Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-11 / 109. (1736.) szám
4 1928 május 11, péntek. Az adórendszer, a íariiapoütiha s a földre! ormütötte sebektől a szlovenszkói me Bujanovics Gyula, a kassamegyei birtokos-egyesület elnöke nyilatkozik a gazdatársadalom existenciáját veszélyeztető kormánypolitikáról — Belátást és méltányosságot követel Kassa, május 9. A kassamegyei földbirtokosok és bérlők egyesülete — mint a P. M. H. jelentette — most tartotta közgyűlését Bujanovics Gyula nyug. főispán, sárosmegyei földbirtokos elnöklete alatt. A gyűlésen elhangzott felszólalások általános keretben és nagy vonalaiban ismertették a kassamegyei gazdatársadalom helyzetét, de a napirend tul- nyomórészben inkább részletkérdésekkel foglalkozott. Hogy a keletszlovenszkói mezőgazdaság helyzetéről, panaszairól, sérelmeiről, és a bajok kigyomlálásának kilátásairól részletesebb tájékozást szerezzünk, felkerestük és nyilatkozattételre kértük az egyesület elnökét, Bujanovics Gyula nyug. főispánt, akit a szlovenszkói gazdatársadalom egyik hivatott, vezérének tekint. Bujanovics Gyula, szives készséggel állt rendelkezésünkre és kérdéseinkre válaszolva megvilágította a mezőgazdaság és a gazdatársadalom viszonyait. — Milyennek látja az általános gazdasági helyzetet? — kérdeztük. —- Sajnos — volt a válasz — a legutóbbi esztendőben a gazdatársadalom létharcának feltételei rosszabbodtak és bár az 1926. évi túlnyomó rossz termés után az 1927. év eleje kedvező kilátásokkal kecsegtetett, reményeink nem váltok be, mert elemi csapások, fagy, árvíz pusziitól Iák a tér- mést. Súlyos teher gyanánt nehezedett a gazdákra a négy évre visszamenően egyszerre kivetett jövedelemadó, melyet nem a tényleges, hanem feltét-elesett jő- j vedelem után vetettek ki. Jóllehet a polgári elemekre támaszkodó kormány pártjai már választási programjukba belevették a szociális terhek csökkentését, a , beígért módosítások a mai napig sem léptek ' életbe. ] Nem csökkentek a szociális terhek és : nem jutott nyugvópontra a földreform ál- 1 tol előidézett súlyos helyzet sem, wvmU- 1 hagy a vayondézsma kérdésében sem rmt- j tatkosott javulás, mert a felebbezéseket bürokratikusam inté- i zik és még most is Damokles kardjaként c függ a gazdák feje felett a vagyondézsma- r kivetés. A birtokos, akinek birtoka nagyobb * részét a földreform alapján kisajátították, a ' neki ajánlott megváltási árral az egész bir- 1 tokra kivetett vagyondézsma negyedét sem ^ képes fizetni. r — A hitelviszonyokban sem állott be ja- c vutás és a gazdák még 1 most sem tudnak hosszabblejár a-iu mér- 1 séicelt kamatozású jel z álogkölesönökhöz z jutni, l Javulást nem konstatálhatunk a tarifapolitika r terén sem, amely pedig Szlovenszkó egész l közgazdaságát a történelmi országokkal szem- 1 ben rendkivül hátrányos helyzetbe hozza. c — Miben látja elnök ur egy kedvezőbb Tv helyzet kialakításának módját? — Mindenekelőtt abban, hogy az adózás f rendszerét olyképpen változtassák meg, hogy e a nagy adók a mezőgazdaság fejlődését ne r akasszák meg. Olyan adótörvényt, amely sz j adóerkölcs visszaállítását célozná és súlyos, de a valóságnak megfelelő adóztatást hozna e be, a gazdatársadalom, amely ismeri köteles- S gégét és nem akar alóla kibújni, örömmel fo- s gdna. A múltban azonban sajnálattal lapasz- e faltam, hogy valahányszor ® a jövedelem megadóztatásáról volt szó, nem vették figyelembe a bevallás©- n kát, a. helyi viszonyokat, hanem n valamelyik aktaszagu hivatalban készült sémát húztak rá mindenkire és mindenre. jr Minden azon múlik, hogy az adókivető ható- ságok elé terjesztett adatainkat és könyve- 3 lésünket igazságosan és méltányosan bírál- f ■jak el. A gazda nem szakértő a könyvelésben 1< ás nem tarthat drága pénzen könyvelőt, tehát ti nem is adhat be olyan könyveket, me- t< lyekben ne találhatna a paragrafusrágó k hivatalnok formai tévedést. ^ Ezt figyelembe kell vennie a pénzügyi kor- s anányzatnak s ahelyett, hogy érzékeny büntetéssel sújtanák a gazdát, inkább a formain- k bák korrigálásával és jóakaratu lám ogat ássa! kellene segítségére lenniök. Nem nyújt kedve- N zőbb perspektívát ” az adófel ebbe zések intézése n eem, mert vajmi kevéssé n^igtat ./lüeg az a k tudat hogy egy ülésen a fel ebbe zések ezreit intézik el. Ezek az elintézések ugyanis pusztán formaiak és ki sem terjednek a felebbezők panaszának lényegére. Hasonló intenciók mutatkoznak a vagyondézs- ma-felebbezések elbírálásánál és a dézama behajtásánál. Ellenőrző megbízottak jártak a vidéken, de figyelmük tulajdonképpen csak arra irányuU, hogy a-z illetékes pénzügyi hatóságok a dézsma kivetésénél betartották-e a Pozsonyban kiadott általános irányelveket. A lényegre ezek sem terjeszkedtek ki, a lényeg pedig az: megbirja-e fizetni a gazda exisztenciája veszélyeztetése nélkül a kirótt vagyondézsmát. A pénzügyi kormány maga is nagyon jól tudja, hogy erre a gazdák nem képesek. Miért tartja: tehát az altom dolgos, becsületes polgárainak feje felett állandó fenyegetésül a dézsma behajtásának De- moklesz-kardját ?-- Milyen stádiumban van a földreform végrehajtásával kapcsolatos függő ügyek elintézése? r— volt a következő kérdésünk. — Ez sem thalad előre. Lehetetlen helyzet, hogy a birtokosoktól már évek előtt elvitt birtokaikért még a Prágában megállapított békeáru megváltási összeget sem fordítják a gazda dézs mater bének csökkentésére, ellenben azt ígérik, hogy majd idővel öt százalékot fognak az összeg után fizetni akkor, amikor a gazdát a vagyondézsma után 7 százalék kamat terheli. Az itt felsorolt viszásságokból világosan kitűnik, hogy széles néprétegek veszélyeztetett exisztenciájáról van szó. Szlovenszkón és még fokozottabb mértékben Ruszinszkóban ma az a helyzet, hogy az ipar mesterséges elsorvasztása következtében az ipari munkások, a földreform következtében a gazdasági cselédek és a mezőmunkások tömeget, a tarifa-politika, az adó és a kormányrendszer egész gazdasági politikája következtében pedig a gazdatársadalom és kevés kivétellel az értelmiségi osztály is csak vegetál, egyik napról a másikra tengődik és veszélye zjtetve látja a maga é*> családja jövőjét. Véleményem szerint az igazi konszolidáció felé csak egyetlen u: vezet: áz általános és minden tekintetben indokolt elégedetlenség okainak erélyes kézzel való megszüntetése és k:gyomlálása. Ezt a kormányzatnak épp úgy tudnia kell, mint ahogy mi érezzük, tehát tisztán a kormány belátásán áll, hogy megtalálja és alkalmazza a szlovenszkói gazdasági élet betegségének gyógyszereit. MEtiHI V=Ó:! Magán- vagy üzleti ügyekbeni utazások alkalmával BUDAPESTEN a legkellemesebb otthont nyújtja a legelőnyösebb feltételek mellett a. keleti pályaudvar érkezési oldalával szemben levő 6 R A N D HOTEL Park nagyszálioda Budagssst U89i., Baross-Sér 10. mert 20% engedményt kap mint ezen lap előfizetői" "leső szobaárainkból 10% engedményt kap olcsó éttermi árainkból. (Kitűnő házi konyha) 5 pengőt megtakarít autótaxi költséget, mert gyalog átjöhet egy perc alatt a pályaudvarról Nálunk otthon érzi magát! Elsőrendű kiszolgálás, szigorúan csaíádi jelleg Saját éjrécke ezen előnyök folytán, hogy okvetlenül nálunk szálljon meg — Előzetes szobamegrendelés ajánlatos KÜLFÖLDI írja: SZVATKÓ PÁL RSCKLINDOKTOR Paris, május eleje. Hónapok óta rejtelmes ködként vesz körül az elzászi kérdés, amelynél érdekesebb és bonyolultabb nem hiszem, hogy volna Európában s már szinte bocsánatot kell kérnem az olvasótól, hogy minduntalan visszatérek rá, de nem tudok szabadulni annak a tragikus vagy groteszk kétértelműségnek a varázsától, amely a szerencsétlen elzásziakból, minden tettükből, minden gondolatukból, minden Írásukból a világba árad. Nagy nép az elzászi, egyesíti magában azt, amit a német ős a francia szellem ezer év alatt kitermelt, de hiába mondják sokan, hogy Európa megváltását jelentené, ha a német és a francia szellem végre okos harmóniában találkoznék — az elzásziakban találkozik, kezdve a boriváson és végezve a söriváson — és mégsem, mégsem: sőt, a legszerencsétlenebb nép az elzászi. Murger óta szeretem az elzászi írókat és René Schickele a kedvenc német művészem, mert német, de egyúttal francia is és mindenek előtt világfi, aki tragikus grandezzával hordozza a kontinens luxus-szállóinak áfiu- mos halijaiban a nyugateurópai nagyburzsoázia lelkét, ezt a szomorú, finom lelket, a re- naissance és a forradalom elfáradt magzatját, amely nem meri többé, hogy érdekelje valami és sírva vergődik a relativizmus karjaiban. Ez a lélek, amelyet Elzász képvisel a legjobban, mindenben látja a rosszat és mindenben látja a jót. Ha azt mondják neki: igy yan, azt feleli: talán mégsem, de ha az ellenkezőjét állítják, az „igy van“-t védi. Leegyszerűsítve: ha német, francia akar lenni, ha francia, német akar lenni. Micsoda nvugtalan emberi sors! Valóban, nem marad más hátra, mint a tömjénes katolicizmusba menekülni s Elzász megteszi. Ami miatt Elzász népe még érdekel, egészen perszonális és középeurópai dolog. Szlovenszkó földjéuek sok problémája hasonlít az ő problémáikhoz. Nagyon sok ember 51 a Kárpátok vidékén, aki éppúgy vergődik i cseh és a magyar életséma között, mint az elzászi a németség és a franbiaság ellentétében. A vergődő végül Szlovenszkón is bemenekül a bigott vallásosságba. A szlovákság íagy részévei igy van. * Az elmúlt napokban különös erővel tört n az elzásziak problémája. Két birodalom figyel helyzetvisszafojtva a Vogézek völgyeire s nehéz volna megmondani, mi lesz ebből. A rancia választásokon az elzászi nép Páris élén szavazott s Colmarban egy olyan pör ómból, amelynél jelentősebb régen nem ver- e fel a politikai életet. A tanácsteremben íusz birodalmi német újságíró néz farkas- szemet busz neves párisi publicistával s a két ; birodalom sajtója ugrásra készen áll egymással szemben. ; Az érdeklődés Ríeklin doktor személye 1 cöré csoportosul. 1 Ez a hatvanéves öreg ur, aki Harmadik i fapoleon Elzászában született, Második Vil- . nos Elzászában élt és most Poincaré Elzászé- i )an lett népének párisi képviselője, a col- nari autonomista pör második napján, olyan s mí>m yitiesmt M* taxa akinek vart érzéke hozzá, összefacsarotun. a szive és meg szeretné ölelni ezt a kopasz embert, ósdi csiptetőjével, csip tető jének vastag fekete zsinórjával, magas gallérba, mint valami virágvázába bujtatott csúnya német tökfejével, elszabott ruhájával — mindennel A vallomás után a francia lapok nem kezelték többé salleboche kémként Ricklin doktort. Azt mondották: különös ember, és megdöbbentek. Kezdtek valamit sejteni, valami szörnyűséget: egy nemzetnek, egy nemzeti öntudatnak a születését Ünnepi aktusnál asszisztálunk, születésnél, temetésnél, amikor egy ősköd forogni kezd, nem találja helyét a világűrben, keres, keres, szétmarcangolódik százféle gravitációk vonzásában, kapkod, ide húz, oda húz, kóvályog, kering, mig a sok szédült forgás hirtelen megtalálja öuközpont- jáí, önmaga körül kezd forogni és megkezdődik a megülepedés folyamata. Az elzászi nemzet születik most. Az elzászi nép a csalódott kóválygások után önközpontja körül kezd keringeni. Ámde beszéljünk Ricklin doktorról. * Micsoda uj'abb paradoxon! Ezt az embert, aki egy uj nemzetet akar szülni, Franciaország legelszántabb kommunista ügyvédje védi, a párisi André Berthon mester. Ott vagyunk azon a ponton, ahol a végletek ösz- szeérnek és összekeverednek. Micsoda paradoxon, efölött az ember fölött a francia nemzet nevében olyan biró Ítél, aki Elzász német korában Vilmos császár kapitánya volt és dicshimnuszt mondott a Legfelsőbb Hadúrról, ugyanakkor, amikor Ricklin számkivetésben élt Belgiumban. Mondjuk, ez máshol is megtörténik. De nem történik meg, amit Ricklin mondott, amikor a kommunista ügyvéd leleplezte a biró múltját. Az autonomista vádlott szomorúan legyintett kezével, rámoso- lyodott a bíróra és engesztelő hangon vetette közbe: — Hagyjuk ezt. Elzásziak vagyunk, mindegyikünkkel igy történt. Ráncigáinak, hol németekké, hol franciákká válunk. Mi elzásziak busán megismertük e színváltozás kényszerűségét és nem tudjuk zokon venni testvéreinktől, ha így tesznek, mert érijük őket. Ricklin is könnyezett, a megtámadott biró is könnyezett * A legfurcsább dolgok azonban Ricklin beszédében fordultak elő. i — Akár Németországot szolgáljuk, akár : Franciaországot, a gyáva mindig gyáva marad, a becstelen, becstelen. Ha német polgár í vagyok, a német császárnak kell megadnom, 1 ami a császáré, ha francia, a franciának. A I rend és a béke mindenekfölött van. így tanít- j ja a katolicizmus és én gyermekkoromtól I kezdve vallásos voltam. Nem vagyok képmutató, bevallom. Olyan országban, mint Elzász, ahol forgandó az uralom, mindig igy lesz. Adjanak nekünk függetlenséget, hogy végre önmagunknak 'élhessünk. — Szégyeltem volna elárulni Németországot, amíg német állampolgár voltam. . ~ yi^zgtifni fiémflj, országhoz. De soha. nem akarunk elfranciá- sodni. Nem áldozzuk fel személyiségünket, mert az fáj, nagyon fáj. — A franciákat is szeretjük, a németeket is szeretjük. Mást sem kívánunk, mint e két nép kibékülését. — Franciákká csak bizonyos feltételekkel váltunk. Azt kívántuk, hogy megadják nekünk azt, ami a németek alatt nem volt meg: nemzeti szabadságunkat. Nos, nem kaptuk meg. Nem akarunk elválni Franciaországtól. Egyre megy, hová tartozunk, csak önálló alkotmányt kérünk, mert'más keretekbe nem tudunk beilleszkedni, mint a sajátunkba. önállóságunkat sem foradalommal, sem összeesküvéssel nem akarjuk elérni, hanem tisztességes, becsületes eszközökkel, ezt tudja meg mindenki. Mi nem vagyunk sem németek, sem franciák, mi elzásziak vagyunk. Mi szeretjük a németeket és a franciákat. Mi gyűlöljük a németeket és a franciákat. Hát ez sok a francia fülnek s talán még I a német sem veszi be. Ennyi kétségbeesett relativizmus, mint Ricklin doktorban, s ily pozitív, politikai formában, ritka dolog a vi- [ lágon. Még Schickele regényalakjaiban sincs | ennyi, pedig a Rajnai örökös fiatal német bárója, aki megvesztegetően hasonlít Klaus von Bulach báróhoz, az elzászi autonomista mozgalom legellentmondásosabb alakjához, ugyancsak vergődik a két kultúrát szimbolizáló német és román nőalakok között. Ricklin beszédének belső értelme egyetlen kínlódás. Most a franciák dőlnek vissza elégedetten, amikor Ricklin gyűlölettel és utálattal beszél a németekről, de a következő pillanatban a rajnántuli kollégák szemében csillan föl az öröm, amikor Ricklin harsányan kivágja, hogy az elzásziaknak semmi közük sincs a franciákhoz. Általános fejcsóválás, értelmetlenség. A francia azt hiszi, ha valaki gyűlöli a németet, automatikusan franciabarát lesz, a német viszont úgy véli, ha valaki elmélyedt a germán szellemiségben, nem kacsinthat Páris felé. Itt nem igy van. Itt sem a németeket, sem a franciákat, itt Elzászt szeretik. Előállt a relativizmus betegségének kórképe, amelyet már Protagoras foglalt szavakba: mindennek mértéke az ember, a személyiség. Ha valaki ítél, nem lehet objektív, mert elfúl az ellentmondásokban, s végül is kénytelen önmagához menekülni s a saját egyéniségének mentsvárából élni ki a dolgokat. Elzász is igy csinált. Relativista lett, nem tudott eligazodni, mert mindenben egyaránt látta a jót és a rosszat. Franciában is németben is. Mit tehetett, bemenekült önmagába, a saját egyéniségébe és a saját mikrokozmoszának autonómiáját hirdette. Ennek a bemenekiilésnek a folyamatát hallottuk most Ricklin doktor szájából. A huszadik század emberét tépi a relativizmus. Nietzschen át Spenglerig és Einsteinig sokan megmondották. Aki becsületes manapság, nem igen tud választani. Valamilyen tekintetben föltétlenül elzászi ember. Ezért szimbólum ez a nép és Ricklin doktor; — a legeurópaibbak, a legmodernebbek, a legszerencsétlenebbek, nagyon szeretni kell őket. Szomorú büszkeség, de ha hazagondolok, a mi vidékünket is nagyon európainak, nagyon modernnek érzem. A Malaise Alsa- cien nálunk is megvan. Nálunk sem tudnak sokan választani. Mit kerteljek: ebben a szegény, ellentmondásos Ricklin doktorban sok olyan vonás van, amit egyszer Hlinka páterben véltem föllelni. TAI2&-TA&IARSÜ Praha-Vinohrady, Mikovcova 4. A legintimebb bar a Vlnohradyn! Népies árak! Hetenként uj műsor! Népies árak Excentric — Jazzorchester ^5-. ,u. AftiáV.
