Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-11 / 109. (1736.) szám

1928 május », &iML Elnök: Akikor ariaijd 6t fogjuk beidézni. Egy hang a közönségből: Hit vagyok, kérem! ÍNiagy derült ség. Az elnök azonnal az elnöki emelvényhez; ihd<\’iait/jía Hindik Miliőét, akit azonnal icá is hallgatunk tévesen beidézett testvére helyett. Papik ügyész; „Hol itt az alibi ?“ A derűs jelenet után. HWik Málos nagyon fontos vaMomóisbia kezd. Először az áleskiivőríxl szó!. Utálna ráfér arra, hogy* 1926 julius 17-én KLe- pet árral együtt az Edem-parkban szóa-akozoft. Elnök: Mit tud erről közelebbit? Tanú: Határozottan emlékszem arra. hogy az­nap betördeltem lapomat s a szerkesztőségbe fel­jött hozzám Psalicsfca, Rakm'SÍky, Klepetár és Kő­várévá. Klepetár még azt is mondotta, hogy lenit egy katona vár egy leányismerősével és Kafkámé is ott vön. őket szintén föthlvattam a szeitkeszfő- eégbe és este hét óráiig együltntara dImik. Elnök: Onnan hová mentek? Tann: Az Bdenfoe, ahol esti tizenegy óráiig voltunk. Elnök: Nem vett észre Klepetáron fáradt­ságot? j Tann: Nem. Egyáltalában nem. Elnök: Nem tett említésit Klepetár arról, hogy gralovenszkán járt Moha lkával és Silkclrsjkyvtal ? Tanú: Nem. Papik ügyész: Este voltak a szerkesztő­ségben ? Tanú: Este hétig, negyednyolcig. Papik: Hol itt az alibi? Hiszen Klepetár reggel megérkezhetett. Az ügyész kérdése felelet nélkül marad. A következő tanú Símkó János pályafel­vigyázó a Vázsec-—csorbái vonalon. Elmond- ja, hogy 1926 júliusában a csorbái fogaskere­kűn találkozott Michalkoval, szóbaeredt vele, de nem emlékszik, hogy más is lett volna a társaságában. Az elnök kérdésére, mely na­pon lehetett ez, kijelenti, hogy ez szabadságá­nak megkezdése előtt egy héttel történt. Sza­badságát julius 24-én kezdte meg, tehát julius 16—18-ika közt találkozhattak.e Michalko (a tanúhoz): Kérlek szépen, nem emlékszel arra, hogy 16-án Sikorskyval együtt tiiztük ki a bátyáddal való találkozást a Móry-szállóba? Tanú: Veled megbeszéltem a találkozást, de Sikorskyt nem láttam ott. Michalko: De hiszen Sikorsky ezt beis­meri. Papik ügyész és Siegel szavazóbiró egy­szerre: Nem. Ellenkezőleg. Éppen tagadja. Sikorsky: Én a tanút a fogaskerekűn egyáltalában nem vettem észre. Az utolsó délelőtti tanú Simák prágai festőművész volt, aki sztentori hangon s a közönség meg-megujuló tetszése között be­széli el, miképpen „pumpolta meg“ Klepetár ötszá zfrank erejéig. A tárgyalást ezután egy félórára felfüggesztik. Szünet közben kis incidensre kerül a sor a tárgyalóteremben. A hallgatóság egy része, főképpen az öregasszonyok tereferélő csoportja, a teremben marad s mivel éppen delet üt a közeli templom órája, előveszik kézitás­káikat s kicsomagolják a magukkal ho- • zott élelmet. Hideg szafaládét, sonkát, narancsot kebelez­nek be, amikor megjelenik egy szigoruarcu hivatali ember s erélyesen kiküld mindenkit, aki a tárgyalótermet választja ki hideg ebéd­je elköltésére. A félórái szünet leteltével bevezetik a vádlottakat 8 a bíróság bevonul. Az ügyész távolléte miatt öt percig nem lehet a tárgya­lást megkezdeni s ezen idő alatt Michalko imvvédje asztalánál állva, sebesen lapozgat az iratokban. Midőn az ügyész visszaérkezik, az elnök bejelenti, hogy folytatni fogják a tanuk kihallgatását s elsőnek Reichenthal Ferenc festőművészt hallgatják ki. Párisi bohémélet és viílkomédia Reichenthal Ferenc vallomására fogadal­mat. tesz. Elmondja, hogy Michalkoval 1925- ben ismerkedett meg a Sroubek-kávéliázban. Sikorskyt nem ismerte, KI epetárral pedig ugyancsak 1925-ben ismerkedett meg az ak­kor gründolt Dnes Vecer szerkesztőségében. Párisban 1926-ban találkozott ismét Miclial- köval és Klepetárral a Café du Dome-ban. Igen megörült a prágai ismerősöknek, akiket nagyon szimpatikusnak talált. Michalko az­zal indokolta párisi tartózkodását, hogy ki­küldték egy évre a francia nyelvnek Paris­ban s az angol nyelvnek Londonban való tökéletes elsajátítására, mert erre szüksége van politikai pályafutásához. Michalko a árodni Listv szerkesztőjeként mutatkozott be, Klepetár pedig azt mondta, hogy a Lidové Noviny párisi le­velezője. A tanú unokaöccse révén Prágából megtudta, hogy a Lidové Noviny párisi levelezője egy Weiner nevű ujságiró, amiről említést is tett Klepetárnak, mire Klepetár azzal vágta ki magát, hogy Weiner politikai, ö pedig szín­házi s egyéb tudósításokat küld a Lidové No- vinynek. Alig egyhavi párisi tartózkodás után Mi- chalkoék már pénzt kértek kölcsön a tanútól. Michalko ezekben az ügyekben általában re- zerváltan viselkedett s inkább Klepétár be­szélt. Mikor a tanú említette, hogy nincsen megfelelő lakása, Michalko és Klepetár egy lakásiroda utján Páris környékén lakást, il­letőleg villát mentek keresni. A tanút is ma­gukkal vitték ezekre a villakeresésekre, de esetlen villát sem béreltek ki, mert sem­mit sem tartottak eléggé elegánsnak, eléggé nagynak, eléggé szépnek. Egy nap .amikor nem sikerült megtalálótok a megfelelő villát, azt mondották, hogy akkor vesznek egyet s a lakásirodától címeket kér­tek. Meg is tekintettek egy villát állítólagos vétel céljából. Ennek a villának az eladási ára 150.000 —200.000 frank volt. Michalko és Klepetár arról i* beszéltek a tanúnak, hogy Michalkónak egy autót kell kapnia s Michalko tényleg naponta várta az autó megérkezését. Michalko és Klepetár azt mondották a tanúnak, hogy Osusky párisi csehszlovák követ védnöksége alatt egy folyó­irat fog megjelenni s ehhez a tanút két-há- romezer frank bavifizetésseí rajzolónak szer­ződtetik. Ugyancsak megígérték a tanúnak, hogy kiállításához meg fogják nyerni Osusky követet a védnökség elvállalására. Mindkét ügy elintézésére el kellett volna vinniük a ta­nút a követségre, azonban ezt folyton halasz­tották. Végre is egy nap Michalko elment a tanúval a követségi épületbe s itt bemutatta Szathmáry követségi titkárnak. Egy nap Klepetár bejelentette, hogy el kell utaznia Prágába. Pénzt kért a tanútól azzal, hogy egy hét múlva visszajön s akkor majd visszaadja. A tanú ezer frankot tett le Klepetár kezébe, majd Michalko kérésére újabb ezer frankot adott. Michalko ez utóbbi összeget arra kérte, hogy Klepetár elvigye Michalko öccsének,. Michalko Mátejnek Prá­gába s ő azután kiutazik bátyjához Párisba. Klepetár azonban csak két-három hét múlva jött vissza Párisba pénz nélkül. Michalko egész idő alatt rendkívül idegesen várta Kle- petárt, izgatottságában sokszor a haját tépte. Egy alkalommal azt is kijelentette, hogy kel­lemetlenül járt Ktiepetárékkal, mert már majdnem vőlegénye lett Klepetár húgának, akit kereszténynek gondolt, most pedig meg­tudta, hogy Klepetárék zsidók. Amikor Klepetár teli esen a Michalko hatalmában volt. •. Elnök; Gondolja, hogy Klepetárék, ami­dőn a pénzt kölcsönvették, nem téritették vissza, csalni akartak? Tanú: Ezt nem tudom. KI epet ártól egyébként ügyvéd utján visszapereltem a rá­eső összeget. A pénzt Klepetár apja téritette meg. Elnök: Mit mondott önnek Klepetár prá­gai találkozása alkalmával? Tanú: Midőn Parisból Prágába visszake­rültem, első nap megtudtam, hogy Michalko Prágában van. Találkoztam Klepetárral sem- litettem neki, hogy Michalko Prágában van, de szintén nem gondol az összeg visszafizeté­sére. Klepetár erre kijelentette előttem, hogy nem tud arról, hogy Michalko Prágában vol­na. Akkor már felemlítettem előtte azt is, hogy miért teljesítette vakon Michalko kívánságait, mire Klepetár azt mondta nekem: „Én akkor annyira Michalko kezében voltam, hogy ha ■azt mondta volna nekem, ugorjak le az Eiffel-toronyról, azt is megtettem volna“. Kosztecska dr. védő ellentmondást lát a tanú vallomásában s azon levelek között, amelyeket a tanú Klepetár apjának a pénz ügyében irt,. Kiderül, hogy a tanú a leveleket egy ismerősével íratta meg s olyan formában, hogy a kölcsönt minél előbb visszakaphassa. Novotny szavazóbiró újra felteszi a kér­dést.: Mit gondol, meg akarták csalni a vád­lottak? Tanú: Nekem Klepetárék igen szimpati­kusak voltak, hogy mit gondoltak, azt nem tudom, csak azt, hogy mit tettek. (Derültség). Michalko (feláll): Kérem, hogy ebben az ügyben, amely nézetem szerint igen fontos, részletesen beszélhessek. Én Klepetárral már régebben Párisba készültem s maga Klepetár apja is kért, hogy vigyázzak Klepetárra, 'igye­kezzem Klepetárnak Kovarovával való isme­retségét szétszakítani, ami nekem sikerült is. Midőn Párisba érkeztünk, ott találkoztunk Reichenthal Iái, aki pénz nélkül állott. Tanú: Ez nem igaz. 8000 frankkal men­tem ki Párisba. Michalko: Tagadom azt is, hogy említet­tem volna, hogy hatvanszázalékos vőlegénye vagyok Klepetár bugának. Elnök: Klepetár bugához irt leveleiben ..Kedves Mányá“-mak hívta a leányt. A barát­ság kimélyitésér’ől irt. Tami: Klepetár maga is mondta nekem, hogy villát bérelnek Páris környékén s a háztartást Klepetár buga fogja vezetni. Michalko: Arról volt szó, hogy Klepetár kis­asszony Párisba jön tanulmányait folytatni. ideges, diait párisi napok ) Ezután Stepánok Frigyes prágai diákot hall­gatják ki. A 1anu három-négy év óta ismeri Kle- i petárt. Kevéssel Párisba való kiutazása előtt az ‘utcán találkozott Klepetárral * közölte vele szán- j dékát. Klepetár akkor említette neki, hogy ő is kikészül, utazzanak együtt. Elnök: Nem mondta Klepetár, hogy kevéssel azelőtt érkezett vissza Párisból? Tanú: Nem mondta, csak említette, hogy már volt kint egyszer. Párisban megismerkedtem Kle­petár révén Michalkoval is, akinek 430 frankot kölcsönözte:1. Egy nap találkám volt Klepetárral a kávéházban, de Klepetár nem jött el. Nagysoká­ra beállított Michalko, izgatok m kereste ő is Klepetárt. Kifejezte azon aggodalmát is, hogy nem lett-e öngyilkos Klepetár. Az elnök ekkor Michalko Matej, a vádlott Mi­chalko János testvéröccsének a kihallgatását ren­deli el. A teremben nagy mozgolódás támad, ami­kor bevezetik Michalko Matejt. Az elnök kérdé­seire a tanú elmondja, hogy 22 éves, a brünni postacsekkhivatal tisztviselője. Az elnök figyel­mezteti arra, hogy jogában áll vallomásától el- állani. Tann: Vallani akarok. Az ügyész indítványozza, hogy a tanút ne es­kessék meg vallomására, mert ha a tanul nem is helyezték vád alá. az esketési komédiában való részvétele miatt, de fönáll az a gyann, hogy részt vett benne, to­vábbá, hogy esetleg a holttetem eltüntetésében is részes volt. A bíróság erre visszavonul s kevéssel rá kihir­deti határozatát, hogy a tanút megesketés nélkül hallgatják ki. AtviUanó mosoly a Michalko-testvérek arcán Mialatt a bíróság kiviil tanácskozott, alig ész­revehetően drámai jelenet játszódott le Michalko János és Michalko Matej között. Midőn Michalko Matejt bevezették a tárgyalóterembe, a vádlottak padjára rá sem tekintve lépett az elnöki emel­vény elé és szorosan a feszület előtt felel az elnök kérdéseire. Midőn a bíróság kivonult, hogy a tanú megesketése felől határozzon, Michalko Matej za­varodottan támaszkodik a birói emelvénynek s félve, lopva bátyjára néz. Michalko János rátekint becsére s akkor a két fivér hirtelen összemosolyog. Michalko Matej elkapja tekintetét, elnéz a vé­dőkre s a hallgatóság soraiban, majd ismét báty­jára tekint, aki lehajtott fejjel merül gondolatai­ba. Fájdalmas vonás ül Michalko Matej arcán, amidőn a bíróság visszajön s az elnök figyelmez­teti, hogy az eskü mellőzésével hallgatja ki, de vallomást olybá veszik, mintha eskü alatt tette volna meg. Elnök: Beszéljen az álesküvőről. Michalko Matej erős hangen kezd vallomá­sába. Hevesen gesztikulál, kényelmes, lezser testtartást vesz fel, lábait keresztbe rakja s kö­nyökkel az emelvényre támaszkodik. Beszédmo­dora igen hasonlít bátyjáéra. Egy-egy hangsúly, egy-egy gesztus teljesen olyan, mintha Michalko Jánosé volna. A tanú elmondja, hogy július 23-án jött fel Vázsecről Briinnön keresztül Prágába. A szokol- kongresszuson akart jelen lenni s mikor bátyját erről levélben értesítette, bátyja őt meghívta. Mindjárt reggel, amikor megérkezett, fölkereste bátyját, akivel a kávéházba mentek. Rögtön első nap a kávéházban bemutatták neki Kucera Verát, akivel azután egész prágai tartózkodása alatt ál­landóan együtt volt. Elnök: Margittal nem ismerkedett meg? Tann: Margitnak csak az utolsó nap mutat­tak be. Elnök: Sikorsky Jolánt ismeri? Tanú: Nem ismerem. Az álesküvőn úgy vet­tem részt, hogy 30-án, vagyis prágai tartózkodá­som utolsó napján a kávéházban, amikor egyedül ültem, bejött Sikorsky és tanúnak hivott egy esküvőre. Elnök: Nem mondta meg Sikorsky, hogy ki esküszik? Tanú: Nem mondta. Zsakettben volt és ke­mény kalapban, láttam, hogy esküvőre megy. Elnök: Nem is kérdezte? Tanú: Kérdeztem, de nem mondták meg ne­kem, hogy milyen esküvőre visznek. (Derültség.) Elnök: Mikor ismerkedett meg Margittal? Tann: Ekkor. Sikorsky mutatta be, de nem mondta nekem, hogy bátyám meny­asszonya. Délelőtt Sikorsky, Margit, a bátyám és én elmen­tünk valami kofferekért a Nemzeti Színház mö­gött egy utcába. Elnök: Nem délután volt ez? Tanú: Nem, délben. Elnök: Voglerné, akinél a kofferek voltak, azt mondja, hogy délután voltak ott. Tanú: Délben voltunk. Azután elmentünk ebédelni, bátyám az ebéden nem veti részt. Michalko (felugrik a vádlottak padjáról): Ott voltam. ^ „Sodorna és Gomorrha" Tanú: Később elmentünk a kávéházba, majd onnan négyen Sikorsky, Margit, bátyám és én a Máj helyiségébe. Itt Klepetár nyitott nekünk ajtót. Mikor egy ismerő? arcot pillan­tottam meg, hangosan nevetni kezdtem. Elnök: Látott szalagot KI epetáron? Tanú: Nem láttam. Leültén egy székre s azután nevetve néztem, hogy Klepetár mit csinál. Klepetár sorra kérdezte bátyám és Margit adatait. Feltűnő viselkedésem miatt azonban az esküvő félbeszakadI, mert Margit, mikor meghallotta, hogy nevetek, kiszabadí­totta magát bátyám és Sikorsky nellől. Akkor linznmontiink s ott kc/rlödon. > Smínina és “ T. Előfizetőink és Olvasóink figyelmébe! rt Magyar, német, osztrák, olasz éa jugoszláv vízumok megszerzése, illet­ve utlevelek meghosszabbítása végett mél- tóitassanak útleveleiket a Prágai Magyar Hirlap pozsonyi kiadóhivatalához, Bratí- slava, Kórház-u. 44. TIT. címre bekül­deni. A többi államokba szóló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: ‘Praha, II., Pán6ká 12. III. eszközli.-­Gomorrha. A lakáson tudtam csak meg, hogy mi volt az ügyben. Klepetár azt is kijelen­tette, hogy álesküvő történt. Klepetár (feláll): Bármennyire is köny- nyitene helyzetemen & tanú vallomása, kije­lentem, hogy erre nem emlékszem. Elnök: Azután mi volt? Tanú: Sikorsky még útközben felvá­gottért ment s mikor visszatért, Klepetár, Si­korsky és a bátyám elmentek. Elnök: Hová? Tanú: Erre még rátérek. Én egyedül ma­radtam Margittal s megmagyaráztam neki, hogy komédiát űztek vele. Ajánlottam neki azt is, hogy bűnvádi feljelentést tegyen a rendőrségen. Margit mondta is, hogy meg­tenné a feljelentést, de ezen most már nem lehet segíteni s nincs más hátra, mint úgy állítani be a dolgot, hogy a rokonok és isme­rősök előtt Michalko törvényes feleségeként szerepeljen. Elnök: Milyen benyomást tett magára Margit? Tanú (vonakodva): Egy emberről halála után nehéz véleményt mondani... Egy nőről, aki elcsábított engem ... (A hallgatóságon óriási moraj fut át: általános felzúdulás és felháborodás hangja.) A tanú mosolyogva állja a hallgatóság felháborodását s azután gyorsan folytatja: Margit elmesélte nekem, hogy Kaliforniában van egy szeretője, aki indiánus, azonkívül említette azt is, hogy Magyarországon van egy kapitány kedvese. Gyalázkodó szavak a halottról Elnök: Beszélt Margit pénzről? Tanú: Állandóan milliókról beszélt. Csak' úgy dobálózott a milliókkal. Elnök: Tudta, hogy Margit milyen ítí­szonvban van a bátyjával? Tanú: Nem tudtam. Elnök: A levelezésük mást bizonyít. Tanú: Nem. Siegel dr. szavazóbiró: Maga tehát az es­küvő után magára maradt a fiatal asszony­nyal. Hogy gondolja ezt? így, ahogy maga, csak egy éretlen gyerek beszél. Elnök (rákiált a tanúra, aki az emel­vényre könyököl): Nincsen korcsmában! Siegel dr.: Miit gondolt? Maiért rendezik az es- 'kefiési komédiát? Tanú: Én nem kérdeztem semmit. Novolnv szavazóbiró színién töltesz egy kér­dési a tanúnak, mire az odaszól a bírónak: Tes­sék megérteni engem. Nvvotiay szavazóbiró: Minden normális beszé­det megértek, de a maga vallomását nem tudom megérteni. Ilyen vallomást még nem hallottam. A tann ezután Novotny szawizó'biró kérdéseire többször eliemétOl nem egészen világos mondatait, amikkel azt mondja, hogy megyedlhéttőtt este hétig volt egyedül Margiltttai, amiig a többiek hazajöttek. Novotny dr.: Hogyan szakította ki magát Mar­git az esik elesnél? Tabu: Kilépett a sorból, aimeih-beu Sikorsky­val és a bátyámmal állt, el akart menni, d*e kö­rülvették és visszatart oltták. Letartóztatják a hamisan valló tanút .Icvotny dr.: Volt nemzet iszin ü szalag Klepe­íáron? Tamil: Nem volt, ezt aláírom és erre százszor* is megeeküszöm. Ügyész: tat magának Klepetár? Tann: Irt, amikor Párisibe] megérkezett, meg­írta, hogy izemijem meg neki, hogy vagyok s ezt majd a bátyámnak továbbítja. Ekkor feláll az egyik esküdt s kijelenti, hogy a tamil nyilváinvalóam hamisam Vaíl. Ha fí ál- lanuiiigyésiz leuime, a talmit lecsukaitná. Elmük (leinti' az esküdtet): V'an még valami kérdés a tanulioz? Ügyész: Maga kitart a wdloimá&a melleit, haj­landó nrege.sküdni rá? Taittu: Igen. Ügyész (feláll): In/dífcráiuyowa'm a tom(u IctaifftóZbafeiitaH, nyílván valóan h ami is tamiuzás mtaitt. Az elnök erre jegyzőkönyvet diktál a jegyző­nek s az ügyész indokait jegyzőkönyvbe véteti. Midőn az ügyész befejezte a hamis famirvíaIdo­máét. bizonyító okok hosszas felsorolását, feláll Mldhaiko János a vádlottak padjáról és sápadtan, fájdalmas hangon mondja: — öcsém ideges, sziiíelfésc óta betegek, ezt az ügyész ur és az esküdt urak is láthatják. Az esküdtek sorából erre többen felzudulnatk: „Nem beteg, hanem szemtelen." Az elnök ezután aláíratja Midi ralim Mtatejjjel a letartóztatásáról fölvett jegyzőkönyvet s Mtahalko Matejt a fogházéi- el Verődi. A tárgyalást az elnök ezzel berekeszti. Micihalko Matej clrnonőbeo még odamegy Hrabal dr.-hor, MMtölko védőjéhez és felkéri, hogy vállalja cl ast ő védelmét is. J5___

Next

/
Thumbnails
Contents