Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-05 / 104. (1731.) szám

6 Listy szerkesztőségébe is, hogy minél jobban emelje tekintélyét a leány szemében. Egy séta al­kalmával pedig elvitte Hrbenszky dr. villája elé és azt állította, hogy ei az a villa, amit seámnkra be fog rendelni. Az elnök kérdésére elmondja Sikorsky, hogy a „Máj'“-t, a cseh irők és drámaírók egyesületének helyiségét a: álesküvőig nem is ismerte. Az áles­küvő napján úgy volt, hogy az ó-városháza mel­lett találkoznak, a kitűzött időpontban azonban nem találta ott őket, sem Margitot, sem Michal- kot, sem Michalko Mátyás nevű öccsét. Ezért az uj városháza felé került, ahol elérte őket. Michalko azt mondotta, hogy rendkívüli en­gedélyt kapott Rotnagel polgármestertől az esküvő megtartására. Michalko a Divadelni ulica felé vitte őket, mi­dőn a hetes számú ház elé értek, Sikorsky meg­lepetéssel vette észre, a „Máj“ tábláját a házon. Fölmentek az első emeletre, amelynek egyik ki­sebb szobájában ott találta Klepetárt. Az álesküvő Az ölnötk itt több fontos kérdést intéz a vád- lotttLO'Z. Kiepelár ugyanis a vizsgálat során, váltig tagadba, hogy an yafcünyvveze'baneík adta votoa ki magát. Az elnök kérdésére Sikorsky elmondja, hogy Klepetárt több hónappal az ál esk üvő előtt ismerte már. Elnök: MidhaUko mutatta be Klepetárt? Sikorsky: Michalko Klepetárt bemxrtattta ne­künk s rámutatott: „Az amyaköoiywezető “ Mádba Iko és Margit szemben ültek RÍ epet árral, én oldalt foglaltam helyet. Láttám, hogy7 az egész <wak komédia, mert hiszen ismertem Klepetárt. Ezért hangosan fölneveltem, de leintettek, hogy hallgassak. Kflfepetár, melllén az esbetéei szalagjai, ami már akkor rajta volt, amidőn beléptünk, sza­bályszerűen megkezdte az ésketésí szertartást. Megkérdezte Midhalkotól és Margittól': „Szerkesz­tő ur és Vörösmarty Margit kisasszony, önök es­küdni akarnak?" Mindketten azt felelték: Igen. Azután sorra intézte hozzájuk a szokásos kérdé­seket. „Szeretik egymást? Nincs-© a házasságnak törvényes akadálya ?“ Fölvette személyi adatai­kat s végiüli a szalaggal átkötötte kezüket és sok boldogságot kivánt nekik. Elnök: Milyen könyv feküdt az Íróasztalon? Sikorsky: Egy nagy könyv volt az asztalok s annak lapjai között egy papírlap volt, melyről Klepetár olvasott. A jelenlévőik azután beleírták e nevűket. Házassági bizonylatot Klepetár nem adott arra való utalással, hogy személyes jóisme­rőse Mirihaükonak és majd átadja neki. Az elnök újabb kérdésére Sikorsky fölemlíti, hogy Mitíbalkót Margit réezérőli, akii régebben há- zatesá'gszédelgés óimén már följelentette őt, az esküvő állandó ha;lo(giatáea miatt njabb fel- jelfáités feayegettie. Michalko tehát ohént ren­dezte az esketésd komédiáit, ő maga egy pillanatig sem hitt a komédia jelen­tőségében. Az egyik szavazóbiró későbbi kérdé­séire, hogy mégis, mit gondolt, miiért rendezik Miidhalkoék a leánnyal ezt a komédiát, Sikorsky folyton azt hajtogatja, hogy nem gondolt semmit s előre- fldm tűdéit semmiről. Az esküvőről táviratilag és levéllileg értesítettek Vörösmarty Margit Ras-sán lakó h otztíá tartozóit. Margit szentül hitte, hogy az esküvő i-gaZi volt. ő maga csak nevetett az egész ügyön. Haditanács az Opera kávéháziban íAíz e'lnök az Opera-kávéházli banácskozás-ra for­dítja most a szót, amely kiindulási pontja volt a Trencséniien megújítják a pittsburgi szerződés! Prága, május 4. A Slovák mai számra vezető helyen foglalkozik a május 30-án 'Jben csőmben megrendezendő szlovák nép­párti kongresszus kérdésével. A kongresz- rtzus főcélja megünnepelni a pittsburgi szer­ződés tizedik évfordulóját. „A szlovák nép­párt direktóriuma elhatározta — írja a lap — hogy tüntető módon meg fogja ünnepelni a pittsburgi szerződés tizévos évfordulóját s május 30-ra összehívja a szlovák néppárt kongresszusát, mely a belföld és a külföld előtt dokumentálni fogja, hogy a szlovákok nem mondtak le a nekik járó jogaikról. Má­jus 30-án Trénerén ben a nemzet újból meg­mondja, hogy élni akar. Prémes én ben meg­ujitjfuk a pittsburgi s&orzód1ést9“ vádirat eze-iint a későbbi gyilkosságnak. Sikorsky elmondja, hogy a kávéháziban Klepetár, Miiohalko Sikorsky zokogva Csorbára déli 12 órakor érkeztek. Az ösvényuton a turistamenházba méntélé, on­nan pedig délután két óra felé elindultak. Midőn a Fehér Vág forrásához értele, Margit fáradtságról panaszkodott, nyilván a hosszú ut merítette ki. Sikorsky gyönge, rekedtes hangja itt él- csuklik s noha a vádlott ez ideig a közönség­ről tudomást sem vett, most nemcsak a hall­gatóságtól, hanem az esküdtektől is elfordul s az államügyész s a bírák közelébe lépve sírni kezd, úgy hogy a félig visszafojtott zokogástól egy-egy pillanatra meg-meg- akad beszédében. Sikorsky: Margit fáradtságról panaszko­dott, mire én egy turistapohárba vizet merí­tettem a forrásból, Michalko pedig felszólí­totta Klepetárt, hogy adjon valami port neki. Klepetár a port átnyújtotta, Michalko beloszórta a pohárba és átnyújtotta Margitnak. Margit a vizet egy hajtásra meg itta. Klepe­tár ekkor az óráját kezdte nézni. Michalko elosztott bennünket s magára maradt Mar­gittal. Éh távolabb állottam Michalko ék béli, unint Klepetár. Egyszerre hallottam, hogy Margit hörögve íelsikolt: Miklós segíts! Elnök: Margit ezt magyarul kiáltotta? Hogy van ez magyarul? Sikorsky (sírva): Miklós segíts! Láttam, hogy Michalko Margitot fogja vagy fojtogatja. Elnök: Mennyi ideig tartott a tusa? Sikorsky: Nyolc-tiz percig. (A vádlott itt hosszan fölslr.) Az egyik szavazóbiró ekkor megkérdezi Sikorskytól, hogy miért nem segített {sógor­nőjének, hiszen az ember sokszor idegenek­nek is segítségére siet szorongatott helyze­tükben. Sikorsky (kezeivel tehetetlen mozdula­tot tesz, testét meggörbíti, fejét lehajtja): Nem tehettem. Olyan érzésem volt, hogy nem tudok semmit sem csinálni, mindennek úgy kell történnie, ahogyan történik. Nem tudtam séminit sem tenni. Az elnök azután néhány kisebb jelentő­ségű kérdés után negyed egykor félórai szü­netet rendel el. A szünet leteltével folytat­ják Sikorsky kihallgatását, aki szemmellát- hatóan a hosszú kihallgatás fáradalmait vi­seli, meggörnyedt valamennyire hosszú áll­tában, hullámos fekete haja csapzottan a homlokába lóg. Sikorsky elmondja, hogy Margát értéktárgyait egymás között fel­osztották. Elnök: önök az utón elveszítettek egy női táskát? Sikorsky: Erről nem tudok. Elnök: Nem fordult vissza Michalko az útról, hogy megkeresse? Sikorsky: Nem, nem fordult vissza. Mi Vázsecre mentünk Mi eh alkuval, Klepetár pe­dig Csorbán maradt s ott várt a prágai gyors­ra. Michalko csupán az utón ijedt meg ször­nyen, hogy elvesztette szerkesztői igazolvá­nyát, kikutatta zsebeit, de sehol sem találta, csak amidőn Vázsecre értünk, akadt a kezébe az egyik zsebében. Klepetár az Üfoermemsch Az elnök megkérdezi, hogy hogy viselke­dett Klepetár a gyilkosság után? Sikorsky: Klepetár a gyilkosság után iz­galomba jött. Mikor arra a helyre fordult, ahol a holt­test feküdt, felkiáltott: Requicscat in pá­cé! Majd hozzátette: Egy bestia és egy ember között ingadoztam. Mi vagyok most? Egv emberfeletti ember! Azt mon­dom, hogy sokszor egy nap is elegendő < az ember életében, hogy az élet boldog­ságát megismerj te 6 kööiMe arról volt azó, hogy Margitot eü' keli téivohiUnnl. Elnök: Hogy értette ezt: elitávolitaná? Láib eted eltenni? Sikorsky: Prágáiból eüitóivolítanii. Kl>epetén* azt mondta ea alkalOmmai], hogy az ügyet alábecsülte te ráméavt© is kellemetlen következményekkel jár­hat. Michalko rárivtailtt: ,*N« já/jo® a «tád, Klepeitár, itt komoly dolog­ról van szó!" Elnök: Nem gondolt ön gyilkosé ágra? Sikorsky (dadog és ismét hialkiiíja hangját: Nem ... nem gondoltam gyilkosságra. Azután elmondja Csorbára való utazásukat. A vonaton Margitot a kocsi belsejében helyezték el, míg ők: Sikorsky, Midii aliko és Klepetár a fo­lyosón tartózkodtak. Elnök: Laiitl tanú azt állatja, hogy Klepetár nem is érintkezett magukkal a vonatban. Sikotrsky: Klepetár azt mondotta, hogy Morva­ország határáig ne beszéljünk hozzá, de azután Margittal Is beszélt. Mi Margittal magyarul, Kle- pefér pedig németül beszélt vall a halálairól Sikorsky elmondja azután, hogy a rablott dolgokat Prágában elzálogosították. Prágába pénteken reggel utaztak vissza, ahol Klepetár már várta őket az állomáson. Azután elmond­ja, hogy Klepetárra és Sikorskyra a gyilkosság borzalmas hatást tett. Ha egymás között voltak, mindig borzalom­mal beszéltek a dologról. Klepetár Michalkót Napóleonnak hívta, Michalko pedig Klepetárt csodadoktornak, vagy egyszerűen csak csodá­nak nevezte. Sikorsky ezután még részletesen beszél a Kriván aljáról való visszatérésük idejéről és körülményesen válaszol az elnök kérdéseire. Klepetár <ir. védője, Kosztecska dr., megálla­pítja, hogy Sikorskynak a vizsgálat, az orvosi vizsgálat és most tett vallomásai között sze­mélyi adatait illetően eltérések mutatkoznak, igy furcsálja, hogy 1915-ben hagyta el a pol­gári iskola negyedik osztályát, 1918-ban már érettségizett a gimnáziumban és 1919-ben már nyolc jogi szemesztert is abszolvált. Sikorsky erre vonatkozólag megjegyzi, hogy a háború alatt ez lehetséges volt. A vé­dő azután rámutat arra is, hogy kéznél van egy illetőségi bizonyítvány, amely szerint Si­korsky 1897-ben született, már pedig azt. val­lotta, hogy 1899-hen. Kérdi, hogy az illetőségi bizonyítvány nem hamisitvány-e. SikorskV: Nem hamisítvány,, fent ártom állításaimat, Délután kettő előtt már úgy a vádlott, mint az esküdtek kifáradtak, csupán az elnök fáradhatatlan s teljes frisseséggel teszi fel egymásután a kérdéseket. A feltett kérdé­sekre Sikorsky olyan csendesen válaszol, hogy az elnök maga is kénytelen egészen előreha­jolni. Az esküdtek és újságírók, valamint a hallgatóközönség is csak az elnöki ismétlése­ket hallja. Sikorsky a kisebb csalási vádakat mind beismeri s azzal védekezik, hogy pénze nem volt és a becsületbeli kölcsönöket nem tudta visszafizetni. Elnök: Beismeri azt, hogy hamis néven jelentette be magát itt Prágában? Sikorsky: Igen. Elnök: Miért tette ezt? Sikorsky lehajtott fővel hallgat. Elnök: Kérem az ügyész urat és a védő urakat, vau-e valami kérdezni valójuk? (Rö­vid szünet után): Nincsen. A mai tárgyalást tehát befejezem. Fülledt a terem levegője. Mindenki örül már annak, hogy véget ért a mai tárgyalási nap. Az esküdtek és a közönség lassan el­hagyják a termet, csupán Sikorsky siet védő­jéhez s hosszan tanakodik vele. Az őr azonban türelmetlenkedett, s felszólította Sikorskyt, hogy fejezze be beszélgetését. Délután félbá­romkor ismét a cellájába vezették Sikorskyt. Holnap Michalko kihallgatására kerül a sor. Litvánia semleges határivet követel Varsó, május 4. A' lengyel-litván tár­gyalások újból való felvétele alkalmával a litván delegáció azt a követelést terjeszti be, hogy Lengyelország és Litvánia közölt szé­les semleges területet hozzanak létre, mely az egész vitás vilinai területet magába fog­lalja. * Ausztriában újabb külföldi feevverszállitmányt foglaltak le Wels, május 4. A szociáldemokrata bizalmi testület egy vasúti szállítmányt tar­tóztatott fel, amely egy welsi szállítócég cí­mére volt irányítva, vadászfegyver és va- dászmunició jelzéssel. Az egyik felnyitott lá­dában katonai fegyverbe való acéltölténye­ket találtak. Elrendelték a szállítmány le­foglalását. ügy hiszik, hogy külföldi Fegy­verszállításról van szó és az eset felderítésé­re « ngamosáat megindították* 1928 május 5, womhat Radlcs lumpnak nevezte a miniszterelnököt Belgrád, május 4. A szkupstina mai ülésén a jugoszláv parlament enfent ter- rible-je, Rádiós István újabb botrányt pro­vokált. Pribicsevics és az ellenzék tagjai he­vesen támadták a közigazgatást, amelynek Korosec dr. kelt a védelmére. Korosec ki­jelentette, hogy a közigazgatás most leg­alább olyan jó, ha nem jobb, mint Pribicse­vics miniszterségének idején. Pribicsevics s az ellenzék tagjai viharosan tiltakoztak eme kijelentés ellen, úgy hogy az ülést félbe kellett szakítani. Az ülés megnyitása után óRadics szólalt fel, aki szintén éles kritiká­ban részesítette a közigazgatást. Majd mind szenvedélyesebb lett a beszéde s végül ki­jelentette, hogy Vukicsevics miniszterelnök közönséges lump. Óriási vihar támadt ezek­re a szavakra, a kormánypártiak rá akartak rohanni Radicsra, akit párthívei fedeztek. Az ülést a nagy lármában másodszor kellett félbeszakítani. Szeptember 3-án kezdődik a népszövetség teljes ülése Gén?, május 4. Urrutia, a népszövetségi tanács elnöke meghívókat bocsátott ki, ame­lyekben a népszövetség kilencedik teljes ülé­sét szeptember 3-ikára hívja ősze. A szentgotthárdi hámasbizotisás Hágában ülésre ült össze Hága, május 4. A szentgotthárdi hármas bizottság Belaerts holland külügyminiszter elnöklete alatt tegnap ült össze, hogy meg­kezdje munkáját. Kjellmann és Skermann fegyverszakértők jelentést tesznek a bizott­ságnak a fegyverszállitmánynak áltatok meg­vizsgált maradványairól, Kalff és Wersinger vasúti és vámszakértők tájékoztatják a bizott­ságot a nemzetközi vasutakon lebonyolódó forgalmi, valamint szállítmányozási és vám­szabályok alkalmazásának kérdéseiről. A bi­zottsági üléseken jelen van Colban, a népszö­vetség leszerelési osztályának igazgatója és a népszövetség leszerelési, valamint tranzifő­osztályának három tisztviselője. Rllleaz Lili színésznő befejezte óceáni Híjának előkészületei! Berlin, május 4. Dillenz Lili színésznő befejezte óceánutjának előkészítő tárgyalá­sait és repülőgépével, amelyet Risztics Já­nos, a híres magyar származású pilóta fog vezetni, a thiiringiai Rudolf sstadtbél legkö­zelebb az írországi BaMonelbe repül, hogy onnan Amerikába startoljon. Tizenhét üzlete! is több házat elpusztított a Ttszaujiakon dühöngött tűzvész Tiszaujlak, május 4. (Saját tudósítóink távirati jelentés*©.) Tegnap délután váratla­nul tűz keletkezett, amely a dühöngő szél­viharban villámgyorsan elharapózott és rö­videsen egy egész utcasort lángbaboritott. A tűz Hárma a városban leírhatatlan pánikot keltett, mert az emberek joggal tarthattak ■attól, hogy a veszedelmesen terjedő lángok az egész városukat pusztulással fenyegetik. Éppen a legforgalmasabb üzleti negyedben tört ki a tűz és a szélvihar által széthordott szikrák egymásután lobbantották lángra a szom­szédos házak tetőzetét. A tűzoltóság kivonult, de a dühöngő elem­mel szemben jóformán tehetetlennek bizo­nyult. Telefonon kértek segítséget Bereg­szászról és Nagyszőlősről. Nemsokára a tűz­oltó segítő csapatok megérkeztek Tisza­ujlak r a s együttes erővel vették fel a harcot a tomboló elemmel szemben. Mentették a menthetőt, de a tűz ekkorára már tizenkét kereskedő üzletét és több házat berendezésével együtt martalékául ejtett. A késő esti órákban elült a szélvihar és a lokalizált tűz pusztításait füstölgő romok és izzó gerendák halmaza mutatta. A tüzkatasztrófa végzetesen sújtotta azokat a kereskedőket, akiknek üzleteit a lángok elhamvasztották. Tiszaujlak kereske­delmi életét, amúgy is megbénították a szigo­rú határzárak, most, hogy még az elemi csa­pás is balsorsukhoz szegődött, a tiizkárosult kereskedők kétségbeejtő helyzetbe kerültek. Káruk biztosítás révén csak résziben őrül meg, ugv hogy a kereskedők közül többen ex.isztenciáj.ukat vesztették a lángokban. A városka társadalma akciót indított a tönkre­ment. mindenükből kifosztott kereskedők felsegélye zésére és az n törekvésük, hogy a szerencsétlenül járt emberek részén© inora- . tóriumét eszköéölti'emefc ki, I

Next

/
Thumbnails
Contents