Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-10 / 132. (1759.) szám
^■»E4MilgMfl1J!CT?IiB1V.!ilWikltof.Ji.waBimit HrasesszsjuBsi l928 junius 10, vasárnap, Az országos keresztényszocialista párt 240 református lelkész kongruájáért GpossciiBfilca szenátor és társas iftterpsiiácGótoan sürgeSíSc a magyar református lelkészek 19-29-20 évi áSSamsegéSyének kiutalását Grosschmid Géza dr. az országos keresz- fényszociaíista párt szenátora az iskolaügyi és nemzetmüvelődési miniszterhez a szlovénekéi református lelkészek 1919-20-ra járó, eddig visszatartott államsegélyének kiutalása tárgyában a következő interpellációt intézte. „Miniszter url A békeszerződésiek és a csehszlovák köztársaság alaptörvénye biztosítják a vallásfelekezetek és ezzel az egyházak egyenjogúságát. Ezen az alapon nyugodott az 1898. évi régi magyar kongnia törvény is, amelynedv alapján az összes bevett vallásfelekezetek lelkészeinek államsegélyét 1925. december 31-ig fizették. Ezt az elvet tartja fenn az uj kongrua törvény is és bár bizonyára politikai okokból előfordul ugyan, hogy más felekezetű lelkészek kengruáját is — rendszerint alaptalannak bizonyult okokból időnként megvonják, általában azonban a róm. kath., gör. kath., evangélikus, izraelita egyházak lelkészei, valamint a szlovák egyházakban működő református lelkészek közül néhányan az államsegélyeket továbbra is megkapták és ezidőszerint is kapják. Generális kivételt csupán mintegy 240 magyar református lelkész képez, akik az 1919. és 1920. évekre járó államsegélyüket (kongrua) nemcsak hogy meg nem kapták, de az ennek kiutalása tárgyában benyújtott kérvényeik mai napig is elintézetlenül fekszenek a minisztériumban s igy még ahhoz sincs módjuk és joguk, hogy a netalán elutasító határozat ellen panasszal éljenek a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz. Ez az eljárás a legnagyobb mértékben méltánytalan. Méltánytalan pedig azért, mert az érdekelt lelkészek túlnyomó része nagyon is szegény ember, aki kölcsönnel volt kénytelen fedezni ezen kiesett jövedelmét addig, amíg törvényes illetménye ki lesz utalva. Az azóta eltelt hosszú idő óta járó kamatok terhe pedig a legnagyobb nélkülözések forrásává vált rájuk nézve. Ez az eljárás azonban nemcsak méltánytalan, de törvényellenes is, mert az 1919. és 1920. évi állami költségvetésbe ezen összegek be voltak állítva s igy mind ezideig való visszatartásuk teljesen jogtalannak iss mutatkozik. Nem jogos ugyanis ez a régi törvény szerint is járó és a költségvetésben — mint említettem — elfogadott és megállapított állami segélyek visszatartása azért, mert a szlovenszkói református egyház, illetve annak leikészi kara állampolgári kötelezettségének mindenben eleget tett. A békeszerződések megkötése után ugyanis, 1920 év nyarán valamennyi szlovenszkói református egyházmegye, 1920 őszén pedig a két szlovenszkói református egyházkerület gyűlése egyhangúan utasította lelkészeit a csehszlovák köztársaság iránti hüségfogada- lom letételére, de ez tőlük csak a kormány és az egyetemes Egyház közötti tárgyalások befejezése után lett kivéve, amikor is az ösz- szes lelkészek és gondnokok az esküt le is tették. Az államsegély úgy az érvényben levő régi törvény, valamint a békészerződés értelmében is azonban nem ezen időponttól kezdve jár, annak nem ez a forrása, hanem a lelkészi állás betöltésének természetszerű folyománya és az államfordulat időpontjától kezdve esedékes. iskolai és nemzetmüvelődési miniszter úrtól az elmaradt államsegélyek kiutalását kérték, biztató ígéretet nyertek s ez alapon nyújtották be újabb kiutalást sürgető, mindmáig elintézést nem nyert kérvényeiket. Mindezek alapján tisztelettel kérdem a | Miniszter Urat: 1. Van-e tudomása arról, hogy j a kérvények mindezideig elintézve nem lettek? 2. Hajlandó-e utasítani az illetékes ügyosztályt e beadványok azonnali elintézésére és ezzel kapcsolatban 3. hajlandó-e intézkedni az iránt, hogy az 1919. és 1920. évre visszatartott államsegély a kérvény ező, mintegy 240 szlovenszkói református lelkésznek haladéktalanul kifizettessék ? “ ______V_____________ ÉL ETRE, HALÁLRA írta: Márai Sándor Tudatában volt ennek a kormány is, mert amikor az 1925. évben az érdekeltek az akkori Ez egy konfekdiőüzlet a Körút vidékéin, ahová befáradtam egy olcsó esőkabátért. Az ember szívesebbéin veszi az ilyesmit Londonban Brow-uál a Paill Mállón, vagy Barolaynál Pórusban. Azt hiszem, előkelő ember nem is szívesen. Vallja be, bogy a kabátját nem Brown-nál vette, hanem a magyar Barnáméi, vagy Braunnál, szóval a Ráköczi- sitreeten, vagy az Erzsiébe!-boulervardon. A kabát különben, éppien olyan jó s jelentékenyen olcsóbb, mint a Pali Mállón, aimi szintién szempont s nekem különben is mindegy, hol veszem, mert nem vagyok előkelő ember. Az üzleten átestünk, a kabát elindul sorsára, hogy szolgálatomban egyéni életet éljen. Eddig ott élt a nagy karómban, fiatal és üde kabátok között, betöretlenüL, tétlenül és felelőtlenül, hallgatta az öregebb kabátok tanácsait, csendesen létezett az lélő és halott dolgok létező mindenségiében, — most, mnég néhány perc s egy pónyvávat előrántották az életbe, mindjárt ki fog lépni az utcára s dolgozni kezd, betörik, végzi a munkáját, lohol, ázik és kopik, mint a gazdája, míg gebe nem lesz belőle, míg a végén el fogom dobni rongynak, ahogy engem el' fog dobná az Mién. Mindez csak percek kérdése, mert a kabát miég makrancos, a Vállán igazítaná kell egy gondolatot. Hogy van-e tízperoem ? kérdi az eladó. Mondom, hogy végtelenül sok időm van. Erre a kabátot egy markos szolga megragadja, viszik a makrancos jószágot bálra a mühetylbe, ahol megpatkolják, vagy bélyeget sütnek reá, vagy tippeket adnak neki az életre, vagy itudomisém, miit csinálnak vele. Nervozusan ülök az üzletben, minden vásárlás ad, azt hiiszem, minden embernek, egy kis ideges ! lökést, valami nyers van mögötte, ha miég olyan halkan történik is, valami emberi, valami bizalmatlanság és valami mérkőzésszerü, két ember összecsapása s ha egy fogkefét veszel', abban áis benne van még a homályos és távoli emléke annak a verekedésnek, amit valamikor egy iaesebb kókuszdióért fiolyitalttulnk fenn a fákon. Az üzlet homályos és hűvös, unalmas és rendes. A kabátok és ruhák, az élet nagy emberi 'komédiájának szimpla és szerény kellékei és kosztümjei, igénytelenül lógnak a falak mellett. Egyszer, az adott üzletmenet mellett ugyan jósokára, de egyszer, a végén, az egész stockot mégiscsak el fogják adni, e ezekből a ruhákból élet lesz, mindennapok maskarája, egy nő feje fog ájult örömmel sáppadozni annak a félbarna komplettnek a vállain, s abban a feketében egy banálisam inszioe- nólt halott fog kivonulni a Farkasrétire. Az embernek az a szédüléséé érzése van egy pillanatra, hogy egy óriási 6Zinház kelléktárában ül, künn tart az előadás, időnként bejön ide egy statiszta és felveszi a kosztümöt. A sztárok Öltözője persze nem itt van. Ez osak konfettié. Mellékszereplők, másod- rangú életTliz perc, nagyságos uram1, — mondja énekelve a segéd, aki tudja, hogy huszonöt perc. ■creme MAMIT gyógyforrás Svaljava, Kuszinszkó a gyomor, belek, húgyhólyag es különösen a légzőszervek hurutos bántalmainál igen jó hatású még akkor is, ha vérzések esete forog fenn. gr Most bejlön kőt szereplő, egy férfi és egy nő, azt a barna ruhát szeretnék látni;, ami künn van a kirakatban. De mutassanak valami mást is. Az asszony fiatal, huszonnyolc-harminc éves, kellemes, kedves magyar arca van, fáradt, izgatott fekete szemei, állapotos is szegényke, rögtön széket hoznak neki, leül, látszik, hogy rendkívül izgatott, mert erről már nagyon régen beszélnek, hogy Lajosnak kell a nyárra egy ruha, de olyan, amit őisszel és hidegebb telek alkalmával is tud hordani, s hogy majd megveszik, ha egyszer felutaznak Pestre. S most minden igy összejön, tegnap érkeztek, ma már utaznak ie vissza, most, este ötkor, s egész nap loholtak é6 rossz villamosokra ültek, poros cipőkkel állnak most itt, csapzottam, a férfi hóna alatt nagy csomag. Minden összejön, most várják a kicsit, de Lajosnak kell az a ruha, már nem járhat így- Szegény, beijedt, izgatott, siető emberek. Lajos, azt hiszem, hivatalnok. Az Isten tudja, miből élnek az emberek, valami dijunk ez, vagy magánhlivetainok, könyvelő, ilyesféle. A foglalkozása szint elen, nem ütötte rá erre az embeiire a testi, Vagy szellemi munka csalhatatlan, elhatározó bélyegét, ez osak úgy ól, szegény, ül valahol és körmöl valamit, amit elébe tesznek, s várja, hogy mi 1-eez és meddig kell még igy ülnie, kissé tanácstalanul. De jobb ember, hivatalnok, aki emberek közé is jár néha, s adnia kell magára. Leteszi a hóna alól a csomagot a pultra, leveszi a kalapját, meg van izzadva a feje, tenyerével törli a homlokát, egyik kezét a csípőjére tieszi, másik kezével a pultnak támaszkodik, egészen kecses igy, látszik, hogy nagyon elfogadott, azért áll ilyen. operett e- pózban. Mintha Vivő-állásba helyezkedne. Mert itt verekedni kell, itt most kezdődik valami, amiben minden benne van, az egész élet mind'en érdeke és nyomorúsága, nagyon kell neki itt vigyáznia, hogy az istenért be ne csapják jó legyen a ruha, s nehogy tliz pengővel drágábban Vigye el, mint amennyivel olcsóbban lehetne. Itt most minden idegét, minden modorát össze kell szednie, mert minden fillér mögött véres élet van, kenyérdara- bok, amiket meg lehet enni, az élet darabkái, amivel spórolni kell, mert itt van már a gyerek, ebben az asszonyban, mellette, s ő a férfid a hős, a maga dlijnok-itudományá/val, neki keli itt két életiért harcolni, tehát borzasztóan kell Vigyázni mindem mozdulatra. En garde, mehet. Olyan heroikusak, olyan szépek, annyira emberek ebben az akcióban, hogy minden figyelmem felébred. Nem is néznek egymásra, a férfi és a nő, ezek már mindent tudnak, mindent megbeszéltek. A lámpákat felgyújtják. Három segéd mozdul meg, az egyik talán a főnök is, mert ez a fölényesebb, aki parancsolgat. Egy sárgaarcu, éjiszafcai pincérre emlékeztető, lassubeszédü öreg segéd vezeti ezt a harcot, ő szól a fiatalabbnak, hogy hozzák be azt a ruhát. Mert őket sem kell félteni, ezt a három embert, akik itt ülnek ebben az üzletben. Nekik is ez az életük. Nem hiszem, hogy ez százéves üzlet, nem udvari szállítók ezek. Az a fajta üzlet ez, aminek az élete bele van kalkulálva egy kormányprogramban az elhullók és kivándorlók kontingensébe. El kell hulllamiiok és ki kell vándorol- niiok. Die nem akarnak elhullani és nem akarnak kivándorolni, ők már csak szeretnének itt maradni, ezen a vadregényes körúton,' s lehetőleg nem hagyják magukat, nem érzik kontingens-tőit eleknek magúikat. Eszük ágában nincsen elhullani. Eladni minden áron. Nagyon komolyba megy ez, látszik rajtuk. Halk vezényszavak pattognak, minden ember a fedélzeten van, csodálatos precízen dolgoznak. A részleteiben is gyönyörű az egész, ha jól összeveszem, ilyen szépen még nem láttam ezt, igy kit eny észt ve, ilyen elemeire bontva fel ezt az aktust, szinte klinikai pontossággal zajlik le az egész műtét. Óvatosan kerülgetik egymást, az előjáték is nagyon finom, senki nem akar hibát csinálni. A férfi szó nélkül megnézi a ruhát, kézben, dörzsöld a szövetet, ez most az 5 cbanoe-a, amit nem szabad kihagyni, mert a szövet banmészetesen gyenge valami. Aztán a segéd előhoz egy centimétert, s ez most az üzlet dhanoe-a, az első finom pszichológiai gesztus, mert a vevőnek le kell vetnie a kabátját. Itt. már baj van, egy kis feszengés, amin a vevő sok méltósággal iparkodik átesni. Tudniillik lei van izzadva, s az inge háromnapos. Aztán a mancsiettája kemény és szélesebb, mint a fcabát- ujja, s csak nagy ügyeskedéssel lehet lehúzni a kabátot. S most itt^álll, nlégy idegen ember előtt, ebbein a züllött mellényben, amibe be van varrva a pénze s az útlevele, ebben az ingben, s egyáltalában egy kissé levetkőztetve és kiszolgáltatva. A segéd olyan közönnyel vesz mért-éket. mintha mindezt nem is látná: az inget, a mán esettét. Megméri az idegen ember basának kerületiét, a keze imófoz az idegen testen, mindez feszélyező. Az asszony érez valamit, éppen úgy, mint a férfi, mert zavart, gyámoltalan tekintettél néz körül, & egy pillanatra reárn is néz, e szeretnék inteni neki, hogy nem baj, galambom, nincsen semmi baj, értjük mi ezt, csak ne hagyjátok magatokat. Most aztán dolgozni kezd mindenki, mert fel- próbálják a kabátot. Mellénypróbáról. sajnos, több ■ okból szó sem lehet, a vevő nem hajlandó levetni j a mellényét. A kabátot, felhúzzák az idegen bee- | lére, s mind a hárman húzogatni, gyúrni, goim- | holmi 'és modellálni kezdik, mintha itt ógö és földi J erők még segíthetnének. De nem segít semimi. Itt már igazán nem segít semmi. A ruha teljesen re-’; iménytelen. A férfi begombolja mind a bárom gombot, s odaáll a tükör elé. A három alkalmazott most valami gyors tempóban kezd beszélni hozzá, í valami jajgató, s mégis fölényes elragadtatással, hogy hosszú pályájukon ezt még nem is látták, hogy egy ruha rögtön 'igy, kapásból, ilyen csodálatosan álljon valakinek. Ez miég nem is volt, s ■egyhamar nem is igen lesz. Mind a hárman ma- igára hagyják egy pillanatra az idegent, három «! . lépést hátrább vonulnak, s onnan szemlélik össze- í húzott szemekkel ezt a földi tüneményt. Ez csak > egy pillanat. A főnök, nagyon finoman, mintha csak egymás között beszélnének, azt mondja az egyik segédnek, szakszerű mellékesSéggel: — Gombokat fóleentivel kijjebb, Vadnak Ebben kettő a jó: átvevőnek éreznie kell, | hogy itt már mindien megtörtént, a vétel elintézett f ■és visszavonhatatlan realitás, több okból, s főleg, mert a ruha olyan csodálatos és tökéletes, hogy szó sem lehet tárgyalásokról. A másik, hogy a vevőnek éreznie kell, milyen lelkiismeretes és komoly helyen van, ahol törődnek a kuncsaft tál, s bár minden tökéletes és kifogástalan, nem áballaj mák ők maguk megjegyezni egy ilyen kis, de fi- I nem hibát, miint a gorabok fekvését. Az asszony - P •, rögtön beleugrtk, ez a figyelmesség megfogta,ti mert az asszony idegeivel és egész lényével érzékenyebb, s bólint, szinte hálásan, hogy a gombo- í kát féloentival kijeibb. De, bár a ruha kifogástalan, azért felpróbél j ;még nyolc ruhát. Egy számmal nagyobbat és egy Bj 'számmal kisebbet- Zöldet és kéket, bár barnát $ akar. Aztán fölveszi a régi kabátját, és sajnálja,4 hogy váll1>an szíik az eredetű, amit először próbált. í És hónban vág. Ötkor megy a vonatjuk. És nyúl ]- a kalapja Után. Ez megijedt és szeretne elmenni. De most a segédek kezdik Visszaalkasztatíi á ruhákat nagy rudakkal a falra, s közben inkább c csak egymás között beszélgetnek. Az asszony meg van ijedve, a a férfi is igen t; nagy zavarban van. Mert itt most a legfinomabb | és egészen bonyolult pillanat következett el, mt-a kor a vevő feszélyezett, ment úgy érzi, hogy hiába® vette el az üzletemberek idejét, akik közben nagy-fa szerű üzleteket csinálhattak volna, ha nem fog-S lalko'znak vele; beáll az a bonyolult tartozás-érzet® a vevőnél, amit ezek olyan pontosan ismernek, a ja óvatosan mélyítenek, nagyszerűen kiszámított sza-B vakkal. És, hogy este ötig nemcsak egy hónaljat* tudnak kiereszteni, hanem megszabnak és meg-|| varrnak egy egészen uj ruhát is. Pénzről még eddig szó sem esett. Most, egészen mellékesen, a pénzről kezdenek X beszélni. Ez most miár a közelharc. Ez már olyan 9 véres és leplezetlen, hogy egészen izgatott leszek,# amig hallgatom. Ez a konfliktus, ami most már I egymás életére megy, kímélet nélkül, nyersem, 1 ütik és vágják egymást, s ötpercenként lihegve el- j hallgatnak, s az asszony is beleszól, és aztán el- J mennek. És visszajönnek egy pillánál múlva, s meg- I veszik a ruhátTöbb, mint harminc percig tartott J0" Aztán restelkedve és idegenkedve, én is ve- * szem azt a kabátot, vagy mit, s feszélyezetten el- 1 miegyek. Ez a feszélyezeitség később se múlik el, S az utcán se. Egyszerre nevetségesenk éreztem azt, hogy í ezek el fognak hullani és ki fognak vándor ölni. ,i Dehogy fognak. Okosabbak ezek mindenkinél, j Niem hullanak el. A végén eladják a ruhát. Meg is J érdemlik, mert végtelenül okosak és csodálatosan i dolgoznak. Mindien fázisát, ismerik a lelki folyamatnak, I aimii a vevőiben lezajlik. Pereire tudják, mikor mit | és milyen reakcióval lehet mondani. Ezek eladjál^ s az ördög bőrét is. Le a Mappái, miint minden ern- | bér előtt, aki érti a mesterségét. Ezek nem teszik meg senkinek azt a szívességet, hogy elhulljanak. Ez már nem üzleti élet, amit ezek élnek. Ez a háború egyik utolsó haromozd illata, egy offenzi va, amit minden nap, minden órában, újra kezdenek. Életre és halálra. Rost'ellem magam, hogy nem alkudtam. TANK-TABARIN Praha-Vinohrady, Mikovcova 4. A SegSnrmebb bar a Virohradyn 1 Népies árak! Hetenként uj műsor! Népies árak Excentric — Jazzorchester Alapítva 1833. Taíefon 33. Al S > y- ; < " díszni. ö, üveg, porcellán nagykereskedése. 0 KOS1CE. Fő-utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. 4
