Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-23 / 118. (1745.) szám
m május 28, szerda. 'PRAIGAlA'W.^ARHTRnAP „Nem láttam, de nem tartom kizártnak, hogy Kiepei úr Michalkoékhalutazott"-*- mondja a Michatko felhívására jelentkezett utitárs Sikorshyra és Michalkora ráismer, de Klepeiárra nem emlékszik A szembesítések ma mégjcbban összebonyolitották az atibiiigyet — Michalho segítségért könyörgő levelei — Prága, május 22. A Vörösmarty-pör fő- tárgyalásánali minden napja meghozza a maga szenzációját. A mai nap legnagyobb eseménye, hogy Michalko tegnapi felhívására jelentkezett az a harmadik utitárs, aki Michalkóval és Sikorskyval együtt julius 15-én este Prágából Zsolna felé utazott. A kritikus Időpontokat illetően nem hogy tisztulna, hanem egyre összegabalyodik a helyzet, ami nem is csoda, ha tekintetbe vesszük, hogy azóta két év már elmúlt és a most kihallgatott tanuk nem is sejthették, hogy egy ilyen komoly ügyben pontos napra szóló vallomást kell majd tenniük. Michalko betegsége tegnap óta nem javult, ami abból is következtethető, hogy ma délelőtt felsőkabátban, nyaka köré csavart meleg sállal jelent meg. Arca sápadt, beesett. A tárgyalás folyamán Knoblooh orvos többizben lázát mérte és porokat adott neki. Még egy csorbái utitárs A tárgyalást Hladik elnök kilenc órakor nyitotta meg s Papik ügyész azonnal bejelentette, hogy egy Ploszkál László nevű ember tanúkihallgatásra jelentkezett és felvilágosítást nyújthat a julius 15-iki utazásról. Az elnök behívatja a mára beidézett tanukat, valamint az önként jelentkező Ploszkált is. Amikor Ploszkál a terembe lép és Michalho észreveszi, örömteljes arccal mutat ró. Mindjárt meg lehetett állapítani, hogy / ez az ő keresett tanúja. A szernél yleirása teljesen egyezik Michalko tegnapi leírásával. Szőke, nyúlánk, magas termetű ember, fekete csontkeretü szemüveggel. Valamivel alacsonyabb Klepetárnál, akihez első látásra némileg hasonlít. Az első tanú Hojszák József dr. volt, aki Bartosek ügyvédi irodájában dolgozott. Az elnök kérdésére elmondja, -hogy 1926 julius 16-án Klepetár apja az ügyvédi irodába jött, panaszkodott a fiára, hogy túlsókat foglalkozik az irodalommal és elhanyagolja tanulmányait, majd megkérdezte, hogy tényleg van-e a fiának egy poriból kifolyólag valamilyen járandósága. Sykora Hamistól kétezer korona járt, de ebből Sykora már 800 koronát törlesztett, úgy hogy még 1200 korona maradt fenn. Az öreg Klepetár még fölkérte Hojszák dr.-t, hogy adjon be keresetet Ternyei László ellen 1500 korona erejéig. Ezután átnyújtott az öreg Klepetár Hojszák dr.-nak egy meghatalmazást, amely julius 16-ről volt keltezve. A tanú nem állíthatja, hogy a meghatalmazást a fiatal Klepetár tényleg julius 16-án irta alá. Az elnök ezután behivatta Ploszkál Lászlót, a mai nap legérdekesebb tanúját. A bírák, védők és esküdtek, valamint a hallgatóság feszült figyelme közepette elmondja Ploszkál László prágai kereskedő, hogy 1926 nyarán — a napra már nem emlékszik — az esti gyorsvonattal Prágából Kassára utazott és onnét délután Turócszentmártonba ment. Elnök: Mondja el, amire az utazással kapcsolatban emlékszik. Tanú: Amikor Prágában vonatra szálltam, tömve volt. Ott találkoztam Michalkóval, • akit egy utcai találkozás révén ismerek. Én ; a toalett mellett álltam egy-két óra hosszat, azután az egyik fülkében felszabadult egy 1 hely és leültem. Reggel találkoztam Michalkóval és láttam, 1 amint egy társasággal kiszállt a vonatból. Elnök: Melyik állomáson volt ez? i Tanú: Az állomás nevére nem emlék- > szem, de határozottan tudom, hogy Oderherg , és Kassa között volt. 1 Egy mozgalmas utazás Elnök: Michalkóval találkozott a vonaton? Tanú: Igen, Michalko ur a kocsiban volt még egy másik fiatalemberrel és hallottam, amint szlovákul, de nagyobbrészt magyarul beszélgettek. Azt hiszem, hogy még egy harmadik ur is ott volt, akivel Michalko beszélt. Az nálamnál alacsonyabb lehetett. Elnök: Melyik fülkében ült ön le? Tanú: Nem emlékszem pontosan, hogy melyik fülke volt az, az első vagy a második. Csak arra emlékszem, hogy a fülkéből a folyosóra jött egy alacsony, kövér nő. Arra is emlékszem, hogy egész egyszerűen volt felöltözve. Elnök: Hány tagból állt Michalko társasága? Tanú: Pontosan már nem tudom megmondaná. Tudom, hogy Michalko mellett egy | magyarul beszélő férfi ült, azonkívül egy ala 1 csony termetű ur. Elnök: Beült a maga fülkéjébe Michalko, vagy valamelyik társa? Tanú: Nem. Lehetséges, hogy ők az első vagy a harmadik fülkében ültek. Elnök: Amikor felébredt, hol találta a társaságot? A fülkében vagy a folyosón? Tanú: Már a folyosón álltak. Elnök: Azt mondta, hogy egy kövérebb ur is volt ott. Felismerné őt? Tanú: Azt hiszem, hogy ott volt, de kötve hiszem, hogy felismerném. Elnök: Hát a Michalko társaságában levő személyeket felismerné? Sikorsky álljon fel. Tanú ur, nézze meg jól. A tanú elölről, profilból nézi Sikorskyt s azután kijelenti: — Nem emlékszem biztosan, de azt hiszem, ő volt az, akivel Michalko magyarul beszéli Elnök; Klepetár, álljon fel. (A tanúhoz): Nézze meg ezt az embert. Tanú (sokáig nézi Klepetárt): Ezt az urat valahonnan ismerem. Nem tartom kizártnak, hogy a vonatban volt, de nem is állítom. Azt hiszem, a Slavia-kávéházban láttam. Klepetár: Én is azt hiszem, hogy ezt az urat valahol láttam. Tanú: Azt hiszem, a Sláviában láttuk egymást. Nincs meg a fekete kézitáska Ügyész: Nem emlékszik arra, hogy az első fülke női szakasz volt-e? Tanú: Ha az első fülkében ültem, akkor nem lehetett női szakasz, mert nem engedtek volna oda. Nekem úgy tűnik fel, hogy a második fülkében ültem. Ügyész: Melyik fülkéből lépett ki a nő? Tanú: Nem tudom biztosan, de azt hiszem, hogy a közös fülkéből, a harmadikból. Ügyész: Amikor a nő kiszállt a vonathók csatlakozott Michalkóékhoz? Tanú: Én a kocsi ablakából úgy láttam, hogy a nő Michalko társaságához tartozott. Valaki a nő után egy fekete táskát vitt. A tanúnak bemutatják Vörösmarty Margit összes táskáit, de egyikben sem tudja azt a táskát fölismerni, amelyet Csorbán az egyik férfi kezében látott. Ügyész: Látott a folyosón más embert is Michalko társaságán kívül? Tanú: Azt hiszem, még egy alacsonyabb térmetü ur is állt ott. Siegel szavazóbiró (egy fehér blúzt szed elő): Sikorsky, ismeri ezt? Sikorsky: Nem emlékszem rá. Novotny szavazóbiró (a tanúhoz): Mikor kapott a vonatban helyet? Tanú: Azt hiszem, hogy egy-két órára rá, ahogy Prágából elindultunk. Novotny: Mikor jött ki a fülkéből? Tanú: Ha jól emlékszem, már reggel volt. Elnök: Mielőtt a fülkébe ment, hol látta Michalkót és társait? Tanú: A folyosón. Hrabal védő: Állt valaki reggel Michalkóval a folyosón? Tanú: Amikor fölébredtek, már kint állt egy egész társaság. Az elnök végül még megmutatja Margit fényképét, de a tanú nem tudja felismerni a fényképben azt a nőt, akiit a vonatban látott. A nyomozó rendőrtiszt vallomása A következő tanú Cselánszky dr. volt rendőrtisztviselő, jelenleg medikus, aki a rendőrségen az első nyomozást vezette Mi- chalkóék ellen és letartóztatta őket. A legapróbb részletekig elmondja, hogy amikor Michalkót elfogták és elébe vezették, megkérdezte, hogy mit tud Vörösmarty Margitról. Michalko semmit sem akart tudni. Az iratokból megállapította, hogy az eltűnt Margit sógora Sikorsky. Ezért másnap tanúnak beidéztette Sikorskyt, de az csak kitérő válaszokat adott, nem akart visszaemlékezni pontosan az álesküvőre sem, csak azt állította, hogy Margit Michalkóval jegyben járt és hogy Margit koffere Klepetárnál van. Elnök: Mikor mondta ezt Sikorsky? Tanú: Egy-két nappal Michalko letartóztatása után. Még részletesen elbeszélte, hogy hol lakott Vörösmarty Margit prágai tartózkodása alkalmával. Sikorsky azt állította, hogy Margit Michalkóval együtt Párisba ment. Elnök: Azt szeretném tudni, hogy ki tett legelőször beismerő vallomást? Hogy derült lény a régi bűmre? Tanú: Sikorsky említést tett arról, hogy Klepetár is Párisban járt és a Margit bőröndje nála van. Azonnal egy detektívet küldtem Klepetár lakására a bőröndért. Minthogy kulcsa nem volt, nem tudták kinyitni a koffert. Később Klepetár telefonon érdeklődött nálam és semmi kifogást nem emelt az ellen, hogy a koffert lefoglaljuk. Én beidéztettem tanúnak Klepetárt. Michalkót azonnal kihallgattam és azt kérdeztem tőle, hogy hova tette a koffer kulcsát. Erre ő azt válaszolta, hogy Sikorskynál van, miire Sikorskyt azonnal letartóztattam. Másnap eljött Klepetár, igen ideges volt és én figyelmeztettem, hogy igazat mondjon. Erre ő bevallotta, hogy résztvett az álesküvőn. Klepetárt is letartóztattam és szembesítettem Sikorskyval, aki most már beismerte, hogy Klepetámak az álesküvőről tett vallomása igaz. Ügyész: Ki volt az, aki önt az egész ügyben nyomra vezette? Tanú: Senki és mindnyájan. A gyanúsítottak először rendszerint nem mondanak igazat. Sikorsky sem mondott igazat, Michalko pedig egyáltalában nem vallott, kereken megtagadott minden választ. A legkönnyebben ment a vallatás Klepetárnál. A következő tanú Pariik óvá Mária volt, aki 1926-ban a szokolista kongresszusra Prágáiba jött és rokonánál, Francovánál megszállt. A tann kijelenti, hogy egy pénteki napon, érkezett meg és egészen julius 7-ig Francovánál lakott, ahol Margittal találkozott. Elnök: Mikor látta Margitét? Tanú: Még 6-án beszéltem vele, de tudom, hogy 7-én is Prágában volt. Elnök: A vádlottak és számos tanú meg- állapitása szerint Margit elsején Kassára utazott s itt vannak a levelek is, amelyeket julius 2-iki keltezéssel Kassáról irt. Tanú: Ez nem lehetséges. Én pénteken érkeztem, szerdáig maradtam Prágában és beszéltem Margittal. Sikorsky: Éh ezt a hölgyet nem ismerem, de teljesen kizárt dolog, hogy Margittal akkor beszélt volna, hiszen Margit akkor már Kassán volt. Siegel szavazóbiró (Sikorskyhoz): Nem volt magának abban az időben más női vendége? Sikorsky: Nincs kizárva. Elnök: Hogy beszélt magával Margit? Tanú: Szlovákul, de törve. Az elnök megmutatja Vörösmarty Margit fényképét. Tanú: Igen, felismerem őt, csakhogy a haja hátra volt fésülve. Novotny szavazóbiró: És mit beszélt Margit? Tanú: Elmondta, hogy férjhez ment, Mi- ohalkónénak mutatkozott be, azt mondotta, hogy egy szerkesztőnek a felesége és nagyon sajnálja, hogy a férjével nem lehet most együtt, mert ő a szokolkongresszuson van. Ezután behívatták azokat a tanukat, akik Kiepetárral és Kővárévá val az Éden-parkban voltak. Palicska, Ratkovszky, Hladik és Pri- stoupil egyöntetűen azt vallják, hogy az Éden- parkból elkísérték Kovarovát Vrsovdcéha, egy ház előtt elbúcsúztak tőle és azután a Weinberg felé mentek. Egyetlen tanú sem tudja állitani, hogy Kővárévá a házba be is ment. 0° a 8 & ruhafözéshez való, őrölt színszappan Tanuk harca Klepetár ér. körül A három tanút szembesítik Francová val, Sikorsky volt háziasszonyával, akinél Klepetár Kovarovával julius 15-én és 16-án állítólag megszállt Francová most is kitart legutolsó vallomása mellett. íüaártaák tartja, hegy. Kővárévá ezeken a napokon nála lakott volna. Ismételten hangsúlyozza, hogy Klepetárt csak július 22-én látta és rosszal ását is fejezte ki előtte, hogy idegen létére bejön a lakásba. Klepetár bocsánatot kért s azt mondotta, hogy S menyasszonya Prágába érkezett ég csak QoO°t Schlcht György r.t., Ausslg ^PgO egy-két napig fog itt lakni. Elnök: Hátha egész csendesen mentek be a lakásba, úgy hogy maga észre sem vette őket? Francová: Teljesen ki van zárva. Kosztecska védő: Volt Sikorskynál más női vendég is? Francová: Volt. Kwszteoska: 'Tudott arról minden esetben, ha Sikorskynak hölgylátogatója volt? Francová: Sikorskynak kulcsa volt és ha éjszaka hazajött, nem hallottam, amikor a szobájába ment. Koisztecska: Mikor utazott el Margit? Francová: Julius nyolcadikén vagy kilencedikén. Elnök: Teljesen kizártnak tartja, hogy Klepetár Kovarovával ott hált volna julius 16-án? Francová: Az teljesen ki van zárva. Michalko: Emlékszik arra, hogy Sikorskynál egy nő nyolc napig lakott és hogy én is ott háltam? Francová: Erről nem tudok. Michalko: No látja, pedig én leirom az egész lakását. Az Éden-parki tanukat elbocsátja az elnök, csupán Francová maiad a teremben. Behívják Kovarovát. * Még egyszer: julius t6! Elnök (Kovarovához): Mondja el, hol voltak julius 16-án? Kovárová: A lakásból elmentünk ebédelni, azután a Slavia-kávéházba és este tizenegy óra tájban ismét elmentünk Francovához aludni. Elnök; Milyen napokon aludt Francovánál? Kovárová: Pénteken és szombaton. Elnök: Francová kizártnak tartja, hogy julius 16, 17 és 18-án ott aludt volna és azt állítja, hogy csak julius 22-én voltak ott. Kovárová: Határozottan emlékszem, hogy, elkísértek engem a lakásig. A kapukulcs Klepetárnál volt. Ohmelik; ön legutolsó szembesítése alkalmával már nem tartotta kizártnak azt, hogy 22-én aludt volna Sikorsky lakásán. Kovárová: Dehogy. Én határozottan azt mondtam, hogy 16-án, 17-én és 18-án aludtam ott, hiszen szombaton reggel még Bustyová is eljött hozzánk. Chmelik védő: Minthogy olyan határozottan emlékszik ezekre a napokra, mondja el, hogy mit csinált hétfőn, kedden, szerdán, az említett péntek előtt. Kovárová nem tud határozott választ adni. Francová: Ez nem lehet. Kizárt dolog, hogy az én tudtom nélkül ott lett volna. Kovárová: Téved. Tudja-e, hogy én vasárnap délután is a lakásán voltam? Francová: Akkor nem voltam odahaza. Ohmelik: Horniét tud erre olyan pontosan visszaemlékezni? Egyszerre beszél Kovárová, Francová és Kosztecska védő is. Az elnök azonban erélyesen leinti és elhallgattatja őket. Ügyész (Kovárovához): Kivel beszélt az utóbbi időben erről az ügyről? Kovárová: Csak Bustyovával. Ügyész: Ismeri Holubovát? Kovárová: Ismerem, de vele nem beszéltem erről. Az ügyész vallat Ügyész: Ki mondta Hohibováank, hogy: Erkölcsi kötelességem megmenteni öt, ha lehet". Kovárová: Én ezt nem mondtam neki. Ügyész: Figyelmeztetem, hogy magának igazat, csakis az igazat szabad mondani, mert ellenkező esetben hamis tanú zást követ el. Figyelmeztetem, hogy van egy tanúm, aki ezt hallotta. Kovárová: Én nem beszéltem ilyet í-kn lwboyáy&l,, -----
