Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-11 / 109. (1736.) szám
1928 május », &iML Elnök: Akikor ariaijd 6t fogjuk beidézni. Egy hang a közönségből: Hit vagyok, kérem! ÍNiagy derült ség. Az elnök azonnal az elnöki emelvényhez; ihd<\’iait/jía Hindik Miliőét, akit azonnal icá is hallgatunk tévesen beidézett testvére helyett. Papik ügyész; „Hol itt az alibi ?“ A derűs jelenet után. HWik Málos nagyon fontos vaMomóisbia kezd. Először az áleskiivőríxl szó!. Utálna ráfér arra, hogy* 1926 julius 17-én KLe- pet árral együtt az Edem-parkban szóa-akozoft. Elnök: Mit tud erről közelebbit? Tanú: Határozottan emlékszem arra. hogy aznap betördeltem lapomat s a szerkesztőségbe feljött hozzám Psalicsfca, Rakm'SÍky, Klepetár és Kővárévá. Klepetár még azt is mondotta, hogy lenit egy katona vár egy leányismerősével és Kafkámé is ott vön. őket szintén föthlvattam a szeitkeszfő- eégbe és este hét óráiig együltntara dImik. Elnök: Onnan hová mentek? Tann: Az Bdenfoe, ahol esti tizenegy óráiig voltunk. Elnök: Nem vett észre Klepetáron fáradtságot? j Tann: Nem. Egyáltalában nem. Elnök: Nem tett említésit Klepetár arról, hogy gralovenszkán járt Moha lkával és Silkclrsjkyvtal ? Tanú: Nem. Papik ügyész: Este voltak a szerkesztőségben ? Tanú: Este hétig, negyednyolcig. Papik: Hol itt az alibi? Hiszen Klepetár reggel megérkezhetett. Az ügyész kérdése felelet nélkül marad. A következő tanú Símkó János pályafelvigyázó a Vázsec-—csorbái vonalon. Elmond- ja, hogy 1926 júliusában a csorbái fogaskerekűn találkozott Michalkoval, szóbaeredt vele, de nem emlékszik, hogy más is lett volna a társaságában. Az elnök kérdésére, mely napon lehetett ez, kijelenti, hogy ez szabadságának megkezdése előtt egy héttel történt. Szabadságát julius 24-én kezdte meg, tehát julius 16—18-ika közt találkozhattak.e Michalko (a tanúhoz): Kérlek szépen, nem emlékszel arra, hogy 16-án Sikorskyval együtt tiiztük ki a bátyáddal való találkozást a Móry-szállóba? Tanú: Veled megbeszéltem a találkozást, de Sikorskyt nem láttam ott. Michalko: De hiszen Sikorsky ezt beismeri. Papik ügyész és Siegel szavazóbiró egyszerre: Nem. Ellenkezőleg. Éppen tagadja. Sikorsky: Én a tanút a fogaskerekűn egyáltalában nem vettem észre. Az utolsó délelőtti tanú Simák prágai festőművész volt, aki sztentori hangon s a közönség meg-megujuló tetszése között beszéli el, miképpen „pumpolta meg“ Klepetár ötszá zfrank erejéig. A tárgyalást ezután egy félórára felfüggesztik. Szünet közben kis incidensre kerül a sor a tárgyalóteremben. A hallgatóság egy része, főképpen az öregasszonyok tereferélő csoportja, a teremben marad s mivel éppen delet üt a közeli templom órája, előveszik kézitáskáikat s kicsomagolják a magukkal ho- • zott élelmet. Hideg szafaládét, sonkát, narancsot kebeleznek be, amikor megjelenik egy szigoruarcu hivatali ember s erélyesen kiküld mindenkit, aki a tárgyalótermet választja ki hideg ebédje elköltésére. A félórái szünet leteltével bevezetik a vádlottakat 8 a bíróság bevonul. Az ügyész távolléte miatt öt percig nem lehet a tárgyalást megkezdeni s ezen idő alatt Michalko imvvédje asztalánál állva, sebesen lapozgat az iratokban. Midőn az ügyész visszaérkezik, az elnök bejelenti, hogy folytatni fogják a tanuk kihallgatását s elsőnek Reichenthal Ferenc festőművészt hallgatják ki. Párisi bohémélet és viílkomédia Reichenthal Ferenc vallomására fogadalmat. tesz. Elmondja, hogy Michalkoval 1925- ben ismerkedett meg a Sroubek-kávéliázban. Sikorskyt nem ismerte, KI epetárral pedig ugyancsak 1925-ben ismerkedett meg az akkor gründolt Dnes Vecer szerkesztőségében. Párisban 1926-ban találkozott ismét Miclial- köval és Klepetárral a Café du Dome-ban. Igen megörült a prágai ismerősöknek, akiket nagyon szimpatikusnak talált. Michalko azzal indokolta párisi tartózkodását, hogy kiküldték egy évre a francia nyelvnek Parisban s az angol nyelvnek Londonban való tökéletes elsajátítására, mert erre szüksége van politikai pályafutásához. Michalko a árodni Listv szerkesztőjeként mutatkozott be, Klepetár pedig azt mondta, hogy a Lidové Noviny párisi levelezője. A tanú unokaöccse révén Prágából megtudta, hogy a Lidové Noviny párisi levelezője egy Weiner nevű ujságiró, amiről említést is tett Klepetárnak, mire Klepetár azzal vágta ki magát, hogy Weiner politikai, ö pedig színházi s egyéb tudósításokat küld a Lidové No- vinynek. Alig egyhavi párisi tartózkodás után Mi- chalkoék már pénzt kértek kölcsön a tanútól. Michalko ezekben az ügyekben általában re- zerváltan viselkedett s inkább Klepétár beszélt. Mikor a tanú említette, hogy nincsen megfelelő lakása, Michalko és Klepetár egy lakásiroda utján Páris környékén lakást, illetőleg villát mentek keresni. A tanút is magukkal vitték ezekre a villakeresésekre, de esetlen villát sem béreltek ki, mert semmit sem tartottak eléggé elegánsnak, eléggé nagynak, eléggé szépnek. Egy nap .amikor nem sikerült megtalálótok a megfelelő villát, azt mondották, hogy akkor vesznek egyet s a lakásirodától címeket kértek. Meg is tekintettek egy villát állítólagos vétel céljából. Ennek a villának az eladási ára 150.000 —200.000 frank volt. Michalko és Klepetár arról i* beszéltek a tanúnak, hogy Michalkónak egy autót kell kapnia s Michalko tényleg naponta várta az autó megérkezését. Michalko és Klepetár azt mondották a tanúnak, hogy Osusky párisi csehszlovák követ védnöksége alatt egy folyóirat fog megjelenni s ehhez a tanút két-há- romezer frank bavifizetésseí rajzolónak szerződtetik. Ugyancsak megígérték a tanúnak, hogy kiállításához meg fogják nyerni Osusky követet a védnökség elvállalására. Mindkét ügy elintézésére el kellett volna vinniük a tanút a követségre, azonban ezt folyton halasztották. Végre is egy nap Michalko elment a tanúval a követségi épületbe s itt bemutatta Szathmáry követségi titkárnak. Egy nap Klepetár bejelentette, hogy el kell utaznia Prágába. Pénzt kért a tanútól azzal, hogy egy hét múlva visszajön s akkor majd visszaadja. A tanú ezer frankot tett le Klepetár kezébe, majd Michalko kérésére újabb ezer frankot adott. Michalko ez utóbbi összeget arra kérte, hogy Klepetár elvigye Michalko öccsének,. Michalko Mátejnek Prágába s ő azután kiutazik bátyjához Párisba. Klepetár azonban csak két-három hét múlva jött vissza Párisba pénz nélkül. Michalko egész idő alatt rendkívül idegesen várta Kle- petárt, izgatottságában sokszor a haját tépte. Egy alkalommal azt is kijelentette, hogy kellemetlenül járt Ktiepetárékkal, mert már majdnem vőlegénye lett Klepetár húgának, akit kereszténynek gondolt, most pedig megtudta, hogy Klepetárék zsidók. Amikor Klepetár teli esen a Michalko hatalmában volt. •. Elnök; Gondolja, hogy Klepetárék, amidőn a pénzt kölcsönvették, nem téritették vissza, csalni akartak? Tanú: Ezt nem tudom. KI epet ártól egyébként ügyvéd utján visszapereltem a ráeső összeget. A pénzt Klepetár apja téritette meg. Elnök: Mit mondott önnek Klepetár prágai találkozása alkalmával? Tanú: Midőn Parisból Prágába visszakerültem, első nap megtudtam, hogy Michalko Prágában van. Találkoztam Klepetárral sem- litettem neki, hogy Michalko Prágában van, de szintén nem gondol az összeg visszafizetésére. Klepetár erre kijelentette előttem, hogy nem tud arról, hogy Michalko Prágában volna. Akkor már felemlítettem előtte azt is, hogy miért teljesítette vakon Michalko kívánságait, mire Klepetár azt mondta nekem: „Én akkor annyira Michalko kezében voltam, hogy ha ■azt mondta volna nekem, ugorjak le az Eiffel-toronyról, azt is megtettem volna“. Kosztecska dr. védő ellentmondást lát a tanú vallomásában s azon levelek között, amelyeket a tanú Klepetár apjának a pénz ügyében irt,. Kiderül, hogy a tanú a leveleket egy ismerősével íratta meg s olyan formában, hogy a kölcsönt minél előbb visszakaphassa. Novotny szavazóbiró újra felteszi a kérdést.: Mit gondol, meg akarták csalni a vádlottak? Tanú: Nekem Klepetárék igen szimpatikusak voltak, hogy mit gondoltak, azt nem tudom, csak azt, hogy mit tettek. (Derültség). Michalko (feláll): Kérem, hogy ebben az ügyben, amely nézetem szerint igen fontos, részletesen beszélhessek. Én Klepetárral már régebben Párisba készültem s maga Klepetár apja is kért, hogy vigyázzak Klepetárra, 'igyekezzem Klepetárnak Kovarovával való ismeretségét szétszakítani, ami nekem sikerült is. Midőn Párisba érkeztünk, ott találkoztunk Reichenthal Iái, aki pénz nélkül állott. Tanú: Ez nem igaz. 8000 frankkal mentem ki Párisba. Michalko: Tagadom azt is, hogy említettem volna, hogy hatvanszázalékos vőlegénye vagyok Klepetár bugának. Elnök: Klepetár bugához irt leveleiben ..Kedves Mányá“-mak hívta a leányt. A barátság kimélyitésér’ől irt. Tami: Klepetár maga is mondta nekem, hogy villát bérelnek Páris környékén s a háztartást Klepetár buga fogja vezetni. Michalko: Arról volt szó, hogy Klepetár kisasszony Párisba jön tanulmányait folytatni. ideges, diait párisi napok ) Ezután Stepánok Frigyes prágai diákot hallgatják ki. A 1anu három-négy év óta ismeri Kle- i petárt. Kevéssel Párisba való kiutazása előtt az ‘utcán találkozott Klepetárral * közölte vele szán- j dékát. Klepetár akkor említette neki, hogy ő is kikészül, utazzanak együtt. Elnök: Nem mondta Klepetár, hogy kevéssel azelőtt érkezett vissza Párisból? Tanú: Nem mondta, csak említette, hogy már volt kint egyszer. Párisban megismerkedtem Klepetár révén Michalkoval is, akinek 430 frankot kölcsönözte:1. Egy nap találkám volt Klepetárral a kávéházban, de Klepetár nem jött el. Nagysokára beállított Michalko, izgatok m kereste ő is Klepetárt. Kifejezte azon aggodalmát is, hogy nem lett-e öngyilkos Klepetár. Az elnök ekkor Michalko Matej, a vádlott Michalko János testvéröccsének a kihallgatását rendeli el. A teremben nagy mozgolódás támad, amikor bevezetik Michalko Matejt. Az elnök kérdéseire a tanú elmondja, hogy 22 éves, a brünni postacsekkhivatal tisztviselője. Az elnök figyelmezteti arra, hogy jogában áll vallomásától el- állani. Tann: Vallani akarok. Az ügyész indítványozza, hogy a tanút ne eskessék meg vallomására, mert ha a tanul nem is helyezték vád alá. az esketési komédiában való részvétele miatt, de fönáll az a gyann, hogy részt vett benne, továbbá, hogy esetleg a holttetem eltüntetésében is részes volt. A bíróság erre visszavonul s kevéssel rá kihirdeti határozatát, hogy a tanút megesketés nélkül hallgatják ki. AtviUanó mosoly a Michalko-testvérek arcán Mialatt a bíróság kiviil tanácskozott, alig észrevehetően drámai jelenet játszódott le Michalko János és Michalko Matej között. Midőn Michalko Matejt bevezették a tárgyalóterembe, a vádlottak padjára rá sem tekintve lépett az elnöki emelvény elé és szorosan a feszület előtt felel az elnök kérdéseire. Midőn a bíróság kivonult, hogy a tanú megesketése felől határozzon, Michalko Matej zavarodottan támaszkodik a birói emelvénynek s félve, lopva bátyjára néz. Michalko János rátekint becsére s akkor a két fivér hirtelen összemosolyog. Michalko Matej elkapja tekintetét, elnéz a védőkre s a hallgatóság soraiban, majd ismét bátyjára tekint, aki lehajtott fejjel merül gondolataiba. Fájdalmas vonás ül Michalko Matej arcán, amidőn a bíróság visszajön s az elnök figyelmezteti, hogy az eskü mellőzésével hallgatja ki, de vallomást olybá veszik, mintha eskü alatt tette volna meg. Elnök: Beszéljen az álesküvőről. Michalko Matej erős hangen kezd vallomásába. Hevesen gesztikulál, kényelmes, lezser testtartást vesz fel, lábait keresztbe rakja s könyökkel az emelvényre támaszkodik. Beszédmodora igen hasonlít bátyjáéra. Egy-egy hangsúly, egy-egy gesztus teljesen olyan, mintha Michalko Jánosé volna. A tanú elmondja, hogy július 23-án jött fel Vázsecről Briinnön keresztül Prágába. A szokol- kongresszuson akart jelen lenni s mikor bátyját erről levélben értesítette, bátyja őt meghívta. Mindjárt reggel, amikor megérkezett, fölkereste bátyját, akivel a kávéházba mentek. Rögtön első nap a kávéházban bemutatták neki Kucera Verát, akivel azután egész prágai tartózkodása alatt állandóan együtt volt. Elnök: Margittal nem ismerkedett meg? Tann: Margitnak csak az utolsó nap mutattak be. Elnök: Sikorsky Jolánt ismeri? Tanú: Nem ismerem. Az álesküvőn úgy vettem részt, hogy 30-án, vagyis prágai tartózkodásom utolsó napján a kávéházban, amikor egyedül ültem, bejött Sikorsky és tanúnak hivott egy esküvőre. Elnök: Nem mondta meg Sikorsky, hogy ki esküszik? Tanú: Nem mondta. Zsakettben volt és kemény kalapban, láttam, hogy esküvőre megy. Elnök: Nem is kérdezte? Tanú: Kérdeztem, de nem mondták meg nekem, hogy milyen esküvőre visznek. (Derültség.) Elnök: Mikor ismerkedett meg Margittal? Tann: Ekkor. Sikorsky mutatta be, de nem mondta nekem, hogy bátyám menyasszonya. Délelőtt Sikorsky, Margit, a bátyám és én elmentünk valami kofferekért a Nemzeti Színház mögött egy utcába. Elnök: Nem délután volt ez? Tanú: Nem, délben. Elnök: Voglerné, akinél a kofferek voltak, azt mondja, hogy délután voltak ott. Tanú: Délben voltunk. Azután elmentünk ebédelni, bátyám az ebéden nem veti részt. Michalko (felugrik a vádlottak padjáról): Ott voltam. ^ „Sodorna és Gomorrha" Tanú: Később elmentünk a kávéházba, majd onnan négyen Sikorsky, Margit, bátyám és én a Máj helyiségébe. Itt Klepetár nyitott nekünk ajtót. Mikor egy ismerő? arcot pillantottam meg, hangosan nevetni kezdtem. Elnök: Látott szalagot KI epetáron? Tanú: Nem láttam. Leültén egy székre s azután nevetve néztem, hogy Klepetár mit csinál. Klepetár sorra kérdezte bátyám és Margit adatait. Feltűnő viselkedésem miatt azonban az esküvő félbeszakadI, mert Margit, mikor meghallotta, hogy nevetek, kiszabadította magát bátyám és Sikorsky nellől. Akkor linznmontiink s ott kc/rlödon. > Smínina és “ T. Előfizetőink és Olvasóink figyelmébe! rt Magyar, német, osztrák, olasz éa jugoszláv vízumok megszerzése, illetve utlevelek meghosszabbítása végett mél- tóitassanak útleveleiket a Prágai Magyar Hirlap pozsonyi kiadóhivatalához, Bratí- slava, Kórház-u. 44. TIT. címre beküldeni. A többi államokba szóló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: ‘Praha, II., Pán6ká 12. III. eszközli.-Gomorrha. A lakáson tudtam csak meg, hogy mi volt az ügyben. Klepetár azt is kijelentette, hogy álesküvő történt. Klepetár (feláll): Bármennyire is köny- nyitene helyzetemen & tanú vallomása, kijelentem, hogy erre nem emlékszem. Elnök: Azután mi volt? Tanú: Sikorsky még útközben felvágottért ment s mikor visszatért, Klepetár, Sikorsky és a bátyám elmentek. Elnök: Hová? Tanú: Erre még rátérek. Én egyedül maradtam Margittal s megmagyaráztam neki, hogy komédiát űztek vele. Ajánlottam neki azt is, hogy bűnvádi feljelentést tegyen a rendőrségen. Margit mondta is, hogy megtenné a feljelentést, de ezen most már nem lehet segíteni s nincs más hátra, mint úgy állítani be a dolgot, hogy a rokonok és ismerősök előtt Michalko törvényes feleségeként szerepeljen. Elnök: Milyen benyomást tett magára Margit? Tanú (vonakodva): Egy emberről halála után nehéz véleményt mondani... Egy nőről, aki elcsábított engem ... (A hallgatóságon óriási moraj fut át: általános felzúdulás és felháborodás hangja.) A tanú mosolyogva állja a hallgatóság felháborodását s azután gyorsan folytatja: Margit elmesélte nekem, hogy Kaliforniában van egy szeretője, aki indiánus, azonkívül említette azt is, hogy Magyarországon van egy kapitány kedvese. Gyalázkodó szavak a halottról Elnök: Beszélt Margit pénzről? Tanú: Állandóan milliókról beszélt. Csak' úgy dobálózott a milliókkal. Elnök: Tudta, hogy Margit milyen ítíszonvban van a bátyjával? Tanú: Nem tudtam. Elnök: A levelezésük mást bizonyít. Tanú: Nem. Siegel dr. szavazóbiró: Maga tehát az esküvő után magára maradt a fiatal asszonynyal. Hogy gondolja ezt? így, ahogy maga, csak egy éretlen gyerek beszél. Elnök (rákiált a tanúra, aki az emelvényre könyököl): Nincsen korcsmában! Siegel dr.: Miit gondolt? Maiért rendezik az es- 'kefiési komédiát? Tanú: Én nem kérdeztem semmit. Novolnv szavazóbiró színién töltesz egy kérdési a tanúnak, mire az odaszól a bírónak: Tessék megérteni engem. Nvvotiay szavazóbiró: Minden normális beszédet megértek, de a maga vallomását nem tudom megérteni. Ilyen vallomást még nem hallottam. A tann ezután Novotny szawizó'biró kérdéseire többször eliemétOl nem egészen világos mondatait, amikkel azt mondja, hogy megyedlhéttőtt este hétig volt egyedül Margiltttai, amiig a többiek hazajöttek. Novotny dr.: Hogyan szakította ki magát Margit az esik elesnél? Tabu: Kilépett a sorból, aimeih-beu Sikorskyval és a bátyámmal állt, el akart menni, d*e körülvették és visszatart oltták. Letartóztatják a hamisan valló tanút .Icvotny dr.: Volt nemzet iszin ü szalag Klepeíáron? Tamil: Nem volt, ezt aláírom és erre százszor* is megeeküszöm. Ügyész: tat magának Klepetár? Tann: Irt, amikor Párisibe] megérkezett, megírta, hogy izemijem meg neki, hogy vagyok s ezt majd a bátyámnak továbbítja. Ekkor feláll az egyik esküdt s kijelenti, hogy a tamil nyilváinvalóam hamisam Vaíl. Ha fí ál- lanuiiigyésiz leuime, a talmit lecsukaitná. Elmük (leinti' az esküdtet): V'an még valami kérdés a tanulioz? Ügyész: Maga kitart a wdloimá&a melleit, hajlandó nrege.sküdni rá? Taittu: Igen. Ügyész (feláll): In/dífcráiuyowa'm a tom(u IctaifftóZbafeiitaH, nyílván valóan h ami is tamiuzás mtaitt. Az elnök erre jegyzőkönyvet diktál a jegyzőnek s az ügyész indokait jegyzőkönyvbe véteti. Midőn az ügyész befejezte a hamis famirvíaIdomáét. bizonyító okok hosszas felsorolását, feláll Mldhaiko János a vádlottak padjáról és sápadtan, fájdalmas hangon mondja: — öcsém ideges, sziiíelfésc óta betegek, ezt az ügyész ur és az esküdt urak is láthatják. Az esküdtek sorából erre többen felzudulnatk: „Nem beteg, hanem szemtelen." Az elnök ezután aláíratja Midi ralim Mtatejjjel a letartóztatásáról fölvett jegyzőkönyvet s Mtahalko Matejt a fogházéi- el Verődi. A tárgyalást az elnök ezzel berekeszti. Micihalko Matej clrnonőbeo még odamegy Hrabal dr.-hor, MMtölko védőjéhez és felkéri, hogy vállalja cl ast ő védelmét is. J5___
