Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-01 / 149. (1776.) szám

2 ^iwKaiMAfiY^Hnaj^ 1928 jnMtw l, m ényt el énül volt kiénytelán visszafordulni a szorosba. Újabb segítség Béniin, junius 30. A Klemim-Daiimller re­pülőgépgyár Siedelsiragben egy mentor,épül ő- gépet szeneit föl a mentőexpedició számára. A gép rendkívül könnyű, mindössze ötven méter bosszú startpályára van szüksége, mű­ködési sugara 1000 kilométer s tetszés sze­rint szerelhető irá sin talp, vagy hidiroplánpon- ton. Luisser német repülő már Norvégia fö­lött repüli a Spitzbergák felé­Lmsdborgol előléptették Stockholm, junius 30. A svéd kormány Luiulborg hadnagyot és megfigyelőtársát, Schyborg hadnagyot a Nobile-csoport jég­szigetére való lebocsátkozásukórt és NobiJe tábornok hősi megmentéséért kapitányok­nak léptette elő. Lundborgot, akinek bravú­ros hőstette a legnagyobb csodálatot és el­ismerést kelti s neve az aviatika legnagyobb hősének, Lindberghnek nevére emlékezet, a svédek nemzeti hősként ünnepük. Eebosinek nővére útban Prága,, junius 30. Rehounek cseh egye­temi tanár nővére jelenti Ősiéből, hogy a norvég kormány engedélyt aduit részére a Kingisbayfoa való Utazásra, azután ViTgobay- ba, a Citta di Milano mostani tartózkodási helyére megy. Norvég repülőgépet bocsátot­tak rendelkezésére, mellyel szombaton indul Oslóiból a Spitzbergálk felé. Behounek kis­asszony körülbelül jnlinis 7-én ér Kingsbayba. Oslóban a norvég király vendége volt. Amundsen végleg elveszett Osló, junius 30. Fernchen sarkkutató, akiinek egyik távirata arról szólott, hogy bi­zonyos fóka vad ászok találkoztak a nyílt ten­geren Amundsenékke!, mosit az északnorvé- giai M©haviból azt jelenti, hogy a partvidéki halászok véleménye szerint Amundsen elve­szettnek tekinthető. A katasztrófát annak tu­lajdonítják, hogy a francia gép fölmondliatta a szolgálatot. Gmilbaud Lathamjámak kudar­ca Nungesser és Coli tragédiája után súlyos csapása a francia aviatikának. Tizenöt áldozata van az északsarki expedíciónak Bálin, junius 30. Általános vélemény sze­rint a Viglieri-esoport Lundberggal együtt megarteutettnek tekinthető, a, Nohile-expedi- ció többi tagjai azonban, úgy látszik, egy ásó­iig elvesztek. Az első halálos áldozat Pomel- la főmechanikus volt, aki a katasztrófánál a jégre zuhant és meghalt. A Malgreen-Maria­nn csoport három tagijáról már több, mint há­rom hete nincs semmi értesítés. Valószínű, hogy léhségtől é® fagytól kimerültén a Foyn­Budapest, junius 30. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Tegnap délelőtt a magyar kultuszminisztérium a Tudományos Akadémia nagytermében emlékünnepet ren­dezett. Az ünnepséget Petri Pál államtitkár nyitotta meg, aki beszédében rámutatott ar­ra, hogy Dürer zsenijében a magyar eredet a né­met szellemmel párosul. Dürer Albertét — úgymond — minden kul- turembernek úgy kell tekinteni, mint az is­tenség egyik legnagyobb ajándékát, aki nem­csak a németeké és magyaroké, hanem az egész emberiségé. Petri államtitkár szavai sziget környékén a tenger jégfelül étén, vagy a tenger vizében lelték halálukat. Az Italiá­val elragadott hat ember a léghajó föiroflb- banásával egyidejűleg pusztulhatott el. Esze­rint az Itália legénységéből tiz ember esett az Italia katasztrófájának áldozatául. Ehhez számítandó az eltűnt Amundsen Guilbaud re­pülőőr,naggyal ,és további három társával. után élénk éljenzés és tapsvihar közben állott fel szólásra Nürnbcrg főpolgármestere, Lup­pe dr.. Különös megtiszteltetésnek tartja, — mondotta — hogy Dürer Albert szülővárosá­nak, Nürnbergnek képviseletében ez ünnep­ségen megjelenthetett. A németek büszkék arra, hogy a halha­tatlan művész Nürnbergben született, de a magyarok is büszkék lehetnek rá hogy Dürer ősei magyarok voltak. Minden zseniális személyiségben döntő az ősök vére és hazája. A nemzetek kulturális különbözőségei alkotják az oly nagy művészi géniuszt, mint Dürer, akiből az egész embe­mely az ősz első lehelletlre elhervad** ’ Páris, junius 30- Poincaré kormányán nak a kamara tegnap este bizalmat szavazott. A kormány mellett 431, ellene 120 szavazat esett, 23-an tartózkodtak a szavazástól. A győzelemnek a sajtó nem tulajdonit nagy jelentőséget s inkább Poincaré személyes győ­zelmének, mintsem a koalició sikerének tekinti. Még a jobboldali Figaro is melankoliku­san jegyzi meg, hogy a siker „csak egy viruló nyári rózsa, mely az ősz első íeheíletére elhervad“. A baloldali Volonté szerint a Damokles-kard tovább is ott lebeg a kormány feje fölött s előbb-utóbb rá fog szakadni. Abban valamennyi vélemény egyezik, hogy a kormánykrizis a nyári szünet alatt nem törhet ki. Newyorki jelentés szerint az éj folyamán Amerikából újabb aranyszállitmány érke­zett Franciaországba, huszonnyolc millió értékben. A múlt év szeptemberétől ezzel a küldeménnyel kétszázötvenhét millió dollárra emelkedett az Amerikából hozott aranytö­meg értéke. A francia bank a valutareform következtében beváltja az eddig forgalom­ban levő aranypénzeket. Egy huszfrankos beváltási árfolyama 97.50 uj frank. „Dürer zsenijében a magyar eredet a német széliemmel Dürer-emlékünnepély Budapesten, amelyen Nürnbérg főpolgár­mestere is részivett riség disze és nagysága válik. Több magyar) államférfi, költő, művész és szabadságbős neve a német nép lelkében is el. A főnolgármester ezután átnyújtotta az elnöklő Petri államtitkárnak Nürnbeg város Dürer-plakettjét, amelyet a 400 éves jubileum alkalmából ké­szíttetett. A nagy óvációval fogadott szavak után Lukinich Imre dr. egy. tanár, a magyar, nemzeti muzeum országos Széchényi-könyv-i tárának igazgatója tartotta meg előadását Dü­rer Albert magyar származásáról. Ezután Felvinczy Takács Zoltán, a Hopp Ferenc mú­zeum igazgatója Dürer Albert művészetéről tartott előadást. Végül Bevilaqua Borsódí Béla, a magyar királyi hadtörténelmi mú­zeum adjunktusa tartott szakszerű előadást Dürer Albert eröditési terveiről. Az ünnep­séget Petri Pál zárószavai fejezték be. gyulán *l:öeMéRSKA;TOVARNA_ ma- RUM-A'UK6RY:UC-Spo? gCMÖRl ■ RUM-éS- Ll KÓSgy^ ^ á •ROZKIAVA­Mandarin - Cacao - Dló-Créme - Chrrey, Triple-Sec — Curacao — Karlsbadi keserű „Késmárki kiállításon aranyéremmel kitütnetve“ „A Nemzetközi Dunakiállitáson aranyéremmel kitün tevet, Ungvári és komáromi kiállításon kitüntetve w n. . ■ ■ ————■B—O——— Borzalmak kastélya — BGNOGYi REGÉNY.— irta: Edgár Wallsce (56) — Ugy-e, n»em tudok hazudni, lássa!... Nos, megmondom hát az, igazat. Amikor elő­ször találkoztam Ravinival, még úgyszólván csak gyerek voltam ... És nagyon, nagyon tetszett n-ekern ... valósággal rajongtam érte... bár ő talán észre se vett engem. Le szokott irándulni oda, ahol én intézetben voltam ... — Mondja — vágott közbe mr Rendőr: — igazán meghalt Ravini? Olga nem bírt szólni, csak némán bólin­tott. Torkát fojtogatta a sírás, az ajkai remeg­tek. — Ez az igazság — mondta végül. — S az volt beirme a legfájdalmasabb, hogy nem ismert meg, mikor most találkoztunk a kas­télyban. Már nem is emlékezett rám 'és csak akkor jutottam eszébe, amikor az utolsó es­tén, a kertben, fölfedeztem neki magamat. — És... valóban meghalt? — kérdezte mr. Reeder másodszor is. — Meg — ‘sóhajtotta Olga szomorúan. — Ajtóm előtt ütötték le a folyosón ... Nem tudom, hogy aztán mit csináltak vele. Azt hi­szem, hogy a saifen át ledobták a barlangba. Olga iszonyodva borzadt össze, de mr. Reeder gyöngéden megsim-ogatta a karját és szelíden vigasztalta a zokogó leámyt: — Megmaradnak az emlékei, kedvesem... és a levelek. És, amikor Olga elment, azon tűnődött, hogy mily érdekesek lehetnek a — Ravini szerelmes levelei! XXI. FEJEZET Miss Margaret Relman elhatározta, hogy pihenőjét olyan helyen fogja tölteni, ahol le­het is, meg érdemes is szórakozni. Ezt a szándékát levélben közölte mr Reederrél. „Csak két olyan hely v&n a világon, ahol nyugodtam, és aggodalom nélkül tudok boldog lenni. Az egyik London, a másik Newyork, ahol rendőr vigyáz minden ut­casarkon és a nagyvárosi szórakozások mellett a falusi örömök is mindig kínál­koznak. Ha tehát van hozzá kedve, szakít­son időt arra, hogy elkísérhessen azokba a> szinti áwMya, melyeknek címét föHrtmn e levél hátsó lapjára, — továbbá a Nemzeti képtárba, a British Múzeumba, a londoni Towerbe (nem: oda mégse, ez nagyon is középkori és kísérteties hodály), a Ken- singion Parkba s a többi 'indám mulató­helyekre. Egész komolyan, kedves J. G. (ez a bizalmaskodás talán ingerelni fogja önt, d,e én már semmit se szégyenlek), én is beHe akarok olvadni az egészséges, élet­vidám, ujjongó tömegbe, mert már unom ezt a\z eüsziigeteM, hisztériás, asszonyt egye­düllétei . . Ebbeu a tónusban folytatódott a hosszú levél, amelyet elolvasva, mr Reeder min­denek előtt áthúzta kék ceruzával a nap­tárában előzetesen bejegyzett megállapodá­sokat s aztán nagy igytkezettel hozzáfogott a válaszhoz, amelynek óvatos és itt-ott cikor- nyás frázisain Margaret Belman el-elmoso- Ivodott. Föltűnt mr Reedernek, hogy miss. . . izéi- margaret kifeledte a listából, a Richmond Par­kot, — valószinüleg azért, mert a Riolimo'nd Park késő ősszel —, amikor csipős szél sü­völt a lombtalan fák közt és az őzikék már bevonultak téli szállásukra — festői kirán­duló hely ugyan, de éppen nem kényelmes és csupán csak azok az esztétikusok gyö­nyörködhetnék benne, akik megfelelő meleg gyapjú alsóruihát viselnek . . . Egy szürke ködös délutánon azonban mégis bérautóba ült mr Reeder és elvitte miss Margaret Belmant, Végig a Clareuoe Laue-em — amely talán egész Angliának leg­rosszabb autó utja mig végül aztán befor­dulták a park vasrácsos kapuján. Amikor elérkeztek a lejtős réthez, aimeily kora-nyáron a park leggyönyörűbb része, mert a rhododendronbokrok pompás virág­díszt öltenek, mr Reeder kiszállt az autó­ból és céltalan sétára indult a kis ligetben miss Margaret oldalán. Leérve a kis völgy­be, ahol még smaragd-zöld volt a dús gyep­szőnyeg, miss Belman leült a padra és mr Reeder is melléje telepedett, némi titkos ag­godalommal az esetleges rheumára, amely­nek ugyancsak nem kedvezett a nedves, szürke, ködös idő ... — Miért cipelt ki éppen ide. a Riöhmond Parkbac? — kérdezte aMrgaret. Mr Reeder zavartan köhécselt: — Hát kérem ... izé . . . romantikus emlékek fűznek ide . . . Eszembe jut az el­ső letartóztatás, amit . . . — Ne legyen Ízléstelen — vágott közbe miss Belman: — a letartóztatásban nincs ro­mantika. Mondjon valami kedveset inkább: — Akkor beszéljünk . . . önről! — vág­ta ki mr Reeder vakmerőén. — Én voltakép­pen .. . izé . . . kedves miss . . izé . . Margaret . . . éppen cinről is óhajtottam be­szélni . . . azért is kérettem ide . . . Megfogta a leány kezét, oly tartózkodó, figyelmes gyöngédséggel, mintha ritka mii tárggyal lenne dolga és félénken folytatta: — Az igazság az, kedves . . . — Ne mondja, hogy „miss!“ — tiltako­zott Margaret. — Szóval: kedves . . . izé . . . Margaret — nyögte ki mr Reeder: — megállapítottam, hogy az élet nagyon . . . izé - • • nagyon rö­vid és már nem halogathatom tovább azt a lépést, amelyet már ... izé . . . jól meg­fontoltam ... és izé . . . — itt aztáu úgy ! belezavarodott a sok „izó“-be hogy végül is I kifogyott a lólekzetbői és megállt. De aztán újra hozzáfogott: — Az én koromban, sajátos tempera- j meo'tuiinom miatt is. úgy illenék, hogy ka-1 molyabtoan fogjak fel bizonyos dolgokat . . . és önnek . . . izé... igaza van, hogy őrült-:n ség, amit ... izé . . de a valóság az . . Akármi volt is ez a „valóság": bizonyos, hogy nagyon nehéz volt szavakba önteni, úgy hogy miss Belman sietett segítségére a lo­vagjának. — A valóság az — mondta nyugodtan —, hogy ön azt hiszi, hogy szerelmes vala­kibe, igaz-e? Mr Reeder először igent bólintott, de aztán annál hevesebben rázta a fejét. — Azt hiszem — mondta köntörfalazva —, hogy inkább csak föltevés az egész . . . korántsem pozitív valóság. Már nem vagyok fiatal ... sőt igazán megrögzött . . . nem, megrögzött . . . izé . • . — Azt akarja mondani, hogy megrögzött agglegény? — sietett a segítségére Marga­ret. — Nem megrögzött — tiltakozott mr Ree­der hevesen. A leány most félig megfordult és szembe nézett vele, két kezét föltette mr Reeder vál* laira és így szólt: — Kedvesem, ön szeretne megnősülni és szeretné, ha valaki nőül menne önhöz. De úgy érzi, hogy már öreg ahhoz, hogy boldog­gá tudj,a tenni azt a fiatal leányt. Mr Reeder némán bólintott. — Én vagyok az a fiatal leány, kedve­sem? . . . Mert hogyha én vagyok ... — Maga az, lehelte inkább, mint sut­togta mr Reeder. — Akkor boldogítson, — mondta miss Belman egyszerűen. És mr J. G. Reeder, aki pedig oly sokat tapasztalt és oly sok kalandon esett át: éle­tében most először tapasztalta, mily édes a szerelmi kaland. — Uram segíts! — lihegte boldogan, mikor ajkaik szétváltak az első csók után — Ez igazán pompás volt! , : , , (Vége.) s^sser és b éit I-#.* 11 t á s^a pl raf Ssn, - | Az iHüiáadit no tóvessze Össze másfajta keserű Ka&hatö mindenütt fci-s és Kayy iiveisben, • Scfcmidtöauer kútváttalat Kantárom- | r |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents