Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-01 / 101. (1728.) szám

Mai számunk 11 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 130, A SzlovenSzkÓi és rtlSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok szerkesztőség: Praga II. Panska ulice negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: polUikai napilapja htw^áge^tnská u. ,2/111. - Te­Az ssztáiyszerelet májasfája (fi.) Prága, április 30. Május elsejét a csehszlovák törvényhozás a pirosbetüs ünnepek közé sorozta és ebben az ünneplésben mi is szivesen részt veszünk, mert ez a nap a dübörgő és vágtató munka dicsőségét s a testi és szellemi munkások ki­magasló társadalmi jelentőségét hirdeti. Hi­szen igaz, hogy a XIX. század minden képze­letet felülmúló műszaki fejlődése sohasem kö­vetkezett volna be, ha a tőke nagy fejedelmei nem szervezték volna meg a nagyipari terme­lést és zsenális vállalkozók nem vállalták vol­na a kockázatot, amivel minden korszakalko­tó fölfedezés értékesítése jár, de a tőke, vál­lalkozókedv és fölfedező géniusz sohasem ér­hette volna ©1 az emberiség egész életmódját átformáló eredményeit, ha a bányák mélyé­ben, a gyárak zakatolásában és az irodák asz­talainál robotoló emberi hangyák szorgalma és kötelességtudása végre nem hajtotta volna az ő terveiket, elképzeléseiket és találmányai­kat. Május elsejének megünneplése a munka névtelen hőseinek megbecsülését jelenti és ezért holnap a munkássággal együtt ünnepel mindenki, aki értékelni tudja © társadalmi osztály szerepének óriási fontosságát az em­beriség fejlődése és haladása körül. A holnapi ünneplés a munkának és a mun­kásságnak szól. Nem egy pártnak és nem egy irányzatnak, hanem a munka valamennyi ro- botásának. Elmúlt az az idő, amidőn május első napját azok sajátították ki maguknak, akik a forradalom vörös zászlaját lobogtatják és a nemzetköziség elcsépelt frázisát ismétlik unos untalan, mert ma ez a nap már az egész társadalom ünnepe, amelyen a különböző szo­ciális osztályok és rétegek egyetlen hatalmas harmóniában olvadnak össze. A szociálde­mokrácia és a kommunizmus mellett az ün­neplésből részt kíván venni minden politikai párt és társadalmi irányzat, amely a munkás­tömegek boldogulását programjába vette. Marx föllépése után jósokáig a szociálde­mokrácia volt az uralkodó csillagzat, amely­től a munkásosztály gazdasági és szellemi fej- ; lődését, sőt. az emberi nem megváltását ré­mélte. Midőn azonban a szociáldemokrácia nem volt képes megakadályozni a nagy há­borút, bebizonyosodott, hogy a kommunista kiáltványnak hires zárszava: „Világ proletár­jai egyesüljetek!", nem képes a munkásosz­tály egységét megvalósítani és megszüntetni a nemzeti ellentéteket, amelyek a munkásokat I csak úgy széválasztják egymástól, mint a tár- j sadalom egyéb osztályait. A nagy csalódás, amelyet a szociáldemokrácia csődje a mur±- kástömegekben kiváltott, nyitotta meg az út­ját a szélsőséges kommunizmusnak, amely most már elérkezettnek látta az időt arra, hogy a szocialista próféták által hirdetett osz- tályharcelmélet következetesen keresztülvi­gye és a diktatúra véres eszközeivel tiporja 1® a társadalom többi osztályát. Oroszország­ban sikerrel is járt a Lenin forradalma és a belsevizmus immár tiz esztendő óta uralmon van, de ahelyett, hogy megteremtette volna a földi paradicsomot, Oroszországot a borzalmak tanyájává tette, megölte, vagy száműzte e nagy nép legértékesebb fiait és hatalmát csak úgy tudta biztosítani, hogy lépésről-lépésre visszatért a gyűlölt és megvetett kapitalizmus ipari és kereskedelmi módszereihez, a falun pedig elismerte, sőt kiterjesztette a magántu- lajdonjog intézményeit. 'r A szociáldemokrácia és fattyúhajtása: a , kommunizmus, amelyeket híveik talán még, ; ma is az egyedül üdvözítő tannak hisznek, túl- j; A francia választások nem hoztak döntést a iobboidal és baloldal élet-halál harcában Lem Sitim, a szocialisták parlamenti vezére megbukott — il kommunisták mandátumaik felit vesztették — Páris, április 30. Franciaország nagy napja, a vasárnap, amikor a pótválasztásokat ’ tartotta meg az ország, a várakozás ellenére 1 aránylag nyugodtan zajlott le. Csak Páris " ! egyes választókerületeiben okoztak a kom- ' ! m un isták zavarokat, több helyen kihágásra került a sor, úgy hogy a rendőrség volt kénytelen beavatkozni és a tüntetőket szél- l oszlatni. A kommunisták és a rendőrök egyik Összecsapásánál két rendőr súlyosab­ban, kettő pedig könnyebben megsebesült. L Miég egy választási helyiségben volt iinci- t dens, az egyik jelöltet ugyanis konkurremse kétszer erőteljesen arculütötte. Egyéb baj t nem történt. i A választóközöns'ég érdeklődése a pót- . választások alkalmával is rendkívül élénken . nyilvánult meg és a hivatalos jelentés szerint a választóknak 90 százaléka tett eleget állampolgári kötelességének, A nagy erőpróba körülbelül eldöntetlen eredménnyel végződött. A baloldali pártok az első választási nap sikertelensége után lázas buzgalommal igyekeztek összeková­csolni a baloldali kartellt, amely jelszavává | tűzte ki a reakció letörését. Az erőfeszítés azonban hiábavalónak bizonyult, mert nem j sikerült behozni és felülmúlni a jobboldali pártoknak az első választási nap alkalmával aratott kezdeti sikerét, A déli órákban abból a 425 kerületből, amelyben pót választásra került a sor, 423 kerület választási eredmé­nye volt ismeretes. A pártok erőviszonyai­nak tökéletes áttekintését még most nem le­het megejteni, mivel több újonnan megvá­lasztott képviselő nem sorozható he megha­tározott politikai pártba. Innen magyaráz­ható az az eltérés, amely a belügyminiszté­rium által és a Havas-ügynökség által ki­adott választási eredménytábliázat között mutatkozik. Az alábbiakban csoportosítjuk a kétféle táblázatot, azzal a megjegyzéssel,, —MSIBBSIMSawaBgB——PAJMPiUWMM I haladták már a pályájuk zenitjét és ma már nem előre, de visszafelé fejlődnek. A tőke és a munka viszonyának szabályozására és a munkáskérdés megoldására részit uj rend­szerek alakulnak ki, részint pedig már előbb is ismert irányzatok törekszenek megkettőzött erővel. Olaszországban a fascizmus az állami szocializmus egy uj fajtáját honosította meg és a charte dél lavóréban a társadalmi mun­ka eddig ismeretlen szervezeti formáját te­remtette meg, amely kísérletnek jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Olasz­országban a munkások százezrei öltötték ma­gukra a fascisták fekete ingét. Más államok- ; bán pedig azok az irányzatok versenyeznek ; diadalmasan a forradalmi szocializmussal, i melyeket a keresztény és a nemzeti szocializ- 1 mus gyűjtőneve alatt szokás összefoglalni. Az i előbbi a keresztény vallás kétezeréves tanai- ( nak és a szeretet igéjének követésében látja i a munkáskérdés megoldásának legbiztosabb i útját, az utóbbi pedig arra figyelmezetet, hogy d a munkásság éppen olyan szerves része a s nemzeti társadalomnak s abban éppen olyan g jogokat követelhet és ugyanolyan kötelessé- v hogy az ■első számoszlop a belügyim miszté­rium, a második a Havas-ügynökség jelenté­se alapján készült, mig a harmadik számosz­lopban az 1924. évi választási eredményeik vannak feltüntetve. Az 1924. évben megvá­lasztott kamarának 584 képviselője volt, mig a most összeülő uj kamarának 612 tagja lesz. Konzervatívok 15 9 11 Jobboldali republikánusok 145 169 128 Baloldali republikánusok 106 95 85 Független radikálisok 55 60 48 Socialista radikálisok 123 115 135 Szocialista republikánusok 47 44 48 Szocialisták 101 10? U»2 Kommunisták 14 14 27 Kommunista szocialisták 2 2 0 Elzászi autonomisták 3 0 0 A Havas-ügynökség táblázata az autono­misták egy részét a jobboldali republikánu­sok közé, másik részét a baloldali republiká­nusok közé osztja és táblázatában autono- mista képviselőt nem tüntet fel. A pótválasztások- alkalmával a francia politikai életnek több kiválósága került be újból a kamarába. A nevezetesebb egyéni­ségek közül a következőket említhetjük meg: Újból megválasztották Painlevé hadügy­minisztert, Qucuille földművelésügyi miniszr tert, Duboist, a reparációs bizottság elnökét, volt minisztert, Violettát, Alzsir volt kor­mányzóját, Loucheur volt minisztert, Nogar- rot, Durafourt, Lasteyriet, Daláéiért, a szo­cialista-radikális párt elnökét, Renaudelt, a szocialisták jobboldali szárnyának vezérét, Franklin Bouillont, a radikális párt jobb­oldali szárnya disszidenseinek vezérét, Paul Renaud-t, a jobboldal egyik vezérét, Paul Faure-t, a szocialista párt vezértitkárát, Del- sont, a párisi községi tanács elnökét, Scapini | ismert párisi ügyvédet, a hadivakok szövet­ségének elnökét, aki jobboldali programmal vállalt mandátumot, Guernutz szocialistát, az emberi jogok ligájának vezériilkárát, Ca- zals-t, a szocialista-radikális parlamenti frakció elnökét, Maiidéit, Clémenceau volt miniszterelnök egykori titkárát, aki négyévi szünet után most kerül vissza a kamarába, Ricklin dr., Rosse és Brogli elzászi autono- mistákat, Cachin, Dorriot, Duclas, Olamaus kommunistákat, Peyrotest, Strassburg szo­cialista polgármesterét, a radikális Mon- tignyt, Pueoh volt minisztert, Grumbadhot, a szocialista Populaire főszerkesztőjét stb. Ér­dekes, hogy a megválasztottak közül Ricklin dr. elzászi autonóm ista, vezér hosszabb ideje börtönben ül és Duclas kommunistát, aki a szocialisták' vezérét, Léon Blumot győzte le, csak néhány nappal ezelőtt tartóztatták le. A megvertek mezőnyében az élen halad Léon Blum, a francia parlamenti élet egyik legismertebb vezéralakja, aki Ma­gyarország elleni éles támadásairól volt , hires. Léon Blumot a párisi huszadik választókerü­letben győzte le a kommunista Duclos. Fel­tűnő azonkívül Chautemps volt radikális belügyminiszter veresége. Elbukott a szo­cialista Torres párisi ügyvéd is, azonkívül Lebas szocialista vezér. Megbukott Octave Humberg radikális szocialista, Marius Mou- tet szocialista és Piot, az Oeuvre főszerkesz­tője. A kommunisták közül Marty és Vail- land-Couturier bukása keltett nagyobb meg­lepetést. A jobboldaliak közül is többen ma­radtak a porondon, vezető egyéniség azonban nem maradt ki a parlamentből. Jellemzőek Párisnak és a hozzá beosztott ! geket tartozik végezni, mint a társadalom többi osztálya. Csehszlovákiában is elvesztette régi ere­jét és befolyását a vörös szocializmus. Az uj állam egy évtizeddel ezelőtt határozottan szo­cialista törekvések jegyében született még. A forradalmi és az első választott nemzetgyűlé­sen a szocialista pártoké volt a többség, de nem bizonyultak képesnek arra, hogy helyzeti energiájukat a köz javára értékesítsék. Sem­mit sem tettek az állam legsúlyosabb problé­mája: a nemzetiségi kérdés megoldása érde­kében, sőt a szociáldemokrata vezetés alatt álló nemzeti koalíció legfőbb kötelességét ép­pen abban látta: mentői inkább háttérbe szo­rítsa a kisebbségeket. A munkásság érdeké­ben is vajmi keveset tettek a szocialista pár­tok és ha Szlovenszkón és Ruszinszkóban ma oly szomorú a munkásosztály helyzete, ezért a felelősség oroszlánrésze őket terheli. A vö­rös szocializmusnak, különösen pedig szociál­demokrata válfajának ily meddőség után szük­ségképpen el kellett veszítenie a munkástöm^- gek bizalmát és ha a legutóbbi parlamenti választások alkalmával oly megsemmisítő ve­reséget szenvedett, ezzel csak saját bűnei bosszulták meg magukat. Valóban bűnös játék a társadalom egyes osztályait egymás ellen ingerelni. A munkás- osztálynak jussa van a magasabb életstan­dardhoz és a társadalmi megbecsüléshez, de e cél felé nem az osztálybarcon s a forradal­mon át vezet az ut, hanem csak a többi tár­sadalom segítő támogatásán át. Ezt pedig nem lehet a harag és a gyűlölet arckifejezésével elérni, hanem csupán úgy, ha a munkásosz­tály is elismeri a többi társadalmi osztály je­lentőségét az anyagi és szellemi javak ter­melése körül. Éppen úgy, ahogy a munkás­ság-joggal megköveteli, hogy munkáját meg­becsüljék,'a társadalom többi osztálya is meg­követelheti, hogy a munkásság tisztelje az emberiség érdekében kifejtett működését. Az emberi társadalom áldásos és zavartalan fejlődését csak valamennyi .társadalmi osztály szolidaritásának tudata biztosíthatja, az osz­tályharc ellenben csak megzavarhatja és meg­akadályozhatja azt. Mikor ültetjük el végre az osztályszeretet májusfáját?

Next

/
Thumbnails
Contents