Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-26 / 145. (1772.) szám

I cJ*fc^VÜAí.*Í y \jtXL' tÁjK."A'lAJKJü*AfcÍ J4UUI le megindokolja hogy csupán a svég Thorn- berg és sorstársainak sürgetésére határozta el magát arra, hogy elsőnek távozzék a jég­szigetről azzal a céllal ,hogy a segélyexpedi- ciónak maga adhasson fölvilágositásokat az eltűntek fölkeresésére. A megsebesült Cecioni technikusnak a starthelyhez való odaszállitása sokáig tartott. rAz ottmaradottak jó hangulatban vannak. No- bile a következő szavakkal végzi jelentését: „Remélem, hogy hamarosan megölelhetem őket és az isteni gondviselés meg fogja en­gedni, hogy a többieket is viszontláthassuk." Negyven napi gyógyulásra van szüksége Nobilenék Nobile tábornokot a megérkezés után azonnal ápolás alá vette a Citta di Milano hajóorvosa. Az orvos a következő orvosi diag­nózist állította föl Nobile sérüléseiről: A jobb­kar sincsontjának nem teljes eltörése a törés­darabok csekély eltolódásával gyógyulási fo­lyamatban, a jobbláb kificamodása, izomrán­dulással párosulva, egy lábujj erős szétzuzó- dása heves vérzéssel. A gyógyulás körülbelül negyven nap alatt valószínű. Ma délig az a hir volt elterjedve, hogy a hős svéd repülő Nobilén kivül Cecionit, az Italia mechanikusát is megmentette, de a C>$r>ör •ROZ&AVA* Mandarin - Cacaa - Díó-Créme . Chrray, Trlple-Soc — Curacao — Karlsbad! keserű „Késmárki kiállításon aranyéremmel kitütnetve" „A Nemzetközi Dunakiáilitáson aranyéremmel kitíin tevet, _____Ungvári ét komáromi kiállításon kitüntetve kés ő délutáni órákban az oslói olasz követség megcáfolta ezt a hirt. Amandsenröl semmi hir.. • Páris, junius 25. Amumdsenről és Guil- baud repülőről még semmi hir. Egyes hírek szerint az Aritta nevű gőzös Tramső és Kingebay közötti utján szombatról vasárnap­ra virradó éjjel gyenge rádiótelegram-jele- ket észlelt, melyekből S. 0. S. jelzést is ki lelhetett venni. Azt hiszik, hogy e jelek Guil- baud és Amundsen segélykérő jelei lehet­tek. Egyes párisi értesülések szerint az orosz Malygin is észlelt hasonló jelzéseket. A hivatalos szovjet távirati ügynökség azon­ban kategorikusan megcáfolta az utóbbi je­lentést. A francia tengerészeti miniszter paran­csot adott a „Pourquioi pas?“ nevű expedi- ciós hajónak, hog^a lehető Leglázasabb mun­kával készüljön az elindulásra s teljes gőz­zel fusson a Spftzbergák felé Amfcndsen és Guilbaud fölkutatására. A Strasbouirg pán­célos cirkáló már útban van Norvégia felé. A Kraszin jégtörő már a Spitzbergáh magasságáig érkezeit Az orosz expedíció Parancsnoka, Szamoj- lovics, kijelentette, hogy a Kraszin akciókör- lefcében Junkers-gépekkel fogják kutatni Gil- baud hidropl áriját. A Malygin a 78-ik északi szélességi fokig hatolt elő. Babuskin repülő fölsizállt a hajóról és a VII. Károly nevű szi­get felé eső tengerrészt derítette föl. Babus­kin megállapította, hogy ezt a tengerszakaszt összefüggő jégpáncél födi. Svéd és finn repülök az Italia íöbbi hajótöröttjei után kutatnak Róma, junius 25. A Citta di Milano jelen­ti: Penzo őrnagy hidraplánján tegnap földe­rítő utat végzett a Spitzbergáktól keletre eső vidékek fölött, de a Lathanmak, Amundsen és Guilbaud gépének nem jutott nyomára. A Citta di Milano Kingsbayból Virgo-bayba ment, mely hatvan mérfölddel északabbra fekszik. A svéd és finn repülőHotíUa az Italia burkával északkeletre sodort hajótörött­csoport fölkutatására készül. Mariano-Malgreen hármas csoportjáról semmi hír. A Braganza, amely az Északitok táján vesztegel és Kingsbayba készült vissza­térni, úszó jégtáblák fogságába jutott, melye­ket az észákkedett szél sodort a hajó útjába. Nem Thornberg, hanem Lundborg Róma, junius 25. A Citta di Milano pa­rancsnoka ma hajnalban rádiótelefonogramm- ban ismertette Nobile megmentésének részle­teit. A rádióüzenet nem Thornberg, hanem Lundborg repülőt nevezi Nobile megmen­tjének. Az üzenet a következőket tartalmazza: Lund­borg repülő Nobile csoportjánál tett első lá­togatása alkalmával nem szállíthatta magával Cecioni technikust, a Nobilénél súlyosabb se­besültet, mert a beteg túlterhelte volna a kis gépet. Evégből & repülő a második útra már nem vitte magával szerelőjét, hogy Cecionit fölve- hesse gépére. . Nobile eltávozása után Viglievi tengerészhad­nagy vette át a csapat fölötti parancsnokságot. Nobile a hadügyminisztériumhoz küldött Je- lentősében a következőleg mondja el indu­lása körülményeit: Mikor Lundborg repülő táborozó helyünkön leszállt, arra kértem, hogy először Cecionit vigye magával, aztán Se- hounek dr-t, majd Trojanit, engem, vé- |[ gül Viglievit és Biagit. Lundberg elutasította kívánságomat, mond­ván, hogy parancsa van először engem elszál­lítani, hogy a többiek kutatására vonatkozó­an megadhassam a szükséges adatokat ő és társaim nem engedtek követelésükből, hogy elsőnek én röpüljek el a géppel. Románia közeledést keres Nasyarorsiig felé? öFsgonsssM Títus pénzügyi államW? Besz az uj budapesti romén követ Budapest, junius 25. (Budapesti szeribes ztőségiümk teleionjelen lése.) A budapesti A Reggel értesülése szerint az elhunyt Stixcea budapesti román követ utódja Drago- nescu Titus pénzügyi államtitkár lesz. A lap munkatársa előtt a Budapesten tartózkodó Dragonescu kijelentette, hogy tudomással bir Románia ama szándékáról, hogy Magyar- ország felé közeledést keres. Az eddigi passzivitást a legteljesebb aktivitással kellene felváltani, természetesen Románia álláspontjának fentartásával. A jelenlegi áldatlan állapot bizonyos dolgok félreismeréséből származik, amelyen javítani lehet és kell is. Kinéreztetésem esetén — mondotta Dragon escu — mindenképpen igyekezni fogok szí­vélyesebbé tenni a két ország viszonyát egymáshoz. Az amerikai szlovák liga aiiíoMiái követel Szievenszká részére A iige megkísérti a szlovák egységfront létrehozását s ha terve nem sikerül, akkor a sziovenszkéi kérdést a nemzetközi fórumok elé viszi Prága, junius 22. A Slovák jelenti, hogy az amerikai szlovák liga, amely magában fog­lalja &z összes amerikai szlovák egyesületie­ket, most befejeződött kongresszusán az autonómia mellett foglalt állást s elhatározta, hogy delegációt küld ki Szlo- venszkóna, melynek az lesz a megbízatása, hogy még egyszer megkísérelje rábirni a szlovák pártokat az együttes föllépésre és ugyanazon nemzeti program követésére. — Amennyiben a liga eane kísérlete hajótörést szenvedne, akkor a Szlovák Liga a szloveauszkói kérdést vagy a szlovák néppárttal közösen, vagy ha a párt ebbe nem egyezne bele, akkor önnállóan a nemzetközi fórumok elé ter­jeszti. A Slovák az amerikai liga egyhangúlag hozott határozatához azt a megjegyzést fűzi, hogy a csehszlovák parlamentben csupán egyetlen szlovák párt van: Hlinka szlovák néppártja, mert a többi szlovák frakciók a cseh pártközpontok függvényed. Á nemzetkö­zi fórumot illetően a Sl óvóiknak az a véle­ménye, hogy ez a fórum tulajdonképpen a párisi békekonferencia volt, amely előtt Hlinka annak idején képviselte is a szlovák nemzeti álláspontot. Ha akkor az Amerikai Szlovák Liga támogatta volna Hlinkát, — ír­ja a lap — a szlovákság ügye ma másképp állana. Nincs mit tagadnunk, — folytatja a Slovák — a kormányban, vtalá részvételünk csak mód és eszköz arra, hogy Szlovenszkő vérző sebeit gyógyítsuk. Ha m amerikai testvérek segítségével hatékonyabb mód és eszköz található, a szlovák néppárt egyetlenegy percig sem fog habozni, hogy a szlovák nemzet ér­dekében meg ne ragadja az alkalmat. Borzalmak kastélya — BCiNUGYi regény — Irfa: Edgár Wallace (52) — Vájjon Margaret a hajón van-e?___ Ah ogy erre gondolt, eszébe jutott, hogy mrs. Burton ás azt kérdezte a leányától, hogy meg­találták-e miss Belmant és Olga azt felelte, ■hogy nem. Most ismét lövés fénye villant föl a yacht födélzetén. Mr. Reeder villámgyorsan kinyújtotta a ke-zét. Két éles dörrenés hallat­szott, amit szörnyű robajjal visszhangzottak a falak és a detektív — bár nem láthatta, hogy a lövések találtak-e — azt mégis elége­detten állapította meg, hogy a golyók elérték a fedélzetet. A yacht most megmozdult: el old ózták a parttól. Főlhallatszott a motor berregése, majd a csavar zubogva kavaria a vizet és a yacht orra lassanként kifelé fordult, amerre a barlang nyílása volt. És ekkor kívülről, a már sötét tenger felől, vakító fénykéve hasí­tott bele a barlang sötétjébe, elkápráztatva a detektív szemét, aki örjöngő örömmel ugrott talpra. A barlang előtt már ott cirkált a torpe- dózuzó! — Hála Istennek! — kiáltott föl mr. Reeder. i i * *' A yachton levők is észrevették a reflek­tort és tisztában voltak tragikus jelentőségé­vel. A yacht nyomban megfordult és orrával egyenesen arrafelé tartott, ahol a két detek­tív feküdt. Egyidejűleg borzalmas dörrenések szakadatlan, egymásba olvadó sorozata hal­latszott a födélzelről s ez a fülsiketítő robaj oly szédítő volt, hogy mr. Reeder az első pillanatban teljesen belekábult és észre se vette, hogy a reá omlott kőtörmelék már félig eltemette. Cray rázta föl kábulatából, torka szakadtából üvöltözve: — Gépfegyverrel lövöldöznek, mr. Reeder! Mr. Reeder nem felelt. Megbabonázva bámult arra a csodálatos jelenségre, ami a barlang közepén történt, ahol a viz rejtélyes módon táncolni, háborogni kezdett, mintha titokzatos erők kavarnák a fenekét........És az tán egyszerre mindent kitalált. Óriási szik­ladarabok váltak el fönt, a barlang mennye­zetéiről és rettentő robajjal zuhantak, gör­dültek alá. A lövöldözéstől rezgésbe jött le­vegő megbolygatta a lazán összefüggő, málla­dozó és víztől elpo riaszt ott kőzetek statikáját és összeomlás fenyegette az egész barlangot. A yacht megérezte a veszedelmet és menekülni igyekezett. Ismét a kijárat felé fordult orrával és a motor berregve hajtotta a nyílás felé. Már majdnem el is érte, talán csak tizenöt-húsz yardnyira volt tőle, mikor oly irtózatos dörrenéssel, hogy mr. Reeder- nek földbe gyökerezett a lába, leszakadt a barlangnak egész eleje, elzárva a nyílást a tenger felé és maga alá temetve a yachtot! XIX. FEJEZET A levegő egy szempillantás allatt meg­telt sürü porral, mely sötét függönyként takarta el a szörnyű jelenetet. Csak a rette­netes robaj hallatszott szakadatlanul, amint a sziklaiömbök egyre-másra zuhantak alá. — Bedőlt a barlang szája! -- ordította mr. Reeder torka szakadtából Gray fülébe: — és a hegyomlásnak még nincs vége! Első ösztöne az volt, hogy ' menekül a folyosón vissza a kúthoz, de aztán eszébe ju­tott, hogy odalent két asszony is van! ........ Me gnyomta villamos lámpása gombját és is­méi visszament a szik! a padihoz, ahonnan, a katasztrófa kezdetét látta. De a lámpa fénye sokkal gyöngébb volt, mint hogy áttörhetett volna a sürü porfüggönyön. Mivel egy-két lépésnyire is alig látott, hasra fekve kúszott előre, hogy vaktában le ne zuhanjon a sziklafalról. Köröskörül — alatta, fölötte, jobbról, balról — minden­felől inogtak, repedeztek a sziklák, mintha vajúdott volna az egész hegytömeg. A meny- nyezetről egyre hullott a kő: hatalmas szik­ladarabok, amelyeknek zuhanását roppant mennyiségű törmelék követte, aztán a -szaka­datlan csobogás, ahogy mindez a vízbe zu­hant, vagy ezer darabra törve valamelyik sziklapárkányon, azt is magával szakította ... — Az Isten szerelmére: jöjjön innen, mr. Reeder! — könyörgött neki Gray, ma­gánkívül. — Hiszen agyonütik a sziklák! De mr. Reeder rá se hederitett. Már megtalálta a keskeny, meredek lépcsőt, mely levezetett a barlang fenekére és óvatosan megindult rajta lefelé. A lámpáját előre tart­va, mindig a lábai elé világított, hogy félre ne lepjen. Az arca, ruhája tele volt porral, amely oly sürü volt, hogy lélegzeni is alig bírt; tele volt az orra, szája, a szeme is — hogy a könnyei csurogtak a maró mészpor- tól —, de azért csak ment előre... És, alighogy leért a barlang fenekére, mint fehér kísértet tántorgott elébe a sürü porfelhőből egy kísérteties nőalak. Olga Crewe volt. Mr. Reeder rögtön megragadta a karját és inkább vitte, mint vezette a ros­kadozó leányt a lépcső felé. — Hol az anyja? — üvöltötte a leány fülébe. A leány a fejét rázta és felelt is, de a detektív osak töredezett szavakat értett a beszédjéből: — ... yacht — szikladarab — megölte... — Az anyját? — kérdezte mr. Reeder. A leány bólintott. Mr. Reeder maga előtt segítette fölfelé a meredek lépcsőn és szinte a vállatn vitte föl egészen a szikla­párkányig, ahol Gray várta őket.. Ott aztán, mintha csak kis gyermek lenne, egészen a karjaira vette és szaladt vele az első fordu­lóig. A rettenetes földindulás egy percre ■ sem szünetelt. Egyre nagyobb sziklatömböik t váltak le a barlang boltozatáról és, ahogy - lezuhantak a fenékre, megrázták a folyosót ■ is, amely már szintén omladozni kezdett. A’ levegő egyre fullasztóbb lett, Gray lámpása kialudt, a Reederé pedig egymagában nem ért semmit a sürü porfelhőben. Egész örök­kévalóságnak tetszett, amíg elérték az ala­gút száját, -amelyen túl nem messzire volt az öreg Flack lakószobája. A levegő még itt is tele volt ugyan porral, de mennél előbbre mentek, annál tisztább lett. — Tegyen le, kérem — suttogta Olga Crewe rekedten: — elég erős vagyok már és tudok járni. Mr. Reeder gyöngéden leállította a földre. Olga még nagyon gyönge volt- ugyan, de a két detektív támogatásával mégis tu­dott járni. A vén John Flack szobájánál megálltak. Mr. Reeder ki akarta cserélni a villamos lámpáját, — de még jobban vágyott egy korty friss vízre és Olga Crewe azt mondta, hogy a szobában van viz. Mindnyájan ittak és a friss forrásvíz va­lósággal csodát müveit a leánnyal, aki egé­szen felüdült tőle. Nem tudom, mi történt — mondta: — de azt hiszem, hogy mikor a barlang szája beomlott, a yacht már visszafelé farolt. Én annyira megrémültem, hogy rögtön kiugrot­tam a partra s alig voltam tiz lépésnyire, mi­kor irtózatos robajt hallottam; Azt- hiszem, hogy a leszakadt boltozat jő része egyenesen a vacihtra zuhant. Rémülten fölsikeltottam, de még a tulajdon hangomat se hallottam a ret­tentő felfordulásban ... oh, ez a büntetés... ez a büntetés! Tudtam, hogy jönni fog, hogy jönnie -kell!... Tudtam! Tudtam! Mindkét kezével eltakarta az arcát és egész teste remegett, rázkódott n heves 1 tá­gasban. (Folytatjuk.) itofcO <60, mMúAX,

Next

/
Thumbnails
Contents