Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-15 / 136. (1763.) szám
V Mai námmk 1S oldal ^ ^ VTL évf. 136. (1763) szám . Péntek • 1928 junius 15 e*^E fiöBSHSSBHHHHHHHHBB^^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 1.50, A SzlovenSzkÓi és rUSzinSzkÓi ellenzéki pártok o%k^fí^V^fon: M3U -kKiad^ évf^etso6 7fLhaV°,n‘; 26 K£: ^'í*/ Főszerkesztő' politikai napilapja FekI5s öerfeK«; hivatal: Prága II., Panská ni 12/in. - Tehavonta36Kc. Egyes ^Z^-20kÍBURÁNYI LÁSZLÓ iefon:30311.-Sürgönycim:Hírlap,Praha Géni epKósusa A népszövetségi tanácsnak a múlt héten ezajlott ülésszaka jubiláris volt, éppen öt- ’enedszer ültek össze a tanács urai, hogy negtárgyalják a világ ügyes-bajos problémáit. Ámbár az európi politikának két olyan ezető-politikusa, mint Stresemann és Briand z alkalommal nem utazott a Lac Lámán martjára, — mind a kettő súlyos betegség '.tán rekonvalescens, — ez az ülésszak mégis ‘slentős volt, mert valóban a fontos népszö- etségi problémák kerültek az előtérbe. Sőt, tresemannak és Briandnak távollétében épen ezeknek a problémáknak jelentősége omborodott ki. Amikor ugyanis a két államért! megjelenik Genfben, mindig az az im-j ressziónk, hogy a hangsúly nem annyira aj ínácsi tárgyalásokra, mint inkább a politi-j ai megbeszéléseken van s az igazi népszó- j etségi problémák tulajdonképpen csak ezekek a politikai megbeszéléseknek jogcímét dták meg. Ez alkalommal másképpen tör- Snt a dolog. A számos kulisszamögötti meg- eszélés most mind a tanácsülés napirendjé- e vonatkozott s a népszövetségi problémák nnyira lekötötték a tanácstagok figyelmét, ogy a világpolitika nagy kérdéseiről, mint éldául a japán-kinai konfliktusról, vagy lelloggnak háború-ellenes paktum-javaslatáéi, teljesen megfeledkeztek. Az ötvenedik tanácsülés már csak azért ) különösen nevezetes volt, mert speciálisan lagyarországot, azután meg a kisebbségeket rintő problémák kerültek szőnyegre. A kis- ntant sajtója kettős magyar vereségről ir, z egyik a szentgotthárdi afférben, a másik j z optánspörben érte volna Magyarországot. | főzzük tehát kissé e problémák mögé. A tanács mostani ülésszakát. tényleg a! zentgotthárdi affér ügye dominálta, amely nögött a trianoni szerződés, az invesztigációk a leszerelés problémája húzódik meg. A anács hármas bizottsága arra a szigorú jogi lláspontra helyezkedett, hogy Magyarorszá- j ;ot fel kell menteni az ellene indított pörben,; nert semmi határozottat nem lehet rábízó- j lyitani. A tanácstagok többsége azonban, Helyhez azután a kisebbség is csatlakozott, négis elhatározta a dorgáló nyilatkozatot, nert éppen azt rótta fel a magyar kormány libájául, hogy éppen semmi bizonyosat nem ehetett megállapítani s ebben az elkövetett i liba beismerését vélte felfedezni. Objektiven j vizsgálva azonban a kérdést, meg kell állapítanunk, hogy itt két dolog között kellett /álasztani: vagy nem terheli a magyar kor- nányt semmi vétek — és ezt az álláspontot foglalta el a hármas bizottság, mert a megvizsgált hadianyag s az összes körülmények arra mutattak, hogy itt magánrendelésről volt szó, vagy pedig a magyar kormánynak szóló olasz fegyverszállításról volt szó, aminek azonban egyetlen tárgyi bizonyítéka sincs. Az első esetben a magyar kormányt! teljesen fel kellett volna menteni, a második j esetben azonban — ha erre megvan a ko- j moly alap — az invesztigációs eljárást olyan i mértékben kellett volna végrehajtani, hogy j az igazság maradék, nélkül kiderüljön. Ilyen bizonyítási anyag alapján azonban, amely csupe negatívumból tevődött össze, marasztaló döntést, még ha egyszerű megjegyzés formájában is, hozni nem volt szabad és hogy mégis hoztak, annak kárát az invesztigációs eljárás elve fogja vallani. A második magyar kérdés az ominózus optánsügy, amely egyúttal kisebbségi kérdés is és igy speciálisan népszövetségi probléme. Immár huszonkettedszer került a tanács elé s a jelenlegi határozatot talán éppen annak lehet tulajdonítani, hogy a tanács ki akart bújni a felelősség súlya alól. A halasztási formula helyett a tanács újabb formát talált, amely — úgy remélik — egyelőre leveszi a kellemetlenné váló kérdést a napirendről. Magyar vereségről beszélni ebben az ügyben esztelen dolog, a magyar optánsok ügye ezzel kárt nem szenved, az a magyar kívánság, hogy a tanács 'a trianoni szerződés 239. szakaszában ráruházott apodiktikus kötelezettségének eleget tegyen, továbbra is nyitva \ A parlament szószékéről Tuka és Buday visszaverte Dérer támadását Aránylag nyisgosSIan folyt is a nagy viharokat ígérő ülés Elfogadták a fedezetlen régi f&rtezásGisFől ős az uj öt is ilzHorenis érepiüz kibocsátásáról szőlő törvényjavaslatot Prága, junius 14. A képviselőház mai ülését hosszú hónapok óta. nem tapasztalt nagy érdeklődés előzte meg, Dérer Iván keddi Tuka-ellenes beszédének visszhangjaképpen mára mindenki szenzációkat várt. A kíváncsiságot föl'fokozta egyrészt a szociáldemokrata sajtó azon álhire, hogy Tuka szökésre gondol, másrészt a szlovák néppárt tegnap esti bejelentése, hogy úgy Tuka, mint Buday fölszólalnak a mai ülésen és megadják a választ a minden eszközzel a kormányba kívánkozó szociáldemokrata párt vezérszónokának, Dérernek. Már reggel kilenckor nagy volt a sürgés-forgás a Ház folyosóin. Fél tízkor a Hlinka-ipárt törvényhozói bevonultak az ülésterembe. Minden szem a politikai szenzációk központjában álló csoportra irányult. Hlinka kedélyesen parolázott az agráriusokkal, Tuka arcizomrándulás nélkül ült a helyén, Buday a beszédéhez készített jegyzeteit olvasgatta. A hallgatóság körében feltűnően sok volt a szlovák diák. Azonban a várvavárt szenzáció, a néppárt és a szociáldemokraták generális összecsapása — elmaradt. Tuka rövid nyilatkozatát s Buday beszédét csupán alig néhány közbeszólás zavarta meg s a szociáldemokraták a néppárt helyett a kommunistákkal sodródtak konfliktusba. A mai ülés Az ülést Malypetr elnök délelőtt tiz órakor nyitja meg s bejelenti, hogy Korláth Endre dr. képviselő és Szent- Ivánv József klubelnök bejelentették, hogy Korláth dr. hospitans tagja lett a magyar nemzeti párt és a Zipser deut- sohe Partéi képviselőházi klubjának. A Ház ezután második olvasásban elfogadta a büntetés elévüléséről szóló törvényjavaslatot. Ezután a háború előtti nem biztosított államadósságok átvételéről szóló törvényjavaslat tárgyalására, került a sor. Danek képviselő, az alkotmányjogi bizottság előadója, rámutat arra, hogy Csehszlovákia, mint a monarchia utódállama, a békeszerződések alapján köteles átvenni azokat a háború előtti nem fedezett államadósságokat, melyek a köztársaság területén vannak. Ezek szerint átveszi az osztrák adósságok 41.7 százalékát és a magyar adós-' ságok 15.945 százalékát. Hnidek képviselő, a költségvetési bizottság előadója, bejelenti, hogy a Csehszlovákiára eső régi osztrák adósság 7600 millió koronát tesz ki, ennek egy része már konvertáltatott, úgy hogy ez az adósság már nem is szerepel a költségvetés „békeszerződési adósságok" tételében. Javasolja a törvényjavaslat elfogadását. Tufa nyilatkozata Malypetr elnök ezután bejelenti, hogy Tuka és Buday képviselők személyes ügyben kívánnak felszólalni. Először Tuka lép a szónoki emelvényre. A ludákok a miniszteri padsor elé mennek. Dérer a padjában marad s erősen figyeli Tuka szavait, aki a következőket mondja: — Az a súlyos vád, amelyet Dérer képviselő ur a parlamenti szónoki emelvényről ellenem felhozott, az illetékes hatóság vizsgálatának tárgyát fogja képezni s minthogy nem akarok ezen vizsgálatnak elébevágni, csak a következők kijelentésére szorítkozom: — Mint jogász tudom, mi megengedett s mi tilos. Éppen ezért emelt fővel megyek a bíróság elé, mert tudatában vagyok annak, hogy semmiben sem vétkeztem köztársaságunk és honpolgári meg hazafias kötelességeim ellen. (Taps a ludákoknál. Felkiáltások: Nagyon helyes!) Dérer képviselő ur vádjai téves információkon alapulnak, amelyek éppen úgy nem felelnek meg az igazságnak, mint azok a hirek, hogy elhagytam a köztársaság területét és külföldre szöktem. (Nagy derültség a koalíciós padsorokban.) Kérem a tisztelt Házat, várja be a hivatalos vizsgálat eredményét. Dérer a ludákok felé kiált: Tuka nem cáfolta meg állításaimat. Miért nem mondta meg, hogy állításaim nem igazak? marad. Chamberlain igen könnyedén át- ugorta azt a csekélységet, hogy itt nem az I arbitrage s a békítési eljárás közti választás- í ról van szó az egyik fél érdekében, aki per-1 jogilag elveszettnek tekinthette ügyét. Ami- j kor pedig a tanács elhatározta, hogy nem kő- j veti a márciusban választott utat, a jog és a népszövetségi alapelvek széles országutját, j ismét csak a tyukprókátorok s perhalasztók j sorai közé menekült. A magyar optánsok ügyében tehát csak j halasztás történt, de a tanács valahogy meg-; lékelte azt az épületet, melynek őrzése rá j van bízva s eljárási módjával olyan elvek te-1 metéséhez járult hozzá, amelyek nélkül építménye ingoványos talajra kerül. Azok, akik a jog tiszteletét, saját alapelvei szolgálatát s következetes egyenességet várnak a népszövetségtől. ámuló megdöbbenéssel látják, hogy j hogy "ez az intézmény a politikai taktika szol-j gáíatában milyen veszedelmes és öngyilkos I lejtőre tévedhet. , A harmadik problémában — a lengyel- litván konfliktusban — viszont újból a klasz- szikus halasztási formula érvényesült Itt a jog és jogtalanság egyszerűen felismerhető s éppen mert a tanács nem bíróság, hanem politikai orgánum, a közvetítés vonala világosan ki vau jelölve számára, ha a béke fentartásának célja őszinte. Hogy Litvániával Vilua ügyében igazságtalanság történt-e, azt a tanács tudja a legjobban, hisz ő tiltakozott a legjobban Vilna annexiója ellen s csak a nagyköveti konferencia nyomására engedett. Mindaddig azonban, amig bármily jelentéktelen határkérdés felvetése háborús hangulatot teremt, a Vilna-kérdést csak úgy lehet kezelni, hogy Lengyelország s Litvánia között a normális kapcsolatok helyreállítására kell törekedni. Amikor majd a tanács olyan légkörben foglalkozhatok a határkérdésekkel, hogy tücsköt-bogarat ne kiáltsanak rá, akkor sor kerülhet a Vilna-problémának megoldására is. A legtipikusabb népszövetségi probléma a kisebbségi ügy s a mostani ülésszakon ez a probléma is felmerült, örömmel szegezzük le Chamberlain-nek azt a megállapítását, amit most tett, hogy a kisebbségi kérdés a népszövetség legfontosabb s legkényesebb Machácsek: Hiszen megmondta, hogy hazudott. Buday visszautasítja Dérer támadásait Ezután Buday József képviselő szólalt föl s többek között ezeket mondta: — A keddi ülésen, amikor Dérer a vita folyamán megtámadta a szlovák néppártot és annak egyes tagjait, nem lehettem jelen hivatalos elfoglaltságom miatt s igy nem felelhettem neki azonnal. Meghurcolt társam most röviden, de határozottan kijelentette, hogy emeli fővel néz a hivatalos vizsgálat elé. Dérer a trenc-séni népgyüléssel kapcsolatos cikkem idézésével azt. akarta bizonyítani, hogy ón vagyok a „Ki a csehekkel!", de főleg az „El a csehektől!" jelszó szerzője. így értelmezték nemcsak az újságok, hanem maga Dérer is. Ez azonban nem igaz! Elegendő elolvasni az inkriminált cikket ö mindenki megítélheti, hogy igaza' mond-e Dérer vagy sem. Cikkemben statisztikai adatok alapján kimutattam, hogy Csehszlovákiából négyszer-ötször annyi szlovák vándorol ki, mint amennyi cseh. Sajnálatomat fejeztem ki afölött, hogy a kis szlovák nemzet ennyi vért vészit. Továbbá azt írtam, hogy a szlovákok nem kedvtelésből vándorolnak ki, sem pedig megfeladatai közé tartozik. A tanács hangsúlyozta azt az elvet, hogy a kisebbségi kötelezettségek a népszövetségre s nem az egyes államokra tartoznak. Ha a tanács ezt az elvet elismeri, akkor szükséges, hogy a kisebbségi jogok mindeü megsértésével nagyobb energiával szálljon szembe, mint ahogy eddig tette. A genfi ülésezéssel foglalkozva, a Times is kiemeli, hogy a nemzeti kisebbségek ügye Európa legfontosabb problémája s ha a népszövetség komolyan nem lát hozzá az indulatok lecsillapításához, akkor azok kirobbanáshoz vezethetnek. Rezüménk végére értünk. A tanács urai most visszatértek"hazájukba, vagy pihenőre mentek, mint Chamberlain. Szeptemberben ülnek össze újból, hogy a legfontosabb európai problémáról: a rajnai terület kiürítéséről tanácskozzanak, ötven ülés erkölcsi facit- ját kellene most megvonnunk, nem tesszük, csak az emberiség s a béke érdekében kívánjuk, hogy az elkövetkező ötvenes Iuszt- rumban a tanács elhacározottabban s eredményesebben töltse be feladatát, mint ahogy idáig tette.
