Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-09 / 131. (1758.) szám
T>KSGAi/mfi^flRHiiaiag nyu fejlődését előre látta s éppen ezért hozta létré a ki san tantól, mert tudta, hogy az angol és francia politika nem elég garancia a kis államok 'biztonságára. S amíg arról van szó, hogy a rahlotton osztozkodjanak, addig a kisantant egységes. Tomasek elnök: Fölkérem a szónok urat, hogy ilyen kijelentéseket ne használjon. Kallina folytatja: Vájjon akkor is olyan erősen hangoztatni lehet majd ezt az egységet, ha felmerül az a kérdés, hogy Csehszlovákiának és Jugoszláviának Románia biztosíthassa Beszarábdát ? A szónok visszautasítja ÍBenes állításait a békeszerződések revíziójára vonatkozólag. Európa békés fejlődésének alkalmazkodnia kell a megváltozott világ konstellációhoz — úgymond — s ez előbb-ulóbb még is csak szükségessé teszi a béke- szerződéseknek békés utón való megváltoztatását. Aki ennek ellentáM, az aláaknázza a békét, L/Ioyd George bebizonyította, hogy Anglia osaik az akkori erőviszonyok nyomására egyezett bele a 'békeszerződések egyes pontjaiba, de csak azzal a feltétellel, hogy a kellő időben revízióra kerül a sor. Benes külügyminiszter (közbeszól): Bizonyára tudja, hogy Lloyd George ezt kategorikusan megcáfolta. Ez nem igaz. Kallina folytatja: Benes tévedésben van, ha azt hiszi, hogy három német pártnak a ■kormányban való részivé tével megoldódott a szudétanémet kérdés. A német kormánypártok csak annyi egyenjogúságot vívtak ki, hogy miniszteri székhez jutottak. Máskülönben nem változott semmi sem úgy a bel-, mint a külpolitikában. — Benes előtt bizonyára nem ismeretlenek azok a mozgalmak, melyek azt célozzák, hogy Lengyelországnak és Magyarországnak közös határa legyen, s azt is tűni fogja, hogy ez csak Szlovenszfcó rovására történhetik. Az összes nemzetele érdekében kívánatos ' volna, hogy a jövő fejlemények a népek hasznára legyenek. S éppen ezért hibás Benes külpolitikája, amely mindig csak hátra tekint s 'a békeszerződés betűire támaszkodik, a tényleges helyzettel azonban nem számol. A szudéfcanómeí nép részére teljes politikai és nemzeti autonómiát követelünk s csak ilyen utón lehetne egy modus vi- 1 rendit találni, amely úgy a németek, 3 mint a csehek előnyére szolgálna. j Az expozét nem viszi tudomásul. A spartoktodi lsemsw&apista , puccs-fervet leplezett? , Steril kommunista képviselő szerint tel- ! gesen alaptalan Benes optimizmusa. Maga Be- ^ nes beismerte, hogy a lefegyverzés kérdésében nincs előhaladás, hogy a Rajna balpart- jának kiürítéséről csak platouifcus diskussziók Á folynak, s Magyarország egész politikáját a z békeszerződések revíziójára rendezte be. — Mind ezek nem támasszák alá Benes optimizmusát. A szónok kérdi miért nem tett említést Benes a többi államférfiak berlini és főleg római látogatásáról. 1 a Mindezen látogatásoknak az volt a céül- juk, hogy szovjetunió ellen támadó a frontot létesítsenek. a Sajnálattal konstatálja, hogy a miniszter nem ? tett említést sem a litván-lengyel, sem pedig a kínai kérdésről. A népszövetség a béke- t, illúziókkal csak a háborús előkészületeket takargatja. A népek csak szabad államokban i dolgozhatnak a békén eredményesen, már . pedig ez kapitalista államokban lehetetten. . A szónok, állítólagos eredeti, okmányokat ol- - vas fel, amely szerint i egy magasrangu nemzetvédelmi miniszi tériumi tisztviselő a minisztertanácshoz intézett levelében kérte a Spartakiád betiltását, mivel a kommunista párt pueesot készít elő. A tisztviselő egyúttal a puecsterv részleteiről is informálta a minisztertanácsot s azon személyeket is megnevezte, akiket le kell tartóztatni. A minisztertanács a följelentés alapján tiltotta, be a Spartakiádot, s további repraszáliákra is felkészült, sőt egyes hirék szerint fel akarja oszlatni az egész kommunista pártot. A szőnek kijelenti, hogy ez a följelentés minden tárgyi alapot nélkülöz, mert a párt semmiféle puccsot elő nem készít. Parlamenti tudósítónk értesülése szerint a Steril képviselő által felolvasott okmányok nem valódiak. HFmowsky beEemar Magyarországba Hrusovsky cseh nemzeti szocialista képviselő rendes szokásához híven dicshimnuszokat zengodez Benes külpolitikájáról és rámutat arra, hogy a külügyminiszter mindig optimista volt és ma is az, mert reális politikát csakis ideális optimizmussal lehet folytatni. Cech, Kallina és Stern pesszimizmusa érthető, mert ők negativisták. Általában pesszimisták mindazok, akik nem tudták magukat az adott viszonyokba beleélni. Az általános külpolitikai helyzettel kapcsolatban Magyarországról a következőket mondotta: A magyar politikai akciók a békeszerződések revíziójára vonatkozólag veszedelmesek és annál inkább szembetűn őek, ha a magyarok módszereit tekintjük. Vájjon mit tett a mai Magyarország eddig, hogy jóvátegye a háboruelőtti bűneit? Magyarországon a németeknek és szlovákoknak eddig még egyetlenegy iskolájuk sincsen. Magyarország kínai falat állított fel maga körül hogy a külföldi kultúrát és művészetet be ne engedje, az országba. (!) Megmarad tehát a régi Hungária: az elnyomás és a sötétség országa. A szentgotthárdi affér népszövetségi elintézésével meg van elégedve. „Elmúltok a szép napok*1 Svellik cseh néppárti képviselő összehasonlítja Benes expozéját Mussoliuiével és kijelenti, hogy amig Mussolini beszéde nyílt katonai beszéd volt, amely a háboruelőtti porosz marsallok beszédeire emlékeztet, addig Benes expozéja pacifista volt. Mussolini álláspontja Európa szempontjából kevésbé örvendetes, mert Olaszország hatalmát az uj olasz nemzedék militarizmusára építi fel azaz erősen felkészül egy újabb háborúra. A háború óta elmúlt tíz esztendő alatt nagy változások történtek a győző és legyőzött nem/.elek mentalitásában. A régi háborús barátok köréből sokan kiestek, a szövetségesekből ellenségek, az ellenségekből szövetségesek lettek. Elmondható, hogy az államfordulat utáni korszak befejeződött s most egy újabb korszakba lépünk, amelyben az önző nacionalizmus kezd ismét döntő szerephez jutni. Az államfordulat utáni korszak a na|& hatalmaknál is befejeződött és éppen kell arra ügyelni, hogy ez ne jusson i|, gyón kifejezésre a kisantant országaiig Elmúltak már azok a szép napok, amji kor mi még kedvencei voltunk a nagy.jr antantnak. Ennek következtében a csehszlovák külpcjv tikára uj és nehéz feladatok várnak. Az- viszonyok mellett folytatni kell a megért: eddigi politikáját, hogy Csehszlovákia hozzájáruljon ahhoz, hogy a Mussolini éM hangoztatott és húsz éven belül elkövetik zetndő konfliktusokat békés utón lehess* rendezni. Tomásek elnök ezután félbeszakitjao ■vitát, amelvet délután nérv órakor ioí tatnak. 1928 június 9, szombati* Iraisir a trianoni tárgyalásokról A déiutáni ülésen az első szónok Kramár volt, aki visszautasította Kaiina és Stern erős kifejezéseit, mintha a Versailles! béketárgyalásokon „rablásokról" tárgyaltak volna. Figyelmezteti őket, hogy jobban válogassák meg szavaikat, mert hiszen mi mindent vettek volna el a németek a franciáktól és belgáktól, ha ők győztek volna. Ezután foglalkozik Mussolini beszédének a békeszerződések revíziójára vonatkozó részével és örömmel konstatálja, hogy Benes külügyminiszter végre megmondotta eddigi szokásaitól eltérően, hogy mily következményekkel jár a béke- szerződések revíziójának gyakorlati keresztülvitele. Azonban ez nem elég. Kategóriku- san ki kell jelenteni, hogy önként egy talpalatnyi földet sem adunk vissza, amint ezt Osusky követ is kategorikusan kijelentette. A béketárgyalásokon nem adták oda olyan könnyen ezeket a területeket, főleg Csallóközt nem. A franciák egyáltalában nagyon rigorózusan jártak el a béketárgyalásokon. A Csllóköz révén több százezer magyar került a csehszlovák köztársaságba, ami gondolkodóba ejtette az akkori csehszlovák békedelegációt, hogy átvegye-e egyáltalán ezeket a magyarlakta területeket. Végre is hosszabb gondolkodás után ngy döntött, hogy stratégiai szempontból át kell venni a Csallóközt, mert hogyha a Dunát Csehszlovákia kiadja a kezéből, úgy állandóan ki volna téve a támadásoknak és óriási hadsereget kellene készenlétben tartania, ami rengeteg kiadással járna. Le Ront francia tábornok, akinek akkor a határok kérdésében fontos szerepe volt, azt mondotta Kramárnak, ho- a csehek választhatnak. Vagy fogadják el a pozsonyi dunai hidat, vagy pedig a Csallóközt. Mindkettőt azonban nem kaphatják meg. A csehszlovák békede- lesráció hosszabb gondolkodás után a Csallóközt választotta és csak amikor Burgenlandot Ausztriának itélék oda, kapta meg Csehszlovákia Pozsonynál a Duna túlsó partját is. Osusky tehá nagyon helyesen jegyezte meg, hogy önként egy talpalatnyi földet sem adunk oda és ezt tudomásul kell venni Magyarország olasz barátainak is, hogy számoljanak ezzel és a kisantan erős és megingathatatlan akarat val, hogy semmiféle korrektúrát nem ena a határokon. Benes a késő esti órákban válaszolj vita folyamán elhangzott beszédekre, aitr lyet csak a holnapi nap folyamán ad ki hivatalos- távirati iroda. A kér. szoc. Bárt uiból sttrsa a Heritád szabályozását Fedor Miklós keresztényszocialista nej zetgyülési képviselő 1927 április havában i terpellációt intézett a közmunkaügyi minit terhez a Hernád folyó Csány, Zsadány, V dasd, Gönyii, Abaujszina, Kenyhec, Migl s melletti szakaszán való szabályozása tárgyban. A közmunkaügyi miniszter 1927 nővén bér 24-én 2725 prez. ai. 1927 szám alatt arr: i értesítette Fedor Miklós nemzetgyűlési kei viselőt, hogy a közmunkaügyi miniszter mi 925-ben hozzá akart fogni a Hernád folyó ezé szakaszának szabályozásához, az érdele- községek azonban a szabályozáshoz a minit tér által kért hozzájárulást megtagadták. A érdekelt községek 1927-ben újból kérvénye; ték a szabályozási tervezet elkészítését s i állam által felállított feltételeket elfogadtál A miniszteri válasz szerint a minisztériui utasította a kassai kultúrmérnöki hivatal hogy a tervezet elkészítéséhez azonnal fögitt bozzá. Miután ez év tavaszán, illetve az elírni napokban a Hernád ezen a szakaszon ujbi elöntött körülbelül 5000 hold kulturfölde Fedor Miklós keresztényszocialista nemzé gyűlési képviselő a tényállást közölte a k<ff munkaügyi miniszterrel és felhívta a figyel mét arra, hogy az árvíz az érdekelt községe egész termését tönkretette s arra kérte a. na nisztert, hogy a Hernád szabályozását eze: a szakaszon a legsürgősebben rendelje el é hogy a szabályozási munkálatokat még ez é\ ben fejezzék be. xr Szebb és olcsóbb ajándékot nem vehet gyet mekének, mint a Tapsifüles nyuszika. Borzalmak kastélya — BöNöűYl KEMÉNY — Irta: fdgar Wallace- _ ' ‘ (39) Mikor az autó ©Imént mellette, a katona üd- vőzlelet intett feléje a kezével; s ő nem is törődött a dologgal mindaddig, míg csak híre nem futott az arany rablásnak. — Mit gondol — kérdezte most Reeder: meg volt terhelve az autó? — Mindenesetre, uram, mert nagyon lassan, döcögve ment — felelte a rendőr. — Sok ilyen katonai teherautó jár erre, Sfhoe- burynees felől. Simpson rögtön telefonált a barkingi rendőrállomásra, ahol szintén látták ugyanezt a katonai autót. De ott se vetettek rá ügyet, mert a dockok környékén gyakran megfordulnak az ilyen kocsik. Ugyanezt az autót vagy hozzá hasonlót láttak befutni a Blackwall-alagutba is; de már a greenwichi rendőrség, a Theínse déli partján, nem emlékezett rá, úgy hogy innentől kezdve teljesen nyoma veszett az autónak. — Azt hiszem, hogy csak üres árnyékot kergetünk — vélte Simpson. — Ha az ön teóriája helyes, Reeder — eh, de nem lehet helyes! El se képzelhető, hogy oly hirtelen, váratlanul és észrevétlenül lephették meg az embereinket, hogy azok még csak rá se lőhettek volna a támadókra. Lövést pedig sehol, senki se hallott! — Nem is volt lövöldözés — rázta a fejét mr. Reeder csöndesen. — Akkor hát hova lettek az embereink? ~~ kérdezte Simpson dühösen. — Meghaltak, — felelte mr Reeder csöndesen. Csak Scotland Yardban, a nagy Ötös ta- néí’s élőit feltette ki mr Reeder á teariáí'ét, melyet még a bűntettekkel szemben ugyancsak megedzett férfiak is megborzadva hallgattak. — Flack zsenális vegyész — magyarázta mr Reeder: — ezt már több izíben és nyomatékkai hngasulyoztaim. Ahol az országút a mély bevágáshoz ér, fönt a parton: ezt mr Simpson is látta: egy régimódi öntözőkocsi állt. A nyomozás kiderítette, hogy az az öntözőkocsi sohase volt azé a farmeré, akinek a földjén áll. A kocsi viz tar tójába, amely vastag öntött vas, nagyon könnyű beszivaty- tyuzni és négy-öt atmoszféra nyomással ösz- szepréselni rengeteg mennyiségű mérges gázt, amelyet tetszés szerint lehet aztán kibocsátani a víztartó alábód kivezető vászon- harisnyán. Ha ez a gáz nehezebb, mint a levegő — és ilyen gyilkos gáz a széndioxidon kívül is sók van — akkor, az olyan szélcsöndes időiben, aminő a mai éjszaka is volt, egész szépen és kényelmesen meg lehet vele tölteni azt a mély bevágása útszakaszt, ahol a halott farmert találtuk a Ford-kocsin . . . — Úgy jöttem rá erre — folytatta mr Reeder —, hogy amikor cigarettára gyújtottam, a viasz-gyújtó, amely pedig rendesen végig elég, rögtön elaludt, mintha elfujták volna, mihelyt leesett a földre. Ekkor kipróbáltam a teóriámat és egymásután gyújtogattam a gyújtókat, amelyek azonban, mihelyt 6—8 centimétemyire voltak csak a földtől, nyomban elaludtak. A gyilkos gázt tehát, mivel nehezebb volt, mint a levegő, miég a szél se tudta teljesen kifújni a bevágás mélyebb ré-; szerből. — Cn szerint tehát-,... — szólt közbe a vastag Gordon. — A katasztrófa így történhetett — magyarázta mr Reeder. — A rainhami farmer, aki kora hajnalban indulhatott Ford-kocsiján a város felé, mikor lefutott a mély bevágásba, rögtön elvesztette az eszméletét. A kocsija még íujjhtatolt vagy 20—30 yardnyira, d© mi- j ' vei a farmer már nem kormányozhatta, bele- farolt az árokba és ott, féloldalt fordulva, megrekedt. A páncél-autó, amely a városból jövet éppen szemközt szaladt a keresztben álló autóval, a nagy köd miatt csak az r '.olsó pillán atban vette észre az akadályt. Hogy kikerülje, hirtelen oldalt kanyarodott, de ekkor ■már szintén belekerült a mérges,gáz zónájába, úgy hogy a softfőr elvesztette az eszméletét és nem bírta egyenesre fordítani a kormányt. Az autó tehát nekiment a partnak és ez az egy-két perc untig elég volt arra, hogy a soffőr és detektívek mind megfulladjanak. Flack és cinkosai pedig gázálarcban leszaladtak a partról, beültek az autóba, megfordították s ahogy kijutottak a mély bevágásból ponyvával lekötözték az autót és visszafelé indultak vele.. . . Most csak azt kell kinyomozni, hogy hová mentek. Csönd lett. Az ötös Tanács tagjai némán meredtek egymásra és egyik se merte megtörni a nyomasztó csendet. Végre mr Reeder fölkelt és fáradtan kinyujtózkodva szólalt meg: — Azt hiszem, most meglátogatom miss Beírnám!, hogy megnyugtassam j . . Melyik fogadóba szállásolta el őt, mr Simpson? — Miss Beírna nt? — csodálkozott Simpson. — De hiszen én nem is láttam miss Belmant! XIV. FEJEZET. Margaret Beírnám kóválygó fejjel ült be a kocsiba, mely Larmes Keep rácsos kapuja előtt várt reá. Az ajtó rögtön becsapódott és a kocsi elindult. A leány megpillantotta a férfit, aki már bent ült; a sarokba húzódva, néma mosolygással köszöntötte és csak akkor szólalt meg, mikor a kocsi már némi távolságban járt a kastélytól. — Gra> a nevem — mondta. Mr Re- j ed őrnek nem volt rá alkalma, hogy bem utas- j som Gijray őrmester vagyok. — Mit jelent ez a dolog, mr Gray? A kérdezte Margaret. — Miféle műszer az, ami le kell hoznom . . . Gray zavartan köhögött, ő nem tud seri miféle műszerről. Mr Reeder neki csak azt a; utasítást adta, hogy ültesse be miss Belmaa abba az utóba, mely a domb túlsó felén vá r akozik. — Mr Reeder azt óhajtja, hogy ön autó: menjen Londonba — magyarázta Gray. — Nem tetszett látni valahol Brillt? — Brill? — kérdezte Margaret tün;:dv(| — Kicsoda ez a Brill? Gray megmagyarázta: Két detektív vol? kirendelve őrségnek a kertbe; az egyik í volt, a másik pedig Brill. — De hát mi történt? — kérdezte Mar* garet aggódva. — Tálán valami baj van Far ines Keepben? Voltaképpen nem is volt rá szüksége hogy azt megkérdezze. Abból a tekintetből, amellyel mr Reeder elbúcsúzott tőle, kiölj vasta, hogy nagy baj van készülőben. — Én bizony nem tudom, miss —- kön- törfalazott Gray. — Csak annyit tudok, hogy a detektivfelügyelő idelent van tizenkét emberrel és ez nagy dolgot jelent. Azt hiszemi mr Reeder ezért is óhajtotta, hogy ön ne legyen itt. Margaret nemcsak „hitte", hanem most: már egészen bizonyosan „tudta" is ezt és ai szive nyugtalanul, szorongva dobogott. — Mi volt hát a Laumes Keep kastél.ij rejtélye? összefüggésben voli-e Ravini eltűnésével? . . . Margaret igyekezett nyugodtanj és logikusan gondolkozni, de az események oly összevisszaságban kavarogtak a fejében, | hogy képtelen volt erre. A kocsi most hirtelen megállt a domb alján és Gray kiugrott belőle. Nem messzire látta az autó két reflektorát; maga a kocsi kissé oldalt állt az országúton. % L
