Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-27 / 146. (1773.) szám
1928 junius 27) szerda. KÜLFÖLDI hja: SZVATKÓ PÁL — A HÓ KIRÁLYA — Paris, junius 19. Az alábbi irás junius 19-én íródott Párisban s bár megkésve érkezett és közben az események túlhaladtak adatain, de tartalma még ma friss és aktuális. Most csaknem bizonyos vagyok benne, bőgj- Nobilet megtalálják. Bármennyire szomorú és megindító a sorsa a rokonszenves arcú olasz tábornoknak, nem ő az érdekes az expedícióban, hanem Amundsen, akit a Hó Királyának neveznek hazájában. Az öreg északi medve tegnapelőtt beszállt Bergenben Guilbaud francia hidro- plánjába, Tromsöben éjszakázott és azóta nyo- maveszett. A világ nyugtalan, csak a norvégek mosolyognak. Ne féltsük, vélik, otthon van a jó öreg, hóban és jégben, majd csak előkerül valahogy, még soha el nem veszett a nyolcvanharmadik fok fölött. Tizenkettőben sem veszett el a Déli Sarkon. Tudjuk, mi volt akkor: a civilizált világ népei rohamra indultak Aniarktisznak, a titoknak elfoglalására, németek, franciák, angolok, japánok, svédek és norvégek egymástól függetlenül bújták a havat és Scott, az angol elveszett. Amundsen fedezte föl a Déli Sarkot, vitán kívül áll és Amundsen találta meg Scott holttestét is, közel a célhoz, meg- gémberedve és talán csak néhány óra járásnyira a biztos menekülést jelentő élelmiszer- raktáraktól. Szörnyű kép volt. Scott kapitány holtan egy láda előtt ült, amit asztalnak használt, fagyott kezében iránt tartott, előtte papír feküdt kusza, remegő betűkkel teleirva: — Sem tüzelőanyagunk, sem élelmiszerünk, társaink nagy része megfagyott és a többi beteg. Talán én vagyok az utolsó, érzem, a halál környékez, de jegyzek és írok az utolsó pillanatig. Mi angolok megmutatjuk a világnak, hogy hősiesen tudunk meghalni és nem félünk semmitől. A följegyzés ezzel megszakadt és Scott rövidre rá megmerevedett. Amundsen és az angol hadnagy, aki vele volt, a kapitány naplójából percről-percre követhette és rekonstruálhatta a szörnyű haláltusát, a bizomyta- lanságot és az emberfölötti munkát, majd a reménytelenséget, amin ezek a megfagyott embereik átestek. Kétség nem férhetett hozzá, egyike volt a világ iegrettenetesébb haláltusainak. A győző Amundsen maradt. Valószínűnek látszik, hogy az (Északi Sarkot is ő fedezhette föl, vagy legalább az első között volt, aM ott járt Byrd után, Dornier-Wall gépén Bils- wortht&l éa Dietrichstednnel, mert a háború- előtti sikerek, Cook és Peary állítólagos fölfedezései és zászlókitüzései nem elég biztosak. S ha megelőzték ás Amundsent, a tudományos fölfedezés érdeme az övé marad: a repülőgép után a megfelelőbb léghajót választotta az expedícióra, Nobiléval fölszállt a „Norge“-on s értékes megfigyelésekkel gazdagította a világot. A kellemetlenség ekkor történt. Nobile és Amundsen összevesztek. A „Norge" expedícióját a milliárdos Ellsworth finanszírozta s Amundsen vezette s Nobile állítólag sokkal nagyobb részt tulajdonított magának a sikerből, mint amennyi illette. Amundsen önéletrajzában panaszkodva számol be Nobile gőgjéről és kertelés nélkül kijelenti, hogy Nobi- lénak semmi köze sem volt az eredményhez. Az Italia expedíciója tulajdonképpen e vitából keletkezett: Olaszország és Nobile be •akarta bizonyítani, hogy Amundsen nélkül is megteszi a magáét. A többi ismeretes. Az öreg norvég hókirály mogorván és cinikusan nyilatkozott az Italia útjáról és pesz- szimisztikusan ítélt előre. Jóslása bevált, a léghajó elveszett. Amundsen nem gondolkozott és a mentési munkálatokhoz fölajánlotta segítségét, aipit az olasz kormány természetesen nem fogadott el, de a felfedező mégis elindult, francia gépen, Guilbauddal és amikor e sorokat írom, senki sem tudja, hol van, ott „ment“ valahol a Spitzbergák csücskein, mig a világ félti az öreget s csak a norvégek mosolyognak önérzetesen. Láttam Amundsent egyszer egy előadáson. Pirosarcu, íehérhaju norvég öregur, talán a nézése szigorúbb a többinél és a bőre keményebb. Okosan és rokonszenvesen beszélt, azt mondják, a hazájában fogalom és a politikusok tanácsot kérnek tőle, ha kell, mert kitűnő orientálódó képessége van s a legbonyolultabb társadalmi kérdésben épugy eligazodik, mint a legbonyolultabb sarki sivatagon. Nobile megjárta nélküle, minek akar a fiatalember a saját szakállára felfedezni és mért felejti el, hogy jó az öreg a háznál, a léghajón is. Ha Amundsennek baja esik, mindenki Nobilet fogja okolni. Ámbár nem hiszem, hogy baja essen. Úgy bízok, mint itt a norvégek a Montparnasse-on, a Vikingben, akik egyenesen kinevetik a többiek nyugtalanságát. Egyáltalán, itt látni, Párisban, menynyire bonyolult a Nobile-eset. A múltkor olvastam a Matiriban, hogy a fiumei olaszok olyan becsületes lármát csutak Nobile első rádiói©Bftftttl ták a szirénákat, lődöztek, ujjongtak, futkostak, tömörültek, — hogy a szomszédos Susak jugoszlávjai azt hitték, no most itt van és hanyatt-homlok a határhidra vezényelték a helyőrséget a vélt olasz támadás kivédésére. Amikor Guilbaud felszállt menteni, Francia- ország is lázba esett és az Intransigent napi százezer példánnyal többet adott el. Anglia meg van sértve, mert Olaszország nem fogadta el Courtney segítségét és Londonban olaszellenes incidens történt. Németországnak a fixa ideája, hogy csak te utón repülőgép tudná megmenteni a léghajótörötteket, a szaklapok tanulmányokat közölnek erről, de Olaszország itt is elzárkózik, mert a pommerániai junkerek állítólag durvák voltak Nobiléhez, amikor leszállt Stolpban. A svédek lélegzetvisszafojtva figyelik az „Upland“ útját és a kormány sokért nem adná, ha a stockholmi hidroplán hozná haza az olaszokat. Micsoda reklám volna! És e reklámra más is vágyik: a szovjet, — kommunizmus ide, kommunizmus oda, az emberek egyformák — s három pompás jégtörőt és a legszebb „Válaszunk Chambeiiain-nek“ repülőgépet küldte Nova ja Zemljáből fölfelé. Ha ő hozná el Nobileéket, talán még a világ proletárjai is jobban egyesülnének. A nagykövetek jönnek, a nagykövetek mennek s az Italia megmentése államügy lett. A legjobban természetesen a norvégek vannak érdekelve s a hideg nemzet föllángolt tegnap este valóban Amundsen sikerének első — és téves — hiréTe. Állítólag a szesztilalmat is megszüntetik, ha Amundsen győz. Kívánom, hogy győzzön, megérdemli egy hóban eltöltött munkásélet után. Legyen szerencséje, mint a Déli Sarkon volt férfikorában, hisz ma talán egyszerűbb az eset. Akkor Scott részletes és kínlódó följegyzéseit csak az angol kapitány halála után találták meg, most Nobile feljegyzéseivel egyidejűleg tudjuk me^ a hajótöröttek kínlódását a rádió utján, tehat majdnem azonos dologról van szó, csak éppen a technika vívmánya van közben, Nobile még él és már tudjuk, hogy kínlódik, Amundsent pedig kutyák helyett aviatikusok viszik a hely színére, gyorsabban és nyilvá- nosabban s igy talán több a remény. Egyszóval, a kérdés ma, junius tizenkilencedikén, csak az, vájjon Amundsennek több szerencséje lesz-e a Nobile-ügyben a technika vívmányával, mint volt a szegény Scott esetében szánokkal és kutyákkal. * Az Intransigeant harmadik kiadása most este azt jelenti, hogy nincs. Guilbaud leszállt az Északi Tengeren és segítséget kér. Ki tudja, mi lesz, — s lehet, amire e cikk Prágába érkezik, már minden eldőlt. Isholasztrálfe előtt Tátmegyeren? Egy délsziovenszfcói köaég magyarságéul! heroikus kMelüie kultúrája fenntartásáért — Hamis statisztikával akarják negszSntetni a magyar isiai3tiszts3@tek.it s meghétiitani a magyar iskolát — Botrányos jelenetek a kát. templsmhaa — lkai tilos a magyar rádió — Egy virágzó község visszafejlődése — Kiküldőt munkatársunktól — * Tótmegyer, junius 26. Tótmegyer község lakossága körében már hónapok óta nagy nyugtalanságot keltenek azok a tendenciózus s rosszindulatú közlemények, melyek az utóbbi időben mind sűrűbben jelennek meg a szlovák politikai lapokban. Nemcsak a Slovensky Jühban jelennek meg gyűlölködő, ellenséges hangú közlemények, melyek az ottani magyarság néhány személyiségét igyekeznek kikezdeni, hanem néhány komolyabb szlovák napilap í« közölt — egyoldalú, elfogult információk alapján — cikkeket, melyeknek sokszor exiszten- ciákat tönkretevő következményei voltak. Kik okozzák m széthúzást a namsattségek között 7 Á tótmegyeri magyarok és szlovákok egyaránt a legnagyobb idegességgel látják, hogy néhány bevándorolt egyénnek nyilván nincs más célja, mint egymás ellen uszítani a község szlovák és magyar lakosságát. Éppen azok, akiknek hitatalos, társadalmi, vagy egyházi funkciójuk révén leginákbb volna kötelességük a békét, a nyugalmat, a harmóniát hirdetni, ehelyett — időnként talán sikerrel is — azon mesterkednek, hogy az egymással mindig békében élő nemzetiségek között szakadást idézzenek elő. Egy kicsiny, korlátolt felelősséggel biró társaság célba vette a magyarságot s beteges gyanakodás- sal, gyűlölettel, sötétséggel igyekszenek állandóan izgalmat kelteni. A Slovensky Juhnak úgyszólván állandó rovata a tótmegyeri élet s az ,,-os“ jelzésű cikkek nem kíméltek meg Tótmegye ren senkit és semmit, aminek csak köze van a magyarsághoz. Amint az előrelátható volt, nem állnak meg a sajtópolémiánál. Nemzethü szlovák voltukat azzal vélték legjobban igazolni, ha leteritik a magyar kultúrának még fenmaradt bástyáit ie. Aláírásokat gyűjtenek a magyar Istentisztelet eltörlésére Először a magyar istentiszteleteket akarták beszüntetni. Vallásos érzésüket sértette nyilván az, hogy minden negyedik vasárnap magyar nyelven dicsérte a tótmegyjeri lakosság egyrésze az Urat. Aláírásokat gyűjtöttek arra, hogy ne legyen többé magyar istentisztelet, magyar ének, magyar szónoklat a templomban. Sokhelyen nem riadtak persze vissza bizonyos „szelid“ nyomástól sem, amidőn 851 aláírást si- kirült összegyüjteniök, amelyek a magyar istentiszteletek eltörlését sürgették. / A magyarok erre azzal feleltek, hogy ők :s gyűjtöttek aláírásokat a nekik 751 aláírást sikerült gyüjteniök annak követelésére, hogy régi, sokéytizedes, jogaikat ne csorbítsak. Egy kUlönösí hitelességű községi biionyltvány Az ügy most az egyházi hatóság előtt vau, amelynek azonban > meglehetően kényes qt helyzete, mert a magyarság ellenségei egyáltalán nem dolgoztak válogatós eszközökkel. óvatossággal fogadhatják odafönn, mert — mint teljesen hiteles helyről közük velünk — a községi jegyző és a biró jónak látták ha mis statisztikai adatokkal erősíteni a kór fény hatását s községi bizonyítványt állítottak ki, amely szerint Tótmegyeren csak 14 százalékos magyar kisebbség él, sőt még ezt is kétségbe vonják s kijelentik a bizonyítványban, hogy a valóságban alig 2 százalék magyar él a községben. Ennek a hivatalos minőségben elkövetett ferdítésnek bizonyos, hogy még komoly következményei lesznek, mert a legutóbbi hivatalos, csehszlovák statisztika, amelynek módszerei persze Tótmegyeren is olyanok voltak, mint mindenütt, ahol a magyarság számát kisebbíteni igyekeztek, még ez a statisztika is 34,4 százalékos magyar kisebbséget mutatott ki, minden mesterkedés, az uradalmi tisztikar megtizedelése dacára. Egy halálraítélt magyar Iskola Különben nem is működhetne a csehszlovák rezsim 10 esztendeje óta az Ibi Miklós, a budai királyi palota építője által tervezett gyönyörű épületben az a magyar iskola, melynek megsemmisítése szintén legfőbb célja ennek a társaságnak. 1919-ben még három osztályos volt a magyar iskola, 1921 óta csak két osztályos. Most ez is sok, pedig jelenleg is 185 növendéke van a magyar iskolának s a jövő évben előreláthatólag több, mint 170 lesz! Pedig soha arra nem volt eset, mert nem is lehetett, hogy valakit a magyar iskolába kényszeri- tettek volna. Sőt túlzó korrektségükben annyira mentek a magyar iskolaszékben, hogy nem magyar nevű gyereket csak akkor Írtak be, ha a szUlők írásos nyilatkozatban kérték a gyermek magyar iskolába való beiratását. Sajnos, azonban az a helyzet, hogy egy szlovák tanító rosszindulatú besugásai folytán az ér- sekujvári tanfelügyelőség teljesen hamisan van a tótmegyeri viszonyokról tájékoztatva. Csak egének a tájékozatlanságnak tulajdonítható, hogy úgyszólván kimondották már a halálos ítéletet ^az iskola felett, azzal, hogy egy osztályba akarják szorítani a 150 iskolás gyermeket, amikor kettő is kevés a számukra. Ezzel az akcióval teljesen leplezetlenül az t céljuk, hogy kiüldözzék a magyar gyerekeket az iskolájukból s bekényszerjtsék — a szülők akarata ellenére és a demokrácia nagy dicsőségére — a szlovák iskolába. Iskolaszftrájk 7 A tőtmegyeri magyarság természetesen a legnagyobb aggodalommal, nyugtalanul tekint a bekövetkezhető események elé s nemcsak abba nem fog belenyugodni, hogy leszállítsák a magyar osztályok számát, hanem ha megless a 170 növendéke. úgy követelni fogja a harmadik osztály felállítását is. Ha pedig nem fog megértéssel találkozni, ha az egyoldalú információ alapján a tanügyi hatóságok továbbra is ugyanolyan rosszakarattal fogják kezelni a magyarság kulturális ügyeit, úgy nem riadnak vissza a legélesebb konzekvenciák levonásától sem s — amire még talán nem volt példa a repubükában, — •«* m&MMiMájsseUim. «*« tüntető iskolasztrájkba fognak lépni, aminek hire talán Prágáig is el fog jutni s az igazságtétel akkor nem fog elmaradni. Templomi botrány — hivatalos Jóváhagyással Jellemző a tőtmegyeri viszonyokra, hogy a tapasztalatlan nép izgatása olyan válogatás nélküli eszközökkel folyik, hogy ismételten , előfordult, hogy néhány felbiztatott suhanc megzavarta a templomi istentiszteletet s a község komoly polgárainak nagy megbotránkozására bele ordítottak a magyar énekbe. Amikor pedig megfenyegették a zajongókat, hogy az istentisztelet megzavarása miatt börtönbe kerülhetnek, a suhancok vihogva válaszolták, hogy nekik nem lehet bajuk, mert nekik hivatalos helyen azt mondották, hogy „ily templomi tüntetésnek nem lehet semmi következménye ...“ A felelőtlen elemeknek ilyen mesterséges izgatása után valóban beláthatatlan fejleményei lehetnek ezeknek a kellemetlen tótmegyeri ex- cesszusoknak. Hiszen a türelmetlenség oly nagy, hogy még amiatt is kiszerkesztik a tótmegyeri embert, ha véletlenül magyar dalt hallgat a rádióban. Ott, ahol még nemrégen a legideálisabb volt a nemzetiségek viszonya, ahol mindenki két nyelven beszél, ahol társaságokban észrevétlenül tértek át egyik nyelvről a másikra, ma nem igen lehet magyarul beszélni, mert rögtön gyűlölködő pillantásokkal találkozik az, aki ezen a „megtűrt" nyelven merészel szólni... A parcellázás Tótmegyeren Mindienképpen nehéz és ezonmoíiii a megyeri nép helyzete. A község nagybirtokainak megkezdett partiéi]ázása is sok nyugtalanságot okozott. Szomorúan bes®édk Tötmiegyerem, hogy még aat a mintegy 400 hóid, olcsón béribe- aídjöífit földet is viaszaiveéték a falu szegiárnyieii- től, mert túl jónak találták ezeket a földeket s miközben ezeket a jó földeket protekciósok kapták, a szegényeknek olyan vizes földeket juttattak, hegy mlég júniusban sem igen léphetnek földjükre a sok viz mliaitit Az egész község háborog, miért mindinkáíbb nyülvámivaOő'V’á válik, hogy a parcelíázáskor éppien azok neon fognak földel kapni, akiknek a földre a legnagyobb szükségük van. Hiába kkáiták ösz- sze az „igényieket" a lüri'álkcík, a 11 dákok, az agrárok , a helyzet az, hogy annyi a protekciós maradék-birtok jelentkező, hogy még a 20.000 holdas Károlyi-birtok sem lenne elég nekik, igy kát nem a tótmegyeríi szegények fogják a földet kapni, hanem azok az ismeretlen vagy ismert nágyaágtok, aküjk! az ekét sem tudják megkülönböztetni a boronától ... Vigasztalan Tótmegyer helyzete. A nagybirtok, amely mellett eddig rendesem megéltek, rövidesen odalesz s a knsemimdzeitt nincstelenjeik. a bkaonytalaneág iksétaégbeeséeéviel fognak a jövőbe nézni. S hogy ezzel a küszöbön álló nyomorral még a politikai békétlenség bizonytalansága, izgalma, destruktív széthúzása is mind katasztrofálisabb módion össze lesz kapcsolva, ezt azoknak kell a lelkiismeretűkre venni, akik jónak látták felidézni az izgalmakat 8 akik ugylátszik, nem ismerik a köztársaság elnökének azt a felfogását, hogy az államnak mindenek előtt egy érdeke van s ez az, hogy minden nemzetiségnek és minden polgárnak békéje, nyugalma és fejlődése biztosítva legyen... Sándor Dezső. Thea Rasthe utrakészen áll az óceánrepiilésre Newyork, junius 26. Mint ismeretes, a bíróság a Thea Ra-sche tervezett oceánrepü- lésének finanszírozása körül támadt peres bonyodalomban a pilótámét tízezer dollár kaució le tét'be helyezésére kötelezte. Thea Rasahe most elhatározta, hogy nem várja meg a per kimenetelét, hanem vállalkozásának egy másik finanszírozójával, Stillroann asszonnyal együtt Kanadából startol az óceán reipiilésre. Az óceán repül és re szánt gépet, a „Nordsternt", Kennem au pilóta tegnap Gampo Maddelinóba vitte, ahová Thea Rasche vasárnap este indult vonaton. Miután a gépet még egypár teher próbának kell alávetni, a pilótámé) úgy számítja, hogy csak hét-nyolc nap múlva startolhat az óceán- repülésre. Európa liberális politikusainak londoni konferenciája London, junius 25. Ab angol liberális párt julius elejére hivta össze Londonba az európai államok liberális pártjainak és politikusainak kongresszusát, amelyet julius 5 és 8 között tartanak meg. A kongresszusra Franciaország, Németország, Görögország, Svájc, Belgium, Dánia, Hollandia, Norvégia, Bulgária, Törökország, Csehszlovákia, Lengyel- és Finnország liberális politikai pártjai küldik el delegátusaikat. A konferencián három ülésben fogják a szabad kereskedelem, a leszerelési probléma, az európai és amerikai parlamentarizmus, a választójog és a földkérdés akíuálip ég elvi ‘Vonatkozásait tárgyalni, 4
