Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-15 / 112. (1739.) szám
^I^GAlMAO^ASHTRIiAr» 1928 május 15, kedd. 3 Michatho atyja elállt a csak Mátyás fiának szahadonhocsátását kérte a bíróság előtt Az ügyész újabb Ktepetárt terhelő tanuk beidézését indítványozza — Tanúnak jelentkezett egy csorbái utiiárs — Apa és Hu találkozása a bírák asztala előtt — Solnár vizsgálóbíró ismerteti a vizsgálat részleteit Prága, május 14. Á „Cause cél ébre “-ti ek, f— ahogy Parisban a Vörösmarty-pörhöz hasonló monstre-pöröket nevezik — tizedik tárgyalási napja hétfőn reggel kilenc órakor kezdődött. A tárgyalás megnyitása után az ügyész föláll és indítványt terjeszt be uj tanuk, illetve szakértők kihallgatására. Kéri, hogy hallgassanak ki egy szakértőt a postai minisztériumból annak megállapitá- ea céljából, vájjon a Klepetár által Michalkó- hoz Berlinbe küldött poste restante levél a rajta levő lebélyegzések szerint miikor Íródott, mikor adták föl s mikor érkezett vissza Prágába. A vád tanúi Kéri továbbá egy Machaty Gusztáv nevű tanúnak telefonon való beidézését annak megállapítása céljából, hogy Klepetár Kovarovával és Mrkvioska újságíróval nem julius 26-án volt-e az Adria-morgóban. Kéri továbbá Veliimsky Vendel briinni főszerkesztő kihallgatását annak megállapítására, hogy Michalko Mátyás neki olyértel- mü közlést tett, hogy bátyját föl fogják menteni, bátyja rózsahegyi esküdtszék elé kerül és kitűnő társadalmi, újságírói összeköttetései révén ki fog szabadulni. Kéri továbbá Stipko- va Anna prágai magánzónő kihallgatását, akinek bejelentése szerint Klepetár egyik kihallgatott alibitamija, Wolffová házmesterné ezeket mondta neki: — Nem élném túl, ha azt mondottam volna, Klepetár a kritikus időben nem volt otthon. Egy állítólagos utitárs Kéri az államügyész Exner Egon neutit- Bcheiná fogtechnikus kihallgatását, aki 1926 julius 15-éről 16-ára virradó éjszaka a Osorba- tóra utazott a prágai gyorssal. Exn-eT — bejelentése szerint — két szlovákkal, egy csehhel és egy magyarul beszélő hölggyel utazott. A cseh utitárs személyleirását megadja s főleg ennek fejalkatáról emlékszik meg. Exner "azt hisri, hogy megismerné a vádlottakat. Az ügyész kéri továbbá Pisa dr. és Kastner prágai újságírók kihallgatását egy Klepetár által állítólag julius 16-án Csorbáról küldött levél ügyében. Az ügyész közli, hogy Kosz- tecska dr., K1 epe tár védője kérte a két újságírót, hogy a levelet a védelem rendelkezésére bocsássák. Chmelik dr., Sikorsky védője kéri, hogy Francovánák, Sikorsky volt lakásadónőj ének és Kovarovának, Klepetár kedvesének a szembesítésekor Bustyovát, Kovárová unoka- hugát is kihallgassák, mert a három tanú vallomásai között ellentétek mutatkoznak. Hrabal dr., Michalko védője indítványozza Haisnak, a Národnd Listy főszerkesztőjének kihallgatását, mert a Národni Listy szombati számában megcáfolta, hogy Michalko a lap szerkesztőségének kötelékében állott volna s tette ezt olyan formában, mintha Mi- ohalkónak ez az állítása csak számos hazugságának egyik láncszeme volna. Az ügyész bejelenti, hogy a briinni tudományegyetem gyógyszertani intézetének és egy prágai gyógyszertárnak a közlése szerint nemcsak Yohimbint, hanem más mérgeket is ki szoktak adni szigorló orvosoknak. Kosz- tecska dr. tiltakozik az ügyész azon indítványa ellen, hogy a Wolffová ügyben kihallgassák Stipkovát, mert piaci pletykára nem tehet adni s mert ilyenformán még egy évig is ki lehetne nyújtaná a pört. továbbította Klepetár minden levelet a fogházból? A tanú erre azt válaszolja, hogy Klepetár túl erős formában hangoztatta a cenzúrán át nem engedett leveleiben ártatlanságát s ezekben olyan közléseket is tett, melyeket bizonyos értesítéseknek is lehetett minősíteni. Siegel szavazóbiró: Kovárová azt vallotta, hogy Ön előtt jegyzőkönyvbe mondta: „Klepetár sohasem mondta nekem, hogy Szlovcn- szkóra megy“, továbbá Runáková, Klepetárék gazdasszonya is azt vallotta, hogy önnek jegyzőkönyvbe mondta: „A fiatal ur 16-án reggel azt mondta nekem: a szlovákok elutaztak Szlovenszkóra, de engem nem vittek magukkal." Tanú: Ezeket nem mondták. Ha mondták volna, benne lenne a jegyzőkönyvekben. ^ Sikorskyt „kölcsönadták44? Ezután heves vita indul meg Hrabal dr. védő és az államügyész között a tanú azon kijelentésére, hogy: „Sikorskyt Knotek dr. miniszteri tanácsosnak néhány órára egy ügy tisztázására kölcsönadtam a rendőrségre." Hrabal dr. azt vitatja, hogy a perrendtartás ezt nem engedi. Ezzel szemben az ügyész és a bíróság tagjai megengedhetőnek tartják. Végül még Michalko emelkedik föl a vádlottak padjáról s kérdést akar intézni a tanúhoz, de az elnök megkérdezi tőle, mire vonatkozólag akar felvilágosítást. Michalko: Adott-e Solnár dr. ur jelenlé-’ tömben cigarettákat Sikorskynak? Elnök; Ezt a kérdést nem engedem meg. A nyomozó detektív vallomása Ezután Augustin János prágai detektiv- fclügyelö kihallgatására kerül sor. A tanú eb mondja, hogy a 'gyilkosság fölfedezése után Kassára küldték a jegyzőkönyvekben fölvett adatok kiegészítése céljából. Onnan Csorbára utazott, ahol szintén adatokat szerzett be. Csorbán találkozott Urbán prágai titkosrendőr kollégájával, aki szintén ebben az ügyben Apa és fia drámai találkozása nyömozott. Urbán közölte vele, hogy tudomása szerint Michalkóék a nőt az öreg Michalko rétjén ütötték agyon. Mivel kiderült, hogy az öreg M'ichaikónak nincsen rétje, csak legelői vannak magasan a fenyvesek között, csupán másnap vehették fel a nyomozást. Kimentek a Michalkö-féle legelőkre Michalko apjával és két vázseci csendőrrel. Ástak, kutattak, de semmit sem találtak, műé visszatértek Vá- zsecre. Ott találkoztak a Prágából odavitt Si- korskyval. A tanú megkérdezte Sikorskyt, hol történt a gyilkosság. Sikorsky pontosan lerajzolta a gyilkosság színhelyét. Énnek alapján ismét kutatni kezdtek, de fáradságos munkájuk újból eredménytelen maradt. Harmadnapra régre, araikor különböző irányokból kezdték meg a kutatást, sikerült megtalálni ók azt az elhagyatott katonai táborhelyet, amelynek közelében a gyilkosság megtörtént. — Sikorsky folyton ugyanazt a terepképet rajzolta le, — folytai ja a tanú. — Nagysokára iszapos földre értünk és ásni kezdtünk. Az öreg Michalko segitcégünkre volt. Sokáig kerestünk, míg végül az öreg Michalko, aki valamivel lejebb volt tőlünk, felkiabált: „Van itt valami!" Odamentünk s kövek, fü, iszap között hajat találtunk. Egy nagy darab iszapot, amelyben a haj volt, Mnyaláboltam s megmosásához láttam. Akkor találtuk meg a hajtüket is, mire ujult erővel ástunk tovább. Sikorsky g az öreg Michalko levetkezöztek, úgy másztak bele az iszapba. Mivel feltételeztük, hogy a tavaszi hóolvadáskor kövek zuhannak alá a magasabb helyekről, messzebbre is mentünk s ekkor találtuk meg a csontokat. Az elnök felmutatja a tanúnak azokat azokat a hajtüket s a hajat is, amelyet a nyomozáskor találtak. A tanú felismeri a bűnjeleket. — Azután visszamentünk Prágába — folytatja a tanú. — Sikorsky eredetileg azt mondta, hogy Vichodnán szálltak ki s onnan katonai brieskán mentek be Vázsecre. Újból elutaztam Szlovenszkóra s megállapítóttam, hogy a bűntény időpontjában a katonai tábor már rég feloszlott Vichodnán s az ott állomásozott katonáknak nem is volt bricská- juk. rAz elnök ezután elrendeli a tanuk bevezetését. Mintegy tíz tanú vonul be a terembe, köztük Michalko apja, aki már kora reggel óta ődöngött a folyosón B magára vonta nyugtalan, törődött arcával a közönség érdeklődését. Midőn az öreg Michalko a többi tanúval bevonul, szomorú érdeklődéssel néz a vádlottak padján feléje háttal ülő fiára. Amikor a tanuk fölsorakoznak az elnöki emelvény elé, a vádlott Michalko föl- ugrik s egy pillanatig úgy látszik, mintha a tőle két lépésnyire álló apjához akarna rohanni, de ezután védőjéhez lép s karjával felkönyökölve eltakart arccal tárgyal vele. Közben az egyik fogházőr szintén fölemelkedik a vádlottak padjáról s úgy helyezkedik el, hogy amikor a vádlott Michalko visszaül helyére, az előírások értelmében az apa és fia ne érintkezhessenek egymással. Mialatt az elnök kioktatja a tanukat kötelességük felől, az öreg Michalko megfordul s hosszan nézi fiát. Az elnök név szerint szólítja a tanukat s egymásután hangzik el a sok „Zde!" (jelen). Midőn az öreg Michalko nevét ejti ki az elnök, az öreg egy pillanatig hallgat s csak a második fölszólitásra mondja: „No, tu som!" Elnök: Tekintettel arra, hogy ön apja a vádlottnak, jogában áll a vallomástételtől elállni. Az öreg Michalko: Nerm akarok vallani, de kérem az elnök urat, bocsássa szabadon Mátyás fiamat. Elnök: Ez nem tartozik reám, mert az államügyész ur hatáskörében áll. Áz öreg tovább akar beszélni, de az elnök leinti. A következő pillanatban a szomorú öreg ember a többi tanúval elhagyja a termet. Megkezdődik a tanuk kihallgatása. Elsőnek Solnár dr. egyetemi magántanárt, vizsgálóbírót hallgatják k(. Solnár dr. részletesen ismerteti a vizsgálat egyes fázisait. Részletesen tér ki a csorbái helyszíni szemlére, amikor Sikorsky vállalkozott arra, hogy megmutatja a gyilkosság színhelyét s fölkutatja Vörösmarty Margit holttestét. Sikorsky akiikor sokat váltogatta az útirányt, amig végre a tett színhelyére értek. Az elnök behozat két Íróasztali fiókot s ezek egyikéből elővesz egy térképet, amelyen 0 tanú a birák és a védők nagy érdeklődése közepette magyarázza az utat, majd fölmutat néhány fényképet, amelyek a helyszíni szemle alkalmával készültek. Ezek egyike a gyilkosság színhelyét ábrázolja arról a pontról fölvéve, amelyen Sikorsky — vallomása szerint — a bűntett elkövetésének időpontjában őrt állott. A fénykép, egy terméketlen, köves tisztást ábrázol, melyet köröskörül fenyves övez. A tisztás elég magasan emelkedik s legmagasabb pontján sürü fenyvesek közében két alakot látni. Az egyik Sikorsky, aki Margit szerepét játsza el. Ellentmondások a vizsgálóbíró előtt tett vallomásában A tanú előadja, hogy a helyszíni szemlén Michalko eleinte beszédes volt. Elmondta, hogy a gyilkosság előtt találkozott Sikorsky- val és Klepetárral a prágai Opera-kávéház- ban, továbbá, hogy elbúcsúzott Klepetártóí az állomáson, de ezután Michalko, mintha szavát vették volna, alig válaszolgatott, majd pedig a vallomásáról szóló jegyzőkönyv aláírását is megtagadta. Elnök fölolvassa Michalkonak ezt a vallomását s hozzáteszi, hogy ellentétben áll későbbi s mostani vallomásaival. Michalko (mosolyogva Solnárhoz): Professzor ur, ön nekem akkor folyton azt mondta: „Talán nem emlékszik erre?" Ezért nem akartam aláírni a jegyzőkönyvet. Tanú: Ez nem igaz. Michalko: Professzor ur gyorsírással jegyezte vallomásomat. De Sikorskyét nem. Tanú: Ez nem áll. Mindent gyorsírással jegyeztem. Ezt különben maga nem is tudhatja. Az egyik esküdt: A holttestet tavasszal nem sodorhatta magával a hőié? Tanú: Az egész testet nem, mert főnn- akadt volna a fák között. Legföljebb egyes testrészeket. Ügyész: Kovárová itt másképpen vallott, mint amit a vizsgálóbírói jegyzőkönyv tartalmaz, és pedig a julius 15-iki kávéházi találkozóra vonatkozólag. Tanú: Lehetetlen, hogy ne vettem volna jegyzőkönyvbe, amit Kővárévá mondott. Csakhogy ellentét mutatkozott Klepetár és Kovárová vallomása közt, mert Klepetár azt mondta, hogy a Slavia-kávéházban töltötték az estét, Kovárová pedig vallott, hogy a Sroubek-kávéházban. Az ügyész ezután arra vonatkozólag kérdezi ki a tanút, hogy mi igaz abból, hogy nem Elnök: Mi volt a csontokkal? Tanú: Találtunk két kisebb csontot s egy nagyobbat. Ezt csak azért vittük magunkkal, hogy teljes4p biztosak legyünk a dologban. Erről a csontról egyébként, mint sejtettük is, kiderült, hogy állati eredetű. Az elnök utasítására behozzák a csontokat. Két fehéres-szürke emberi csontot látni gyűrött újságpapírban. A bírák kezükbe veszik s úgy vizsgálgatják. Azután Michalko Mátyás, Michalko János unokatestvérét, harmincegy éves vasutast hall- gattják ki. Michalko Mátyás elmondja, hogy a vádlott neki unokaöccse. 1926 julius közepe táján találkozott a csorbái állomáson a vádlottal, alá akkor meg is szólította, hogy mi újság náluk s miikor megy a vonat Vázsecre. Nem tudja, hogy a vádlott társaságában voltak-e mások is. Nem ismeri sem Klepetárt, sem Sikorskyt. Michalko magyarázza neki, hogy hol állt, amikor megszólította az állomáson, de a tanú azt válaszolja, hogy már nem emlékszik. Majd Pgsternák András vázseci tanítót1 Az öreg Michalko de nem Déli tizenkettőkor az elnök újból megnyitja a tárgyalást. Utasitására a teremőr behívja a délutánra beidézett tanukat, akik között ismét megjelent Michalko atyja. Az elnök azon kérdésére, hogy mit akar még, Hra- bál védő azt felelte, hogy vallani akar arra vonatkozólag, hogy látta, hogy Sikorsky ajkán meg volt sebesitve. Az ügyész tiltakozik a tanú kihallgatása ellen és az elnök nem is engedi meg, hogy Michalko apja vallomást tegyen. Az öreg Michalko félve pillant fiára s lassú léptekkel távozik a tárgyalási teremből. A délután kihallgatott tanuk közül csak Hodecs Cecília vallomása forog lényegesebb momentum körül. A többiek teljesen lényegtelen vallomást tesznek. Az első tanuk: Jilov- sky, Czöllerova és Kratochwill, a Pritomnost kiadóhivatalának alkalmazottjai nem emlékeznek arra, hogy Klepetár julius 16-án náluk volt § előleget kért volna. hallgatják ki. Michalkót már régebbről, Sikorskyt pedig vázseci látogatása óta ismeri. Elnök: Emlékszik arra a tanú, hogy Si- korskyn sebet látott volna? Tanú: Nem emlékszem. Elnök: Az egész ügyről tud valamit? Tanú: Nem tudok. A tanú azután elmondja az elnök kérdéseire, hogy a vádlottakon vázseci tartózkodásuk idején nem vett észre semmi izgalmat. Csak amikor Sikorskynénak kellett volna jönnie, vette észre, hogy Sikorsky ideges, d^ a tanú azt hitte, hogy Sikorsky talán féltékeny Michalkóra. Michalko: Nem emlékszik arra,, hogy figyelmeztettem, hogy Sikorsky a száján meg van sérülve? Tanú: Nem emlékszem. Ügyész: Tudomásom van arról, hogy egy Dvorák Alajos nevű vázseci pénzügyőr jól megjegyezte magának akkor Sikorskyt s nem vtet észre rajta semmi sérülést. Az elnök ezzel Pasternák tanú kihallgatását befejezettnek nyilvánitja s félórái szünetet rendel el. mégis vallani akar engedik A következő tanú egy feltűnően szép, ti- zenkilencéves leány, Kovárová Mária barátnője: Hodecs Cecília. Elmondja, hogy 1926-ban együtt járt Ko- várovával s több Ízben vacsoráztak a smichovi Národni Púmban. Aki hallott Klepetár szlovenszkói útjáról Elnök: ön együtt járt Kovárová val, tehát ismerte annak unokahugát, Bustyovát is? Tanú: Nem ismertem, Kovárová említést sem tett arról, hogy Prágában tartózkodik az unokahuga. Elnök: Hallott valamit Kovárováiől arról, hogy Klepetár Szlovenszkóra készül? Tanú: Egyszer a Národni Durnban panaszkodott Kovárová, hogy nem tudja Kiepe* Emberi csontok a bíróság asztalán
