Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-28 / 147. (1774.) szám

'PRSGAI-MAfitARHIRIiAEr 1828 juaiiug 28, csütörtök. ó utam Losoncon harmadiknak Kristóf! Sándort, a magyar nemzeti párt országos igazgatóiét ■ (171, 185 és 186. szakaszok). Ezeket a leve- : leket csak a vizsgálóbíró veheti át, vag>* az, akit eziránt a vizsgálóbíró megkeresett. Az átvétel, akár csak a lefoglalás is, csak szi­gorú formaságok megtartása mellett fogana­tosítható s a posta ezek betartása nélkül a levéltitok megőrzését a legszigorúbban köte­les betartani. A lefoglalt és átvett levél fel­bontására csak a vizsgálóbíró vagy az eljáró bíróság jogosult. Ma mégis Tömés lakására Losonc, junius 27. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A fosonci „felkelési" ügyben tegnap este újabb váratlan fordulat történt. Tömés An­drás dr. orvos, a magyar nemzeti munkás­párt elnöke és Máuks Sándor, a magyar nemzeti munkáspárt hivatalos lapjának szerkesztője után kedden este a losonci ál­lamrendőrség Kristóff Sándort, a magyar nemzeti párt losonci országos igazgatóját is letartóztatta. A letartóztatás előtt a párt­igazgató lakásán hosszadalmas házkutatás volt, majd a házkutatást kiterjesztették a magyar nemzeti párt losonci pártirodájára is s az ott talált iratokat lefoglalták. Az esőt bűnvádi mérlegelése nem tar­tozik reánk, erre a vizsgálóbíró hivatott; mi itt azonban egy nagyon fontos dologra akar­juk az illetékesek figyelmét felhívni. Meg­döbbenéssel kell megállapítanunk, hogy a losonci letartóztatásokkal kapcsolat­ban a bűnvádi perrendtartás intézkedé­seit nem tartják be! Tömés András dr.-t még junius 23-án korán délután tartóztatták le, azonban Ez sem történt meg. A 183. szakasz szerint a lefoglalt tárgyak a jegyzőkönyvben tüzete­sen leírva felsorolandók s „amennyire mi­nőségük engedi, külön borítékba vagy meg­felelő tartályba teendők s hivatalos pecsét­tel és lehetőleg a lefoglalást szenvedettnek, illetőleg megbízottjának vagy a részére ki­rendelt képviselőnek pecsétjével elzáran­dók". Ugyanezen szakasz 3. bekezdése sze­rint „a tartó felbontása a terheltnek vagy megbízottjának vagy a részére kirendelt képviselőnek jelenlétében történik". Ezeket az előírásokat sem tartatták be. A bűnvádi perrendtartás azt is meg­szabja, hogy a terhelthez intézett levelek miképpen foglalhatók le szállítás közben olyan levelet kézbcsittetett ki a posta, mely késsel a le ragasztás helyén fel volt vágva a lcragasztásra szánt bélyeg­gel együtt. A bűnvádi perrendtartás be-nem-tartásának e jellemző eseteit az igazságügyminiszter figyelmébe ajánljuk. Háromhavi fogházzal büntette a bécsi bíróság a forradalmat szervező és minisztert buktató Ifin Bélit Hátralevő fegháibüsstefésének letöltése után a vörös diktál®rt kStolsn* coliák Ausztriából - Breuer Ilonka kéthavi fogházbüntetést kapott, Mayerhofert felmentették 26-áig délig — tehát háromszor 24 óra alatt — még sem Tömésnek, sem védő­jének, Giller János dr.-nak az előzetes letartóztatást elrendelő határozatot nem kézbesítették ki. Ügy hogy ma sem lehet tudni, hogy ki, me­lyik hatóság rendelte el az előzetes letar­tóztatást. Hogy ez a mulasztás mennyire törvény­be ütközik, bizonyítjuk a bűnvádi perrend­tartás (1896. évi XXXIII. törvénycikk) ide­vonatkozó 143. szakaszának 2. bekezdésével, amely szerint: „A határozat (t. i. az előzetes letartóztatást elrendelő hatíTozat) a terhelt­nek elfogatásakor, esetleg a hátság elé ál­lításakor kézbesítendő; Írásba foglalása és kézbesítése, csak akkor halasztható el és pe­dig legfeljebb 24 órára, ha a késedelem ve­széllyel jár." A bűnvádi perrendtartás 181. szakasza szerint a házkutatás és lefoglalás foganatosí­tásánál, „valamint a személymotozás fogana­tosításánál is legalább két tanúnak mindig jelen kell lennie". Ezeket az intézkedéseket sem tartotta be a losonci rendőrség. A 182. szakasz szerint az elrendelő határozat foganatosítás előtt szin­tén kihirdetendő s kívánságra kézbesítendő. Csökken az állampolgársági kérvények száma, csak a hontalanok száma nem csökken Prága, junius 28. A félhivatalos Cesko- slovenská Republika Írja: A magyar pártok agitáeiójuk leghatékonyabb fegyvereinek egyikét abban látják, hogy állandóan pa­naszkodnak a hatóságok állítólagos pártos­kodásáról az állampolgárságok kiosztása kö­rül. Sőt a pártok központi titkársága külön irodát nyitott az állampolgársági kérvények kiállítására. A tényleges helyzet az, hogy a kérvények elintézése és az állampolgársár gok megítélése teljesen normális, amit ne­vezetesen az bizonyít, hogy a kérvények száma egyre csökken. Ez azonban nem aka­dályozza meg a magyar sajtót abban, hogy ennek ne az ellenkezőjét hangoztassa. A félhivatalos mosakodását igen tiszte­letreméltó szándék vezetheti, de meg kell jegyeznünk, hogy szépitgetésének csak ak­kor volna értéke, ha számszerűleg rá tudna mutatni arra, hogy hány állampolgárságot osztottak^ki a lex Dérer érvénybelépése óta. Azt az állítását, hogy a kérvények száma csökken, elhisszük, mert minden egyes visz- szautasitott kérvénnyel természetesen egyre kevesebb a kérvények száma. A kérvényeké igen, a hontalanoké nem. A kérvényeik el­utasítása azonban szerintünk nem „normá­lis" jelenség és nem megoldása a hontalan- sági kálváriának. A Ceskolovenskának mód­jában áll megfelelő statisztikával cáfolni a magyar sajtót, hát miért nem teszi? Várjuk a statisztikai adatokkal való cáfolatot. Récs, junius 27. Tegnap a késő éjjeli órák­ban hirdette ki a bécsi bíróság ítéletét Kun Béla volt magyar népbiztos és két vádlott- társa bünperében. Kun Béla a tárgyalás egész folyamán feltűnő nyugalommal viselkedett, mintegy páholyból ironizált és tett gúnyos megjegyzéseket az „osztálybiróságra". Ez a nagy nyugalom abban a biztonságérzetben talál magyarázatot, amellyel az osztrák igaz­ságügyminiszter döntése nyugtatta meg Ma­gyarország volt vörös hóhérát. Kun Béla jól tudta, hogy Ausztria nem adja fei Magyarországnak, tehát nincs oka attól tartani, hogy múltbeli bűneiért a magyar bíróság vonja felelősségre. Az osztrák bíróság ítélkezésétől sem félt Kun Béla, aki arról is igen jól volt tájékozva, hogy Ausztria súlyt helyez az orosz szovjet­tel való jóviszony fentartására és ápolására s a gazdaságilag értékes kapcsolatokat sokkal fontosabbaknak tartja, mint azt, hogy Kun Bé­lát egy idegen állam terhére elkövetett felfor­gató aknamunkájáért drákói büntetéssel sújt­sák. Kun Béla tehát mindvégig megőrizte fö­lényes cinizmusát és a tárgyaláson annak a demagóg népszónoknak mutatkozott, amilyen­nek a régebbi időkből ismerték. A délutáni tárgyaláson is humorizált és előadását patétikus kitörésekkel fűsze­rezte. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy mi­lyen utón jött Bécsbe, általános derültséget keltve válaszolt: — Egy állomáson beszálltam és Becsben kiszálltam. Itt megkérdeztem egy rendőrt, hogy kell-e az idegennek tartózkodási enge­délyt kérnie, ő azt mondta: „nem" és én itt maradtam. A „freadi” kérdés Csípős megjegyzéseivel egy másik kérdés kapcsán a rendőrtanácsost veszi célba Kun Béla. Elmondja, hogy a rendőrtanácsos min­denáron olyasmit akart kisütni, hogy közte és vádlottársnője, Breuer Ilona között . intim kapcsolatok voltak. „Ezt a freudi kérdést — mondja gúnyos mosollyal Kun — az állam­ügyész a vádiratban is szerepelteti". Az elnök először nem érti meg, hogy mit akar Kun a „freudi" jelszóval mondani. Mikor megtudja, hogy a vádlott Freud tanárra és a pszichoanalízisre céloz, s a vádlottat erélyes szavakkal utasítja rendre. Ezután a periratok végnélküli sorának felolvasása következik. Kitűnik, hogy nem volt egészen alaptalan Kun Bélának az az állítása, hogy a periratokhoz leve­leit a tolmács tévesen fordította. Az egyik irat szerint Kun Bélát a magyar kormány okirat- és pénzhamisítás miatt is kö­rözi. A vádlott a kérdéses irat felolvasása után megkérdezi, vájjon a bécsi államügyész­ségek összeköttetésben álltak-e a volt buda­pesti országos rendőrfőkapitánnyal Nádossy- val. Kun Béla ezúttal arra céloz, hogy a volt országos főkapitányt pénzhamisítás miatt ítél­te el a magyar bíróság. Az enyhe ítélet Az iratok ismertetése s a perbeszédek a tárgyalást a késő éjszakai órákig nyújtották el. A bizonyítási eljárás befejezése és a per- beszédek meghallgatása után a biróság Ítélet­hozatalra vonult vissza és már éjfélhez köze­ledett az óramutató, midőn a biróság ismét1 bevonult a terembe és kihirdette ítéletét: A biróság Kun Bélát bűnösnek mondta ki titkos szövetkezés, hamis rendőri be­jelentés és tiltott visszatérés bűntettében, illetve vétségében és ezért háromhavi fog­házbüntetésre ítélte, a büntetésbe azon­ban beszámítja a vizsgálati fogságban el­töltött két hónapot. A büntetés letöltése után az Ítélet értelmében Kun Bélát ki­utasítják Ausztria területéről. Breuer Ilona vádlottnő vétkét titkos szö­vetkezésben állapította meg a bíróság s ezért egyhavi fogházbüntetésre Ítélte, amit a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vett és elrendelő azonnali szabadlábrahelyezését. Mayerhofer György droguistát a biróság bizonyítékok hijján felmentette. Az indokolás Az ítélet indokolásában a biróság megál­lapította, hogy Kun Bélának nem volt joga Ausztria területére visszatérni, mert a kitil­tásáról hozott határozat jogerőre emelkedett. A biróság azt a védekezést, hogy Kun Béla nem birt tudomással a kitiltási határozat jog- érvényes voltáról, nem vehette hiteltérdemlő- nek. A hamis rendőri bejelentésre vonatko­zólag a vádlott beismerő vallomást tett. A tit­kos szövetkezés bűnének megállapításánál a biróság mérlegelte a bünper iratai között fek­vő bizonyítékokat, elsősorban a moszkvai nemzetközi bizottság jelentését, amelynek valódiságát Kun Béla is elismerte. Az iratok­ból megállapítható volt, hogy a kérdéses külföldi akcióbizottság- való­ban létezett és 1927-ben Becsben tartotta üléseit. Ez a körülmény az iratokból kétségtele­Bécs, junius 27. A Kun Béla kiadatása körül keletkezett politikai komplikációk még korántsem tekinthetők elintézeetteknek. Sőt éppen ellenkezőleg, a nagynémetek táborában állandóan erősbödik a kormányellenes han­gulat és most már azzal fenyegetőznek, hogy Schiirff dr. ke­reskedelmi minisztert is visszahívják a kormányból. Ez a fenyegetés arra az esetre érvényes, ha Seipel dr. kancellár, mint ahogy sejtetni en­gedte, őszig tényleg nem tölti be az igazság­ügymin. tárcát, vagy ha igen, úgy nem a nagy­német párt delegált képviselőjével. Dinghof- fer utódjaként Waber dr.-t, a nemzeti tanács mostani elnökét, Lutz dr.-t, esetleg Clessin képviselőt kombinálják. Wottawa dr., a párt törvényhozói klubjá­nak elnöke úgy nyilatkozott, hogy a helyzetet Seipel kancellár élezte ki, aki mindenáron fedezni akarta Dinghoffer igazságügyminiszter baklövését. Ami a párt. álláspontját illeti, az elmúlt évek­ben éppen elégszer vették magukra a népsze­rűtlenség ódiumát. Bécs junius 27. A legújabb hivatalos je- j lentés minden ellentétes híradással szemben j leszögezi, hogy Dinghoöer igazságügyminiszter formailag nül kitűnik. Nem talált a biróság bizonyíté­kot arra, hogy a külföldi bizottság Kiui Béla alakítása lett volna és hogy az ő javaslatára helyezték a bizottság székhelyét Bécsbe. Az sem nyert bebizonyítást, hogy Kun Béla bécsi lakásában vagy hivatalában a bizottság tagjai összejöveteleket tartottak volna. A biróság ugyan valószínűnek tartja, hogy a kommunis­ta külföldi bizottság egy titkos társaság volt, de bizonyitékok hijján ezeket a vádpontokat nem tekinthette igazoltaknak. A másik vádlott, Breuer Hona a főtárgya­láson beismerte, hogy Kun Bélának bécsi tar­tózkodásához segítséget nyújtott. Nem találtak ugyan olyan iratokat, amelyek a vádlottnő bű­nössége mellett bizonyítottak volna, de abból a körülményből, hogy Kun Béla bi­zalmasa, titkárnője volt és a vádlott min­den lépéséről tudnia kellett, bűnösségét meg lehetett állapítani. A harmadik vádlott, Mayerhofer György ellen a főtárgyalás nem produkált meggyőző bizonyítékokat s igy a bíróságnak el kellett hinnie, hogy a vádlott nem tudta, hogy albérlője Kun Bélával azonos. Kun Bélánál enyhitő körülménynek vette a biróság részben beismerő vallomását, vi­szont sulyosbitóan esett latba a bűnhalmazat. Breuer Ilonánál enyhitő körülménynek vették büntetlen előéletét és azt, hogy Kun Béla erős befolyása alatt állott. Mayerhofer szabadlábrahelyezése kérdé­sében a biróság mondta ki a döntőszót, amely- lyel a droguistát nyomban szabadonbocsátot- ták. Minthogy Kun Béla büntetéséből két hó­napot már a vizsgálati fogságban eltöltött, mindössze egy hónapig kell még fogházban ülnie. még mindig nem jelentette be lemondá­sát. Seipel kancellár tegnap délután telefonon be­szélt az igazságügy miniszterrel, aki a beszélgetés folyamán sem tett emlí­tést lemondásáról, hanem arra a levélre utalt, amit előző nap tett postára. Miután az igazságügyminiszteri tárca válsága ebben a pillanatban'még nem látszik akutnak, fölösleges már eleve arról tanácskozni, ki kövesse Dinghoffert az igaz- ságügyminiszteri székbe. A dilemmát maga Dinghoffer miniszter tisztázza majd, ha haza­tér üdüléséről. Amennyiben időközben mégis megérkezik lemondása, a minisztertanács nyomban összeül, hogy a koalíciós pártok be­vonásával döntsön az igazságügyminiszteri tárca sorsáról. — „Uj elnököt kap a kassai Tábla." Kapcsolatban lapunk 1928 junius 19-én meg­jelent 139. számában „Uj elnököt kap a kas­sai Tábla" cím alatt közzétett közleményünk­kel a Szlovenszkói Ügyvédszövetség kassai fiókja annak megállapítását kéri. hogy e közleményhez az adatokat nem ő szolga í rt­tá és azzal nem ért egyet. (Megjegyezzek, hogy senki sem Alii tolta, hogy a P. M. H.- ban megjelent cikk az ügyvédszövetség kas­sai fiókjától eredt volna.) Ssitps Mpolftikai komplikációk a „Is Ilii íltii üigiilÉtititr ipiSifiilpHÉÍSltl! m * r b n e?* m larcaja korai

Next

/
Thumbnails
Contents