Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-10 / 132. (1759.) szám
5 W88 ftnriqs 10, vasárnap. A ruszinszkói őslakos masyarsis és ruszinsás panaszai Scofus Viator előtt megköszönte a memorandumot, ígérte, hogy azt át fogja tanulmányozni s kijelentette, neki nincs hatalma ahhoz, hogy az elbocsátottak ügyének rendeztetésóben aktív részt vegyen, de amennyiben alkalma nyílik arra, jó siót fog szólni érdekükben. Az angol propagandista professzor adatgyűjtése a kisebbség! problémáról Ruszlnszkűban—Kártyák ruszin képviselő beszélgetése Seton Watsonnal Ungvár, juLas 8. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Scotus Viator, az előkelő idegen, a ruszinszkói kormányzóság „gondoskodása", folytán Ungváron senkit se látogatott meg, hanem névre szóló levelekkel hívta meg magához azokat, akivel tárgyalni akart, a Korona szállóbeli lakására. Scotus Viator — bevallott célja szerint — csupán „tanulmányúton" van, melynek eredményét egy kiadan- 'dó könyvében fogjuk viszontlátni. Az ellenzéki magyar és ruszin pártok meghívott ve- \ zetői eleget tettek a meghívásnak, nehogy valamikor is azt mondhassák a magyarság és rusziuiság ellenségei, hogy vezetőik ezekben a válságos történelmi időikben nem ragadtak meg minden kínálkozó alkalmat a nép sérelmeinek feltárására. A magyarság vezérel Scoftus Viadornál ÍA raszinszkói magyarság képviseletében szerdán Korláth Endre dr. magyar nemzeti párti képviselő, Kerekes István dr., az országos keres ztényszocialista párt ruszinszkói szervezetének elnöke és R. Vozáry Aladár, magyar nemzeti párti ügyvezető főtitkár látogatta meg Scotus Viatort. Korláth Endre részletesen tájékoztata a ruszinszkói viszonyokról és a magyarság sérelmeiről s tájékoztatójában a következő tárgyakat merítette ki: az autonómia Halogatása, a közigazgatási, nyelvi, kulturális és vallási sérelmek, az illetőségi és áWctmpölgá>rsági k^vl^s visszásságai, a földreform, a tisztviselői kérdés, gazdasági sérelmek és az adóztatás. Előadásához R. Vozáry Aladár érdekes dokumentumokat mutatott be a Skót Utazónak. A félórára szabott, de két órára elhúzódott beszélgetés ideje nem bizonyult elégnek az egész sérelmi anyag bemutatására s ezért Scotus Viator csütörtökön újból magához kérette Korláth Endre dr. képviselőt, Egry Ferenc szenátort, Kerekes István dr. pártelnököt s R. Vozáry Aladár ügyvezető főtitkárt. Ez alkalommal Korláth képviselő és Vozáry Ismertette a pőnzbeváltások ügyét és egyéb gazdasági kérdéseket, az illetőségi és államr polgársági sérelmek legkirívóbb eseteit. Scotus Viator az előadottakról följegyzéseket tett magának s számos kérdést tett valamennyi vendéghez, néha ellenvetéseket tett, de általánosító megjegyzésektől tartózkodott. Kijelentette, hogy a magyarság náfatvoM vezetőivel továbbra is fönn akarja tartani az összeköttetést s az infQrmálájst nem tekinti befejezettnek. Pénteken Scotus Viator Kőrösmezőre utazott. Oda s vissza utaztában Máramaros és Ugocsa egyes helyein fog beszélgetéseket folytatni. Szombaton visszamegy Ungvárra, vasárnap Munkácsra jön és résztvesz a szo- kolünnepségeken. Munkácson a város részéről Petrigalla dr., Nedeczey, Pejse polgár- mesterek fogják fogadni, de Munkácson további beszélgetéseket már nem fog folytatni. Kurlyák Scotus Viatornál Alkalmunk volt Kurtyákkal erről a látogatásról beszélgetni, aki a következőket mondotta: — Elsősorban is bejelentettem Scotus Viatornak, hogy én a saint gernvaini békeszerződés alapján állva rendületlenül követelem Ruszinszkó autonómiájának életbeléptetését. — A közigazgatási reformtörvénynek ltu- szinszikőra való alkalmi zásával kacsolatban leszögeztem, hogy ez ellen már a parlamentben tiltakojiain, mert ez a törvény éppen az ellenkezője az autonómiának, tekintettel a többek között arra, hogy a negyven tagú szojm helyett csak tizenkét tagot választhatunk, melynek élén a prágai kormány által kinevezett elnök áll, ak:. nem az országos képviselőtestületnek, de a belügyi kormányzatnak felelős. — A határkérdésben rámutattam arra a követelésünkre, amellyel Ruszinszkó határait a Poprádnál kívánjuk megvonni. mert tűrhetetlen az, hogy az Ungon túl, nyugat felé, 175 ruszin községet erőszakkal el- szlovákositanak, valamint az is tűrhetetlen, hogy a román impérium alá került ruszin községeket elrománositsák. A ruszin községek harmadik részében most folyik a legádázabb csehesités, amennyiben két év alatt körülbelül kilencven cseh iskolát állítottak fel. Ez a három részre való tagozódás a ruszin nép halálát jelenti. — Rámutattam arra, hogy az összes hivatalokban cseh a hivatalos nyelv és a ruszin tisztviselőket sorra elbocsátják. — Majdnem minden községben cseh a jegyző, a segédjegyző, a csendőr és a finánc. Ezek mind a cseh agrárpárt szolgálatában állanak és választások idején ennek a pártnak hivatalos agitátorai. — Különösen a legrosszabb helyzetbe került romániai ruszin községek helyzetét ecselteltem. Példát hoztam fel, hogy Pálosremetén még a templomban is román nyelven megy az istentisztelet s az iskolában ruszin helyett románul tanítanak. Ezzel szemben a románok szigorlton ellenőrzik a Podkarpatska Rusban lévő néhány román község nyelvi jogait. Étinek tulajdonítható, hogy román tanügyi hatóságok a podkarpatska ruszi „skolni odgyill'aiP* egyeirétve meglátogatják az itteni román községeket és iskolákat, ellenőrzendő a nyelvi jogok épségben tartását. — Tekintettel pedig arra, hogy Scotus Viator eddig nem foglalkozott Podkarpatska Rus ügyeivel, tehát nem is ismeri az itteni viszonyokat, felajánlottam neki, hogy tó megyek vele a ruszin falvakba. Hogy lássad ruszin népet, amelytől azon a cimen vonják meg az autonómiát, mert éretlennek tartják a% önkormányzatra, pedig akkor, amikor csatlakoztak, egyáltalán nem voltak „éretlenek“. — Ez ellen a beállítás ellen természetesen tiltakoztam és rámutattam a tanitóhiány- ra, melyet mesterségesen idéznek elő azzal, hogy numerus clausust állítanak fel a ruszin tanítóképzőkben, melynek értelmében negyvennél több tanítójelöltet egyetlen képzőbe sem szabad felvenni. — Ezzel a pótlást lehetetlenné teszik és igazolni igyekszenek azt, hogy Podkarpatska Rusnak csehországi tanítókra van szüksége. Ezzel azonban csak a cseh iskolák terjesztésének útját egyengetik. — Végül foglalkoztam a tisztviselőkérdéssel és kértem Scotus Viatort, hogy vegye védelmébe az elnemzetlenitésnek kiszolgál- gáltatott ruszin népet. Sérelmi anyagunkat egyébként angol nyelvű memorandumban adjuk át neki. * A magyar nemzeti- és az országos keresztényszocialista párt vezetői két Ízben is megjelentek Scotus Viatornál, akit a legkime- ritőbben informállak a helyzetről, de az óriási anyagot egy fólnapi tárgyalás után sem voltak képesek ismertetni, igy megígérték, hogy azt írásban fogják a professzornak átnyújtani. Az eG&ocsétottak Scotus Viatornál Az ungvári elbocsátott tisztviselők és (közalkalmazottak csütörtökön délután egy deputációval keresték fel Scotus Viatort. Scotus Viator R. Vozáry Aladárt kérte fel arra, hogy legyen vele az elbocsátottakkal való beszélgetésnél. Az elbocsátottak egy memorandumot adtak át s kérték Scotus Viatort, hogy igazságos ügyüket támogassa. Scotus Viator Scotus Viator további ruszinszkói útja Csütörtök délelőtt körülbelül 80 ember, főként ujságiró gyűlt össze a Koronában, hogy a kormányzóságtól kapott meghívás alapján beszéljenek Scotus Viatorral. A ruszin újságírók, mintegy húszán, mint halljuk, mind ellenzéki megnyilatkozásokat tettek előtte. A kormánypárti „magyar" laptulajdonosok külön óhajtottak beszélni Scotus Viator- ral. Havas az állampolgársági kérdésről és tanügyi dolgokról beszélt. Scotus Viator azt mondotta, hogy az állampolgársági ügyeket alaposan ismeri. Visnyovszky „magyar" cseh agrár lapszerkesztő egy memorandumot adott át Scotus Viatornak. Visnyovszky és Bálint élőszóval tiltakoztak a ruszinszkói autonómia életbeléptetése ellen, mondván, hogy ha azt éltebeléptetnék, a ruszinok elnyomnák a magyarokat. Zseltvay Viktor ruszin szerkesztő a következőket mondotta >el Scotus Viatornak: „Az iskolában, ahol tanitok, megkérdeztem a gyermekeket, tudják-e ki Scotus Viator? — A gyerekek egyhangúan azt mondották: — a cseh Rothermere." Scotus Viator erre megjegyezte: — Nem egészen. Minden gondos anya ügyed arra, hogy lánya kelengyéjének ágy- és fehérneműje tradiciószerü családi szokás szerint védjeggyel ellátott anyagból készüljön. Figyeljünk a enti fvédjegyre. A LEGSZEBB EMLÉK Ma: MÓRICZ A kávéház asztalánál az ezredes komolyan s nyugodtan ül. Csupa öreg magyar ur ül az asztalnál; ez egy sziget a régi Magyar- országból — Most mondok neked egy témát, — azt ird meg. — Az adomát mondd el, a királyról, — szólt az egyetemi tanár, aki az asztalfőn ült s kis pipájából vékony kis füstöket eresztett. — Azt ismerik. — Mondd csak el. — Galgóczy tábornok egyszer azt a parancsot kapta, hogy valami utat építsen meg. eMgcsinálta s felküldte a Kriegsminiszternek az elszámolást, hogy: „Utat építettem, húszezer forintba került." De a minisztérium meg volt döbbenve, ez nem elszámolás. Illő tisztelettel leiratot küldtek tehát neki, hogy mégis valami részletezést csináljon, igy nem lehet elszámolni. Erre ő ezt válaszolta: „Bevétel útépítésre húszezer forint, kiadás útépítésre húszezer forint. Aki nem hiszi, szamár. Galgóczy s. k.“ Nagy nevetés. Az arcok kiderülnek, a szemek csillognak, az öreg urak, köztük egy tábornok, égy miniszter, egy öreg földbirtokos, visszaélik a régi jó időket. Az ezredes folytatta: — Erre nagy megrökönyödés lett a minisztériumban. A Hadügyminiszter nem tudott mit csinálni, referált róla a Királynak. A király meg nagyon szerette Galgóczyt s nézi a levelet. Nézi, nézi, akkor azt mondja: „Én hiszem . . . maga nem?" A nevetés még nagyobb lesz. — No, de ne ezt ird meg, — mondja az ezredes — hanem, amit most elmondok S ezzel komolyan hozzáfogott a csöndes előadáshoz. — Azt hiszem, 1905-ben volt, mikor az OTOsz-japán háború volt, én Tarnowban állomásoztam Galíciában. Hadgyakorlat volt s kint voltunk valahol egy kis orosz faluban. Hát behoznak egyszer egy zsidóasszonyt, aki valami igen nagy szerencsétlenségben volt. Nem emlékszem már, csak nagyon szép volt, hát megesett rajta a szivem- Özvegyen maradt s belegabalyodott a hadvonalba s nem tudott bejutni többet a városba a szüleihez s éppen pogrom volt a vidéken, hát nem is mert mozdulni. No, gondoltam, reglama ellenére majd segítek rajta. Volt nekem egy Blum nevű irodai őrmesterem, behivattam s azt mondtam neki: „Nézze, Blum, itt van ez az asszony, ezt nekem most le kellene tartóztatnom s akkor isten tudja, meddig fog még kínlódni, hanem én azt gondoltam, hogy segítek rajta. Én a nyilvánosság előtt le fogom szidni, hogy ez egy kémnő, akit főbe kell lövetni, de ezt csak az ezredparancsnokiágon dönthetik el, maga beülteti egy kocsiba s elviszi Tarnowba. Az osztán a maga dolga, hogy hogy fogja szabadlábra ereszteni. így is volt. A legkeményebben leszidtam a nőt, hogy ez egy kém, s vigyázzon mindenki, mert ilyenekkel tele van a vidék s mindenkit el kell fogni, aki gyanús. Be is ültették egy forspontba, a Blum őrmester mellé ült s elmentek. Én egyebet nem tudtam s aztán nem is kérdezősködtem felőle. Hanem egyszer csak kapok én egy bécsi lapban egy rettenetes támadást. Hogy ez meg ez a hadnagy, itt meg itt, hun őseihez méltóan bestiális módon agyonlövetett egy ártatlan nőt, minden vizsgálat nélkül, mint kémet. Mi az ördög, erre válaszolni kell valahogy. Behívatom a Blumot. — Emlékszik maga arra a nőre, akit mi Tarnow körül elfogtunk s én magának adtam megbízást, hogy szállítsa be a városba? — Emlékszem, hadnagy ur. — Mi lett avval a nővel? — Alázatosan jelentem, én abba a nőbe beleszerettem s feleségül is vettem. — Hát akkor most mit csinálunk? Mutatom neki a cikket. A Blum elolvassa. Azt mondja: — Hadnagy urnák alázatosan jelentem, ezt nem lehet máskép elintézni, mert az én nőm hírnevének csak ártana a dolog, ha nyilvánosságra hozzuk, csak úgy, hogy tessék vizsgálatot tartani s mindent az én nyakamba sózni. — Jó. Elrendeltem a vizsgálatot, az szabályszerűen lefolyik, a Blumot kihallgatják s ő azt vallja, hogy ő a nőt annak idején beszállította Tarnowba, a nő azonban útközben lekéred- zett a kocsiról s az éj homályában megszökött. Az iratok fel lettek terjesztve s az ügy ezzel el is aludt. Én az egész dolgot aztán szépen el is felejtettem, hanem egyszer hét év múlva a névnapomra kapok egy levelet. Kis gyerek irta, nagy kerek betűkkel, látszott, hogy az anyja fogta a kezét s abban nekem az mindenféle szerencsét kívánt s névnapomra boldogságot. A levél alá volt irva: Blum Salamon. # Hát akkor nagyon jó lesett. Nagyon megmelegedett a szivem. Minden eszembe jutott Ennek a gyereknek a létrejöttéhez én is hozzájárultam egy jócselekedettel. Ezt ird meg! . . . — Nagyon szép, — mondta az egész társaság. Meghatottság volt egy pillanatra az öreg urak arcán s szemében. — Nagyon szép, — ismételték. Az ezredes egyet szippantott a szivarjából. — Még akkor nem volt olyan zsidóellenes hangulat Magyarországon . . . Legyintett. — Ezt meg kell irni, — mondták az öreg urak. — Ez nagyon szép. — Meg kell azt írni, — mondta a tábornok — névvel: ahogy volt. — No nem, — mondta az ezredes — névvel nem. Nem olyan nagy dolog, hogy a nevet is. Csak a történet sokszor eszembe jutott, nagyon jó emlékem nekem. Egy percig csönd volt. Bóloirgattak az öreg urak. — Nincs szebb emléke azért öreg embernek, — mondta egy öreg ur — mint ha egy- egy jócselekedetére emlékszik vissza.
