Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-17 / 114. (1741.) szám
2 1928 május 17, csütörtök. Osusky kővet Trianon érinflistetlenséséröl beszédet mondott Prágában Az első lublláris ünneplés Prágában - Osusky: Őrt állunk a Dunán Prága, május 16. A Oeskoslov&nská Jed- nota tegnap a Sm-etana-tenemben a ooeto- szlovák nemzeti tanács védnöksége alatt jubiláris gyűlést tartott, amelyen KramAr nemzeti demokrata párti képvieeSö az i»ia évi májusi demonstrációkról emlékezett meg. Sajnálatosnak és hühetetleimek minősíti, hogy ti* év ©hnuMvail a pexlamentbein uem tudtak egy csehszlovák többséget Itétrev- hozni. Hihetetlen, hegy Oroszország ma még mindig nem az oroszoké és a köztársaságban van ma egy nagy párt, amely megtagadja azt a nacionalizmust, amely tiz évvel ezelőtt a csehszlovák nemzet ntfjásztiletóséfc hozta meg. A csehszlovák nemzet, hű marad szövetségeseihez, elsősorban a jugoszlávokhoz és ez a szövetség képezi az alapját a jövőben is Csehszlovákia politikájának. Osusky beszéde Kramár után Osusky Iván dr. párisi csehszlovák követ mondott temperamentumos beszédet. Kiemelte az 1918. éviben Rómában egybegyüit kongresszust, amelyen a szlovákok is képviselve voltak. Tiz évvel ezelőtt hangoztatták — úgymond: —, hogy a szlovákok és csehek nem egységes nemzet Ma azt demonstráljuk, hegy a szlovákok és csehek örökre egybeforrtak s a monarchia romjain olyan államrendszert akarnak Jölrarukat a békékonlerencián állapították meg és Csehszlovákia, határait illetően szuverén hatalom, Éppen úgy, ahogy Csehszlovákia nem változtathatja meg más államok határait, ugyanúgy nem áll jogában más államnak sem, hogy Csehszlovákia, határait megváltoztassa. Ezen a tényen nem változtat az sem, hogy a népszövetségi paktumon Csehszlovákia aláírása is szerepel. Osusky szerint a népszövetség tagjainak elsősorban az a kötelességük, hogy a saját nemzeti területüket megvéd ebn ezzék. í A gyűlöletet szivünkből kitéptük — j fejonte be a követ —, de ez nem jelenti } azt, hogy másnak a kedvéért öngyilkosságot kövessünk el. őrt állunk a Dunán és szilárd elhatározásunk, hogy a másét nem kívánjuk, de a magunkét nem engedjük. Osusky követ beszédét a jelenvoltak nagy tapssal fogadták. Az ünnepségen jelen voltak Hodiía, Novák, Krofta miniszterek, továbbá a francia, jugoszláv és lengyel követek. az olasz követségnek egy kiküldöttje és még má« prágai közismert személyiség. építeni, amely Középeurópa békéjét alapozza meg. Osusky ezután a határkérdésről beszélt. Nem mint párisi csehszlovák követ érinti ezt a kérdést — mondtta —, hanem mint magánszemély, aM a párisi békekonferenciáit a határkérdésben közreműködött. A szövetségesek akkor elismerték a csehszlovák nemzet önrendelkezési jogát, szabadságát és önállóságát. Gazdasági, forgalmi és stratégiai kérdéseket nem is érint, mert a csehszlovák Duna-határ az állam létkérdése. A békekonferencia elismerte, hogy Csehszlovákiának s Dunára kel támaszkodnia s ezzel dőlt el Pozsony város hováta rt ózandóAz országos keresztányszocialista párt akciója az árvízsujtotta garamvölgyi magyarság érdekében A* országos kereszténywocíalista párt törvényhozóinak klubja Pozsonyban május 14-én a párt hivatalos helyiségében ülést tartott. A törvényhozók ez alkalommal letárgyalták az összes folyó ügyeket s egyben elő terjesztést dolgoztak ki, amelyben a kormánytól a Garamvölgy árvizsujtott népének felsegélyezését és a Garami mielőbbi szabályozását követelik. Meg vagyok győződre arról — mondata — hogy c. Dana-határ elleni hadjárat főleg a Csallóközre vonatkozik. Ez a hadjárat ilyenformán Szlovenszkó léte ellen indult meg. Ezért határozottan és nyíltan kifejtem álláspontunkat: hotáHarc az országos elnOki széléért tzímwmmulmm é$ Hatzintzkéban Rozsypai Prágában tárgyas — A szlovák néppárt újból követeli a szlovenszkól elnöki állást — A szocialisták radikálisabb taktikai vesznek föl! Prága, május 10. A szlovák néppárt képviselőházi és parlamenti klubja együttes ülést tartott Pozsonyban. Buday József dr. képviselő vezette az ülést, melyen jelen volt Tiso egészségügyi miniszter is. A közös klub elsősorban az országos és járási képviselőtestületi választások terminusáról tárgyait. Megállapodott a jeüölésekb&ii e elhatározta, hegy május 28-án Tlrencsénben nagy néppárti gyűlést rendez és megűnnepll a pitsburgi szer ződés tízéves jubileumát. A néppárt követeli, hogy Kassán a legsürgősebben állítsák fel a szlovák műegyetemet, A párt megmarad eredeti követelése mellett, hogy Szlovenszkő országos elnökét a néppárt sorából nevezzék ki, állást foglalnak az ellen, hogy a kinevezésnél a szlovák agráriusoknak legyen a döntő szavuk, mert hiszen az agrárpárt meg lehet elégedve aszal, hogy Oehország országos elnöke agrárpárt! ember tesz. Rozsypai Prágában Aktuálissá vált a ruszínszkói országos elnök személye is. Ungvári jelentések szerint a cseh néppárt ruszánszkód osztálya taktikai okból felhagyott a Rozsypai alkormányzó ellen folytatott eddigi harcával és állítólag Csízi Jód-Bróm Gyógyfürdő Ajánlva: Érelmeszesedés, ideg, csont, bőr, mirijry és izületi bajoknál, golyva, izzadmányok, büdések, angolkór és vérszegénységnél stb. Jódog fürdők, hidegvizkurák, fény kezelés - Otthoni ivő-fSrdőkurák Prospektust küld a Fürdőigazgatóság Csíz fürdő, Cízkúpele. megegyezett az agrárpárttal abban, hogy Rozsypai legyen Ruszinszkó országos elnöke, ezzel szemben az agrárpárt az ál- elnöknek és a ruszinszkói kormányzónak kinevezésénél Volosinék aspirációit fogja támogatni. Az agrárkongresszusra Prágába Rozsypai alkormányzón kívül eljött Jech zsupán, Volo- sin képviselő és a két Brascsajkó-testvér. A' személyi tárgyalásokat értesülésünk szerint Prágában folytatni fogják. A szocialistád fenyegetőznek A szociálpolitiikai albizottság folytatja csigalépésben a szociális biztosítás módosításának tárgyalását és jelenleg a 31. paragrafusnál tart. A munka olyan lassan halad előre, hogy ma még senki sem tudja, mikor kerül a reformjavaslat a plénum elé. Winter Leó dr. volt miniszter a Právo Liánban szemére veti a kormányártoknak, hogy a munkásság tiltakozásai dacára egyre radikálisabb módosításokat eszközölnek az érvényben levő törvényen. Cikke végén bejelenti, hogy a munkásság a koalíció radikalizmusára ugyancsak radikálisan fog válaszolná. Sfres@iü!iE!ii állapota javult Berlin, május 16. Sfcresemann dr. állapotáról szóló utolsó jelentések szerint a késő délutáni órákban könnyebbülés állott be, úgy hogy a válsáq minden jel szerint elérte tetőfokát. A Berliner Lokalanzeigar jelentése szerint Stresemamn dr. kezelőorvosai nem tartották szükségesnek, hogy az éjszakát a külügyminiszternél .töltsék, úgyhogy csak egy ápolónő- vér maradt mellette. Ez a tény azt mutatja, hogy betegsége nem életveszélyes. A Berliner Tageblatt jelentése szerint a beteg ke- délyállapota javult s szívműködése nyugodtatok Páris, május 10. A Petit Párisién írja: ítean^országfban^ lajhcffi mindenkit Ötrefee- mant a locamói politika megalapítójának tekinti, nagy érdeklődéssel kísérik a miniszter betegségének egye* fázisait. Remélik, hos-y Stresemann robusztus szervezete minden veszélyen győzedelmeskedni fog. Á franci® sajtó gyógyulást kíván Strese- mannak, hogy Brianddal és Chamberlainnel együtt ez európai békemüvet befejezhesse. swbersssbhb Borzalmak kastélya — BöNöGYI REGÉNY — irta: Edgár Wailace * (21) — Természetesen nem óhajtom, hogy bármiféle botrány fűződjék a kastélyhoz —mondta:— és reményiem, bizhatom az ön diszkréciójában. Az egyetlen körülmény, ami szorosan rám tartozik, az, hogy Ravini úgy ment el, hogy a számláját se fizette ki; csekély és jelentéktelen körülmény ugyan ebben az esetleg n agyi ontose ágú ügyben: de önnek mégis tudnia kell. Ugy-e, meg méltórtatLk érteni?... Biztos vagyok benne, hogy igen. Elhallgatott éö most mr Reeder szólalt meg: — Hajnali negyed ötkor — mondta eltűnődve, mintha csak magában beszélgetne, — még nem igen van világos, ugyebár? — Lehet, hogy a tenger felől már virradt, — felelte mr Daver udvariasan. — És Siitburybe ment? . . . Vitte a pod- gyászát is? Mr Daver némán bólintott. — Láthatnám a szobáját? — kérdezte a detektív. Mt Daver azonnal főikéit és mosolyogva bólintott: — Vártam ezt a kérdést . . . nagyon is helyénvaló kívánság . . . Parancsoljon velem jönni. Mr Reeder engedelmesen ment utána a nagy ballon át, amelyben ekkor senkise volt, csak a katonás külsejű vendég, aki gyors ol- 'dalpiHántást vetett rá, mikor elment mellette. Mr Daver a széles főlépcső felét tartott, mikor mr Reeder hirtelen megállt. — Mily érdekes ez! — .mondta. Gyakran a légi ehetetlenebb dolgok is érdekelték mr Reedert. Most a hatalmas pán - cél szekrény érdekelte, mely a hátiban' állt és sokkal nagyobb volt, mint amekkorát magánvállalatok használni szoktak. Talán egy ölnél is magasabb é3 körülbelül félannyi széles volt s az emeletre vezető széles lépcsők mögött állt. — Mi az kérem? — fordult meg mr Daver & az arca széles mosolygásra (húzódott, mikor meglátta, hogy mi keltette fel a detektív figyelmét. — Ah, a páncélszekrényem! Itt szoktam tartani az értékes okmányaimat. Francia modell, ahogy' látni méltóztatik . . . hogy tul- nagy az én szerény vállalatomhoz? Ebben igaza van. Néha azonban vannak nagyon gazdag vendégeim is . . . ezeknek az ékszereit és egyéb értéktárgyait ide zárom be . . . Nagyon ügyes tolvajnak kellene lennie, aki ki tudná nyitni, mig ellenben én . . . ezzel a kis kulcsosai . . . Kihúzta a zsebéből lánörafiizött kulcsait, az egyiket 'bedugta a nagyon kis kulcslyukba, megforgatta az ajtó fogóját és a súlyos, vastag ajtó könnyedén, nesztelenül feltárult. Mr Reeder kíváncsian bepdslogott. A két acélpolcon, egészen hátul, mindössze csak három kis pléh doboz állt — egyébként a páncélszekrény teljesen üres volt. Az ajtó hihetetlenül vastag volt a a belső oldala egészen sima, kivéve a keresztben húzódó acélpántot, amelynek valószínűleg az volt a célja, hogy erősítse a zárt. Mindezt egy szempillantásra meglátta a detektív —, de meglátott még mást is. Azt, hogy a páncél - zekrény zománoos padlója világosabb volt egy árnycalatfial, mint az ugyancsak zománeos falak. Csak mr Reeder éles szeme és bámulatosan fejlett hatodik érzéke vehette észre ezt a kis különbséget. És az acélpánt, a zár mögött? ... Mr Reeder körülbelül szakértő volt p én/szekrények dolgában. — Igazi kincseskamra, szinte gazdagnak hiszem magamat, ha ránézek, — mondta mr Haver mosolyogva, amint becsapta a páncél- szekrény ajtaját és ment fölfelé a lépcsőn. — A pszihodógiáját bizonyára megérti, mr Reeder? Föl menve a lépcsőkön széles folyosóra értek; Daver, megállva a 7-es számú szoba előtt, kulccsal kinyitotta. — Ez lesz az ön szobája is — mondta. — Az volt az érzésem, amely most már bizonyossággá érlelődött, hogy az ön látogatása nem egészen független ennek a mr Ravinintek a különös eltűnésétől, akt úgy hagyott itt bennünket, hogy még a számláját se fizette ki. — Elmosolyodva mentegetőzött: —• Bocsásson meg, hogy egyre ezen a ponton nyargalok, de ez bizony elég közelről érint engem. Mr Reeder belépett a tágas szobába. Faburkolata volt a padlótól a mennyezetig és fényűző berendezése meglepte mr Reedert. Nem sok bútor volt benne, de a müértő minden egyes darabot megcsodált volna. A p /m- pás, faragott Agy, Jakab király korabeli volt, úgyszintén a toalett-asztal is, az előtte álló karosszékkel, a nagy, négyszegű szőnyeg pedig eredeti perzsa volt, Teheránból. — Ez volt az ágy, ahol megtaláltuk a pyjamáját, — mondta mr Daver és drámai lendülettel mutatott az ágyra. De mr Dver már odament az egyik ablakhoz, amelyik nyitva volt és kihajolt rajta. Előtte feküdt Silltbupy, már félig-meddig elfödve a dombok sötét árnyékától,1' de a fől- gyujtott lámpások mát, feléje pislogtak. A Siitburybe vezető országutat eltakarta a sűrű fenyves, balkéz felől ellenben látni lehetett azt az utat, melyen az állomásról jövő kocsi fölkapaszkodott a dombra. A detektív most kiment a széles folyosóra és végig nézett rajta. — Nagyon szép ez a kastély, mt Daver — mondta elismeréssel. —-- önnek is tetszik? — kiáltott mr Daver lelkesülten. — Bizonyos voltam benne, hogy tetszik! Igen, igaza van: valóban gyönyörű birtok, ön talán szentségtörésnek találja, hogy. penziónak használom, de miiss Selmán, a mi kedves, fiatal barátunk, talán már elmondta önnek, hogy ez is egyik hóbortom nekem. Gyűlölöm a magányt: de épp úgy nem szeretek fáradni se azért, hogy barátokat szerezzek. És megvan hozzá a módom, az anyagi függetlenségem, hogy' magam válogathassam meg: kit akarok vendégül látni. Mr Reeder minden cél nélkül, merőn nézett a lépcső felé. — Nem volt soka, valami Holdén nevű vendége? — kérdezte. — Nem, soha — rázta a fejét mr Daver. — Hát valami Wiillington? . . . Mind a kettő barátom volt és vagy nyolc évvel ezelőtt fordulhattak meg itt. — Nem, nem! — ismételte mr Daver határozottan. — Nem emlékszem rájuk, pedig ón sohasem felejtek el egyetlen nevet se. — Bármikor megnézheti a vendégeink névjegyzékét, tizenkét évre visszamenőleg ... Az csak nem valószínű, hogy bármi okból — mr Daver zavartan dadogott —, hogy bármi okból . . . nem a saját nevükön . . . Nem, kérem: ez teljesen lehetetlen. Mialatt még beszólt, kinyílt egy ajtó a folyosó túlsó végén, de nyomban ismét becsapódott. Mr Reeder, akinek sas-szemei voltak, megpillantott egy alakot, mielőtt az ajtó becsapódott. — Kinek a szobája van ott? — kérdezte. Ezúttal igazán és komoly zavarba jött mr Daver. — Az ott — mondta, idegesen köhécselve —, az én lakásom. Mrs Búdon nyitotta ki az ajtót, a gazdasszony . . . csöndes, kissé buskomor asszony, akinek sok baja, keserűsége volt az életben. * — Az élet — bökte ki mr Reeder az elcsépelt igazságot —- tele van gonddal, bajjal — és nrr Daver, szomorú sóhajtással bőiougatva, igazat adott mr Reedernek. (Folytatjuk.)
