Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-08 / 83. (1710.) szám

14-?ra:g.4iMag^arhiuiíAI> A2S ftprffls 8, Tttjgrnap. BERLINI JEGVZE'I EK írja: BÁRDOS ARTÚR — Virágok — Virágvasárnapra kissé megenyhült a hetekig lirtó, fagyos hideg, mely akkortájt volt a ‘legzor­dabb, mikor a naptárban a hivatalos tavasz be­jelentette magát. Itt ráad van, senkinek sem szabad tehát kételkednie többé a tavaszban. Ds még rendetlen ködök úsznak a levegőben, inkább őszies, mint favaszias ködök, hidegen szöknek a gomolygó égbe ezek a kopasz, józan katonás, sőt csaknem rendőri fenyőfák itt Berlin körül, ahol az egész táj, a levegő, a „Stimmung“ is olyan józan, szinte tárgvias, mint egy Leistikow- vágy Slevogt-kép bölcsen mértékletes impresszió nizmusa. Tavasz van bizonyára, csak tavaszi részegség nincs még, sehol, semmi; és virág nincs virág­vasárnapon, a naptár legszigorúbb figyelmezteté­sére sem, egyetlen neveletlen kis bimbó sem, a kirándulókkal megtömött, messze tájon. Csak éppen a szomorufüzek halványzöld levelecskéi rügyeznek már a sok berlini tó körül, az ifjan is csüggedt ágakon. Csak ezt az egyetlen halk, szelid, szomorú tavaszi szimbólumot tudom itt felfedezni, semmi mást. Hát ne hallgassuk el ezt sem. Legyünk igazságosak. # Ha virágot akar az ember látni, akkor vissza kell mennie a városba, a legfényesebb, leg­városibb városrészekbe, itt aztán láthat virágot, sehol annyit és olyan szépet, mint ezekben a ber­lini virágosboltokban, melyek itt a legzordonabb kőtömböket lépten-nyomon, csaknem minden sarkon, virágba borítják. r Világszerte híresek a berlini virágosboltok, ez furcsa és szép specialitása ennek az északi városnak. Sehol, még Párisban, sőt Rómában és Nizzában sem láttam még együtt ennyi szép, pom­pásan kitenyésztett virágot, mint a berlini ki­rakatban. Amott, délen, mindenütt természetesen, magátólértődéssel nőnek ki a virágkirakatok a déli utcából, természetes folytatásai a parkoknak és a kerteknek. Itt magányos, pompázó, dacos szigetek egy józan világban. De sehol sincs ekkora gazdagság, ennyi nagy­szerű virág, ilyen szédítő virághekatombák. Emeletes azalea-fák, dús, színes virágjuk olyan elfinomodott, japáni rajzot ád, mintha Hokusai mester tervezte volna, áhitatos gonddal. Nálunk Pesten csak gömbölyűén virágzanak az azaleák, itt kunosán, hengeresen és még ezer más raffinált formában.- Mért, hogy minden finom ra}zu virág a japán művészetre emlékeztet? Ezek a húsos, érzéki és mégis oly gyöngéd, szemérmes és előkelő orchi­deák is, e kitenyésztett, nóbel grófkisasszonyok, akikhez nem ér fel az érzéki gondolat. (És milyen ravasz, karcsú üvegekben és tálakban tudja ezeket tálalni a kifinomult berlini virág- kultura.) * *. És a felszökő sudár, tavaszt sugárzó prunusz- ágak és a remegön leomló fehér dáturák, a sok­színű, buja rododendronok, a gőgös kaméleák és a szelídített mandulafák. (Apropos, minek a mandulafát szelídíteni, mikor az úgyis olyan szelíd?) Hatalmas vázákból dendróbiumágak nyúlnak ki és rajzolnak finom arabeszket a kirakat üvegé­be. Némelyik ágon negyven-ötven apró kis virág és biztosan egyikük sem sejti, hogy őket, akik rajzban, színben, tőben, gyökérben ilyen szoro­san összetartoznak, külön-külön számitja és szá­mítja fel a kereskedői élelmesség: kettő (zwo) márka ötven egyetlen ilyen kis bimbó-virág ... # Egyáltalában, ki vásárolja meg ezeket az arisztokratikus drágaságokat, ezeket a gigantikus virág-arrangementeket, fél kirakatot betöltő vi­rágkosarakat és vázáikat? Van erre pénz ebben a dolgos, józan városban? Nyilván: van. Már a berlini illemtan is mint­ha a virágosboltok titkos szolgálatában állna. Mert itt nem igen illik társaságba menni, anélkül, hogy az ember a háziasszonynak virágot vinne, vagy küldene. A legegyszerűbb ötórai teán is megtelnek a szobák a vendégek virágaival. Film-bemutató minden héten akad néhány és a legnagyobb pesti operett-premiér is elbújhat az ilyen hétköznapi film-esemény virág-felvónul- tatása mögött. De van itt egy mulatságos szokás, ez nyeli el nyilván a legtöbb virágot: minden kis üzlet­megnyitáskor elárasztják virággal a tulajdonost; a szállítók, a rokonok, az ismerősök és tudja isten, hogy még ki mindenki? Üzlet pedig mostanában annyi nyílik itt, hogy ha az ember egy darabig nem járt a főbb iizletes utcákon, meglepődve néz körül és meg sem ismeri: hol jár? Ezek az uj kis boltok — a megnyitás pompá­zatos virágdíszében — igazán mulatságosak. Egy ilyen uj bolt nyilt meg itt a közelünkben. Napokig azt hittem, megint egy virágosbolt. A kirakat ugyanis telisteli volt virágkosarakkal, vázákkal, primadonnának való hatalmas arrangement-okkal. Egyszer csak kiderült, hogy az uj üzletben nem virágot, hanem hentesárut fognak árulni. A ki­rakatból eltűntek a virágok és a poézis helyén most szalonnák, oldalasok és hurkák virágzanak. De a virág is még nehány napig ott maradt. Csak beljebb került az üzletbe, a pultok köré. És a derék, kövér tulajdonos ebben a virágos keret­ben mérte a zsírt, hajlongva és mosolyogva, mint a primadonna, a premier édes izgalmában. # Hogy a berlini virágok sorsát lelkiismerete­sen végigkísérjük, van itt még egy motívum, ami­ről majdan megfeledkeztem. A szerelem. Azt mondják, bogy ez a csökevény Berlinben még mindig feltalálható. Ez a nagy virágkultusz tulajdonképpen a ber­liniek szentimentalizmusa mellett tesz bizonysá­got. És valóban, a mai berlini csak a színpadon nem szereti a szentimentalizmust; az életben, az érzelmi életében, minden modern amerikai for­malizmus mögött is, lényegében, azt hiszem, még mindig szentimentális. Másrészt, aki ilyen drága virágokkal fejezheti ki szerelmét, az bizonyára nem szentimentális. Nem engedheti meg magának. Mert ha szentimen­tális volna, akkor viszont azt nem engedhetné meg magának, hogy ilyen virágokat küldjön. AZ 0TFULU KORSO Irta : EGRI VIKTOR IiqIICUR JtAIMI/y MA- RU M • A- u KS RYj uc • S p01. TÖMÖRI; RUM-eS: Ll KÖRGYÁp. R.7* •ROZNAVA­Mandet ln - Cacao - Dló-Cröme -Cherry, Trlpl*. ,00 — Curacao — Karlsbadlkeserü „KéímArki kiílliU.on aranyéremmel kitüntetve1 l A i.Nemrctköxi DunakiiUitáaon aranyéremmel kitüntetve, Délután két óra előtt zsibongott a rajzterem, mint egy rajzó méhkas. Vagy negyvenen ültünk az alacsony asztaloknál, melyek olyannyira má­sok voltak, m in t a szűk, hetén tázott é6 csapór ugós iskolapadok. Világító fehlérfakt volt a terem, négy ablaka a térre nézett asztalok szélén ülők örö­mére, akik órák alatt többet törődtek az utca vál­tozatos képével,, mint Kilián tanár úrral és az ál­tala tanított tantárggyal. Meg kell vallani, ilyenkor rajzórák előtt ke­vés tiszteletet keltett, hogy a tanári ott volt a köz­vetlen szomszédságban. Napokkal azelőtt valami ■vándorbüivész mesterkedett tizfilléres belépő elle­nében a pódiumon és mi felakadt szemmel néztük fürge kezeinek mágusos játékát. Mostanában fosz- ladozóban volt a varázs és Samuka — gurulósra tömött kemény kun gyerek volt — egy pakli caif- rangos, zsíros kártyával kóklerkedett a dobogón, elődje billegő járását és hanghordozását híven utánozva: — Voila, fiatal urak. Az egész semmi bűvé­szet, csak egy kis kézügyesség. Két ujjam közié szőri lom a tökfilkót, igy ni, s volt-nincs... Tes­sék megpróbálni. Voila, fiatal urak! Sikerült néhány kunsztjja és a mindenre vál­lalkozó Polákkal még ott a pódiumon tárgyalásba fogott, hogy nagy műsorral büvészdélutánt rendez­nek a megkoppasztott zsebekre való tekintettel mélyen leszállt tót t helyárakkal, esetleg megfelelő számú üveg- és kőgolyóbisok ellenében. A tárgyalásnak csak az óra kezdetét jelző C9engetyühiivás vetett véget. — Jön a tanár ur! — kiáltotta az ablakból Tibor, az eminensünk és csakhamar felhangzottat a lépcsőn Kilián tanár ur nehéz léptei. Mindenki helyére sietett, azonban a lárma egy hanggal sem halkult és őrült székcsapkodással tiszteleg­tünk a belépőnek. A lárma magyarázáta pedig gén egyszerű volt: Kilián tanár ur esztendőír óta nagyot hallott, mind a két fülére. Feljebbvalói al­kalmasint úgy vélték, hogy oktatói mivoltának siket fülekkel is megfelel, az őrült zene-bonától eltekintve, az eredmények igazolták is a bizalmat és nem gördítettek akadályokat az elé, hogy teljes nyugdíjjogosultságát elérhesse. Süketségét némileg pótolta éles látása. Ha va­laki forgolódott, vagy a száját mozgatta, nyomban felhangzott az enyhe intés: — Alexis, ne fecsegjen annyit, hanem lásson 1 a munka után! Sósé fenyitett, legfeljebb a hangját öblösi- tette és megpróbált erélyes lenni: — Polák, ha nem marad nyugton, úgy képen törlőm, hogy Világos nappal csillagokat fog látni. Ha aztán elhangzott a vészt jósló ígéret, egy percig szomorúan nézett maga elé, aztán oly tá­voli, megbánó pillantást vetett a renitens felé, hogy érthetetlen kapcsolattal szinte templomi csend állott be. Máskor meg enyhe m osollyal szeli emelkedett: — Jászt Samu, látott már repülő szamarat? Noha Samuka tisztában volt a következőkkel és Kilián tanár ur nem hallhatta a választ, ártat­lanul felelte: — Nem láttam, tanár ur! — Hát akkor csak fogja be azt a tészta!esőjét, fiam, mert repülni talál innen. A „közröhej" elmaradt, Kilián tanár ur vic­ceire nem volt érdemes hahotázni, hiszen nem hallhatta, hogy mennyire méltatjuk m*j let tatásom - kát célzó törekvéseit. Á mozdulatlanság és a csukott száj kényszere valóságos hasbesztólőket nevelt, néha az egész osz­tály közös elhatározással röfögött, vagy nyávogott a feltartott tenyér mögött és egy els-zabaduK áRat- sereglet zűrös hangjait hallatta. Azokról ?. bűnök­ről pedig ne is essék sző, melyeket a pád követtünk el süketsége róvására. Jászi Samu radírja esett véletlenül nz tunftal álé, hogy kisvártatva vastag hangján oarfkoit»or va­lami nagy disznóságot, amire kéjes röhögés*: rhár- nal feleltünk. Néha tulsürün potyogtak a gumik a padlóra. a fiusodás fűszeresebb izgalmakat kerekeit á» el­hangzott valami reprodukálhatatlan illetlenség. Ilyenkor megesett, hogy hirtelen felcsapódott a te­rem ajtó és Napihegyi igazgatóink jelent meg a kü­szöbön és szikrázó szemmel diktálta a büntetést: — Neveletlen banda, az egész osztály ötig la­kat alatt marad! Becsapta maga után az ajtót, hogy rengett tőle az egész ház. Sose jött beljebb és nem kutatott a bűnös után, vallatás nélkül az egész osztályt le­csukta. Kilián tanár ur pedig, aki tapasztalatból tud­ta, mit jelentett igazgatónk váratlan megjelenése, ránkf ordított a világító kék szemeit és bánatosan mondta: — Nem értem magukat, fiuk, hol ragad ma­gukra ez a szenny? A neveletlenségnek is van ha­tára és nincs nagyobb veszedelem, mint a bepisz- kolt fantázia. Jaj, milyen emberek lesznek maguk! Csendes hangján rögtön hozzátoldotta a jós­lást: — Kocsmazők, duhajok és paráznák lesznek! Néhány percig hatolt igazgatónk megjelenése, hatolt a büntetés és az intelem is, aztán megint lehuppant Samuka az asztal alá é6 zagyvalék ci­gánynyelven Mutálni kezdett: Sáré dirre refendure mámmá forgatine, oszpalinde, momalinde, sare dure dande! Ebből persze egy szót se lehetett megérteni, Samuka még ott az asztal alatt, szentül fogadko- zo{t, hogy cigányul van, pattogó ritmusa volt az éneknek és csakhamar kórusban zengtük: Sáré dure refendure ... Mindebből az öregur egy szót sem hallott. Nyugodtan a szekrényhez lépett, ahol különböző minták, kis szobrok, reliefek és mindenféle por- cellánok voltak sorjában elraktározva és egy kü­lönös alakú korsóval jött előbbre. Öt füle volt a korsónak, színes holicsi favence volt, nemesvonalu és tüneményesen keoseehasu, sohase láttam szebb korsót, mint az ötfülü volt. Kilián tanár ur megtörölte a portól és az asz­talszélre állította. Ahogy a nap érte, felületén ké­kesarany csillogással ragyogott a zománc. Az öreg­ur gyöngéden végighuzta ujjait csillogó felületén és ezt mondta: — Csak a formát kell meglátni, fiuk. aztán nem lesz nehéz a munka. Két vonal oldalt és fent néhány kecses Ív. Müvészmódra kinyújtott karral maga elé tar­totta ceruzáját és összehúzta szemét: — így mérjék le szépen a magasságát, aztán így a szélességet. A magassága tehát éppen a szé­lesség háromszorosának felel meg. Ha erre gondo­san. vigyáznak, már nem lesz olyan esetlen a rajz. A korsó fülei finom hajlattal ivelődtek és ta­padtak a szájhoz, nehéz volt ellesni a vonalak har­móniáját és Kilián tanár ur gyakran megállt az asztaloknál, hogy puha ceruzájával kijavítsa az ügyetlen rajzot. — Előbb ceruzáival kihúzni a formát, aztán jönnek a színek, — magyarázta közben. — A fénv- foltok helyén üres marad a papír, a fehér pompá­san világit majd a szinek közt. Egyszer csak egy fiú rajza fölé hajolt, de nem nyúlt a ceruzájához, a magyarázatot is abba­hagyta, csak nézte a fiú lassan mozgó kezét, néha bólogatott hozzá, aztán valami egészen váratlan dolog történi. Kilián tanár ur félretolta Alexist, a Sir szomszédját és beüli hozzá a padba. Kraazua Bélának hívták a fiút. len hajú, sá­padt és csöndes gyerek volt, alig ismertük. Uj fiú volt köztünk, tavasszal Jött az iskolába. Kilián ta- nskr ur is miattja csak most emlékeznék, úgy szó­lói* honná: — Te vagy az uj fin?... A te édesapád az uj adóhivatali tárnok? Ez ói oly meglepő volt: Kilián tanár ur te- geróe m ujj fiúi! — Na, dolgozz tovább, hadd lássam! A fiú piros fejjel figyelt, zavarba jött, ügyet­lenkedett és a keze reszketett. — Nem tudok, tanár ur kérem, ha igy néz­nek, — mondta. Oly halkan védekezett zavarában, hogy má, szomszédok, alig hallottuk, annál meglepőbb volt, hogy a siket öregur megértette. — Az ember ne röetelje a mimikáját, fiaim, — mondta Kilián tanár ur. — Később talán gyakran úgy lesz, meg kell szoknod, hogy néznek. Rejtett értelme lehetett a szavaiknak, az líj fiú arcáról pirosán oldódott a zavar és Kilián ta­nár ur csengetésig a padjában maradt, olykor ma­ga is a rajzhoz nyúlt, vagy a festékes fiacskák­hoz és a színeket kevergette. — Az óvatos kéz reszket, meg kell szoknod merészen felrakni a színeket. És nem kell félni a® erős színektől. Látod azt a H'lés árnyalatot a fény- folt mellett? Adj egy kis kármint a kobalthoz, — magyarázta közben. A töhbiekről aznap megfeledkezett Kilián ta­nár ur. Óra végén felállt és derűs szemmel must- rálgatta Béla munkáját. — Jövő órán még egyszer megpróbálkozunk ezzel az ötfülü korsóval. Viasgaimunka lesz. Rakd ki, fiam, óra előtt az asztalra, dolgozhattok a tíz­perces szünetben is. Az uíj óra megint egy napfényes délutánra esett és Béla, az uj fiú, a szekrényt nyitogatta, hogy az asztalra rakja az ötfüllü korsót. Samuka ott kóklerkedett a dobogón, ezúttal boszorMnyos lapdajátékokkal szórakoztatta a nézőit, de ahogy meglátta Bélát, abbahagyta ügyeskedését és Kilián ■tanár ur áhitatos, celebráló mozdulataival követte (Bélát az asztalig — Nyalsz, fiacskám, a süketnek, ugy-e? — mondta kihívóan. Az uj fiú elsápadt. — Nem igaz, — támadt ellenfelére. — Ée nem is süket, csak neked, te... te gombóc! Határozottan sérteni akarta Samukét, de a gombócnál többre nem jutott és ezt is olyan szá­nalmasan mondta, hogy egyszerre nevetni kezd­tünk mind. Kíméletlen, harsogó nevetés volt és Béla oly zavartan, oly megütődve nézett ránk, mint ahogy Kilián tanár ur szokott tekinteni Naphegyi igazgatónk váratan betoppanésa után, aztán két keserves könnycsepp tolakodott a szemébe és ej- gyávult arccal dadogta: — Ti vagytok süketek ... és utálatosak vagy­tok, hogy oly gorombán kiabáltok... Csak az rö­hög úgy, aki aljas. Fuj, fuj! — Köpött egyet és Samuka felé fordult csupa könnyel a szemében. — Te vagy a legaljasabb, te disznó gombóc! Samuka nekirohant és felöklelte. Béla egyene­sen az asztalnak esett, a korsó felbillent, két füle törötten az asztalon maradt, aztán legurult és da­rabokra törött a padlón. Kilián tanár ur éppen ebben a pillanatban nyitotta rán az ajtót. Samukénak még volt ideje a helyére ugrani, csak az uj fiú állt a dobogón és rémülten meredt a belépőre. — Nem akartam, tanár ur... én... törtem el a korsót, — fakadt sírva. Kilián tanár ur szétnézett a hallgatásba der­medt osztályon, aztán szófián lehajolt és szede­getni kezdte a korsó cserepeit. Hárman is odaug­rottak segíteni, de ő kelletlen félretolta őket. — Nem akartam, tanár ur! — dadogta még Béla. Kilián tanár ur ráejtette elborult kék szemeit. Csak néztük őket, amint ott állnak a dobogón a törött korsó cserepeivel a kezükben. Béla könnyei elapadtak, felnézett a hajlottvállu. öreg és siket tanárra és megnyúlt, csúnya, szeplős gyerekarcán, tüzes izzás látszott, mintha a homloka mögött va­lami ősforrása gyuloa a szépnek és megragyogna. — Nem baj, fiam, azért ez a korsó igy is örö­met szerzett nekem, — mondta Kilián tauár ur és a keze Béla felé mozdult, de a levegőben tétován' megállt és nem lehetett tudni, a helyére intette-e a fiút, vagy magához akarta vonni. Még soká úgy maradt a karja, félig sután ki­nyújtva, lemondó és vágyó mozdulattal és Béla furcsa bóduíással botladozóit a padja felé, mintha titkos szál húzná vissza és tartaná fogva hétfőjükét. Aznap lehajtott fővel rajzolgatott az egész osz^ táiy egy akantuszleveles görög oszlopfejet. és oly csend volt a teremben, hogy haliam lehetett a le­gyek zümmögését. Leraknám a lábad elé... — Népdal — Leraknám a lábad elé minden csillagát a* égnek. Selymes fűnek odasugnám, hogy puháTá tegye [lépted. Minden pille aranyszárnyon, amerre lépsz, arra [járjon. Ha megpihen, rózsák között lepjen meg az édes [álom. Ha felébredsz, ezer madár köszöntse az ébredésed. Éjszemedet ha felnyitod, ne láss az égből csak [kéket. Piros ajkad ha megnyílik, csupa ezüst csengő [csengjen, Tündérhangon csilingelje: édesem, hogy szeretsz [engem. Ifj. Inczinger Ferenc. Az uj asszony A fiatalasszony a telefonhoz megy és fel­hívja az anyját: — Anyukám, kérlel-, mit csináljak? A szakácskönyv szerint a fánkhoz tizenkét kai­nál lisztet kell venni s nekünk csak ha<t ka­nalunk van.

Next

/
Thumbnails
Contents