Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-30 / 123. (1750.) szám
i »tAGVAR-MlRXjAP ülése és határozata után történtek. A látszat szerint a tüntetésekkel akarták ellensúlyozni a minisztertanács (határozatát, amelynek érteimében a netteméi konvenciót a parlament elé terjesztik. A Gioraale d‘Italia az olaszéi!emes demonstrációkat a dél Szerbiában inaiig aráit olaszellenes politika következményeként könyveli el és a történtekért a belgrádi kormányt teszi felelőssé. A® olasz kormány nem tűri a nemzeti zászló meggyalázását, azonnali és teljes elégtételt követel. ESSentiiiiiteSések Olaszországban A dalmáciai olaszellenes tüntetésekre a római fascista ifjíuság már tegnap megadta a -választ, töblb ezer fascista diák gyűlt össze s csoportokba oszolva indultak el a jugoszláv követség felé, hogy tüntessenek a dalmáciai olaszellenes kilengések miatt. A diákok erős rendőrségi készültséggel találták magukat szemben és a rendőrök meg is akadályozták, hogy a diákok a követség épületébe jussanak. .Velencében a fascisták tiltakozó gyűlésük után két ízben is kísérletet tettek a jugoszláv konzulátus megrohamozására, de katonai osztagok zárták el a követséghez vezető utcákat és kisebb összeütközések árán visszaverték a tömeget. Fiaméban hasonló, de vértelen tüntetések zajlottak le. . Üres piislii0i ünnepek Pünkösd vasárnapján és hétfőjén úgy Jugoszláviában, mint Olaszországban folytatódtak a tüntetések, melyet mind szélesebb arányokat öltenek, úgyhogy politikai körökben komoly diplomáciai konfliktus kikerekedésé- ,?ói tartanak. Rvgustt, május 29. Vasárnap délután a de- anok;ata koalíció pártjai gyűlést tartottak, ama yen elszánt hangon tiltakoztak a nettunól konvenció ratifiká isa ellen. A szónokok hangoztatták, hogy a konvenció mai formájában tulajdonképpen maré ívlét a jugoszláv állam elleu és megsó\é;e az állam szuverenitásának. Radics kiadta a jelszót, hogy a hervét képviselők abban az esetben, ha a sakupstina Olaszország nyomására ratifikálja az egyezményt, kivonulnak a törvényhozótestületböl és elhagyják Belgrádot. Az esti órákban megismétlődtek a tüntetések ét hí egyik csop / x benyomult egy olasz iskolába, amelyből m idejekorán odavezőnyelt rendőrség kergette ki. A tömeg azután az olasz konzulátus elé akart futni, de miközben í a faseizmust ős Olaszországot szidta, a rendőr- n ség a helyszínen termett és szétzavarta. A ] rendőrségnek a legnagyobb erőfeszítéssel sí- i került megvédeni a konzulátust a tüntető tö- i meg dühe elől. í t Spalato, május 29. Vasárnap itt is nagy [ c-ia'zellenes tüacn;é>ok voltak, amelyeken ■ több ezerre menő tömeg kelt ki Mussolini és ; a fasciamus ellen. Betörték az olasz iskola és a konzulátus ablakait és a tömeg dühét megsínylették azok a kereskedők is, akik olasz állampolgárságra optáltak. Máglyára Hifii Belgrád, május 29. A belgrádi egyetemek hallgatói hétfőn délben vonultak ki az utcára és tiltakozó gyűlésükön olaszellenes érzelmeik demonstrálásául Mussolini több képét elégették. Az esti órákban BelgráJd főutcáján gyűlt össze a puskaporos hangulatú tömeg, amely az olasz követség elé akart vonulni, de szándékában a rendőrség megakadályozta. Laiibach, május 20. Vasárnap megismétlődtek az olaszellenes tüntetések, amelyeket a rendőrség vérbefojtott. Amikor a diákok egy nagyobb csoportja az olasz követség elé vonult és rohamra indult, a rendőrök először fenyegetésképpen a levegőbe lőttek, azután kardot rántottak és szétverték a tömeget. Mindkét részről számos sebesülés történt s a harcban a rendőrség alighanem alul maradt volna, ha közben segítségére nem érkeznek nagyobb csendőrosztagok, amelyek azután szétszórták a tüntető diákságot iíleüsék! romiam a Jugoszláv kormány ©BSess A véres incidensek hire nemcsak a két országban, hanem a nyugati államok külügyi hivatalaiban is nyugtalanságot keltett, amely kellemetlenül s kínosan ellensúlyozza a jugoszláv kormánynak azt a jószándékát, hogy a nettunői konvenciót ratifikálta?sa. A kormány állandó belpolitikai válsággal küzd és ez a konfliktusig élesedett külpolitikai összetűzés csak még jobban súlyosbítja a jugoszláv kabinet helyzetét. Radicsék hadüzenetéhez hozzájárult az elégedtlen radikálisok készülődése. Uzunovics volt miniszterelnök és Nin- esics volt külügyminiszter vezetése alatt sorakoznak fel az elégedetlenek, hogy a közvélemény hangulatának olaszellenes irányzatát kihasználják. Memorandumot készítetlek ei, amelyben a kormány külpolitikáját és a jelenlegi kormánykoalíció egész eddigi tevékenységét a legélesebb és legsujtőbb bírálatban részesítik. A szkupstina mai ülésén az ellenzék meginterpellálja a külügyminisztert, akitől Jugoszlávia és Olaszország viszonyának legsürgőA katonasággal megerősített rendőrség csak óráik múltán tudta a rendet helyreállítani. Zágráb, május 29. Vasárnap és hétfőn a diákok nagyarányú tiltakozó gyűléseket és tüntetéseket rendeztek, amelyeken követelték a nettunói egyezménynek a parlament napirendjéről való levételét. Mussolini képét sebb rendezését követeli. A jugoszláv kormány helyzete tehát felette kényes és még kényesebbé teszi Olaszország diplomáciai tiltakozása. Az oBasz tiltakozó Jegyzék Bordero tábornok, a belgrádi olasz követ pénteken délben megjelent a jugoszláv külügyminisztériumban és jegyzékben nyújtotta át kormánya tiltakozását a dalmáciai olaszellenes tüntetések miatt. Ugyanekkor a római jugoszláv követ felkereste Grandi olasz külügyi államtitkárt és Írásban nyújtotta át kormánya tiltakozását a Zárában lejátszódott jugoszlávellenes tüntetések miatt. A’ követ rámutatott arra, hogy a jugoszlávellenes tüntetéseket éppen a legrosszabb időpontban rendezték, hiszen a jugoszláv kormány most a legkomolyabb szándékkal törekedett a jugoszláv-olasz viszony barátságosabbá tételére. A követ a tüntetés rendezőinek szigorú megbüntetését kérte. Az olasz tiltakozójegyzék adatai arról adnak számot, hogy a tüntetők Spalatóban huszonöt olasz kereskedő üzletét rombolták szét és az olasz személyszállító gőzös a spalatói lakosság izzó hangulata miatt nem futhatott be a kikötőbe, hanem az utasokat motorcsónakok segítségével hozatta a hajó fedélzetére. Amilyen elemi erővel robbant ki az elkeseredés a jugoszláv közvéleményben a nettunói egyezmény ratifikálásának hírére, épp olyan elégedettséget keltett mértékadó angol és francia politikai é3 pénzügyi körökben. A Times vezércikkben üdvözli a jugoszláv kormány elhatározó lépését, amely a lap véleménye szerint biztosíthatná az angol bank és pénzügyi körök kilátásba helyezett támogatását i , (. , / Minél tisztább &* Adria horizontja — írja annál biztositottahbak az angol és amerikai beruházások. A jugoszláv külügyminiszter elhatározásában bizonyára az a törekvés vezette, hogy országa diplomáciai helyzetét a jövőben megerősítse. 1928 május 30, szerda. Sajnálatos Radicsnak és híveinek ellenzéki magatartása, amely esetleg meghiúsíthatja a konvenció nagyon kívánatos ratifikálását. Háborús kombinációk London, május 29. A City pénzügyi köreiben élénken foglalkoznak a nettunól egyezmény küszöbönálló ratifikálásával és általában agy vélekednek, hogy a Rotschild- csoport által kezdeményezett jugoszláviai kölcsönről csak a ratifikálás után lehet tárgyalni. Amig a pénzügyi körök minden eszközzel arra törekszenek, hogy a Földközi tenger szférájában érezhető feszültséget feloldják éspedig a kisebbségi és a határkérdések végleges és kielégítő megoldása utján, addig a katonai körök nem hagyják számitáson kívül a külpolitikai viszonyok ■ kedvezőtlen fejleményeit sem. Az angol tengeri erő tegnap fejezte be a Földközi tengeren végrehajtott hadgyakorlatát, amelynek kiindulópontja és tengelye az a feltevés volt, hogy a Földközi tenger két hatalma közt háborús konfliktus támadt, melyben az egyik (nyilvánvalóan Olaszország) kísérletet j Borzalmak kastélya — BONöGYI REGÉNY ~ Irta: Edgár Waüaee (30) — Oh, mr. Reeder — libegte: — hol volt, az Isten szerelmére? — Tudja-e, hogy majd megőrültem a rémülettől? Hallottam a osobbanását, amint a vízbe ugrott s amikor idejöttem és láttam, hogy a medence üres, azt hittem, hogy — Oh, majd meghasadt a szivem! — De hol volt hát, kérem? — Hol volt? — Hiszen annyi ideig nem maradhatott víz alatt — az lehetetlen! — Megengedi, hogy fölvegyem a felső kabátomat? — kérdezte mr. Reeder szerényen és csak akkor folytatta, mikor állig begombolkozott: — Meggyőződtem róla — mondta ünnepélyesen —, hogy a fürdőmedence megéri-e azt a horribilis pénzt, amibe kerül. * Margaret csodálkozva nézett rá; a detektív könnyedén legyintett a kezével éfe tovább beszélt: > — Minden színházban, ahogy bizonyára ön is tudja, miős •— izé — Margaret, szükséges, hogy legyenek úgynevezett vészkijáratok. Ma reggel én már két ilyen vészkijáratot láttam ebben a házban, de azt hiszem, hogy a legfontosabbat valamennyi közt eddig még nem találtam meg — Micsoda ember ez! Bizonyos, hogy az őrültség határos a zsenialitással! i *• ; A hindinél a többiektől egészen külön ült a detektív, aki, legalább látszólag, egyáltalában nem törődött a vendégekkel. A két golfozó — Hofhling ezredes és Dean esperes már ott voltak és közös asztalnál ültek; mise Ciewe ellenben, aki később jött és mosolyogva köszönt oda a detektívnek, nem mesz- sze tőle, vele szemközt ült le egy kis asztalhoz. — Nyugtalan és ideges — állapította meg magában a detektív. -- Már másodszor ejti ki kezéből a villát Nemsokára fölkel és (háttal fog ülni felém — Vájjon milyen ürügyet vagy mentséget talál rá? Miss Crewe nyilvánvalóan nem találta szükségesnek a mentegetőzést. Egyszerűen odaintette az egyik szobalányt, áttétette a tányérját és poharát az asztal másik felére és szó nélkül hátat fordított mr. Réedernek, aki nagyon meg volt elégedve önmagával és ezzel a fordulattal. Daver éppen akkor surrant be az ebédlőbe, amikor mr. Reeder már az almát hámozta. Kezeit dörzsölve, mosolyogva köszöntötte a detektívet: — Jő napot, mr. Reeder. Kiheverte már a lidércnyomást? Ah, látom, hogy már túl van rajta. Vas idegek — Tiszta szivemből irigylem és bámulom. Én ugyanis, megvallom: gyalázatosán gyáva vagyok s a tolvajnak már a puszta gondolata is megrémít. Talán él se hiszi, hogy ma reggel összezör- rentem az egyik szobalánnyal és még most is reszketek az izgalomtól! önt nem hozza ki sodrából az ilyesmi? Látom: persze, hogy nem! Miss Belman mondta, hogy ma reggel megtűrdőtt a medencében. Reményiem, föl- friesitette a fürdő? Látom, hogy igen! — Legyen szerencsém feketekávéra, — invitálta a detektív udvariasan, de mr. Daver mosolyogva köszönte meg a szives meghívást: — Ezer bocsánatot kérek, 'de netm letíét: nagyon~nagyon sok a dolgom. Ki se mondhatom, mennyire hálás vagyok miss Beírnia n- nek, amiért figyelmessé tett korunknak egyik legvonzóbb egyéniségére. Vonzó? — inkább mondhatnám, hogy. félelmetes. De micsoda ember! — csapta össze a kezeit mr. Daver, önkéntelenül is ismételve a detektív szavait. — Megpróbáltam kideríteni életének kezdő szakaszát — Nem, nem, köszönöm; nem ülök ie: inkább állok, hiszen lugyi, mindjárt mennem kell. Tud ön valamit ennek a Flacknek az ifjúkoráról? Nős ember volt talán? Mr. Reeder bólintott. SejteKme se volt ugyan arról, hogy John Fiaok nős volt-e vagy sem, de úgy vélte, hogy nem árulhatja el ezt a tudatlanságát. Találomra rábólintott tehát, — nem is álmodva, hogy milyen hatása lesz Daverre ennek az egyszerű gesztusnak. Mert a sárgapofáju bohócnak valósággal leesett az álla és tátva maradt a szája. — Meg-nő-sült? — dadogta, levegőért kapkodva. — Ki mondta meg önnek, hogy megnősült? — Hol és mikor nősült meg? ■— Ez olyan kérdés — válaszolta mr. Reeder ünnepélyes komolysággal —, amelyről nem óhajtok nyilatkozni. — Megnősült?! — ismételte Daver, izgatottan dörzsölve a feje búbját, de nem firtatta tovább a dolgot. Néhány banális megjegyzést kockáztatott az időről s azután kibotorkált az ebédlőből Ebéd után mr. Reeder betelepedett a hallba, látszólag elmerülve az illusztrált újságokba, valójában pedig lésve az alkalmat, amelyről tudta, hogy előbb vagy utóbb kínálkozni fog. A cselédség ott sürgött-forgott a szemei előtt és most sorra vette őket. Az asztalnál szobalányok szolgáltak föl s ezek kis földszintes házakban laktak, a kastélykertnek Siltbury felé eső részében. A férficselédek, beleértve a portást is, minden gyanú fölött álltak és semmi közük se lehetett a bandához. A portás kiszolgált őrmester volt: a melle tele katonai érdempénzekkel; a segédje butaképü parasztlegény Silt- buryből: az egyetlen cseléd, aki nem a kastélyban, hanem a faluban lakott. Se a férfi-, se a női cselédek nem sokat ígértek, mivel aligha tudhattak valamit'. Az egyetlen, aki talán beszélhetett volna, ha akar: az a dühös szobalány volt, akit gyer- 1y aló pással gyanúsítottak. Ez volt mr. Reeder egyetlen reménye, — bár attól tartott. hogy ha szóba áll is vele: a leány inkább csak a rajta esett sérelemről fog fecsegni. Onnan, ahol ült, a detektív kiláthatott a kastély kertjébe. Három óra tájban az ezredes, az esperes és Olga Crewe kimentek a főkapun és gyalog indultak sétálni, nyilvánvalóan Siltbury felé. Mr Reeder most megnyomta a csengőt és nagy megelégedésére a fölháborodott szobalány jelentkezett. A detektív teát rendelt és odavetőleg jegyezte meg: — Kellemes hely ez a kastély... — Parancsára, uram, — bólintott a leány megvető hangon. — Úgy látom — folytatta mr Reeder, kitekintgetve az ablakon —, hogy a szolgálat nem terhes, a koszt jó, a vidék gyönyörű. (Aki idejön, örömmel marad itt és nehéz szivvel távozik, ha mennie kell... A leánynak nem egészen ez volt a véleménye. — Az emeleten nem nehéz a szolgálat — mondta — és az ebédlőben sincsen sok dolog. De nagyon unalmas, csöndes élet ez. Mielőtt idejöttem, nagy fogadóban voltam. Most is olyan helyre kívánkozom és, mennél hamarább szabadulok innen, annál jobb lesz! Tovább magyarázta aztán, hogy nem kevesli a fizetést se, de hiányzik neki valami — az „élet" —, amit nem lehet megfizetni pénzzel. — Halálra unja magát itt az ember! — jelentette ki elkeseredve. Panaszkodott, hogy nincsen semmiféle szórakozás. A fér fi vendégeket általában jobban szereti, mert nem oly szeszélyesek és követelők, mint a nők. — Miss Crewe — fakadt ki epésen — egymaga sokkal több dolgot ád, mint valamennyi férfi vendég együttvéve. Csupa szeszély: semmi se elég jó neki. Egyik szobát a másik után cseréli. Miért kell neki éppen most külön szoba? Miért nem lakhat ik együtt a férjével? (Folytatjuk.)
