Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-20 / 140. (1767.) szám
1928 június 20, Mer (La. TMGAlMAGÍíARHIHLAn Philippe Berfhelof titokzatos londoni mlssziőla London, junius 19. A Daily Telegraph diplomáciai munkatársának jelentése szerint a Quai d‘Orsay főtitkára, Philippe Bér- thelot vasárnap este váratlanul Londonba érkezett. Az utazásrél, amely még az angol diplomáciai köröket is meglepte, semmi biztos dolog nem szivárgott ki. Francia körökben tegnap az a vélemény alakult ki, hogy a francia diplomáciai szolgálat magasabb pozícióiban bekövetkezendő változásokról van szó. Arról is beszélnek, hogy Berthelot a Foreign Office-szal a Tanger- kérdósről vagy a spanyol petróleumról, esotleg a nagyhatalmaknak kínai politikájáról akar tárgyalni. A szovjet kitiltja kikötőiből a körös bajákat 'Athén, junius 19. Miután a görög kamara visszautasította a görög—orosz kereskedelmi szerződés ratifikálását, a szovjet megtiltotta a görög hajóknak, hogy kikötőiben horgonyt vessenek, azonkívül megszüntette a Pireus- ban felállított Arcos orosz kereskedelmi társulatnak működését A kisantant bukaresti konferenciája az európai politika érdeklődésének homlokterébe került A kisantant felelni készül Mussolininak és Rofhermere lordnak — A kisantant békepolltikáiai a status quo fentartása — Bukarest, junius 19. (A Prágai Magyar Hírlap megbízott tudósítójának távirati jelentése.) A kisantant ez esztendei konferenciája iránt az eddigieknél sokkalta nagyobb érdeklődés nyilvánul meg. A román fővárosnak legismertebb szállodái zsúfolásig teltek meg a legjobb külföldi publicistákkal és a konferencia iránt nemcsak kontinentális, hanem tengerentúli érdeklődés is megnyilvánul. Mindenki tisztában van azzal, hogy a mostani konferencia talán a legjelentősebb azok közül, amelyeket ez a középeurópai államszövetség idáig tartott. Ez a nézet általános és minden újságíró nagy eseményekre készült elő. Rutinirozott publicisták úgy Ítélik meg a helyzetet, hogy a kisantant, amely az öt esztendővel ezelőtt megtartott sinajai konferencia óta egyre jobban veszített eredeti jelentőségéből és értelméből most újból megtalálta önmagát. Kiállotta azt a nagy válságot, amelybe részben a három tagállam külön irányban folytatott politikája, részben Olaszország külpolitikájának mesteri sakkhuzásai juttatták. A kisantant idáig zsákutcában volt, most újból egyenes pályára törekszik, igy jellemezte a helyzetet egy ismert francia külpolitikai publicistakorifeus. Idáig úgy látszott, hogy Románia hajlani fog Olaszország szavára és cserbenhagyja társait. Jugoszlávia pedig, amelyet teljesen bekerített az olasz politika, saját külön érdekeibe bonyolódott bele, Franciaország, a kisantant főreménysége és atyai protektora, mindinkább veszített külpolitikai jelentőségében a tehetséges olasz külpolitika mellett. Ez volt a helyzet a múlt év küszöbén. Amikor 1927 májusában a kisantant a joachimsthali konferenciára gyűlt egybe, Olaszország külpolitikai presztízsének de- lelőjén állott. Középeurópában biztosan támaszkodhatott Magyarország barátságára és feltétlen támogatására. Azonban éppen az olasz külpolitika minden vonalon érezhető aktivitása ejtette gondolkodóba a kisantant vezető államtér- fiait. Benes rendkívül alkalmas időre választotta meg a mostani konferencia időpontját. Romániát nagy mértékben megijesztette a revizionista mozgalom, amely Mussolini nyilatkozatában hatalmas támasztékot talált és ezért ismét visszatért régi szövetségeseihez. Már Joachimsthalban meg lehetett állapítani a kisantant újabb fellendülésének jeleit. Azóta azonban sok olyan újabb dolog történt, amely még szorosabbra fűzte a három érdekelt állam között fennálló közösséget. A joachimsthali konferencia után kezdődött meg Rothermere lord intenzív sajtókampánya a trianoni békeszerződés revíziója érdekében s Mussolini hatalmas morális segítséget biztosított ennek az akciónak, amikor kijelentette, hogy a „békeszerződések által megvont határok nem örökkévalőak“. Ehhez járult a szentgotthárdi affér. Egy évvel a Rothermere-akció megindulása után a lordnak fia Magyar- országra utazott, ahol nagy ünnepségekben részesítették, Mussolini pedig legutóbbi külpolitikai expozéjában megismételte tézisét a határok kérdésében. A dolgok ilyen fejlődése természetszerűleg maga után fogja vonni, hogy a kisantant államai Bukarestben újból megszilárdítják a régi szövetséget, melynek célja a középeurópai status quo teljes fentartása. A népszövetségi tanács befejezetlenül hagyta a szentgotthárdi affér és az optánspör ügyét. Romániát kevésbé nyugtalanítja az olasz- magyar barátság kimélyülése és a Rother- mere-akció intenzitása, mint szövetségeseit. Azonban az optánspör egyfelől, a magyar—olasz kapcsolat és a Rothermere-akció másfelől olyan erős nyomást gyakorol a kisantant államaira, hogy azok soha nagyobb szükségét nem érezték az egységes frontnak, mint éppen most. Sajtókörökben most már főleg arra a kérdésre keresnek feleletet, hogy milyen eredményeket lehet várni a bukaresti konferenciától? A feleletet máris megfogalmazták a beavatottak: A konferencia egész sor udvarias és rezervált, lényegében azonban világos elvi határozatot fog hozni Magyarországgal szomben és ezeket a határozatokat olyan formában fogják megalkotni, hogy Olaszországra ig vonatkozzanak. A három állam mégegyszer ki fogja jelenteni a világ nyilvánossága számára, hogy a határok garantálására teljes egységben vannak, a határokat nem engedik megbolygatni és ebben az irányban a végső konzekvenciákig támogatják egymást. Ebben a vonatkozásban valószínűleg felelni fognak a Mussolini-cx- pozéra is és a határrevizió lehetőségét a jövőre is visszautasítják. Ez alkalommal tehát egy darab világpolitika játszódik le a román fővárosban, amelyet némi nagyzással a Balkán Párisának mondanak. A három 'külügyminiszter ugyancsak nagy utazást tett meg, mielőtt Bukarestben találkoznának. Titulescu jó néhány hónapot töltött külföldön és Rómában, Parisban és Genfben a nagyhatalmak vezető államférfiaival folytatott tárgyalásokat, Benes pedig Párison, Londonon és Berlinen keresztül érkezik Bukarestbe és az ő aktatáskája is tele van tapasztalatokkal, amiket mind a konferencián akar értékesíteni. Ennek a konferenciának nagy események voltak az előkészítői, ezért gondolják az ujság- iró-korifeusok, hogy fonlos döntéseket is várhatni tőle. Bukarest, junius 19. A minisztertanács tegnapi ülésén Titulescu külügyminiszter beszámolt külföldi tevékenységéről. Jól értesült körökben úgy tudják, hogy Titulescu a minisztertanácson kijelentette, hogy legutóbb Belgrádban a jugoszláv külügyminiszterrel folytatott tárgyalásai annak lehetősége körül foroglak, hogy miképpen lehetne létrehozni a balkáni államok között Locarno- szerü megállapodást. Ennek a megállapodásnak tekintettel kellene lennie a Görögország és Bulgária, valamint a Görögország és Törökország között már megindult tárgyalásokra. Titulescu a minisztertanácson szóvá tette a kisantant konferenciáját is, amelynek most arról kell tanúskodnia, hogy a kisantant hatalmi tényező, amely pozitív politikát, a béke fentartásának politikáját célozza, A bukaresti konferenciának Titulescu véleménye szerint ki kell domborítani azt is, hogy bármilyen békerevizió lehetetlenség, még pedig éppen a béke fentartásának szempontjából. Miss Earhart elmondja az óceáfti repülés történetét „Köd, eső, hó — hátunkban azonban pompás ' A Girl Lindhy utipodgyásza egyetlen logkele volt London, junius 19. Miss Earhart, az Atlanti óceán első repülőgépes női utasa, a szerencsésen befejezett 21 órás uí után a világ minden részéből sűrűn kapja az üdvözlő táviratokat. Maga Coolidge elnök is gratuláló sürgönyt küldött a vállalkozó szellemű missnek, amelyben rendkívüli örömét fejezi ki, hogy éppen amerikai nő volt az első asszony, akinek sikerült az Atlanti óceánt átrepülnie. Az eredeti tervek szerint úgy volt, hogy a Friendship kedden délelőtt Southamptonba repül, ahová tizenegy és tizenkét óra között kellett volna érkeznie, a kedvezőtlen időjárás miatt azonban a startot elhalasztották, úgy, hogy az óceánrepülők csak szerdán reggel indulnak tovább. A legtekintélyesebb és legkonzervatívabb angol lap, a Times, ma hosszabb cikket közöl, amelyben „Girl Lindhy“ elmondja óceánrepülésének történetét. Ez a repülés mindenben megfelelt előzetes várakozásának, mert végig gyönyörűséget okozott neki, ha voltak is egyes momentumok, amelyek kedélytele- nek voltak. Repülésével be akarta bizonyítani, hogy az óceáni repülés aránylag biztos dolog és a repülőforgalmat egész bátran ki lehet terjeszteni az óceánok hatalmas felületére is. ,J®n csak utas voltam ezen a repülésen — mondja miss Earhart. — Mindent, amit meg kellett tenni átszállításunkra, Stultz pilóta és Gordon mechanikus hajtottak végre. Minden dicsérete ök érdemelnek. Az óceánrepülésekei csak olyan pilóták hajthatják végre, akik vakon, csupán eszközeik után tudnak repülni. Azt hiszem, hogy az egyes óceáni repülö- szereneséílenségek azért következtek be, mert a pilóták nem tudtak eszközeik után repülni." Miss Earhart ezután elmondja a repülés történetét. A kedvező időjelentések ellenére a huszonkét repülési órából csupán egy óráig volt jó idejük. Eső, köd és hó kisérte a repülőgépet egész utján. Azért kellett Walles- ben leszállniok, mert már nem volt elegendő hajtóanyaguk, hogy egész Southamptonig folytassák útjukat. „A start pillanatától kezdve egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy szerencsésen megérkezünk. Az egész repülés ideje alatt egyetlenegyszer sem ellenőriztem az eszközöket, ámbár legalább ötszáz órán át repültem már egyedül és én tartom a magassági repülés női világrekordját. Az amerikai part elhagyása után az első órában gyönyörű idő uralkodott. Azonban csupán az első órában láttuk a tengert. Ámbár Írországot is derékban szeltük keresztül, a földből nem láttunk semmit. Amikor Délanglia felett voltunk, nem tudtuk megállapítani, hol vagyunk, mert rádióapparátusunk nem működött. A tengeren gyakran kényszerültünk arra, hogy felszáll- junk. majd leereszkedjünk, olykor-olykor ezer lábnyira is felszökkeltünk, mert a sürü köd kényszeritett erre. A szél rendkívül erős volt, de mivel hátulról fújt, segítséget jelentett nekünk. Az egyetlen csomag, amit magammal hoztam, a fogkefém volt." Ezekkel a szavakkal fejezte be az óceánrepülőnő első interjúját. London, junius 19. (Reuter.) A carmar- thoni grófság partján fekvő Burry Port lakosai lelkes ünnepléssel fogadták az óceán hőseit. Több ezerfőnyi embertömeg valóságos küzdelmet folytatott azért, hogy miss Earhart- tal kezet rázhasson. A repülőnőt mindenütt a leglelkesebben ünnepük. — Francia katonai repülők Prágában. Szerdán délelőtt tizenegy órakor a gbeli repülőtérre I egy hat repülőgépből álló francia katonai osztag érkezik a francia katonai repülés főnökének, iPujo tábornoknak vezetésével. 3
