokra tartom öt! — mondot­ta nyomatékosan: már mint Löwenstein Britnd-t. — Dehát ... én emiatt az interjú miatt •jöttem! — vettem közbe. És hamar né­hány szót mondtam siránkozó hangon arról, hogy milyen rossz ez a mesterség. Löwenstein bárót nem zavarta meg a si- Tánkozás:. — nyit keres maga evvol az interjú­val? — kérdezte üzleti hangon. Nem engedte magát becsapni. Éu sem. Egy pillanatra magam előtt láttam az álompalotát. A számok mágiája ur lett fe­lettem egy pillanatra. És részben, hogy meg­győzzem az interjú közlésének szükségessé­géről, részben hogy a szégyentől iie keljen el- sülyedriem, körülbelül akkora összeget mond­tam, amekkorát Gerhardt Hauplmaun kol­légám összes drámáival keresett . . . ponto­san mái nem emlékszem, de lehet, hogy en­nek a szerzői tiszteleldijnak talán a húsz­ba r min eszorosa is volt a kiejtett összeg. Telitalálat, Löwenstein báró összcszoki­tolt ajkain keresztül valami sistergő hangot hallatott, azután igy szólt: Ah . . . la . . . t«.la ... la. Úgy Iá szik, most kezdte csak megérteni a sailö hivatását! ...Csináljunk egy közös üzletecskét! Mé gbolránkozva elfordul!am. de a báró legyintett a kezévelt — Gyújtson rá még egy szivarra . . . méj egy csésze feketéi ... és most gondolja el a én helyzetem! Pont és vessző nélkül beszélt. 140 szó egy percben. Számoltam. Főként .ezt a mon datot jegyeztem meg: — Minden üzletel titokban kell tartani., ezt írja meg a német nyilvánosság számára hogy végre megértsük egymást: én. és Német ország. Majd egy minden dimenziót meghalad* programot fejtett ki horizontális és függőlege trösztök egyrnáshakapcsolásáról. A német in fláeió idejét éltük és Löwensetin merész kéz zel meg akarta szerezni — Németroszágot. — Az élet túl rövid ... — kockáztattan meg ellentmondást, — Én őrökké fogok élni! —, mondott* határozottan. Ma halott. — Szóval, most már érjii. mért nem kő zölheti ezt az interjút. De, hogy mégis legyei valamije, ha már egyszer idejét nekem áldoz ta, kísérjen el a kaszinóba. Egy ezreléket ka.] tőlem minden nyert összeg után. Egy ezreléket —1 igy mondta, mert saá mi tása szerint ez több volt annak az összegnél a százszorosánál, amit Gerhardt Hauptmant összes drámájával keresett. így gondolkozol ő a legnagyobb német irő bevételeiről. Az éjszakáról ne essék szó. Lőwensteir annyit vesztett, hogy a veszteség Bizonyára sokkal több volt annál, amit Shakespeare összes drámájával keresett volna, ha mosta- nig élne s kapná évszázadokon át a tantiéme- ket. Ez volt az én meg Löwenstein báró kö­zös üzlete. A nyereség: egy ezüst papirosba csomagolt szivar és egy valódi török feketekávé. No meg, hogy megtudtam, mi a különb­ség Löwenstein és Shakespeare közt HSF* T. Előfizetőink és Olvasóink figyelmébe! Magyar, olasz és lengyel vizumok, illet­ve íRlovelek meghosszabbítása végett mél- tóztassanak útleveleiket a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi kiadóhivatalához, Brati- lara, G r ö s z 1 i n g-u. 36. I. címre bekül­deni. A többi államokba szóló vízumok megszerzését ' a prágai kiadóhivatal: P r a h a, II., P á n s k á 12. III. eszközli. KASSAI SZERKESZTŐSÉGÜNK Rumán-uíca 6. szám alatt megkezdte mű­ködését. A szerkesztőség telefonszáma 495. A Kassa körüli eseményekről a lap barátai délután 5-ig ezt a telefonszámot szíveskedjenek felhívni. Kassa társadalmi egyesületei, intézményei és hivatalai fenti kassai szerkesztőségünkbe szíves­kedjenek közleményeiket leadni. ANKO Ma benéztem egv börtönablakon. A barna üregből az arcom meredt rám. sápadtan, ja.josan, szemrehányón. A szememben könnytelen sírás égett s az ajkam néma reszketőse halott vágyakat temetett a halálos csöndbe. Az idő megállt. A teg­nap filmje remegett a rácson. Két fehér kéz. Szirmai ráfonódtak görcsös uj­júimra s kicsavarták belőlük a gyilbot. Aztán lágyan belesimultak a tenyerembe e vártak hos&- szán, türelmesen. S én kiejtettem kezemből a két kis bolondos, áléit szirmot. A rács mögött halk sóhajok szállnak. Ostor pattog a vállamon. Árkokat ás és vér- patakokat fakaszt. S egy kis száj felcsókolja a vért. lihegő, forró, szerelmes leheletével felszánt­ja a sebeket. Aztán a véres, piros ajkát az ajkam­ra tapasztja. S én — rohanok továl b. A barna üreg csendjét halk zokogás tépi foszlánnyá. Lepattant hegedűmről a hnr, kifakultak a színeim, belefáradtam a temetésbe és kifelé men­tem. S akkor az életem szürkéjén felragyogott egy szempár, két meleg szerelmes szem és elve­zetett a vörös rózsák, halvány nárciszok és fehér kaméliák rengetegébe, holdogságos kertjébe. 8 én még akartam, még több virágot, még több illatot, neki. az utolsónak az elsőnek. S mentem hajszol­ni a méget és megyek most. is s nem találok vissza, és talán nem találok vissza soha. A börtönablak rácsán sápadt j^rcom mered rám és „a halott vágyak temetőjének halálos csend­jét vad sikolyok, ja jós önátkok verik fel. (I. a ) — Halálos játék a fegyverrel Nyitawi ludóM* tónk jeleníti: 'A oyifcram'dgyei i&iázjlpi'osáuy Sközáé**- 'ben IhaJláte béleseit lörtéuilt *. napokban. Hatnék 'Márton létei legény töliM Jegy remit imiqitogiaitoLl a IC éve* Vriama Rezsőn dk, miikiöz.be’n n fegyver H*- Sülit éw a gKniyö a twcrmcsé+liwi gyerekei találta, ak'i eis/.nik'1'C'i'lpiHi:] 'O'H'I össze. l:C:v/.ál,,lloir ik ;t iiyi't- rjvi kúriut/,1-1, attól ni ül 'I rt végy*: rk lujki, •!•' az operáció már nőm megüti)eiloM. raji t éts .r-öv M K"u- védés wh:Vn 'meghall, Az eljárás wogitplu'l't. viw ,»i—u— műt v.t.vfww "ynrvr* xx A Kis Pythngoraa megható történetéi kicsi­nyek és nagyok örömmel olvassák. Az oltár dobogója alatt Sedezték lel m komáromi templom RovoRmnlltn nők fosztogatták a Szent Andrástempíom perselyeit — Az elfogott lolvajnőné! feetörőszerszámokat találtak — Löwenstein legkisebb üzlete A P. M. TI. számára irta René Krausz emberei, külügyminiszterek és a diplomácia férfiai csak az ő, meg a wallstreeti kollégái­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents