Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-26 / 121. (1748.) szám

L <PJRA*íAW v 1 KiiAi> 1Ö28 május 26, szombat A bírói pártatlanság kérdése a magyar fefsöház előtt Juhász Andor, a Kúria elnökének válasza B.Sw Emánuel szeges főrabbinak — PakoSs a képviselő házkan támadta a kormán) Budapest, május 25. (Budapesti szer­kesztős égimlk telefon jelentése.) A felsőház ülésén ma az egyes bíráskodás meghosszab­bításáról szóié tömvén yjavaslatót tárgyalták. Juhász Andor, a kúria elnöke reflektált Lőw Em,árnue$ szegedi, főrabbi március 14-iki beszédére, amelyben Lőw azt áM- toíM,. Hogy m igazségszolgálalás leilen­gései tűnő félben ifánnak. Jbhász véleménye szerint ez a kijelentés sú­lyos meggyanusitása a bírói pártatlnaságnak, amelyet a leghatározattaibbam vissza kell uta­sítani. A bírói ítéletekkel a törvényhozásban csak jogi vonatkozásban lehet foglalkozni, Lőw Ernán uel tehát közjogi szempontból tilos területre tévedt, amikor az említett, kérdést érintette. Lőw felsőházi tagnak tartózkodnia keMett volna attól, hogy a bíróságok működését )wkár a jelenben, akár a múltban kilengés szóval illesse. Régi törvényeink szigorú rendelkezéseket foglaltak magúikban azok ellen, akik a bíró­ságokat becsmérelték, a mai magyar bírák az immunitás védelme alatt elhangzott gyanúsí­tásokkal szemben védtelenek, azonban úgy érzik, hogy a gyanúsítások lepattannak arról a tógáról, amelynek tisztaságát rendkívül ne­héz viszonyok között igen nagy sikerrel ipar­kodtak megvédeni. Ezután Papp József beszélt, majd Pesthy Pál igazságügyimimiszter reflektált az elhang­zott felszólalásokra és elsősorban sajnálkozásál fejezte ki afö­lött, Hogy Lőw Emánuel megtette a bíró­ság működésére vonatkozó megjegyzést. A törvényjavaslatot részletesen ismerteti, majd azt az óhaját fejezi ki, hogy mielőbb szeretné megvalósítani a.bírák továbbképzé­sét és a jogi tanulmányok kibővítését. A felsőház a javaslatot általánosságban elfogadta és áttértek a részletes tárgyalásra. Budapest, május 25. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) A képviselő- ház mai ülésén az appropriációs vitában Pa- kots József szólalt fel, aki élesen támadta a kormányt. A miniszterelnök beszédében, — úgymond — közömbösnek mutatkozott az or­szág gazdasági helyzetével szemben. A bal­oldal több Ízben koncedálta, hogy az idők fa- i lyamán beállott bizonyos konszolidáció, de ennek a konszolidációnak értékét nagyban leszállította Apponyi Albert gróf, aki ezt csak - relatíve ek mondotta. Elvártuk volna a mi­niszterelnöktől, hogy több megértést és me- < legséget tanusit az ország bajai irán és nem 1 marad meg abban az elzárkózott arisztokra­tikus légkörben, amelyben pártja felett él. Európa egy Elzász Lotharimgia helyett négyet teremtett. Végzetes volna, ha mi háborúval akarnék a helyzetet megváltoztatni. Ez másképpen el nem érhető, mint demokratikus intéz­mények megvalósításával. Pakots ezután hosszasan fejtegeti a titkos választójog és általában a szaibads ág jogok megteremtésének szükségességét, amelyek elengedhetetlenek a revíziós törekvések meg­valósítása érdekében. Siettetnünk kell a de­mokratikus berendezésiek keresztülvitelét, mert csak így fordul a nyugat bizalma felénk. Az appropriációs javaslatot nem fogadja el. A kormánysajtó aggodalommal kíséri a keresztényszociallsta párt hódítását a szidták tömegek közt A félhivaiaSgs Caskeslovenská föepukiika szeyiina a pásét a szlovák néppárt rovására terjeszkedik — Az őslakos-program kizár tniradesi nemzeti torzsalkodást kizár Prága, május 25. A csehszlovák sajtó nagy nyugtalansággal figyeli az országos ke­resztényszocialista párt ténykedését a szlo­vák vidékeken. A félhivatalos Ceskosloven- ská Repub* 1 ika mai száma például a követke­zőket írja a párt előnyomulásáról: — Néhányszor fölhívtuk már a figyel­met e helyről arra az akcióra, melyet a ke­resztényszocialista párt folytat Keletszloven- szkón. Ezekben az akciókban nem szabad egy­szerű pártagitációt látni, amit mindenki szabadon űzhet. A széles ágazatu magyar akció nagyszabású terve ar­ról a szilárd elhatározásról tesz tan-uságot, hogy a keresztény szocialisták Keletszloven- szkón ki akarják szorítani a szlovák irányzatot Keletszlovenszkó sorsának in­tézéséből s ezt a vidéket a túlzó magyar agitációk honává akarják avatni. Ez természetesen egyáltalában nem sikerül­hetne, ha a magyar keresztényszocialisták a túlzó magyar politikusok cégére alatt jön­nének, de ’ fönnáll a veszély, hegy sok sikerük lesz, mert a magyar agitációt szlovákul folytatják a vidéki érdekek védelmének cégér© alatt. A félhivatalos lap ezután idézi a Slo- venská Politikát, mely az országos keresz­tényszocialista párt zsitvavölgyi újabb nagy sikeréhez fűz kommentárt. A Slovenská Po­litika szerint a keresztényszocialista párt akciójának éle nyugaton elsősorban a szlovák nép­párt ellen irányul. A néppártnak e vidéken erős szervezetei voltak, de a lap szerint itt a szlovák lakosság szlovák öntudata a leggyengébb. A lap nagy nyugtalansággal közli, hogy Érsekújvártól, Suránytól és Verebélytől kezdve keletre egészen a határig a szlovák községeket el­árasztották a „magyar keresztényszocialis- ták“ szlovák nyelven beszélő agitátorai, akik a magyar-szlovák hii barátság reneszán­szának jelszavával agitálnak. Elvhez a mozgalomhoz azonkívül a katolikus klérus is meglepő számban hozzácsatlakozik. „Az egész agitáció — Írja a kormánylap — a szlovák néppárt ellen irányulj de sokkal tá­volabbi célokat követ." A félhivatalos végül burkoltan azt sürgeti, hogy itt a néppártnak a segítségére kell sietni, mert már nem pár­tok győzelméről vagy vereségéről van sző, hanem az össz-szlovákság ügye forog kockán. A félhivatalos félelme abban teljesen indokolt, hogy a szlovák néppárt tényleg el­játszotta szerepét a szlovákság autonóm ista érzelmű tömegei előtt. A szlovák autonóm is­ták régen belátták, hogy a szlovák néppárt < ellenzékben sokkal több eredményt érhetett volna el, mint a megalkuvás politikájával, mellyel teljesen cserbenhagyta eredeti auto­nóm ista programját. A szlovák néppárt Prá­gában a centralizmus uszályhordozőja lett e mát keveset segít rajta az, hogy odalenn Gsizi Jód'Bróm Gyógyfürdő Ajánlva; Érelmeszesedés, ideg, csont, bőr, mirigy és izületi bajoknál, golyva, izzadmányok, büdösek, angolkór és vérszegénységnél stb. Jődos fürdők, hidegvizkurák, fény- kezelés — Otthoni ivó-fürdőkurák Prospektust küld a Fürdó'igazgatóság Csizfürdő, Cízkúpele. Szíovenszkón választói előtt még régi intran- zigens ellenzéki szerepét szeretné játszani A keresztényszocialista párt terjeszke­déséhez a megfelelő ideológiai talajt épp az készítette elő a szlovák antonomista tömegek között, hogy Hlinkáék elárul­ták az autonómia gondolatát. Abban viszont a Ceskoslovenská Republika nagyon téved, amikor folyton csak „magya- keresztényszocialistákrór beszél. Az országos keresztényszocialista párt a szlovenszkói őslakosnemzetek mindegyi­kének egyformán szószólója, hordozója az őslakoagondolatnak és az autonómia eszméjének. A legtávolabb áll a párt szellemétől a Hlin- ka-pártol annyira jellemző keresztényietlen nemzeti intolerancia. A keresztényszocialista párton belül sorakozó szlovákságot egyálta­lában fölösleges félteni ilyesmitől. A nemzetközi agrárkonsreszus a naptár reformjáért Becs, május 25. A nemzetközi agrár­kongresszus tegnapi napján a naptárrefórai­ról tárgyaltak. Az agrárkongresszus szeret­né, ha husvétot április első vasárnapjára fixrroznák, feltéve, ha az egyházi hatóságok­nak nincs ez ellen kifogásuk. A messzemenő naptárreformot azonban a kongresszus visz- szautasitja. Ha az év 365. napja helyébe ün­nepnapot, úgynevezett fehér, napot akarnak' iktatni, akkor azt ne a nyári időszakba, a mezőgazdasági munka időszakába iktassák. A kongresszus ebben az értelemben adja meg válaszát a népszövetségnek. Noisnst letartóztatták Brémán. május 25. A bremeni hünügyi rendőrség letartóztatta a* ártatlanul kivég­zett Jakubowski bűnügyében körözött szöke­vény Nogens Frigyest. Nogenset különösen Blöker földmunkás vallomása terheli, ö tu­dott egyedül a kis Nogens Ewald meggyilko­lásának körülményeiről. A bremeni rendőr­ség behatóan kihallgatta Nogenst s a vallo­más máris újabb tanuságtétel Jakubowski ártatlansága mellett. Borzalmak kastélya — SOMOGYI REGÉNY — Irta: Edgár WalSace (28) — Oh, de jő, hogy itt van végre! — só­hajtott megkönnyebbülve. — Nem tudtam elgondolni: mi történhetett önnel, hogy nem jött le reggelizni. A detektív látta, hegy a leány kissé sá­padt. Látszott rajta, hogy nem aludt olyan jól és ny>igodtan, mint mr. Reeder. — Úgyszólván egész éjjel be sem huny­tam a szememet — mondta szinte felelve a ki se mondott kérdésre. — Mi történt még­is, mr. Reeder? Valóban be akart törni va­laki a házba? — Tolvaj, vagy — — Azt hiszem, hogy megpróbálták és alighanem sikerült is — felelte mr. Reeder óvatosan. — Tolvajlások és betörések tör­ténnek néha — izé — a legjobb fogadókban is, mise — izé — Margaret. Értesítette mr. Daver a rendőrséget? Margaret a fejét rázta. — Én bizony nem tudom. Bizonyos, hogy egész délelőtt egyre telefonált. Éppen most akartam bemenni hozzá, de be van zárva az ajtaja; azt ellenben hallottam, hogy most is telefonál — s, mr. Reeder, ön el se mondta nekem azt a szörnyű dolgot, ami aznap éjjel történt Londonban, mikor én elutaztam! Csak ma reggel olvastam az újságban. — Miféle szörnyű dolog? — kérdezte I. G. Reeder meglepetve, ő már el is feledte azt az éjszakai merényletet. — Ab, már tudom? — bólintott elmoso­lyodva: — azt a kis puskástréfát gondolja? — Tréfa? — csapta össze a kezét Mar­garet. szörnyülködve. A gonosztevőknek sajátosan perverz humoruk van — magyarázta mr. Reeder könnyedén. — Az egész ddog — izé — fur­fangosan kieszelt tréfa volt, hogy rám ijesz- szenek vele. Az ilyesmivel csak kísérletez­nek: próbára teszik az embert, hogy kita­pasztalják: mekkora az intelligenciája — hogy kitalálja-e a tréfa nyitját és tud-e véde­kezni ellene? — De ki csinálta? — kérdezte Margaret. Mr. Reeder szórakozottan tekintgetett szét a verőfényes kertben, mintha untatná ez a jelentéktelen kérdés. — Fiatal barátnőnk — mondta hirtelen és ahogy szemeinek az irányát követte, Mar­garet is meglátta Olga Crewet. A leányon sötétszürke kötött kosztüm volt, a fején széles karimáju fekete kalap, mely egészen beárnyékolta az arcát. Félig mosolyogva üdvözölte a detektívet és sem­miféle zavarnak a nyoma se látszott rajta. — Jó reggelt, mr. Reeder. Azt hiszem, mi már ma reggel előtt is találkoztunk — mondta és tréfás jókedvvel dörzsölhette a karját. Mr. Reeder csupa bocsánatkérés volt. — Még most se tudom, hogy voltakép­pen mi történt — folytatta Olga Crewe; és Margaret Bélinan csak most tudta meg, hogy mi történt a folyosón, mielőtt ő kijött a szo­bájából. — Sohase hittem volna, hogy ön ilyen erős! — mondotta Olga Crewe: — ide néz>- zen! — Fölfürte a ruhája ujját és megmutat­ta a széles kék-fekete foltot, a csuk lójától fölfelé. Halk nevetéssel hallgattatta el a detek­tív sajnálkozását és rejtett gúnnyal fordult Margarethez: — Megmutatta már mr. Reedernek a kastély nevezetességeit? — Már szinte vár­tam, hogy a fürdőmedencéinél találom ma­gukat, —. Nem is tudtam, hogy fürdőmedence ie vau itt — mondta mr. Reeder. — Hanem, a tegnap éjszakai kaland után ez a — hm — izé — pompás kastély olyan furcsa nekem,, hogy — izé: ha már fürdésről van szó, azt hiszem, hogy legközelebb — izé — vérben kell fürödnöm itt. A tréfa — talán inkább vágás — nem tetszett Olga Crewenek. Hirtelen behunyta a szemeit és megborzongott. — Mily borzalmas ötletei vannak 1 — mondta szemrehányóan. — Menjünk, miss Belman: jöjjön ön is. Margareíet bántotta ez a félig-méddig parancsoló hang, de azért ő is ment velük. Mikor már a kastély mögött voltak, Olga megállt és a rhododendr on-bozót felé mu­tatott: — Meg kell néznie a sziklába vájt ku­tat. Bizonyára érdeklik a régiségek? — kér­dezte a bozót felé mutatva. — Sokkal inkább érdekelnek az uj dol­gok, különösen az uj tapasztalatok — felelte mr. Reeder vígan. — És az uj ismeretségek, az uj emberek valósággal lebilincselnek! Az előbbi riadt mosolygás ismét meg­jelent Crewe Olga arcán: — Nos, akkor itt pompásan mulathat, mr. Reeder — mondta —, mert olyan embe­rekkel taláIko.zha tik, akiket még soha életé­ben nem látott. A detektív összeráncolta homlokát és vontatva felelt: — Igen, kelten vannak itt a házban, akikkel még sohase találkoztam — A leány hirtelen megfordult és merően ránézett: — Csak ketten? — kérdezte. — Velem még '.ohaee találkozott azelőtt? — Láttam önt — felelte niT. Reeder las­san: — de — nem találkoztunk. Ekkorra már odaértek a szikla-kufíhoz és mr. Reeder szép lassan elolvasta a föl- I \rást, mielőtt megpróbálta lábával azt a vas- 1 lapot, mely befödte a kút száját. — Már évek óta le van zárva — magya- , rázta a leány. — Én nem mernék hozzányul­1 ni — folytatta heveeen, amint Reeder meg- ! fogta a vaslapot és hátrahajtva, mint a sörös­ka ncsó födelét, a kút kávája fölé hajolt, hogy belenézzen. A vaslap, ahogy fölhajtotta, nem is nyi­korgóit; a tengelye és az eresztékei meg voltuk olajozva, úgy hogy egész könnyen járt és nyoma se volt rajta a rozsdának. — Hány szekér földet és kőtörmeléket szórtak bele ebbe a kútba, hogy feltöltsék?, -- kérdezte. Margaret hangosan fölolvasta az adato­kat a fatábláról. — Hm! — csóválta a fejét mr. Reeder. Benyúlt a zsebébe, kivett egy kétshillinges ■ezöldpénzt, gondosam a kút közepéig nyúj­totta s aztán eleresztette a pénzdarabot. Figyelt, — jő darabig figyelt s végre föl­hallatszott lentről a feneket ért pénzdarab’ halk pengése. — Kilenc másodperc! — mondta a de­tektív és merően Olga Crewe szemeibe né­zett. — Adva van a szabadon eső test esési sebessége és a hang terjedési sebessége meg az idő: számi tea ki, milyen mély ez a kút? Lejött a kút mellől, leporolta a térdeit és gondosan letakarta a vaslappal a kút ká­váját. — A feneke szikla, az bizonyos —t mondta: — de viz nincs benne egy csöpp se. Most ki fogom számítani, hogy hány szekér föld ée törmelék kell még, hogy teljesen és színig megtöltsük ezt a kutat — Érdekes és izgató délelőtti foglalkozás lesz ez nekem, aki valamikor matematikai zseni voltam ai középiskolában. Olga Crewe szótlanul vezette ki a detek­tívet a bozótból. Csak akkor szólalt meg, mL kor a tisztásra értek: folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents