Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-05 / 104. (1731.) szám

2 Megnyílt az újságíró főiskola Prága, május 4. Ma délelőtt ünnepélyes (keretek között nyitották meg a politikai tu­dományok szabad főiskoláját, aminek alosz­tályát képezi az ujságirőfőiskola. Az ünnepi beszédet Hodzsa Milán iskolaügyi miniszter tartotta, aki rámutatott arra, hogy az újság­író főiskolára azért van szükség, mert a de­mokrácia megköveteli a zsurnalisztika tekin­télyét és a demokrácia alapján kell a koope­rációt lehetővé tenni a radikalizmus és a kon­zervativizmus között. A kettő csak akkor nem veszélyes, ha magasabb érdekekből megvan a hajlandóság bennünk a megegyezésre. Dvor- sky dr. az uj főiskola kinevezett igazgatója rö­viden vázolta a főiskola programját. Jelezte, (hogy a tanítás ősszel kezdődik és úgy a poli­tikai főiskola, mint az ujságiró főiskola két évfolyamos lesz évenként három szemeszter­rel. Az iskolákhoz nem szükséges az érett­ségi bdzonyitvánz bemutatása, hanem kellő képzettség és bizonylat arról, hogy irodalmi- lag, vagy politikailag ténykedett-e. A főisko­lákon vizsgák sem lesznek, ellenben bizo­nyos tantárgyaknak kötelező hallgatását ve­zetik be. Picbl szenátor a csehszlovák újság­írók nevében üdvözölte az ujságiró főiskolát. Végül Hodzsa miniszter záróbeszédében be­jelentette, hogy az első előadást Sauerwein, a párisi Maiin munkatársa fogja tartani, azon­kívül több elsőrangú külföldi újságírót is meg fognak hívni előadásokra. A szociálpolitikai albizottság munkája Prágat május 4. A szociálpolitikai albi­zottság ma teljes érdektelenség mellett foly­tatta a szociális biztosítás módosításának vi­táját. Letárgyalták a 20. szakaszt és tárgya­lás alá vették a 21., 22. és 23. paragrafuso­kat. A vitában résztvettek Winter, Taub, Tucny, Stetka és Malik előadó. A szloveaiszkói ipar csdh töke kezeibe rntejgy át. A Prager Presse Légiül óbbá számiá bán néhány cseh uljságMirre Mváltozva, azt Írja, hogy ezek a hírek, amelyek széniül a sElovenstztkóa ipar egy része ide­gen kézibe ment volna át, nem felelnek meg a való­ságnak. Annak eliteméire, hogy konkrét adatokat hoztak M, a beállítás hamis és a lap jetben-tése szerint egy olyan helyről szérnnazáik, amelynek ér­deke, bőgj- ezt a beállitást világgá kiürldlje. Ezt leszögezve, a lap megállapítja azt, amit nem is akar megállapiiltuiii: ugyanis bevallja, hiogy a eaiLo- vcnszikjóti ipar nagy része az utóbbi éveikben a tör­ténelmi országok gazdaságii köreinek kezébe ment ált és hogy sok szloVenSzík.01 miivet a cseh töke megvásárolt. A Prager Presse szerint ezt a folya­matot annál kevésbé lehetett megakadályozni, mert Szlovenszkóa csak igen kis tőke van. Szlo- venszkón — mondja a lap — vannak olyan müvek, amelyek idegen kétare kerüllek, azonban a cseh töke ezeket most lassan megvásárolja. Borzalmak kastélya — 50NUGYI REGÉNY — Irta: Edgár Wallace dl) — ön hát azt hiszi — kérdezte Simpson izgatottan —, hogy a merénylők akárkik vol­tak is, kibérelték a házat és . . . — Még az se bizonyos — rázta a fejét mr Reeder. — Valószínűleg csak engedélyt kap­tak a ház megtekintésére s aztán valahogy ki- játszották a gondnokot. Tudták, hogy éjjel itt­hon leszek, mert . . . izé . . . egy idő óta majdnem mindig itthon vagyok éjszaka . . . — Mr Reeder zavartan köhögött. — Egyik fiatal . . . izé . . . barátom nem régen eluta­zott Londonból és . . . izé . . . egyedül nem szeretek menni sehová És, Simpson nagy meglepetésére, a ren­desen rideg és nyugodt mr Reeder a haja tö­véig elpirult. — Pár héttel ezelőtt — folytatta mr Re­eder, szánalmasan színlelt bohéinhangiulaüal: — pár héttel ezelőtt házon kívül szoktam va­csoráim, jártam koncertekre, sőt az operába is, mert végtelenül szeretem a melodrámá­kat .. . — Kire gyanakszik tehát? — szakította félbe Simpson, aki nem azért kelt fel kora hajnalban, hogy meghallgassa mr Reeder vé­leményét a melodrámáról. — A Gregory- vagy a Donovan-bandára? ... — Két olyan banda volt ez, amelyek mindegyikének na­gyon sok oka volt rá, hogy leszámoljon mr Reederrel. I. G. Reeder szomorúan rázta a fejét és sóhajtva felelt: . ... — Egyikre se. Azt hiszem ... sőt bizo­nyos vagyok benne . . . hogy messzebbre kell visszamennünk a bűnügyi krónikában.' Simpson fürkészve meredt rá mr. Ree- derre: _ ­.......­Kétezer ni iazaiié Hiitsvezése és Dvolcbszsélyos népiskola bevezetése Kfebelsbeis kSzektatásügyl miniszter livi pregraenia Budapest, május 4. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A képviselőház­ban "a költségvetési vita tárgyalása során ma kezdték meg a közoktatásügyi tárca költség- vetésének tárgyalását. Klebelsberg kultusz- miniszter expozéje nyitotta meg a vitái. Be­széde elején Kossuthra és Széchenyire utalt, akiknek hagyatéka a kulturfölényért való harc. Romániában, Jugoszláviában és Csehszlo­vákiában — úgymond — kiváló kultur- politikusok tervszerűen dolgoznak, hogy behozzák azt a távolságot, amellyel előt­tük állunk. Négy gépkocsi rohan egymás mellett, a magyar, román, jugoszláv és csehszlovák, — a kultúra országútiján. Ha az előlhaladó magyart a többiek elhagy­hatják, ki vállalja érte a felelősséget. Én erre nem vállalkozom, én a kultúrpolitikai fegyverletétel kul- turminisztere sohasem leszek. Ezután a miniszter az iskolaügy kérdéseire tér át. A kultusztárca Magyarország nyolc- milliós lakosságának majdnem egyharmadát fogadja be napról napra tantermeibe, amivel szemben senki sem mondhatja, hogy a tárca túl lenne dotálva. Hiszen a kultusztárca csak félannyit kapott a be­ruházási összegből, mint a, íöldmivelés- ügyi minisztérium és csak negyedannyit, mint a kereskedelmi tárca. Túlköltekezésekről nem lehet beszélni és a tárca kiadásaiban a miniszterelnök soha­sem fékezett. Ahol takarékoskodni lehet, ott a takarékoskodás megtörtént. Ami a jövő programot illeti, a tanítói létszám kétezer fővel fog szapo­rodni, továbbá meg fogjuk valóisitani a nyolcosztályos népiskolát. Rádiót és gra­mofont vezetünk be az iskolába. A testi nevelésre különös súlyt fektetünk. Ezután a miniszter az egyetemi autonómia, a numerus clausus kérdéseivel, a művészeti iskolák és az állami színházak ügyével foglal­kozott. Majd igy fejezte be beszédét: — Áttekintve az államok címereit, talá­lunk bennük oroszlánokat, sasokat, tigriseket, amelyek mind a harciasság jelképei. Egyedül a magyar . (mer két oldalán ta­lálunk két angyalt, amelyek a békét és a békés munkálkodást, a fclvilágosodott- cág és a kultúra terjesztésének szándé­kát ábrázolják. Klebelsberg miniszter beszédét általános taps fogadta. Ezután megkezdődött a vita a kul- i tuszíárca költségvetése felett. Tökéletes az égéséi a magyar párt érsekujvári szervezetében Légbőtfcapott valétsansá^ a kormány safftó híresztelése a pártban Séw® állítólagos egyenetlenségekről — Kakán Béla dr. lemondott a pártban betöltött tisztségéről (A P. M. H. munkatársától.) A magyar] nemzeti párt emlékezetes megalakulása óta; nem volt az érsekujvári választmánynak olyan mozgalmas s nagy várakozással várt ülése, mint a tegnapi, melyen a százas választmány­nak 'csaknem valamennyi tagja megjelent. Kurúcz Ferenc alól nők vezette a választmány gyűlését s megnyitó beszédében elégtétellel állapította meg, hogy nem kell beszédesebb oáfolat a kormánypárti sajtó átlátszóan ten­denciózus s minden alapot nélkülöző kohol­mányaira az állítólagos pártválságról, mel*' a a sajtó állítása szerint a magyar nemzeti párt érsekujvári csoportjában uralkodik, mint en­nek a választmányi ülésnek egységes, lelkes hangulata. Emelt hangon jelentette ki, hogy a pártegység éppen elvan megdönthetet­len és szilárd, mint az alakulás éveibe® volt s a párt tagjai korlátlan bizalommal tekintenek a most következő járási, tarto­mányi és községi választások kimenetele elé. A tárgysorozat egyik le£h,jtosabb pontja Kukán Béla.dr. érsekujvári ügyvédnek a párt- választmányhoz intézett levele volt, amely­ben Kukán dr. bejelentette a párt helyi szer­vezetének elnökségéről, valamint a* or­szágos elnökségről való lemondását Kukán dr. lemondó levelében azzal indo­kolta a párt vezetőségéből való teljes vissza­lépését, hogy az ellene indított sorozatos hír­lapi támadások, melyek ügyvédi működését tették éles kritika tárgyává, arra késztetik őt, hogy teljesen szabad kezet nyerve tehesse — Csak nem Flackre gondol ? — kérdezte tamáskodva. — Ez a bandita rejtőzködik... nem merne ily gyorsan hozzáfogni . . . — Pedig John Fiack volt— szólt közbe mr Reeder határozottan. — Ki más is eszelhe­tett volna ki ilyen pokoli tervet? Mesteri öt­let volt! ‘És, mr Simpson — folyatta, köze- j lebb hajolva a felügyelőhöz: — mondok még i valamit. — A hangja csaknem suttogássá hal­kult: — Amióta Fiack lakat alá került Broad- moorban, nem törént Londonban nagyobb rablás. Egy héten belül megtörténik a leg­nagyobb, világraszóló rablás! . . . Meglátja... A legzseniálisabb rablás, amelyhez fogható még sohasem volt! Most tervezi annak az őrültnek az agya! ! — Eh, összetört ember már az! — vélte Simpson, a homlokát ráncolva. — Majd- meg­látjuk — felelte mr Reeder, furcsán mosolyog­va. — De azért örülök, hogy ... izé . . . ezekben a napokban sohasem vacsorái ok há­zon kívül. Viszont azonban Giorgio Ravini barátunk megrögzött éjjeli csavargó . . . Nem hívná föl, kérem, a Vine Street-i rendőrál­lomást, hogy ... izé . . . nem történt-e va­lami baleset az éjjel? Vine Street, amelynek rendőrállomásán majdnem minden eseménynek a szála össze­fut, azonnal felelt és jelentette, hogy mr Giorgio Ravini nincs Londonban: állítólag Pa­risba utazott. — Ez pompás! — mondta mr Reeder, szo­kott szelíd modorában. — Nagyon okos cse­lekedet volt signor Giorgíótól, hogy elutazott: és még okosabb letine, ha mennél tovább ott maradna. Simpson felügyelő felállt és kinyitjtózko- dott. Hatalmas termetű, jókedélyü ember volt és megszokta ezt a mozdulatot. — Most Scotland Yardba megyek és je­lentem az esetet -- mondta. — Végül ik le­het, hogy nem Fiack volt. Az Öreg John baa­* davezér és a bandája nélkül tehetetlen. Az pe­dig szert eszéledt. Java része Argentínában van ... — Ha-ha-ha! — nevetett mr. Rieedér, de a vidámságnak legcsekélyebb jele nélkül. — Ugyan mi az ördögöt nevet ezen? -- méltatlankodott Simpson. Mr. Reeder azonnal mentegetőzött: —- Oh, kérem, ez csak afféle — izé- szkeptikus nevetés volt — Argentína! Hát valóban Argentínába szöknek a gonosztevők, ahogy azok a nagyszerű detektivregények Írják, melyeket a vasúton szoktak olvasni? Ez csak hagyomány, anr. Simpson, azokból a régi jó időkből, mikor még nem volt kölcsö­nös kiadatási szerződésünk Argentínával — Hát igen: szerteszéledt a banda. De már lá­tom a napot, amikor valamennyit egy födél alá gyüjthetem. Gyönyörű nap lesz az ne­kem, mr. Simpson, mikor végigmehebeik majd a folyosón és benézhetek a kis, kenek lesőlyukon, amelyen túl postazsákokat sző­nek a cellájukban — izé — nem is tudok idegcsiltapitóbb munkát, imitü a szövés-var­rás! — Ön pedig vigyázzon addig a bankjai­ra, mr. Simpson: az öreg John már hétven éves és nem sok vesztegetni való ideje van. Néhány napon belül nagy dolgok fognak tör­ténni a londoni Cityben! Csak azt tudnám: hol találhatom meg signor Ravinit? Giorgio Ravini nem az a típus volt, aki­nek attól függ a boldogsága, hogy milyen vé­leménnyel vannak róla az emberek. Ha nem így lett volna, akkor ő lett volna a föld­kerekség legnyomorultabb embere. Nem na­gyon vette hát szivére azt a kis affért mr. Reederrel és egész kedélyesen intézte el az egyébként érdekes detektívet — néhány po­hár jó bor és kitűnő szivar mellett — Hali Moon Street-i lakásában. Kényelmes és ele­gáns. sőt egyenesen fényűző kis otthon volt i ez, mert signor Havimnak az volt az életfilo- 1 zófiája, hogy mindenből csak a legjobbat és Csizí Jód-Bróm Gyógyfürdő Ajánlva: ErelmeSfcesedés, ideg, csont, bőr, mirigy és izületi bajoknál, golyva, izzadmányok, hüdések, angolkór és vérszegénységnél stb. Jódos fürdők, hidegvizkurák, fény kezelés — Otthoni ivó-fürdőkurák Prospektust küld a iFürdőigazgatóság Csizfürdő, Cízkúpele. ________________1928 május 8, atomba! meg a szükséges lépéseket megfelelő elégté­tele megszerzésére annál is inkább függetle­nül, hogy az ő ügyéből a pártra semmi (kár ne háramolhassék. A pártválasztmány helyt adott Kukán dT. indokolásának és vita nélkül vette tudomásul lemondását, majd egyhangú lelkesedéssel járult hozzá, hogy a párt beteg vezérét, Szent- Ivány Józsefet táviratilag üdvözöljék. Ezután a választmány megejtette a járási bizottságokra való jelöléseket, miután való­színűnek látszik, hogy a kormány már a kö­zeljövőben fogja kiírni a járási választásokat. Annak hangsúlyozásával, hogy a párt az országos keresztényszocialista párt járási szervezetével még telveszi a tárgyalásokat a közös lista megalkotása érdekében, a választmány a listára a kö­vetkezőket jelölte: Hangos István dr. ügy­véd, ifj. Hlavicska János kisgazda, Kovács Ernő építész, Dobossy Imre nyugalmazott vasutas, Bence Lajos kisgazda, Prohász- ka István kisgazda, Mészáros Lajos kis­gazda, Bombicz Vince cipésziparos. A választmány ülésének befejezése előtt Holota János dr. nemzetgyűlési képviselő, Érsekújvár városbirája emelkedett szólásra s miután röviden tájékoztatta a jelenlevőket & politikai helyzetről, várospolitikai expozét mondott, melynek során rámutatott arra, mit végzett a magyar többségű városi képviselő- testület négyéves működése alatt. Felsorolva az alkotásokat, általános helyeslés mellett mutatott rá arra, hogy az annakidején függő­ben levő kérdések egész sorozatának megol­dása mellett sikerült a pótadót 340 százalékról 200 százalék alá szorítani. Ilyenformán nemcsak a városfejlesztési igények nyertek kielégítést, hanem a váróé adófizetőinek az érdekei is kellő méltánylás­ban részesültek. A hatalmas városi program megvalósulása — úgymond — a magyar pár­tok s a magyar közvélemény érdeme, annyi­ra, hogy azok a várospolitikai ellenfelek, akik objeküven tekintik a helyzetet, maguk is el­ismerik, hogy ez az utolsó négy esztendő so­kat jelentett a város gazdasági konszolidálása s fejlődése szempontjából. Végül határosa tiiag kimondta a választ- í mány, hogy I a pozsonyi A Reggel azon állításai, me­lyekeit a magyar nemzeti párt állítólagos i bomlásáról sorozatosan hozott a nyilvá­nosságra, légből kapott, komolytalan va­lótlanságok, í melyeknek célzatossága a párt minden tagja í előtt ismeretes. ebből is oly sokat, amennyit csak lehet. A’ szalonja olyan volt, mint & díszítéssel túlter­helt francia álló órák: csupa faragás, orna­mentika és zománc, kivéve, ahol selyem és brokát meíg bársony volt a disz. E^yik alá­rendeltjével szinoerizált, akinek Lew Steyne volt a neve. — Ha ez a kopó csak ifielét tudná is an­nak, amivel kérkedik, hogy tudja, már a legelső vonattal rohanna Bordigherába — jelentette ki mr. Ravini. — De Reeder csak szá'jhős. Mindenről tud valamit: de ilyen ke­veset könnyű kitalálni vagy tudni a leg­bonyolultabb esetekről is. — Leckéket vehetne öntől — bólintott a tányémyaló Lew és mr. Ravini elégedett mosolygással pödörgette csinos, pörge baju­szát. — Nem lepne meg, ha ez az öreg gubó valóban szerelmes lenne abba a leányba . . . Május és december: hát összeülnek? — Milyen az a leány? — kérdezte Lew. — Még sohasem láttam jól szemtől szembe. S'gnor Ravini átszellemülve csókolta meg összetett ujjainak hegyét és fölcuppantott a mennyezet ^elé. — Annyi bizonyos — folytatta aztán, visszatérve mr Reederre —, hogy nem ijed­tem meg tőle. ön ismer engem, Lew és tud­ja, hogy ki vagyok: ha megkívánok valamit, megyek is utána ... és addig megyek, míg végre meg is kapom! Még sohasem láttam hozzáfogható szép leányt. Izig-vérig igazi lady és nem bírom megérteni: mi tetszhetik neki azon a vén, salabakter Reederen? —• A nők szeszélyesek — vélte Lew: — de el se tudom képzelni, hogy akadjon gépiró- leány, aki visszautasítaná önt! — Ki mondta, hogy visszautasított? — kérdezte signor Ravini érdesen, — Csak még nem ismerkedtem meg vele: ez az egész. De most éppen ezt akarom.. . . Hogy is hívják azt a helyet? .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents