Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-09 / 107. (1734.) szám

6 1988 május 9, szerda. megpillantotta Sikorskyt, látott az arcán va­lami sebet vagy ütés nyomát? Tanú: Nem láttam semmit. Michalko az áldozat pénzéért Kassára megy Novotny szavazóbiró: Van-e valami tanú arra vonatkozólag, hogy Michalko visszafizet­te volna Margitnak a kapott 40.000 koornát? Tanú: Nem adott ő vissza semmit. Egy­szer ígérte csak meg, de nővérem említette, hogy sohasem adta vissza. Novotny: Margit az álesküvő után meg volt győződve arról, hogy törvényes felesége Michalkonak? Tanú: Igen, mondta, hogy megesküdtek, de Michalko még nem tudta beszerezni az es- ketési bizonylatot. Novotny: Látta Margit bőröndjét Vá­zsecen? Tanú: Láttam s amikor le! akartam nyitni, Michalko és Sikorsky rámszóltak, hogy ne nyúljak hozzá. Az elnök utasítására behozzák Margit fe­kete kofferjét, amelyet Vázsecen találtak. Vörösmarty Jolán és édesanyja, aki ed­dig csendesen hallgatta leánya vallomá­sát, felugranak s odarohannak a bőrönd­höz. •— Ez az, igen ez az! — kiáltja Vörös- mariyné — s megható rajongással néz az Btött-kopott jószágra. Vörösmarty Jolán azután elmondja to­vábbi útját Michalkoval Vázsecről Kassára. — Michalko az egész utón hevesen szidta előttem Sikorskyt. Mikor kiszálltunk, egyenesen a bank felé tar-' tott velem. Michalko bement a bankkal szom­szédos borbélyüzletbe, én pedig bementem a bankba és felvettem a betétkönyv alapján 17.000 koronát. Michalko már várt rám, erre átadtam neki 15.000 koronát, 2000-et pedig megtartottam s később anyám­nak átadtam. Papik ügyész: Mit vártuk önök Michalko­nak Margittal kötendő házasságától? Tanú: Sikorsky azt mondta nekünk: „Imádkozzatok, hogy Michalko elvegye Margitot, mert akkor nekünk is jobb dol­gunk lesz. Lesz lakásunk, jobban fog ve­lünk törődni...“ Ügyész: Michalko a csempészett levelek­ben azt irta, hogy Sikorsky azért ölte meg Margitot, mert örökölni akart utána. Tanú: Sikorsky úgy sem örökölt volna, mert Margit végrendeletében minden vagyonát rám és anyámra hagyta. Ezt a végrendeletet Margit sokszor mutatta is. Ügyész: Látta Sikorsky ezt a végrende­letet, vagy tudott róla? Tanú: Ezt nem tudom. Hrabal dr. védő: Beszélt Michalko Vázse­cen arról, hogy Margit áldott állapotban van? Tanú: Michalko és Sikorsky Vázsecen azt mondták nekem, hogy Margitnak az a véle­ménye, hogy másállapotban van, mert nincs is étvágya. Hrabal dr.: Miért ment Margit Magyar­országba? Kémkedés miatt, vagy pedig mert ott valakivel találkozója volt? Tanú: Rokonait ment meglátogatni, nem volt ott neki senki férfiismerőse. Egyébként áldott jő lélek volt a Margit. Mikor egyizben megütöttem a kisfiámat, Margit engem akart ezért megverni.., í- tározott választ adni, hogy Michalko t ár sas á- n gában Klepetárt is látták volna, n Krisztii János prágai szabó volt az első e tanú, aki azt vallotta, hogy Michalko február 16-tól julius közepéig több ruhát rendelt nála i- 9742 korona értékben. Ebből 9150 koronát törlesztett. >* Elnök: Michalko, honnan volt ennyi pénze. Michalko: Sajátom volt. Elnök Ez nem valószínű. Akkoriban kapta a pénzt Margittól. Ezután kihallgatták Géssay József, Bro- nesláv Chorovics és (réssav Vladimír pozso- * nyi fiatalembereket, akik 1926 júliusában a = Csorba-tónál üdültek. Elnök: Géssay József, a Csorba-tónál 1 említést tett önnek Michalko a Bazsant gyil­kosságról ? Géssay: Igen, akkor találták meg ugyan­is Bazsant kosarát a Wilson-pályaudvar ruha- " tárában és Michalko azt mondotta, ha a kosa­rat meg nem találják, úgy sohasem fedezték volna fel Bazsant Kriván-alatti gyilkosságát. Géssay Vladimír ugyancsak visszaemlékszik j arra, hogy Bazsantról beszélt Michalkóval. t Michalko azt mondotta, hogy Bazsant ideális helyet választott a gyilkosságra. A rendőrség 5 soha sem jött volna a nyomára, ha Bazsant el nem árulja magát a kosárral. Elnök: Nem mondta Michalko, hogy Ba- l zsant imponál neki? Tanú: Nem. Csak az én véleményem volt, t hogy Micha'lkónak imponált Bazsant gyilkos- t ®ága. l Elnök: A’ gyilkosság után nem hallott a \ társaságában semmit Mirháikéról? Tanú: Talán egy félév múlva azt mesélte Palkovics Pozsonyban, hogy Michalko megölt egy leányt • Elnök: Michalko megmutatta önnek a helyet, ahol Bazsant megölte a kedvesét? Tanú: Igen. Amikor a sétauton voltunk, pontosan megmutatta, hol találták meg Ba­zsant áldozatának a holttestét. Michalko: Mondd meg nekem őszintén, ■ hol mutattam meg azt a helyet? Tanú: Határozottan emlékszem, hogy nii- ' kor a Poprádi-tó felé mentünk, —’tettad nekünk a helyet. A párisi ut Ezután Volkarova Milada egyetemi hall­gatónőt hallgatták ki, aki részletesen elme­sélte, hogy 1926 augusztus 3-án Párisba uta­zott és a vonaton ismerkedett meg Klepetár- ral és Michalkóval. Elnök: Bemutatkoztak magának? Tanú: Igen, Klepetár mint szigorló or­vos, Michalko pedig mint tanár mutatkozott be. Részletezve beszéli el, hogy Párásban egy szállóban szálltak meg, majd amikor is­merőseihez látogatóba ment, meghívás nél­kül meglátogatta őt Michalko és Klepetár is. Michalko kölcsönzött neki 200 frankot, amit Volkarova Párisba visszaküldött neki. Vrhonsky, a Slávia-kávéház főpincére el­meséli, hogy Michalkonak gyakran kölcsön­zött pénzt. Utoljára 150 koronát adott s ezt még nem kapta vissza. Elnök: Szívesen hitelezett Michalkőnak? Tanú: Nem nagyon. Michalko nagyon rossz fizető volt. Elnök; Látott Michalkónál sok pénzt, is? Tanú: Hogyne, 1926-ban gyakran volt nála sok pénz. Elnök: Nem mondta meg Michalko, hogy bon nőt van ennyi pénze? Tanú: iVzt mondotta, hogy a közeljövő­ben nősülni fog és előleget szerzett a hozo­mányra. Svoboda Béla raudnici bankigazgató a Csorba-tónál beszélgetett Michalkóval julius 26-ika és 29-ike között. Egy pádon ültek 'és Svoboda különösen Razus Márton iránt ér­deklődött, mert azt szerette volna, hogy Rá- zus Roudnicén előadást tartson. Svobodáné ugyanezt vallja és megerősíti férjének azon állítását is, hogy Klepeíárral nem találkoztak. Brttflnmer dr., Hliepefáir ismerőse, arról beszél, hogy t'ársJaB’águIklbaii az (álleisfcüivőt rossz ttné'Mma'k vették. Hallott arról ie, hogy MloMkoélk elttra- tettek volna egy Mmyfti. i Zita Bohumil pénzügyőr volt a következő tanú. Elnök: A vizsgélőMró előtt tett vallomásában azt álltja, hogy 1926 jiuMue 15-fón együtt utazott 'McbaOivOiékfkal Prágából Liptószeritml klóéig. Miit tud erről? í Egy rossz memóriája utitárs ‘ Tanra: Amikor a kocsiba beszálltaim, már ' tömve voilf és én egy helyet fen tartottam, hogy ha. ne'Máin egy ismerős jön, átengedjem neki. A ko- cslijbaai észrevettem MMiallcot több ur társasága- 1 bán. Piardufbidbnm Michalko kiszállt a vonatból 1 és sétálgatott a perromon. Oeslka, Hnebován pedig ' Michalkóval együjft még egy másik uir is kiszállít r és ettek Valamit. Hall obiam, hogy egynuts ioözöfcfc mwigyaml betezáSbejk. Elnök (rámutat Sikorsky™): Nézze meg ezt v az embert, ismeri őit? Tamu: Nemi emlékszem rá. Sikorsky: Die hitezen ön iknier engem? Topni: Ismerem. d JBhwki Hált nem iáltfra <$t . Ü MILYEN IDŐ VÁRHATÓ Középeurópában melegebb időjárás jutott erőre. A köztársaságban Szlovcnszkón még mindig esős idő tart. Nagyobb csapadékot Nyitráról, Pozsony­ból és Losoncról jelentettek (3—10 mm). — Idő­prognózis: Változékony kevés csapadékkal, kissé hűvösebb, keleti széllel. ríni hpim— Tanú: De, azt hiszem, ő volt. Elnök: Hát a másik urat megismerné? Klepe- tiár, álljon fel! Tasm: Nem emlékszem Elnök: No és beszélt velük? Tanú: Nem beszéltem. DipltóKzenftmiklóson 1le­szállítom és ők tovább utaztak Kas-áa felé. Papik ügyész: Első tanúvallomásában azt mjondibttta, hogy valaki Miohalkot Jankónak szó­lította? Tanú: Nem emlékszem. MiehaJko: Jlankonak Sikorsky szólitott engem. Sikorsky: Szlovákul1 Janónak hívták. Patpik állaniügyész: De Kl'epetár Mádra lkot mindig Jankónak Szólitóttá. Koszteesika védő: Mit akar ezzel elérni az ügyész ur? így akarja megfogni Kilepetárt? Hol találták a csontokat? Ezután rátértek arra, hogy a tana jelen volt az eltelő helvsZini szemlénél1 Vázsec környékén. Klepetár védőjie erről részletesen kikérdezi a hamuit. Tanú: Amikor Sikorsky a tett színhelyére ve­zetett bennünket, első napon nem tudta megimru- tatni a helyet, die másnap Michalko apja egy kő alatt megtalálta a hajfürtöt. Sikorsky ekkor ed-áinaidt és mejgmlondlta. högjy cacta a helyen ölték meg Vöröslmiaatty MairgjLtot Papik ügyész: A csontokat hol találták? Tanú: Az egyik ceotatot jóval lejebb, mint a hajfürtöt, a másikait pedig talán három méterrel feljebb. Kmolbloch orvos szakértő: Hol feküdt a haj- csomó? Tanú: Egy kő alatt, iszappal keverve. Papik: Á tett sZimhelye, ugyebár, olyan, hogy ott el is lehet rejtőzni? Tanú: Igen. Fiatal fák tlak árják el a helyei a turistaút tói és ha valaki az utón halad, a fák miatt nem láthat oda. Kosztecska védő: A csendőrség egéteaen téve* tervrajzot küldött a bíróságnak. Maga Sikorsky is tagadja, hogy olyan volna ez a hely, amint ezt a csendőrök lerajzolják. A .tanú megnézi a tereprajzot és részletesen elmondja, milyen patak folyik oitit és milyen ma>- gas fák veszik körül a patak medrét. A főesküdt: Nem említette Sikorsky a bizott­ság élőtt, hogy Klepetár résztvett a gyilkos­ságban? Tainu: Nem 'emlékszem ilyesmire. Jelesük Jó-zsed pincér, a következő tanú, 1926 március 15-től szeptember 19-ilg a Csorba-}ónál volt alkalm a zásban. Elnök: Mikor találkozott MichalkoVal é's 9i- korsky val ? Tanú: Júliusban, a napot már nem tudóim. Szabadnapos voltam és Mlichalkoék két nő után érdeklődték. Elnök: Milyen nők voltak? Tanra: Két lengyel nő. Klepetár érzékeny a becsületére Zamrei Ferenc dr., 'a kiváló cseh drámairó, ta­nú vallomásában elmondja, hogy KHepetárit két-bá- rom éve ismerd, igen gyakran találkozott vele a Slavía-káVéházban, ahová Michalko és Ko váróivá üs jártak. Elnök: Egyszer Klepetár lakásán is volt? Tanú: Igen, ott voltam és Kilép elánnál talál­koztam Sikorsky val, Michalkoval, Kovarovával és Másával. Elnök: Hallott valamit az álesküvőről? Tanra: Igen, a Sla-via-kávéházban beszélitek erről. Elnök: KUlepetáir Párásból irt önnek és kér­dőim is vonta emiatt­Tanra: Párásból kaptam Kilép etárt ól agy leve­let, amelyben azt irta, hogy a hamis esküvőről én i'erjesztem a hírt. Sőt becsületsértési penreíl is irieiglfenydgMMjtí engem. Elnök: No és a kávéházban hogyan fogták fel az ál esküvő dolgát? Tómra: Tréfának vették. Watrtll Károly iglói vasúti alkalmazott volt a mai tárgyalás utolsó tanúja, Elmondja, hogy Si­korskyt még a nemzeti szocialista vasúti szakszer­vezet révén ismeri. Elnök; ön együtt utazott Sikorpkyval Prá­gáiba? Tómra: Igen, Sikorskyvalí és Michalkoval íis jgyü'tt utazta™, azonban azt. már nemi tudom meg­mondani, hogy julius 17-én, vagy pedig 30-ám .uodit-e az. Elnök: Miohalkot már előbb ismerte? Tanú: Nem. Sikorsky mutatott be nekem két irat, az egyik Michalko veit. Én bernutaifkozfami nékik, de amint láttam, hogy nem igen akarnak teleim szóhaállani, leültem a helyeim re éte nem fö- lődtem- velük. Elnök: Megismeri a másik úrban Klepetárt? Tanra: Nőm állitihatom haitátoousoitHains boy}’ f olt a másik ur. Siegjel: Milyennek ismerte Sikorskyt? Tamra: Semmi rosszat sémi mondhatok róla. Kzzel a maii tárgyalási nap véget ért. Holnap íéileMIt kilenc órakor Miyijafják a tanuk ihaltoa* Némán vádol a kézitáska, a hajiurt és a Ezzel az áldozat két szerencsétlen hozzá­tartozójának kihallgatása véget ér. Most meg­rendítő drámai jelenetek következnek, ame­lyek a fülledt levegőjű tárgyalóterem hallga­tóságát léiké mélyéig megrázzák s a nagy­számban jelenlévő nőket őszinte, visszafojt- hatatlan könnyekre fakasztják. Hladik elnök behozatja, az emelvényen kiteregeti, felmutatja a Margit után Vá­zsecen és Prágában talált értéktárgyakat, ruhákat, hajrészeit. Az elnök egyenként a kezébe veszi előbb Margit barna kézitáskáját, amelyet már Mi­chalko is felismert s megmutatja özvegy Vö- rösmartynénak s Vörösmarty Jolánnak. Vö­rösmarty Jolán szomorúan nézegeti a táskát, majd az izgalom paroxizmusában remegő sze­gény anya kikapja a kezéből s keblére szorítva, mondja: — Aí ő táskája ez! Vörösmarty Jolán is int a fejével: — A Margit táskája l A szerencsétlen anya átka Mialatt az esküdtek felemelkednek pad­soraikban.® a hallgatóság is idegesen mozog helyén, az elnök újabb relikviát mutat fel: Vörösmarty Margit rőzsafüzérét. Özvegy Vö- rösmartyné sikoltva nyúl a rózsafüzér után s reszkető kezekkel peregteti ujjad között a fü­zérszemeket. Vörösmarty Jolán megilletődöt- ten áll az elnöki emelvény előtt, a szerencsét­len anya pedig ettől a pillnattól kezdve tel­jesen elveszti önuralmát, amelyet eddig is csak nehezen őrzött meg. Izgatottan fel és alá, járkál, heves léptekkel a padsorok között, ke­zeit tördeli, arcán széles fcönnypatakok foly- dogá'lnak le, szája meg-megremeg s köny- nyefcben úszó szemeit hol a vádlottak padjá­ra, hol az elnöki emelvényre szegezi. A vád­lottak szótlan-sápadtan, mozdulatlanul, ma­gukba roskadva ülnek helyükön, Vörösmartyné a vádlottak padjához lép s magasra emelt kezekkel átkot szár Miehaí- ko felé: — Esküszöm az élő Istenre, hogy ez a bűn nem marad megbosszulatlanul. Amint Isten van az égben, nem lehet megbosszulat- lanul hagyni azt a bűnt, amit lányommal, drága gyermekemmel szemben elkövetett! Szavai sírásba fúlnak, könnyék lepik el arcát. Az elnök ezalatt felmutatja azokat a hajtüket, amiket Vázseoen, a Fehér-Vág iszapjában találtak. A két asszony egybehang­zón ismeri fél ezekben Margit amerikai haj­tőit. — A Margit hajtüi ezek, Fánthy Erzsébet is ezeket hordta, tőle kapta őket! Sikorsky fejét tenyerébe hajtja, egészen meggörnyed ültében s vállát meg-megrázza az elfojtott, néma zokogás. Az elnök most egy nagyobb hajcsomót mutat fel: ;> — Margit haja ez? özvegy Vörösmartyné reszkető kezekkel kap a neki oly drága hajcsomó után, amely lánya után egyedül megmaradt s szinte si­koltva kiáltja: — -Az én drága Margitkám haja ez, meg- ismerefn, az ő haja volt ez! Vörösmarty Jolán halkan rebegi — Talán a Margit haja ez ... Zokogva és áikozóéva ismeri ieí Vörösmartyné leánya hagyatékát ' Az elnök emelt hangon jelenti ki: — Ezt a hajcsomót Vázsecen találta a rendőrségi bizottság! Az elnök egy másik hajcsomót mutat fel. Özvegy Vörösmartyné azonnal felismeri a hajat, de Vörösmarty Jolán nem tudja felis­merni. Egy hajpántot mutat fel most az el­nök, özvegy Vörösmartyné a kezébe veszi s úgy magyarázza, hogy Margit Mikádót viselt •s ezzel tartotta össze a haját. A következő pillanatban a zerencsétlen asszony ismét el­veszti önuralmát s a vádlottak padjához lép­ve, újból átokra emeli kezeit: — Nem féltek Istentől, azért, amit az én gyermekemmel csináltatok, az én drága gyer­mekemmel, akit én neveltem, én tápláltam. Megölték ezek a gazemberek az én gyerme­kemet! Arcát kezeibe temeti s hosszú percekig meg-megvo'nagló testtel zokog. A hallgatóság' soraiban sokan hangosan felsírnak. Az elnök egyenként élővezi Margit ru­háit. özvegy Vörösmartyné sikoltva kap az első ruha után, amit az elnök a kezébe vesz: j egy világoskék selyemruha gyürődik a resz­kető asszony görcsös tíjjai között. Vörösmarty J«lá,n felismeri Margit ruháját, Vörösmartyné pedig hirtelen kehiére öleli a ruhát, csókol­Mk*átt^niiye*Ve* azu^n hangosan — Ebben a kék ruhában ment fel Prá­gába. Az asszony ráomlik leányára s hosszan átkarolva tartja. Majd ismét a vádlottak pad­ja elé megy s Michalko elé áll. — Ha végignézek magán... — kezdi az asszony messzehangzó hangon, de Michalko nem engedi a mondatot befejezni, haneim le- szegzett fejjel mondja az asszonynak: — Sajnálom magát! Az asszony kiegyenesedik, kezével el­utasító mozdulatot tesz: — Engem maga ne sajnáljon! A megrenditő jelenet után az elnök fel- olvastatja a Vörösmarty Jolán és Sikorsky, valamint a Michalko és Vörösmarty Margit közül a.' legérdekesebbeket a vádirat ismer- közötti nagytérjedelmü levelezést. (A levelek tetősekor közöltük.) A mintegy félóráig tartó felolvasás után az elnök szünetet rendel el. Michalko — Bazsant gaztetteiről Délután félegykor a bíróság folytatja a tanuk kihallgatását, összesen, tizenhárom ta­nút hallgattak ki, de lényegében, a per sor­sára döntő fontosságú vallomások nem hang­zottak el. A tanuk legnagyobb része a kriti­kus időben, 1926 júliusában a Csorba-tónál nyaralt, ahol találkoztak Michalkóval és Si- korskyval, de egyetlen tanú sem tudott hatá­rozottan felelni a kérdésre, hogy julius 16-án vagy! más alkalommal. Arra sem tadJak ha*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents