Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-23 / 143. (1770.) szám
1928 junius 28, szombat 5 „Nem kiváltságokat, csak igazságot kérünk úgy Csehszlovákiától, mint Európától" Koczor Gyula nemzeti párti képviseli beszéde a képiseióház lakásvédelmi vitájában — A képviselő válaszol Benes külügyminiszter kisebbségpoMtBcai nyilatkozatára — „Nem akarunk páriák lenni" Az én etnográliám Márt néne kibékűíti Máskor Borosa nenő az első, mikor megérkezem, hogy előkerüljön valahonnan és nyújtogassa a kezét. Utána Mári néne szokott következni, ő már hoz is egy csupor tejet a vizit megerősítése céljából. Aztáu beszélgetünk. Ilyenkor, nyár elején különösen sok a témánk, érik a vetés, valami gyümölcs biztosan elfagyott, Tőtok Juli jegyben jár, no, hogy nem szégyelli otthagyni azt a derék Csikós Janit azért a goromba vőlegényéért, dehát péze van, aztáu Gádor Paliék egész családja kivetkőzött a tarka viseletből, mennek Kanadába, Kazinciék kisebb fiának beverték a fejét Novakon, meg sok eféle történik. És most nem jönnek. Várjuk őket, és nemi Meg is mondta Mári néne még tegnap: — Tiillem jöhetnek! Akárki fia jöhet! Nagy a harag. Alig várjuk a mise végét, hogy jöjjenek ki az apró templomból. Egymásután lépdelnek ki a küszöbön, megannyi tarka pillangó, színes, gyönyörű. Libeg a harminchat szoknyájuk, ragyog a menyecskék fején a gyöngyös-szalagos párta. Most! Mári néne alázatosan botlik ki az ajtón. És megáll. Szigorúan néz szembe velünk, egy kicsit elsápad, jobban magához szorítja az imakönyvét. Aztán igy tör ki: — Méghogy én ábrándosán görbitgetem az öreglábujjamat! Lenézek a lábára. Uram bocssá, csizma van rajta, holott ünnepnap délelőttjén se visel csizmát soha. Az öregasszonyok vasárnapi viselete: mezítelen láb. És most csizmában van. Szegény Mári néne. Ugyancsak töri a bőr. E minutában suhog ki Borcsa nenő is: Feddően mér végig. Rögtön kiadja ő is, amit már napok óta tartogatott a bö- gyiben: — Kiirt az újságba! Hogy nem szégyelli magát, jószivü ember létyire! Mári néne keservesen sóhajt: — Maga lesz az oka, kedves, ha tyúkszem nő a íalpomon. Nagy itt a baj! Iliről ment, hogy a tanító ur vendége „levelet irt" Borcsa nénének az újságba és csúnyákat irt róla. Megírta, hogy templomban nem akart mesélni Borcsa uenő boszorkányokról, meg sok effélét. Nagy csófság! De letjobban Mári néne haragszik, az öreglábujjával volt baja a vendég urnák. Meg is haragudott minden nadrágom urra, nem köszön még a jegyzőnek se, pedig illenék vele kedvesnek lenni, se tejet, se vajat nem ad kabátos embernek, jó, hogy az unokáját ki nem parancsolta az istállóból. Hiri ment ennek, pegy nem is olyan nagy dolog. Dehát rettentő a szégyenkezés. — Soha nem vótana újságba, vén koromba törik ki rajtam a csófság! — Letalább a nevünket ne irta volna ki! Drága, kedves, kőt öregasszony, ahogy ott panaszkodnak a templomajtóban és kesergik a rajtuk esett nagy csófSágot A barátom kérlelni kezdi őket: — Nem olyan szégyenletes dolog az. Lám, a római pápát is kiírják, meg minden királyokat. — De gyilkosokat is, meg tolvaj népet! — Kirül jót kiriil rosszat. Amilyet tudnak. Magukról jó volt írva csakis! — Az öreglábujjom vöt kiírva. Azér húztam csizmát. — No, lássa! Az van ebben kiszerkesztve, hogy milyen erős a magyar nép, még az öregje is mezítláb jár, nem lesz beteg! Erre egy kicsit elhallgatnak, összeráncolják c homlokukat s lenéznek a földre. Igen, ez már valami. A barátom folytatja: — Az van kiszerkesztve, hogy tanuljanak a városiak erkölcsöt. Hogy a templomban nem illik csúnyákat beszélni, meghogy ne járjon senki selyemharisnyában, pucéron. Mári néne szeme felvillan: — igen ám, de fog-e rajtok? Helyben vagyunk már. A barátom felemeli az ujját: — Hogyne fogna! Hisz nagy újságban volt, sok nép olvassa. És azt hiszem, prédikálni is fogják, sokak okulására. — Jajjaj! — fogja össze magán a kendőt bol- ' dogan reszketve Mári néne, — ne mondja már! — De bizony úgy van. Meg tudják ezt az erkölcsös népek. És mondani fogják: ni már, nem tudom, ki ez a Borcsa nenő, meg Mári néne, de , jó jászolban születtek! ( — Jó jászolban születtek? így? — Bizony, így! Borcsa nenő Marira néz, Mári néne meg Bor- 1 csára. Aztán nem szólnak semmit. Eszükbejut, '■ hogy máris sokat engedtek a jussból, nekik most tulajdonképpen haragudni kellene nagyon, de , nem tudnak haragudni. Azérthát inkább elmennek. Lassan, fontolkodva ballagnak, kopog a köveken a nehéz csizma. Neuiis Mári néne lábára szabták. Nagy fekete kendőjüket meg-megrázza a szél, lehajtott fővel mennek ki a kapun és szót- 1 lanul poroznak az ünneplő utcán végig. Kezükben olvasó és imakönyv. Szeretném megsimogatni a kezükét, ezt a ráncos, barna, bütykös két kezet. Estefelé hajlik már. Cseng a kisbarang. Kinyílik az ajtónk s Istenkém, ott áll Mári néne. Kezében egy csupor tej, lábáról hiányzik a csizma, öreglábujja külön válik a többitől s vigan nvuítőzik a köszöbön, mint aki börtönből szabadult. Tisztelt Képviselöház! A lakásellátásra vonatkozó törvényjavaslatot ebben a formájában nem látom elfogadhatónak. Különösen kifogásolom az állami alkalmazottak lakásbiztosítására vonatkozó intézkedésekéit, mert amint, a múlt tapasztalati mutatják, ez számtalan visszaélésre ad módot, különösein, ha magyar háziul a Idomokról van szó. Egészen mindennapi, bevett szokás az, hogy az állami hivatalnok a részére lefoglalt olcsó lakás egy részét jő áron bérbe adja s igy jóformán ingyen lakik, vagy hogy az állam által igénybevett ház tulajdonosa az istállóban kénytelen lakni, amint erre az 1560. sí. nyomtatványban közölt interpellációban is rámutattam. Különösen súlyossá teszi a javaslat intézkedéseit az a körülmény, hogy azzaJl ismét csak a magyar lakosság ellen fognak visszaélni, nagyobb dicsőségére Benes külügyminiszter azon gyakran hangoztatott kijelentésének, hogy a kisebbségek — igy tehát mi magyarok is — aránytalanul többet kaptunk, mint amennyire a kisebbségvédelmi szerződés kötelezi a köztársaságot. A külügyminiszter propagandája A külügyminiszter mindig nagy mestere volt a propagandának, jól ismeri a reklám pszichológiai alapjait s tudja, hogy valamely állítás szüntelen, állandó hangoztatása az igazság .hitét kelti az emberekben. Ilyen módon vetette meg a köztársaság alapjait, igy próbálkozik jövőjét is megalapozni s igy akarja a szenvedéseinkre felfigyelő világgal, sőt velünk is elhitetni, hogy itt minden rendben van, nincs semmi kivonni valónk, sorsunkkal elégedettek és boldogok vagyunk. Á valóság azonban ennek épp az ellenÁmi pedig a földbár tokreform végrehajtása körül történik, az nem egyéb, minit a magyar nép földönfutóvá tételére elkövetett gazság. A magyar mezőgazdasági munkást, törpebirtokost megfosszák kenyerétől, az egész magyar népet a földszerzési lehetőségtől és 100 százalékban magyar- , nyelvű területeken csehszlovák k doni stábnak adják a földet, vagy egyes kiváltságosaknak, volt zsupánoknak és minisztereknek maradékbirtokként juttatják azt. Ha az ilyen birtokiszérzés u. n. „szabadkézből való eladás" utján történik, az mit sem változtat a lényegen, Íbiszen a birtokos csak a földhivatal által jóváhagyott áron, az ugyancsak jóváhagyott személynek adhatja ed azt. Mindezek dacára — a tisztességtelen reklám előírásai alapján — van bátorságuk kimondani, hogy több jogot élvezünk, mint amennyi megilletne, van bátorságuk azt állítani, hogy a földibirt ökrei ormot nem ed- nemzetlenitő szándékkal, nem a szinmagyar vidékek vegyessé tétedének szolgálatában ifólytatják, sőt van bátorságuk állandóan azt hangozhatni, amint legutóbb Seton Watson- nak is tették, hogy a földosztásnál a magyarok nem részesülnek igazságtalan elbánásban. Nem akarom a valódi nevén nevezni, de ez már nem bátorság. Ha a valóságot •fednék a kormány részé nőd elhangzott állllii tagok, akkor mi akadálya, lenne annak, hogy a még 1926-ban beadott javaslatom, mely szerint a földosztás a járások nemzetiségi számaránya alapján hajtandó végre, törvényerőre' emeltessék, vagy legalább két év után — a bizottságoknak már épp elég idejük lett volna letárgyalni — a képviselőbe teje. A magyarság itt rettenetesen szenved, kimondhatatlan elnyomásnak részese, mert az államhatalom minden törekvése nemzetünk kulturális és gazdasági gyengítésére és tönkretételére, végeredményben pedig elmem zetlemité- glinkre irányul. Gazdasági és kulturális életünkben nélkülözzük az államhatalom minden támogatását, nélkülözzük az állami, valamint az alsóbb közigazgatási szervek költségvetéseiben az ilyen célokra felvett összegekben való részesedést, sőt megakadályozzák a gazdasági és kulturális hadadásunkat szolgáló szerveknek vagy egyesületeknek saját erőnkből való létesítését is. Ezen a téren annyira mennek, hogy miagyar egyesületeknél, magyar községben, hogy csak egy példát hozzak fel, mint pl. Bucson is, ahol az 1919-iki népszámlálás szerint egyetlen csehszlovák sem volt, megkövetelik, hogy a „Gazdakör*4 hivatalos nyelvévé a szlovák tétessék. Az állampolgárság ügyében való eljárás felülmúl minden elképzelhet őt. Ha csak valami ürügy kínálkozik erre, megtagadják annak megadását s ezzel ismét tömegeket, életük javát leélt embereket, szegény özvegyeket fosztanak meg szűkös keresetüktől s döntenek nyomorba. De jaj annak is, akinek nagykegye- sea megadják az állampolgárságot, mert ha a vagyondézsmia csak félig tette tönkre, úgy az állampolgárság megadásáért kiszabott illeték biztosan egészen tönkreteszi, mert hisz amannál sokkal magasabb összegekéit rónak rája s még arra sincs a szerencsétlennek módja, hogy megköszönje az ilyen állampolgárságot s azt mondja, hogy nem reflektálok .rá, mert a kiszabott ösiszeget könyörtelenül végrehajtják rajta. ház elé hozassák. Ha a magyar nép tényleg részesedne a földosztásban, miért kedd akkor az ez ügyben immár egy éve beadott interpellációim megválaszolása helyett oly mélyen hallgatni, amikor vádjaink megdöntésére legegyszerűbb mód volna nyilvánosságra hozni, hogy községenként hol és mennyi földet kaptak magyarok a földreform utján, mert hiszen a född megfogható valami és a magyarok részesedését könnyen ki lehetne mutatni. Folytathatnám tovább, de épp eleget mondtam, hogy mily tiszteletben tartatnak a magyarsággad szemben a kisebbségvédelmit szerződés kötelezettségei. S amikor a húr végletekig feszült s amikor a magyarság üldöztetése és elnyomása csak fokozódik,. akkor a külügyminiszter ur megállapítja, hogy minden rendben van, megái lapítja, hogy a béke megkötése óta a viszonyok állandósultak s elfeledkezik arról, hogy a békeszerződések erejét épp kormányaiknak a kisebbségekkel, igy a magyarsággal szemben tanúsított viselkedése gyengíti meg. Köszönet Kallináiiak és Ledebournak A külügyminiszter urnák a békeszerződések megmásitha.£atLa.nságárá vonatkozó véleményére kellő feleletet adott Kallina, a német nemzeti párt képviselője és Lede- bour, a német keresztény szocialista párt szenátora, mely megnyilatkozásukért Őszinte köszönetiinket fejezzük ki. Tudatában vagyunk annak, hogy a béke Európa létkérdése. Tudjuk azt is, hogy Anglia főtörekvése arra irányul, hogy Középéé Déleurópa békéje megóvassék. De épp ezért Senki sem kívánja a háborút de épp azért, mivel nemcsak Anglia, de az egész világ már látja, hogy a békeszerződések tarthatatlan ok s hogy az általuk egyes nemzeteken ejtett sebek soha be nem gyógyulhatnak, törekedni fognak azok békés megváltoztatására. Lehet, hogy Anglia ma még a jelen helyzet fenitartáfcának kényeb mesebb álláspontját foglalja el, de meg vagyok róla győződve, hogy ép a béke érdekében nem fog ragaszkodni ehhez, mert ha a külügyminiszter ur szerint veszélye® a revízió bármely kísérlete, százszor veszélyesebb és olőbb-utóbb föltétien konfliktusra vezet a mai helyzet erőszakos fentartása. Őszintén meg vagyok győződve arról, hogy a békeszerződéseknek megegyezés utján való revíziója nemcsak Európa békéjét, hanem Csehszlovákia érdekeit is kiválóan szolgálná s komoly csehszlovák államférfiak ez elől Dem is zárkóznának el, de ma hallgatásra vannak kényszerítve a nagyzásukban süket és vak imper iálisták által, kik elfogultságukban saját hazájuk való érdekeit sem lájják és a közvéleményt nemzetük jól felfogott érdekei ellen hangolják. Önök meg fogják aztí érteni, hogy Magyarország soha sem mondhat le erőszakosan elcsatolt véreiről s a békeszerződések revíziójáról, mert ezzel az életről mondana le és öngyilkosságot követne él. Mi az ide csatolt magyarság ép olyan jogú nemzetnek érezzük magunkat, mint Önök s nem vagyunk hajlandók páriák lenni, kik csak arra szolgálnak, hogy a cseh és szlovák nemzet gazdasági és nemzeti birtokállománya a mi rovásunkra növeltessék. Az a számtalanszor, felelős államférfiaktól hangoztatott kijelentés pedig, hogy a toöztár- easágnak a magyarlakta területekre gazdasági és stratégiád szempontból szüksége vau, ezt fejezi ki, azt jelenti az önök felfogása szerint, hogy a hatalmak minket prédának dobtak ide, s önöknek joguk van iparosaink mellőzése, hivatalnokaink elűzése, intelligenciánknak mindennemű elhelyezkedésből való kizárása általi, s a földbirtofcreform segélyével az évszázadokon át magyarok által müveit földet csehszlovák kezekre juttatni, s nemzetünk százezreit megélhetésüktől megfosztani, földönfutóvá tenni s a sziranagyar területeket a telepítések . által vegyesekké változtatni, majd teljesen elnemzetleniteni. Ha Önök azt hiszik, hogy mi mind ebbe valaha is belé fogunk nyugodni, úgy nagyon tévednek, ha azt gondolják, hogy a börtönök megtöltése álltai, á középkori inkviziciót megszégyenítő kínvallatásokkal csinált hazaáru- lási perekkel, mint amilyenre a napokban Kassán letolyt tárgyalás szörnyű példát adott, bennünket el fognak hallgattatni, ngy nagyon csalódnak. Mi tovább is hangoztatni fogjuk a velünk való bánásmód igazságtalan elnyomó voltát nem szűnünk meg Európa és a nagyvilág igazságérzetre és becsületére appellálva, az élethez való jog megadását tovább is követelni s nem nyugszunk mindaddig, míg a rajtunk elkövetett igazságtalanságok jóvá nem tétetnek és nemzetünk léte és fejlődés© nem biztosit- tatik. Nem kiváltságokat, csak igazságot kérünk, igazságot követelünk úgy önöktől, mint Európától. Győzzön Önöknél is a jobb belátás, értsék meg, hogy béke és megértés csak igazság mellett, egyenrangú népek között lehet s a rabszolga és rabszolgát ártó egymás mellett való élése talán átmentileg osöndet jelent, de az ilyen szuronyokra támaszkodó hatalom soha sem örökös. Értsék meg az igazság és józanság szavát, ezzel fogják legjobban saját nemzetüket és Európa békéjét szolgálni! J földosztás a nemzetiségi számarány alapján hajtandó regre" ■ * — Hoztam, — mulat a bögrére, — csak azt teartam mondani, hogy bátran kiírhatja, ami erkölcsünk van, mert okulni kell a népnek. M"? se várja a feleletet, boldogan, büszkén megy el. Krisztuska előtt, keresztet vet, mezítelen lába alatt porzik a föld, e^ a. mi áldott, drága .anyaföld iink. Szombathy Viktor. nem osztjuk a külügyminiszter ur nézetét, hogy a békeszerződések megváttoztatbatatlanok, s helytelenítjük azon felfogását, hogy „a békepzerTŐdéisek revíziójának bármilyen gyakorlati kísérlete olyan zavarókat, eEen4 lVisszavonhat atlan ul niabb anyósvicc _ — A kedves anyósának állapota leien komoly. 9 — Hallom. Veszedelmesen javul. léteket, és konfliktusokat idézne elő, melyek egész Európát újból Iá ngbabo ritkáinak".
