Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-08 / 83. (1710.) szám
10 'PRAGAI-MAGÍíARHIRLAI? í928 április 8. vasárnap. A XlX-ik század vizitkártyái Irta: SKrúdy Qyula Toldi éjszakája Látogassák meg a brünni nemzetközi autó-szalont I 1928. április 8-tót, 15-ig. Egy éjszakát egyszer a margitszigeti romok között töltöttem, régen, ifjan és lelkesén, hogy az éj valódi és képzelt árnyaival megismerkedjem. És akkor gondoltam magamban. Bár az öreg tekintetes úrról a Kis-szállo- Üában mindenki úgy tudott, mint koránfekvő úriemberről, aki még a vacsoráját is egy félórával előbb költötte el a vendéglőben, mielőtt a kocsma terrasszán csengettek volna (hogy mindenfelől összehívják a szigeti vendégeket, a merengő romokból, fülemilés rejtekekből az álomfogantató rózsakertekből, vagy a hosz- szant ásító Dunapartról), — az öreg tekintetes nr nem aludt olyan nyuodalmasan ezen az éjszakán, miut egyébként szokott. Gyuri, a szálloda „tigrise*4 (igy nevezték ezidőtájt a kis inasokat), a rendes időben nézett az akadémiai titoknok ur szobájába, persze, a kulcsjukon át, mint az már emberemlékezet óta szokásban van ebben a szállodában. A titkár ur éppen az ágy alól elővont csizmáhiizóval bajlódott, ezzel a ku- tyaformáju kis szörnyeteggel, amely néha látszólag minden ok nélkül megtagadja az engedelmességet. Hogy még a szelíd Arany Jánosnak is mindenféle szilaj mondások jutottak eszébe, amelyeket gyermekkorában a szalon- tai hajdúktól hallott, de ilyen mondást soha sem alkalmazott mással szemben, csak a szállodai csizmaliuzóval. Igaz, hogy csak a csengőzsinórt kellett volna megrántania, hogy a szobában teremjen a „tigris", hogy segitségére legyen a tekintetes urnák a csizmák eltávolításában; de a szállodai pletyka szerint: a tekintetes ur mindig egymagában vonta le a csizmáját, mert állítólag a csizma szárában dugdosta azt a takarékpénztári könyvet, amelyet még eleven ember nem látott, de az, amelyről mindenki tudott a szigeten. Hej, gazdag ember volt a titoknok ur! Bankóval verhette volna ki mindenkinek a szemét, aki odafent a felsőszigeti vendéglőben Piros Józsi cigányprímással vonatta a bús vagy vidám nótákat, éjjeli zenére szervezkedett a bandával, mint például Tors Kálmán szerkesztő ur, aki a rossz nyelvek szerint éppen azért részesült protekciós ellátásban a szigeten (lakás, koszt és tisztelet dolgában), mert mindig hajlandó volt egy kis mulatozás verbuválására, akármilyen hűvös volt az este a nedves szigeten. (Pedig valójában ez a kitűnő tollú szerkesztő azért időzött annyit a szigeten, mert itt irta meg legalaposabban a Margitsziget történetét.) Az lett volna a kiadós mulatság, ha egyszer Arany János urnák jut vala eszébe, hogy megtáncoltassa, meginuzsikáltassa az Erdélyből akkoriban felkerült formás fehérnépet, a re- gényirónő Gyarmathy Zsigánét, aki egyszeriben ünnepelt királynője lett a Margitszigetnek, amint oda betette a lábát. Akkor húzta volna csak Piros Józsi istenigazában, ha a nagypénzü hírben álló akadémiai titoknok ur, — aki költeményeivel minden aranycsikót magához csalogatott, amely aranycsikó irodalmi pályabérnek volt kitűzve Magyarországon, — ha a koszorús költő rendeli vala a nótákat a szép asszony ablaka alatt! De Arany János urnák ilyesmi nem jutott eszébe, még azokon a napokon sem, amikor szívbaja, köszvé- nye, melankóliája nem kínozza vala. A kulcslyuk őre, a „szemfüles" Gyrui inas előadása szerint az akadémiai titoknok ur tucatszámra szedegette eiő lefekvéskor a szürke takarékpénztári könyvecskéket és mindegyikkel beszélgetett, mielőtt párnája alá rejtette volna. Mit beszélt a szürke könyvecskékkel az öreg költő? Bizony erről csak ő maga tudott volna felvilágosítást mondani, ha általában valaha beszélt volna takarékpénztári betétjeiről. Annál szívesebben emlékezett meg szóbeszédben ama másik könyveiről, amelyek a gyertyatartó körül ódon éjjeli szekrénykéjén helyet foglaltak. Ezek a könyvek még a minden lében kanál Gyuri inas előtt sem voltak elzárva. (Talán éppen ezért nem volt kiváncsi a pletykahordó inas a vaskos könyvek tartalmára.) De az ágyába térő öreg poéta annál nagyobb élvezettel veszi elő esténkint a könyveket., hogy elmulatgasson velük. Sekszpir angol költő könyvei voltak ezek, amelyekhez mindig visszatéregetett, amikor margitszigeti nyaralását elkezdte. Ebben a fülemilés csendben, ebben a teliholdas éjszakában mindig újonnan látta a Szentivánéji álom tündéreit (bár már régen lefordította a müvet) és Hamlet újonnan kezdi vala monológját. A költő olvasmányába merült; a fogadói „tigrisnek" nem volt többé aemmi ok* arra,1 I hogy a numero négy előtt ücsörögjön. Csak néha hallatszott egy-egy mély sóhajtás a szobából. Arany János ur itt-ott észrevette, hogy fordítása nem mindenütt adja vissza az eredeti Sekszpir isteni természetét. * Talán csak a füle milék hallották ir)eg a költő sóhajtását, amely madárkák még javában fészkelnek vala a Kis-szálló környékéu, túl az ablakok szúnyoghálóin, ahol néma orgonabokrok zeugőszavuaknak álmodják magukat, mikor keblükön a fülemile megszólal. A hold, amely resZketegen építi ezüsthidját a Dunára (mintha attól félne, hogy egyszer mégis csak ellopja azt valaki), megsegíti a füle miléket, hogy a nyári éjszakát minél varázslatosabbá változtassák. Nem, még a legcsendesebb kedvű akadémiai titkár sem tudott szabadulni a kert láthatatlan, mindig boldogtalan szerencsét zengedező kis dalnokának a varázslata alól, — hiába jön oda János király az óangol legendából, hogy a költő figyelmét végképpen maga felé irányítsa. És az éj bús. lombjain túl a hold megint csak úgy játszik kedvével, mint egykor nagyon régen, amikor az akadémiai titkár a vándorszínészet lekvárosán szegény kenyerét édegélte az alföldi országutakon, amely időre nem szeretett visz- szaemlékezui. De a nyári hold csak tovább incselkedik a sötétzöld szúnyoghálóba fura- kodván, mint valami másvilági szem, amely- nem engedi az öreg költőt elbujdosni a jelen erős Sekszpir zordon királyainak az árnyékába. A közeli vendéglőből fel-felhangzik a cigánybanda. Majálist hirdettek a plakátok ez éjszakára. Igaz, hogy alkonyattal zápor verte végig a Dunát, de a táncosnők már ott kuporogtak a kikötőben a Fecske-hajó fedélzetén. A sziget útjait elöntötte a gyors vizáradat, a táncosok tehát karjaikra vették a táncosnőket és ölükbe vitték fel vala a drágalátos portékát a magasabban fekvő vendéglői ter- raszra. Az eső azóta eláilott, a hold kiragyogott, most pedig húzta Piros Józsi, mert hiszen hajnalig, a hajó indulásáig, senki sem mehet innen haza. (Nem volt még hid a Margitszigetre. Arany János nem élte meg, hogy gyalog jöhessen valamikor a szigetre, abban az esztendőben halt meg éppen, amelyik esztendőben a hidat megnyitották. Meppyi temérdek pénzt költött a drága hajókázásra!) Más éjszakákon meg sem hallja vala Arany ur a cigánymuzsikát, akármiül igyekszik is a főhercegi prímás. De ma, ezen a különös éjszakán, mintha itt muzsikálna a banda az ablaka altt, — nem tud elmélyedni olvasmányába a széljárta, lobogóhaju, nomád nemzetség népies szólamai előtt. Minden rongyos kis nóta az akadémiai titoknok ur bozontos, ősz fülét keresgéli. Talán csak nem hiszik magukról ezek a nóták, hogy valaha bejuthassanak az Akadémiára? — Nem hagyják az embert aludni ezek a Tors Kálmánok! — mondta végre türelmetlenül Arany ur, mert minden nóta mögött az életvidám Tors Kálmán szerkesztőt sejtette, akinek élete csupa mulatságból, bálrendezésből áll. — Az akadémiai titoknok meghúzta a csengőzsinórt. A „tigris" csak hosszabb idő után jelentkezett. — Tán te is a bálon vagy7? — kérdezte bosszúsan Arany János ur, az ágy szélén üldögélve. — Meg kell azt nézni mindenkinek, tekintetes uram, — felelt a kipirult arcú kis inas. — Ilyent még nem látott a Margitsziget. Gyarmathy méltóságos asszony már az ötödik gavallért fárasztja agyon a csárdásban. Ő még csak le sem ült. egy másodpercre. — Képzelem, hogy fog örülni az alispán ur, mikor majd megtudja! Add ide a csizmámat. — Ugy-e mondtam, hogy7 a tekintetes ur is elmegy a bálba! — lelkendezett Arany ur inaskája, mire a költő kiparancsolta a szobából. * Dehogy7 is a bálba ment a titkár ur. Éppen inuen akart eltávozni, hogy magános gondolatainak élhessen. A hold már felszívta a szigeti ösvények vizét, — hamar elbújik a nedvesség a kavicsos talajban. A lampionok, amelyek nélkül nem volt elgondolható egy-egy margitszigeti bál, — mind messzibbre tünedeztek fel a vén fák harmatos gallyai között. (Egy-egy kis színes csillag az éjben: mint a törpe szerelem jelvénye, amely a második négyestől csak odáig tart, amig nem közeleg borzongva a kedvtelen hajnal.) „Ó, ha a második négyes örökké tartana egy egész életen át!" — gondolta Arany János ur, amint gyolcs-esernyő- jével, széleskarimáju kalapjával elballagott a környékről, ahol a négyeshez a megfelelő ünnepélyességgel éppen e percekben harangoztak: cintányért vert a cimbalmos, harang- szérűén, majd a banda eljátszotta a bevezetőzenét, a vendégek harsányan kiáltoztak, mintha a főváros legnagyobb eseménye következnék: — Felállni a második négyeshez! Az akadémiai titkár körülbelül ekkor ballagott el azon a helyen, ahol manapság szobra áll. Visszafordult a tölgyek alól és haragosan megfenyegette esernyőjével a messzi mulató társaságot. — No. engem is várhat jövőre a Margitsziget, hogy itt a drága pénzemet elköltsem. Megyek Ausztriába, ahová már amúgy is régen hívogatnak az „öreg" akadémikusok. Vagy elmegyek Csány falura, ahol Gyulai Pál a biró és tíz órakor vége van minden muzsikának. Az akadémiai titkár ur akkor vette észre, hogy egy kis alak járkál a nyomában, nem uagvobb, mint egy lábrakapott bokrocska. Gyuri volt, az inaska, aki nem akarta, hogy egyedül bódorogjon gazdája az éjszakában. (Arany János ur akkoriban már betegeskedett.) — Hát te ördögfiók mit keresel itt? — pattogott a költő. — Az ilyen talányosnak még ott van a helye a bálon, hogy máinaviz- zel szolgáljon a hölgyeknek, vagy pedig Tors Kálmán urnák segédkezzen a sávanyuviz be- hütésénél. És ki mondja majd el holnap nekem, hogy mi minden történt a bálon, ha te nem vagy ott. ' — Ott van Kati néni, a szobaasszony. Majd beszél az tizenkettő helyett is, — felelt az inaska. — Én már csak itt maradok a tekintetes ur mellett, hátha szüksége lesz orvosságra, vagy miegyébre. Arany János a zárda romjainak vette útját, mert azt gondolta, hogy itt e szent, elhagyott, bozontos hegyen leend leginkább egyedül, hogy jövendő tervein gondolkozzon. Tudott egy kis kőpadot itt, ahová nappal félve jár be a napsugár; a hold meg bizonyára nem talál ide. Itt megtelepedett az éjjeli magányban, az inaska a lábánál foglalt helyet egy kőkockán. — Tudod-e Gyuri, — szólalt meg hosszú hallgatás után Arany nr, — tudod-e, hogy ki alussza itt örök álmát? — Hát ki más, mint a nii szentünk, Margit királyasszony! — Nem igy van, Gyuri. A királyleány koporsóját kiásták innen, amikor a mohácsi csata után a törökség Buda felé közeledett. Elvitték biztonságosabb helyre. De itt hagytak más valakit, akiről feltételezhető, hogy még holtaiban sem ijed meg a pogánytól. Itt van eltemetve Toldi Miklós uram. A kis inas a gondolataiban kaparászott. — Toldi Miklós? Hallottam én arról a nagy fene vitézről. Egyszer az óbudai vásá- ron vettem egy füzetkét három krajcárért egy árustól. Abban a füzetben volt valami Toldi Miklósról, aki mindenkinél erősebb volt. Azt olvasgattam télen. — Hát azt okosan tetted, — felelt Arany János és dehogy is árulta el, hogy azt a könyvecskét ő irta. (Toldi első kiadását valóiban a vásárokon árulták.) — Hát itt van eltemetve az a nagy erős^ vitéz, hogy holtaiban is vigyázzon a gyengékre, a védelemre szorultakra, az apácaszüzekre^i Gyuri darab ideig gondolkozott. Aztán önkéntelenül elásitotta magát: — Mindez igaz lehet, nagy jó uram. De liát mi hasznunk van nekünk ebből, ha még azt sem tudjuk, hogy merre van a sírja? Se a tekintetes ur, se én . . . Aztán megint gondolkozott Gyuri inas és ragadós szempilláit végső erőfeszítéssel nyitotta fel. — Tudja, tekintetes ur, éu itt születtem a szigeten. Kertészlegény volt az apám. Itt nőttem fel, ismerek minden bokrot, követ, utat. Én mondom, tekintetes uram, hogy ne tessék minden haszontalanságot elhinni, amit a vásáros könyvek Írnak a szigetről. Ha volna itt valamely kincs, vagy ilyesféle, mi, szigetiek, már régen felástuk volna. Csak amondó vagyok. A következő percben már bóbiskolt is az inaska Arany János ur lábánál. ❖ A költő is megunta a virrasztást. Kétszer is elindult kisszállodai szállására, de mind a kétszer riadtan fordult vissza. A cigáuybanda a szálloda körül sompolygott a hajnalodásban. miut tejbeesett legyek. Először a bálkirályné ablaka alatt vonták a hosszadalmas nótákat; — ,.az alispán ur!" — gondolta magában szelíd kárörvendezéssel Arany ur. Másodszor pe- dig éppen akkor ért a szálloda közelébe, amikor az ö földszintes ablaka alatt stimmelt Piros Józsi zenekarával. A cigányok élén Tors Kálmán és pohárköszöntőt mondott a szúnyog- hálós ablaknak. — Reményiem, hogy megfelelő választ ad helyettem a szobaaszony, — mondta az akadémiai titoknok és elmenekült a szállása környékéről. ................ ; íg y fiatalít és szépít a t Corall -créme | Coralí-piider i Gorall-szappan j Ffilerskat m C. 3. R. ) rísaére: Vörös Rák gyógytár, Eratislava. j Győry Dezső legújabb verseiből Isíenláíó Ezer pompás ruhája van, ezer szellemruhája van s egyszerre jár sok száz alakban. Szemek beszéde A szemedet ahogy feladtad, éreztem, hogy nagyon szerettél, két oltárszárny tárolkozott ki benne, hogy imádkozni tudtam volna ott. s Én még csak pár alakba láttam TJ ___. ® I degen eletunk határán egy percre megálltunk s soha el nem felejthetem, g a vádra; mikor megkérdtem, hogy: ki vagy Te, hogy mire jó ez? — furcsán csönd-bei ettünk, szép, délceg urfi? tán az Isten? aztán fölvetette fejét s a vállát: egyszerre fölnevettünk, igen, a magyar Géniusz! s egy jó csókot nyomtam a szádra. Barátság Égy? ügy, ugorj csak a nyakamba s kacagj belém: jobb igy, mint hogyha fájt-puhán borúinál rám, mint este mondtad, zárt, bús, tört számat megviditani. Fölkaplak, csitt, ne sikolts, édes, \ ' ■ y , '• [ \: , ■' hadd hullajtom magamra benned, tisztitó tavaszi esőt, hiőfé&eny, sriizi-szép bizalmad.
