Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-02 / 126. (1753.) szám

v tAliYAR-til UíiAP

Beszélgetés Cippico szenátorral,

a Magyarországon járt olasz küldöttség vezetőjével

az olasz-magyar-román kérdésről, a francia sajtó olasz-ellenes intrikáiról és Pirandelloról, aki „történelmi emlék"

Róma, május vége.

A Magyarországon járt olasz küldöttség tagjai, a képviselők, szenátorok, újságírók és gazdasági emberek már visszatértek hazájukba, de a látogatásuk okozta hullámverés máig sem ült el teljesen az európai sajtóban.

Érdekesnek találtuk tehát, hogy a magyar—olasz kérdésről meginterjúvoljuk az olasz küldöttség vezetőjét, Cippico gróf szenátort. Első kérdésünk az olasz—magyar—román viszonyra vonatkozott, kapcsolatban egyrészt azzal a kijelentéssel, amelyet Cippico a magyar kormányzó előtt tett, másrészt pedig azzal az interjúval, amelyet a „Politika'* közölt.

— Hogy az olasz—magyar szoros baráti viszony békés — mondotta Cippico gróf — azt az egész világ tudja. Olaszország és Magyar- ország volt az első két állam, amely eltávolította a maga organizmusából a rendbontás bacil'lusát. Kívánatos tehát, hogy Magyarország megtalálja a módját annak, hogy megegyezzék bizonyos államokkal, amelyek rokonságot tartanak a római kultúrával. Az ilyen megegyezés által összefűzött államok védőbástyát alkothatnak azzal az antinacionalista és antikapitalista erővel szemben, amely meg akarja bomlasztani Európa mai rendjét. Az ilyen irányban együttműködő államok gálát alkothatnak ezzel a gazdasági és szociális barbarizmussal szemben. Ez volt a jelentősége az én nyilatkozatomnak.

— Mi a véleménye Exc ellenei adnak — kérdeztük ezután — Magyarország helyzetéről abban a tekintetben, hogy Magyarország a szláv tenger kellős közepében és a germán tenger közvetetten szomszédságában él?

— Erre a kérdésre — mondja erre Cippico — már előző feleleteimben megadtam a választ. Magyarország olyanokkal van körülvéve, akik nem mind barátaik. Szerintem tehát Magyarországnak azon kell lenni, hogy feltárja a világnak való helyzetét, jelentőségét, hogy bebizonyítsa a világnak azt, hogy mennyire védi a politikai és gazdasági rendet és hogy ebből a szempontból milyen fontos szerepet tölt be Középeurópában. Magyarországnak nagy kultúrája van, de erről a nagy világ nem tud. Nem tudja, mit tett Magyarország Európáért és hogy milyen feladat váT még rá. Hogy ezt a nagyvilág nem tudja, annak talán az a legfőbb oka, hogy Európában nem ismerik a magyar nyelvet. És itt rá kell mutatnom, hogy milyen jó eszköz a magyarság kezében, ha az olasz nyelven keresztül meg tudja értetni a maga bajait a világgal. Ötvenkét millió olasz él elszórtan az egész viBorzalmak kastélya

— SPNöGYi REGÉNY —

inai Edgár WalEace

(33)

Daver ráncos arca boldog vigyorgásra torzult.

— Oh, kedves mr. Reeder? — kiáltott fel lelkesedve: — Szívességet óhajt? Parancsoljon kérem!

— Sokat gondolkoztam a tegnap éjjeli eseten, — mondta mr. Reeder.

— A tolvajt gondolja? — kérdezte Daver hirtelen.

— A tolvajt — bólintott mr. Reeder. — Meg akarom táncoltatni ezt a tolakodó gazfickót, ha lehet. Szerencsére ujjlenyomatokat találtam az ajtóm külső tábláján —

Davernek az arca hirtelen elkomorodott.

— Csakhogy ezeket az ujjlenyomatokat meg kell rögzíteni — folytatta a detektív: — illetőleg le kell másolni, hogy megvizsgálhassuk és összehasonlíthassuk a Scotland Yardban őrzött lenyomatokkal. Ebhez pedig különböző műszerek szükségesek, amelyeket, sajnos, nem hoztam magammal. Arra szeretném hát kérni: nem kiildhetne-e valakit Londonba, hogy lehozza nekem ezeket a műszereket?

— Hogyne, ezer örömmel! — felelte

mr. Daver készségesen, bár hangja meghazudtolta a szives készséget. — Egyik emberem —

Én mise Belman re gondoltam — vágott közbo a detektív. — ő régi ismerősöm es mint te teliigens lady bizonyára gondosan vigyáz is mám a nagyon finom és érzékeny műszerekre. '

Haver szőtlo\rvui tűnődött néhány pillanatig. V

— Nem jobb leélne, ha az én emberein

lágon s az olasz nyelv mind jobban terjed a kulturáilamokban. Az olasz—magyar együttműködés tehát kulturális téren is nagy eredményeket hozhat.

Végül a politikáról más térre terelődik a beszélgetés. Áz irodalomra.. Cippico szenátor véleménye szerint a Jegtariősabban gazdasági és kulturális szálak fűznek össze két nemzetet egymással.

— A magyar színházi irodalom nagyon népszerű nálunk — mondotta a gróf — viszont Magyarországon, bár jól ismerik az olasz irodalmat, mégsem adnak megfelelő teret az olasz színpadi munkáknak. Igaz, hogy legutóbb az egyik vidéki magyar színház bemutatott egy PirandeUo-dairabot és ezt a többi magyar vidéki színházban is követni fogják az olasz darabok. Érdekes, hogy ezt a Pi- raridello-darabot a fővárosi színházakat is megelőzve mutatták be, még pedig Debrecenben. A bemutató előadáson magam is megjelentem a budapesti olasz követ, Durini dl Monza gróf társaságában.

— Pirandello — mondja ezután Cippico szenátor — egy egész generációnak tiikröz- teti vissza lelki szenvedéseit, olyan generációt, amely a háború nagy szenvedésein és a fas- cizmus győzelmén keresztül jutott el a megújhodásig. Pirandello a háború előtti és utáni idők költője. Egy erkölcsileg kiegyensúlyozatlan kor szellemének megszólaltató ja. Ezen a korszakon Olaszország már szerencsére lul van. Itália a római útra tért, a rend és fegyelem útjára. Pirandello tehát olasz szempontból történeti emlékként hat, mert ő az embe.

riség ama rétegének költője, amely a régi rendszer és a faseázmus között ingadozik és kétségbeesett dilemma előtt áll a megoldás, minden lehetősége nélkül. Ezt a dilemmát oldotta meg Olaszországban a fascizmwjji ■ Olaszország mintájára Magyarország is letör-’ te a bolsevizmust és ezért a müveit világ há- Iájának tettekben kell megnyilvánulnia ezzel a két országgal szemben. És itt vissza kell térnem arra, amit beszélgetésünk elején mondottam — fejezte he az interjút Cippico gróf —, hogy Keleteurópában össze kell fog, niok mindazoknak az államoknak, amelyek szembe akarnak szállni a mai társadalmi és gazdasági rend ellenségeivel.

Ez a kezdő és végső akkord pedig azt fel zonyitja, hogy Cippico-ék budapesti látogatása nem exkluzív magyar—olasz baráti:ozás volt, hanem a két nemzetnek olyan kézfogáé sa, amelyhez mindenki csatlakozhatok, a ki a kiegyensúlyozott Európa békéjéért küzd. „

Frey András dr.

Hí*'

1 szSowsnsz&ői magyar társadalmi- is muraiig eavesfllstek vasárnapi kongresszusa a magyarság Hatalmas

S!fiÉSf«lÉÍ@ Imi

Az eü?si§<s§ kuieisrmunha uj perspektívákat nylié ssndeiaiát eaty lelktsedSssel fették m&tnkévS szüovenszkéi egvesiief sínk

Rimaszombat, junius 1. A szlovenszkói magyar társadalmi és kulturális egyesületek junius 3-ára Rimaszombatba egybehívott, kongresszusát megrendező bizottság éjjelt nappallá téve dolgozik a kongresszus hatalmas feladatot jelentő előkészítésén s heteken át tartó munka nyomán ma már kezd kibontakozni a vasárnapi nagy rimaszombati ünnep inpozáns méretű képe.

Az előkészítő bizottság kedden este Törköly József dr. szenátor elnöklésével bizalmas értekezletet tartott, és az értekezleten Szik- lay Ferenc dr. kulturreferens is megjelent.

Az ülésen Törköly József dr. bejelentette, hogy Nitsch Andor nemzetgyűlési képviselő megbecsülhetetlen támogatása révén biztosítva van a szepességi testvéregyesületek csatlakozása is.

ami hatalmas lendülettel fogja előrevinni az egységes kulturfront kiegészítésének gondolatát.

Az előkészítő bizottság ezután alapos vita után letárgyalta a szövetség alapszabálytervezetét. Az elfogadott módosítások közül a legnagyobb fontossággal bir az az uj paragrafus, amely lehetővé teszi a közös kultur munkába való bekapcsolódást azon egyesületeknek is, melyek ezidőszerint rendes tagokká ugvan fel nem vehetők, de alapszabályaiknak kellő megváltoztatása révén célkitűzéseik közé a kul— és az utolsó vonattal —

— Sokkal jobb, hia miss Belman megy

— vágott közbe ismét a delek ti v: — vonattal mehetne és autón jöhetne vissza.

Daver gondolkozva vakargatta az állát. De a detektív megadta neki a kegyelemdöfést.

— Utó vég re azt is megtehetném — mondta —, hogy sürgönyzök Scotland Yardba: küldjenek le két embert a műszerekkel.

— Nem, nem — kapott észbe Daver hirtelen. — Hadd menjen csak miss Belman. Nincs ellene semmi kifogásom. Én magam mondom meg neki.

Mr. Reeder megnézte az óráját:

— A legközelebbi vonat 8 óra 35 perckor megy és azt hiszem, ez a legutolsó. Miss Belman tehát még ebédelhet is indulás előtt.

A detektív maga mondta meg az újságot miss Belmannek, akit nagyon meglepett a fordulat.

— Természetes, hogy elmegyek Londonba, ha ön kivánja — mondta. — De nem gondolja, mr. Reeder, hogy más is elhozhatná önnek ezeket a műszereket? Nem jobb lenne, ha úgy küldetné le Londonból —

De meglátván a detektív szemének furcsa kifejezését, hirtelen megállt és halk hangon kérdezte:

— Miért kivánja, hogy én —

— Megteszi ezt nekem, miss — izé — mise Margaret, ha — izé — nagyon szépein kérem? — kérdezte mr. Reeder alázatosan.

Odament a társalgó Íróasztalához és gyorsan irt néhány sort, mialatt Margaret taxiért telefonált. Már sötétedett, mikor a zári autó megállt a kastély főbejárata előtt és J. Cr. Reeder, aki lek teérte Margaretet, kinyitotta a kocsi ajtaját.

— Valaki már ül a kocsiban — súgta halkan: — ne ijedjen meg. kérem és ne rikoltson. Rendőrtiszt — ő kiséri önt LonI dogig.

Prágai Magyar Hírlap kulturestjét tartják! meg. A kulturest hatalmas és nívós műsorával esn-ik fénypontját fogja képezni a kong- , resszus ünnepségeinek. Előadás végeztével táncmulatság lesz a Polgári olvasókör összes1 termeiben.

Az előkészítő bizottsághoz érkező bejelentések arra engednek következtetni, hogy a szlovenszkói magyar társadalmi és kultúráiig egyesületek junius 3-i rimaszombati kongresz-i szusa valósággal a magyarság hatalmas seregszemléje lesz.

turtevékenység propagálását is készek beik-' tatai.

Az alapszabályok letárgyalása után Márkus László, főtitkár referált a bizottság munkájáról, és bejelentette, hogy a szövetséghez nap-nap mellett újabb és újabb csatlakozások történnek és a kongresszuson való megjelenést eddig minden számottevő szlovenszkói magyar társadalmi és kulturális egyesület bejelentette.

Az elszállásolást végző bizottság címére őráról-órára egész sereg levélbeli és távirati bejelentés érkezik s már ebből a hatalmas érdeklődésből is látható, hogy a szövetség célkitűzéseit egész Szlovenszkó magyarsága magáévá tette.

A rendezőség minden előkészületet megtett, hogy a junius 3-ára az ország minden résziből Rimaszombatba sereglő deputánsok, érdeklődők és vendégek fogadtatása, elhelyezése és szórakoztatása arányban álljon a várakozásokkal.

Szombaton este a városkerti vendéglőben ismerkedési estély lesz, másnap délelőtt a kongresszus zajlik le, délben pedig bankettet ad a rendezőség a vendégek tiszteletére. Délután a az újságírók gömör-nógrádi kerületének és az öreg cserkészek csapatának alakuló ülése van programra tűzve, este fél 9 órakor pedig a Polgári olvasókör színháztermében a

— De miért — hogyan — dadogta Margaret.

— És ön Londonban marad ma éjjel — súgta tovább mr. Reeder. — Holnap reggelre én }s ott leszek — reményiem.

XII. FEJEZET

Mr. Reeder a szobájában volt és szép rendesen kiteregette esti öltözékét a toi- lette-asztalra, azon tűnődve: — mily sok

időpazarlásba kerül az a gyarló szokás, hogy külön kell felöltözni d vacsorához is!... Merengéséből halk, alázatos kopogtatás rázta föl. Figyelmes füllel hallgatózva fordult arra — kezében a megviselt hajkefe — és nyájasan szólalt meg:

— Tessék, kérem!

Mr. Daver dugta be kicsiny bohócfejét az alig kinyitott a jt résen; csupa ránc arcán bocsénatkérés és aggodalom tükröződött váltakozva.

— Zavarom talán? — kérdezte. — Igazán végtelenül sajnálom, hogy alkalmatlankodnom kell, de mivel miss Belman nincs kéznél; ugye, meg méltóztatik bocsátani? — Bizonyos vagyok benne, hogy igen —

—■ Kerüljön beljebb, kérem, mr. Daver! — invitálta mr. Reeder, aki maga volt a megtestesült udvariasság. — Éppen lefeküdni készültem f Nagyon fáradt vagyok. Tetszik tudni, ez az erős tengeri levegő —

Mr. Daver arca szemmel láthatóan megnyúlt.

— Akkor, ugylátszik, hiába jöttem — mondta csalódottan. — Mert, kérem szépen —■ és besurrant a szobába, gondosan becsukva maga mögött az ajtót, mintha nagy és fontos titkot akarna közölni, amit senkinek se szabad meghallania: — három vendégeim nagyon szeretne bridgezni és engem kértek meg. hogy kérdezzem meg önt: nem lenne-e hajlandó beülni negyediknek?

— Oh, hogyne: ezer örömmel! — vállalkozott mr. Reeder udvarias készséggel. I

.A IsrasnS reBdSrl kínvallatás íjBmnsMiB pH a lapokat i

London, junius 1. Az angol rendőrség:

’ botrányának, amely az alsóházat is foglal-!

' koztatta és kevés hijján megbuktatta a:

. Baldwin-kormányt, újabb fejleményei varai i nak. Az a rendőrtiszt vi selő, akit a fiatal Ion- - doni gép kólán y kínvallatáséval vádoltál,.

engedélyt kapott a rendőrigazgatóéSgií® : hogy a lapok ellen sajtópert indítson és rá* ■ [ galmazőitól kártérítést követeljen.

Vasúti katasztrófa Eger mellett

Egy iskolásgyermek súlyosan megsebesült

Eger, junius 1. "^Tegnap hajnaliban as i Eger felé menő személyvonat két kocsijai Füzesabony állomás közelében kisiklott és) lezuhant a töltésről. Az egyik kocsiban’háf rom iskolásgyennek ült, közülük az egyik súlyosan megsebesült, míg a másik kettő* csak apróbb karcolásokat kapok és kimá-f szott a kocsi roncsai alóli. A másik kocsi! podgyászkocsi volt. A vonat néhány órás kél séssei érkezett be Egerbe.

— Nem vagyok ugyan elsőrendű játékos, doha az urak beérik velem, öt. perc múlva ott | leszek.

Mr. Daver hajlongva hálálkodott és elé-1 gedetten dörzsölte a kezeit. Ahogy kiment sí becsukta az ajtót, mr. Reeder óvatosan ráfordította a kulcsot és pár pillanatig feszülten hallgatózott. Aztán kinyitotta egyik útitáskáját, hosszú kötéllélrát vett ki belőle s a nyitott ablakon át ledobta a kertbe, a másik végét pedig az ágy lábához kötözte. Láb- ujjhegyen ment vissza az ablakhoz és kihajolva a sötét éjszakába, halkan leszólt a magasból — Pár másodperc múlva lentről megrántották a kötéllétrát, mire a detektív mind a két kezével megmarkolta és egész testével hátrahajolt, hogy tartani bírja a létrán fölfelé iparkodó ember súlyát.

A titokzatos éjjeli látogató nesztelenül ugrott be az ablakon, mire mr Reeder lassan fölhúzta és ismét útitáskájába zárta a kötéllétrát. Aztán odament a szoba másik végébe és fölnyitotta a falba épített tágas szekrény ajtaját.

— Ez nagyon jó kis fészek, Brill — mondta mosolyogva. — Sajnos, most vagy két óra hosszára magára kell hagynom önt, de reményiem, hogy távollétemben senki se fogja zavarni. A lámpát égve hagyom, Így nem marad egészen sötétben.

— All right, sir! — felelte vigan a detektív, aki egyenesen a Scotland Yardból jött és bebújt a faliszekrénybe.

Három perccel később mr Reeder már indult lefelé a lépcsőkön a bridge-pártira. A három játékos némán, látható izgalommal ült a hallban és várta a negyediket. Egyikük se szólt, de erősen összeszoritott ajkuk, barázdált homlokuk és tágra nyilt szemük elárulta a nagy feszültséget, mely megülte mindhármuk agyát. Mereven ültek az asztal körül, de egyszerre megelevenedtek, mintha villamosáram suhant volna át rajtuk, mihelyt xusr Reeder a teredbe

I

1928 junius 2, szombat [ ‘

Z