Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-05 / 104. (1731.) szám
6 Listy szerkesztőségébe is, hogy minél jobban emelje tekintélyét a leány szemében. Egy séta alkalmával pedig elvitte Hrbenszky dr. villája elé és azt állította, hogy ei az a villa, amit seámnkra be fog rendelni. Az elnök kérdésére elmondja Sikorsky, hogy a „Máj'“-t, a cseh irők és drámaírók egyesületének helyiségét a: álesküvőig nem is ismerte. Az álesküvő napján úgy volt, hogy az ó-városháza mellett találkoznak, a kitűzött időpontban azonban nem találta ott őket, sem Margitot, sem Michal- kot, sem Michalko Mátyás nevű öccsét. Ezért az uj városháza felé került, ahol elérte őket. Michalko azt mondotta, hogy rendkívüli engedélyt kapott Rotnagel polgármestertől az esküvő megtartására. Michalko a Divadelni ulica felé vitte őket, midőn a hetes számú ház elé értek, Sikorsky meglepetéssel vette észre, a „Máj“ tábláját a házon. Fölmentek az első emeletre, amelynek egyik kisebb szobájában ott találta Klepetárt. Az álesküvő Az ölnötk itt több fontos kérdést intéz a vád- lotttLO'Z. Kiepelár ugyanis a vizsgálat során, váltig tagadba, hogy an yafcünyvveze'baneík adta votoa ki magát. Az elnök kérdésére Sikorsky elmondja, hogy Klepetárt több hónappal az ál esk üvő előtt ismerte már. Elnök: MidhaUko mutatta be Klepetárt? Sikorsky: Michalko Klepetárt bemxrtattta nekünk s rámutatott: „Az amyaköoiywezető “ Mádba Iko és Margit szemben ültek RÍ epet árral, én oldalt foglaltam helyet. Láttám, hogy7 az egész <wak komédia, mert hiszen ismertem Klepetárt. Ezért hangosan fölneveltem, de leintettek, hogy hallgassak. Kflfepetár, melllén az esbetéei szalagjai, ami már akkor rajta volt, amidőn beléptünk, szabályszerűen megkezdte az ésketésí szertartást. Megkérdezte Midhalkotól és Margittól': „Szerkesztő ur és Vörösmarty Margit kisasszony, önök esküdni akarnak?" Mindketten azt felelték: Igen. Azután sorra intézte hozzájuk a szokásos kérdéseket. „Szeretik egymást? Nincs-© a házasságnak törvényes akadálya ?“ Fölvette személyi adataikat s végiüli a szalaggal átkötötte kezüket és sok boldogságot kivánt nekik. Elnök: Milyen könyv feküdt az Íróasztalon? Sikorsky: Egy nagy könyv volt az asztalok s annak lapjai között egy papírlap volt, melyről Klepetár olvasott. A jelenlévőik azután beleírták e nevűket. Házassági bizonylatot Klepetár nem adott arra való utalással, hogy személyes jóismerőse Mirihaükonak és majd átadja neki. Az elnök újabb kérdésére Sikorsky fölemlíti, hogy Mitíbalkót Margit réezérőli, akii régebben há- zatesá'gszédelgés óimén már följelentette őt, az esküvő állandó ha;lo(giatáea miatt njabb fel- jelfáités feayegettie. Michalko tehát ohént rendezte az esketésd komédiáit, ő maga egy pillanatig sem hitt a komédia jelentőségében. Az egyik szavazóbiró későbbi kérdéséire, hogy mégis, mit gondolt, miiért rendezik Miidhalkoék a leánnyal ezt a komédiát, Sikorsky folyton azt hajtogatja, hogy nem gondolt semmit s előre- fldm tűdéit semmiről. Az esküvőről táviratilag és levéllileg értesítettek Vörösmarty Margit Ras-sán lakó h otztíá tartozóit. Margit szentül hitte, hogy az esküvő i-gaZi volt. ő maga csak nevetett az egész ügyön. Haditanács az Opera kávéháziban íAíz e'lnök az Opera-kávéházli banácskozás-ra fordítja most a szót, amely kiindulási pontja volt a Trencséniien megújítják a pittsburgi szerződés! Prága, május 4. A Slovák mai számra vezető helyen foglalkozik a május 30-án 'Jben csőmben megrendezendő szlovák néppárti kongresszus kérdésével. A kongresz- rtzus főcélja megünnepelni a pittsburgi szerződés tizedik évfordulóját. „A szlovák néppárt direktóriuma elhatározta — írja a lap — hogy tüntető módon meg fogja ünnepelni a pittsburgi szerződés tizévos évfordulóját s május 30-ra összehívja a szlovák néppárt kongresszusát, mely a belföld és a külföld előtt dokumentálni fogja, hogy a szlovákok nem mondtak le a nekik járó jogaikról. Május 30-án Trénerén ben a nemzet újból megmondja, hogy élni akar. Prémes én ben megujitjfuk a pittsburgi s&orzód1ést9“ vádirat eze-iint a későbbi gyilkosságnak. Sikorsky elmondja, hogy a kávéháziban Klepetár, Miiohalko Sikorsky zokogva Csorbára déli 12 órakor érkeztek. Az ösvényuton a turistamenházba méntélé, onnan pedig délután két óra felé elindultak. Midőn a Fehér Vág forrásához értele, Margit fáradtságról panaszkodott, nyilván a hosszú ut merítette ki. Sikorsky gyönge, rekedtes hangja itt él- csuklik s noha a vádlott ez ideig a közönségről tudomást sem vett, most nemcsak a hallgatóságtól, hanem az esküdtektől is elfordul s az államügyész s a bírák közelébe lépve sírni kezd, úgy hogy a félig visszafojtott zokogástól egy-egy pillanatra meg-meg- akad beszédében. Sikorsky: Margit fáradtságról panaszkodott, mire én egy turistapohárba vizet merítettem a forrásból, Michalko pedig felszólította Klepetárt, hogy adjon valami port neki. Klepetár a port átnyújtotta, Michalko beloszórta a pohárba és átnyújtotta Margitnak. Margit a vizet egy hajtásra meg itta. Klepetár ekkor az óráját kezdte nézni. Michalko elosztott bennünket s magára maradt Margittal. Éh távolabb állottam Michalko ék béli, unint Klepetár. Egyszerre hallottam, hogy Margit hörögve íelsikolt: Miklós segíts! Elnök: Margit ezt magyarul kiáltotta? Hogy van ez magyarul? Sikorsky (sírva): Miklós segíts! Láttam, hogy Michalko Margitot fogja vagy fojtogatja. Elnök: Mennyi ideig tartott a tusa? Sikorsky: Nyolc-tiz percig. (A vádlott itt hosszan fölslr.) Az egyik szavazóbiró ekkor megkérdezi Sikorskytól, hogy miért nem segített {sógornőjének, hiszen az ember sokszor idegeneknek is segítségére siet szorongatott helyzetükben. Sikorsky (kezeivel tehetetlen mozdulatot tesz, testét meggörbíti, fejét lehajtja): Nem tehettem. Olyan érzésem volt, hogy nem tudok semmit sem csinálni, mindennek úgy kell történnie, ahogyan történik. Nem tudtam séminit sem tenni. Az elnök azután néhány kisebb jelentőségű kérdés után negyed egykor félórai szünetet rendel el. A szünet leteltével folytatják Sikorsky kihallgatását, aki szemmellát- hatóan a hosszú kihallgatás fáradalmait viseli, meggörnyedt valamennyire hosszú álltában, hullámos fekete haja csapzottan a homlokába lóg. Sikorsky elmondja, hogy Margát értéktárgyait egymás között felosztották. Elnök: önök az utón elveszítettek egy női táskát? Sikorsky: Erről nem tudok. Elnök: Nem fordult vissza Michalko az útról, hogy megkeresse? Sikorsky: Nem, nem fordult vissza. Mi Vázsecre mentünk Mi eh alkuval, Klepetár pedig Csorbán maradt s ott várt a prágai gyorsra. Michalko csupán az utón ijedt meg szörnyen, hogy elvesztette szerkesztői igazolványát, kikutatta zsebeit, de sehol sem találta, csak amidőn Vázsecre értünk, akadt a kezébe az egyik zsebében. Klepetár az Üfoermemsch Az elnök megkérdezi, hogy hogy viselkedett Klepetár a gyilkosság után? Sikorsky: Klepetár a gyilkosság után izgalomba jött. Mikor arra a helyre fordult, ahol a holttest feküdt, felkiáltott: Requicscat in pácé! Majd hozzátette: Egy bestia és egy ember között ingadoztam. Mi vagyok most? Egv emberfeletti ember! Azt mondom, hogy sokszor egy nap is elegendő < az ember életében, hogy az élet boldogságát megismerj te 6 kööiMe arról volt azó, hogy Margitot eü' keli téivohiUnnl. Elnök: Hogy értette ezt: elitávolitaná? Láib eted eltenni? Sikorsky: Prágáiból eüitóivolítanii. Kl>epetén* azt mondta ea alkalOmmai], hogy az ügyet alábecsülte te ráméavt© is kellemetlen következményekkel járhat. Michalko rárivtailtt: ,*N« já/jo® a «tád, Klepeitár, itt komoly dologról van szó!" Elnök: Nem gondolt ön gyilkosé ágra? Sikorsky (dadog és ismét hialkiiíja hangját: Nem ... nem gondoltam gyilkosságra. Azután elmondja Csorbára való utazásukat. A vonaton Margitot a kocsi belsejében helyezték el, míg ők: Sikorsky, Midii aliko és Klepetár a folyosón tartózkodtak. Elnök: Laiitl tanú azt állatja, hogy Klepetár nem is érintkezett magukkal a vonatban. Sikotrsky: Klepetár azt mondotta, hogy Morvaország határáig ne beszéljünk hozzá, de azután Margittal Is beszélt. Mi Margittal magyarul, Kle- pefér pedig németül beszélt vall a halálairól Sikorsky elmondja azután, hogy a rablott dolgokat Prágában elzálogosították. Prágába pénteken reggel utaztak vissza, ahol Klepetár már várta őket az állomáson. Azután elmondja, hogy Klepetárra és Sikorskyra a gyilkosság borzalmas hatást tett. Ha egymás között voltak, mindig borzalommal beszéltek a dologról. Klepetár Michalkót Napóleonnak hívta, Michalko pedig Klepetárt csodadoktornak, vagy egyszerűen csak csodának nevezte. Sikorsky ezután még részletesen beszél a Kriván aljáról való visszatérésük idejéről és körülményesen válaszol az elnök kérdéseire. Klepetár <ir. védője, Kosztecska dr., megállapítja, hogy Sikorskynak a vizsgálat, az orvosi vizsgálat és most tett vallomásai között személyi adatait illetően eltérések mutatkoznak, igy furcsálja, hogy 1915-ben hagyta el a polgári iskola negyedik osztályát, 1918-ban már érettségizett a gimnáziumban és 1919-ben már nyolc jogi szemesztert is abszolvált. Sikorsky erre vonatkozólag megjegyzi, hogy a háború alatt ez lehetséges volt. A védő azután rámutat arra is, hogy kéznél van egy illetőségi bizonyítvány, amely szerint Sikorsky 1897-ben született, már pedig azt. vallotta, hogy 1899-hen. Kérdi, hogy az illetőségi bizonyítvány nem hamisitvány-e. SikorskV: Nem hamisítvány,, fent ártom állításaimat, Délután kettő előtt már úgy a vádlott, mint az esküdtek kifáradtak, csupán az elnök fáradhatatlan s teljes frisseséggel teszi fel egymásután a kérdéseket. A feltett kérdésekre Sikorsky olyan csendesen válaszol, hogy az elnök maga is kénytelen egészen előrehajolni. Az esküdtek és újságírók, valamint a hallgatóközönség is csak az elnöki ismétléseket hallja. Sikorsky a kisebb csalási vádakat mind beismeri s azzal védekezik, hogy pénze nem volt és a becsületbeli kölcsönöket nem tudta visszafizetni. Elnök: Beismeri azt, hogy hamis néven jelentette be magát itt Prágában? Sikorsky: Igen. Elnök: Miért tette ezt? Sikorsky lehajtott fővel hallgat. Elnök: Kérem az ügyész urat és a védő urakat, vau-e valami kérdezni valójuk? (Rövid szünet után): Nincsen. A mai tárgyalást tehát befejezem. Fülledt a terem levegője. Mindenki örül már annak, hogy véget ért a mai tárgyalási nap. Az esküdtek és a közönség lassan elhagyják a termet, csupán Sikorsky siet védőjéhez s hosszan tanakodik vele. Az őr azonban türelmetlenkedett, s felszólította Sikorskyt, hogy fejezze be beszélgetését. Délután félbáromkor ismét a cellájába vezették Sikorskyt. Holnap Michalko kihallgatására kerül a sor. Litvánia semleges határivet követel Varsó, május 4. A' lengyel-litván tárgyalások újból való felvétele alkalmával a litván delegáció azt a követelést terjeszti be, hogy Lengyelország és Litvánia közölt széles semleges területet hozzanak létre, mely az egész vitás vilinai területet magába foglalja. * Ausztriában újabb külföldi feevverszállitmányt foglaltak le Wels, május 4. A szociáldemokrata bizalmi testület egy vasúti szállítmányt tartóztatott fel, amely egy welsi szállítócég címére volt irányítva, vadászfegyver és va- dászmunició jelzéssel. Az egyik felnyitott ládában katonai fegyverbe való acéltöltényeket találtak. Elrendelték a szállítmány lefoglalását. ügy hiszik, hogy külföldi Fegyverszállításról van szó és az eset felderítésére « ngamosáat megindították* 1928 május 5, womhat Radlcs lumpnak nevezte a miniszterelnököt Belgrád, május 4. A szkupstina mai ülésén a jugoszláv parlament enfent ter- rible-je, Rádiós István újabb botrányt provokált. Pribicsevics és az ellenzék tagjai hevesen támadták a közigazgatást, amelynek Korosec dr. kelt a védelmére. Korosec kijelentette, hogy a közigazgatás most legalább olyan jó, ha nem jobb, mint Pribicsevics miniszterségének idején. Pribicsevics s az ellenzék tagjai viharosan tiltakoztak eme kijelentés ellen, úgy hogy az ülést félbe kellett szakítani. Az ülés megnyitása után óRadics szólalt fel, aki szintén éles kritikában részesítette a közigazgatást. Majd mind szenvedélyesebb lett a beszéde s végül kijelentette, hogy Vukicsevics miniszterelnök közönséges lump. Óriási vihar támadt ezekre a szavakra, a kormánypártiak rá akartak rohanni Radicsra, akit párthívei fedeztek. Az ülést a nagy lármában másodszor kellett félbeszakítani. Szeptember 3-án kezdődik a népszövetség teljes ülése Gén?, május 4. Urrutia, a népszövetségi tanács elnöke meghívókat bocsátott ki, amelyekben a népszövetség kilencedik teljes ülését szeptember 3-ikára hívja ősze. A szentgotthárdi hámasbizotisás Hágában ülésre ült össze Hága, május 4. A szentgotthárdi hármas bizottság Belaerts holland külügyminiszter elnöklete alatt tegnap ült össze, hogy megkezdje munkáját. Kjellmann és Skermann fegyverszakértők jelentést tesznek a bizottságnak a fegyverszállitmánynak áltatok megvizsgált maradványairól, Kalff és Wersinger vasúti és vámszakértők tájékoztatják a bizottságot a nemzetközi vasutakon lebonyolódó forgalmi, valamint szállítmányozási és vámszabályok alkalmazásának kérdéseiről. A bizottsági üléseken jelen van Colban, a népszövetség leszerelési osztályának igazgatója és a népszövetség leszerelési, valamint tranzifőosztályának három tisztviselője. Rllleaz Lili színésznő befejezte óceáni Híjának előkészületei! Berlin, május 4. Dillenz Lili színésznő befejezte óceánutjának előkészítő tárgyalásait és repülőgépével, amelyet Risztics János, a híres magyar származású pilóta fog vezetni, a thiiringiai Rudolf sstadtbél legközelebb az írországi BaMonelbe repül, hogy onnan Amerikába startoljon. Tizenhét üzlete! is több házat elpusztított a Ttszaujiakon dühöngött tűzvész Tiszaujlak, május 4. (Saját tudósítóink távirati jelentés*©.) Tegnap délután váratlanul tűz keletkezett, amely a dühöngő szélviharban villámgyorsan elharapózott és rövidesen egy egész utcasort lángbaboritott. A tűz Hárma a városban leírhatatlan pánikot keltett, mert az emberek joggal tarthattak ■attól, hogy a veszedelmesen terjedő lángok az egész városukat pusztulással fenyegetik. Éppen a legforgalmasabb üzleti negyedben tört ki a tűz és a szélvihar által széthordott szikrák egymásután lobbantották lángra a szomszédos házak tetőzetét. A tűzoltóság kivonult, de a dühöngő elemmel szemben jóformán tehetetlennek bizonyult. Telefonon kértek segítséget Beregszászról és Nagyszőlősről. Nemsokára a tűzoltó segítő csapatok megérkeztek Tiszaujlak r a s együttes erővel vették fel a harcot a tomboló elemmel szemben. Mentették a menthetőt, de a tűz ekkorára már tizenkét kereskedő üzletét és több házat berendezésével együtt martalékául ejtett. A késő esti órákban elült a szélvihar és a lokalizált tűz pusztításait füstölgő romok és izzó gerendák halmaza mutatta. A tüzkatasztrófa végzetesen sújtotta azokat a kereskedőket, akiknek üzleteit a lángok elhamvasztották. Tiszaujlak kereskedelmi életét, amúgy is megbénították a szigorú határzárak, most, hogy még az elemi csapás is balsorsukhoz szegődött, a tiizkárosult kereskedők kétségbeejtő helyzetbe kerültek. Káruk biztosítás révén csak résziben őrül meg, ugv hogy a kereskedők közül többen ex.isztenciáj.ukat vesztették a lángokban. A városka társadalma akciót indított a tönkrement. mindenükből kifosztott kereskedők felsegélye zésére és az n törekvésük, hogy a szerencsétlenül járt emberek részén© inora- . tóriumét eszköéölti'emefc ki, I
