Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-23 / 118. (1745.) szám

1928 május 23, szerda. ^T^CT-MAGtaR-HTRIiAS A magyar dal Irta: Sziklay Ferenc 1926 december 8-án alakult meg íassán a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség abból a célból, hogy a művészi karénak, különösen pedig a magyar dal és zene irodalmát ápolja és fejlesz- sze. Alig telt belé másfél év s a DalosszÖwtség alapszabályait a belügyminisztérium jóvábgjyta. Aránylag rövid időbe telt a hivatalos eljárás le­folytatása, hiszen más országos, kulturális Ssezde- ményezéeek sokkal hosszabb idő óta hiába vár­nak ugyanerre. Az irodalmi egység ügyét' idestova három éve huzzák-halasztják. A Szlovenszkói Ma­gyar Közművelődési Egyesület két és féléve nem tudja elkezdeni működését, ha nem is számítjuk hozzá az előzményeket, melyek az időt még három évvel megtoldják. A Magyar Nők Munka-Egyesü­lete két esztendeje hallgatásra van kényszerítve. Nem keresem, mi lehet az oka, hogy ebben a bulturágban mért tett kivételt a kormányhata­lom, talán az lehet a magyarázata, hogy a Dalos­szövetség alapszabályai a prágai belügyminiszté­rium elé kerültek, mig a többit a volt teljhatalmú minisztérium hagyományainak örököse, a pozso­nyi expozitura kezeli. Prágában úgy látszik mégis emelkedettebb a szellem, több a belátás s keve­sebb a félelem a magyarság kulturális megmozdu­lásaival szemben. Ezen a kérdésen lehetne gon­dolkozni, de nem ez a célja soraimnak. Örvendeni akarok, hogy végre a kormányhatalom beleegye-- ' zésével is megnyílt egy kulturág, melyben a cseh­szlovákiai magyar kisebbség munkához láthat. Az örömbe azonban egy kis aggodalom is vegyül: ki tudjuk-e használni a mai körülmények között azt a lehetőséget, melyet a Dalosszövetség alapszabályainak jóváhagyása biztosit? Mert nézzük a helyzetünket. Nehéz sors sza­kadt reánk. Anyagi erőink kimerültek az elvisel­hetetlen adóterhek miatt. Az anyagi gond mind­annyiunkat valahogy befelé élésre kényszerit, elvesztettük az érdeklődést a közös munka iránt. Mindenki a maga bajával van elfoglalva, elfásul­tunk, céltalannak látunk mindent, ami megnyomo­rított egyéni életünkön kivülebb esik. Ami. figyelmünk megmaradt is a közös ügyek iránt, az más irányba terelődött. Minden figyel­münket lefoglalják a kisebbségi politikának meg­oldatlan problémái. Kinek van ma lelki szüksége arra, hogy kar­ba álljon s négy hangon dalolja azt, ami a jazz- band szomorú korában ,.nem modern" többé. Elkésett volna a kormány jóindulata? Csak­ugyan olyan „görög ajándékot" kaptunk volna, melyben nem lehet örömünk? Nem, és nem! Nem akarok hinni megfáradt lelkem pesszimizmusának. Kell nekünk a magyar dal, szükségünk van rá, jobban, mint bármikor! Éppen azért, mert eífásultunk a temérdek buban- hajban, éppen azért, mert félrecsuszott figyel­münk elfordult a nemesebb, tisztultabb élet lé­nyeges szempontjaitól! Szükségünk van oly erőre, j eszközre, mely fölemeli lelkeinket a lesüjtottság- : ból. kiszabadítja a magába zárkőzás börtönéből s ! nemesebb, magasabb feladatok megoldására ser­kent. Kell valami, ami hangos szóval hirdeti ösz- szetartozásunkat, ami közös mindannyiunkban, élvezetes és biztató. Ilyen erő, ilyen eszköz a magyar lélek szá­mára a magyar dal ma még élő valósága. A magyar dal, különösen a magyar karének a nemzeti önvédelem egyik leghatalmasabb eszköze. Lehet, hogy ezért a kijelentésért megmosolyog- j nak, -nem szégyenlem érte magam, mert érzem, t hiszem az igazságát. A magyar dalban a nemzeti 1 lélek kér szót, az nyilatkozik meg, amig van erőnk hozzá, hogy zengve hangoztassuk, addig vagyunk. A szatmári béke után az osztrák zsarnokság elégette a tárogatókat, mert hiába volt fegyveres hatalom a kezében, félt az erdők mélyén, holdas­viharos éjjeleken fölsiró dalától. Nem a száraz fától, de a hangjában zokogó nemzeti fájdalomtól A középkori barát tüzzel-vassal irtotta a régi ős­magyar vallás utolsó megnyilatkozását, a „csacso­gó" mondákat, az „erkölcstelen" virágénekeket. Hatalom a dal. élő erő, a pusztuló lelkiség utolsó percéig megélő életmegnyilvánulása. Nekünk a szervezett magyar karének nem csak 1‘art pour 1‘art, művészi törekvés, de belső, elolthatatlan nemzeti érzésünk dokumentálása, vigasz a szenvedésben, erősitő a csüggedés óráin A magyar dal ápolása nekünk nemcsak mulatság, de a magunk és a jövőnk iránt való kötelesség. Nem olyan, mint más, amit nehezen, kényszere­detten végzünk, de olyan, ami egyúttal a legtisz­tább örömöt, élvezetet is meghozza. Itt az alkalom, hogy a magyar dal ezen fel­frissítő, vigasztaló, lelket erősitő hatalmát tör­vényes alapon állva kihasználjuk. Nem szabad, a tespedést annyira elhatalmasodni engednünk ma­gunkon, hogy elszalasszuk a kínálkozó életlehe­tőséget. Nem letet még annyira vedlett a hálŐDk, — mint a példázatbeli öreg halászé, — hogy szer­te szakadozva kiengedje az egyetlen, kínálkozó gazdag zsákmányt. A Dalosszövetség központi vezetősége a köze­li napokban megkezdi a szervezés munkálatait. Hiszem és remélem, hogy a dalosegyesületek, melyek másfél évvel ezelőtt szövetségbe tömö­rültek, megértik a hivó szót s megvalósítják azt, amit akartak. De ez nem elég. A dalosegyesületünk kevés. Mindössze 21 egyesület indította el a munkát, ezek jórésze is csak keretekben áll fenn, nem működik. Hol vannak a többi városok, falvak, melyekben hallgat a magyar lélek? A magyar dal ápolására mindenütt szükség van. A Szövet­ség hivatása, hogy uj és uj oltárokat építsen a ma- j gyár dalnak s általa a lelki erőnek. De ezt a j társadalom megérti az ügy fontosságát és segítsé­gére lesz a Szövetség hivatott vezetőinek a nehéz munkában. Jogunk van hozzá, hogy daloljunk, de köteles­ségünk is! — Ezt meg kell értenie mindenkinek, mint ahogy megértette sorsban testvérünk, az er­délyi magyarság. Ott még silányabb a helyzet. A romániai közélet a kulturvilág botránya. Annak nyomasztó hatása még súlyosabb lehet a brutális eszközökkel elnyomott, anyagilag még jobban ki­használt magyar kisebbségre e mégis (vagy talán éppen ezért?) a romániai Magyar Dalosszövetség­nek 106 működő tagegyesülete van s az évenkint megismétlődő országos dalosversenyeken 50—60 dalárda, mint egy fölséges emberorgona zúgja az ég felé a magyar élni akarást! Kövessük a ‘ példát, álljunk mint egy test, egy lélek a magyar dal szolgálatába, hogy hitet merítsünk belőle jövőnk iránt, erőt a nehéz sors elviselésére! Hatvan halottat húztak ki hrownsvillei halálbányából Brownsville, május 22. A Mather-bányamiiben történt borzalmas szerencsétlenség még mindig nagy izgalomban tartja Pennsylvania lakosságát. A mentési munkálatok se­rényen folynak. Hétfő éjfélig hatvan halottat húztak ki. Még nem adták föl a reményt, hogy az eddig elő nem került 140 bányászt élve megmenthetik. A robbanást valószínű­leg az elektromos vezeték megrongálódása idézte elő. Borzalmas földrengés pusztított Peruban meg Na­Lima, május 22. Cajamarca tartományban heves földrengés pusztított, amely még most sem szűnt meg. A földrengés Jaen városkát teljesen eltörölte a föld színéről. Na­gyon sokan meghaltak, a lakosság pedig teljesen hajlék nélkül maradt. Chachapója váro­sában nem maradt egyetlen ép ház sem. Attól tartanak, hogy a katasztrófa jóval na­gyobb méretű, mint ahogy az az eddigi jelentésekből megállapítható. Egy téfaolyodott spanyol parasztlegény kilenc embert legyilkolt — Célbalövöldözött a réten játszó fiatalságra — Madrid, május 22. Taragona spanyol köz­ségben tegnap egy megtébolyodott paraszt- suhanc szörnyű vérengzést vitt véghez, amely­nek lefolyása megdöbbentő hasonlatosságot mutat az amokfutok vérszomjas, eszeveszett kegyetlenkedéseivel. Nem is lehet más ma­gyarázatot találni, minthogy a téboly adta ke­zébe a parasztlegénynek a fegyvert, mellyel lesbeállt a község határában elterülő mező­ségen. A falu fiatalainak vig csapatja a mezőn szórakozott s ahogy bealkonyodott, a fiuk és leányok, kéz a kézben, dalolva indultak el a virágos réten át hazafelé. A töltött fegyverrel leselkedő elmebeteg legény behúzódott a bokor mögé és meg­várta, mis: a vidám csoport a közelébe ér. Harminc lépésnyire lehettek a bokortól, mi­dőn puskalövés dördült és az egyik leány át­lőtt szívvel rogyott a földre. A fiatalok ijedten sereglettek a földön heve­rő leány köré s az örült, mintha csak élő céltáblákra lőtt volna, ewmásután terítette le a virág- lánccal övezett fejű leányokat és fiukat. Pár pillanat múlva hét halott és négy sebesült hevert a rét füvén, a többiek pedig vad futással me­nekültek. Az eszelős legény a legnagyobb hidegvérrel tekintette meg áldozatait, behurcolta őket egy pajtába, azután felkerekedett és berontott a legközelebbi házba. Két asszonyt küldtek másvilágra golyói, majd az összeverődő falusi nép elől mene­külve, elérte a közeli erdőséget. A tébolyodott ember vérengzéséről ér­tesítették a környéki csendőrségeket és rö­vid idő múlva rajvonalba fejlődve, indult el egy na­gyobb csapat csendőr, hogy átkutassa a tarragunai erdőséget és az őrültet, aki kilenc emberéletet kioltott, ártalmatlanná tegye. A kutatások még nem vezettek eredményre. ...................... Bá rtfa - GyoBjfiirdS klimatikus gyógyhely a város házi kezelésében 382 méternyire a tenger színe felett, 6000 holdas fenyveserdö közepette. Vérszegényeknek, női bajok | ellen, idegeseknek, rheumásoknak és a légzőszervek hurutjainál a legkiválóbb orvosok által javalva. p — P Csehszlovákia legolcsóbb fürdötelepe. p Teljes penzió naponként 37 korona. p Kaszinó, sportpályák autó, fogat és a szórako- p zások különféle nemei. Vasúti kedvezmény. %. Prospektust küld a fürdöigazgatósag Bardiovské Kupéié. Szezon kezdődik május végén és tart szép- |j| tember végéig. twítííítrtf^ Debrecen egyik főutcáját nevezte el Rothermere lordról Essnond Harmsworthol lelkes fogadtatásban részesítette Debrecen Debrecen, május 22. (Tudósitónk táv­irati jelentése.) Tegnap est-e 11 ór,a 20 perc­kor indult el Esmond Harmsworth szalonko­csija Debrecenbe. A szalonkocsiban nemzeti- szinü virágcsokor és a Magyar Államvasutak egy kis memoranduma várta őt. A memo­randum felhívja Harmsworth figyelmét a Magyar Államvasutak helyzetére, amelyet a trianoni béke eredményezett. Harmsworth szalonkocsija reggel hét óra tíz perckor ér­kezett a debreceni pályaudvarra. A fogadta­tás azonban csak délelőtt fél kilenc órakor történt, amikor egy kis, magyar címerrel és nemzetiszinü zászlókkal diszitett mozdony vonta be Harmsworth külön szalonkocsiját a debreceni pályaudvarra. Az állomáson Had- házy Zsigmond főispán, Magos György pol­gármester és az egyes testületek képviselői fogadták. Harmsworth lordot a feldiszitett elsőosztályu váróterembe vezették, ahol Ma­gos polgármester rövid üdvözlő beszédet mondott. „Az igazság védelmezőjét üdvözöljük önben — mondotta a polgármester. — Az igazi szeretetnek és a hálaérzésnek teljességével köszöntem önt Debrecen népének nevében. Nagyon örülünk, hogy fáradságot nem ki­méivé ismerkedik meg az ország bajaival." Harmsworth angol nyelven röviden vá­laszolt a polgármester üdvözlésére. Ezután Harmsworth és kisérete a város híres ötös fogatán vonult be a városba. Nemcsak Debrecen lakosságának, hanem a környékbeli tanyák és városok népe, Hajdú. Szabolcs, Szatmár és Biharmegye-i* ..MtklÉLWM!* *r között hajtatott Harmsworth a város­házára, ahol Debrecen város képviselő­testülete díszközgyűlést tartott. Hadházy főispán üdvözölte Harmsworthot. Beszédében megemlékezett arról, hogy a díszközgyűlésre az adott alkalmat, hogy a város falai között üdvözölheti Rothermere fiát. Ezután felolvasta Hegymegi Kiss Pál képviselő indítványát, hogy Debrecen városa fejezze ki Rothermere lord és fia iránti nagyrabecsülését, érde­meiket jegyzőkönyvbe iktassa és nevez­ze el a debreceni Darabos-utcát Rother­mere nevéről Rothermere-utcának. Ezt az indítványt a képviselőtestület nagy lelkesedéssel emelte határozattá. Harmsworth a városházáról a tömeg ünneplése, magyarruhás lányok és kékruhás hajdúk sorfala között a Nagytemplomba ment. Az ünnepélyes istentiszteleten Balthazár Dezső refor­mátus püspök mondott beszédet, mely­nek végeztével Balthazár püspök lejött a szószékről és Áron-áldással megáldotta Harmsworth képviselőt, majd átadta imájának angolnyelvü szövegét. Az istentisztelet végeztével Harmsworth megjelent a Bika-szálló elsőemeleti erké­lyén. A Bika-szálló előtti téren ekkor megkezdődött a revíziós liga nagygyű­lése, amelyen mintegy ötvenezer főnyi tömeg vett részt. Jelen voltak az összes hajdú városok, Hajdú­szoboszló, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdudorog, valamint Karcag, Nyíregyháza, Miskolc, Nagykálló, Nyirábrány és Hadház net volt, hogy Debrecen város egész lakossá­ga r észtvehessen a gyűlésen. A tiltakozó gyűlést szentpéteri Kun Béla felsőházi tag nyitotta meg, majd a különböző szervezetek üdvözölték Harmsworthot. Az üdvözlő be­szédek után Harmsworth magyarul a követ­kezőket mondotta: Éljen Magyarország! Köszönöm önöknek az ünneplést. Leírhatatlan lelkesedés fogadta ezekét a sza­vakat. Harmsworth délután a Hortóbágyra utazott és útközben megtekintette a Nagy­erdőben levő klinikai telepet. Innen Harms­worth Nyirábrányba, a trianoni határra megy ki. Ma este érkezik vissza az angol képviselő és ezzel véget is ér a hivatalos fogadtatási program. Holnap reggel kilenc órakor Harmsworth körüljárja/Budapestet és tanulmányozni fog­ja a főváros lakosságának szociális nyomorát. Hk *8©rt©toág$p«m Debrecen, május 22. (Tudósítónk táv­irati jelentése.) Harmsworth és kisérete déli 12 órakor indult el autókon a Hortobágyra. A társaság a hortobágyi nagycsárdáig ment, ahol Harmsworth megtekintette az úgyneve­zett ciframénest, megizlelte a birkapaprikást és felpróbálta egy gulyás ruháját. Ilyen vi­seletben le is fényképezték Harmsworth képviselőt, aki azután megnézte a törzs­gulyát és a lovaslegények hires lovasjátékait. Majd népmulatságot rendeztek Harmsworth tiszteletére, amelyen csikósok és magyar- ruhás lányok csárdást táncoltak. Harms­worth délután négy órakor indult vissza kí­séretével Debrecenbe. Halálos szerencsétlenség a budapesti Operaház előcsarnokában Egy műszaki alkalmazott a csillár javítása közben lezuhant a mélységbe és szörnyethalt Budapest, május 22. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Ma délben borzalmas szerencsétlenség történt az Opera­házban. A műszaki személyzet közül többen az előcsarnokban a csillárok felszerelésén dolgoztak; ezek között volt Pólya Ödön mű­szaki alkalmazott, aki egy kétemeletes létra tetején a csillár javításával foglalkozott. Még eddig meg nem állapított módon a létra eldőlt és Pólya széles Írben az előcsarnok kövezetére repült, ahol ösz- szetört tagokkal terült el. Az előcsarnokban ekkor takarítónők dolgoz­tak. A szerencsétlen ember közvetlenül a ta­karítónők mellé zuhant, akik közül ketten az ijedtségtől ájnltan estek össze. Rövidesen megjelentek a mentők, akik Pólyát súlyos belső sérülésekkel szállították a Rókus-kór- házba. Rögtön műtétnek akarták alávetni, azonban mielőtt a műtőasztalra fektették volna, a szerencsétlen ember meghalt. Megindult a nyomozás arra nézve, hogy a halálos szerencsétlenségért kit terhel a fele­lősség. — Ungvárra helyezik a kassai lengyel konzulátust. Kassai szerkesztőségünk telefo­nálja: A kassai lengyel konzulátust hír szerint julius elsejétől Ungvárra helyezik át, ahol Zavadorszky Zsigmond kassai alkonzul fogja vezetni a konzulátus ügyeit. Kassán csak ex­pozitura lesz, amelynek vezetésével Vielo­vieszki Henrik pozsonyi konzulátusi attasét­... mmi &ÉÉr

Next

/
Thumbnails
Contents