Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-27 / 122. (1749.) szám

12 wmssmssmsmnamnBatissm maiswsaaismiifiízesMBamíro^ 1928 május 27, vasárnap. ságiról Jíi^t'd'em megállt és eaneütelblb hangon mondotta: — Mégis,.aüfláribogy vesszük, valami vám a né­metek és a franciák között. Valami defünMÜhatait- üain közeledés, amit röstöliek aizzall a frázissal il­letni, hogy szellemi 'kapcsolat. A lelkek mélyén vaai miamii vonzódás. olyas- íéi-e. mint a koeszn éhekig együtriiélő férj és feleség lel kéken leket, akikért éppen a liosszu együttélés idegienittífit el egymástól és miest elválni készülődnek. Vefs rekesznek a bíróság előtt elmoajidaniaík egymásról minden. roisszat, de a szív mélyén tudják, kegy nem a másik a hibás, mindketten jó ©miberak. hisz évekig együtt voltak, csak az az átír ezott közekéig rontott el mindent. A német—üramcáa közeledést nem Henriot csiinálita, nem Briamdi, magától lett meg, — iüiletrve, ha pon­tosaik atkairaník tenni: egészen különös okai vannak. — A közeledés főoka? Németország 1 egyen- giilése és mentiaiitásváilozása. Itt, de csakis i'ttt és nem a politikáiban, nátron számit az, hogy a bá­rod'alom köztársaság leli. A hódítási tend'enjcia el- mnilit, ha a harciais kedv meg is maradt s a biro­dalom ma megint befelé, önmagának, a kedélyé­nek él. Németország eleéztrákoszlott és vüsszalnyeaite régi romantikus arculatárt. A világihatailimi mámor egy pilanötra elmúlt s a németek ott vannak, ahol a napóleoni háborúk után voltak, amikor Franciaország fiatalsága ér­zelmes tisztelettel nézett az éteri, mezőik vándorai­nak látszó dalos és verses németekre. Soha nem volt divatosabb a német eszme nálunk, mint. a ret­tenetes francia—porosz tnsák, mint Jena és Leiip- Zig után. Goethe csakm'em francia költőnek számí­tott, Hoffmann is, Budi is és Madame Stael k'öny- ve Nléimetországról, amelyben a Rajnán tuM földet úgy áliiibja elénk, mint egy bölcselőikkel, költőkkel és muzsikuBiokfcal telt cso d a országot, kiadáöt-kii- adásra ért el és a fiatalok bibliájának számított. — Ilyesféle van most is készülőben ? Vannak, akik félnek tőle. Itt, a Champs Elysées egyik szín­házában G';raud'oux egy színdarabját játszók, a Siegfriedet. Hallatlan siker. Ez a német—francia, tárgyú darab tőle vám ugyan nemzeti vonaitkoZásolkkaJ, de a néme­tekkel végerődmánybem mléglis úgy bánik, mfimit Stael asszony: zenélő és áilmadozó, naiv óriá­soknak tartja őket. Az együk kritikus meg is jegyezte, hogy SbaŐl asz- szo-nv ábrándja, úgy látszik, életrekelt. Pierre Be­ar óit uj regényt irt Axelle címen, azt mondják, a legjobb regénye. — A tárgya szintén német—francia vonatko­zású, s az iró leplezetlen szeretettel Írja le ahogy a német a fu.nria felé vonzódik és megfordítva. A bécsi opera vendégjátéka olyan sikert je­lentett Parisban, mint amilyenre harminc év óta nem volt példa, s csak Brúnó Walter ber­lini karmester diadala, amelyet a Sale Píeyel- ben aratott, hasonlítható hozzá. A piacot ellepik Goethe, Mozart, Beethoven, Schumann, E. T. A. Hoffmann és más romantikus költők életrajzai, s a Revue de 1‘Allemagne kezd univerzális jelentőségű lenni a francia irodalom­ban. Hogy egy külföldi irodalom annyira aktív­vá váljék Franciaországban, mint most a német, arra Byron, Doszlojevskij és éppen a német ro­mantika ideje óta alig volt példa. — Kérdem, jelent-e ez valamit? Azt hiszem igen. A német baloldal győzelme nem sokat szá­mit, de ez a belső közeledés föltétlenül. A német születési statisztika következményei A Szajna partján sétáltunk a Trocadero felé. — Németország megváltozott. Akar egy olyan megállapítást hallani, ami nem szalonké­pes, talán nem is morális, de véresen valóság ts óriási módon jellemző? Az a körülmény, hogy a német birodalom születési statisztikája a háború után csaknem rosszabbá lett, miut a francia, többet hasz­nált a két nemzet közeledésének, mint ezáz berlini baloldali kormány együttvéve. Háború előtt ezer német nő hétszer annyi gyer­meket szült, mint ezer francia, most pedig — tiz éves átlagban — alig szül többet, mint nálunk. Az újszülöttek száma évről-évre szabályosan csök­ken odaát A nyomor okozta, az elkeseredés? Lehet, de a jég megtörött, a német anyák és apák mentalitása megváltozott, s hogy úgy mondjam, a francia szellem diadalmaskodott. Riportereink, akik a birodalmat járják, cso­dákat mesélnek a megváltozott németekről. IJgy látják, hogy a nők „franciásabbak“, mint minálunk, rövidebb szoknyát hordanak és job­ban festik magukat, mint Parisban, szabadab­bak. modernebbek, jobban táncolnak és vi­dámabbak. A férfiak pedig elegánsabbak, töb­bet sportolnak, mint mi, s a hagyományos német nehézvérüség már csak nyomasztó emlék. A köztársaság okozta? Egyremegy, a német nép közelebb jött a mi epikureista életfelfogásaink­hoz. — Nem a választások, nem a politikusok fog­ják megcselekedni az egymásratalálást, hanem a nép. Nem az nevezhető közeledésnek, hogy bizo­nyos párhuzamosság vagy ellenpárhuzamosság van a két nemzet között, nem az, hogy a választásokat csaknem egyszerre tartottuk meg, nem az, hogy az elválasztíjhatatlanak; Briand és Steresemann, a s |lTn' ikrek mintájára „európai ikrek“- nc s .e, észlelitek d, csaknem egy időben voltak su- yopan hotegtvk és csodálatosképpen pont a vj5- jsz-i.-oa e ott\ ami szöget ütött egy-írét töprengő ej -be, , pepi tag a közeledés jeta* hajas© «■_ ta­ni étien, — a lelkeknek az a váratlan és élénk vonzódása, amit mindenben éezrevehetünk. Paris lelke beszélget Németországgal A Trocadero elé érkezve a túlsó parton lát­hattuk már, ahogy Citroen villámai fölgyujtják az Eiffel-tornyot. A koromsötét éjszakán hirte­len hatalmas villám cikázik át, háromszázméter magasságból csaknem a földig, még egy és még egy: a torony megkezdte esti játékát. Az ötödik, legnagyobb villám után egy másodpercnyi csönd, majd lent, az első emelet fölött, mintha tűz gyul­ladna. Vörös villanylángok csapnak ki a mély­ből, vibrálnak, kapaszkodnak, nyaldossák a fala­kat, — egyre nagyobb a tűz, a lángok szökkelve törnek a magasságba, már minden ég és hirtelen föllobog odafönn a bizonytalan csúcsoknál a kar­csú épület taraja is és egyetlen hullámzó vörös lángtenger az acélhegy. Hirtelen széles hófehér villanysáv lövel ki a mélyből, fölfut a tetőig, ahol szétömlik és belekeveredik a vérvörös tüzbe: a víz megkezdte harcát a másik elemmel és nem­sokára győzni fog. A lángok lelohadnak, csak a fehér fény marad és a torony ünnepi fénybe öl­tözik. Ragyogó csillagok jelennek meg, széles fénykarikák, mintha újra építenék az Eiffel-tor­nyot világosságból: csakhamar a kontúrokon is élesfényü lámpasor jelenik meg és előttünk áll villanyból a grandiózus torony, amelynek egyetlen lába akkora, mint egy tízemeletes felhőkarcoló, így közelről felejthetetlen látvány, benne van az elektro-dinamő-mágikus város minden varázsa. A fénytobzódásban pedig lassan megjelenik ké­ken, nyugodtan, óriási fénybetiikben az ur ne­ve: Citroön. A másik partról nézzük. Csönd van, csak messziről morajlik a város. S mintha a toronyra erősitett rádiósodronyok halkán zizegnének. Kí­sérőm megragadja a karomat: — Páris lelke beszélget, a német Nauennel. Minden jó lélek dicsérje az Urat! Szvatkó Pál. SEBESE ERNŐ: TAVASZI ZSOLTÁR Magvető testvér ínséges hcdán-ba, tűrd el váltadon az Alkony hüs leplét. Állj ki a küszöbre, sáhfajod nyeld le, csak homlokod küldd fel a Jellegekbe Ne kapard véresre a buzakék eget, az Is ten úgyis csókot küld a földre És esókfa drága, édes csepp; ez- festi a pá zsitot zöldre, ettől gyógyul minden seb. Teveiled könnyezget Imnbcm a harmiot, a rö g is érted, csak néked 'dalaigat Fekete földnek, ha repedd a háta, szikkad a bélé s dübörög a lelke, Csak miattad zendül és jajgat és búg — m agvető testvér koMus határba. Lendülhetsz imát, úgyse hyM vissza, mán degy, hogy Krisztus vagy Jehova: ö! Csak hit muzsikáljon a Nyomorusdgb&l és Szeretet nézzen a Vaksors szemébe, ó, verejték gyöngye, tündöklő ékszer, nem tékoénltad még elégszer? Egyszer megunja az Ég imádat és leszór kis morzsát kerek asztalodra. Szivedből virágos tulipán nyíljék, ha künn a határba, más határába Megdöglik végre, az Égre! az ínség. Gazda g illatba részegülsz Kenyér, Acélosan szökkensz talprVi te búza, hidd el testvérem a rög is felkurjant. És visszhangja dörgő részeg zivatarban szivárvány-zászlóval int el a földre. Asszonyodé ajka’, ha gondokba sápad, csó kos ízzel lenéked édesüljön de vtond kérdőre, Isten, a szellőt, sok be teg tüdő kérlel kegyelemben, El ne vidd előlük a többi szép tiHmizt-, kell még a sarló kérges kezükbe És zsöUár válik minden sóhajodból és kris tály ragyog minden bús könnyedből. Úgy leszel boldog magvető, hullámos, szép, zengő, ringó, buja, nagy határba.! Kiújult a világharc a filmgyártás hegemóniájáért Angol és francia törekvések Hollywood egyeduralmának a megdön­tésére — Ingadozókan Hollywood pénzügyi egyensúlya — Az ameri­kaiak uj tőkebefektetéssel próbálják megtartani előkelő pozíciójukat — Dollármilliomosok előnyben — Newyork, május közepe. A világ filmgyártása az utolsó tiz eszten­dőben szinte félelmetes erővel lendült fel. Az objektív szemlélő, távol a kaotikus revelá- cíó gyújtópontjától, szinte megdöbbent, ha súlyos dollármilliók befektetését hallotta a hollywoodi filmpiacon. Mert ho-gy Hollywood vívta ki magának a filmgyártás vezető pozí­cióját az utolsó évtizedben, azt mindenki tud­ja. Az amerikaiak üzletet csináltak a film­gyártásból (naiv ember! — mondhatná az ol­vasó — vájjon mikor nem volt a film üzlet?). Ragyogó üzlet volt, csak egy hibája volt és egy előnye is — sok pénz kellett hozzá. Az amerikai látta, hogy az érdeklődés a film iránt világszerte óriási és miután pénze sóik volt, hát megpróbálta filmmel megsokszorozr ni. Ez volt a sötétebbik oldala a hirtelen fel­lendült amerikai filmgyártásnak, amelyet nem vettek eleinte észre. Szédületes össze­geket öltek bele a filmgyártásba. Monumen­tális képek kerültek ki a stúdiókból és jöttek vissza súlyos arannyal terhelten — egy ideig. Egymásután tűntek fel az uj filmjátszó tehet­ségek — megkezdődött a modern filmgyártás aranykora. Egyszerre mindenki rájött, hogy fényes üzlet a film és odaadta a pénzét egy rendezőnek. Száz és ezer ember gondolta, ha D. W. Griffith, miért ne én is? És elment filmet rendezni. Százezrek sóhajtozva gondoltak a vá­szonra; ha én oda kerülhetnék! És a legtöbb nem is maradt meg a sóhajtó zásnál, hanem elment Hollywoodba — filmművésznek. így összeverődött ott vagy százezer ember. Foly­ton változtak az arcok, mindig újak jöttek és távoztak a régiek, akik — csalódtak. Termé­szetes, hogy ebből az őrült tömegből, amely nemcsak a mennyiségre, hanem viselőjének a fantázia túl ten gésére is vontaké zik, kitermelő­dött egy pompás anyag. Egy nagy tebetség­rezervoár volt ez, szinte kimeríthetetlen. A nagy fellendülés elég sokáig tartott. Hollywood a siker földje Az amerikai film a legutolsó időkig ural­ta a világot. Minden tekintetben. Nagyszerű szervező erők organizálták az egész világot az amerikai film számára és — tették zsebre a szédületes pénzeket. Kiváló és kevésbé ki­váló tehetségű, de élelmes rendezők jöttek ... művészek, művésznők. És általuk pár jó film. Csak egy-kettő. Nem sok. Mert az amerikai filmgyártás nagy lendületben elvesztette a művészi tendenciáját, az üzleti számítások, a menedzserek irányították a produkciót. És lassanként kialakult az átlag amerikai pro­dukció, amely azonban, őszintének kell len­nünk, még mindig felette állt az európai ter­melésnek. Lassanként ez a nivókülönbség megsem­misült. És akko-r következett, azaz csak most következik Európa. Mert Európában szintén rájöttek arra, hogy a filmgyártás jó üzlet. Te­hát megindult itt is a nagy világégés után egy fejlődési periódus, ha lassan is, de biztosan. És Európa szerette volna lerázni Hollywood uralmát. Hollywood teljes fegyverzetben várta el­lenfelét. Tudta, hogy le nem győzhetik, mert mögötte a newyorki 'Wall-street trezorjai la­pulnak megszámlálhatatlan dollármilliókkal. És a yankee nem ijed!, meg a vén Európától, amelynek csontjai az éhségtől csörögtek. Nem sokáig. Európa, ha nem is teljesen, de talpra állott. Keresztülment néhány gazdasági és pénzügyi válságon, átvergődött egy világhá­borút ezt megelőzőleg és — talpraállt. Egy kis pénze maradt még, ha más nem, az, amit az európai államok egymásnak kölcsönöztek. És ebben bízva, kezdték meg a harcot Hollywood ellen. Reménytelennek látszott a helyzetünk. Ma-Gyóyjrflrdü ’l,l||||ll!!IIIIIIIIIIIIIIIIIIKIIIIIII!ll!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIillll!ll!liiilllllllll(l!lll!IIIIH1'’ klimatikus gyógyhely a város házi kezelésében 382 méternyire a tenger színe felett, 6000 holdas fenyveserdö közepette. Vérszegényeknek, női bajok ellen, idegeseknek, rheumásoknak és a légzőszervek hurutjainál a legkiválóbb orvosok által javalva. Csehszlovákia legolcsóbb fürdötelepe. Teljes penzió naponként 37 korona. 4 Kaszinó, sportpályák autó, fogat és a szórako­zások különféle nemei. Vasúti kedvezmény. Prospektust küld a fürdöigazgatóság Bardiovské Kupéié. Szezon kezdődik május végén és tart szep­tember végéig. f Hollywood belső válsággal küzd Hollywood ellent, is állt volna minden hatalmi törekvésnek, ha nem jön közbe egy majdnem katasztrófába kimenetelű baisse a filmgyártásban. Hollywood lassanként kime­ntette a a öteiek jae-m úgy, i4i* tak he, ahogy azt a filmcézárok igazgatósági irodáikban előre kiszámították. Nem kell itt félreérteni valahogy ezt a lanyhuló tenden­ciát Hollywoodban. Nem arról volt szó, hogy a ítoMtíén BSffi ío£pg elég Rta Hasam üi i ||T- fTTTTűri fUTírrdi 11 iíá'd: II1 ........................ és itt már a professzionista pénzemberek ke­ze mutatkozik — ők úgy vélték, hogy a befek­tetett tőkéhez képest a bevételek nem jelen­tenek oly nagy pluszt, hogy érdemes lenne továbbra is a máshol jobban elhelyezhető pénzt filmgyártásra fordítani. És ezt az óva­tosságot még fokozta egynéhány film anyagi kudarca, néhány nagyszerű helyzetben lévő­nek vélt filmvállalat bukása.- Nem kell mesz- szebbre mennünk, csak a Warner-gyár tragi­kus összeomlására kell gondolnunk. Az amerikai tőkének ez az érthető ide­genkedése okozta Hollywood belső válságát. Furcsa hirek terjedtek el, általános leépíté­sekről és üzem megszüntetésekről beszéltek mindenfelől. Csak részben volt igazuk. Holly­wood belátta, hogy ilyen hallatlan apparátus­sal, fantasztikus sztárgázsikkal nem lehet si­keresen és ami a fő — jövedelmezőn operál­ni. És tényleg megkezdődött a nagy leépítés, ha nem is oly arányban, mint regélték szélté- beu-hosszában róla. Tényleg redukálták az üzemköltségeket, a sztárok fizetését is lénye­gesen leszállították, több hírneves színésznő­nek (Pofa Negri) pedig egyszerűen nem újí­tották meg a szerződéséi. Aránytalanul ki­sebb összegeket irányoztak elő egy-egy ké­szülő film költségeire és egy-két gyár né­hány hónapra egyszerűén bezárta stúdiójá­nak kapuit. Hollywood felett egyszerre hizouytalan- ság lelt úrrá, senki sem tudta, mi lesz, — egyáltalán történik-e még valami? Történt. Az amerikaiak meglepetésére — Euró­pában. Európa készülődik Európa lábhoz tett fegyverre! várt. Mikor Hollywood válságának hírét vet­ték a kontinensen, megkezdődött a támadás. Jöttek a kontingens-törvények, amelyek meg­szorították az egyes országokban az ameri­kai filmbevitelt. Anglia pedig jóformán telje­sen kiszorította a hollywoodi filmeket és sa­ját filmgyártásra rendezkedett be. Neves ren­dezőket és színésznőket szerződtetett Holly­woodból és állami felügyelet mellett próbálja életre kelteni az angol filmipart. Ehhez arány­lag elég kedvező a helyzeteimért a domíniu­mokon elhelyezheti elkészítendő filmjeit. És anyagilag is elég erős. Franciaországban szinten heves harc volt, már-már teljesen ki­vonultak a hollywoodiak a francia színházak­ból, amikor az utolsó pillanatban Hollywood esze, William Hays, a filmcár, személyes köz­belépésével, ha nehezen is, de megegyezést létesített, Németország pedig az elsők között volt, akik erélyes kontingenstörvényei vág­tak elébe az amerikai film hódításának. Egyszóval mindenki Hollywood ellen for­dult. És voltak egyesek, akik megjósolták, bizonyos kárörömmel, Hollywood bukását. Ezek tévedtek. A pénz beszél Mert Hollywood magához tért. Még pedig gyorsan. A helyzet ma az, hogy a tőke újra bevonult a film fővárosába. De ez a tőke már raffinált és számító. Tobzódik ez is a dollá­rokban, de nem dobja ki az ablakon a pénz!, hogy más szedje fel. Okosan és nyugodtan megejtették a számításaikat az amerikaiak és — Hollywood ma újra él és lélegzik. A stúdiókban lágyulnak a reflektorok és fény borul az árnyra. Senki sem tudhatja azonban, mi lesz? Tény, hogy Hollywood egyelőre megtar­totta a pozícióját. Igaz, hogy áldozatok árán. Európának pedig még nincs elég pénze ah­hoz, hogy a Wali-streettel felvegye a harcot. Lényegében tehát nem változott, semmi. Félő, hogy a kalmárszellem egészen dia­dalmaskodik a művészi törekvések felett és ez nyomja majd rá bélyegét az ujaibb ameri­kai filmprodulccióra. Ellenkezője sem lehetetlen. Európa még megmentheti a filmet a mű­vészet számára. Ehhez azonban idő és pénz kell. Idő, mely alatt utolérjék az amerikai technikát és pénz, amellyel fel tudják venni a as amerifcsá toEírédukoióv*4

Next

/
Thumbnails
Contents