Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-07 / 130. (1757.) szám
<PRA:<^MAGftARHlRIíAE> 1928 Június 7, esÜtőrtök. A külföldön laké nyugdíjas résiére is teiies összegében folyósítandó a nyugdíj _ A brlinni legfelső bíróság elvi jelentőségű határozata — — Saját tudósítónktól — Szlorenszkó, junius 6. Ismeretes a csehszlovák hatóságoknak az a méltánytalan rendelkezése, amely megtiltja a a csehszlovákiai nyugdíjasok részére a nyugdíj kifizetését, ha azok külföldön tartózkodnak. Ezt nemcsak az állami nyugdíjasokra erőszakolják rá, hanem a magántisztviselőkre is. Különösen az a körülmény, hogy Csehszlovákiának Magyarországgal nincs nyugdijegyezménye, sok fájdalmas vitás esetnek lett a rugójává. Most a. legfelső bíróság elvi döntése ezt az anomáliát me szüntette. Maga a jogpset és az ítélet a következő: W. G. mérnök, aki az egyik szlovenszkói ár- mentesitö társulatnak volt az alkalmazottja, az államfordulat után megvált hivatalától és társulatától, annak nyugdijszabályzafa alapján nyugdíjazását kérte, s egyúttal Magyarországra elköltözött. Nyugdiját megállapították és ki is fizették jódarabig, mig egy ízben a társulatot utasította a íöldmivelésügyi minisztérium, hogy a nyugdíj kifizetést szüntesse be, mig az illető csehszlovák állampolgárságát nem igazolja . A mérnök, mivel a társulat nyugdiját beszüntette, pert indított. Megjegyzendő, hogy az illető ármenfesifö társulat nyugdijszabályzata ugv rendelkezik, ha a nyugdíjas állampolgárságát elveszíti, úgy nyugdíjigénye megszűnik. A felperes mérnök a pert úgy a törvényszék, mint az ítélőtáblán elvesztette és felül vizsgálati kérelemmel fordult a brünni legfelsőbb országos törvényszékhez, mely elvi jelentőségű határozatában az al ó bíróságok Ítéleteit felbontotta és hatálytalanította, s meghagyta a felebbezési bíróságnak, hogy az ügyben ujból eljárjon és uj határozatot hozzon. A megokolás a következő érdekes okfejtéseket Eddig szól az ítélet, megokolása, amely világosan domborítja ki a bíróságnak azt a megállapítását- hogy a nyugdíjigény megállapításánál minden ezzel ellenkező megállapítással szemben is s szerzett jog a mértékadó. Tehát azt, aki a nyugdíjazás követelményeinek megfelel, nyugdíjazni kell, nyugdiját pedig akkor is folyósítani, ha az illető magyar állampolgár és mint ilyen Magyarországon is lakik, nem pedig a köztársaság területén. Nagy megnyugvással vehetik ezt tudomásul a nyugdíjas magántisztviselők, mig az állami nyugdíjasokra tovább is fennáll az \ a tilalom, hogy külföldre nyugdijuk elvonásának terhe alatt nem távozhatnak, Tabarln Palais de Danse u Mysliku e nőmben Prága legnagyobb vállalaté Elsőrangú műsor 1 dél- ét külföldi borok eredeti üvegekben és negyedliterenként Művészi aazofon-orcbester A kőzBnaég tánco ■nauutt-un ha pedig távozni akarnak, erre engedélyt kérni tartoznak. A megadott engedély esetén is elvesztik azonban összes drágasági pótlékaikat a távoliét tartamára. Hogy ez nem helyes és nem méltányos, azt éppen a legfelsőbb bíróság most közölt elvi jelentőségű döntése igazolja. A magyar egyesületek szövetségének a hatturétei komplexumának irányítása Sziklay Ferenc ér. előadása a magyar társadalmi egyesületek rimaszombati kongresszusán — „Csak a kuiiuremh örőkéríéke adhat létjogosultságot nekünk" tartalmazza: A felebbezési bíróság (az Ítélőtábla) helybenhagyva az első birósági (törvényszéki) Ítéletet a felperest keresetével elutasította, melyben az nyugdíj megállapítását, illetve megítélését kérte azon az alapon, hogy az alperes nyugdijszabályzata szerint a nyugdíjra való igény megszűnik, ha a nyugdíjas „magyar állampolgárságát elveszíti" s minthogy ezen rendelkezés az államfordulat folytán úgy értelmezendő, hogy az állampolgárság alatt most a csehszlovák állampolgárság értendő, — felperes viszont beismerte, hogy csehszlovák állampolgárságát igazolni nem tudja, — felperesnek ehhez képest a nyugdíjhoz való Igénye megszűnt. A társulat nyugdijszabályzata szerint a nyugdíjigény megszűnik, amennyiben a nyugdíjas magyar állampolgárságát elveszíti. Ezen rendelkezés azonban a jelen esetben nem alkalmazható. Igaz ugyan, hogy az 1919. évi julius 23-án kelt 449. számú törvény, amelyben a csehszlovák köztársaság védelme van kimondva az összes érvényben hagyott törvényekben előforduló „magyar" szó a „csehszlovák" szóval lett pótolva. A jelen esetben azonban nem arról van szó, hogy a nyug- dijszabályzatban egyedül a „magyar" szó cseréltessék ki a „csehszlovák" szóval. Alperes jogi elve, hogy nyugdíjazott alkalmazottjától megvonja a nyugdijat, ha csak ki nem mutatja, hogy a csehszlovák állampolgárságot megszerezte. Ezzel azonban az alperes olyas valamit magyaráz bele a nyugdijszabályzatra vonatkozó rendelkezésébe, amelyek abban nem is foglal- t 4nák s tekintve az időpontot, amelyben ezen nyugdijszabályzat keletkezett, abba természetszerűleg fel sem vétethetett. Az említeti nyxigűíjigényt, illetve annwk további fenn állását nem lehet ez alUdknctZ'M álfampolgárságának kérdésétől függővé tenni. A magyar állampolgárság figyelembe nem jöhet, mert az az államalakulat következtében megváltozott, de viszont a csehszlovák állampolgárság sem, mert ez által az kivántatott volna I „Minden nemzet -annyit ér, amennyi emberi értéket a kultúrája képvisel". Bocsánatot kell kérnem, hogy evvel a sokszor elmondott s így már szinte frázissá koptatott mondással kezdem el a Cs. M. T. E. Sz.-nek dolgát, ne tes-Sék meijedfii, hogy nagyképűen Adómnál, Évánál kezdem, hamarosan célban leszek. Innen kell kezdenem, mert csak az emberi értékek helyes megvilágítása mutathatja meg nekünk az igaz utat. Ma valahogy devalválódtak az emberi értékek. Mi még hisszük, mert úgy tanultuk, hogy a kultúra eredményei: a vallás, a költészet, a művészet, tudomány, szóval a szellemi alkotások a legnemesebb emberi megnyilvánulások, de az élet ma általában azt tanítja magáról, hogy fizikai erők mozgatják s mindenek fölött anyagi érdekek küzdelméből tevődik össze. Mi hiszünk a kultúra örök békéjében s a mai világ harcot hirdet egymás között — egymás ellen a civilizáció nevében. Kinek van. igaza? Igaz-e, hogy bekövetkezett véglegesen és visszavonhatatlanul a szellemiség csődje? Igaz-e, hogy szükségszerüleg kicserélődtek; az élet órtékforgalmai ? Legszentebb a meggyőződésem, hogy nem. A devalváció kortünet, de egyúttal kór- tünet is. Az ilyen értékki cserélődés nem az első az emberiség történetéiben s valahányszor bekövetkezett a múltban, — történelem távlatából nézve a dolgokat, megállapithatjuk, — mindég beteg korok szimptómája s földet megrázó forradalmak előjele volt. A maihoz hasonló kulturhanyatlás mindég depressziót jelentett, mely vihart jósolt. És a viharok lezajlása után a megtisztult élet mindég visszatért a kultúra örök ideáljaihoz, az igazi emberi értékekhez, melyek formájukban lehettek ujubbszeriiek, de lényegükben semmi változást nem mutatnak azóta, amióta az ember mint kulturlény él a földön. Romok közül, törmelékekben ásta ki az eltemetet kincseket s azokból építette a jövőjét. Ma két kulturfejlődés közé ékelődött átmeneti kornak vagyunk tragikusan a kor-társai. A romboló forradalomból is kaptunk Ízelítőt, de nagy tévedés azt hinni, hogy letudtuk egészen. Amit megszenvedtünk, csak előszele volt a javának, a -kissé elült forgatag csak a romboló elemek erőgyűjtése. A mai kulturváilsógnak elöbb-utóbb egy uj, üszmltabb kulturí ettendüiésbe kell fordulnia, csak az a kérdés, hogy mi hozza meg a megváltást, a fenyegető forradalom-e, vagy meg, hogy a nyugdíjasok csehszlovák állampolgárságot szerezzenek, hogy a nyugdíjszabályzat követelményeinek megfelelhessenek. Ezért abból az okból, hogy felperesnek nincsen csehszlovák állampolgársága, a kereset el nem utasítható. Minthogy a felebbezési bíróság elfoglalt jogi álláspontja szerint a tényállást meg nem állapította s azt sem állapította meg, hogy az 50 százalékos drágasági pótlék a felperesnek csak oly feltétel alatt utalványoztaíott, hogy csehszlovák egy egészségesen irányított fejlődés. Ha a kor szimptómáit nézzük, semmi remény a békés megoldásra. Vihar elé harangozunk, akik fcövetkezteni tudunk a jelenségekből s pusztába kiáltjuk a félelmünket. Az egész világ vakon rohan a vész felé, mint any- nyi-szor a történelem folyamán, pedig lenne -egy óriási előnyük a múlttal szemben, az, hogy példáik állnak előttünk, amelyekből okulhatnánk 1 Nemcsak a történelem tanulságai, de az előttünk lezajlott próba forradaloméi is. Ha öntudatosan, az örök értékeket megbecsülve állanánk szembe a hi percivilizációba fajuló kultúra önmagát pusztító áradatával, a válság viharára legalább rákészülhetnénk, nem kapna el m eglepet ésszerüleg, — mint a közel múltban le. Jól tudom, hogy mi, kis nemzet kicsi töredéke, ha még annyira hiszünk is a kultur- értékek örök igazában, ha még annyira megfeszített erővel dolgozunk is a gátakon, nem tudjuk megállítani a nagy világ szédítő rohanását a vész felé. Jól tudom, hogy aki ma nem üzletnek veszi az életet, az erősen ráfizet, mert. kíméletlenül letiporja az önzés s ráadásul ábrán dobónak csúfolja azt, aki szépért, jóért tud lelke-_ fiedaxt, De éppen azért, mén kis nemzet kicsi t töredéke vagyunk, minket nem védhet a t nagy népek tömegrendje, csak a kultur- 1 erők örökértéke adhat létjogosultságot ne- ; künk, ha majd számadásra szólítanak. ? Jól tudom azt is, hogy az egész világ kór- tünetein kívül megvannak a mi külön bajaink ■ is. A szegénység, mely mindenkit az élettől s való elvonatkózásra kényszerít. A kenyérgond, mely földre sújt s elvonja érdeklődésiin• két magasabb célok elől. A fáradság, mely fá- > sulttá tesz minden szép és nemes iránt. Szét- szói’ódottsá’gunk, mely nem engedi, hogy egy- 1 másra találjanak a leikeink. — Máscéluság- egyének és hegy-völgyek által elválasztott L embercsoportok közt. — Idegen istenek, me• lyeket mi magunk állítottunk elibénk s rae■ lyek elvonják figyelmünket az igazságtól. S ■ mindennek talán végső oka nemzeti létünk fe- ; nyegetettsége, mely büntetlenül szakadt reánk váratlanul. Sok a veszély, nyomott az élet. Ha engedjük, hogy minden ránk nehezüljön, meg- rosik adunk alatta 6 ha kisüt az igazság napja, nem lesz, akinek süssön. Erőnk teljes meg- feszátéssel állnunk kell a vészben, hinni magunkban és könnyű, vigasztaló lesz a munka! A kisebbségi sorsra ítélt nemzeteknek egy és újra csak egy óriási feladatuk lehet, őrizni és ápolni, fejleszteni a kutur- értékeit. Ebben is állanak előttünk megvilágosiitó példák. Ott van a sorsban és jellemben rokon lengyel nemzet, mely másfél évszázadon keresztül háromfelé szakítva, idegen hatalmasságok zsarnok uralma alá szorítva is meg tudta őrizni nemzeti jellegét, amíg feljött az ő napja. Ott van a fajban és nyelvben rokon finn nemzet, mely nyolc évszázadon kérésziül élt előbb svéd, majd orosz uralom alatt, szinte történelmi jogát is elvesztette az önállóságra s nemzeti kultúrájának fejlettsége adta vissza neki azl. Jól tudom azt is, hogy minden vállalkozásunk közt a kultúránk fejlesztése a legnehezebb munka. Mi is csak a régi egységes magyarság kultur- értélkeinek törmelékeit tudtuk kimenteni a nagy összeomlásból. Azok közt sem volt majd semmi, amit alapul vettünk volna az építéshez. Vidék voltunk, mely nem szokta meg, hogy a maga lábán álljon. A gondolatvilágunk más irányba terelődött. ' intenzív kulturéletliez, melyre kisebbségi sor-, sónkban rá vagyunk kényszerítve, szervezetekre, még pedig országos szervezetekre van szükségülik.. Addig, amig a kormányhatalom más szervezeteket, mint politikaiakat nem engedélyezett s nem engedélyez, ezeknek kellett váilalniok a kulturális munkát. Kimondom, hogy ez nem egészséges állapot s a politikai szervezetek kulturális működé-1 sének legfőbb célja az lehet, hogy megszűnjék, vagyis, hogy igyekezzenek kulturszervezeteik helyébe oly politikától távol álló szervezeteket létesíteni, melyek a munkát átvegyék. Ennek a munkának elősegítése volt az ellenzéki pártok volt közös bizottsága által felállított kulturreferátus célja és részben már be is váltott feladata. Mik lehetnek már most azok a működési1 ágak, amelyeket az egész életünket átfogó kulturális munka megkövetel? Mindenek előtt az általános, iskolán kívüli népművelés. Ezt a Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egyesület van hivatva megoldani, melynek alakulása 1925-ben Komáromban történt meg s alapszabályaink jóváhagyása csak napok kérdése lehet. Az irodalmi országos szervezkedést a Kazinczy Társaság vállalta, mely —. bár a minisztérium eddig nem járult hozzá, — a belföldi könyvtermelés megindításával, egy kiadóvállalat létesítésével bebizonyította életrevalóságát. A többi művészeti ágak közül: színészetünket a Szinpártolő Egyesület segíti és támogatja. Dalosügyünket a már jóváhagyott alapszabályokkal rendelkező Dalosszövetség van hivatva fejleszteni. A tudományos élet vezetését a komáromi Jókai Egyesület vállalta magára, mely már határozatot is hozott egy tudományos folyóirat kiadását illetőleg. A magyar nők kulturális és népnevelő munkába való bevonását az 1925. év őszén megalakult Magyar Nők Munka Egyesülete fogja megoldani. Egy hiányzott eddig az alapok kiépítéséből, a kultúra igazi hordozójának, a városi intelligenciának országos megszervezése. Ezt célozza a ma elinduló munka. A társadalmi egyesületek, — mindegyik a maga hatáskörében, — eddig is megtették a magukét s a vidéki kaszinók, a nemes szórakozások etab- lissementjeiből eddig is a kultúra templomaivá flvfltndfflk sok helven. 4 állampolgárságát kimutatja: azért az ítéletet fel kellett oldani" 8 a felebbezési bíróságnak meghagyni, hogy tovább eljárjon s azután úgy az ügyben magában, mint a költségek viselésének kérdésében” újból hozzon határozatot. 1 Csak egy hiányzott: a föltétlenül szükséges összhang és együttműködés az egymástól elszigetelt, az egymástól úgyszólván nem is tudó társadalmi egyesületek közt. A társadalmi egyesületek kulturmunká- ja, annak intenzitása és nívója jórészt attól függött eddig, van-e a városban egy vagy több áldozatos, kulturhitben élő egyéniség, aki szabadidejét a köznek áldozza. Ahol nem akadt ilyen, ott megállt vagy el sem indult a munka. Ezen is segíteni akar a Szövetség. Rajta keresztül kicserélődhetnek a gondolatok, akinek van, mit adjon, odaadja, aki rászorult, elfogadja. A központul kiválasztott Rimaszombat városa, mely a felfordulás óta kifejtett in- venciózus, öntudatos kulturmunkájával bebizonyította, hogy méltó a vezető szerepre, táplálva a vidéki szellemi gócpontok uj szempontjaitól, hiszem, hogy maradék nélkül be fogja tudni tölteni ezt a magára vállalt nehéz, de gyönyörű hivatást. A társadalma egyesületek összedolgozásából, az egységes irányításból fejlődhetik ki a városi intelligencia körében az az egységes ^ondolkozásmód, mondjuk igy: kisebbségi magyar szellem, melyre oly igen-igen n-gy szükségünk van. A városi intelligencia volt minden időjen h falusi kulturélet irányítója is a a T* védekező munkánk arrafelé irányult ahol legégetőbb volt a veszedelem, a politika felé. Nem az a hiba, hogy igy történt, de az, hogy minden erőnkét erre fordítottuk s a bel ső építőm unkára alig maradt valami energiánk. A helyzet tisztul 'lassan s az eddig elhanyagolt múzsáknak kezdjük megszavazni a nekik járó áldozatot. Maga az a tény, hogy két aktív, vezető politikusunk vállalta egy egy teljesen politikamentes, tisztán kulturális szervezkedés vezetését, a legszebb bizonyítéka vállalkozásunk fontosságának. Hogy a kulturális életünk vezetői Ösze- jöttek a hivó szóra az ország minden részéről, bizonyítéka annak a kulturvágynak, moly egyelőre talán csak a tudatunk alatt, de mégis él a lelkűnkben. Ennek a megismerésnek és ennek a vágynak kell formát és tartalmat adnunk. Ez a feladata és hivatása a meglakulásTa váró Társadalmi Egyesületek Szövetségéinek. Maga a Szövetség a kisebbségi magyar kulturélet nagy komplexumának csak egy részletkérdése. Métózfassék megengedni, hogy ezt a kérdést egy pár szóval megvilágitsam. Több ízben kifejtettem, hogy a rendszeres,
