Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-25 / 120. (1747.) szám
1928 május 25, péntek. Beszéd a kultúráról Irtás Márai Sándor — május 20. Párisból hazatért barátom ingerülten azt mondja: — Olvastad ezt a király-utcai rablőgyil- kosságot? Vasárnap délután van s pozitív unalom terül el a vizek fölött. Ezt csakugyan nem olvastam, ezt a királyutcai rablógyilkosságot — Mert, — azt mondja, — ez a legbar- bárabb dolog, ez a királyutcai. Érméi vadabb, szörnyűbb, brutálisabb dolgot el se lehet képzelni, mint ez a rablógyilkosság. — De, — mondom, — rablógyilkosságokat általában csak ritkán inszcenálnak úgy, hogy a másik szobában valaki berceuse-öket orgonái. — Mert nem olvastad, — mondja. — Tudod, mit csinált? Ez a facér cipész-segéd elébb egy vasalóval fejbevágta azt a szegény nőt, aztán egy nagy konyhakéssel több mély szúrást ejtett rajta. Képzeld csak el, vasaló és konyhakés, bele a nyakba. Barbár vadállat. Bestia. Rablógyilkos. — De, — mondom, — egy facér cipészsegéd. Hát mit akarsz? Olajba nem főzhette az áldozatot, mert annyi pénze nem is volt neki, hogy olyan sok olajat vegyen. Egy facér, munkátlan cipész-segéd rablógyilkosságának még a kellékeit is megszabja a szociális helyzete. Egy bankigazgató például soha nem gyilkol vasalóval. Talán nem is tudja egy bankigazgató, hogy mi egy vasaló? Ezt azért mondom, mert beretvaéles eszem van s rögtön megértek mindent, ami egy vasaló körül felmerülhet, annál is inkább, mert életem egy szűkös idejében, szóval amikor még nem voltak jólmenő gyártelepeim, kénytelen voltam a nadrágjaimat magam vasalni, ha hölgyek tetszésére pályáztam. Itt van valami összefüggés, a hölgyek tetszése, facér emberek és a vasaló között, amit homályosan érzek. De a barátom most már mérges és szomorú és azt mondja: — Ez mind azért van, mert nincsen kultúra az emberekben. A kultúra a legnagyobb dolog. Én, mielőtt Párisba mentem,' kultura- ellenes voltam, esküdtem a barbár és őszinte életre, amiben több emberi erőt, termékeny igazságot éreztem, mint a kultiara társasjátékaiban. Közben... — Közben — mondom — mit akarsz Párisiéi? Ahol még az öngyilkosokat is darabokra szeleteíten szokták a Boisban megtalálni, mint egy szalámit. Hol itt a kultúra, a szeletelésben? — A francia detektívek mindig azt vizsgálják elsőnek, hogy szakszerűen szeletelték-e a tetemet? — folytatja csökönyösen, ; mert hisz a kultúrában. — Aki Pári3ban szeleiel, az nem brutalitásból és barbár ösztönből szeletel, a rombolás primitív gyönyö- ■ réért, hanem ökonómiából, hozzáértésből és praktikus okokból, mert a hölgyeket mégis ■ igy a legkönnyebb eltüntetni, részletekben. • — Szóval ebben is kultúra van, a szele- 1 telésben? — Föltétlenül van benne kultúra. Ha 1 valaki csakúgy derüre-borura gyilkol, egy : vasalóval, vagy ami éppen a keze ügyébe esik, az barbár. A kultúra, ha egyszer átette magát egy nép életébe s átitatott generációkat, átüt minden életnyilvánuláson. — A rablógyilkosság is életnyilvánulás? ( — Bizonyos értelemben igen. Az egyéni couleurön felül mindig van benne tipikus is, * a race-ra jellemző. Más egy német rabiógyil- •> kosság, felépítésében, elgondolásában és kivitelében, mint egy francia. Más egy királyutcai rablógyilkosság, mint egy, a Newski ] Prospekt mellékutcájában. Raszkolnyikov 2 nem vasalóval gyilkolt... * — ... hanem baltával. j — Úgy van. De Landru! Emlékszel Landrure? Barátom! Tizenkét hölgyből cson- tocskákat is alig lehetett találni. Ahogy felépített, bevezetett, vázlatolt egyes eseteket, micsoda finomságok, mennyi fegvelmezett energia. Végeredményben ma, mikor már lefejezték, ma sem tudjuk, milyen módon tüntette el az áldozatait. Csöndben és hangfogóval dolgozott, mert kulturember volt, aki utálta a hangos és brutális dolgokat, utálta a feltűnést. — De kegyetlen volt. Hogy‘ fér össze a kegyetlenség a kultúrával? , — Sajnos, nagyon is összefér. Sőt, egyik tünete és jellemzője. A primitív ember lég- « föllebb brutális vagy vérszomjas, de ritkán ( kegyetlen. A kínaiak, akiknek kultúrája lég- i régibb a fajták között, a kegyetlenséget nem- ] zeti erénynek tekintik, a kulturfölény egyik > legbiztosabb jelének. A kultúra, mint rolya- I mát és fejlődés, kivált egy bizonyos öncélú 1 szadizmust a népeknél és a folyamat vonalán i időnként egy háború áll, vagy egy nagysza- j básu erkölcsreform, mint a kereszténység < vagy a protestantizmus, vagy a szocializmus. — És közben mégis néha a Király-utcában ... — Éppen ez az, hogy a Király-utcában még vasalóval, de a Rue Royalon már kloro- 1 formmal és revolverrel és ugyanaz a facér 1 cipész-segéd. A vasalóban van valami elvi- selhetelenül fegyelmezetlen. Páris megtani- i tott reá, tisztelni a kultúrát. Nagyobb dolog hallgatni szenvedélyeimről, mint nyers őszin- ílftség^el beszélni azokról. Nagyobb dolog nyá- í mosollyal haragot tartani, mint $$8^ Egy szlovenszkói város, ahol minden az őslakosság kezében maradt meg Találkozás a régi Bártfával 1928-ban — Ahol a zsidók is egyhangúan a katolikus papot jelölték polgármesternek — Mit csináltak az újdonsült csehszlovákok 1910-ben, amikor Zsebráczky Géza már régen a szlovákokért dolgozott?-— Látogatás a bártfai paróchián és városházán — — Első közlemény — Bártfa, május közepe. (Kiküldött munkatársunktól.) Reggel nyolc órakor indult a vonatom Eperjesről s délben háromnegyed 12-kor érkeztem meg Bártfára. Közel négy óra alatt tette meg a 43 kilométeres utat a jobb sorsra érdemes vegyes vonat, amely az egyes kicsi állomásokon a huszadik század minden közlekedési vívmányáról lemondott, boldogtalan utasokat félőraszámra tologatva ugyancsak tekintélyes teljesítményt fejtett ki. Fölkáborodásomra s azon enyhe véleményemre, hogy a kulturvilág leglassubb közlekedési eszközén érzem magam, egy benszülött ur megnyugtatott, hogy ma még csak megy valahogy a vonat s négy órán belül bent leszünk Bártfán, azonban tegnapelőtt és nagyon sokszor máskor is megtörtént az, hogy fél tizenegy helyett fél tizenkettő körül döcögtek be a tizenegyórás járásbirősági tárgyalásra igyekvő jogkoreső vidékiek. — Mindenesetre nagyszerűen mozdítja elő a vonat Bártfa-gyógyfürdő idegenforgalmát is, — jegyzem meg epésen. Erre a kalauz magyarázza meg, hogy az uj menetrend szerint nem lesznek „vegyes“-járatok s a „tiszta" személyvonatok menetideje már „csak" két óra és néhány perc lesz. inkarnációja a bártfai és egyúttal a sárosi őslakos mentalitásnak, annak az okosan értelmezett, igazi lokálpatriotizmusnak, melyet az ősi szülőföld rajongó szeretete füt. Zsebráczky Gézában a zsidók is, sőt még a kommunisták is azt a vezetésre hivatott talpig-íérfiut látják, aki életének minden percében minden erkölcsi, fizikai és szellemi erőit önzetlenül feláldozva csakis szülőföldjéért, s elsősorban városáért dolgozik, — aki nem ismer felekezeti vagy nemzetiségi különbségeket polgártársai között és városa minden jóravaló polgárának igazságos érdekeit egyenlő szeretettel szolgálja s ügyes-bajos dolgaiban a legelőzéke- nyebben regitségére siet. Valóban szerencséjének tarthatja Bártfa, hogy a legnehezebb és legválságosabb esztendőkben egy Zsebráczky Gézája volt és van, akinek biztos, erős kezeiben a város életének hajója ezután is csak a leghelyesebb irányoan haladhat, s az egyensúlyát és békéjét fenyegető minden viharral továbbra is sikeresen dacolhat Zsebráczky Géza páratlan népszerűségére különösen jellemző a városi zsidópártok magatartása, amelyeket egymástól éles elvi álláspontok választanak el s amelyek mégis a polgármesterválasztásoknál A régi Bártfa A siralmas utazás keserves benyomásairól egy-kettőre megfeledkeztem, amikor végre-vala- hára megláttam Bártfa régen ismert, — amint mondani szokás: történelmi levegőtől terhes — — gyönyörű, antik házsorait, a tizenharmadik századból való, csodálatosan szép gótikus főtemplomát, a 422 esztendős régi városházát: Szlovenszkő müeml ékcsodáinak fölbecsülhetetlen értékű gyöngyeit Tizenöt esztendő óta nem láttam Bártfát s most szinte ujjongó örömmel állapítom meg, hogy a régi, a tizenöt év előtti, hamisítatlan, igazi Bártfát látom viszont. Mintha azóta nem változott volna itt semmi sem a az utcán járókelők is az édes sárosi magyar beszédükkel kivétel nélkül mind ugyanazok voltak, akik tizenöt év előtt is itt éltek. Ha azóta az üzletek cégtáblái bizonyos változásokon is mentek keresztül, ha Szent Egyed főtemploma előtt egy modern park kontúrjai i* bontakoznak ki s ha az egyik nyitott ablakon keresztül a jazz vad akkordjai is szűrődnek felém, lehetetlen szabadulnom annak a büszke öntudatnak lenyűgöző hatása alól, — ami itt a házak ősi falairól s az emberek arcáról beszél, — hogy a régi Bártfa van itt, mert nem tagadta meg magát... Az őslakosság egysége Hogy ez a régi, megmozdíthatatlan és megbonthatatlan bártfai öntudat élő valóság, s nemcsak a megejtő külsőségek hatásaként rémlik fel, — mi sem bizonyíthatja jobban, mint az a nevezetes, egész Szlovenszkó számára például szolgáló jelenség, hogy a város vezetése változatlanul a régi, kipróbált kezekben maradt meg. Bártfán történt meg az a szinte páratlan eset, hogy a sztarosztaválasztásoknál az összes városi pártok, tehát az egész őslakosság — nemzetiségi és osztálykülönbség nélkül, — egy ember, Zsebráczky Géza kanonok-plébános mögé sorakozott fel. Amikor a legtöbb szlovenszkói városban az őslakosságot nemzetiségi, osztály- és pártszempontok szerint egymással farkasszemet néző, ellenséges érzelmű csoportokba osztják, Bártfán már kétizben: 1924-ben és 1927-ben polgári pártiak és kommunisták, keresztények és zsidók, szlovákok és magyarok egyhangúan Zsebráczky Gézát, a római katolikus papot választották meg a város polgármesterének. A lecjnépszeB’übb polgármester Zsebráczky Gézának a legnemesebb emberi tulajdonságokkal felruházott személye valóságos csátani. Nagyobb dolog köszönni ellenségeimnek, mint nem köszönni nekik. Nagyobb dolog azt mondani, hogy „méltóztassék megadni a címét, majd holnap leszünk bátrak értesíteni", mint azt, hogy menjen haza barátom, nincsen szükség magára. Nagyobb dolog mosolyogni, mint nevetni. Nagyobb dolog rágyújtani egy cigarettára, mint zokogni kezdeni. — Nagyobb dolog komédiázni, mint élni? Közben a Svábhegy fölött, egész primitíven este lesz. Azt mondja a barátom: — Ez egy élet, ez? Én nem bírtam eljönni Párisból, azt hittem, hogy megszakad a szivem. Gondolkodom a casalon. Aztán őszintén mondom neki: — Én nem bírtam ott maradni. Vállat von. A kultúra elvonul közöttünk, mint egy árnyék. tm* «•) egyöntetűen Zsebráczky Géza mellett foglaltak állást és küldöttségek utján kérték fel öt az egyhangú jelölés és választás elfogadására. Nem kisebb bizalomról tanúskodik a kommunisták magatartása is, akik 1924-ben semleges álláspontjukkal járultak hozzá a polgári pártok polgármesterválasztásához, 1927-ben pedig a polgári pártokkal együtt jelölték polgármesternek Zsebráczky Gézát. Beszélgetés Zsebráczky Gézával Bártfára járva első utam természetesen a város fejéhez, Zsebráczky Gézához vezetett, akit a paróchián hűséges munkatársa, Grofcsik Gyula városi tanácsnok társaságában munka közben találok. A komoly dolgozószoba falait hatalmas könyvszekrények borítják, amelyekből Bártfa egyik kulturális nevezetessége: Zsebráczky Géza hatezer kötetes könyvtára arra figyelmeztet, hogy g jóságos arcú házigazda páratlanul tevékeny jelenje mögött irodalmi és tudományos munkálkodásban is r^dkivül gazdag és eredményes múlt áll. Első kérdésem a friss bártfai benyomások közvetlen hatása alatt a következő volt: Miben látja okát Polgármester Ur annak a nevezetes ténynek, hogy a város lakossága társadalmi osztályokra és vallásfelekezetekre való tekintet nélkül egyhangú bizalommal épp önt ültette ismételten a polgármesteri székbe? — Szerkesztő urnák erre a bizalmas kérdésére — hangzott Zsebráczky Géza vallomásszerii válasza — politikai, nemzetiségi, társadalmi és vallásfelekezeti szempontokból igyekszem megadni a feleletet. — Politikai szempontból abban vélem a személyem iránt megnyilatkozott bizalomnak okát látni, hogy én so^a sem politizáltam. Ennek megfelelően mihelyt megválasztottak polgármesternek és lezajlottak a képviselőtestületi választások, úgy irányítottam a városi élet vezetését, hogy a város érdekei minden politikai válaszfalat ledöntsenek közöttünk és megelégedéssel állapíthatom meg, hogy a képviselőtestületben szinte egy egységes városi pártba olvadtunk össze. Ki a szíovák nép igazi barátfa? — Nemzetiségi szempontból perhoreszkálom azokat az újsütetű csehszlovák hazafiakat, akiknek egész prevrat előtti életűket s mostani nemzeti mivoltukat az jellemzi hogy ajtajukra például azt a figyelmeztetést írták ki: „Velem csak magyarul lehet beszélni!" Ezzel szemben én a szlovák nép kultúráját elejétől kezdve, már régen a prevrat előtt szolgáltam s annak felvirágozásáért sokat dolgoztam, összeírtam szlovák népünk számára szlovák nyelven közel száz irodalmi, gazdasági, hitbpzgalmi, ncprnüvelődési és történelmi könyvet és tüzetet, amelyek mind amellett bizonyítanak, hogy egész életemben a szlovák népért, a szlovák nép kultúrájának emeléséért dolgoztam. És ezt ma sokan nem akarják elismerni rólam és „magyarón“-nak titulálnak olyanok, akik azelőtt soha semmit sem tettek a szlovákság kultúrája érdekében. A sokatmondó szavak illusztrálásaként ott ; sorakoznak az egyik könyvespolcon díszes köté- sekben Mikszáth és Jókai legismertebb regényei keleti szlovák nyelven. Ezek is Zsebráczky Géza müvei! És többok között alkalmam volt betekin- j tést nyerni egy „Magyar előszó egy tót könyvhöz" 1 cimii könyvismertetésbe, amelyet Zsebráczky Gé- I za 1910-ben a „népmentés barátaidnak figyelmé- j ajftUlUll, JTXO CUUCU löUICi ICICIL V viliit? magyarra fordítva a következőképpen szólt: „Népszerű méhészet a keleti, Abauj-, Bereg-, Sáros-,; Szepes-, Ung- és Zemplén-megyei tótajku nép számára, irta s a Sárosmegyei Gazdasági Egyesület támogatásával kiadta Zsebráczky Géza paio- csai r. k. plébános." A szlovákokért — 1910-ben! Eltekintve attól, hogy az utolsó tiz esztendőben ilyen hasznos, s a keleti szlovákság által érthető nyelven megirt gazdasági kézikönyveket aligha adtak ki Keletszlovenszkón a szlovák nép számára, — a könyv kiadásával kapcsolatban Zsebráczky Géz.i a szlovákok között élő magyar intelligencia számára irt könyvismertetésében többek között a következőket mondotta: Ne féljen senki könyvecském terjesztésétől csak azért, mert tótul van Írva! Bizony mondom, ha több ilyen tót könyvecskét adnánk szegény — gazdasági és erkölcsi művelődésre nagyon is rászorult — népünk kezébe, többet használnánk vele a magyar hazának, mint a tüzzel-vassal való magyarosítással, mint a népiskolai magyar vallástanitásnak magyar nyelv- tanításra való „előléptetésével". Aki már 1910-ben igy irt és igy beszélt, az méltán perhoreszkálja azokat az „újsütetű csehszlovák hazafiakkal, akik 1910-ben még hallani sem akarták a szlovák beszédet, s akik még ma sem tudnak kifejteni olyan hasznos kulturmunkát, a szlovák nép érdekében, mint amilyet a republi- ka megalakítása előtt már nyolc esztendővel kifejtett egy Zsebráczky Géza. Ki tehát a szlovák nép igazibb barátja? — Erre a kérdésre ezek után valóban nem nehéz a válaszadási A felekezetközti békéért és együttműködésért De térjünk vissza a tanulságos kitérés után az interjúhoz: — Társadami szempontból — mondotta a továbbiakban Zsebráczky Géza — talán azért tisztelte meg személyemet a város lakosságának bizalma, mert nem engedem a salakot és a szemetet uralkodni és minden törekvésem arra irányul, hogy ami jobb, szebb, okosabb és becsületesebb, az érvényesülhessen. —■ Végül felekezeti szempontból azért lehet velem mindenki megelégedve, mert nekem nem fáj az, hogy ki milyen templomba jár, — nekem csak az fáj, ha valaki egyáltalában nem jár templomba! Nekem bem derogált 1908-ban Melanchton székéből az evangélikus teológusokat a kisebb gazdasági ágakra tanítani és sem nekem, sem Szémann István dr. görög katolikus prelátusnak nem derogált Austerlitz Mayer dr. rabbival a Széchenyi Kör népnevelési szakválasztmányában a legbehatóbban együttműködni és közösen részletes prog- rammot kidolgozni a szlovák nép kultúrájának fejlesztése, nyelvi kincseinek összegyűjtése és megmentése érdekében. S azóta is résztveszek minden felekezeinek örömében és bánatában, jő- és balsorsában. (Hogy teljes legyen a Zsebráczky Gézáról alkotott képünk, különös kiemelést érdemel az is, hogy a kassai egyházmegyének úgy megboldogult nagy püspöke, Fischer-Colbrie Ágoston, mint jelenlegi főpásztora, Csárszky József az egész egyházmegye területén Zsebráezkyt találta a legméltóbbnak és a leghivatottabbnak a „Karitász" akciók központi vezetésére. így került a „Karitász" egyházmegyei centruma Bártfára, amely városnak plébánosa és polgármestere valóban a legigazibb krisztusi Charitas jegyében ól és dolgozik.) — Folytatjuk. — Hotel BSauer Stern Praha II, Píikopy a legelőkelőbb ház a központban Teljes komfort MAGYAROK TALALKOZOHELYE Magyarul beszélnek fANK-TABARIN Praha-Vinohrady, Mikovcova 4. A legintimebb bar a Vlnobradyn! Népies árak! Hetenként uj műsor! Népies srak Excentric — Jazzorchester
