Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-13 / 157. (1784.) szám

7 1928 julius 13, péntek. A huszadik század legnagyobb rejtélye A La-Mamhe csatorna környékén vasárnap ezer és ezer önkéntes Sherlock-Holmes kutatott az eltűnt Löwenstein titka után A rendőrség kénytelen volt föllépni az alkalmi detektívek ellen — De a titok továbbra is titok mmad — Az idő előhaladtával egyre bonyolódik a rejtély — Négy hipotézis, négy cáfolat — Számos kísérlet bebizonyította, hogy a repülőgép hátsó ajtaját menet közben nem lehet iölnyitni — Löwenstein harca a Dreyius-család ellen és az eltűnés — Paris, julius 12. Löwenstein belga bankár rejtélyes eltű­nésének hullámai az idő előhaladásával nem csillapulnak, sőt egyre hatalmasabbakká és szélesebbekké válnak. Mint ismeretes, a világ harmadik leggazdagabb embere, aki egyszer meg akarta vásárolni Belgiumot és Francia- országot s akinek neve, fényűző élete, dikta­túrára hajló erőszakos természete, állítólagos világtervei és a pompa közepette is tuldolgo- zott furcsa élete fogalom volt Nyugateurópá- ban, Dower és Calais között rejtélyes módon eltűnt magánrepülőgépéből: állítólag tévedés­ből a kijáró ajtaját nyitotta ki és kibukott ezerháromszázméter magasságból a tenger- csatornába. A szakértők Löwenstein eltűnését négy­féle lehetőséggel magyarázzák. Először: szerencsétlenség. Másodszor: öngyilkos­ság. Harmadszor: gyilkosság. Negyedszer: üzleti trükk, csak ideiglenes eltűnés. Be- vallhatjuk, e négy feltevés közül egyik sem tartható és egyik sem bizonyos. A legvalószínűbbnek mindeddig a sze­rencsétlenség hipotézise látszott. Löwenstein útközben hátrament a repülőgép ajtóval el­különített hátsó folyosójára és ott tévedésből az űrbe nyíló ajtót nyitotta ki a W. C. ajtaja helyett. Ezt a hipotézist főleg a család és a cég alkalmazottai karolták fel, akik minden­áron mentesíteni akarták a titkoktól a nagy Chef halálát. Ámde a szakértők nyomban megjegyez­ték: az űrbe nyíló ajtó menet közben a lég­nyomás miatt oly nehezen jár, hogy csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehet kinyitni, a té­vedés tehát ki van zárva. A szakértők szerint talán úgy történt a katasztrófa, hogy Löwen­stein a gép egy váratlan zökkenésétől a!vesz­tette egyensúlyát és teljes testsúlyával a ve­szedelmes ajtónak esett, amely a nagy nyo­más következtében kinyílt és a bankár kibu­kott. Nos, a ma tartott próbák ezt a hipotézist is megdöntötték. A Rotterdam—párisi repülőgéptársaság egy ugyanolyan Fokker-gépen, mint Lö- wensteiné volt, kísérleteket végzett az ajtó fölnyitására. A gép 1300 méterre emelkedett, 170 kilométer sebességgel haladt és két megkötött markos legény teljes erővel a kérdéses ajtónak vetette testét, hogy fölnyissa. Nem ment s a két ember legnagyobb erőfeszítéssel alig tíz- centimétere s rést tudott nyitni rajta. Ki van zárva, hogy Löwenstein egyedül nyitotta ki az ajtót. A tőzsdei konftremin öngyilkosságot, lansziroz Ha a szerencsétlenség hipotézise meg­dől, egyúttal az öngyilkosságé is tarthatatlan­ná válik: hisz Löwenstein öngyilkossági szán­dékból sem nyithatta ki az űrbe vezető ajtót. Pedig londoni financiális körök erősen az ön- gyilkosság mellett érveltek. A City sohasem bízott meg Löwensteinben. Kalandornak tar­totta, aki tulnagy spekulációkba bocsátkozott és most nem birta többé az iramot. Köztudomású, hogy a Löweiistem-csoport a napokban uj részvényeket lanszirozott az Intcrnational-Holdings nevében és az uj részvénykibocsátásra vonatkozó felhí­vás meg is jelent már Szarvassynak, (sic!) a British Foreign and Colonial Corpora­tion vezérigazgatójának aláírásával. Beavatott angol pénzügyi körök szerint ez a részvénykibocsátás kényszerűség volt és semmi jót sem hozhatott. Az sem pusztán Löwenstein váratlan halálának a „következ­ménye, hogy egyes papírjai oly szörnyen es­tek a tőzsdéken, igy a Hydro-Électric 51 dol­lárról 20-ra, az International-Holdings 215-ről 100-ra. Ez a vég kezdete, Löwenstein tudta és inkább a nagyszerű, újfajta, mondhatjuk: di­csőséges öngyilkosságot választotta. De a hozzátartozók hevesen tiltakoznak e beállítás ellen. Löwenstein' pénzügyei re­mekül állanak — vélik — s a katasztrófa egy­szerű véletlen következménye volt. Mindenki tudta, mily szórakozott volt az agyondolgo­zott és kimerült bankár s különösen az aj­tókkal volt baja. Mindig mást nyitott ki, mint amit kellett volna, otthon is, a barátainál is, ilyen­Ez a szállodában is. Nevetve mondogatta ilyen­kor: — Megint eltévesztettem az ajtót! Ez iosz az én végzetem! Természetesen ez a romantikus beállítás nem igen tetszik az öngyilkosság-hivőknek. Egy ilyen nehezen járó ajtót nem lehet Ösz- szetéveszteni. „Akkor kinyitni sem lehet” — replikázik a tőzsdei ellencsoport, azaz Lö­wenstein bankár öngyilkos sem lehetett volna”. „Hát kiugrott az ablakon!” — zárja le a vitát a kontremin. Mi szól a gyilkosság ellen ? A harmadik lehetőség a gyilkosság. De ki gyilkolt? A repülőgép utasai hűséges cse­lédjei voltak a bankárnak és semmi érdekük sem fűződhetett a gyilkossághoz. Sőt, Löwen­stein halálával szegényebbek lettek, mint vol­tak ezelőtt. Drews Löwensteinné parancsára eladta a gépet és állás nélkül van és épp igy állástalanok a titkárnők és titkárok is, akik közül a szép Mademoiselle Bidalou már visz- sza is érkezett anyjához Párisba.. Igaz (mint azt a szemtanuk állítják), hogy a személyzet a repülőgép leszállásának pillanatában nem mutatott különös emóciót. Egykedvűen me­sélték el az esetet a pénzügyőröknek és a rendőröknek, de akik ismerték a bankár környezetének mesterségesen benevelt idegelfásulását, azok nem csodálkoznak e flegmán. Uruk megparancsolta, hogy sohase legye­nek szentimentálisak és most sem azok, ami­kor uruk meghalt. R. U. R.-ek ők, gépembe­rek, egyéniség és lendület nélkül. A helyszíni vizsgálat különben megálla­pította, hogy a repülőgépen bűn nem tör­ténhetett, egyrészt az idő rövidsége miatt, másrészt azért, mert Löwenstein atléta termetű ember volt, akinek láb alól való eltétele nem ment volna könnyen és nyo­mok nélkül. A repülőgép személyzete nem beszélhe­tett össze: a két pilóta eleve kiesik, ők ülé­seikre voltak kötözve, a titkárok és a szol­ga pedig alig ismerték egymást az ut előtt, mert mindegyikük más-más reszortba tarto­zott. A méterek fülsiketítő zajában pedig másképp nem lehetett érintkezni, csak irás- belileg. És Löwensteinnél revolver volt és külön ült olyan helyen, ahonnét mindent be­láthatott. És egy órával a fölszállás után a gép már kikötött. És mindenképpen marad a fatá­lis kérdés: hol tüntették volna el a gyilkosok az áldozat hatalmas testét, hisz az ajtót nem lehetett kinyitni! így hát gyilkosságban csak Calais vidé­kének egyszerű népe hisz és Belgipm jámbor polgárai, a hatóságok nem. A jele ennek, hogy a személyzetet nem vették őrizetbe a megej­tett vizsgálat után. De a nép tovább suttog és állítólag egész sereg önkéntes Sherlock Holmes nyomoz Angliában, Franciaországban és Belgiumban a „rejtélyes gyilkosság" nyit­ja után. Üzleti trükk az egész Még egy lehetőség van: Löwenstein fur­fangos üzleti trükkje, az ideiglenes eltűnés. Félszakértők kiszámították, hogy az agyafúrt bankár bizonyos olcsó értékpapír összevásár­lás miatt kontremimbe akart menni a saját papírjai ellen s ezért bizonyos időre el akart tűnni a pénzpiacról. Romantikus mesét választott, hogy érté­kei még jobban essenek és még többet vásárolhasson föl belőlük az idegen kéz­ben levők közül. összebeszélt személyzetével, elsősorban a hűséges Drews-szel, aki a gépből kitette őt valahol, ahonnét eltűnhetett s Calaisban az­után előadta a különös történetet. A börze- manőver teljes apparátussal megkezdődhe­tett. Csakhogy ennek a hipotézisnek is van­nak tarthatatlan oldalai. Mindenekelőtt valószínűtlen, hogy Drews, az angol őrnagy, akár pénzért is vállalko­zott volna erre a csúnya manőverre. Másodszor a bankár az eltűnésnek sokkal egy­szerűbb módját választhatta volna, ha éppen ez volt a terve. Harmadszor — s ez döntő érv — az idő túl rövid volt. A Fokker-gép szerdán délután 18 óra 09 perckor startolt Croydonban és 19 óra 20 perckor már le is szállt Fort-Mardyek kö­zelében, a francia parton. Ezalatt az idő alatt Drews sehová sem vi­hette utasát. Viszont Croydonban egész se­reg ember látta, hogy Löwenstein beszállt, Fort-Mardyban pedig tiz perccel a kikötés után minden oldalról sereglett a nép a gép felé és mindenki láthatta, hogy Löwenstein hiányzik. Az önkéntes eltűnés hipotézise egyszóval fölöttébb valószínűtlen. Hát akkor mi történt Löwensteinnel? — kérdi sötéten a közvélemény. Egymást hajszoló feltevések Senki sem tudja. A bankár fölszálláskor vidám volt. Ha pénzügyei nem is álltak a legjobban, tény, hogy a szívós Löwenstein már rosszabb napokat is látott. Gyilkosság aligha történhetett. Az ominózus ajtót pedig nem lehetett kinyitni. (Amikor e sorokat írom, értesülök arról, hogy Löw-enstein gé­pén, amelyen a szerencsétlenség történt, a G. E. B. Y. I.-n szintén próbákat tartottak Croydonban. Két ember ismét nem tudta kinyitni az ajtót, amelyről pedig a zárat és a kilin­cset is leszerelték, úgy hogy minden be­zárási lehetőség nélkül állott, de a légnyomás végig betartotta, hiába végez­te a gép több órán keresztül a legkülönbö­zőbb mozdulatokat.) Az angol és a francia partvidék népe napok óta valóságos sportot űz a tippelésekből s szórakozása közben több otromba hazugságot is elkövet, így Tüburyból jelentették, hogy a „Fla- nrande" nevű gőzösről egy titokzatos utas szállt partra Tilburyban. A rejtélyes idegen senki más nem lehetett, csak Lö­wenstein. A rendőrség nem hanyagolta el ezt a nyomot sem, de persze csakhamar kitűnt, hogy a jelentés elejétől végig kitalálás. Egy másik verzió szerint Löwenstein a levegőben szállt át egy másik repülőgépre és Spanyol- országba repült. Ez sem látszik valószínűnek, Egyes tudósok bizonyos atmoszférikus el­változásokkal magyarázzák az esetet. Előfordulhatott, hogy a repülőgép egy vá­ratlan fordulata következtében levegő tölcsér keletkezett, amely nemhogy visszatartotta volna az ajtót, sőt fölrántotta és Löwenstein történetesen éppen akkor tartózkodott a fo­lyosón, ahonnét a különös légköri tünet jó­formán kiszívta az űrbe. Az ilyen légi jelen­ségek azonban a nagy ritkaságok közé tartoz­nak és szinte csoda lenne, ha Löwenstein pont egy ilyennek lett volna az áldozata, A detektivlégió Bármint van, a rejtély rejtély marad — és a Löwenstein-papirok egyelőre esnek. Az európai pénzpiacok mindmáig nem kerültek ki az esemény hatása alól és a „Lőwenstein- depresszió” tovább tart. A legújabb londoni jelentések szerint számos angol család fölhasználta a week-en- det, hogy az eltűnt Löwenstein után kutas­son. A La Manche-castorna környéke szom­baton és vasárnap önkéntes Sherlock Hd- mes-ekkel volt tele, akik motorcsónako­kon járták be a partvidéket, lábnyomokat vizsgáltak, méréseket eszközöltek és a I&- kos Ságot oly mértékben ostromolták pu- haíolódzó, hosszadalmas kérdéseikkel, hogy egyes helyeken a községekben majdnem elverték őket, máshelyütt a la­kosság táblákat akasztott a házakra a kö­vetkező felírással: „Löwenstcinröl nem tudunk semmit". Ismét másutt végre egyes élelmes egyének kihasználták az alkalmi detektívek jóhiszeműségét és bu­sás borravalók ellenében „nyomokat" mutogattak, melyeket természetesen csak­hamar hamisaknak bizonyultak. Végül a rendőrség lépett közbe s meg­akadályozta a sáskaként elszaporodott Lö- wenstein-kutatók -turkál á-sait. Amikor e sorokat írom, egy újabb ről szerzek tudomást. Löwensteinnek hosszú idő óta ádáz becsületsértési — oégbecsület- sértési pőre volt a Dreyíus-családdal, amely szintén Franciaország leghatalmasabb nagy­iparos családjai közé tartozik. A pör igen élesen folyt, már többre ment, mini a becsületre s idővel a két család véres háborúskodásává fajult. Löwen­steinnek sok keserves és ártalmas órát szerzett már ez a pör. — Nos, mi sem természetesebb néphit szerint: a Drey- fus-család tette el láb alól valami titokza­tos módon Löwensteint. A lapok is közölték e hipotézist és Drey- fus egy interjújában kénytelen volt erélyesen állást foglalni a badar föltételezés ellen. — Mindhiába, a Löwenstein-ügy tömegláz lett, itt már cáfolat és észszerüség sem basznál, Dreyfus is hiába védekezik és az újabb le­genda eltántoritathatatlanul megy a maga ut­ján. (s. p.) A budapesti Hungár letartóztattak egy nemzetközi szélhámost, aki Louis de Bourbon spanyol hercegnek adta ki magái Az álherceg, akit a párisi rendőrség megkeresésére tartóztattak le, egy görög kalandorral azenos Budapest, julius 12. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Szerdán délután a főkapitányságra előállították Louis de Bour­bon spanyol herceget, akire a párisi rendőrség hívta fel a budapesti rendőrség figyelmét. Louis de Bourbon neve egy világbotránnyal kapcsolatban szerepelt, amikor Parisban egy nemzetközi pénzhamisitó társaság üzelmeit lep­lezték le. A párisi rendőrség a súlyos vádakra vonatkozóan ki akarta hallgatni a herceget, akit azonban már nem találtak Franciországban. Louis de Bourbon herceg julius 2-án amerikai útlevéllel érkezett Budapestre és a Hungária-szállóban bérelt szobát. A szállóban azt mondotta, hogy Newyorkból érke­zett és rögtön megérkezése után garmadával kapta a leveleket Newyorkból, Parisból, amikre külön külön válaszolt. A szállóban feltűnő volt a fiatal­ember amerikai levelezése és viselkedése gyanúra adott okot, mert senkivel som érintkezett, teljesen visszavonult életet élt ós ha kereste is valaki szál­lóbeli lakásán, letagadtatta magát. A Hungária szállóban mindössze két napig tartózkodott ós elutazása előtt a következő furcsa kéréssel for­dult a szálló főportásához: „Legyen szives, ad­jon kölcsön pár napra 10.000 pengőt." A főportásnak gyanús volt a dolog, nem igen bí­zott Louis de Bourbon hercegben és ezért udvariasan bár, de megtagadta a kérés telje­sítését. A fiatal ember másnap közölte, hogy Prágába uta­zik, de rövidesen vissza!ór Budapestre. FI is uta­zott Prágába. Közben a levelek garmadával érkez­tek címére. Kedden a fiatalember visszatért Bu­dapestre. A cimére érkezett. levőket átvette és egyben utasítást adóit a szálló személyzetének, hogy látogatókat ne engedjenek be hozzá. Szerdán délután két detektív jelent meg a Hungária-szállóban, akik érdeklődtek Louis de Bourbon herceg után. A párisi rendőrség ugyanis táviratilag értesí­tette a budapesti főkapitányságot, hogy kisér­jék figyelemmel a spanyol herceget és ameny- nyiben Budapestre visszaérkezik, vegyék őri­zetbe. A rendőrség politikai osztálya természetesen, ami­kor tudomást szerzett arról, hogy Louis de Bour­bon Budapestre visszaérkezett, azonnal intézkedett, hogy a fiatalembert kihallgatás \ égett állítsák elő a főkapitányságon. Parisból még mindig nem ér­kezett meg a pontos ok, amiért kérték a herceg őrizetbevételét, ügy hírlik, hogy a herceg több millió franknyi hitelezési ügybe keveredett. Egyelőre az állítólagos Bourbon Lajos herceg ellen semmiféle bűncselekmény konkrét gyanúja nem forog fenn. Ügyében, miután még nem sike­rült kétségtelen módon megállapítani személyazo­nosságát, még nem történt végleges döntés és a herceg még mindig őrizet alatt van. Budapest, iulius 12. (Budapesti szerkesztősé­günk lelefonjelentése.) Az állítólagos spanyol bér- reg a kihallgatás folyamán azt mondotta, hogy jo­gosan használja a hercegi címet, mert a spanyol király morganatikus házasságából származik. A fő­kapitányság ezzel szemben megállapította, hogy az álherceg egy görög szélhámossal azonos, a neve ölakis Konstantin. E megállapításra az álherceg azt mondotta, hogy ilyen neve is van, mert a gö­rög királytól, aki rokona, a keresztsedben ezt a nevet kapta. A spanyol követség az álherceg ügyében hiva­talos közleményt adott ki, amelyben kijelenti, hogy az illető nem Bourbon herceg és a spanyol királyi családdal semmiféle nekszusa. sincs. Az illető Konstantin Oliky galnei származású 40 éves nemzetközi szélhámos.

Next

/
Thumbnails
Contents