Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-06 / 105. (1732.) szám
^í«^MA<sfc®.-HTraiar» 1928 május 8, vasárnap. Izgalmas Jelenet a kolmari autonőmlsla pfir firgpalásáii Kohn ár, május 5. Az autonóm ista pór ma délelőtti tárgyalásán, izgalmas jelenetre került a sor. A védelem utalt arra, hogy a tárgyalás már öt napja tart és még csak két vádlottat hallgattak ki a huszonkét vádlott közük Mindenféle dologról beszélték, színház- ról, újságírásról és politikáról, csupán azt nem mondták meg egyetlen vádlottnak sem, hogy milyen cselekedetében látják az állam veszélyeztetését. Az ügyész erre azt a meglepő indítványt terjesztette be, hogy a vádlottak kihallgatását szakítsák félbe és rögtön kezdjék meg a tanúvallomásokat. A hét védő izgatottan tiltakozott az ügyész indítványa ellen. Forrier védő éles szavakkal támadt Po- incaré ellen, strassburgi beszéde február hónapban nagy ügyetlenség volt és ha Poincaré holnap Metzben jóváakarja tenni ostobaságait ... A védő csak idáig folytathatta, mire az elnök félbeszakította a tárgyalást és az ügyész fegyelmi büntetést javasolt. A bíróság a védőt egy hónapi időre felfüggesztette védői hivatásának gyakorlásától. Az izgalmas tárgyalást ezután hétfőre halasztották. Az első Ispán utasokat szállító rsplMüSÉp borzalmas katasztrófája Tokio, május 5. A Nafcajima-oég által épített első japán utasokat szállító repülőgép tegnapi próbarepülésén Kyushu mellett lezuhant. A pilóta és a hét mentor szörnyethalt. üsse* Testvérek °r3ona3yára Jagemöorí «*««'■ Világhírű tsm- ploml orgonák, prcspafctílpok, villamos fujtatá- azerkezet Kitűnő ajánló farotok elsüraogfl szattablntótyok- UH. M ó*»s tapasztalat. t057-!g 2SW ój ofjará* neraitűDk. Moszkva nagy tartózkodással viseltetik Kun Béla ietartóztatásávai szemben Bécsbei sgy negyedé volt magyar népbixfos után nyomozlak Bées, május 5. A komuuista Rote Fahne fölszólítja a munkásságot, hogy akadályozza me-g Kun Béla esetleges kiszolgáltatását. Egyúttal vasárnapra nagy aépgyülésre hívja ösz- sze a munkásságot A bécsi hatóságokhoz naponta számos távirat érkezik külföldi és belföldi kommunista szervezetektől, amelyek tiltakoznak Kun Béla fogva tartása ellen és azonnali sza badlábrahélyezését követetik. A hatóságok, a Neubaugassei irodában lefoglalt iratok alapján most egy negyedik vált magyar népbiztos után is nyomoznak, ötletnek nei>ét azonban most nem tudták kinyimozni, de feltehető, hogy szintén Becsben tartózkodik. Tudvalevő, hogy a bécsi hatóságok eddig három volt magyar népbiztost tartóztattak le: Kun Bélát, Székely Bélát és Lukács Györgyöt. Moszkvai jelentés szerint o,z ottani hivatalos körök a legnagyobb tartózkodásmi viseltetnek Kun Béla letartóztatása ügyében. A mély hallgatást azzal indokolják, hogy a magyar kiadatási kérelem, kérdése és az osztrák hatóságok álláspontja egyelőre még függőben van, amiről csupán a döntés után lehet nyilatkozni. Mobile ciklonnal tok szembeszállani a Jeges-tenseren Oslo, május 5. Az Italia Vadsöben való kikötése alkalmából elüső részén kissé megsérült, a léghajót azonban hamarosan kijávb tották, úgyhogy folytathatná is útját a Spitz- bergák felé, azonban a tromsöi földrajzi intézet jelentése szerint a Jeges-tenger felől ciklon közeledik. Nobile elhatározta, hogy szombat estig feltétlenül Vadsöben marad, annál is inkább, mert legénysége a huszon- négyórás repülésben annyira kimerült, hogy két ember evés közben elaludt. Vasárnap az Italia útnak indul, mert olyan széllel is szembe tud szállani, amelynek sebessége másodpercenként eléri a tizenöt métert. Pusztító gátszakadás az amerikai Karolina államban Newyork, május 5. A South Saluda folyó Bélkarolina államban Gr ©en vilié közelében hét gátja közül az első nagy gátat áttörte. A Lakosságot idejében értesítették a gátszakadásról, úgy hogy vagyonát hátrahagyva, gyalog, kocsikon, autókon és vasúton menekült. A megszakadt gáton kitörő öt milliárd gal- lonnyi viz elöntötte az egész területet falvakat sodort el és a következő gátakat is át- szakiíotta. úgy hogy mind a hat gát veszedelemben forog Amerika berlini követe Hefdelbergben hitvallást telt a báboruelienes paktum mellett Heidelberg, május 5. Ma délben a hei- delbergi ősrégi egyetemen ünnepélyes formák között avatták Stresemann külügymi- iisztcrj és Schurman amerikai követet disznótorrá. Schurman követ ez alkalommal nagy beszédet mondott, amelyben hitvallást tett A iherika báboruelienes tervezete mellet Ha. ’ bábom törne ki, a hatalmi viszonyok i—tfFgirtr mai állapota mellett, a kémiának és a tudománynak óriási fejlettsége következtében katasztrófa következnék be az emberiségre. Milliós lakosai városok semmisülnének meg és termékeny területek pusztulnának el végh lég. Ha az emberi civilizációt fenn akarjuk tartani, a háborút ki kell közösíteni s az amerikai javaslat ezt a célt szolgálja „Ifi nyugszik egy román haillíroiiftaiit ezredes, aki ihenhali'* Bukarest, május 5. A tartalékos és nyugdíjas tisztek országos egyesülete Bukarestben közgyűlést tartott, amelyen éles kiíaka- dások hangzottak el az illetékes körök nemtörődömsége ellen. Anasztáziu tábornok a nyugdíjas tisztek .nyomorának illusztrálására többek között elmondta, hogy a dési városi temetőben egyik bajtársuk fejfáján ez a felirat áll: „Itt nyugszik egy hadirokkant ezredes, aki éheuhalt.“ A közgyűlés ezután határozati javaslatot fogadott el, amely követeli, hogy a .kormány annyi nyugdijat adjon a hadirokkant tiszteknek, mint a hasonló rangban lévő tényleges tiszteknek. Bw ■ ' ÍV— BöNöGYl REGÉNY — Mai Edgár Waflace (12) — Siltbury — felelte Lew. Benyúlt a mellényzsebébe, összehajtogatott papirost vett ki belőle és felolvasta a ceruzával irt sorokat: — „Larmes Keep, Siltbury, Londontól délre . . .“ Utána mentem, mikor podgyászá- val a vasúthoz hajtatott. Az öreg Reeder kísérte és segített neki a podgyásrfeladaásnál. Oly boldognak látszott, mint a leforrázott macska. — Penzió — dörmögte Ravini. — Furcsa foglalkozás. — A leány titkárnő ott, — mondta Lew. Már legalább ötödször magyarázta el ezt, de Havinhtek megvolt az a rossz szokása, hogy a régi, tudott dolgokat is úgy kérődzte föl, mint uj szenzációkat. — És elegáns hely is — folytatta Lew. — Nem olyan, mint a könzönséges penziók: csupa előkelő vendégei vannak. Húsz guineát fizettet hetenként és még igy is örülhet, aki szállást kap. Ravini gondolkozóba esett és az állát simogatta. — Ez szabad ország — mondta, — Ki tilthatja meg, hogy oda menjek, ahol jól esik?... Mi is a neve annak a • • • Larmes Keep?... Még soha életemben nem kaptam tagadó választ nőtől. Még akkor is csak félig őszinték, mikor vonakodnak. Szóval egészen bizonyos, hogy kapok szobát, mert van elég pénzem, hogy megfizessek érte. — Hátha ir Kendernek? — aggódott Lew. — Hát aztán? — csattant föl Ravini kihívóan, bár belül talán egészen más volt az érzése. — Mit tehet velem az a. Reeder? Az :;<<ak nem Min, (ha penzióba megyek lakni és i pontosan fizetek, mi? — Tegye próbára valamelyik szerencsegyűrűjével, — vigyorgott Lew. Ravini gyönyörködve nézegette a gyűrűit — Nem is jönnek le az ujjaimról — mondta —, de meg eszembe se jut, hogy velük együtt megváljak a szerencsémtől is. Legyen nyugodt: kezes bárány lesz anélkül is, mihelyt jobban megismer. Valami sajátos véletlen folytán, amikor másnap reggel kifordult a Hali Moou-utcából, éppen azzal az emberrel találkozott, | akit legkevésbé kívánt látni. A podgyászát, szerencsére, Lew vitte ki az állomásra s igy .semmi külső jel nem árulta el, hogy Ravini | asszonyi hódításra indul. Mr. Reeder ránézett az olasz gyémánt- í gyűrűire, melyek sziporkázva ragyogtak a i nappali verőfényben, ügy látszott, mintha varázsos hatásuk lenne a ebetektivire. — A szerencse még egyre hü önhöz, Giorgio -- mondta a detektív és signor Gior- gio elégedetten mosolygott. — És hová indul, ha szabad kérdeznem, ezen a csodaszép | szeptemberi reggelen? Talán a bankba viszi | hamis kártyával nyert pénzét vagy gyors vizűmért szalad, hogy meglóghasson? — Oh, csak sétálgatok — felelte Ravini nyájasan. — Tudja, az egészségemnek tartozom vele. — És, neon minden maliéin nélkül, hanyagul vetette oda: — Mondja osak, mi történt azzal a kópéval, akit rám uszított, hogy mindenütt a sarkamban legyein? Sehol cse látom szegényt! Mr. Reeder a távolba nézett, Ravmt teje fölött: — Pedig sohase" maradt ed öntői! meszszire, Giorgio — mondta barátságosan —, múlt éjjel is követte magát a Flotsam-Club- tól Ma id a Vale-ig, ahol ön vig társaságban szórakozott és haza is kis ér te onnan éjfél után negyed háromkor. Az olasznak leesett az állá. — Osak nem azt mondja, hogy... körülnézett. Az egyetlen ember, akit látott, valami jóképű, szolid külsejű férfi volt: kifogástalan, komoly férfi — látszólag ügyvéd vagy orvos. — Talán csak nem ez az? — kérdezte Ravini bosszankodva. —■ És hogyha mégis ő volna? — mosolygott mr. Reeder. Ravini nem utazott el azonnal, ahogy tervezte. Már délután két óra volt, mire le bírta rázni nyakáról a nyomában járó detektívet és öt perccel később robogott vele a déli expressz. Ugyanaz az öreg kocsis vitte őt is, aki miss Beknant, a hosszú, kanyargós utón át Larmes Keep rácsos kapujáig és letette a kastélyba vezető kövezett ut eleién. Az éltes portás fogadta, testhez álló formaruhájában és tisztelettel kérdezte: — Mr.? — — Mr. Ravini — felelte az olasz. — Nem rendeltem ugyan szobát — A portás megcsóválta a fejét: —- Sajnálom, uram — mondta —, de nem fogadhatjuk be. Mr. Haver rendelkezése szerint csak azokat a vendégeket fogadhatjuk el, akik előre megrendelték és meg is kapták a szobát. Mindjárt megkérdezem a titkárságot. Ravini követte a portást a tágas hallba és beleült rz egyik, kényelmes karosszékbe. Ahogy körülnézett, mindjárt megállapította, hogy ez valóban nem közönséges penzió. Még elsőrendű hotelnek is fényes volt a berendezése. Vendéget egyetlen egyet se látott. Egyszerre csak lépéseket hallott a szőnyeges padlón * ahogy főitekintett, előtte Állt Margaret Belman. Á leány hidegen tekintett rá és semmivel se árak. el, hogy ismeri. Mintha csak most látta volna először életébeu. — A tulajdonos szabálynak állította föl, hogy előzetes írásbeli megállapodás nélkül nem fogad be vendégeket — mondta. — Ily körülmények közt, sajnálom, önnel se tehetünk kivételt. — De hiszen én írtam a tulajdonosnak —i szólt Ravini hirtelen, aki sohasem jött zavarba, ha hazudni kellett. — Menjen csak be hozzá, kérem és próbálja meg: hátha téliéi valamit az érdekemben! Margaret habozott. Ha rajta áll, azonnal föl rakatta volna az olasz podgyászát a kocsira, hogy vigyék vissza a vsuthoz; de most tisztviselő volt: hozzá tartozott a penzió adminisztrációjához és nem áldozhatta föl kötelességét a személyes érzelmeinek. — Szíveskedjék várni — mondta és már ment is mr Daverhez. A nagy kriminalista bele volt merülve könyveibe és a szemüvege fölött pislogott Margaretre: — Ravini? . . . külföldi getleman? Persze, hogy az! Idegen és ismeretlen a házunkban, ahogy ön mondaná. Szabálytalanság, az bizonyos, de hát ... ily körülmények között... ha már itt van . . . azt hiszem, hadd maradjon itt. — Nem olyanfajta gentleman ez, akiről ön azt ülhetné, hogy kívánatos elem — szólt Margaret komolyan. — Egyik barátom, aki ismeri a hozzá hasonlókat, azt mondja, hogy a gonosztevők kasztjába tartozik. Mr Daver fölhúzta bozontos szemöldökeit: — A gonosztevők kasztja! Mily rendkívüli alkalom, hogy szinte első kézből, közvetlenül tanulmányozzam ezt a típust! . . . Ugy-e, ön is igy gondolkozik? . . . Tudtam, hogy igen! Hát akkor csak maradjon itt. Ha untatni'fog, teketória'nélkül haza küldjük. Margaret visszament, kissé csalódva, sőt — hogy őszinték legyünk: — meglehetős bosszúsan. Ravini még mindig ott ült a karosszékben, a bajuszát pödörgelve, de sokkal nyugtalanabb hangulatban, mint mikor Margaret elvált tőle. 1 j 1 természetesignHmm keserüviz gyomor és béltisztitó.hatása páratlan, Az iBrüóyíiil ue tévézze össze Másfajta keserű vízzel! Rasiliatö niiudcDÜíí kis ös uajijí liseüben. licbüilíUtiítiier kiiiváikiaí hütnárom. * - ' " n un ............................................ ................ I"1 ‘ II II *
