Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-26 / 145. (1772.) szám

4 <P^GAI-7V\AG^ARHTRIiAI¥ 1928 janim 86, teedd. Pártokon és frakciók zsörtölödésén felülemelkedő politikusokból alakul az uj német kormány — Elkészült Müller-Franken képviselő uj kormánylistája — Nyilatkozat. A Prágai Magyar Hírlap 1928 február 15-iki számának ugyanezen a helyén „Zi'brin iMilháily dr., a Rőtbe nme re-ellenes népgyii- Hések bőse a magyarfalásról áttér a bimnusiz- éneklésTe?“ cím alatt egy nagymihályi tudó* sitás jelent meg. Miután meggyőződtünk ar­ról, hogy a tudósítás téves információkon alapúit, a tudósításnak Zibrin Mihály dr. úr­ra vonatkozó állításait visszavonjuk és saj­nálkozásunknak adunk kifejezést, hogy a cikk megjelent. Prága, 1928 junius 25. Forgách Géza A P. M. H. felelős szerkesztője. cse: Milán volt ezredes, aki most azzal is fog­lalkozik, hogy a bácskai nagybirtokrendszert a fundus instrul%tussal és a magyar emberanyaggal együtt a Rigómezőre telepítse át, hinhedt és merész fantaszta, aki azonban reá­lis eszközöket és módszereket alkalmaz. A két Prihicsevics-tesvér ereje a paraszt­tanácsokban katonailag megszervezett horvátországi szerbség. A testvérek elválaszthatatlanok, már pe­dig Prdhicsevics Milán részt vett a belgrádi királ ygy ilkosságbam, egyik főszereplője volt a szerajevói vér­nap előkészítő munkájának. Drasfco^ics szerb belügyminiszter meg­gyilkolása után a „Halkan" cimü lap heteken keresztül adatokat közölt arról, hogy a me­rénylet felbujtója Pribicsevics volt, aki esak ezen az áron tudta elfoglalni a belügyminisz- terséget. A gyilkossal közvetlenül egy Kérd- gonya Rudolf nevű egyén érintkezett, aki elő­ző este együt vacsorázott Pribicsevics Szveto- zárral. Az asztalon vérvörös rózsák pompáztak. Hercigonya külföldre szökött és adatok vannak arról, hogy álnéven sajtópropagandát folytat. Pribiesevicsnek nagyszerű szervezet áll rendelkezésére, ügy odahaza, mint a nagy európai metropolisokban parancsát várják új­ságírók, rendőrügynökök, mindenre kész agi­tátorok. Ha kell, hamis okmányokat gyárta­nak, ha kell politikai szenzációkat röpítenek, de nem rettennek vissza komolyabb munká­tól sem. A jugoszláv követségek sajtóattaséi rend­szerint Pribicsevicg volt titkárai. Annakidején Bethlen római utjának ter­vével ők lármázták tele hónapokkal előre a világot. Pribicsevies nagyravágyására jellemző az a vád, amelyet ellene emeltek, tudniillik, hogy meg akarja kaparintani a maga számára a Karagyorgyevicsék trónját. Politikai ellenfelei ellopattak az íróaszta­láról egy tervezetet, amelyet egy rajongója ké­szített számára a királyi trón megszerzéséről. Ha volt valami célszerűség a mostani szkup- stinai gyilkosság kiprovokálásában, abban Pribicsevics volt a főtényező, a hidegen számító, Radics a beugratott, az áldozat. Pribicsevdes évek óta kegyvesztett a ki­rálynál, akárcsak Markovics Lázár. Amikor még az udvar jóindulatában sütkéreztek, ak­kor kelten voltak a kamarilla polgári vezetőd. Ugyanez alatt az idő alatt Pribicsevics feltűnően megváltoztatta politikai frontját. A szerb imperializmus sampionjából Bel- grád kérlelhetetlen ellensége lett. Ennek mérlegelésénél azonban nem sza­bad figyelmen kívül hagyni, hogy a nagy po­litikai stratégiák embere ő. Ugyanígy most szirénhangokat hallat a bánáti magyarság felé, holott a magyar iskolák bezárásával, az agrárreforminál, a dobrovolyákok oda­telepítésével ö okozott legtöbb kárt a vaj­daság e legnagyobb kisebbségének. Most azonban barátságos magatartásra nadiitja nagy külpolitikai koncepciója, amely abban áll, hogy megbontsa Magyarország és Olaszország szövetségét, a délszláv állam északi hatá­rait biztosítsa és minden erőt Olaszország ellen vezényelhessen. Ügynökei hónapokkal ezelőtt ilyen irány­ban puhatolództak Budapesten és szó volt ar­ról, hogy maga Pribicsevics Szvetozár inkog­nitóban Budapestre érkezik és fölveszi itt az érintkezést egy politikussal, akivel személyi­leg is barátságot tart. A valóságban Pribicse­vics ugyanolyan kérlelhetetlen ellensége Ma­gyarországnak, mint Olaszországnak. A birősás a rodabrana kátéiénak elkobzásét ióvéhagtfd A pozsonyi törvényszék most tárgyal­ta a szlovák néppártnak a rodobrana kátéjá­nak elkobzása ellen beadott föíi-ebbezését. A bíróság jóváhagyta az ügyészség elkobzási végzését azzal az ind okolással, hogy az elkobozott szakaszok a cseh­szlovák nemzet egyik része, éspedig a csehek ellen irányulnak, 'A néppárt föliehbezcfl a tábláihoz. Berlin, junius 25. A Montagspost megbíz­ható forrásból arról értesült, hogy Müller Her­mann a kormányalakítással megbízott szociál­demokrata képviselő már csütörtökön abban a helyzetben lesz, hogy uj kormánylistát terjeszthessen a birodalmi elnök elé. Az uj német kormány nem annyira párt­politikusokból, mint inkább a pártpolitikán felül emelkedő szemé­lyiségekből alakul, akiket a párthoz tar­tozás szorosabban nem köt. A Montagspost értesülése szerint Strese- mann dr., a mostani külügyminiszter, aki üdü­lési szabadságon tartózkodik, sürgönyileg ad­ta hozzájárulását Müller Hermann képviselő tervéhez. A kormány tagjainak uj listája, me­lyet valószínűleg még némi kiigazításnak vet­nek alá, a terv szerint a kővetkező: Birodalmi kancellár: Müller Hermann (8zordemokrata), külügyminiszter: Stre- semann (német néppárt), belügyminisz­ter: Koeh (demokrata), pénzügyminisz­ter: Höferdmg (szociáldemokrata), köz- munkaügy: Braun (centrum), gazdaság: Curtins (német néppárti), birodalmi véd­erő: Gröner tábornok (párlonkivüli), pos­taügy: Schaetzo dr. (bajor néppárt). Kombinációba kerültek még Wdrth dr. centrumpárti, Keil szociáldemokrata képvi­selő is. Stresemann a sass koalíció mellett Berlin, junius 25. Stresemann dr. külügy­miniszter Müller-Franken képviselő előter­jesztésére adott válaszában kifejti, hogy a tar­tós kormányzás legbiztosabb zálogának a A dunaparti vendéglő terraiazáin didereg­ve ül a szomszéd asztalnál egy kemjónykala- pos ur és bizalmatlan anckifejezóssel bécsi- szeletet eszük. A szűkös idegenforgalomban az idegen ur előkelőén hat. Odahaza valószí­nűleg kedves nie.mand, senki más. Az idegen ur két attak között, amit a szkeptikusan szemlélt ótelnemü ellen intéz, időnként a evikkere mögül bánatosakat éis felületeseket néz a Duna, egy monitor, a Vár s a Geiiérh hegy felé. Amit már éppen lát. Neki uj ez, •mert az idegen ur francia. Nem az a becsiületrandes, őszhaju fran­cia, aki éjfél felé rosszulszabott, de nagyon elegáns szmokingban kis éri az amerikai nő­ket Cyrohoz, akinek kastélya van Norrnan- diában s mindig két regény között él, egy, amit már írtak róla s kettő, amit még írni fognak róla, — az egyszerű violaszin kitün­tetés szalagját viselte a gomblyukában, há­borús tucatkitüntetéist s nem volt őszhaju sem, hanem fekete s kis, dagadt, keményka­lapos, kamcsalmanzsettás francia volt a hús­evő fajtából. Két mozgékony, fekete cipő- goanbszeme volt., Ügynök lehetett, voyageur, aki egy uj autógyertyát, vágy egy szappant, vagy valami lábvizet, vagy selymet, vagy por­nografikus anzikszokat hozott le i'de az elma­radt néptörzsek közé Budapestre. Volt a mozdulataiban, a hangjában va­lami idegesen riadt és bizonytalan, ahogy a pincérhez szólt, fájdalmas németséggel. Sok- minden fájhat egy ilyen kis franciának, ha utón van, Budapesten. Fájhat neki, hogy né­metül kell a pincérrel beszélnie. Fájhat, hogy madame most egészen biztosan megcsalja (mert azt rezignált biztonsággal tudja, egé­szen biztosan megcsalja). Fájhat, hogy étke­zés előtt nem húzhat fel papucsokat. Fájhat, hogy étkezés előtt nem kap egy nagy pohár Pernox fíls-t, ami negyvenfokos alkohol. Fájhat, hogy a saláta itt 20 centimes-mal drágább, mint a Tarnes-kerületben. Fájhat., hogy az autóbuszokon nincsen második osz­tály. Fájhat, hogy körülötte más nyelven be­szélnek. S a nap ide is süt, nemcsak Parisra. Elkönyököl az asztal fölött s a Journal-t olvassa. összehajtogatja apró kookákra a lapot s Clemerit Vautel „ Film “-jé t olvassa. Pontosan el tudom mondani, olvasatlanul és láthatat­lan ba, hogy mit irt ma Vautól. A gyilkos Mestorinóról irt $ kevesli az életfogytiglani fegybázat, amit kapóit a gyilkos, halált kér nagy koalíció megalakítását tekinti. A wei- mari koalícióban való részvételt a külügy­miniszter azzal az indokolással utasitja vissza, hogy ezt túlságosan gyenge alapnak találja a küszöbön álló nagy külpolitikai kérdések megoldására. „Hiszen ma is, ép ugv mint azelőtt — Ír­ja — a szociáldemokraták és a néppárt együttműködése akkor lehet a legeredménye­sebb, ha a nagy koalíció vezető politikusai eleve tisztázzák és precizirozzák azt a progra­mot, amellyel a birodalmi gyűlés elé lépnek s azután ezzel az együttesen megállapított programmal állnak vagy buknak. Egy ilyen kormány alakítása felelne meg leginkább a német birodalmi alkotmány szellemének, amely csak a miniszterek személyes felelősé­gét ismeri és nem a pártokét és frakciókét. Miután a kérdések egész komplexumában a számbajövő politikusok között már egyezség jött Létre, az én javaslatom is az lenne, hogy az előbb emlitett szempont legyen irányadó a kormány megalakításánál. Ha némely kér­désben a pártok nem tudnak megegyezésre jutni ez még nem lehet kihatással a kormány sorsára." Berlin, junius 25. Délelőtt féltizenegy órakor ült össze a centrumpárt vezetősége, hogy a párt törvényhozóival együtt adjon fel­leletet Müller-Franken képviselő azon kérdé­sére, hajlandó-e a centrum a bajor néppárt bevonásával résztvenni a weimari koalíció megalakításánál. A párt határozatát csak hol­nap hozzák nyilvánosságra, a többi pártok pedig ugyanebben a kérdésben kedden tart­ják döntő értekezletüket. Berlin, junius 25. Stresemann dr. kül­ügyminiszter négy hétig marad Baden Baden- ben egy szanatóriumban, ahonnan Karlsbad- ba megy utőkurára. reá, magánszorgalomból. Vagy arról irt, hogy a francia nyelv neon eióg tiszta, mert az i<ie- genek könyveit kezdik lefordítani franciára. Vagy arról, hogy az angolok megeszik a fran­cia karfiolt. Vagy áriról, hogy a Théatre Fran- caise keveset játssza Moliéret. Vagy arról, hogy a Renaissance túlsókat játssza Verne- uil-t. Vagy arról, hogy észt nyelvre lefordítot­ták a Plébános ur gazdagáknál című remek­művét s nem kapott érette elég pénzt. Vagy arról, hogy már megint sok Parisban a me- téque. A metéque . . . Az idegen. A kuli. A távoli, az ellenség, az, ami nem francia. Aki odajön dolgozni, leül a vendéglőben, sülteti a hasát a francia nappal, hallgatja a francia beszédet, elvégzi olcsón azt a munkát, amit szívesen a francia még drágán se végez: beleket mos, bőrt nyúz dögökről, kloakát pucol. A metéque. Amit a francia kormány vagonokban hozat Lengyelországból, Magyarországból, Csehszlo­vákiából, Romániából, Olaszországból, s vago­nokban lök át a határon, ha elvégezték azt a munkát, amire vásárolták őket. Az ember­import, az embertrágya, a méteque. Ez az egy szó, ami sokáig fülében marad az embernek, 'ba eljön Parisból. Ez benne van néha a nézésükben, ez a szó. Ahogy leülnek az ember mellé egy vendéglőben. Mint ez a evikkeres kicsike itt mellém most Budapes­ten. Ezt senki nem érti meg, hogy mit ad­nék élte, ha most, minden bánatos szerete­tem ellenére, amit irányukban érzek, ennek a kis franciának, aki Vautel „Film“-jót olvas­sa, egészen csendesen "és barátságosan oda­szólhatnék itt a pesti Dunapartom: „Me­téque . . < S hogy csöndesebben beszéljen, mert rontja a nyelvünk tisztaságát. Idejönnek megenni a magyar karfiolt. Tömegesen. Tegnap is láttam kettőt. Idbkatározó A kalaposbolt előtt. — Apukám, meddig kell még áz anyu- kára várnunk? — Mindjárt jön. — Honnét gondolod? — Mert a kcíjctposnö már az utolsó ka- i lapot is bevitte a kirakatból. \ műsoron kívül írja: 1VÁRAI SÁNDOR „METÉOUE* Holtán Miklós I. Két napja, hogy találkoztam vele a Dunaper-i tón, a Palatinus-házak előtt. Világosszürke ruhá­ban, duzzadt ajka körül sztereotip mosolyával. Szivarozott —i Szervusz. — Szervusz. — Hogy vagy? — Pompásan. Mindig ezt felelte: — „Pompásan!“ És tovább ment. A Lipőt körút felé. Onnan a Margitszigetre, a romokhoz, ahol szíven lőtte magát. II. ^ _ ­Hollán Miklós az az ember volt, aktról senki sem hihette, hogy eldobja magától az életet Hol­lán Miklós? Akárki más, csak éppen ö nem. Ho­lott nincs is egy hónapja, amikor azt mondtam valakinek: — Hollán Miklós nem fejezheti be rendesen az életét. Persze, ilyesmire nem gondolhattam. Vala­hogyan ngy képzeltem el, hogy duhaj, nagyszerű mulatozás közben, kék szájjal az asztal alá bukik ée — vége. Vagy úgy, hogy széttépi szivét a ni­kotin, esetleg úgy is, hogy eltűnik e valahol Bra­zíliában, egy távoli farmon egyszer, valamikor eltemetik, idegen névvel, részvétlenül, muszájból. De hogy éppen a szigeti romok között? így? Ilyen köznapi, hogy ugymondjam: sablónos mó­don? E-re igazán nem gondolhattam. Noha még igy is volt valami hollánmiklósi a halálában: az üres zsebek, semmi név, semmi bucsuzkodás, semmi, de semmi, ami — szentimentális. III. Hatalmas szál ember volt. Atléta. Mindig jó­kedvű és mindig fölényes. Megszokta, hogy ural­kodjék. A Kassa-Oderbergi Vasutak igazgatója volt. Huszárkapitány, nők kegyeltje, pénzét szóró ur, — hivatalában pontos, lelkiismeretes, hatal­mas munkabírás, tudás és energia. Felülről lefelé kezelt mindenkit, de ezt tökéletes hozzáértéssel, inkább hódítva, mint bántva. Imádta az életet. Az életet, amelyet most eldobott magától. IV. Vörös banditák megölték az apját és a fivé­rét. őt is halálra keresték. Várta őket. Félt tő­lük. Ágyban feküdt akkor hetekig, — ágya mel­lett hat személyre töltött revolver. Akkor azt mondta e sorok írójának: — Mit akarnak tőlem ezek a kutyák? Ha meghalok, kevesebb gyerek fog születni! Nem volt cinikus, de úgy beszélt, mintha a világ legeinikusabb embere lett volna. Akkoriban egy idegen ember mentette meg az életét. Meg­kérdezte ezt az embert: — Mit kíván azért, mert megmentett? — Semmit, — Csodálkozott. Semmit... Az idegen elé állt, felé nyújtotta a kezét: — Tegezzük egymást! Ezt mondta. És ő talán még ma, a Halála után is azt hiszi, hogy ilyen grandiózus módon még nem fizettek nagy, igazán nagy szolgálatért. V. Volt egy szép szenvedélye: régiségeket gyűj­tött. Gyönyörű dolgai voltak: bronzok, kristályok, festmények, szőnyegek, szobrok. Háromszor nő­sült. Szakadatlan vihar volt az élete. Vakmerőén ment csókokért és ezekből nem csinált titkot a —nők előtt. Egy késői Casanova. Nem kopott meg, utalsó pillanatig tartotta az iramot. Utolsó pilla­natig? Nem egészen. Szerette a harmadik felesé­gét. Szerette ps őszintén tisztelte. Ezt néha be is vallotta. Idegenek előtt is. Nagyon restelte ezt a „gyengeségét". VI. Nyers volt az igazmondásban és erőszakos az életmódjában. Szerette a gyors tempót, a nagy tü­zeket, amelyekben azonban ő még csak meg sem perzselődött. A vonaton külön szalonkocsija volt, későbben két fekete paripával pompás fogata, utoljára már taxi röpítette, de állandóan és min­denhová. ^Szerette az erős tréfákat és az opulens reggeliket. Véres, félig nyers húsokat evett. Ele­gáns ragadozó volt. Boldog, ha szívességet tehe­tett. túláradó barát, de igazi, • szí wel-1 élekkel ra­gaszkodó barátja nem volt talán egy sem. VII. Ur volt. Csák Málé-fajta. Tigris — szmdking- ban. Borzasztóan vigyázott, hogy' kivel áll szóba, ha az, akivel szóba kellett állnia — férfi volt. Nem ismert pardont. Magával szemben sem. íme, a halála ... Bizonyos, hogy meg kellett halnia. Saját törvényei döntötték el sorsát. Miért kellett meghalnia? Talán kiderül, talán nem. Csak nz kétségtelen, hogy' nem lehetett tovább élnie. Mert ha egyetlen kis eshetőség lett volna arra, hogy tovább élhessen, — tovább élt volna. VIII. Imádta az életet. Senki nála jobban. Joga volt hozzá, mert — értett hozzá. IX. Halott. Hihetetlen, hátborzongatóan döbbene­tes. Nem azért, mert meghalt, hanem mert igy halt meg. Ö is? Ki hiszi el? Szegény Hollán Mik­lós. Kik siratják? Kik átkozzák?... Én nagyon szerettem. És ezt ő tudta, érezte... X. Talán ezért volt az, hogy, amikor csak te­hette, — rmni fogadta a köszöntésemet. (Budapest.) Fazekai Imre. t

Next

/
Thumbnails
Contents